25.rész Dear Darlin

Az apró finom csókok amelyeket a nyakamon hagyott csak még kívánatosabbá tették őt számomra.Megragadtam a derekát majd hirtelen berántottam magam mellé az ágyba.Ma én szerettem kényeztetni őt ,de mielőtt én megtehettem volna ő vette kezébe az irányítást.A csípőmre ült és továbbra is a nyakamat csókolgatta.Lassan elindult lefelé ,de az ingem megakadályozta a lejjebb haladásban.Alulról kezdte el kigombolni a szorosan rám simuló inget és minden alkalommal amikor kigombolt egy gombot megpuszilta a hasamat.Hm örülnék ha minden este így telne.Annyira tökéletes volt a pillanat,most semmi más nem járt a fejemben csak az hogy mennyire csodálatos barátnőm van.Egyszerűen tökéletes és ebben minden egyes együtt töltött nap után egyre biztosabb vagyok.Szerettem volna ezt bebizonyítani neki.Kezeim amelyeket szorosan a csípőjére fontam segítettek ebben.Nagy lendületet vettem ,így sikerült felülre helyezkednem.
-Most én jövök...-suttogtam alig hallhatóan a bőrébe.Azt hiszem nem örült neki hogy én vettem át az irányítást.Na várj csak Aubrey drágám ,mindjárt nem így fogsz vélekedni.Mindent megfogok tenni azért hogy a lehető legjobban teljesítsek.Azonban ahhoz hogy tökéletesre sikerüljön az esténk idő kellett.Nem szerettem volna semmit sem elsietni.Miután hosszasan kényeztettem a nyakát ,felemeltem a fejem és szemeibe néztem.Azok a gyönyörű szemek ,tekintetével szinte álomba tudott volna ringatni.Kezeit arcomra helyezte így húzta közel arcom az övéhez.
-Nagyon szeretlek Justin.-suttogta ajkaimra majd gyengéden megcsókolt.Egyik kezével beletúrt a hajamba míg a másikkal  a fenekembe markolt.Hirtelen megszakítottam a csókot és a nyakát kezdtem el puszilgatni.Lassan haladtam lefelé egészen addig amíg el nem értem a célt.Könnyedén megszabadítottam a gyönyörű fekete csipkés bugyitól amit viselt majd puszilgatni kezdtem.A medence csontjától haladtam egyre beljebb és beljebb.Mindeközben kezeivel a hátamat cirógatta ,amivel igazán lázba tudott hozni.Szerettem volna a fellegebe juttatni ezért nyelvemmel utat törtem magamnak és kényeztetni kezdtem,mire ő halk sóhajokkal reagált .Biztos vagyok benne hogy tetszett neki amit csinálok,mert néha körmeit gyengéden a hátamba fúrta.Természetesen nem úgy hogy az nekem fájjon.Mikor hallottam hogy egyre hangosabb nyögések törnek fel belőle tudtam hogy most kell cselekednem.Gyorsan előkaptam a párnám alatt lévő óvszert ,de amikor ki akartam bontani Aubrey elvette a kezemből és a szoba másik végébe dobta.
-Hagyd csak ,majd vigyázunk...-nézett rám komolyan.Nagyon meglepődtem azon hogy így döntött.Örültem neki hogy megbízik bennem.Gyorsan kibújtam a szorosan rámtapadó alsónadrágomból.Elősször csak óvatosan mozgattam a csípőm fel le irányba,majd ezt egyre gyorsabb mozdulatok váltottak fel.Aubrey hátam helyett a legérzékibb pillanatoknál a lepedőt markolászta.Homlokomat az övének támasztottam ,így a feltörő nyögéseinket csókba folytottuk.Az egyre csodálatosabb érzéseket hangos nyögések kísérték.Tudtam hogy pillanatokon belül elérjük a végső célt így egy utolsó erőteljes lökés után lihegve feküdtem le barátnőm mellé.Kezeit összekulcsoltam az enyémeimmel  s tekintetem az övébe fúrtam.A szobát bevilágító gyertyáknak köszönhetően jól szemügyre vehettem Aby remegő testét.Miután szapora légzésünk csillapodni kezdtett odahúztam magamhoz.
-Boldog harmadik évfordulót kicsim!-nyomtam apró puszit az orrára.

Aubrey szemszöge:
Reggel amikor felébredtem Justin már nem volt mellettem.Először eléggé megijedtem hogy vajon hová tűnhetett ,de aztán amikor lementem a konyhába Pattie megnyugtatott hogy csak valami megbeszélésre mentek.Örültem hogy semmi baj nem történt csak megbeszélésre mentek a következő turnéjával kapcsolatban.Annak viszont már kevésbé örültem amikor Pattie kijelentette hogy Jus valamikor csak este felé jön haza.Jazzy és Jaxon gondoskodtak arról hogy egy pillanatra se unatkozhassak a nap során.
-Gyerekek!Gyertek ebédelni!-szakította félbe a játékot Pattie.Azt hiszem kicsit megijedt amikor besétált hozzánk a nappaliba .Nem csodálom hogy ennyire rémült arckifejezést vágott.A hatalmas nappalit mindenhol játékok terítették be.Kicsit elszégyelltem magam amikor észrevettem a körülöttünk lévő rumlit.Nekem kellett volna vigyázni a rendre ,de a gyerekek lekötötték a figyelmem.
-Ne már!Most akartam befonni Aby haját...-szomorodott el majd letette a fésűt az asztalra.
-Majd befonod utánna drágám.-mosolyogtam rá ,majd kézen fogtam és elindultam vele a konyhába.Jaxon,Pattie és Jeremy már az asztalnál ülve vártak ránk.Gyorsan helyet foglaltunk mi is.
-Ma én szeretnék asztali áldást mondani.-szólalt meg Jeremy az asztal másik végéről.
-Rendben.-válaszolt Pattie és már nyújtotta is a kezét felém.Azt hiszem hogy csak számomra volt szokatlan ez az asztali áldás téma ,mert a gyerekek is tudták hogy mit kell tenniük.Mindenki behunyta a szemét ,így én is azt tettem.
-Köszönjük uram ezt a finom ebédet amelyet Pattie elkészített nekünk!Segíts azokon akiknek ez nem adatik meg.Ezen kívül hálás vagyok uram hogy ilyen tökéletes barátnőt adtál a fiamnak.Aki mindenben támogatja és segíti őt.Nagyon sokat jelent.Amen.-mormogta Jeremy.Annyira jól esett amiket mondott ,mert nem nagyon beszélgettünk még eddig ,és azt hittem hogy nem kedvel.De szerencsére tévedtem.
-Amen.-ismételte mindenki Jer után.
-Azt hiszem nem is kívánhatnánk jobbat Justinnak.-mosolygott rám Pattie miközben odahozta a sült csirkét az asztalhoz.Szerettem volna megköszönni hogy ennyire kedvesek és aranyosak velem ,de amint megcsapott az étel illata azonnal rosszul lettem.Éreztem hogy mindjárt kitaccsolok.Gyorsan felálltam az asztaltól és a legközelebbi mosdóba rohantam.Magamra zártam az ajtót ,az is elég gáz hogy így hirtelen elrohantam az asztaltól nem még ha  valaki rám nyitna.Most mit gondolhatnak rólam?
-Jól vagy drágám?Bejöhetek?-kopogott be Pattie az ajtón.
-Mindjárt.-préseltem ki magamból alig hallhatóan a hangot.Annyira kellemetlenül éreztem magam,ki kellene nyitnom az ajtót de a hányingerem nem múlt el.Tudtam hogy bármelyik pillanatban újra kitaccsolhatok ,de nem törődtem vele mivel Pattie már biztosan halálra aggódja magát hogy mi van velem.
-Gyere!-nyitottam ki erőtlenül az ajtót és a következő pillanatban már bent is volt a fürdőbe.
-Úristen!Jól vagy kicsim?-simogatta meg a hátam és aggódva nézett rám.
-Bocsánat.Muszáj volt eljönnöm ,az előbb hánytam...-sütöttem le a fejem.Tudtam hogy Pattievel bármit megbeszélhetek ,így elmondtam neki.
-Mitől lettél rosszul?
-Tudod megéreztem az étel illatát és elkapott a hányinger.Mármint ne érts félre ,tudod hogy imádom a főztöd,de most nem tudom mi történt.Biztos valami járványban vagyok benne...
-Nem kicsim.Ha járványban lennél akkor nem lennél rosszul az ételtől.Te terhes vagy.-nézett rám komolyan.Ha most széken ülnék tuti leestem volna róla.
-Mi dehogyis.Ez nem vicces Pattie.Mi Justinnal mindig...-a mondatot már nem fejeztem be mert rájöttem hogy tegnap este nem védekeztünk.
-Ez lehetetlen...hiszen csak tegnap este nem védekeztünk,de ilyen gyorsan?!Azt hogy?-sápadtam el.
-Ne aggódj kicsim!Még semmi sem biztos,mindjárt megtudjuk.Van itt a fiókban egy terhességi teszt,igaz hogy qz első hétben nem mutatható ki 100 százalékosan de azért próbáljuk meg.-adta a kezembe a tesztet.Azt hiszem inkabb nem kérdezem meg hogy miért van itthon terhességi teszt úgy érzem jobb ha kimaradok ebből.
-Szólj ha végeztél...-sétált ki az ajtón.Szerencsémre tudtam hogy hogyan kell ezt csinálni,mert egyszer Carrie is ilyen helyzetben volt.Totál azt hittük hogy terhes mert hányt és émelygett ,de aztán kiderült hogy csak valami vírust kapott el.Nagyon reméltem hogy most is csak erről van szó.Miután Pattie kiment nem késlekedtem ,gyorsan elvégeztem a tennivalókat.Valószínűleg Pattie jobban izgult mint én mert egy pillanatra sem mozdult el az ajtó elől.Kíváncsi voltam az eredményre de nem mertem megnézni ,így szóltam Pattienek hogy bejöhet ,aki azonnal kikaptam a kezemből a tesztet.Én folyton csak az ő tekintetét fürkésztem hátha leszűrök belőle valamit
-Nagymama leszek Aubrey!!-mosolygott rám majd átölelt.

24.rész Like a family

-Ne sírj Jaxo!Minden rendben lesz...-próbáltam vígasztalni az ölemben ülő kisfiút.Azt hiszem  a gyerekek nem fogták fel hogy mi történik ,egészen addig amíg a temetés el nem kezdődött.A kis Jaxon annyira sírt hogy el kellett jönnünk a szertartás végéről.

-Majd én elintézem!-bukkant fel hirtelen Jazmyn,Justinnal együtt.Jaz megölelte öccsét majd így szólt.-Ne sírj öcsi!Anya nem sokára hazajön...csak pihen egy kicsit.-törölte le a testvére arcáról a könnycseppeket.

-Tényleg?Holnap már itt lesz?-szipogott Jaxon.

-Persze.Ugye Justin?-néztek mind a ketten kérdően bátyjukra.Annyira nehéz ezt,megmondani a testvéreidnek hogy bármennyire is szeretnék ezentúl sajnos nem fogják látni az anyukájukat.Justin imádja a gyerekeket ,mindennél jobban.Bármit képes volt megtenni a boldogságukért.Ha arról volt szó megvette nekik a legdrágább játékot,ha kellett elvitte őket a disney land -be ,de most tehetetlenek voltunk,mind a ketten.

-Nem sajnos holnap nem jön haza...-guggolt le Jus a kicsik mellé.

-Akkor holnapután?Vagy egy hét múlva?-mondta Jazmyn.

-Nem fog hazajönni többet,soha.De nem kell félnetek,itt van veletek.Attól függetlenül hogy nem látjátok őt ,ő mindig itt lesz nektek.-ölelte át szorosan testvéreit Justin.

-Justin?Te is el fogsz menni?-kérdezte Jaxo kis vékony hangján.

-Dehogyis.Soha többet nem megyek el.Ezentúl minden napot együtt töltünk.Odaköltötök hozzánk LA be!Na mit szóltok skacok?

-Komolyan?Hurrá!-mosolyodtak el mindketten majd lelkes ugrándozásba kezdtek.Azt hiszem véget ért a szertartás,vontam le a következtetést mikor oda jött hozzánk Pattie és Jeremy.A gyerekeknek nagyon tetszett a tolószék amiben az apukájuk ült.Amint odaértek hozzánk az én ölem helyett a Jeremyébe másztak át.

-Apa nagyon klassz ez a szék.-mosolygott Jazzy az apukájára.

-Bizony...-mosolygott vissza.Szegény Jeremy annyit sírt az elmúlt napokban hogy szemei körül a piros karikák sehogy sem akartak eltűnni.

-Gyerekek csak óvatosan!Tudjátok hogy apukátok még nagyon gyenge.Pihennie kellene.

-Pattie néni?Tényleg hozzátok költözünk?Los Angelesbe?-kérdezte Jaxon Pattiet.

-Na gyertek!Beszéljük ezt meg!Hagyjuk egy kicsit kettesben Justint és Abyt...-mosolygott ránk Pattie halványan.Tudtam hogy ő nagyon is jól ért a gyerekek nyelvén.Talán neki majd sikerül megértetni a gyerekekkel a helyzetet.

-Annyira nehéz.-ült le mellém Justin.-Nem szerettem volna elmondani nekik hogy többé nem láthatják Erint.De muszáj volt ,előbb utóbb úgy is meg kellett tudniuk.-nézett rám elkeseredetten.Azt hiszem valahol belül magát okolja ,mert fájdalmat okoz a testvéreinek.Pedig nem ő a hibás ,nem tehet erről az egészről.Csak ő az aki a rossz hírt közli...

-Tudod Justin!?Ennél jobban nem is kezelhetnéd a dolgokat...nagyon büszke vagyok rád.-pusziltam meg arcát.

-Ha nem lennél itt nem menne ilyen könnyen...-nézett rám gyönyörű szemeivel.Tekintetét az enyémbe fúrta.Sajnos mostanában nem nagyon volt időnk egymással foglalkozni,annyira összejöttek a dolgok.Azt hiszem mindketten ugyan arra gondolunk.Semmi másra nem vágytuk most jobban mint egy kis időre amit csak kettesben tölthetünk,de ez sajnos most nem adatott meg.Justin egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám de nem csókolt meg.Az őrületbe tud kergetni az ilyen játszadozásaival.Szinte végtelennek tűnt az a pár pillanat amíg az ajkai az enyémekre találtak.Csókjainkban érezni lehetett a keserű szomorúságot ,épp úgy mint az egymás iránt érzett szerelmünket...

Majd én kinyitom az ajtót! -sétált Jazzy az ajtó felé.Azt sem tudom hol áll a fejem annyi dolgunk van.Éppen Jaxon ruháit és játékait pakolásztam bele egy nagy bőröndbe.Nem sokára indulunk vissza LA-be.Mindenkinek akadt dolga ,Pattie Jeremynek segített pakolászni. -Majd én segítek...-lépett oda Jus huga mellé ,aki éppen apró kezeivel próbálta kinyitni az ajtót.Mivel el voltam foglalva ,csak a hangokat hallottam amelyek kiszűrődtek az előszobából. -Selly!-kiáltott fel Jazzy éles hangján.Ez mindent elárult számomra.Már csak ez hiányzott hogy Selena beállítson ide fél órával az indulás előtt.Úgy gondoltam nem hagyhatom tétlenül a dolgot. -Gyere Jaxon!Megnézzük ki jött.-fogtam kézen majd elindultunk a bejárati ajtó felé. -Selena!-reagált ugyanúgy Jaxo is mint az előbb a nővére.Nem tudtam hogy ennyire szeretik őt a gyerekek.Mind a ketten ölelgetni kezdték az ajtónkban álló sztárt. -Selena ő itt a barátnőm Aubrey.Aby kicsim ő itt Sel.-húzott oda Justin magához.Kezeit szorosan összefonta az enyémekkel,gondolom nyugtatásnak szánta.Tudja jól hogy mennyire nem szeretem Selenát ,már csak a múltkori miatt sem.Na jó ,szedd össze magad Aubrey!Parancsoltam magamra... -Áh sokat hallottam már rólad!Örülök hogy végre megismerhetlek!-mosolygott rám.Most mit akar ezzel elérni?Annyira elgondolkodtam hogy el is felejtettem válaszolni ,csak akkor eszméltem fel amikor Justin óvatosan oldalba bökött célzás képpen. -Öhm én is örülök hogy megismerhetlek.-hazudtam. -Amúgy azért jöttem mert hallottam hogy mi történt.A temetésre is elszerettem volna menni de sajnos nem értünk ide.Őszinte részvétem!-mondta halkan. -Köszönjük!Rendes tőled.Mondanám hogy gyere be ,de nem igazán a legjobb pillanatban jöttél.Éppen pakolászunk ,sietünk mert egy óra múlva indul a gépünk.-magyarázkodott Justin. -Már megyek is csak ezért jöttem. -Azért majd eljössz még hozzánk?-nézett fel Jaxon Selenára. -Majd meglátjuk.Na de most már tényleg mennem kell.Sziasztok!-nyomott puszit a gyerekek arcára majd beszállt a ház előtt álló kocsiba és elment. -Hú ez gázos volt.-csapta be maga mögött Justin az ajtót. -Azért kedves tőle hogy eljött.-mondtam ki hangosan a fejemben megforduló gondolatokat.Magam sem hittem el hogy ezt mondom. -Engem nem érdekel senki más csak te...-sétált oda hozzám lassan.Kezét derekamra helyezte ,így hajolt hozzám egyre közelebb.Homlokát az enyémnek támasztotta. -Szeretlek!-suttogta ajkaimra majd gyengéden megcsókolt.

Justin szemszöge: Nagyon nehéz volt az elmúlt pár nap az egész család számára.Örültem hogy végre újra itthon lehetünk ,bár nem lesz minden ugyanolyan mint ezelőtt.Így hogy apa és a kicsik hozzánk költöztek ,biztos hogy a hétköznapok egészen máshogy fognak zajlani.Ezentúl anya sem fog unatkozni ,így hogy dupla annyi emberre kell főznie.Arról nem is beszélve hogy gondoskodnia kell Jazzyről és Jaxonról ,bár ez nem fog gondot jelenteni neki.Imádja őket ,minden játékban benne van amit kitalálnak.Igaz hogy itt van apu ,de neki teljesen más a szerepe mint egy anyukának ,ráadásul most pihennie kell.Nem gondoltam bele hogy mi lett volna ha apát is elveszítjük ,egyszerűen csak hálát adtam az Istennek hogy ő velünk maradt.A család létszáma igen csak megnövekedett.Pár hónapja még csak anya és én laktunk ebben a hatalmas házban.Aztán ideköltöztek Aubreyék és a 2 fő hirtelen 5-re növekedett ,mától kezdve pedig 8-an fogunk együtt élni.Basszus ma huszadika van esett le amikor feloldottam a telefonomon a képernyőt.Ez azt jelenti hogy ma vagyunk 3 hónaposak Abyvel.Legalább egy jó dolog is van ebben a mai napban.Hogy felejthettem el ,eddig nem ünnepeltük meg sem az egy hónapot és a kettőt sem.Ez nem mehet így tovább,pattantam fel az ágyról majd cselekedni kezdtem.Eszembe jutott hogy van egy pár gyertya valahol a fiókomban ,gyorsan előkerestem őket.Sietnem kellett ,Aubrey bármelyik pillanatban kiléphet a fürdőszobából.A meggyujtott gyetyák fénye nagyon hangulatossá tette a szobát ,de ez még nem volt elég tökéletes.Eszembe jutott hogy a folyosón van egy rózsabokor.Úgy is mindig csak az útban van ,nem kell az már senkinek.Olyan halkan amennyire csak lehetett kiosontam a szobából és letéptem a szirmokat amelyek a virágon voltak.A szirmokból egy utat formáztam a fürdőszoba ajtajától az ágyamig.Így mindjárt jobban néz ki.Állapítottam meg amikor körbenéztem a szobámban ,már csak Aby hiányzik. Amikor pár perc múlva kilépett az ajtón ,döbbenten láttam hogy felvette azt a kis pizsamát ami a kedvencem.Nem csak én leptem meg őt ,hanem ő is engem.De ez sokkal szebb ajándék volt mint bármi más.Tudja hogy mi jár a fejemben ,ugyan az mint az övében.Mind a ketten csak egy dolgot szerettünk volna ,méghozzá egymást. -Nem felejtetted el!-lépkedett oda hozzám lassan a rózsaszirmok között.Szemei könnybe lábadtak ,úgy olvadtak bele az én tekintetembe. -De te sem...-vezettem végig a pillantásom gyönyörű testén. -Ezt soha sem fogom elfelejteni...-suttogta halkan az ajkaimra.

23.rész Szörnyű valóság

-Azonnal indulunk Stradtfortba!-jelentettem ki idegesen.Annyira ideges lettem ,kimondhatatlanul dühös voltam.Biztos voltam benne ha most nem lenne itt mellettem anya és Aubrey a termet már darabokra szedtem volna dühömben.De erősnek kellett maradnom,valakinek tartani kell bennük a lelket nem omolhatok én is össze.Bár nem sok hiányzott hozzá.Nagy léptekkel sietve haladtunk végig a hosszú folyosókon.
-Kenny ki tudnál vinni minket a reptérre?-léptem testőröm mögé.
-Öhm a reptérre?Oké persze de mi a baj?
-Majd útközben elmagyarázom,csak siessünk.
-Hé hová mentek?-kiabált utánunk Scooter.
-Nagyon sajnálom,de most muszáj elmennünk...majd megmagyarázom a dolgokat!Ne haragudj haver!-mondtam miközben felvettem a kabátom.
-Drágám!Én is szeretnék menni...-kulcsolta össze kezeinket Aubrey. Ő is nagyon aggódott ,kezei remegtek az idegességtől.Ebben a piszok nehéz helyzetben is boldoggá tud tenni,annyira megnyugtatott a tudat hogy ö most is itt van mellettem.Mellettem van a két legfontosabb az életemben.Apa is ide tartozik ,a legfontosabb emberek közé.Nem veszíthetem el.
-Köszönöm édesem!Szeretlek,mindennél jobban.-nyomtam puszit a szájára,majd elindultunk a reptér felé.
-Nem hiszem el.Hol a fenében van már a taxi ?Már vagy fél órája dekkolunk itt ezen a hülye repülőtéren,de a sofőrünk aki elvinne minket a kórházba ,még mindig nincs itt.Menjünk már gyalog anya úgy is gyorsabb lenne...-idegeskedtem.
-Ugyan kicsim!Tudod hogy semmi értelme nem lenne ,amint kilépnénk ezen az ajtón ,letámadnának a rajongók és onnan soha nem szabadulunk ki.-
Idegesen és némán ültünk a váróteremben amiből a parkolóra lehetett látni.Anya az ablak mellett állt,azt figyelte  ,hogy mikor gördül be az a bizonyos sárga kocsi ami értünk jön. Aubrey fejét a vállamra hajtotta ,gondolom már fáradt volt és éhes.Nem csodálom ,hiszen este 10 óra van.Ráadásul ő is nagyon aggódik mert még mindig nem tudunk semmi pontosat apáék állapotáról.
-Legalább a kicsik nem voltak velük...-suttogta halkan Aby ,miközben kezeimet szorongatta.De mennyire igazat mondott ,ekkor jöttem rá hogy még értük is el kell mennünk.
-Miután meglátogattuk apáékat ,elmegyünk értük.Szörnyű lesz elmondani nekik hogy mi történt...-lábadtak könnybe a szemeim.Az apró könnycseppeket aztán gyorsan le is töröltem az arcomról ,nem akartam hogy anya is elkezdjen sírni.
-Ott leszek veled!Végig...-nézett rám gyönyörű szemeivel.
- Tudom.-nyomtam egy apró puszit a homlokára.
-Na végre!Itt a taxi.Gyertek gyerekek!-kiáltott fel anya pár perc elteltével.Az út a kórházig ugyanolyan csendesen telt el.Mindenki azon töprengett hogyan lesz ezután...

Aubrey szemszöge:
Az érzés ami bennem kavargott leírhatatlan.Elképesztő hogy az ember élete akár pillanatok alatt is romba dőlhet. Jazmyn és Jaxon annyira kicsik ,szörnyű hogy ilyen dolgokat kell átélniük.De akkor fájt a szívem a legjobban amikor az én Justinomat néztem.Gyönyörű barna szemeiből potyogtak a könnyek.A kórházi ágy mellett ült és Jeremy kezét szorongatta.Annyira szerettem volna megnyugtatni ,de tudtam hogy most az lesz a legjobb ha csendben maradok.Legalábbis egyenlőre ,addig amíg nem tudjuk az állapotukat semmi sem biztos.Arról nem is beszélve hogy Erinről semmi hírünk sincs ,amikor bejöttünk a kórterembe Jeremyhez ő nem volt itt.
-Elnézést megkérdezhetem hogy maguk mit keresnek itt?-lépett be a terembe egy nem túl kedves ápolónő.Justin és Pattie tekintete azonnal oda irányult.
-Mi az hogy mit keresünk itt?Az édesapám haldoklik ,maga meg beront ide hogy mit keresünk itt?!-háborodott fel Jus.
-Nyugalom kicsim!-lépett oda Pattie Justin mellé.-Elnézést kérek!Nemrég tudtuk meg hogy mi történt ,azonnal ide repültünk...-folytatta.
-Én sajnálom!Nem így kellett volna.-sütötte le a fejét a nővérke.Valóban sajnálhatta a dolgot ,lehetett volna kicsit udvariasabb is.-Beszélhetnék önnel Jeremy állapotáról?-nézett rá Pattie
-Nyugodtan mondhatja a gyerekek előtt,mindannyian nagyon idegesek vagyunk már az eredmények miatt.Kérem megtudná mondani nekünk hogy Erin hogy van ? Ő Jeremy felesége.
-Nos...-kezdett bele a nővér lassan a mondandójába.Nagyon remélem hogy nem azért mondta az egészet ilyen lassan ,mert valami szomorú hírt kell közölnie.-Jeremy sajnos lebénult ,deréktól lefele.De ne aggódjanak kérem!A doktor úr azt mondta hogy rohamosan javul az állapota.Pár hétig mozgásterápiára kell majd járnia ,de utána rendbe fog jönni és tud majd járni. Jeremy nagyon erős ember...-egy pillanatra sem vettem le Justinról a tekintetem,de arcáról semmiféle érzelmet sem tudtam leolvasni.Egyszerűen csak a semmibe meredt ,azt hiszem így próbálja visszafogni magát,ha nem egy kórházban lennénk szinte biztos hogy tombolni kezdene.
-És Erinnel mi történt?-emelte fel Pattie idegesen a hangját.
-Ő...őt sajnos már nem tudtuk megmenteni...Őszinte részvétem!-csuklott el a nővér hangja.Most már Justin is megtört ,a könnycseppek amiket eddig rejtegetni próbált most patakokban zúdultak le az arcán.Fejét lehajtotta az ágyra az egyik kezére ,míg a másikkal az enyémet szorongatta.Tudtam hogy most nagyon nagy szüksége lesz rám ,tartanom kell benne a lelket.
-Magunkra hagyna minket kérem?-fakadt sírva hirtelen Pattie is.Majd leült ő is az ágy mellé és szorongatni kezdte Jeremy kezét.
-Persze...szóljanak ha bármiben segíthetek.-mondta az ápoló ,majd kisétált az ajtón.Újabb hosszú csendes pillanatok következtek .A szobában csak a gépek csipogása és halk zokogásunk hallatszott.Annyira haszontalannak éreztem most magam ,szerettem volna megvigasztalni Pattiet és Justint ,de tudom hogy milyen idegesítő ha valaki azt mondogatja hogy minden rendben lesz ,mikor jelenleg semmi sincs rendben.Az egyetlen dolog amivel boldoggá tehetném őket ,azaz hogy meg nem történtté teszem a balesetet ,de sajnos nem vagyok varázsló ,úgyhogy maradt a vigasztalás.
-Megmondta a doktor úr is hogy az apukád nagyon erős Justin.Hamar meg fog gyógyulni ne aggódj.-simogattam másik kezemmel a hátát.
-Tudom drágám.De mi lesz Jaxonnel és Jazzyvel?Imádják az anyukájukat...
-Itt maradunk ,addig amíg Jeremy állapota kicsit javul.Utána eljönnek velünk LA-be.Nincsen más megoldás...-nézett ránk kisírt szemeivel Pattie ,aki az ágy másik oldalán ült.Csak most vettem észre hogy Justin a gyönyörű szemeit az anyukájától örökölte. Szinte olvasni lehetett ezekből a szemekből ,annyira jól tükrözték az érzéseiket.
-Megyek felhívom Valtert hátha nála vannak a gyerekek.Maradj itt kicsim!Mindjárt jövök.-állt fel Justin szemeit törölgetve.Gyorsan nyomott egy puszit a homlokomra ,majd elindult.
-Ki az a Valter?-kérdeztem Pattietől.
-Ő Jeremy legjobb barátja.-húzta apró mosolyra a száját.-Mindig náluk szoktak lenni a kicsik ,ha Jernek más dolga van.Valószínű most is ott vannak.
-Valter!Igen Valternél vannak a gyerekek...-szólalt meg halkan Jeremy.
-Hála az égnek!Jobban vagy már Jer?-nézett Pattie aggódóan a betegre.
-Kicsit fáj a fejem ,de egész jól vagyok.Lehetnék rosszabbul is...Azt álmodtam hogy azt mondta nektek a nővér hogy Erin meghalt?Ugye ez nem igaz...-pillantott kétségbeesetten először Pattiere,majd rám.
-Nem álmodtad Jer...sajnos tényleg igaz.Azt mondták nem tudták megmenteni.-fakadt sírva újra Pattie majd Jeremy mellkasára borult.
-Az én hibám.Ha nem erőltetem annyira hogy menjünk el arra a divatbemutatóra ,akkor minden rendben lenne.-okolta magát Jeremy.Ez nem helyes ,nem okolhatja magát a történtek miatt.
-Dehogy a te hibád.Ilyenekre ne is gondolj...-suttogta halkan Pattie.Pár pillanat múlva Justin lépett be a szobába.Azt hiszem már kicsit megnyugodott ,legalább is úgy tűnt.
-Jól sejtettem hogy Valternél lesznek.Azt mondta azonnal ide hozza őket ,pár perc és ...-hagyta félbe Justin a mondatot mikor meglátta hogy Jeremy már ébren van.-Apa!Ne csinálj többet ilyet!Nagyon aggódtunk érted...-lépett Jus egyre közelebb ,majd az ágyhoz érve óvatosan átölelte édesapját.
-Nagyon vigyázz a testvéreidre Justin!Benned bíznak a legjobban.Most nagy szükségem lesz a segítségedre...
-Elmondtátok neki?-csodálkozott.
-Joga van tudni!Persze hogy elmondtuk kicsim...-nézett rá Pattie fiára.
-Igazatok van!Bocsi csak már nagyon ideges vagyok.Ne aggódj apa!Aubrey és én vigyázunk rájuk.
-Mi lenne velem nélkületek?!-sóhajtott fel.

*15 perccel később*
-Justin úgy hiányoztál!-ugrott Jazzy bátyja ölébe és puszilgatni kezdte.Nem csak Jazmynnek hiányzott a testvére. Jus ugyanúgy várta már hogy találkozhassanak.Nagyon imádják egymást.Annyira jó volt így látni őket.Most tényleg nagyon boldogok voltak és egy pillanatra Jus is elfeledkezett a szörnyű valóságról.Miután Jazzy alaposan megnyúzta a bátyját ,hozzám fordult.Tudtam hogy rólam sem feledkezik meg.
-Aubrey!Te is hiányoztál már.Ugye tartunk majd olyan csajos napot mint a múltkor?-mászott át az én ölembe és a hajamat kezdte babrálni.
-Persze kicsim.Nagyon sokat fogunk játszani...-mosolyogtam rá.
-Jaxon olyan fáradt volt hogy elaludt...-mutatott mosolyogva Valterre aki a kezében tartotta az alvó Jaxont.Annyira édes volt ,nem csodálom hogy alszik.Késő este van.
-Na gyere öcskös!Hazamegyünk...-lépett oda Justin Valter mellé majd átvette tőle az öccsét.

*Jeremyék házában* 
Pattie ott maradt Jeremyvel a kórházban ,azt mondta nem szeretné egyedül ott hagyni és így Jus is nyugodtabb hogy valaki ott van az apukájával.Justin lent maradt Jazzyvel a földszinten amíg én felvittem Jaxont a szobájába.Szerencsére sikerült átöltöztetnem pizsamába anélkül hogy felébredt volna.Jól betakargattam őt ,majd elindultam lefelé. Gondolom Jus nem hallotta hogy jövök.Megálltam a lépcső alján ,hogy hallgatózzak.A kanapén feküdtek,Jazzy már aludt.Justin egy pillanatra sem vette le róla a szemét.
-Én mindig itt leszek neked hugi...-nyomott puszit Jazzy arcára aztán ő is elaludt.

22.rész change

'-Gyerekek!Keljetek fel!Már 10 óra van ,gyertek le a nappaliba.Fontos dolgot kell megbeszélnünk.-dörömbölt Pattie az ajtón.'Fontos dolgot kell megbeszélnünk' játszódott vissza a fejemben az előbb elhangzott mondat.
-Basszus!Szerinted mit akar velünk megbeszélni?-ültem fel hirtelen az ágyban.Nem tudom hogy elbújni szeretett volna előlem ,vagy mindig így alszik de szinte semmit sem lehetett látni belőle annyira beleburkolódzott a paplanba.Jus nem válaszolt így ,közelebb mentem és elkezdtem lehámozni róla a takarót,egészen addig amíg nem látszott tökéletes arca.Békésen aludt még ,megpróbáltam felébreszteni őt.
-Jó reggelt édesem!-ébresztgettem.Apró csókokat hintettem a nyakára ,de még mindig nem reagált semmit,így halkan kiosontam az ágyból hogy felöltözzek.Ekkor azonban Justin szorosan megragadta a csípőm majd visszarántott maga mellé az ágyba.
-Rosszul tetted ha azt hitted hogy elszökhetsz mellölem.-vigyorgott rám elégedetten ,majd magához húzott és puszilgatni kezdett.
-Én megpróbáltalak felébreszteni,még puszit is adtam neked.Azt hittem hogy alszol.
-Bocsi,elfelejtettem szólni hogy a színészkedés is elég jól megy.-mondta miközben csókolgatott.
-Ne már Justin összenyálazol.Engedj el!A többiek már régóta ránk várnak.-húzódtam ki karjai közül.
-Csak akkor ha megígéred nekem hogy este abban a szép pizsamában alszol amit soha sem akarsz felvenni.
-Oké.Csak haladjunk már.-dörmögtem az orrom alatt.
-Mondd is ki hangosan!-kötözködött velem.
-Megígérem hogy este felveszem az a pizsamát amit annyira szeretsz rajtam látni.Így megfelel drágám?-mosolyogtam rá kérdően.
-Igen de még kérek egy utolsó csókot.-húzott oda magához.
-Végre itt vagytok!Képzeljétek Scooter ma eljegyzési bulit rendez Sarahnak,azt mondta menjünk este hatra a Grayson hotelbe,de Sarah nem tud semmit és ez maradjon is így skacok.Ott is fogunk aludni szóval úgy készüljetek.-mesélte Pattie izgatottan.
-Ideje volt már.És kik lesznek még ott ezen a bulin?-kérdezősködött Jus.
-Hát egy csomó híresség,meg a rokonok.Tényleg meghívta Jeremyéket is de mivel Scoo már túl későn szólt így nem tudnak eljönni.Ráadásul ma valami lemondhatatlanul fontos divatbemutatót tart Erin ,és a gyerekeket is otthagyták az egyik ismerősüknél.
-De kár ,jó lett volna ha ők is jönnek.Erin mióta divattervező?-tettem fel a nagy kérdést. Erről én miért nem tudtam?szomorodtam el magamban.
-Nagyon régóta ,már azelőtt is az volt mielőtt megismerte aput és nagyon sikeres.Nem baj kicsim.Az esküvőn itt lesznek.-mosolygott Jus .Láttam rajta hogy kicsit csalódott lett,de ez csak pár pillanatig tartott.Már hozzászokott hogy ritkán látja a testvéreit.-Mi jól fogjuk érezni magunkat ,ne aggódj.A Scooter féle bulik mindig jól sikerülnek.Ugye anyu?
-Az biztos,lenne mit mesélni róla,de most mennem kell,még el kell intéznem egy-két dolgot.Ja és Aubrey kicsim,Scooter meghívta Carolinet és Jasont is,szóval ők is jönnek.-kiabált vissza az ajtóból majd eltűnt.
Justin szemszöge:
-Gyönyörű vagy kicsim.-suttogtam halkan barátnőm fülébe,miközben lassan ringatóztunk a zenére.
-Szerinted mi is összeházasodunk majd egyszer?-tökéletes szemeit az enyémbe mélyesztette,szinte megbabonázott velük.
-Hidd el legszívesebben már holnap elvennélek.Senki mással nem tudom elképzelni az életemet és nem is szeretném.-kezeim puha arcára simultak.
-Nem akarok várni.
-Nem is kell drágám.Gondolj bele már így is olyanok vagyunk mintha házasok lennénk.A gyönyörü gyerekeken kívül már szinte mindenünk megvan.
-Szerinted tényleg gyönyörűek lennének?
-Igen pont úgy mint az anyukájuk...-mosolyodtam el.
-És olyan tehetségesek mint az apukájuk.-nyomott apró puszit a számra.
-Már most imádom őket és téged is.
-Khm egy kis figyelmet kérek...-hallatszott Scooter hangja ,miután lehalkult a zene.Mindenki tudta hogy mi következik kivéve Saraht,aki teljes mértékben azt hitte hogy Scooter csak a vendégeket szeretné köszönteni.Ami így is volt ,Scoo röviden megköszönte mindenkinek hogy eljött,aztán a lényegre tért.
-Nagyon régóta vártam már erre a napra. Sarah amióta megismertelek teljesen más emberként látom a világot,minden egyes napomat szebbé varázsolod.Szeretném ha ez életünk hátra lévő részében is így maradna.Sarah lennél a feleségem?-térdelt le Scoo a gyűrűvel a kezében.Mondanom sem kell Sarah rögtön elkezdte a sírást ,bár ez ilyenkor teljesen érthető. Scoo barátom nagyon jól csinálta a dolgokat,én is így szeretném majd.Miután Sarah igent mondott,elszabadult a buli.Az előbb még kellemes hangulatú buli ,hirtelen vad őrjöngésbe csapott át.Mindenki ünnepelte Scooteréket.
-Hé te még csak kölyökpezsgőt ihatsz!-vette ki Aubrey öccse kezéből a pezsgőspoharat.
-Miért?Ez nem igazságos ,kölyökpezsgőt csak az ötévesek isznak.-fonta keresztbe a karjait Jas.
-Majdnem annyi vagy.
-Nem is igaz ,már kilenc vagyok.
-Segítenél Justin?Mondd meg neki hogy még nem ihat rendes pezsgőt...-nézett rám kérlelően az én egyetlen Aubreym.
-Igyál csak nyugodtan kölyök!De egy fél pohárnál ne legyen több.-kacsintottam Jasonre,majd visszaadtam neki a poharat amit az előbb elvett tőle a nővére. Ahogy kimondtam a mondatot Aubrey egyből kérdőre vont,tudtam hogy ez lesz.
-Micsoda?Az éppen előbb mondtam nem ihat pezsgőt.Mégis mi volt ez Justin?Köszönöm hogy ellenem játszol és nem akkor sem iszol pezsgőt,mert én fogom meginni!-kapta ki ismét az öccse kezéből a poharat.
-Ezek a felnőttek...-sóhajtott Jason, majd otthagyott minket.
-Ugyan már !Lazíts Aubrey kicsim!Fél pohár pezsgőtől nem lesz semmi baja.Ihatnál te is...-fogtam meg a kezét.
-Fogok is.-mondta majd gyorsan megitta a pezsgőt ,lecsapta a poharat az asztalra és elment.Nem mentem utána,had legyen egy kicsit a többiekkel is.Én is így tettem odamentem Scooékhoz...
-Hol hagytad a nődet Justin?-kiabált oda Kenny.
-Kicsit megsértődött ,de majd kiengesztelődik...
-Tudjuk te majd kiengeszteled Justin.Értesz hozzá.-röhögtek.
-Akkor igyunk Scooterre és Sarahra.-nyomtak kezembe egy pohár whiskeyt.Gyorsan felhajtottuk majd táncolni kezdtünk.Fél órával később arra lettem figyelmes hogy Aubrey kilép a teremből.Követtem őt ,végig ment a folyosón és bement a lány mosdóba.Kicsit hezitáltam hogy oda utána menjek e.Mikor bementem Aby ott állt a tükör előtt ,haját igazgatta. 
-Jézusom!Justin mit keresel a női wc-ben?
-Már hiányoztál és csak veled akarok lenni...-puszilgattam a nyakát.-Ugye nem haragszol?
-Dehogy haragszom Justin.-fordult velem szembe.-Teljesen igazad volt ,kicsit túlreagáltam a dolgokat.Sajnálom...-fonta össze kezeit a nyakam körül és belenézett a szemeimbe.
-Ha akarnék sem tudnék haragudni rád...-nyomtam apró puszit az orrára ,majd vad csókolózásba kezdtünk.Megfeledkeztünk a külvilágról ,felkaptam Abyt  azt ölembe és a falhoz szorítottam.
-Justin merre vagytok?-kiabált anya kétségbeesetten ,hangján érezni lehetett a szomorúságot és a kétségbeesést.Tudtam hogy valami baj van ,gyorsan letettem Aubreyt ,majd szorosan megfogtam a kezét és húzni kezdtem magam után.Anya kint volt a folyosón,szemei könnybe lábadva...
-Justin előbb hívtak telefonon a sratfordi kórházból. Jeremy és Erin éppen hazafelé tartottak a divatbemutatóról és...-csuklott el anya hangja.
-Mondd már anya!Mi történt?-emeltem fel a hangom.
-Azt mondták balesetük volt , összeütköztek egy kamionnal...-borult anya zokogva a vállamra. 

21.rész Perfect for me

Aubrey szemszöge:
Számtalanszor megfordult a fejemben,hogy talán meg kellene állítanom Justint,addig amíg nem késő.De aztán rájöttem hogy hülye vagyok.Egyszer úgyis megkell történnie ,miért ne lehetne most?!Nem kételkedtem benne hogy a Justinnal töltött este ,a legszebb lesz amit valaha átéltem.Jus mindent beleadott ,hogy lenyűgözzön engem,és ez kölcsönösen működött.Nyakamat apró csókokkal hintette be ,s mindig egyre lejjebb haladt.Fejemet pedig kicsit hátrahajtottam így lehetősége nyílt testem minden egyes porcikáját kényeztetni.Sikerült eltalálni legérzékenyebb pontjaimat,ilyenkor beletúrtam a hajába egy nagy sóhajtás kíséretében,így levezetve a bennem felgyülemlő feszültséget.Annyira magával ragadott minket a hév hogy csak most vettük észre hogy mindent lesöpörtünk a körülöttünk lévő bútorokról.Annyira nem izgatott minket a dolog,elég lesz holnap foglalkozni vele.De azért hogy ne legyen több rombolás ,az ágyon folytattuk amibe belekezdtünk.A csók amelyekkel ajkaimat kényeztette lassú volt ,mégis érezni lehetett benne a vágyat amely a szelídsége mögött lapult meg.Azok a tökéletes ajkak értették a dolgukat,mintha egy isten csókolt volna meg.Kezeim egészen más helyeken kalandoztak mint a gondolataim,izmos felsőtestén vezettem végig őket újra és újra.Azaz vezettem volna ,de a feszes póló amit viselt megakadályozott ebben.Úgyhogy neki láttam és gyorsan kibújtattam belőle.Szerencsére nem bénáztam,a következő pillanatban már élvezhettem is az elém táruló csodás látványt.Hogy igazságos legyen a dolog,Jus engem is vetkőztetni kezdett.Neki azonban közel sem ment olyan egyszerűen mint nekem,de nem azért mert béna.Erről szó sem volt ,kezei szinte remegve gombolták ki a blúzot amit viseltem.Még normális helyzetben is nehezen szoktam kigombolni ezt a blúzt amit viseltem ,nemhogy most.Hamar meguntam a küszködést,gyors mozdulattal széttéptem magamon a ruhadarabot ,majd messzire dobtam.
-Ez tetszett.-jegyezte meg Justin egy nagy mosoly kíséretében.Én ahelyett hogy válaszoltam volna,vad csókolózást kezdeményeztem.Egyik kezemmel nyakát öleltem,míg a másikkal a szorosan derekára tapadó övtől próbáltam megszabadítani.Miután ez sikerült,úgy éreztem szabad utat kaptam,de terveimen Justin változtatott.Lassan vezette vissza kezemet a felsőtestére ,majd az övéi kerültek bevetésre.Szinte észre sem vettem hogy a nadrág ami még egy pillanattal ezelőtt köztünk állt ,már sehol sincsen.Csak akkor figyeltem fel erre ,amikor megéreztem Justin kezei által nyújtott kényeztetéseket.Előbb azt hittem hogy a fellegekben járok ,de nagyot tévedtem most már a menyországban éreztem magam és ez egyre csak fokozódott.Minden egyes mozdulattal amit érzékeny pontomon elkövetett.Nagy akarat kellett ahhoz hogy visszafojtsam a hangot ami kitörni készült belőlem,de sikerült...egyenlőre.Az ajkak amelyek az imént még a nyakamon játszadoztak ,most új helyekre vándoroltak.Lassan haladtak lefelé végigpuszilgatva az utukban álló domborulataimat ,majd a pocakomon is elkalandoztak pár pillanatig.Mindeközben egy újabb lépést tett meg a végső cél felé azzal hogy lehámozta rólam a  lenge franciabugyit.De mindezt csak az egyik kezével tette,méghozzá azzal amelyik éppen szabad volt.Mivel túlságosan elfoglalta őt az engem való kényeztetés így nekem kellett kezembe vennem az irányítást.Zihálva szabadítottam meg a ruhadaraboktól amik köztünk álltak,de szerencsémre most már nem ellenkezett.A lámpa ami az előbb még pirosat mutatott most zöldre váltott, és a behajtani tilos tábla is eltünt amit a bugyim jelképezett.Most már Justinra bíztam a dolgokat,kicsit meglepődtem amikor a párna alól vette elő az óvszert.
-Azt hittem a fiúk a tárcájukban szokták tartani az ilyen dolgokat.-suttogtam rekedtes hangon.
-Ott is van egy ne  aggódj.-nyomott puszit a homlokomra,aztán cselekedni kezdett.Még egy utolsó kérdést suttogott a fülembe.
-Ugye jól sejtem hogy nem ez az első?-simította végig az arcom és mélyen a szemeimbe nézett,őszinte választ várva.Szinte megbabonáztak azok a gyönyörű barna szemek,nem is lehetnének káprázatosabbak.
-Nem,de neked sem.-dadogtam félelmemben.Fura ,tényleg nem ez az első mégis tökre parázok a dologtól.De tudtam hogy ez csak azért van mert nem egy közönséges fiúval élem át.Hanem Justinnal,a szerelmemmel akivel már mind a ketten vártunk erre a tökéletes pillanatra.
-Tényleg nem,de emiatt ne aggódj.Már most sokkal jobban élvezem a dolgot mint bárkivel ezelőtt.-nyugtatgatott.Újra csókolózni kezdtünk ,vagyis ő kezdeményezte,így terelte el a figyelmem addig amíg ő előkészítette a terepet.Annyira gyorsan történtek a dolgok ,el sem hiszem hogy megtörténik ez az egész.Sohasem gondoltam volna hogy ilyen hamar túlesünk a dolgon,de nem bántam meg kicsit sem.Tudom hogy nálunk ez nem játszik szerepet ,az hogy mikor feküdtünk le először egymással.Eddig is imádtuk egymást ,hát most még jobban imádni fogjuk.Justin tudja hogy már mással is voltam,ennek ellenére az első mozdulatokat lassan vitte végbe.Mondjuk nem ugorhatunk bele rögtön a mély vízbe.A lassú mozdulatok idővel egyre gyorsabbá és gyorsabbá válltak.Justin gyengéden simította ki az arcomból hosszú barna hajam ,amely valahogy mindig útban volt.Másik kezével pedig az oldalamat cirógatta,így garantálva nekem a dupla élvezetet.Én is követtem példáját ,csak én a hátán tettem mindezt.Éreztem hogy már nem sok kell ahhoz hogy eljussunk a csúcsra.De tudom hogy ezzel Justin is így volt,ezt az apró harapások amelyeket a nyakamon hagyott és a belőle felhangzó egyre hangosabb nyögések bizonyították.Én az ilyen pillanatoknál vagy a lepedőt markolásztam vagy Jus kezét.Az erősség amely a játék elején még bennem rejtőzött most már eltűnt.Az gyönyörű érzések amelyeket barátom okozott nekem ,felülkerekedtek rajta.Így mindkettőnk torkán egy utolsó hangos nyögés szaladt ki ,jelezve hogy mindketten elértük a célt.Justin lihegve terült el mellettem az ágyon ,fejem mellkasára hajtottam ,s a szívdobogására koncentráltam ami most háromszor olyan gyors volt mint általában.Valószínűleg az enyém is ilyen hihetetlen gyorsasággal verdes most ,hacsaknek jobban.
-Tudod Aubrey,az első már nem lehetek aki lefeküdt veled ,de az utolsó még igen.És mindent elfogok követni azért hogy ez így is legyen.Köszönöm neked ezt a csodálatos estét.-suttogta halkan a fülembe.Tudjátok nem az a típusú lány vagyok aki olyan könnyen elérzékenyül,de most képtelen voltam megállni a sírást.Az apró könycseppek végigfolytak az arcomon ,majd Justin mellkasára pottyantak.
-Ma már nem ez az első hogy miattad sirok.-néztem fel rá.
-Micsoda?Ezt hogy érted?-lepődött meg,majd gyengéden letörölte arcomon végigfutó könnycseppeket.
-Miután elmentetek Scooval,pakolászni kezdtem a szobámban.A ruháimat hajtogattam össze a szekrényemben és megtaláltam a naplóm.Azonnal kinyitottam és olvasni kezdtem.Minden egyes napot lejegyeztem,minden benne volt.Az egész történetünk,attól fogva hogy hogyan találkoztunk egészen addig amíg kórházba nem kerültem.Emlékszek Justin ,mindenre.-mosolyogtam rá.A szemeiben rejtőző aggodalom hirtelen eltűnt,helyette az ő szemei is könnyekkel teltek meg.Mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívéről,de én is ugyanezt éltem át.
-Ne csinálj ilyet többet drágám!-simította meg az arcom .-Azt hittem már valami rosszat tettem.-csuklott el a hangja.
-Dehogyis.Nagyon szeretlek Justin.-szipogtam.
-Én is édesem,mindennél jobban.Soha sem szeretnélek elveszíteni.-suttogta halkan ajkaimra. 

20.rész. Hold tight

-Basszus ez Ashley...-esett le hirtelen.Elég gáz hogy nem vettem észre hogy ő nem Aubrey.De teljesen ugyanúgy néznek ki,ha nem így viselkedett volna akkor nem is gyanakodtam volna.Nem tetszett nekem ez a dolog,gyorsan felhívtam Aubreyt.Tudnia kell róla hogy itt van velem a testvére.Ráadásul gőzöm sem volt róla hogy mit kellene csinálnom.Ashleyvel.Szóljak a rendőrségnek?Vigyem magammal a kórházba?Vagy mondjam neki hogy egyszerűen csak tűnjön el?
-Szia drágám!Nagyon nagyon aranyosak a babák.Egyszerűen imádom őket.Mikor jössz már be a kórházba?Látnod kell őket.-áradozott Aubrey.Nagyon boldog volt,fájt hogy most el kell rontanom a kedvét ,de erről tudnia kell.
-Figyel édesem!Van egy kis probléma.Itt van az ikertesód Ashley,csak koncert után olvastam el az smsed és végig úgy csinált mintha te lennél.Most mit csináljak vele?Mindenképpen megszeretném nézni az unokaöcséidet ,de mi legyen Ashleyvel?
-Nem vagy vicces Justin,ez nem jó vicc.Hogy kerülne ő oda?Nem is ismer minket.
-Pedig hidd el nekem hogy rohadtul itt van és szerintem nagyon is ismer minket.Ha már tudta hogy mikorra és hova kell jönnie.
-De a rendőrség is keresi őt.Basszus,mindegy hozd ide a kórházba és utánna kitaláljuk hogy mi legyen.
-Oké akkor indulunk.Scoo is jön.Sziaa drágám.Szeretlek!
-Siessetek!És légyszi ugorjatok már be egy boltba és hozzatok valami kaját,meg Jenny néninek valami gyümölcsöt.Én is szeretlek!-erőt vettem magamon majd oda mentem Ashleyhez hogy kérdőre vonjam.
-Miért mondtad azt hogy Aubrey vagy?Nem kellene itt lenned.-léptem oda mellé az asztalhoz.
-Én nem mondtam ilyet...-hangzott a fennhangú válasz.
-De azt sem mondtad hogy nem ő vagy.És honnan tudtad hogy mikorra kell ide jönnöd?
-Nem volt gond,már jó ideje követlek Titeket.
-Pontosan mióta is?
-Mióta megtudtam hogy Aubreyék hozzád költöznek.Azonnal cselekedtem,tudtam hogy sok pénze van Biebernek.Mondom ez még jól is jöhet.-vallotta be semmiféle bűntudat nélkül.Komolyan mondom ha nem lenne Aubrey testvére és fiú lenne,biztos hogy ott helyben megverem.
-Oké!Nem akarok balhét úgy hogy jobban teszed ha eltűnsz az életünkből.Menj már!Biztonságiak azonnal vigyék ki!-kiáltottam.Mire azok már tették is a dolgukat.
-Ezt még megkeserülöd Justin.-kiabált vissza miközben a biztonságiak kicipelték őt.Bántott hogy ezt kellett tennem ,nem azért mert Ashley nem érdemelte meg.Hanem Aby miatt ,tudom hogy megszeretné ismerni a nővérét attól függetlenül hogy milyen.De csak baj lett volna belőle ha velünk jön,így is félek hogy nem úsztuk meg ennyivel.
-Ez meg mi a fene volt Justin?-bökött vállba Scoo és arcán látni lehetett a döbbenetet.
-Majd elmesélem haver!De most húzzunk innen,a többiek a kórházban várnak minket és előtte még a boltba is be kell ugranunk.Nagyon kiakadt Scoo amikor elmeséltem neki a sztorit.Azt hiszem egyhamar nem fog lehiggadni.Scooter szerint Ashley megpróbál majd mindenhol keresztbe tenni nekünk.Nem tudom ,de nagyon remélem hogy nem fog zsarolni minket.Gyorsan megvettük  a cuccokat amiket Aubrey mondott ,majd kórházba indultunk.
-Köszi a kajákat Justin.Szörnyű ez a kórházi kaja.Nem is tudod milyen hálás vagyok neked.-mosolygott rám Jenny.Nagyon jól nézett ki,mármint ahhoz képest hogy most szült meg két babát.Teljesen életvidám volt,és mindenkivel csak viccelődött.Még jó hogy elterelték a figyelmemet az előbbi balhéról.
-Nem úgy volt hogy Ashley is jön?-suttogta fülembe Aby.Gondolom a többieknek nem szólt róla hogy jön ő is.
-Majd otthon megbeszéljük.-válaszoltam halkan.Nem kellene hogy bűntudatom legyen ,de valahogy mégsem hagyott nyugodni a dolog.
-Gyere nézd meg a kistesóimat Justin!-jött oda hozzám Lexi ,majd a kezemnél fogva húzni kezdtett.Aby is jött velünk,mondjuk ez nem meglepő.A kislánynak egész úton be sem állt a szája,nagyon örült ő is a tesóinak.
-Most megyünk és megnézzük Lasliet és Larryt.Így hívják őket ,az én kisöcséimet.Tudod én adtam nekik a nevüket.A néni aki fehér köpenyben van azt mondta hogy azért vannak külön szobában mert sokat kell pihenniük.-mutogatott közben apró kezeivel.A húgom jutott eszembe Lexiről ,ő is teljesen ilyen volt amikor megszületett Jaxon.Egyik kezemet Lexi fogta ,másikat pedig Aubrey ,így sétáltunk el a következő kórteremig ahol a babák voltak.
-Itt is vagyunk.-mondta Lexi mikor egy helységhez értünk ahol üvegen keresztül,sajnos csak kintről tudjuk megnézni a kicsiket.
-De emelj fel ,mert így nem tudom megmutatni őket.-ugrándozott.
-Na gyere kiskirálylány!-vettem fel az ölembe.
-Ők azok ott!Justin ők ott Laslie és Larry .-mutatott a két babára akik egymás mellett voltak kék ruhában.

-Ugye milyen aranyosak?-nézett rám csillogó szemeivel az én Aubreym és így folytatta.-Annyira kár hogy nem foghatom meg őket,pedig annyira szeretném.
-Tudom kicsim.-nyomtam puszit a homlokára.-Ne aggódj pár nap múlva már otthon lesznek és annyi időt tölthetsz majd velük amennyit szeretnél.
-Nem tudok pár napot várni,az nagyon sok,de azt mondta a nővérke hogy ha holnap bejövünk akkor már megfoghatjuk őket.Csak mivel ma születtek most még nagyon gyengék.
-Na látod,akkor majd holnap is bejövünk.-mosolyodtam el.Annak ellenere hogy nekem kemény fiúnak kellene lennem,kicsit meghatódtam.Olyan szép nagy családunk lett ,már úgy érzem szinte mintha az ő családja az enyém is lenne.
-Rendben.Na gyere Lexi menjünk vissza,mindjárt be fogod törni az üveget ha ennyire támaszkodsz rá.-nevetett Aby unokahugán aki valóban mindkét kezével rávolt tapadva az üvegre és tátott szájjal bámulta kisöccseit.Az idő a kórházban gyorsan eltelt még kicsit beszélgettünk Jennyékkel majd hazamentünk.Mindenki sokat nevetett a kórházban ,jól kijöttünk egymással.Egyedül Caroline és Aby között volt fagyos a hangulat.Aubrey még mindig nem volt képes megbocsájtani anyukájának,amit valahol meg is értek,de végig rá sem nézett ez nem mehet így tovább.De a helyzet tovább romlott...
-Ma sem alszom otthon.-jelentette ki Aubrey a többiek előtt a nappaliban,természetesen mindenki tudta hogy kinek szánta ezt a mondatot.
-Na és milyen volt a koncert drágám?-törte meg anya a kínos csendet egy szintén kínos témával.
-Nagyon jó ,egy csomót hülyéskedtünk Scooval és a hely ahol voltunk remek volt.A közönség pedig tombolt mint mindig.-még szerencse hogy barátnőm az ölemben ült és nem velem szemben.Nem mertem volna most belenézni a szemébe,de rajtam kívül csak ő tudta a csúf igazságot.
-Na örülök akkor kisfiam.Mindenkinek jó napja volt.-ha te azt tudnád mondtam magamban.
-Ez annyira nem igazságos hogy mi nem tudtunk elmenni.-fonta keresztbe a karjait Jason.
-Nyugi haver!Rengeteg koncertem lesz még és turném.
-Akkor jó.
-Tényleg ti még nem is tudjátok hogy egy közös számot fogok csinálni Aubreyval.Nemsokára kész leszek az új dallal és ti is hallhatjátok.
-Már alig várom !-fordult oda Aubrey hozzám s egy csókot nyomott a számra.Hiányzott már nagyon a csókja,úgyhogy amint elhúzódott volna én visszarántottam és vadul csókolni kezdtem.Aztán rájöttem hogy nem a legjobb ötlet ezt a többiek előtt csinálni úgy hogy felálltam ,felkaptam az ölembe.
-De ha nem haragszotok nekünk most mennünk kell ,már nagyon álmosak vagyunk.Majd holnap beszélünk még.Jóéjszakát!-tetettem a jókisfiút,de Aubrey nagyon is tudta hogy mik a szándékaim.
-Khm aludni aha.Jó kifogás.-zúdultak fel a többiek.
-Miket gondolnak ezek rólunk ,azt hiszik hogy nem aludni megyünk...-mosolygott rám Aby ,de közben a fejét csóválta.
-Nem is...-suttogtam halkan.Amint felértünk a szobámba az volt az első dolgom hogy magunkra zárjam az ajtót.Aubrey kimászott karjaim közül ,majd megállt velem szemben.Kezeit nyakamon kulcsolta össze ,majd beleolvadtunk egymás tekintetébe.Annak ellenére hogy teljes sötétség uralkodott a szobában ,a csillogó szempár teljes mértékben visszatükrözte az én tekintetemet.Így álltunk ott perceken keresztül egymás idegeivel játsza,mintha kihívott volna egy 'Na nézzük meg ki bírja ki tovább!' versenyre.Hm drágám rosszul teszed hogy kikezdesz velem.Elég jó vagyok az ilyen versenyekben.Nem meglepő hogy most is én nyertem.Míg ő nyakamat szorongatta ,addig én kezeimmel feneke alá nyúltam majd óvatosan felemeltem őt , Aby hátul a derekamon kulcsolta össze lábait.Imádom ezt az érzést ,csókjai szinte tüzes parázsként égették ajkaimat.

19.rész twins

-Szia Scoo.Hála Istennek hogy itt vagy.Ha nem jössz biztos vagyok benne hogy Justin élve felfal engem.-engedtem be a házba szegény Scootert aki már vagy 5 perce csengetett.
-Remélem hogy a koncert is ilyen jól fog neki menni.-nevetett.A nappaliban Justin már várt ránk.Azt hittem sokáig fog tartani a megbeszélés a jövőbeli terveinkről,de mivel Scoonak sietnie kellett így csak arról beszéltünk hogy Justin mikorra lesz kész a dallal.Elvileg már csak egy kicsit kell alakítania rajta ,de azt mondta ez a legjobb amit valaha írt.Kicsit elszomorodtam amikor Scoo bejelentette hogy most lelépnek Justinnal mert valami interjút kell adnia.Bár eléggé bűzlött nekem ez a dolog mert ha interjút kellene adnia Jusnak akkor arról már napokkal ezelőtt tudtunk volna,de lényegtelen.Úgy beszéltük meg hogy majd fél négyre visz minket Kenny a klubba ahol a fellépés lesz.Én megmondtam Justinnak hogy nem a legjobb ötlet hogy Jasont is magunkkal vigyük ,de nem hallgatott rám.Én jót fogok nevetni rajtuk.Miután egyedül maradtam otthon úgy döntöttem hogy kitakarítom a szobám.Még szerencse hogy arra emlékszek hogy a szobám hol van ,viccelődtem magamban.Otthon amikor beléptem az ajtón hangos kutyaugatásra lettem figyelmes.
-Mióta van nekünk kutyánk Jason?-kiabáltam oda öcsémnek aki a nappaliban nézte a tévét.Már régóta szerettem volna egy kutyust ,de ez Bostonban a társasházban sajnos nem volt megoldható és lám most a semmiből itt egy kutya.Nem is akármilyen kutyus volt ez , a kedvenc kutyafajtáim közül az egyik.
-Justintól kaptad a szülinapodra ,csak nem tudta odaadni mivel kórházban voltál.
-De nekem nem is szólt róla.-döbbentem meg,majd  a kutyussal a kezemben felmentem az emeletre.
-Biztos elfelejtette mondani ,volt neki elég baja.

Gondolkodni kezdtem hogy milyen név lenne a legjobb a kutyusnak ,de aztán úgy döntöttem az lesz a legjobb ha Justinnal együtt nevezzük el.Így ez későbbre maradt.Nem mondhatnám hogy a szobámban rumli volt,inkább csak a por volt nagy .Mivel szinte soha sem alszok itthon.Egyedül a szekrényben lévő ruhák voltak eléggé összevissza,így azokat rendezgettem.A nagy halom ruhán kívül a szekrényem mást is rejtegetett .Hátsó részében megtaláltam a naplómat amit már kiskorom óta rendszeresen írok.Igen jellemző volt rám ,mindig a ruhák mögé rejtettem el a személyes holmijaimat.Mivel a naplómban mindent leszoktam írni ,talán ha újra elolvasom akkor emlékezni fogok a dolgokra.Ezután már nem érdekelt a ruháim sorsa ,gyorsan leültem az ágyra és olvasni kezdtem.
"Kedves Naplóm!
Életem legcsodálatosabb napjait élem meg Justinnal.Nem tudom hogy mivel érdemeltem ki őt ,de megkaptam.Soha sem szeretném elveszíteni.Végre kimondta hogy szeret engem ,nem is bántam meg hogy eddig vártunk rá.Tökéletes volt a pillanat,a mi pillanatunk..."

Justin szemszöge:
-Haver komolyan elakarod venni Saraht?Akkor nagy bulit csapunk öregem.-még mindig képtelen vagyok felfogni.Mondjuk már két éve együtt vannak és nagyon boldogak szóval éppen itt van már az ideje az esküvőnek.
-Már régóta terveztem de tovább nem tudok várni.Meg kell találnunk a legszebb gyűrűt a városban neki ,az nem számít hogy mennyibe kerül,mert holnap este akarok egy eljegyzési bulit tartani.
-Nyugi Scoo!Sok ilyen bolt van LA-ben ,biztos hogy megtaláljuk a tökéleteset.
*1 óra múlva*
-Na jó lehet hogy nem is olyan könnyű megtalálni a tökéletes eljegyzési gyűrűt.-mondtam a tizedik ilyen bolt után.
-Ismerek még egy ilyen boltot egy utcával arrébb, még ott nézzünk szét!Utána pedig indulni kell a koncertre mert már idő van.-szerencsénkre az volt a mi boltunk.Mikor beléptünk az üzletbe Scooter rögtön kiszúrta azt a gyűrűt amit eddig kerestünk.Tényleg gyönyörű volt,apró kövekkel díszítve.Délutánra lesz kész a gravíroztatás ,szóval majd még vissza kell jönnie a gyűrűért. 
-Én is itt fogom csináltatni Aubreynak a gyűrűt.-jelentettem ki mikor már az autóban ültünk.
-Elakarod venni?-lepődött meg.
-Még szép hogy elakarom venni ember,de még várok vele.Bár nem tudnék mást elképzelni helyette ,annyira tökéletes vele minden és nem is szeretnék mást.
-Látom hogy oda vagy érte , alig lehet szétválasztani titeket egymástól.
-Ne csodálkozz ,az után ami múltkor történt.
-Igen durva volt ez az elmúlt egy hét,probléma probléma hátán.Nem irigyeltelek haver.De már minden rendben?
-Hát igen fogjuk rá.Azt hittem hogy majd rám se akar nézni ,úgy hogy nem emlékszik rám,de szerencsére nem így lett.Mondjuk nem emlékszik arra hogy mi történt köztünk ,csak tudja hogy mindig is szeretett ,még az elején is amikor csak barátok voltunk...valahogy érzi.
-Mert fontos vagy neki.Az ilyen szerelmet soha sem felejti el az ember.
-Nem is tudtam hogy ilyen bölcs is tudsz lenni.-nevettem fel ,mert még soha sem hallottam így beszélni.
-Sok mindent nem tudsz még rólam.
Szokatlan volt hogy egy kis bárban lesz a koncert és nem hatalmas arénában.Nem gond így legalább minden rajongómat láthatom majd.A színpad mögött rengeteg kajával fogadtak minket ,ami most jól jött mert már nagyon éhes voltam,még semmit nem ettem ma.Leültünk Scooterrel az egyik asztalhoz és falatozni kezdtünk.Nagyon kedvesek voltak az emberek, s még a konyhás néni is odajött hogy kérjen egy aláírást.Félpercenként pillantottam rá az órámra ,még 10 perc van fél négyig.Akkor jönnek Abyék ,az gyorsan el fog menni.Írtam Kennynek még az ékszerboltban egy smst hogy hová kell jönniük ,remélem idetalálnak.Kimentem az utcára hogy a klub előtt várjam meg őket ,nagyon remélem hogy nem fognak hirtelen a semmiből rám támadni a rajongók.Alig pár perc múlva egy taxi állt meg az út mellett Aubrey szállt ki belőle egyedül.Nem értettem a dolgot.Odamentem hozzá de amikor megakartam csókolni elhúzódott,így csak puszi lett belőle.
-Siessünk ,be mert még a végén meglát minket valaki.-sürgetett.Nagyon jól nézett ki ,bár nem kellett volna ennyire kiöltözni ,ez csak egy bár és 45 percnél nem fog tovább tartani a koncert.De nekem tetszett ,a szokatlanul rövid ruha.Sötétkék színű ruhát viselt,a hátulját pedig csipke díszítette.
-A többiek hol vannak?Miért nem Kennyvel jöttél?-próbáltam meg faggatni őt odabent.
-Azt mondták hogy inkább most otthon maradnak meccset nézni és azt üzenik neked hogy sajnálják.-mondta miközben a kaját majszolta.Nagyon éhes lehetett ,szerintem nem is nagyon érdekelte amit mondok neki ,mert jó ha pár percenként válaszolt.
-Mi az hogy otthon maradnak meccset nézni?Az kizárt Jason mindennél jobban szeretett volna jönni a koncertre.Kennynek pedig ez a dolga ,nem mondhatja azt hogy nem jön és nem is jellemző rá ,mindig szívesen jön velem.Azonnal fel is hívom ,nem tudom hogy képzeli.-dühöngtem ,majd a telefonomért nyúltam.De Aubrey hirtelen kikapta a kezemből.
-Ugyan nem nagy dolog simán eljöttem a taxival.Ne hívd fel ,hagyd hagy pihenjen egy kicsit.
-De egy hétig nem is volt semmi dolga.Na jó most nem hívom fel ,de később azért elbeszélgetek vele.Kicsim mi a baj nem találtad meg otthon a kaját a hűtőben?Vagy miért eszel úgy mint aki egy hete nem evett?
-Biztos terhes.-mondta Scoo.De tudtam hogy nem lehet az ,mert nem volt köztünk semmi.Szóval emiatt nem is aggódtam.
-Az nem lehet.
-Nem vagyok terhes.Nyugodjatok már le!Csak otthon nincs ilyen jó kaja.-nézett ránk dühösen.
-Ja jól van édes. Te tudod.Engem nem zavar ,csak kérdeztük.De ha szeretnéd elmegyek egy főző tanfolyamra és minden nap ilyen kaját ehetsz majd.
-Na ez nagyon jó ötlet.
-Justin gyere!Te jössz!-kiáltott oda nekünk a felkonferáló.-És köszöntsétek a színpadon Justin Biebert ,aki vadonatúj számaival fog elvarázsolni benneteket.-hallatszottak a hangok. Nagyon jól éreztem magam a színpadon ,valóban minden egyes embert jól láthattam.Remek volt a közönség is kétszer tapsoltak vissza.Mialatt énekeltem végig Aubreyra gondoltam ,teljesen ráillett a szöveg a kapcsolatunkra.Minden egyes dal alatt ,mintha a közös múltunkat idéztem volna vissza.Ezért is éreztem magam annyira jól.
-Köszönöm hogy itt lehettem veletek!Imádlak Titeket!-búcsúztam el rajongóimtól.Mikor visszamentem a színfalak mögé ,csak lestem.Aubrey minden kaját ami az asztalon volt felfalt.Én nem tudom mi ütött belé ,de ez kezdett egyre furább lenni.Akkor jöttem rá hogy mi folyik itt mikor elő vettem a telefonom és elolvastam az smst amit Abytől kaptam egy órával ezelőtt.
"Nagyon sajnálom drágám,de nem tudunk menni a koncertedre,mert megszülettek nénikémnek a babái.Kenny elhozott minket a kórházba.Anyukád is itt van.Nagyon aranyosak az ikrek,látnod kell őket.Ha vége a koncertednek hívj fel és elmondom a pontos címet hogy hol a kórház.Nagyon szeretlek!:Aubrey."

18.rész Baby

A gondolat hogy valahol van egy ikertestvérem ,kettős érzelmeket keltett benne.Egyrészt nagyon örültem neki,mindig is szerettem volna egy testvért aki ugyanúgy néz ki mint én.Tudjátok mint a filmekben szokott lenni ,ha ő nem tudja a matekot én pedig igen ,akkor megírom én helyette.Ha nincs kedve elmenni egy randira akkor elmegyek helyette.Bár most hogy itt van nekem Justin ez meg sem fordulna a fejemben.Annyira fáradt volt szegény hogy 10 perc sem kellett neki ahhoz hogy elaludjon.Annyira édes volt ahogy hátulról szorosan magához ölelt ,s bár már mélyen aludt bizonyos időközönként mindig szorított az ölelésén ,mintha soha sem akarna elengedni.Hosszú ideig feküdtünk így egymás karjaiban .Pár óra után már elég kényelmetlenné vált ez a testhelyzet szóval megfordultam a másik oldalamra.Így legalább alaposan megfigyelhetem az én Justinomat,de amint mozogni kezdtem ő felriadt.
-Aubrey!?-nyöszörgött álmában,s a kezével az enyéim után kutatott.Kezei azonban nem tudom hogy pusztán véletlenségből vagy még álmában is ezen jár az esze ,de a fenekemre simultak.
-Másnap reggel-
Mivel Justin még mélyen aludt én olyan óvatosan amennyire csak tudtam kiosontam a szobájából,s a nappali felé indultam.Pattie mindig a konyhában szokott tevékenykedni ,de most furcsa módon senkit sem találtam a földszinten.Csak egy cetlit a hűtön amin ez állt.
"Drágáim!Elmentünk Carollal a fodrászhoz és útközben beugrunk a bevásárlóközpontba is.Sietünk haza!Kaja a hűtőben.Sok puszi:Pattie
Uí:Ne forgassátok fel a házat!"
Hm szóval anya nincs itthon.Talán Patt direkt vitte el őt ,mert tudta hogy a legkevésbé sem szeretnék összetalálkozni vele.Nagyon jó barátnők anyával ,szóval valószínű hogy beszélni fog vele a tegnap törtténtekről.Ezért imádom őt ,annyira gondoskodó.Nem csodálkozom rajta hogy a fia is ilyen tökéletes lett.
-Azon gondolkodtam hogy festtetek a kandalló fölé magamról egy képet.-lépett hirtelen mögém átkarolva a derekamat.
-Kiválló ötlet drágám!De nem értem hogy hogy jutott ez most eszembe.-mosolyodtam el Justin furcsa ötletén.Igen tipikus JB ,csak neki lehetnek ilyen ötletei.
-Igaz!Most ne ezzel foglalkozzunk.Szóval rajtunk kívül senki sincs itthon,csak ketten vagyunk.-suttogott bele a fülembe gyengéden majd azzal a mozdulattal felkapott az ölébe és megindult velem a kanapé felé.Óvatosan lefektetett ,majd erőszakosan bepréselte magát arra a résnyi helyre ami még mellettem maradt,de inkább úgy éreztem hogy rajtam fekszik és nem mellettem.Fejem fölé kényszerítette kezeim majd óvatosan lefogta őket ,szinte úgy éreztem mintha odabilincselt volna a kanapéhoz.Elősször gyengéden beleharapot alsó ajkamba,majd apró csókokkal hintette be végig a nyakam.Sikerült elérnie a célját ,vagyis kényeztetésének akkor sem tudnék ellenállni ha az szándékomban állna.
-Most csak is az enyém vagy,ugye nem gondolod hogy elszalasztom ezt a lehetőséget.-suttogta bele forró nyakamba,de hangja szinte megremegett.Biztos voltam benne hogy mindennél jobban akar engem,ahogy én is őt.De annyira nem éreztem a megfelelő alkalomnak,hiszen annyi problémánk volt és ma már sajnos muszáj lesz megbeszélnünk őket ,nem halasztgathatjuk mindig.
-Justin!Megkellene beszélnünk egy pár dolgot,és elég fontos lenne.
-Ahj!Nem ér rá később?
-Nem Justin,ezt most szeretném letudni.
-Akkor kérek még egy puszit ide.-mutatott az arcára,de miután megkapta jól megérdemelt csókot,még többet követelt.-és ide és ide ,na meg ide is.
-Justin csörög a telefonod.-mondtam ,de mivel őt ez nem nagyon érdekelte ,cselekedni kezdtem.Benyúltam a zsebébe ,majd megnéztem hogy ki hívja.
-Scoo az biztos valami nagyon fontosat akar.-adtam a kezébe a telefont.
-Ugyan már  majd visszahív később.-kapta ki a kezemből a telefont majd átdobta a mellettünk lévő fotelba.Mire a telefon újra rezegni kezdett.
-Na jó ha te nem veszed fel akkor majd én.-nyomtam egy utolsó puszit arcára majd kiszabadítottam magam.
-Szia Scoo.Aubrey vagyok.Miujság?
-Szia csajszi.Remélem nem zavartam meg semmit.Hol a fenébe van Justin?Már vagy százszor hívtam ,de nem elérhető.
-Itt van ,már adom is.-mondtam majd Justin füléhez raktam a telefont.Azt hiszem valamilyen programot tervezett neki délutánra Scoo ,mert valami ilyesmiről beszéltek.
-Na mit mondott?-kérdeztem tőle miután letette a telefont.
-Egy óra múlva itt lesz ,hogy beszéljünk a közös számról. Délután pedig lesz egy kis koncert egy bulin,de azt mondta hogy azt gyorsan letudjuk és utána jöhetünk haza.
-Biztos hogy jó ötlet ez a közös szám?Mármint ne érts félre drágám én nagyon szeretném ,de alig tudnak rólam bármit is a rajongóid és már most feltörték a twitterem.Nem hiszem hogy nagyon rajonganának értem.-szomorodtam el.
-Tudod terveztem hogy majd a következő koncertemen beszélek a fejükkel.Mármint szeretném ha tiszteletben tartanák a magánéletemet,tudniuk kell hogy mennyire fontos vagy nekem.A közös dal miatt meg ne aggódj ,ennél jobb módszert nem is találhattunk volna ki arra hogy megszerettessünk téged a rajongókkal.-húzott oda magához.
-Tényleg így gondolod?
-Persze.Mondtam ,hogy ilyenek miatt ne aggódj.Minden rendben lesz.
-Jó reggelt!-rontott be kiabálva Jason a nappaliba.-Hol vannak anyáék?-huppant le.
-Szia öcsi!Elmentek vásárolni meg fodrászhoz,majd jönnek.
-Hurrá.Miénk a ház.Bulizzunk!-ugrált körbe a nappaliban.
-Állj már le!Dehogy bulizunk,inkább gyere ide muszáj megbeszélnünk valamit.-kiabáltam.
-Jössz délután a koncertemre kisember?Majd ott bulizhatsz.-kacsintott Justin az öcsémre.
-Na ná hogy megyek.Lesznek jó csajok?
-Csak az lesz.Mindegyik a tiéd lehet ,nekem itt van a nővéred.-röhögött Justin.
-Justin biztos hogy ezt akarod?-nevettem fel.
-Persze ,Jason mindig szerencsét hoz nekem.Múltkor amikor ott volt a koncertemen az életemet változtatta meg.-kulcsolta össze kezeinket,majd rám kacsintott.
-Az nagyon megy már hogy lenyűgözz drágám.-nyomtam csókot a szájára.
-Na én inkább húzok innen.-sóhajtott Jason majd elindult kifelé.
-Ne menj már el!Gyere csak ide!-kiabáltam utána.
-Na jó ,legyünk túl rajta.-huppant le mellénk a kanapéra.Tudtam hogy a most következő beszélgetés elég kellemetlen lesz ,de Justin jelenléte megnyugtatott.A lehető legjobban ért a gyerekekhez ,hiszen ő maga is egy nagy gyerek.Miután elmondtam az öcsémnek a történteket, Jus vette át a szót. Én szinte már tátott szájjal figyeltem a beszélgetésüket.Justin nem csak Jasont hanem engem is új dolgokra döbbentett rá.Elmagyarázta neki hogy teljesen érthető az ha haragszik anyára ,de mindenki követ el hatalmas nagy hibákat az életében és nem haragudhat rá örökké.
-Mindennél jobban szeret Titeket az anyukátok Jas.Hidd el!-mondta Justin.
-Azt hiszem néha túlságosan is.Utálom amikor esténként bejön hozzám hogy jó éjt puszit adjon.-viccelődött Jason.
-Még jó hogy hozzám már nem jön.-röhögtem.
-Mert neked már én adok jó éjt puszit.-mosolygott rám Jus.
-Na jó nekem most tényleg mennem kell ,de délután megyek a koncertedre haver.Azért ne edd meg a nővérem! -mutatott Justinra ,majd kilépett az ajtón.
-Szóval megint csak ketten vagyunk.-húzott vissza Justin a kanapéra ,majd ismét a nyakamat kezdte támadni.