29.rész Lost

-Hé haver!Csörög a telefonod.Scooter az.-bökött vállba Kenny.Azt hiszem pár pillanatra elbambulhattam mert nem vettem észre a telefonom rezgését.Gyorsan kikaptam a kezéből a mobilt és fogadtam a hívást.Nagyon reménykedtem benne hogy Scoonak jó hírei lesznek.Órák óta keringünk már LA utcáin és sötétedik már.Egyre jobban aggódok Aubreyért.Miközben haladt az idő egyre szörnyűbb dolgok jutottak az eszembe hogy vajon mi lehet vele.Szinte kirázott a hideg egy egy ilyen gondolatnál.
-Igen?Mondd hogy megtaláltátok...-szóltam bele a telefonba.
-Szia.Bár azt mondhatnám.Aubreyt sajnos nem találtuk meg,de találtunk egy sálat ami biztos hogy az övé mert bele van varrva a neve.
-Ezt nem hiszem el...-ütöttem bele egy hatalmasat a kocsi ajtajába.Nagyon aggódom és egyre kétségbeesettebb mindenki.-Hol találtátok meg a sálat?-kérdeztem idegesen.
-Az Elysian parkban volt.Az egyik pad mellett.
-Ezt nem hiszem el.Muszáj megtalálnunk.-szemeim újra könnybe lábadtak,de azonnal le is töröltem.Nem lehetek szomorú ,meg fogjuk találni őket.
-Nem kellene szólni  a rendőrségnek?-mondta Scoo csendesen a vonal másik végén.
-De majd én elintézem.Ti most már menjetek haza.Erin is biztos nagyon vár már téged.Én pedig tovább keresem Abyt.Addig amíg meg nem találom.
-Rendben.De bármi hír van hívj fel azonnal.
-Hívlak majd.
-Nyugodj meg!Biztos hogy jól vannak és hamarosan előkerülnek.Kitartás kölyök!-mondta Scoo majd letette a telefont.

A rendőrségen ahelyett hogy megnyugodtam volna csak még jobban felidegesítettek.A képembe vágták hogy mivel még fél napja sincs hogy eltűnt a barátnőm így nem tudnak mit tenni.Ha holnap estig nem kerül elő akkor menjek vissza .Ezt mondták.Hát ezzel rohadt sokat segítettek.Hiába magyaráztam nekik hogy egy terhes nőről van szó ,senkit sem érdekelt.Idegesen rohantam ki a rendőrségről vissza a kocsiba Kenny mellé.Mentünk még egy pár kört a városba ,aztán haza indultunk.
-Justin!Ugye megtaláltad Abyt?-ugrott a nyakamba Jaxon amikor beléptem az ajtón.Zokogva borult rá a vállamra.
-Nem öcsi.Sajnos nem találtam meg,de ne aggódj meg fogom keresni.Holnap mikor felébredsz már itthon lesz.-próbáltam vigasztalni.Nem csak engem viselt meg Aby eltűnése.Mindenki nagyon szereti őt ,annyira tökéletes.A tesóim pedig egyenesen imádják ,nem csoda.Az elmúlt hónapokban ,mióta itt laknak rengeteg időt töltöttek együtt.Szinte úgy néznek rá mintha az anyukájuk lenne.
-Tényleg?Megígéred?-nézett rám könnyes szemeivel a kisöcsém.
-Persze.Ne aggódj.-nyomtam egy puszit a homlokára majd letettem.Kézen fogva sétáltunk be a nappaliba  a többiekhez.Mindenki nálunk volt ,még Caroline és Jason is pedig már lassan két hónapja hogy elköltöztek tőlünk.Nagyon meglepődtem amikor megláttam hogy Erin és Scoo is nálunk van.Pedig mondtam Scoonak hogy menjen haza és pihenjen.Nagyon sokat segített ma már.
-Na van valami hír?-támadtak le szinte mindannyian egyszerre amikor beléptem a nappaliba.
-Nem semmi.De nem adom fel,megvacsorázom és tovább keresem.-jelentettem ki miközben leültem a többiek mellé a kanapéra.Jaxont az ölembe vettem ,úgy próbáltam meg vígasztalni.
-Kicsim.Tudom hogy mennyire félted Abyt ,hidd el én is nagyon aggódom.De ilyen sötétben ebben a nagyvárosban ,soha sem fogod megtalálni.
-Soha ne mondd hogy soha.Emlékszel anya?Nem fogom feladni a keresést,szó sem lehet róla.Justin Bieber soha sem ad fel semmit,milyen példa lennék a rajongóimnak ha feladnám?Nem ronthatom el rögtön a legelején az apaságot,a legjobb apa és társ akarok lenni.-mondtam a többieknek.Még saját magam is meggyőztem arról hogy eszembe nem juthat az hogy feladom.De úgy látszott anyát is sikerült meggyőzni ,mert felállt a kanapéról odasétált hozzánk.
-Már most az vagy kisfiam.A legtökéletesebb apuka.-mosolygott rám büszkén aztán nyomott egy puszit a homlokomra.-Megyek csomagolok valami kaját az én tökéletes kisfiamnak.-mondta majd a konyha felé indult.
-Köszönöm anyu.Szeretlek!-kiáltottam utána.
-Én is veled megyek...-szólalt meg Jason amikor anyáék kimentek a nappaliból.
-Rendben.De ne mondd el anyáéknak mert ők kiakadnának.-válaszoltam.Tudtam hogy nagyon aggódik a testvére miatt.Ezért mentem bele a dologba,egyszerűen átérzem amit ő és szörnyű ez az érzés.
-Ugye én is mehetek Justin?-kérdezte kis vékony hangján Jazzy.Az hogy ennyire aggódik a családom Aby ,miatt boldoggá tett.Ez azt jelenti hogy ők is nagyon szeretik
-Sajnálom hercegnőm,de te nem jöhetsz.Aludni kell már,késő van.Tudod hogy Aby sem örülne neki ha Aby tudná hogy este 10 óra után még nem alszol.-öleltem a hugom.Annyira édesek voltak,egyik vállamon Jaxon sírt a másikon pedig Jazzy könyörgött ,mert velem szeretne jönni.
-Tényleg.Akkor megyek is és alszok.Gyere te is Jaxo!-fogta kézen a kisöccsét ,de Jaxo engem szorított és nem akart elengedni.
-Én nem megyek Justin nélkül.-kiáltott rá a testvérére.Már nagyon álmos és nyűgös volt tudtam hogy gyorsan el fog aludni.Így szóltam anyának hogy felmegyek lefektetem a gyerekeket aludni aztán elindulok vissza megkeresni Abyt.
-Kisfiam!Gyere csak vissza!-kiáltott apu amikor majdnem felértünk az emeletre.
-Szólhattál volna előbb, most jöttünk fel.-nyafogtam miközben lefele sétáltam a lépcsőkön.
-Na mi az már nem is vagy rám kíváncsi?-hallatszott egy ismerős hang a földszintről.Azonnal felismertem és egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek.Lassú lépteim egyre gyorsabbá válltak.Nem csak számomra volt azonnal felismerhető Aby hangja,miután megszólalt a tesóim is rohanni kezdtek lefele a lépcsőn.Egyszerűen ledermedtem amikor leértem és megláttam Abyt.Annyira jó érzés volt,megkönnyebbültem,mintha egy hatalmas nagy szikladarab esett volna le a szívemről.Ott állt előttem és gyönyörűen mosolygott.
-Annyira sajnálom drágám!-lépett oda hozzám,miután én ledermedtem.Nyomott egy puszit a számra aztán szorosan magához ölelt.Máramennyire ezt a pocakja engedte.Amint megéreztem édes illatát azonnal feleszméltem.Kiélveztem a pillanatot hogy végre újra a karjaimban tarthatom az embert aki mindennél fontosabb számomra.
-Én sajnálom édesem.Te tényleg nem maradhatsz nélkülem egy percre sem,mert mindig bajba keveredsz.-mosolyodtam el ,majd támasztottam neki a homlokom az övének és belenéztem gyönyörű barna szemeibe.Soha életemben nem aggódtam még ennyire senkiért.Annyira megnyugodtam amikor láttam hogy jól van.
-Aubrey!Végre itthon vagy!!Úgy hiányzotál!-ugrottak fel a kicsik Aby ölébe,miután én elengedtem.
-Óvatosan!!-kiáltunk fel apuval szinte egyszerre.Abynek már nagyon nagy a pocakja,ahhozt képest hogy csak hat hónapos.Nem szerettem volna ha megerőlteti magát ,ezért nem tartottam jó ötletnek hogy felemelgesse a gyerekeket.
-Nyugalom!Elbírom őket...-mondta Aby,majd lehajolt Jaxonhoz hogy az ölébe vegye,de amikor felakarta emelni láttam hogy nem megy neki olyan könnyen mint ahogy azt gondolta.
-Na majd én segítek!-kaptam fel Jazzyt és Jaxont,így egy magasságban voltak Abyvel.Össze vissza puszilgatták és ölelgették őt.Én ezt estére tartogattam,amikor kettesben leszünk nagyon megfogom szeretgetni őket.A többiek is azonnal észrevették hogy itthon van Aby,így pár pillanat múlva már az egész család körülöttünk állt.Anya és Caroline voltak a legizgatottabbak.Legalább ötvenszer megkérdezték tőle hogy jól van e.Szegény Aby nem győzte nyugtatgatni őket.
-Ki kér spagetthit?Most lett kész egy 10 perce,nagyon finom.-kiáltott fel anyu.
-Én kérek!Már nagyon éhesek vagyunk.-mondta Aby mosolyogva miközben a pockjára tette a kezét.
-Megfoghatom?-nézett fel Jazzy csillogó szemeivel Abyre.Ő egyből tudta hogy mit is szeretne a húgom.
-Persze.Tedd ide a kezed...-mutatta neki.-Jaxon kicsim te nem szeretnéd?-nézett rá Jaxora aki a másik oldalán ült.
-Nem.-rázta meg a fejét az öcsém ,aztán odabújt hozzám.Hirtelen olyan szégyellős lett mint amikor elősször találkozott Abyvel.Én csak ámuldozva néztem ahogy Aby Jazzyvel beszélget.Annyira letudta kötni a húgom figyelmét.Akaratom ellenére én is elmosolyodtam,már most tökéletesen csinál mindent.Végül mindenki leült az asztalhoz és együtt vacsoráztunk,még Scoot és Erint is rávette anya hogy vacsizzanak velünk.
-Soha sem gondoltam volna hogy te előbb leszel apuka mint én...-nevetett fel Scoo miközben a spagettit majszolta.
-Én sem.De nagyon örülök hogy így alakult.-nyomtam egy csókot a mellettem ülő Aby arcára.
-Én is.Jobb anyukát nem is kívánhatnék az unokáimnak.-mosolygott apa.
-Hé ezt én akartam mondani drágám.-nézett rá hirtelen anya.Drágám?Ez mi volt?Anya évek óta nem mondta ezt apunak.De azonnal megértettem a dolgot,tuti hogy újra járnak,de nem jól leplezik.Anya elég feltűnően elpirult amikor rájött hogy lehet nem kellett volna ezt mondania.Szerintem Abynek is feltűnt a dolog mert egyből rám nézett egy olyan 'ezt te is láttad?' tekintettel,de aztán ő is csak elmosolyodott.
-Kedvesek vagytok.Én pedig nagyon hálás vagyok azért mert ilyen családom van.Tényleg srácok,nagyon klasszak vagytok.Köszönöm nektek hogy mindig mellettem és Justin mellett vagytok.-törte meg Aby a kínos csendet.
-Még szép hogy melletted állunk kicsim.De mesélj már hogy hová tűntél a délután.Mindenki nagyon aggódott érted.-kérdezősködött Caroline.
-Öhm.Hát annyira dühös lettem,amikor a doktornő azt mondta hogy valószínűleg betegek lesznek a kislányaink.Muszáj volt lenyugodnom,így aztán elmentem az egyik közeli parkba hogy végig gondoljam a dolgokat.Sírtam ,rengeteget sírtam.Kis idő múlva egy nő odasétált hozzám és leült mellém a padra.Fekete kapucnija volt ,az arca nem látszódott ,de valahogy nem is érdekelt annyira szomorú voltam.
-Micsoda?Ugye nem csinált veled semmit?-szólaltam fel hirtelen akaratomon kívül.Csak ugy kiszöktek a szavak a számon,pedig nem akartam félbeszakítani a mondandóját.
-Dehogy bántott.Hagy meséljem már el szivem.-nézett rám dühösen.-Na szóval.Adott zsepit és megkérdezte hogy mi a baj.Nem akartam elmondani neki,sőt mondtam neki hogy menjen el,aztán amikor megláttam az arcát akkor jöttem rá hogy ki ül mellettem.Pontosan ugyan úgy nézett ki mint én,tudtam hogy Ashley az.Azonnal kérdezgetni kezdtem.Beültünk egy kávézóba beszélgetni aztán haza jöttem taxival.Annyira sajnálom hogy nem szóltam nektek,de nem volt nálam telefon...-nézett rá mindenkire bociszemekkel.Ha ennél nagyobb butaságot csinált volna akkor sem tudnék haragudni rá,annyira szeretem.Mondjuk az nagyon is aggaszt hogy mit akarhatott tőle már megint Ashley.Annyi ideje nem láttuk már.Most minek bukkant fel megint?Nem fogom hagyni hogy zaklasson minket.
-Rád nem lehet haragudni drágám.Az a lényeg hogy végre itthon vagy és nincs semmi bajod.-mosolygott Caroline.A vacsora további része is beszélgetéssel telt el,de ez már nem volt olyan kínos mint eddig.Megbeszéltük hogy holnap az egész család elkíséri aput a mozgásterápiára,csak Caroline és Jason nem jön velünk.Egész este a barátnőmet figyeltem ,nem voltam biztos benne hogy olyan jól van mint ahogy ő azt kimutatja.Fáradt volt nagyon,így meg sem vártuk hogy a többiek is végezzenek a vacsival hanem miután kész voltunk mi elmentünk pihenni.

-Justin!Annyira félek.-suttogta halkan Aby mikor már az ágyban feküdtünk.Tudtam hogy mire gondol és egyetértettem vele.Én is nagyon félek ,félek attól hogy igaz amit a doktornő mondott.
-Nem kell félned édes.Minden rendben lesz én tudom.Tökéletes kislányaink lesznek ,de ezt te is tudod.Gyönyörűek és tehetségesek lesznek,mint az anyukájuk.-simítottam ki göndör fürtjeit az arcából ,hogy tökéletesen láthassam.Szemei könnyesek voltak,nem mondott semmit perceken keresztül feküdtünk egymást nézve.
-Aú.-kapott oda a hasához úgy 5 perc múlva.
-Mi a baj?-kaptam fel egyből a fejem.De nem válaszolt,hanem további sóhajok és kiáltások törtek fel belőle.Kezével szorosan az enyémet markolta ,annyira erősen amennyire csak lehetett.

28.rész pray

~6 hónappal később~
-Menj már drágám! Így is késésben vagy és Kenny kint vár rád a kocsiban.-hessegetett kifelé az ajtón Aby.Nem azért akart elzavarni otthonról mert valami rosszat tettem,hanem azért mert már régóta ott kellene lennem a koncertemen.Még mindig dühös voltam ,mert nem maradhattam Abyvel.Nagyon sokat jelent neki a mai nap ,mert ma tudjuk meg a babák nemét.Nekem is fontos ,nagyon is ,ezért fáj annyira hogy nem mehetek vele. -Ígérd meg hogy felhívsz amint megtudod az eredményt!-mondtam neki még utoljára miközben egy búcsú puszit nyomtam az arcára és a hasára.Már nagyon nagy pocakja van ahhoz képest hogy még csak hat hónapos terhes.De így is elképesztően gyönyörű ,a legszebb kismama akit valaha láttam. -Tudod hogy az lesz az első dolgom...-mosolygott rám. -Szeretlek Titeket!-suttogtam halkan a fülébe majd gyorsan beszálltam az autóba.Tudtam hogy Kenny alaposan le fog cseszni ,mert fél órás késésben vagyunk ,de valahogy nem érdekelt.Az nyugtat meg egy kicsit hogy Aby nem egyedül megy az orvoshoz ,hanem Carrie és Caroline is elkíséri.
-Na végre haver!Komolyan mondom azt hittem hogy már soha sem indulunk el...-mondta Kenny miközben lepacsiztunk.
-Hé!Tudod hogy a rajongóimat soha sem hagynám cserben,de Aubreyt sem akartam otthagyni.Tesó el sem hiszem hogy ma derül ki hogy kislányaink vagy kisfiaink lesznek és én nem lehetek ott.Elég szar érzés...-öntöttem ki a lelkem Kennynek és Scoonak.Csak most vettem észre hogy ő is itt van a hátsó ülésen.Imádom őket!Mindig ott vannak nekem ,legyen bármi baj.Például Kenny és anyu kíséri el minden héten aput a mozgásterápiára.Én sajnos csak ritkán tudok velük menni,mert Scooval és Abyvel az új albumomon dolgozunk ami a következő turné előtt fog kijönni.
-Nagyon csodálkozom hogy még nem kaptak le titeket sehol a lesifotósok.Eddig nagy szerencsétek van ,mert ha tudtukra jut hogy apa leszel akkor mindenhol erről fog menni a pletyka.Amúgy mikor akarjátok nyilvánosságra hozni hogy babátok lesz?-kérdezősködött Scoo.
-Hát beszéltünk erről anyáékkal és Abyvel.Eddig próbáltuk a lehető legjobban leplezni ,de mivel egyre nagyobb a pocakja így azt hiszem nem sokáig lehetünk nyugodtan.Biztos hogy pár napon belül rá fognak jönni és minden erről fog szólni,mert Aubreyval holnap vásárolni akartunk menni ,babaruhákat.Szinte lehetetlen hogy ott ne kapjon le egy fotós sem ,mikor szinte még a házunkba is bejönnek.
-Tehát nem akarjátok nyilvánosan bejelenteni a hírt?
-Hát igen.Egyenlőre legalábbis nem nyilatkozunk.Mondjuk eléggé bűntudatom van,mert ha a pletykalapok nem is ,de a rajongóim megérdemelnék hogy tőlem tudják meg és ne az újságokból.
-Igen ez igaz.
-Tudom.Még egy kicsit várunk aztán elárulom nekik.Csak nem akarom hogy Aubey idegeskedjen ,ha meglátja milyen pletykák mennek a neten.
-Nem fogod tudni megakadályozni hogy lássa őket.De nagyon szeret téged és ha mellette leszel nem lesz semmi gond.Tudod egy idő után úgy is másról fog menni a pletyka.
-Igen.Csak féltem a családom ,tudod.
-Persze hogy félted haver,na de itt vagyunk.Menjünk mert már várnak ránk.Majd később beszélünk még erről.-ütögette meg a vállam Scoo aztán kiszálltunk.Kenny elvitte a kocsit hátra hogy leparkoljon.Mi pedig Scooterrel bementünk.Természetesen a hátsó bejáratnál,mert elől már a rajongóim tomboltak.Mikor beléltünk az ajtón Ushert találtam magam előtt.
-Te mit keresel itt haver?Miért nem mondta senki hogy Usher is jön?-kiáltottam fel hirtelen majd férfiasan átöleltem.
-Scooter kért meg hogy lépjek fel veled ma este.Nagyon örültem mikor megkért.Jó régen találkoztunk már és ez most így jól jött.Hallom apuka leszel.Nagyon gratulálok nektek.-súgta a fülembe Usher.Fú tényleg nagyon jó érzés újra látni.Azonnal jobb kedvem lett,ami így koncert előtt jól jött.Tényleg neki még nem is mondam a hírt ,biztos hogy Scooter volt az aki elfecsegte neki.
-Köszönjük haver!El se hiszed milyen jól esik nekünk hogy velünk örülsz.
-Ez fantasztikus hír.Csak örülni lehet neki és számíthatsz rám ,bármi is legyen.-jól estek Usher szavai.Mindig is olyan volt ő nekem mintha a testvérem vagy a nagybátyám lenne.Mivel csupán 15 perc volt a koncert kezdetéig ,így gyorsan átnéztük a dalokat amiket énekelni fogunk.Még mielőtt felmentem a színpadra írtam egy smst Aubreynak:
-Szia édesem!Remélem jól vagytok!Én most megyek fel a színpadra de csak is rátok tudok gondolni.Képzeld itt van Usher is,majd mesélek.Hívj fel ha meg van az eredmény!Vigyázzatok magatokra!csók:Justin.-ha minden igaz most értek oda az orvoshoz,legalábbis most 16 óra van és akkora volt az időpont megbeszélve.Sajnos nem volt időm ezen gondolkodni mert amint elküldtem az smst máris mi következtünk a színpadon.Előszőr csak én mentem fel a színpadra ,ugyanis ahogy én sem,a rajongók sem tudtak róla hogy Usher is elkísér engem erre a mai koncertre.Így aztán rám várt a megtiszteltetés hogy ezt közöljem velük.Gyorsan elénekeltem az all around the world című számomat ,aztán felszólítottam Ushert a színpadra.
-Elhoztam nektek valakit...ő egy különleges ember aki nagyon fontos ember az életemben.Fogadjátok szeretettel!Gyere fel a színpadra haver!-kiáltottam bele a mikrofonba ,a következő pillanatban már fel is tűnt Usher a színpad másik végén , fényár követte őt végig ameddig mellém nem ért.
-Sziasztok!Köszönöm hogy itt lehetek.Nos akkor kezdjünk bele.-kiáltott bele ő is a mikrofonba és már indult is a Baby zenéje.Körülbelül fél órával később ,az egyik szám közepén tartottunk amikor feljött Scoo a színpadra és azt mondta hogy azonnal jöjjünk le a színpadról és hagyjuk félbe a koncertet.Nagyon megijedtem,soha sem volt még ilyen hogy félbe kellett szakítani egy koncertet.Pedig olyan aranyosak voltak a rajongóim ,az egész csarnokot betöltötte a hangjuk amint a nevem kiabálták.A legjobb közönség,de sajnos muszáj itt hagynom őket,nagyon aggódom hogy vajon mi történhetett.Szóval gyorsan elköszöntünk a rajongóktól és azzal a kifogással hogy technikai probléma akadt lejöttünk a színpadról.Hátul várt minket Scooter ,nagyon idegesnek nézett ki fel-alá járkált.Egyre idegesebb lettem én is,tuti valami nagy baj történt.
-Mi az?-néztem rá ijedten.
-Öhm előbb hívott Caroline ,Aby telefonjáról.Nagyon sajnálom haver,nen szivesen adok át ilyen szörnyű híreket...-mondta halkan.Szemei szinte könnybe lábadtak.Most már biztos vagyok benne hogy Abyről van szó.
-Mondd már...-emeltem fel a hangsúlyt.Ezzel nem őt akartam bántani,tudtam hogy ez nem az ő hibája.De nem bírtam visszafojtani a dühöm.
-Szóval kiderült hogy a babák nem egészségesek.Caroline nem mondta hogy milyen betegségük van ,csak azt hogy Aby nagyon kiborult.Azonnal sírva fakadt és kirohant a rendelőből.Még a telefonját sem vitte magával.Nem tudják hogy hol van...
-Azonnal meg kell keresnünk...-mondtam majd indultam is a kijárat felé.-istenem mi van ha valami baja esett.Azt nem bírnám ki.
-Én is segítek megkeresni...-futott -utánnunk Usher.
-Rendben.Akkor Scoo te menj Usherrel mert ő nem nagyon látta még Aubrey ,nem biztos hogy felismerné.Én pedig megyek Kennyvel.
-Oké.Hívlak ha bármi van.Minden rendben lesz.-ölelt magához szorosan ,aztán mind a ketten a kocsiban voltunk.Kenny éppen úgy mint én ,ő is nagyon kiakadt amikor elmeséltem neki a dolgokat.Már legalább egy órája kerestük Abyt,össze vissza bolyongtunk az autóval Los Angeles utcáin.Ekkor kezdett eljutni a tudatomig hogy mi is történt valójában.Mi az hogy a
gyerekeink betegek?Ez nem történhet meg.És még Aubreyt is elveszítem.Pedig annyira boldogok voltunk ,örültünk a gyerekeinknek és a most kezdődő közös életünknek ,de ez pillanatok alatt kudarcba fulladt.Nem bírtam tovább,hiába kereste mindenki észtvesztve a szerelmem sehol sem találtuk.Könnyes szemeimet törölgetve kémleltem a tájat ,hátha meglátom valahol az én Aubreymat ,de hiába kerestük sehol sem találtuk...

27.rész Coming soon

Justin szemszöge:Egy hét telt el azóta amióta Aubrey elárulta hogy kisbabánk lesz ,azóta folyton ezen kattog az agyam.Nem tudom levenni róla a szemem ,minden éjszaka őt figyelem ,csak hogy tudjam jól van.Azt hiszem még fel sem fogtam hogy mi is történt valójában.Tőlem mindent meg fog kapni amire csak szüksége/ük van.Az hogy apa leszek ,a legszebb hír amit kaphattam.Ez azt is jelenti hogy ezentúl Aubrey és én egy külön életet kezdünk el ,csak mi és a gyerekeink.Természetesen a legfontosabb ,az első helyen a családom áll,de a zenélést sem szeretném abbahagyni.Szerettem volna ha Aby és én együtt megyünk el a világkörüli turnéra,de így el kell halasztani.Biztos hogy nem fogom itthon hagyni a terhes barátnőmet,míg én valahol a világ másik felén bulizok.Nem,arról szó sem lehet.
-Justin?!-nyöszörgött álmosan Aby.
-Igen kicsim?-bújtam oda hozzá szorosan s egyik kezem a hasára tettem.
-Hány óra van?-nézett rám miközben szemeit törölgette.
-Öhm...fél 11.
-Basszus!Komolyan?-pattant fel hirtelen az ágyból és a ruhái között keresgélni kezdtett.-Siess már Justin!11 órára a nőgyógyásznál kell lennünk!-emelte fel kicsit a hangját.Annyira izgatott lett hirtelen,látszott rajta hogy mennyire várta már ezt a napot,ahogyan én is.
-Nyugodj már le drágám!Itt van egy köpésre a rendelő.Nem akartalak felkelteni olyan aranyosan aludtál.-nyomtam egy puszit a nyakára miközben mögé léptem.
-Remek.Akkor ha nem ébredtem volna fel magamtól simán elkésünk az orvostól.-mondta idegesen miközben a kezembe nyomott pár ruhát.
-Nem is igaz.-ültem le duzzogva az ágyra.Annyira aranyos tud lenni ilyenkor amikor ideges,gondoltam húzom még egy picit az agyát.Csak azért mert annyira szeretem.
-Nem birom egyedül levenni a pólót.Túl szoros a nyakánál.Segítenél?-mosolyogtam rá pimaszul.
-Segítek,csak haladjunk már.Komolyan mondon rosszabb vagy mint egy gyerek.Mi lesz ha megszületik a babánk?Majd ő fog öltöztetni téged?-nevetett fel hangosan.Én nem találtam olyan viccesnek a dolgot,de jogosan vágott vissza.
-Szerintem én leszek a legjobb apuka a világon.-emeltem fel büszkén a fejem miután Aby belebújtatatott a pólóba.
-Abban biztos vagyok.Na de menjünk,mert
Pattieék nem győznek kivárni minket.-nyomott gyorsan egy puszit a számra ,majd a kezemnél fogva elkezdett húzni lefelé.Anya egész úton ,amíg oda nem értünk a rendelőig arról beszélt hogy el sem hiszi hogy felnőtt a kisfia.Szerintem mindenki aki a kocsiban ült már unta a dolgot,kivéve Abyt ő még csatlakozott is anyához a beszélgetésben.Még csak az hiányzott hogy sírni kezdjen,amióta terhes sajnos ez gyakran megesik.Nem gondoltam volna hogy ezalatt az egy hét alatt ilyen jelentős változásokon fog keresztül menni...
-Aubrey megette a babát vagy hogy került bele a pocakjába?-kérdezősködött Jaxo miközben a doktornő ultrahanggal vizsgálta Aby pocakját.Hatalmas nevetés tört ki a rendelőben.Még Jazzy is kinevette az öcsénket.
-Nem te buta.Aby bevett egy gyógyszert és ettől a gyógyszertől nőtt a pocakjába egy baba.-magyarázta Jazmyn.Nem tudom hogy honnan találnak ki ilyen dolgokat ,de nagyon aranyosak voltak.Mindenki csak nevetett rajtuk.
-Na?Mit lát?-nézett Aby türelmetlenül az orvosra aki nagyra nyílt szemekkel figyelte a monitort.
-Nos.Ha jól látom ,maga ikreket vár,de ez még egyátalában nem biztos.Egy hetes terhességről nem lehet ilyen pontos adatokat mondani.-mondta az orvos mire velem együtt mindenkinek leesett az álla.Miután az orvos közölte velünk ezt a váratlan hírt Aby hirtelen megszorította a kezem.
-És mégis mennyi az esélye jelenleg hogy ikrek lesznek?-kérdezte anya meglepődve.
-Körülbelül 20% jelenleg.De mondom ,egy pár hét múlva már biztosra meg fogom tudni mondani önöknek.
-Hallod ezt Justin?-mosolygott rám Aby.Nagyon is hallottam amit mond,de annyira meglepett a dolog hogy hirtelen nem tudtam mit kellene reagálnom.
-Hallom kicsim.-válaszoltam halkan miközben a monitort bámultam.Igaz hogy nem láttam rajta mást csak szürke foltokat,de ámulatba ejtett a gondolat hogy pár hét múlva talán már többet fogok látni belőlük.A saját gyerekeinkből.Még csak kimondani is furcsa volt hogy a mi gyerekeink,szokatlan volt most minden.Az egész helyzetet nem tudtam hogy kezelni,de erre nem is lehet szavakat találni.Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem és ezt maga Aby érti meg a legjobban.Erre nincsenek szavak.
-Akkor készen is lennénk.-mondta a doki miután letörölte azt az átlátszó izét Aby hasáról.Legközelebb két hét múlva kell jönnünk,de azt mondta a doki ha bármi probléma adódik nyugodtan kereshetjük bármikor.Kedves tőle ,de tudom hogy nem lesz semmi baj.Nagyon vigyázni fogunk a kismamára,az egész család rajta tartja a szemét.Amikor haza értünk Aubrey azonnal a hűtő felé vette az irányt.
-Kicsim nem azért van a hűtő hogy a konyhát hűtsük le vele.Válassz már valamit!Nem tetszik egyik sem?-léptem oda mögé mikor már vagy 5 perce állt a nyitott hűtő előtt.
-Pudingot akarok enni.Főzzünk pudingot!-csukta be majd felém fordult.Apró puszit nyomott az arcomra majd elindult a konyhaszekrény felé.Elővett két kötényt ,az egyiket gyorsan felvette a másikat pedig rám adta.
-Hát jó legyen.Ha ezt szeretnéd.-egyeztem bele.Én az útmutatót olvastam ami a puding hátulján volt,addig ő előszedett néhány műanyag tálat.
-Add már ide butus!-vette ki a kezemből a pudingport ,majd odalépett a konyhapulthoz.Határozott mozdulattal kinyitotta majd beleszórta az egyik műanyag tálba.
-Mi lenne velem nélküled?-léptem oda mögé majd a nyakát kezdtem puszilgatni.
-Hoppá.Ugye nem zavarok?-lépett be Aby anyukája a konyhába.
-Nem ,dehogyis!Gyere nyugodtan!Beszélnünk kell...-mondta Aby miközben a pudingot kevergette.Tudtam hogy mi fog most következni,el kell mondani Carolinenak hogy a lánya gyereket vár tőlem.Abban biztos voltam hogy anya örülni fog a hírnek,de Caroline véleményétől már sokkal jobban tartottam.Leült velünk szemben az egyik székre majd így szólt.
-Hallgatlak Titeket.-mondtam aztán arra várt hogy valamelyikőnk megszólaljon.Kezeimet Aby hasára tettem ,tudtam hogy kicsit megnyugtatja az ölelésem.Biztos hogy tart az anyukája véleményétől,ezt onnan tudtam hogy mielőtt megszólalt kétségbeesetten rám nézett.
-Terhes vagyok anya!Kisbabánk lesz Justinnal...-mosolyodott el majd a kezét az enyémekre tette.
-Pattie tud erről?-nézett rám komolyan.
-Persze és apa is.Ők is elkísértek ma minket Aby első vizsgálatára.-válaszoltam.
-Igen.Pattie annyira izgatott volt ,ragaszkodott hozzá hogy velünk jön.Jobban örül a babának mint mi.-magyarázta Aby az anyukájának remélve hogy ő is kicsit jobban fog örülni.
-Ne érts félre drágám.A babának nagyon örülök én is,de most lettél 18 éves.Nem gondolod hogy tovább kellene tanulni mielőtt családot alapítassz?!Egy gyerek felneveléséhez rengeteg pénz kell.Hol fogsz dolgozni?-hadarta el idegesen a mondatokat.
-Caroline!Ugye tudod hogy emiatt nem kell aggódnotok?!Ha lenne munkája Abynek akkor sem hagynám neki hogy dolgozzon.Mindenünk megvan ami kell,hatalmas ház,támogató család és a lányod tökéletes anyuka lesz.Neked nem kell aggódnod semmi miatt.De Aby nagyon boldog lenne ha támogatnál minket.Sokat jelentene neki.- tudtam hogy nagyon fájna Abynek ha az anyukája nem egyezne bele ebbe a baba ügybe ezért próbáltam meggyőzni őt hogy nem kell semmi miatt aggódnia.

-Aranyos vagy Justin de ez nem mehet így egész életünk során.Nem élhetünk állandóan mások segítségére szorulva.El kell költöznünk innen,méghozzá minnél hamarabb.- Caroline választ nem várva kirohant a konyhából.Annyira nem találtam igaznak amit mondott.Szeretem a lányát és a családját is.Miért ne élhetnének velünk?!Nem ,nem fogom hagyni hogy Abyék elköltözzenek innen.Mi most már egy család vagyunk.

-Majd én elintézem drágám.-pattant fel Aby és Caroline után sietett.

26.rész Our little secret

Amióta kiderült hogy terhes vagyok ,csak egyetlen dologra tudok gondolni.Vajon mi lesz ha megtudja Justin?Mit fog reagálni?Örülni fog vagy haragudni rám? Hiszen az én ötletem volt hogy ne védekezzünk.Még magam sem tudom hogy örülnöm vagy inkább sírnom kellene.Ne értsetek félre ,nagyon örülök hogy lehet hogy lesz egy közös babánk már most azon gondolkodom hogy hogy fog kinézni és mennyire tökéletes lesz.Ez nagyon nagy mértékben megváltoztatja majd a kapcsolatom Justinnal az biztos de hogy jó irányba vagy rosszba az majd kiderül.A kanapén ülve gondolkodtam és visszajátszódtak a fejemben a Justinnal töltött közös pillanatok.A legszebb az volt amikor azt mondta hogy nekünk milyen tökéletes gyerekeink lesznek,én pedig úgy voltam vele hogy ugyan már sok időnk van addig,de kiderül hogy egyátalán nincs sok idő.Bár nem terveztük be ezt a babát.Justin nem egyszer hozta már fel ezt a közös gyerek témát.Akkor úgy láttam hogy mindennél jobban szeretné ezt ,de szerintem ő sem gondolta hogy így el kellene hamarkodnunk.Pattievel már rengeteget beszéltem erről.Ő azóta amióta megtudta repdes az örömtől,mindenhová dalolva járkál.Válltig állítja hogy Justin még ennél is boldogabb lesz.Remélem igaza lesz Pattienek.Ha ez tényleg igaz hogy terhes vagyok és nem hazudott a terhességi teszt ,muszáj lesz anyával is megbeszélnem a dolgokat.Még azóta sem békültünk ki sajnos ,hát azt hiszem itt az ideje.
-Nem zavarok?-gurult oda hozzám Jeremy a tolószékével.Holnap kezdi el a mozgásterápiát és mindenki nagyon izgatott már.
-Dehogy zavarsz.-mosolyogtam rá.
-Hallottam hogy miért rohantál el ebédnél...-nézett rám komolyan.
-Ajj ne!Pattie!Pedig megígérte hogy nem mondja el senkinek.-vágtam sértődött fejet.Valóban megígérte nekem hogy titokban tartja a dolgot ,addig amíg Justinnak nem mondom el.De ezek szerint nem tartotta be az ígéretét.
-Most komolyan gondoltad hogy nem fogja elmondani  nekem?Annyira örül annak hogy unokánk lesz,az volt az első dolga hogy elújságolja nekem.De ne aggódj ,mi nem mondjuk tovább senkinek.
-Reméltem!!Én szeretném elmondani anyánk és Justinnak is.-tördeltem kezeimet.Ideges voltam ,már több órája ülök itt a kanapén ,arra várva hogy Justin haza érjen,de sajnos még mindig nincs itthon.
-Ne aggódj!Biztos vagyok benne hogy Justin lesz a legboldogabb!A fiam,ismerem mint a tenyerem.Nagyon komolyan gondolja a kapcsolatot és egy baba ezt még jobban meg fogja erősíteni.Rádadásul én is nagyon örülök neki.-simította meg a kezem majd rám mosolygott.Annyira kedves apukája van Justinnak ,nagyon megnyugtatott amit mondott.Pattie is ugyanezeket mondta szóval lehet hogy tényleg nem kellene aggódanom.
-Tényleg örülsz neki?
-Ugyan Aubrey!Ki nem örülne annak hogy unokája lesz?Tökéletes család lesztek,mi történhetne ennél szebb dolog?-lábadtak könnybe a szemei.Nem sírt de láttam rajta hogy nem sok hiányzik hozzá.
-Aubrey itt a nőgyógyászom telefonszáma.Ő nagyon jó és megbízható orvos.Felhívom hogy mikor mehetnél el vizsgálatra!Rendben-lépett oda hozzánk telefonnal a kezében Pattie.Amikor azonban észre vette hogy Jeremy is ott van meglepődött fejet vágott.Rájött hogy most lebukott.Egy olyan várj csak Pattie ezt még visszakapott tekintettel néztem rá.
-Rendben.-válaszoltam,mi mást mondhattam volna.Pattie leült mellém a kanapéra és már tárcsázott is.Nem volt kihangosítva a telefon így sajnos nem hallottam hogy mit mond a doktor.Pattie elősször elmondta neki hogy miért keresi ,ezután csak aha meg igen volt a válasz.
-Na mit mondott?-faggattam rögtön Pattiet mikor letette a telefont.
-Azt mondta hogy egy hét múlva vár minket.Tehát jövőhét pénteken.-nézett rám ,majd Jeremyre.
-Mi lesz jövőhét pénteken?-hallatszott Jus hangja az előszobából ,majd pár pillanattal később lassan sétált felénk.Arcán hatalmas mosoly ült,azonnal felpattantam és az ölébe ugrottam.Nyomtam egy puszit a szájára.
-Mi történt veled hogy ilyen boldog vagy?-kérdezősködtem miközben gyönyörű barna szemeit néztem.
-Csak örülök hogy végre láthatlak kicsim.-puszilta meg az orrom.
-Ezen kívül?
-Nos megtudtam a következő világkörüli turném helyszíneit és elképesztő helyekre fogunk menni.De ami a legjobban feldobott az az hogy te is velem énekelhetsz majd a színpadon.Már alig várom.-mosolygott rám.-Mit szólnátok ha elmennénk ezt megünnepelni?-tett le óvatosan maga mellé majd szüleire nézett.Én énekelni ?Hatalmas közönség előtt?Nem hiszem hogy jó ötlet.Imádok énekelni ,de nagyon izgulok ha mindenki engem néz,nem még hogy több ezer ember.Nem szerettem volna elrontani Jus örömét így ezt majd később megbeszélem vele.Na meg a terhességet is.
-De ez nagyszerű ötlet.Már is megyek és szólok a kicsiknek is.-pattant fel Pattie.
-Köszi Anya.Ja és Aubrey!Örülnék ha anyukád és Jason is eljönne,annyira régen volt már így együtt az egész család.
-Jól van.Szólok nekik.-nyomtam egy puszit a szájára majd elindultam a másik házba.


Az étterem nem volt olyan messze tőlünk ,körülbelül 5 perc autóval.Erősnek kellett maradnom ,hiszen az étteremben rengeteg kaja van ,remélem nem leszek megint rosszul az erős illatoktól.Az nagyon gyanús lenne anyának,ő egyből tudná hogy mi a helyzet.Pont ellenkezőleg történtek a dolgok ,ahelyett hogy rosszul lettem volna a kajától ,nagyon megkívántam.Nem szerettem volna túl feltűnő lenni ,de nagyon nehéz volt visszafognom magam.Legszívesebben az összes kaját felfaltam volna ,annyira éhes voltam.
-Aubrey drágám !Beszélhetnék veled?-nézett rám Pattie a vacsora közben,és a fejével intett hogy kövessem.
-Na mi a baj?-léptem be utánna a mosdóba.
-Nincs semmi baj.Tudom hogy nagyon nehéz ,de próbáld egy kicsit tűrtőztetni magad.Nagyon feltűnő vagy kicsim.-mosolygott rám.
-Igen.Tudom.Igazad van.De annyira nehéz.
-Tudom ,de ne aggódj most már nem sokára megyünk haza.Bírd ki még egy kicsit.
-Rendben.-válaszoltam majd visszamentünk a többiekhez.Nem egészen sikerült visszafognom magam,ezután sem.Juju meg is jegyezte hogy még soha senkit nem látott ennyit enni,de szerintem nem gyanakodott senki.Szerencsére anyával is nagyon jól kijöttem és sokat nevettünk.

~Otthon~
Reggel óta erre a pillanatra várok,hogy Justinnal végre kettesben legyünk.Most pedig itt van.A hasamra hajtotta a fejét és úgy feküdtünk ott pár percig csendben.Furcsa érzés volt ezt látni ,nem is tud róla hogy ott van a közös babánk a hasamban ,éppen pár centiméterre tőle.Igaz hogy még alig akkor mint egy borsószem ,de akkor is ott van.
-Justin!Meg kell beszélnünk valamit!-mondtam halkan miközben a haját birizgáltam.
-Mondd nyugodtan!Bármi is az!!-nyomott puszit a hasamra.Annyira aranyos volt ezt látni.Szinte megremegett a hangom amikor belekezdtem a mondandómba.
-Délben ,amikor ebédeltünk itthon,nagyon rosszul lettem.Hánytam.
-De ugye már jól vagy?-nézett rám Juju tátott szájjal.
-Persze,de anyukád egyből gyanakodni kezdett.Megcsináltunk egy terhességi tesztet és kiderült hogy terhes vagyok.Közös babánk lesz Justin.