47.rész Miss U ~Evelin~

Aubrey szemszöge:
Ma két napja hogy Justin elutazott a turnéra.Azóta nem beszéltünk egymással.Bármennyire is haragszok rá hihetetlenül hiányzik.Az hogy átöleljen,a mosolya,a hangja,a csókja.Justin alaposan kihasználta azt a két hetet amit még a turné előtt itthon tölthetett a babákkal.Volt amikor éjszaka arra ébredtem fel hogy Justin nincs mellettem,aztán amikor keresni kezdtem a lányok szobájában találtam meg.Ott őrizte őket egész éjszaka és ha felébredtek akkor tette a dolgát.Hihetetlen de jobban ment neki a dolog mint nekem.Valószínűleg azért mert Jazzyvel és Jaxonnal is rengeteg időt töltött babakorukban.Istenem mennyire szerencsés ember vagyok. Justinnal minden olyan tökéletes.Legalábbis az volt,de a múltkori dolgot valahogy nem tudom kiverni a fejemből.Már nem érzem tökéletesnek a kapcsolatunkat ,most nem.Fogalmam sincs hogy mit kereshetett nála az a kép amin Selenával van.De az ami a hátuljára volt írva még jobban aggasztott.Gondolkodtam miközben a közös képeinket nézegettem Justinnal.Minden rá emlékeztet.Tele vannak a falak képekkel.Úgy felébredni reggelente hogy nincs itt mellettem,a legrosszabb érzés.Nem vagyunk ehhez hozzászokva,de sajnos muszáj lesz.A munkája az élete és ezt tiszteletben is tartom.Nem örökre ment el.Annak ellenére hogy rettentően hiányzik,még mindig nagyon haragszom rá.De ma már fel kell vennem a telefont ha hív.Tudom hogy nagyon izgul a lányok miatt.Naponta legalább ötször hívott és számos smst írt ,de eddig nem vettem fel a készüléket.Nem akartam vele beszélni a dolgokról.Most már talán lenyugodtam annyira hogy megbeszéljük ezt az egészet.
 -Kicsim!Felébredtek az ikrek.Nagyon hiáyzol nekik!-lépett be anyu hatalmas mosollyal az arcán aztán leült mellém az ágyra.
 -Mi a baj?-kérdezte ,mivel az előbb nem válaszoltam semmit.Gondolom észre vette hogy nincs minden rendben.
 -Semmi.Csak annyira hiányzik Justin.-borultam anya vállára aztán akaratomon kívül sírni kezdtem.
-És ezt mondtad már neki?-simogatta a hátam,hogy megnyugtasson.
 -Nem szeretnék gyengének látszani előtte.Tudnia kell hogy nagyon megbántott.-suttogtam.
 -De nem haragudhatsz rá örökké.Beszéljétek meg drágám!Azt sem tudod mi történt.Nem is hagytad hogy megmagyarázza.
-Mert nagyon dühös lettem.De ma beszélni fogok vele mindenképpen.-emeltem fel a fejem aztán törölgetni kezdtem a szemeim.
-Hidd el hogy jobban fogod érezni magad!És Pattie is.Már nagyon aggódik hogy nem fogtok kibékülni.-nyomott anya egy zsepit a kezembe.Aztán már indulhattam is a kis bébikhez mert hatalmas sírásba kezdtek.
-Köszi anya.Szeretlek!-nyomtam egy puszit az arcára aztán elindultam a babákhoz.
-Itt jön már anya.-kiabáltam miközben a szoba felé tartottam.Mikor beléptem az ajtón megláttam Pattiet.Janicet fogta a karjai között és próbálta megnyugtatni.
-Jajj!Szia!-mosolyogtam rá ,aztán felvettem Jaimet a karjaim közé.
-Valaki nagyon éhes már.Vagy csak az apukátok hiányzik?Nekem is ,de ne aggódj nem sokára meglátogat minket.-puszilgattam gyönyörű kislányomat.Aztán leültem az egyik fotelba.
-Mikor rájuk nézek mintha Justint látnám.Kisbaba korában ő is ugyanígy nézett ki.-sétált oda mellénk Pattie.Hol Janicet hol pedig Jaimet csodálta.
-Igen.Gyönyörű babák.A mi kislányaink.Tisztára olyanok mint az apukájuk.-ringattam Jaimet.A telefonom ,amit az előbb tettem le az asztalra hirtelen rezegni kezdett.Tudtam hogy Justin lesz az és most már tényleg meg kell beszélnünk ezt a kínos témát,de nem éppen a legjobbkor hív.
 -Szia Justin.Ne haragudj de most nem tudunk beszélni.Éppen a piciket etetem.De 10 perc múlva visszahívlak.Rendben?-vettem fel a telefont,vagyis Pattie vette fel nekem és ő tartotta oda a fülemhez.
 -Szia kicsim.Rendben.De siess!Nagyon hiányoztok nekem és sajnálok mindent.Kérlek ne haragudj rám.-hallatszott csodálatos hangja a vonal másik végéről.
-Nem haragszom Justin,de ezt meg kell magyaráznod.-mondtam teljesen komolyan.Próbáltam erős maradni. -Persze.Na majd hívj ha végeztetek!Szeretlek Aubrey!És a kislányainkat is!Szia kicsim.-mondta aztán letette a telefont.Nem tudom hogy fog végződeni ez a beszélgetés majd kettőnk között,de már nem bírok tovább haragudni rá.Csak azt szeretném egyszerűen hogy minden rendben legyen.

Miközben a kicsiket etettük kaptam egy smst Justintól,azt írta hogy webkamerázni akar velünk.Szóval miután végeztünk bekapcsoltam a lap topom és a kislányainkkal együtt a kamera elé ültem.
-Sziasztok édeseim!-mosolygott Justin a kamerába amikor végre láthattuk egymást.Ő is az ágyban feküdt mint mi,de náluk Párizsban már este van.
-Szia!-emeltem fel a babák kezét és integetni kezdtem velük.Mire Justin nevetni kezdett.
-Szia kicsim!Jól vagy?Milyen volt tegnap a koncert?-kérdezgette Pattie a fiát hogy próbálja elterelni a kínos csendet.Miközben Justin az anyukájával beszélt jól megfigyeltem őt.Tényleg eléggé maga alatt van,mint ahogyan Pattie mondta.Azonnal észrevettem rajta hogy nincs jó kedve.
-Na jó!Most mennem kell!Az ebéd nem készül el magától.Szia Justin!Jó legyél!Szeretlek!-állt fel Pattie 5 perc után.
 -Szia anya!Én is szeretlek!-köszönt el Justin is ,aztán miután az anyukája kiment a szobából rátért a lényegre. -Úgy sajnálom kicsim a képet.Gőzöm sincs hogy került hozzám.Az a kép nem is nálam volt hanem Selenánál.Még nagyon régen küldtem neki azt a képet.Vagy 2 évvel ezelőtt.De nekem nem kell,nincs szükségem semmire ami Selenával kapcsolatos.-mondta aztán elővette a képet ami ezt az egész vitát okozta közöttünk.Lassan tépte szét amíg apró kicsi darabok nem lettek belőle.
 -Justin!Mit csinálsz?-emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Igen tényleg gyűlölöm azt a képet ,de attól még nem kellett volna széttépni.
-Jobb ez így.Hidd el.-vonta fel a vállát aztán suttogni kezdett.
-Annyira szeretlek Aubrey!Kérlek ne haragudj rám.
-Én is szeretlek.És nem tudok haragudni rád,de nem szeretném ha találkoznál Selenával.Kérlek kerüld el őt szivem.-néztem bele gyönyörű szemeibe de sajnos nem volt itt mellettem ,így nem ölelhettem át. -Ööö.Rendben.-mondta habozva Justin,aztán így folytatta.-Én mindent megteszek ,de lehetetlen hogy elkerüljem.Holnap egy filmfesztiválra megyünk Monte Carloba és ő is rajta van a vendéglistán.-hajtotta le a fejét.
 -Csak azt szeretném hogy ne beszélj vele.Érezd jól magad a barátaiddal!Ott van Ryan,Scooter.Ne foglalkozz Selenával!
 -Már csak ti hiányoztok.-kacsintott rám.
-Mikor jössz haza Justin?Amióta nem vagy itthon Jaime és Janice rengeteget sír.-mondtam aztán a picikre néztem.Kerek szemekkel bámulták Justint és a kezüket is felé nyujtogatták.
-Egy hét múlva megyek,de sajnos csak egy napot tudok otthon lenni.Másnap mennünk kell Chicagoba.
-Az még rengeteg idő.De semmi baj csak kibírjuk valahogy.-mosolyogtam erőltetetten ,annak ellenére hogy pocsékul éreztem magam.Nem akarom azzal idegesíteni Justint hogy még én is nyafogok.Így tartottam magam.
 -Istenem.Aubrey még mindig alig hiszem el hogy milyen szép kislányaink vannak.Hihetetlen érzés a karjaimban tartani őket.Mindig csak rátok gondolok.Hidd el nekem is nagyon nehéz így 100 százalékosan teljesíteni.A családom nélkül,de muszáj kitartanunk.Mindjárt látjuk egymást...

*később*

-Szia Pattie!Hmm nagyon jó illatok vannak.-léptem be hatalmas mosollyal az arcomon a konyhába.Azonnal észrevette rajtam hogy nagyon jókedvem van.
-Szia kicsim.Igen.Pizzát sütök.Kibékültetek végre?-nézett rám miközben kinyújtotta a tésztát.
-Igen.Azt hiszem minden rendben van köztünk.Azt mondta hogy ő sem érti hogyan került hozzá a kép ,mert Selenánál volt.Olyan furcsa ez.De magától nem kerülhetett bele.Valahogy ki kell derítenem hogy mi történhetett.-meséltem neki,mire elég meglepett fejet vágott.
-Mi az?-kérdeztem tőle.Nem tudom hogy mit mondhattam amin ennyire meglepődött.-Nem mesélte Justin hogy mi történt?
-Semmi.Csak eszembe jutott hogy valamit kifelejtettem a pizzából.De figyelek kicsim!-válaszolta ,aztán lassan visszatért ebbe a világba és folytatta a pizzasütést mintha mi sem történt volna.-Szerintem hagyd az egészet!Nem érdemes ilyenekkel foglalkozni.-legyintett egyet.
-Lehet hogy igazad van.
-Még szép hogy igazam van.Csak élvezd hogy minden rendben édesem.Ne foglalkozz te semmivel!Majd Justin elintézi a dolgokat.Amikor beszéltem vele tegnap azt mondta hogy a repülőtéren összetalálkozott Selenával és megmondta neki hogy hagyjon titeket békén.
-Mi?Ezt eddig miért nem mondtad?-esett le az állam.
-Hát azt hittem hogy Justin el fogja mondani,nem akartam helyette.De ezek szerint biztos azért nem mondta el mert nem akart újabb vitát.Már nagyon hiányoztál neki.
-Hát lehet...-gondolkodtam el egy pillanatra.-Pattie el kell mennem egy órára,mert Carrienek holnap szülinapja lesz és vennem kell neki valamit.Addig rádbízhatom az unokáidat?Most alszanak ,de szóltam anyának és ha felébrednek jön segíteni.-magyarázkodtam.
-Persze Aby.Menj nyugodtan.Ezért vannak a nagyszülők.Ráadásul imádok rájuk vigyázni.-kacagott fel.
-Köszi!Imádlak Titeket!Akkor én indulok is.Sietek haza.Szia!-öleltem át aztán elindultam kifelé.
-Aubrey!Hová mész?Mehetek én is?-kiabált az öcsém a nappaliból.Természetesen mint általában most is videójátékozott,csak most Jazzyvel és Jaxonnal együtt.Már őket is rászoktatta.
-Dehogy jöhetsz!Ez csajos dolog Jason.Jók legyetek skacok!Majd jövök.-integettem nekik,aztán felkaptam a kocsikulcsot és elindultam bevásárolni.Vagyis bevásárolni is,de az eredeti uticél nem a bevásárólközpont.Az csak egy kis kitérő lesz.Szeretnék egy kicsit a dolgok végére járni így muszáj volt cselekednem.Természetesen Justinban megbízom,teljes mértékben.De ez nem azt jelenti hogy Selenában is.Sőt miután Justin elmesélte hogy nem tudja mitörtént ,rögtön tudtam hogy Selena keze van az ügyben.Hát majd én gondoskodom róla hogy tényleg békénhagyjon minket.Nem régen vettem észre hogy pont a bevásárló központ mellett van egy magánnyomozói iroda.Sohasem gondoltam volna hogy egyszer itt fogok kikötni,de most nem volt más választásom.Tisztázni akarom a dolgokat.
-Jónapot!Aubrey Haddson vagyok!-fogtam kezet az egyik alkalmazottal.Gyorsan lehámoztam magamról a sálat és a sapkát amivel kilétemet álcáztam ,aztán leültem az egyik fotelbe.Szerencsére nem volt előttem senki így máris belevághattunk a dolgokba.
-Jónapot!Tudjuk ki maga.Nem kell bemutatkoznia.Justin Bieber feleségét mindenki felismeri.Minden újság címlapján rajta vagytok.-mosolygott rám kedvesen a férfi.Körülbelül 25 éves lehetett.
-Akkor elnézést!Hát igen.Még csak két hetesek a kislányaink,de máris mindenhol róluk írnak.
-Láttam a képeket.Tényleg nagyon elbűvölőek.Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni.Hiszen az anyukájuk is gyönyörű.-bókolt a srác.Vagy nem tudom hogy minek vegyem de ebbe nem szerettem volna jobban bele keveredni.
-Öhm!Hát köszönöm,de rátérhetnénk a lényegre...-léptem tovább.
-Jaj!Persze.Mondja miben tudok segíteni!-nézett rám miközben a kezébe vett egy tollat.Mivel tényleg csak ketten voltunk a szobában így azonnal mesélni kezdtem neki.Elmeséltem neki a múltkori vitánkat Justinnal és hogy mostanában egyre többször tűnik fel az életünkben.Szerencsémre ő néma csendben halgatta amit mondtam,közben jegyzetelt is egy-két dolgot.
-Szóval szeretném megtudni hogy hogyan is került az a kép Justin táskájába és azt is hogy mit érez Justin iránt Selena.Gondolom számíthatok a segítségére,a pénz nem számít.Csak arra kérem hogy figyeljék Selenát és ha bármi Justinnal kapcsolatos  dolgot csinál értesítsenek.
-Biztos lehet benne hogy a legjobb helyre jött.Számíthat rám!-mondta a férfi.

46. rész (Kata:))

*2 hét múlva*
*Justin szemszöge*
- Akkor majd délután- vetett véget a beszélgetésnek Scoo.- Szevasz, Justin!
- Szia, szia- nevettem bele a készülékbe, majd a kanapé felé pillantottam, ahol Aubrey etette a babákat.
Elmosolyodtam a kis családomon. Már két hete vagyunk egy igazi CSALÁD. Jaime esete egy kicsit megijesztett minket, de az orvosok biztosítottak arról, hogy nem lesz semmi komolyabb baja. Végül is, a fél világ asztmás. Nem hiszem, hogy ebbe bárki is belehalt volna. Viszont ma kezdődik a Journals turné...
- Min mosolyogsz?- zökkentett ki gondolatmenetemből Aby, amint letette a picik cumisüvegét az asztalra, pontosan elém.
- Csak...- néztem mosolyogva a szemébe, majd az ölembe ültettem és átöleltem.- ...annyira örülök. Hogy végre minden rendben van.
- Én is, szívem- csókolt meg Aby, mire Jasmine felsírt.- Jól van na, megyek már!- nevette el magát halkan a szerelmem, majd kipattant az ölemből, és visszasietett a picikhez, akik, amint megérezték a közelségét, rögtön lenyugodtak.
Felálltam, és én is odamentem hozzájuk.
- Jujj, itt van apa is- suttogott édesen a piciknek Aby.
- Sziasztok, drágáim- pusziltam meg a fejecskéjüket, mire aranyosan "nevetgélni" kezdtek. Soha nem éreztem még ilyen boldognak magamat. Mindenkinek kívánom ezt az érzést.
- Nem kell felmenned összepakolni a cuccaidat, kicsim?- kérdezte halkan Aby, mert a babák kezdtek elbóbiskolni.
- De- motyogtam szomorúan, mert nagyon szerettem volna itt maradni velük.
- Segítsek?- kérdezte mosolyogva Aby.
- Maradj csak, szívem- pusziltam meg a homlokát, majd felrobogtam a lépcsőn.
A bőröndöm már ott hevert az ágyunk mellett, előkészítve, hogy befogadja a cuccaimat. Sóhajtva vettem ki a szekrényemből egy marék pólót, majd a lábammal felnyitva a bőröndöt, próbáltam beledobni a ruháimat, de akkor megakadt a szemem egy kis papíron.
Gyorsan az ágyra dobtam a ruhákat, majd felvettem a kis papírt. Egy kép volt rajta, amin én vagyok Sel-el, a hátuljára pedig ez volt írva:
"Szeretlek kicsim! Hihetetlenül hiányzol! Már csak pár nap, és látjuk egymást. Minden percben csak rád tudok gondolni. Csókollak: Justin."
Fogalmam sem volt, hogyan került oda, de hirtelen melegség töltötte el a szívemet. Keserű mosollyal az arcomon ültem le az ágyra, miközben kínosan a hajamba túrtam. A régi szép emlékek áradata zúdult rám abban a pillanatban. Nem tudtam, mit kezdjek magammal... 
Szeretem Aby-t, ő az életem értelme..na meg a picik is. De Selena is nagyon fontos szerepet tölt be az életemben... Minden olyan bonyolult. De én már akkor eldöntöttem ezt az egészet, mikor eljegyeztem életem szerelmét. Több nem is kell.
Kis elmélkedésem után gyorsan elpakoltam a cuccaimat, majd a képet otthagytam az ágyon. Ki kellett mennem a mosdóba, úgyhogy kislisszoltam az ajtón.

*Aubrey szemszöge*
Miután Justin felment, hogy összepakolja a dolgait, a babák teljesen elaludtak, és mivel teljes csönd volt a házban, úgy gondoltam, lent kialudhatják magukat. Ott szerettem volna maradni velük, de irtó melegem lett a hosszú hajamtól, úgyhogy felszaladtam egy hajgumiért. Emlékeztem, hogy az ágyunk melletti éjjeliszekrényre tettem egy hajgumit.
Amint benyitottam, felkaptam a szekrényről a hajgumit, és indultam is volna ki, ha nem akad meg a szemem egy képen, ami az ágyon hevert. Összerancolt szemöldökkel vettem fel, majd, mikor megláttam, mi is van a képen, elakadt a lélegzetem. Fogalmam sem volt, miért van ez a kép Justin-nál, így eléggé felkavart... Először nem is tudtam mit kezdeni magammal, csak tehetetlenül lehuppantam az ágyra. Mit kereshet ez a kép, azzal az imádnivaló üzenettel a hátulján? Talán Justin még érez valamit Selena iránt?? Annyi kérdésem volt, hogy nem bírtam velük mit kezdeni; hamarosan patakokban folytak az arcomon a könnyek, mert úgy tűnt, most lesz vége mindennek. Nagyon fájt, hogy Justin tart magánál egy képet, amin az exével van, és hogy talán még érez iránta valamit. Keserves zokogás lett úrrá rajtam, majd arcomat a kezembe temetve sírtam ki magam. 

*Justin szemszöge*
 Miután kezet mostam, rögtön indultam vissza a szobába, mert még maradt pár dolgom, amit el kellett pakolnom. Amint beléptem a szobába, az én zokogó Aby-met pillantottam meg. - Kicsim! Te jó ég, mi történt?- kérdeztem aggódva,majd megindultam felé, hogy kicsit megszeretgessem, amikor dühösen az orrom alá nyomta a képet, amin Sel-lel vagyunk. 
- Mi ez?- kérdezte sírva. A szívem szakadt meg, hogy ilyennek láttam. 
- Ez csak egy kép, kicsim...- próbáltam megnyugtatni, de ő irtó pipa volt.
- Miért van nálad?- gördült le egy kövér könnycsepp az arcán.- Azt hittem, már nem szereted őt, Justin. 
- Nem is szeretem, Aby- léptem közelebb hozzá.- Csak te vagy nekem, tudod! 
- Miért van ez nálad?- húzódott el tőlem, komorra váltva a figurát. 
- Nem tudom..- feleltem őszintén, mert erre én sem tudtam a választ. Eleve Selenánál volt a kép, ő viszont nem járt itt, legalàbb is tudtommal... 
- Még mindig szereted..- suttogta remegő hangon. 
- Nem, Aubrey!- fogtam a fejem, mert ez már nekem is egész hihetetlen volt. 
- Ne hazudj, Justin...- mosolyodott el keserűen a szerelmem, majd a képet gondosan beletéve a táskámba, nekem adta azt.- Szerintem lassan indulhatsz... 
- Kicsim, Aby, ne csináld már ezt!- kezdtem kétségbeesni. 
- Sajnálom, hogy a lányaid sem érnek annyit, hogy elfelejtsd azt a lányt...- gördült le egy újabb könnycsepp az arcán.- És nem hiszem, hogy nekem is ott kéne lennen, a reptéren. 
- Miről beszélsz?- ijedtem meg, mert úgy volt, hogy Aby is eljön, elköszönni. 
- Vidd el Selenát...- motyogta sírva, majd kiterelt a házból. 
- Aby, ne, kicsim- próbálkoztam kétségbeesetten.- Nem tudom, hogy került oda! Aby viszont csak letörölt egy könnycseppet az arcáról, és kitolt a bejárati ajtón. 
- Szia, Justin- mondta halkan, majd becsukta az ajtót, és, hogy ne tudjak bemenni, kulcsra zárta. 
- Aby!- dörömböltem az ajtón, a könnyeimmel küszködve.- Engedj vissza! A telefonom rezgésére lettem figyelmes. Egy SMS jött, Scoo-tól:

 Justin! Merre vagy? 

Ó, basszus, tökre elfelejtettem! Gyorsab bepattantam a kocsimba, és a magángépemhez hajtottam. 
*10 perccel később*
 Miután megérkeztem, kiugrottam az autóból, és a kis táskámmal a kezemben berontottam a bejárati ajtón, egyenesen a gépemhez. Amikor odaértem, Sel épp Scoo-val beszélgetett. 
- Justin!- mosolygott rám, majd jött is egy pusziért, de én elhúzódtam.- Valami gond van? 
- Nem tudod, hogy került hozzám?- vettem elő a képet, ami valószínűleg az életemet tette tönkre. 
- Ó, szóval megkaptad?-vigyorodott el. 
- Ezt nem hiszem el...- túrtam a hajamba.- Hogy tehetted ezt? 
- Mit? 
- Tudod mit?- hunytam le a szemem.- Hagyj békén, oké? 
- Hogy mi?- értetlenkedett. 
- Miattad megy tönkre a családom, Sel!- emeltem fel a hangom.- Aby-vel összevesztem, látni se akar! A piciktől nem tudtam elköszönni, minden romokban hever, Selena! És ez mind miattad van! 
- Ugyan, hogy lenne már miattam?! 
- Hagyj békén, oké?- mondtam halkan.- Csak ennyit kérek...- azzal elindultam a gép felé, amire időközben fel lehetett szállni. 
Egész úton azon gondolkodtam, hogyan fogom ezt helyre tenni...

45.rész Daddy's girls ~Evelin~

Szinte csak remélni mertem hogy nem a mi kislányaink miatt rohantak be az orvosok az előbb a babaszobába.Nem tudtam mi történik ,így remegő kézzel futottam az orvosok után.
-Gyorsan!Újra kell éleszteni...-hallatszott az egyik doki hangos kiabálása.Amint beléptem a terembe.Azt hittem azonnal összeesek.Egy percre lefagyva álltam az ajtóban és valószínűleg úgy lefehéredtem mint a fal.
-Jaime!-futottam oda a kislányomhoz.Könnyen megtudtam különböztetni őket mivel Jaime rózsaszín karszalagot kapott ,míg Janice lilát.Arcomon a könnycseppek patakokban folytak végig,amikor gyengéden megfogtam kislányom kezét.Szinte elveszett a pici keze az enyémben.Sajnos nem lehettem sokáig vele.
-Uram kérem menjen el innen,ha azt akarja hogy megmentsük a picit!-lökött gyengéden arrébb.Aztán az ajtó felé mutatott hogy menjek kifele.Mivel én tehetetlen voltam,ezért kimentem a teremből és az üvegablakon keresztül néztem hogy mit művelnek Jaimevel.Ahogy az életéért küzdenek.
A gépek csipogása miatt a másik kislányom is sírni kezdett.
-Át kell vinnünk egy másik terembe!Itt útban vagyunk.-kiabált az egyik nővérke.
-Erre nincs idő.-válaszolt feszülten az orvos ,aztán mint a filmekben próbálták újraéleszteni.
-Kérem adja oda az apukának a másik kislányt...-kiabált a nővérkének,aki aztán sebesen a főnöke utasításait követve hozta ki hozzám Janicet.
-Vigyázzon rá!És szerintem menjen be a feleségéhez.Csak magát kínozza azzal ha ezt végignézi.Mi mindent megteszünk!-nyújtotta át pici lányom aztán visszament a terembe.Nagyon igaza volt.Szívszaggató érzés volt ezt látni ,így egyik kezemmel a szememet törölgetve indultam vissza Abyhez.
-Selena kérlek menj el!Így is elég bajunk van látod...-néztem rá a volt barátnőmre aki kezeit keresztbefonva várt rám.Szerintem ő is sírt vagyis úgy tűnt ,de annyira nem figyeltem.
-Rendben!De hívj fel,bármi van!-nyomott egy puszit az arcomra ,aztán Janice arcocskájára.-Tudod olyan gyönyörű vagy mint az anyukád.A tesód miatt pedig ne aggódj!Erős baba!Meg fog gyógyulni!-suttogta halkan,aztán elindult lefele a lépcsőn.

-Úristen!Miért sírsz drágám?-kérdezte ijedten Aubrey mikor beléptem a terembe.Arca még kicsit megviselt volt,látszott rajta hogy nagyon el van fáradva.Istenem!Nem akartam fájdalmat okozni neki.Tudtam ha elmondom hogy mi történt akkor nagyon maga alatt lesz.Anya és Caroline is ijedten néztek rám.Várták hogy mit fogok mondani.Lassan sétáltam oda az ágy mellé amin a szerelmem pihent.Kezeit nyujtotta jelezve hogy át szeretné venni a picit.
-Annyira gyorsan történt...-törölgettem könnyes szemeim miután átvette Janice babát.
-Szia kicsim.Ne sírj Janice!Anya és apa itt van...-gagyarászott a babához édesen,aztán rám nézett.
-Nos?
-Mondd már fiam...-nézett rám anyu is.
-Szóval Jaimenek leállt a légzése és most próbálják újraéleszteni...-temettem bele könnyes arcom a tenyerembe és szipogva így folytattam.-Azt mondták hogy mindent megtesznek.Azért kellett elhoznom Janicet hogy hagy csinálják a dolguk.
-Justin kérlek mondd hogy ez nem igaz...-nézett rám Aubrey.Szemei azonnal könnybe lábadtak.Nem válaszoltam,így mindent értett.Tudta hogy nagyon is komolyan mondtam.Zokogva borultam rá a vállára.Még soha sem sírtam így Aubrey előtt.Bár hihetetlenül fáj ami történt
gyorsan összeszedtem magam.
-Shh.Janice.Aludj kicsim.-ringatta a karjai között mivel még mindig nagyon sírt a kisbabánk.-Anyu légyszi megfognád Janicet?Tudnom kell hogy van Jaime.Addig nem nyugszom meg.-ült fel hirtelen az ágyban.
-Nem hiszem hogy ez a legjobb ötlet kislányom.Nem hiányzik hogy még neked is valami bajod legyen.Pihenned kell!Majd mi vigyázunk rá Pattievel.Ne aggódj kincsem!-törölt le egy hatalmas könnycseppet Caroline lánya arcáról,aztán kimentek a szobából.
-De én nagyon is jól vagyok.És látni akarom őt.A kislányom!Még csak most kaptam meg.Nem veszíthetem el máris.-emelte fel kicsit a hangját.
-Igazuk van.Pihenj csak édes!Tudni fogunk róla bármi történik.-nyomtam egy puszit a vállára.
-Justin!Miért történik mindig ez velünk?-nézett rám kisírt szemekkel miközben visszafeküdt az ágyba kicsit durcása.Nem értette meg hogy miért nem szabad felkelnie.
-Nem tudom drágám.De ne aggódj!Minden rendben lesz,mint mindig.-suttogtam halkan.Most már csak egy dolgunk volt,várni arra hogy mi fog történni és hinni abban hogy minden rendbe fog jönni.

"Drága Beliebereim!Csodálatos dolog történt ma!Végre apa lettem!Igaz pár héttel korábban születtek meg a kislányaink.De szerencsére semmi bajuk nincsen.Gyönyörű kisbabák!Amint tudok hozok nektek képeket róluk.Ne aggódjatok!Titeket sem hanyagollak el.2hét múlva indul a Journals turné.Addig is fogadjátok szeretettel a kis Jaime és Janice Biebert.Szeretlek Titeket!-tweeteltem pár órával ezelőtt büszke apukaként a beliebereimnek.Most sajnos kevésbé jó híreket kell közölnöm velük.
"Fél órája semmit sem tudunk Jaime állapotáról.Soha sem féltem még ennyire.Aggódom.:("
-Hogy érzi magát a kismama?-lépett be az orvos.Azonnal letettem a telefont a kezemből.
-Én jól doktorúr,de az nem lényeges.Inkább azt tessék mondani hogy Jaime hogy van?Ugye jobban.-kérdezte fáradtan.Hangján érezni lehetett hogy mennyire ki van merülve.
-Igen kisasszony!Ne aggódjon!A picivel minden rendben van.Újra stabil az állapota.-mondta mosolyogva a doki.Mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről.Aby is nagyot sóhajtott és apró mosoly jelent meg az arcán.-De van egy rossz hírem is.-vitte le a hangsúlyt.-Alaposabban megvizsgáltuk a kislányt és kiderült hogy asztmás,ezért fokozottan oda kell rá figyelni.Most is megfigyelés alatt tartjuk.
-Láthatnánk őt?-kérdeztem lefagyva.
-Természetesen.De csak pár percre,mert rengeteget kell pihennie és magának is anyuka.-mutatott rá Abyre.-A nagymamák is ott vannak.Egy pillanatra sem veszik le a szemüket a picilányról.-folytatta.Közben Aubrey átadta az én kezembe a babát és óvatosan felkelt az ágyról.Egyik kezével belém karolt így indultunk el a babáink szobájába ami szerencsére csak pár méterre volt a miénktől.Út közben a doki elmagyarázta nekünk hogy ha pár nap mulva hazamegyünk kap Jaime ilyen készüléket ami figyelni fogja a légzését.
-És mikor jöhetnek haza?-tettem fel az egyik legfontosabb kérdést.Reméltem hogy minnél hamarabb.
-Tudja általában 3-4 napig szoktuk benttartani az anyukákat a babákkal.De Jaimenek még át kell esnie néhány vizsgálaton,így szerintem olyan egy hét múlva már hazamehetnek.-mondta az orvos.Úgy láttam Aby arcán hogy ő is meglepődött egy kicsit amikor meghallotta hogy még egy hétig itt kell lenniük,de inkább nem szólt semmit.Lehet hogy azért mert pont beértünk a babaszobába.
-Istenem.-fakadt sírva újra amikor meglátta a kislányunkat.Még csak egy napos sincs de máris ilyen sok szenvedést kell átélnie és megvédeni sem tudjuk bármennyire is szeretnénk.
-Átvehetem?-nézett rám anya könnyektől csillogó szemeivel.
-Persze.-válaszoltam.Talán jobb is hogy az ő kezeiben van hiszen amikor megláttam a kislányom,szinte minden erőm elveszítettem.Csövek lógtak ki a kis karjából,ráadásul mindenféle gépre rá volt kötve.Aubrey kezét rátéve az üvegre csodálta.Jaime eddig békésen aludt ,de amikor Aby rátette kezeit az inkubátor falára,akkor nyitogatni kezdte a szemeit.
-De édes!Láttad Justin?-nézett rám Aubrey hatalmas vigyorral a képén mikor Jaime ásított egy nagyot.Tényleg hihetetlenül édes volt.
-A mi kislányaink.Megmondtam hogy csakis tökéletesek lehetnek.-pusziltam meg Aby homlokát.

Selena szemszöge:
Fura érzés így látni Justint.Nem régen még engem ölelt magához,engem csókolt,együtt tervezgettük a jövőt.Hihetetlen számomra hogy apuka lett ,méghozzá két gyönyörűszép kislány anyukája.Justinnak nem mondtam ,de mielőtt észrevett volna benéztem egy kicsit a babákhoz is.Annyira sajnálom hogy így elrontottuk a kapcsolatunkat régebben.Elég gáz de mostanában minig csak Justinra tudok gondolni,arra hogy szeretném visszakapni.Tudom nagyon nem helyes hogy ilyeneket gondolok hiszen nagy boldog családban él Justin,nem pont én szeretnék ennek az elrontója lenni.Viszont azzal sem tudok mit kezdeni hogy hihetetlenül hiányzik.Gőzöm sincs mit tehetnék,muszáj volt valakivel beszélnem erről a dologról.
-Szia édesem!Hát te?Hogy hogy itt vagy?Tudod hogy Justinék nincsenek itthon.-nyitotta ki Pattie kedvesen az ajtót.Azonnal ölelgetni kezdett mintha ezer éve nem láttuk volna egymást.
-Szia Patt.Igazából én hozzád jöttem.-halkult el egy kicsit a hangom,valószínűleg azért mert rájöttem hogy nem biztos hogy Pattievel kellene megbeszélnem ezt a dolgot,de ekkor már késő volt.
-Ó örülök neki!Gyere be!Jazzy és Jaxo még tvt néznek,de egy perc és mennek aludni.Azután beszélgethetünk.-kacsintott rám miközben a nappali felé sétáltunk.
-Jaxo!Úristen itt van Selly...-sikított fel hirtelen Jazzy amikor meglátott.Gyorsan odafutott hozzám én pedig felkaptam az ölembe.
-Éppen most ért véget a varázslók a waverly helyből.Nagyon jól néztél ki a tvben...-jött oda Jaxo is aztán megfogta a kezem.
-Köszönöm.Nem is tudtam hogy szoktátok nézni.-pusziltam meg őket.
-Ó ha te azt tudnád.-legyintett egyet Pattie a kezével.
-Már az összes részt kívülről fújjuk.-szólalt meg Jeremy is,eddig észre sem vettem hogy itt van.Pedig a tv előtt ült kis kerekesszékében.
-Szia Jer!Hogy vagy?-ültem le mellé a kanapéra.Sokáig elbeszélgettünk minden féle dologról.Meséltem nekik a karrieremről,aztán ők meséltek nekem Jeremy állapotáról és arról is hogy mi történt délután a kórházban.Aggódtam miután Justin elküldött,mivel semmit sem tudtam.De így szerencsére Pattieék mindent elmeséltek ,nagyon meglepődtem amikor megtudtam hogy mi történt a kis Jaimevel.Az érzéseimet Justin iránt végül úgy döntöttem hogy inkább nem hozom fel,egyrészt mert túl sokan voltunk másrészt mert Pattie nem biztos hogy örülne neki.Új tervhez folyamodtam.Mivel Pattie megkért hogy fektessem le a gyerekeket aludni így feltűnés nélkül be tudtam osonni Justin szobájába hogy becsempésszek oda valamit.Az egyik közös képünk volt az amit Justin küldött egyszer postán.Amióta megkaptam ezt a képet ,mindig magamnál hordom.A kép hátulján ez állt :"Szeretlek kicsim!Hihetetlenül hiányzol!Már csak pár nap és látjuk egymást.Minden percben csak rád tudok gondolni.Csókollak:Justin."A terv az volt hogy elrejtem az egyik bőröndjének a zsebébe ,amit tudom hogy két hét múlva biztosan ki nyit mivel kezdődik a Journals turné.Mikor beléptem a szobába egyből kiszúrtam a bőröndöt ,így könnyű dolgom volt.Gyorsan beletettem a legelső zsebbe a képet aztán mintha mi sem történt volna visszamentem Pattiehez a földszintre.
-Ezek a képek a multkor is itt voltak már?-kérdeztem meglepetten Pattiet amikor leértem a nappaliba és megláttam egy csomó közös képet a falon.Mindegyik családi kép volt.
-Igen.Mondjuk ez még csak a múlthéten került fel.De ez a kedvencem.-mutatott Pattie egy képre amin Aubrey volt hatalmas pocakkal.Körülötte pedig Justin,Jazzy és Jaxon ül és a hasára teszik a kezüket.Bármennyire fájt ,tényleg nagyon aranyosak együtt.Justin nagyon boldog a családjával,de ebbe a körbe én sajnos nem tartozom bele.

Aubrey szemszöge:
Ez az első olyan éjszakám amióta terhes lettem amit nem nagy pocakkal töltök el,mégsem tudok aludni.10 percenként felülök hogy megnézzem a kisbabám.Szomorú vagyok ,mert Jaime nem lehet itt velem.Bár Justin direkt azért ment át a babaszobába hogy egész éjszaka rajta tartsa a szemét ,de ettől függetlenül nekem folyton csak azon kattog az agyam hogy vajon minden rendben van e.Nem birom tovább ezt hogy így külön kell lennünk egymástól.A holnapi nap folyamán biztos hogy mondani fogom a doktornak hogy tegyenek minket egy szobába.Akkor lehet valamivel nyugodtabbak lennének az éjszakáim.Szeretném kipihenni magam,de így nem megy.Ránéztem az órára ,éppen hajnali kettőt mutatott.Gyorsan felpattantam az ágyból és amilyen halkan csak lehetett átosontam a másik szobába,hogy felmérjem a terepet.Amikor beértem és megláttam hogy mind a ketten békésen alszanak,kicsit megnyugodtam.Annyira édesek voltak.Jaime kis kezével Justin egyik ujját szorongatta.Mikor közelebb mentem hozzájuk észre vettem hogy Jaime valójában nem is alszik.Jobbra balra mozgatta a kis fejét ,a színes fényeket csodálta amik elárasztották a szobát.
-Szia szépségem.Nagyon hiányzol anyának!Bárcsak magamhoz ölelhetnélek.-suttogtam halkan miközben az inkubátor felé hajoltam.A kislányom tekintete a fények helyett rám irányult.Először csak mereven nézett engem ,aztán amikor látta hogy beszélek hozzá nyújtogatni kezdte felém az egyik kezét,azt amelyikkel éppen nem az apukáját szorongatta.

44. rész Little girls (Kata:))

- Áááááá- ordítottam fel, amikor nyomnom kellett.
- Nagyon ügyesen csinálja!- nézett fel egy pillanatra az orvos.- Engedje csak ki! Hangosan! Ééééés...MOST!
- Úristeeen- sikítottam és sírtam egyszerre.-
- Nyugodj meg, szívem- puszilta meg a kezem Justin.- Mindjárt vége, kicsim, mindjárt...
Ziláltan felnéztem rá, miközben folyamatosan ziháltam,és hangosan vettem a levegőt. Izzadt homlokomra csapzottan tapadtak a tincseim. Justin viszont annyira meg volt ijedve, hogy könnyeket láttam csillogni a szemében. Próbáltam mosolyogni, de éppen akkor szólt a doktor.
- MOST!- úgyhogy gyorsan elkaptam a fejem a szerelmemről, és egy hangosat sikítottam.- Már látom az egyik kislány fejét!- lelkendezett az orvos.
- Istenem...- sóhajtottam fel mosolyogva, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon, de ezúttal már a boldogság miatt.
- Úristen- puszilta meg az arcom a világ legrendesebb férje.- Nagyon jól csinálod, szívem!
- Na, akkor most nagyokat nyomjon, kisasszony, mindjárt kint van a baba!- zavarta meg a pillanatot a doktor hangja.- MOST!
Köbö olyan 10 olyan erős nyomás után, hogy azt hittem, ott halok meg, helyben, a szülész örömében felkiáltott.
- Még egy nyomás, drága, és kint van a baba!
- Együtt!- hallottam Justin hangját.- 3... 2... ééés...
- MOST!- ordította el magát a szülész, mire Justin-nal együtt ordítottunk.
- ÁÁÁÁÁ!
És akkor... hallottam, amint első kislányom felsír.
- Úristen!- potyogtak folyamatosan boldogságkönnyeim.
- Hallod, Aby?!- hallottam a kedvesem hangját, mire odafordultam. Justin sírt.. Ahogyan én is.- Kicsim, sír a baba!- és örömében hirtelen odahajolt hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Lassabban, fiatalok- szólt ránk a szülész orvos.- Még van egy menet hátra!
- Elnéz...- folytatta volna Justin, de hirtelen olyan éles fájdalom bontakozott a hasamban, hogy önkéntelenül is felsikítottam.- Aubrey! Jól vagy?
- Nővérke, egy erős nyugtatót a fiatalúrnak, kérem, ha nem bír lenyugodni!- parancsolta csöndre az orvos, mire Justin szemei először szikrákat szórtak, majd, amikor meglátta, hogy mennyire szenvedek, inkább behúzta a nyakát, és szavak nélkül szorongatta a kezem.- MOST!
- FÁÁÁJ!- sírtam hangosan, mert a fájdalom már elviselhetetlenné vált számomra.
- Kitartás, szívem- simította meg a karom Justin, majd leguggolt mellém.- Itt vagyok!
- Figyeljen!- szólt oda a doktor.- MOST!
2 kemény órán keresztül tartott ez az egész. És aztán felsírt a másik kislányunk is.
- Jesszusom...- lihegtem, és örömkönnyeimtől fátyolos szemekkel hátradöntöttem a fejem, és sóhajtva bújtam Justin-hoz, aki vigyorogva átölelt.
- Gratulálok!- fogott Justin-nal kezet az orvos, levéve az arca előtti kis anyagot.- Két csodaszép kislányuk született!
- Köszönjük!- mosolygott meghatottan Justin.
- Kimehet, a nővérkék majd elhelyezik a kedves feleségét az egyik szobában- mosolygott rám az úr, miközben én még mindig a nemrég ért fájdalmakat és a sokkot, hogy van két kislányom, próbáltam feldolgozni.
- Nem maradhatok vele?
- Kérem, szerintem először picit lepihen a hölgy, aztán találkozhatnak, ebben biztos vagyok!
- Rendben.- bólintott Justin, majd hozzám hajolva szenvedélyesen megcsókolta a homlokomat.
Miután életem kiment a szülőszobából, két kedves arcú nővérke kezdett rendbe szedni, aztán kitoltak a szobából, be egy másik, 12-es szobába.
- Nemsokára behozzuk a babákat is, de előtte még át kell esniük bizonyos ellenőrzéseken- mosolygott rám az egyik nővér.
- Rendben..- szuszogtam.- Köszönöm..- mosolyogtam a csajszira, aki megsimította az arcomat, és kiment a szobából.

*Justin szemszöge*
A szülészetről kilépve anyuval, és Aubrey anyjával találkoztam.
- Mi van?- kérdezték egyszerre.
- Minden rendben- mosolyodtam el, mire megkönnyebbülten felsóhajtottak.
Csak akkor tudatosult bennem igazán, hogy... te jó ég, APA lettem! El sem bírtam hinni, még lélegezni is elfelejtettem.
- Mi a gond?- kérdezte anyu.
- Én...én..- akadoztak a szavaim, majd egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon.- Azt hiszem...ez életem legboldogabb napja..!
- Ó, kicsim- mosolyodtak el anyáék, majd egymás után megöleltek.

Pár perccel később mosolyogva sétáltam be Aby szobájába.
- Hogy van a világ legcsodálatosabb anyukája?- ültem fel az ágyára, majd megpusziltam a homlokát az én édesemnek.
- Fáradtan..- mosolyodott el álmosan, majd maga mellé húzott és a mellkasomra dőlt.- Hogy vannak a babák?
- Nem láttam még őket, kicsim- pusziltam meg Aubrey haját. És abban a percben tolta be Jaime-t és Janice-t az ajtón egy ápoló.
- Megjöttünk- mosolygott a lány a picikre, majd megállította a kis kocsit Aubrey ágya mellett.
- Úristen- ült fel Aby és a babákért nyúlt.
- Várj, segítek- mosolygott a nő, és Aby kezébe tette Janice-t.
- Köszönöm- mosolygott Aby. Hangján hallottam, hogy sír.
Miután Aubrey az ölébe húzta Janice-t, felálltam és kivettem a kocsiból Jaime-t.
- Ha bármi gond van, nyugodtan szóljatok- sétált ki a szobából a nővérke.
- Szia, picim..- gügyögtem Jaime-nek.- Jajj, de kis szép vagy, életem! Bizony, bizony...
- Jézusom, Justin- hallottam a szerelmem sírós hangját, mire rémülten néztem rá.- Van két... van két gyönyörű kislányunk...!
- Én is nehezen hiszem el, drágám- ültem vissza Aubrey mellé.
Aby folyamatosan sírt, és miközben büszkén mosolygott a lányainkra, nekem dőlt.
- Szeretlek, Justin- hallottam halk hangját. Mosolyogva pusziltam bele a hajába. Tudtam, hogy ez a 'szeretlek' nem olyan volt, mint a többi. Sokkal komolyabb volt..és sokkal igazabb.
- Én is szeretlek, Aby.- suttogtam a szerelmem hajába.
Vagy fél óráig gyönyörködtünk a csöppségekben, amikor visszatért a nővér.
- Ne haragudjatok, de a babáknak vissza kell menniük- tolta elénk a kis kocsit.
- Persze- mosolyogtam magam elé, majd befektettem Jaime-t a kocsiba, és Janice-t is elvettem Aubrey-tól, majd miután puszit is kaptak a picik tőlem, a lány kitolta a kocsit a szobából.

*5 perc múlva*
Aubrey apró kezét kezeim közé fogtam, és mosolyogva csókoltam meg az orra hegyét.
- Mi a baj?- kérdeztem riadtan, mikor láttam, hogy eltűnt az arcáról az kis édes mosoly, és feszülten nézett ki a kórterem ablakán.
- Azt hiszem keresnek...- közölte ridegen, majd kezét kivéve az enyéim közül összefonta mellkasán, mire végre én is kinéztem az ablakon; Selena Gomez állt, egyedül, és mosolyogva figyelt minket, majd mikor meglátta, hogy őt nézem, integetett.
- Mindjárt... egy pillanat- mondtam halkan a szerelmemnek, és kisiettem Selenához.- Szia...Hát te?
- Jaaj, csak nem képzeled, hogy nem jövök el meglátogatni titeket!- vigyorodott el, majd felém lépve kaptam egy puszit az arcomra.- Hogy vagytok? Aby jól van? Minden rendben ment?
- Igen, persze..- mosolyodtam el őszintén, mert jól esett, hogy ennyire a szívén viseli a sorsunkat.- Jaime és Janice is remekül vannak.
- Na, ennek örülök- mosolygott Sel.- Majd egyszer, ugye, meghívtok babalátogatóba?
- Persze!- vágtam rá.- Épp akartam is kérdezni. Látnod kéne a lányainkat, egyszerűen fantasztikusak!
- Ebben biztos vagyok- mosolygott Selena.
- NŐVÉR!- hallatszott a babaszobából egy férfihang. Azonnal megismertem a szülészdoktort...- Gyorsan, szóljanak már egy nővérnek!- pár nővérke rohant be a szobába, kezükben mindenféle lélegeztető palackokkal.- Azonnal hívjanak egy szakorvost! GYORSAN!- üvöltötte a doktor, mire az egyik hölgy elszaladt, pont arra, amerre mi álltunk.
- Úristen, mi történik?- hebegte Selena halálra váltan, és én is totál leblokkoltam.
- Fogalmam sincs...
- Erre, gyorsan!- terelte az orvosokat a nővér mögöttünk.- Egy kislány... újra kell éleszteni...jöjjenek, siessenek!
A 'kislány' szó hallatán rémülten összenéztünk Selenával, mire rögtön követtem az orvosokat.

43.rész Bieber family ~Evelin~

Miután kétségbeesetten a mentőket hívtam,nem tudtam mit tenni.Tudtam hogy hamar ide fognak érni,de az az öt-tíz perc amit várakozással töltöttünk hihetetlen hosszúnak tűnt.Erre nem voltam felkészülve még.Hiszen Aubrey csak 3 hét múlva van kiírva.Nagyon ideges lettem ,de ezt próbáltam Aby előtt leplezni.
-Itt vagyok kicsim.-ültem vissza mellé az ágyra.Kezeivel azonnal megmarkolta az enyémet,s egy egy fájásnál nagyot szorított rajta.
-Justin mikor jön már a mentő?-kérdezte lihegve.Annyira szerettem volna segíteni rajta.Szörnyű volt nézni ahogy szenved.
-Mindjárt itt  lesz.Pár perc...-pusziltam meg a homlokát.
-Minden rendben?Mi volt ez a nagy hangzavar?-jött be anyu a szobába.-Úristen.-esett le az álla amikor körbenézett a szobában.-Hú semmi baj.Minden rendben lesz.Justin kicsim hívtad már a mentőket?-jött oda hozzánk és kisimította Aby arcából a haját.Szerintem anya jobban izgult mint mi ketten Aubreyval.

*10 perc múlva*
-Vegyen mély levegőt aztán fújja ki lassan...-mondta az egyik férfi miközben Abyt beleültették a tolószékbe.
-Istenem...-sóhajtott egy nagyon a barátnőm.Kezeivel hasát simogatta.Nagyon aggódik amiatt hogy minden rendben menjen.Lassan vitték lefele a hosszú lépcsősoron keresztül.
-A kórházban találkozunk drágám...-nyomott egy gyors puszit Caroline lánya homlokára aztán Jasonnel elindultak a kórházba hogy ott várjanak ránk.Apa,Jaxon és Jazzy is az autóban ült már.Anyára vártak aztán ők is jönnek utánnunk.Majd ők hozzák utánnunk a babaruhákat és mindenféle cuccokat amikre szükség lesz a kórházban.Aggódva néztem az életemet,arca tele volt fájdalommal,ahogy óvatosan berakták őt a mentőautóba.Még sohasem ültem ilyenben,pedig én már rengeteg helyen jártam ,de ez még új volt.
-Uram nagyon sajnáljuk de a mentőautó már tele van,sajnos nem tudjuk elvinni.Muszáj lesz autóval jönnie.-nézett rám az egyik orvos.Nem akartam hinni a fülemnek.
-Nem gondolja komolyan hogy egy percre is egyedül hagyom a feleségem,mikor mindjárt megszületnek a kislányaink...-emeltem fel a hangom ,mert nagyon ideges lettem.Tudtam hogy nem az ő hibájuk hogy ilyen kicsi a hely,de akkor is.Ez nem történhet meg.
-Haladhatnánk.Nem szeretném egy mentőautó hátuljában megszülni a gyerekeinket.Justin drágám ott találkozunk.Lehet előbb oda érsz mint mi.-hallatszott Aby rekedtes hangja az autóból.Tudom hogy nagyon örült volna ha ott vagyok mellette és én is kicsit nyugodtabb lettem volna,mert tudom hogy minden rendben.Felesleges lett volna leállni vitatkozni,ráadásul erre nem is volt időnk,úgyhogy gyorsan adtam egy nagy puszit Aubreynak kocsiba ültem és már száguldottam is a kórház felé.Olyan gyorsan hajtottam Los Angeles főutcáin amennyire csak lehetett,de folyton csak Aubrey járt az eszemben.Persze hogy szerettem volna minnél hamarabb odaérni ,ezért kicsit lerövidítettem az utat.Lehet inkább nem kellett volna.Pillanatok alatt autók tömkelege gyűlt össze körülöttem,így kerültem bele egy hatalmas dugóba.Na ezért nem akartam ott hagyni őt.Tudatam hogy nem lesz jó vége.

-A rohadt életbe.Ezt nem hiszem el.-csaptam be a kocsiajtót magam mögött ,mikor 10 perc után végre sikerült leparkolnom nem messze a kórháztól.Nem maradt más választásom,jól bezártam a kocsit és bár legalább 30 fok volt alaposan behúztam a kapucnit az arcomba és még napszemüveget is vettem fel.Véletlenül sem szerettem volna hogy bárki is felismerjen ,mert akkor egy ideig nem szabadulok a tömegből az biztos .Innen még futva is minimum 10 perc a kórházig,de szedtem a lábam olyan gyorsan amennyire csak lehetett.

-Kicsim merre vagy már?-szólt bele anya a telefonba amikor felvettem.
-5 perc és ott vagyok.Aubrey hogy van?-kérdeztem lihegve.
-Jobban lesz ne aggódj.Most vitték be.Siess Justin!-mondta aggódva.Hallottam a hangján hogy kicsit zaklatott.
-Sietek!Pár perc.Anya nagyon vigyázz Abyre!Rendben?-az utolsó mondatot különösen kihangsúlyoztam.
-Persze kisfiam!Itt találkozunk!Szia!-mondta aztán letette a telefont.

Mindenki megbámult az utcán ,míg oda nem értem a kórházba.Nem tudom hogy ez azért volt e mert felismertek?Vagy azért mert úgy futottam mint egy őrült?!Talán inkább a második,mert hihetetlenül jól álcáztam magam.Nem érdekelt mit gondolnak az emberek körülöttem.Csak egyetlen dolog érdekelt ,hogy végre ott lehessek a családom mellett.Életem egyik legfontosabb pillanata.Mindent megteszek azért hogy ott lehessek Aubrey mellett.Végre kezemben tarthassam a kislányainkat.A mi kislányainkat.Akik tudom hogy hihetetlenül tökéletesek lesznek.

~Aubrey szemszöge~
-Úristen!Meddig tart még ez?-sikítottam fel hangosan.Bár nagyon jól tudtam a kérdésre a választ.Sokáig.Hiszen még csak most indult be a szülés és nem is egy babáról van szó.Jó nyugalom Aubrey!Mindjárt itt lesz Justin!Mondogattam magamban egy egy levegővétel között.
-Kérem tartson ki!Vegyen egy nagy levegőt aztán nyomjon!-mondta a nővérke miközben az arcomat törölgette.
-Merre van már Justin?-néztem kétségbeesettem Pattiere.Aztán megszorítottam anya kezét.Elviselhetetlen  fájdalmat éreztem.Nem bírtam tovább elegem volt.Könnycseppjeim hatalmas patakokban gördültek le az arcomon.
-Édesem ne sírj!Mindjárt itt lesz Justin!Tudod jól hogy mennyire imád Titeket!Nagyon siet!-simította meg anyu az arcom.
-Itt vagyok!-lépett be az ajón hirtelen Justin.Nagy zöld köpenyben volt,pont ugyanúgy mint az orvosok.Odalépett mellém és megfogta azt a kezem amit eddig anyu szorongatott.
-Kint leszünk...-integetett Pattie és anya aztán kimentek.Természetesen csak addig lehettek bent amíg Justin ide nem ért.
-Még pont időben...-nézett az orvos komolyan Justinra.Szegénykém kicsit ijedt fejet vágott,ahogy látta mennyire szenvedek.
-Ááá!-szorítottam meg Justin kezét miközben az orvos utasításait követtem.Nagyokat lélegeztem és amikor meghallottam azt a "most" szócskát akkor minden erőmet összeszedtem...

42. rész (Kata:))

Már kellett ez a kis kimozdulás Scarlett-el. Főleg, mivel egész nap nem éreztem jól magam. És nem, ez nem csak Selenának volt köszönhető. Bár, részben neki is. Hanem, valahogy furán éreztem magam. Cseppet sem úgy, ahogy általában; folyamatosan hányingerem volt, és néha-néha meg kellett állnom a járdán, egy kicsit pihenni, annyira rosszul voltam.
- Biztos ne menjünk haza?- kérdezte aggódva Scarlett, már vagy századszorra.
- Biztos...- fújtam ki a levegőt.- Tényleg nem tudom, mi van velem...Ne haragudj, azt hittem, jó lesz ez a nap, de most itt kell rohangálnod a nyomomban, és rám vigyázni.
- Nekem ez egyáltalán nem teher- mosolyodott el idegesen Scarlett.- Figyelj, ha megint ilyen rosszul leszel, akkor felhívom Justin-t.
- Ne..- kezdtem volna, de hirtelen éles fájdalom hasított a hasamba.
- Aby!- kiáltott fel riadtan Scarlett, majd a karomnál fogva elkezdett felsegíteni a földről, ahova időközben leájultam.- Most azonnal felhívom Justin-t!
- Nem kell...- préseltem ki a fogaim közül, majd, mintha egy varázspálca suhintott volna a hasamra, azonnal jobban lettem.- El múlt!
- Biztos?- aggódott Scarlett.
- Teljesen..- motyogtam, mert magam sem értettem ezt az egészet.- Menjünk tovább.
Scarlett remegve bólintott, én pedig mélyeket lélegezve sétáltam mellette.
Nagyon rendes Scarlett-től, hogy fel szerette volna hívni Justin-t, de én nem csak azért nem szerettem volna, mert tudtam, hogy el fog múlni a fájdalom. Sokkal nyomósabb ok, hogy úgy éreztem, valahogy erősen kiszorulok a kis csapatukból. Még sosem éreztem ilyet, de mikor Sel-t megláttam a szerelmemmel...
*Justin szemszöge*
Kicsit furcsállottam, hogy Aby és Scarlett ilyen gyorsan leléptek, de nem nagyon aggódtam ezen. Végül is, nagyon furának találtam Aubrey-t, már a reggel is... Valahogy nem sugárzott úgy, mint szokott.
- Kértek inni?- ébresztett fel Selena hangja az ábrándozásomból.
- Igeen- feleltük kórusban, Sel pedig beszaladt a házba.
Összeráncolt szemöldökkel néztem a lány után, aki olyan otthonosan mozgott a lakásban, mintha ide született volna. És, ahogy így gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy valóban hiányoztak már ezek a röhögcsélések Selenával. Ez jelenthet valamit?
Valószínűleg nem, mivel Sel csak a haverom, ezt, gondolom, ő is pontosan tudja... Aby viszont az életem értelme, a.. "drogom", akinek segítségével megbirkózom az élettel. Ő adja nekem az erőt... Selena, ehhez képest csak azt adja, hogy... nem is tudom... szexi. Mert, bár Aby-hez valószínűleg sosem fog felérni, azért azt sem lehet mondani, hogy bányarém.
De azt is pontosan tudom, hogy van olyan belieberem, aki még mindig nem fogadta el, hogy Sel-el külön vagyunk, és hogy iszonyatosan utálja az én Aby-met. Még szerencse, hogy Scarlett véleményét sikerült megváltoztatni, mert Aubrey-nak lett egy értékes barátnője, aminek viszont nagyon örülök.
*Aubrey szemszöge*
Scarlettet már nem akartam tovább azzal fárasztani, hogy állandóan rám kell figyelnie, úgyhogy megkértem, menjünk el moziba.
- Biztos nem akarsz inkább hazamenni?- kérdezte Scarlett.
- Nyugi- mosolyogtam rá, miközben helyet foglaltunk a nézőtéren.- Nem tudnék otthon nyugodtan meglenni, ha tudom, hogy ott van Selena...
Rengeteg választék volt, de mind a ketten egy olyan kis filmet szerettünk volna nézni, amin mindketten alaposan kibőghetjük magunkat, ezzel levezetve a feszültséget.
- Milyen filmet szeretnének?- kérdezte egyre türelmetlenebbül a pultos nő.
- Hááát...- néztem a kivetítőre, majd megakadt a szemem egy olyan filmen, amit pár hete láttam, de akkor annyira sírtam, hogy alig kaptam levegőt.- A P.s.: I love you- t szeretnénk megnézni!
- Rendben!- lélegzett fel a nőci, és, ahogy hallottam, a mögöttünk állók is.- Itt is van! Két jegy a P.s.: I love you- ra! Jó szórakozást! 10 perc múlva kezdődik a film, a 15-ös szektorban!
- Köszönjük!- mosolygott rá Scarlett, majd a jegyeket megfogva elindultunk valami kaját venni.
*10 perccel később*
Pár perc múlva két nagy adag popcornnal, két százas zsepivel, és két üveg narancs cappy-vel helyet foglaltunk a hetedik sorban.
- Csak ennyien leszünk?- néztem körbe értetlenül, mert rajtunk kívül összesen csak három ember ült szanaszét szórva a nézőtéren.
- Nagyon úgy tűnik- mosolygott Scarlett, majd gyorsan a filmvászonra pillantottunk, mivel megkezdődött a pár perces bemutató, ami a film kezdetét is jelentette.
Már vagy 5 perce ment a film, amikor éles fájdalom hasított a hasamba, és annyira fájt, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Viszont nem akartam ezzel a rajtam kívül itt lévő négy embert zavarni, úgyhogy, mintha éppen nagyon sírnék (ami per pillanat nagyon rajtam volt), Scarlett vállára döntöttem a fejem, és halkan majszoltam a popcorn-t.
*A film végén*
Scarlett-el megszeppenten léptünk ki a szektorból. (A film közben elmúlt a fájásom...)
- Ez a film...- kezdtem lassan.
- Jó választás volt- fejezte be Scarlett.
Az ütős kis film után úgy gondoltuk, hogy jót tenne nekünk egy kis séta, amire én főleg nagyon vágytam.
Épp az egyik padon ültünk a parkban, amikor már az ég alja kezdett pirosodni, a telefonom pedig hirtelen megszólalt. Gyorsan a kijelzőre pillantottam, amin a 'Justin' név villogott.
- Szia!- szóltam bele mosolyogva.
- Hála az égnek, hogy végre felvetted!- sóhajtott fel Justin.- Már vagy ötödszörre hívlak! Merre vagytok?
- Éppen a parkban ücsörgünk... Veletek...- be is fejeztem volna kérdésemet, amikor Selena hangját nem hallottam volna a vonal másik végén.
- Hé, Justin! Gyere már! A játék nem fejeződik be magától!
Elöntött a düh, és Scarlett is elkerekedett szemmel nézett rám; valószínűleg ő is hallotta, amit én.
- Mit szerettél volna mondani, édesem?- kérdezte Justin, de hangján hallottam, hogy mosolyog...Valószínűleg nem miattam.
- Azt..- sóhajtottam egy nagyot.- ...hogy ne várjatok sötétedés előtt!
- Mi? Miért?
- Mert elegem van, oké?
- Miből?
- Tudod mit?- kérdeztem cinikusan.- Semmiből. Minden rendben van, folytassátok csak a kis "játékotokat", nem érdekel!
- Miről beszélsz?- komolyodott el a kedvesem hangja.
- Arról, hogy felőlem akár ma Selena mellett is aludhatsz! Mert az sem fog érdekelni! Szia!- azzal lecsaptam a kagylót.
*Justin szemszöge* Miután Aby letette a telefont, pár pillanatig értetlenül meredtem a készülékre. Mégis miről beszélt? Sosem szokott ideges lenni, ezért ez most nagyon nem tetszett.
*Aubrey szemszöge* Este 11 körül hullafáradtan estem haza.
- Helló!- csuktam be magam mögött az ajtót.
- Aubrey!- hallottam Justin hangját.
- Szia!- öleltem meg, mikor hozzám lépett és kezeit átfonta a derekamon.
- Mit nézel?- kérdeztem a nappaliba besétálva, mert a tévében valami hülyeség ment.
- Á, nem érdekes- legyintett Justin, majd lenémította a tévét.- Anyuék egy perce mentek fel aludni... Meg szerettek volna téged várni, de én mondtam nekik, hogy inkább menjenek, és pihenjenek egy kicsit..
- Jól tetted!- mosolyogtam rá.- Jazzy és Jaxon is itt van?
- Igen.- bólintott Justin.
- A srácok?- kérdeztem, majd meg sem várva Justin-t, hogy feleljen, még gúnyosan hozzáfűztem.- Selena?
- Jaj, Aby, ne csináld!- sóhajtott fel.- Tudod, hogy ő csak haver!- azzal elállt e tévé elől, így láthattam, mi ment benne: a Varázslók a Waverly helyből....
- Mi ez?- mutattam idegesen a tévére.
- A tévé, drágám..- pislogott rám Justin.
- Nem az!- temettem az arcom a kezeimbe.- Miért ez megy?
- Mert Jaxo-ék ezt nézték, és még nem kapcsoltam el!
- Akkor majd én!- emeltem fel a hangom és kinyomtam a készüléket.- Elegem van, hogy mindenhol ez megy!
- Nyugodj meg, Aubrey!- próbált nyugtatni Justin, de valamiért nem bírtam megnyugodni. Éreztem valami olyasmit, ami miatt teljesen jogosan borultam ki.
- Ne mondd nekem, hogy nyugodjak meg!- teremtettem le Justin, majd azzal a lendülettel olyan éles fájdalom hasított a hasamba, ami eddig még soha.- Áááá- sikoltottam fel, majd azonnal a kanapéra rogytam volna, ha Justin nem kap el.
- Aby!- kiáltott fel, miközben a könyökömnél fogva megtartott.
- Úr istenem...- sziszegtem a fogaim között, mert a fájdalom nem hagyta, hogy beszéljek.
- Most azonnal hívom a mentőket!- idegeskedett Justin, és már le akart ültetni a kanapéra, amikor megállítottam izmos karját.
- Ne..- mondtam halkan.- Csak vigyél fel, kérlek. El fog múlni...
- Honnan veszed?- pillantott rám feszülten a szerelmem.
- Volt már ilyen...
- Mi? Mikor?- vesztette el a türelmét.- És miért nem szóltál?
- Mert..- kezdtem bele, de megint egy újabb fájás érkezett.- Áááá!
Justin egy pillanatig tétovázott, majd a térdem alá nyúlt, kilökte alólam a lábam, és megtartott a hátamnál, majd felrohant velem a lépcsőn.
A szobánkban óvatosan lefektetett az ágyra, és gyorsan átöltöztetett pizsibe.
- Biztos ne hívjam a mentőket?- kérdezte feszülten Justin, mellettem ülve az ágyon és a kezemet szorongatva.
- Biztos...- szuszogtam, majd éreztem, hogy a fájdalom kezd csillapodni.
- Jobb már?- kérdezte reménykedve Justin, látva, amint kezdenek enyhülni a vonásaim.
Remegve bólintottam, és megkönnyebbülten fellélegeztem, mert a fájások valóban elmúltak. Justin mellém feküdt, én pedig szorosan odabújtam hozzá.
- Miért nem mondtad, hogy fájt már máskor is?- kérdezte hirtelen Justin, mikor megnyugodva hallgattam, ahogyan dobog a szíve.
- Nem tudom... Talán mert nem éreztem olyan fontosnak.
- Aby, kicsim- emelte fel a fejem Justin, és mosolyogva megpuszilta a homlokomat, mielőtt beszélni kezdett volna.- Ez nekem nagyon fontos... Meg az is, hogy téged boldognak lássalak...mint régen.
Mosolyogva megcsókoltuk egymást, majd Justin mellkasán szépen álomba ringattam magam, megnyugtató szuszogását hallgatva a kedvesemnek.

*Másnap reggel*
*Justin szemszöge*
Mikor reggel felébredtem, Aby még aludt, én pedig úgy gondoltam, hogy összeütök neki valami reggelit.
Kicsit megijedtem a tegnap történtek után, és nem értettem, hogy tulajdonképpen mi is történt.
Már vagy 20 perce "sütöttem" és "főztem", amikor a szerelmem riadt kiáltására lettem figyelmes.
- JUSTIN!- sikított Aubrey.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, és köbö 1 perccel később már a szobában álltam; Aby az ágyon ült, hátul kezeire támaszkodott, mélyeket lélegzett...Körülötte elsötétült a lepedő..valami folyadék folyt rá.
- Mi a...- kezdtem bele halálra váltan.
- A magzatvíz!- néztem Aby-re, aki mélyeket lélegzett, és összeszorított fogain keresztül próbálta elnyelni a sikítást.
Hirtelen végig futott az agyamon, mit is jelentett és jelent mindez....

41.rész Friends ~Evelin~

-Nem félsz Justin?Itt alszik egy idegen a házunkban,tudom hogy a beliebered,de nem bízhatunk meg mindenkiben.-karoltam át a nyakát.Gyönyörű barna szemei mindig elbűvölnek.Szinte jobban érzem magam amikor ilyen közelről csodálhatom őket,megnyugtatnak.
-Igen.Tudom.De bízom benne hogy nem lesz semmi baj.Ne aggódj édesem!-simította a hajam a fülem mögé.
-Még szerencse hogy csak mi vagyunk itthon.-dőltem rá lassan a vállára mire ő ringatni kezdett.Még babaruha vásárlás közben írt Pattie Justinnak egy smst hogy el kell utazniuk két napra.Valami wellness hotelbe mentek ahol Jeremy gyógyterápiát kap.Az hogy anya és Jason is velük ment kicsit meglepett,de nem baj.így miénk volt az egész ház és jól éreztük magunkat anélkül hogy bárkit is zavartunk volna.
-És Fredoék...-mondta nevetve.
-Ők is itt alszanak?-kérdeztem tőle aztán kezénél fogva elkezdtem az ágy felé húzni.Muszáj volt leülnöm.Már nagyon elfáradtam,hosszú volt ez a nap.
-Igen.Egy csomót ittak ,így nem mehetnek haza.Mondam nekik hogy nyugodtan aludjanak itt.Úgyis rengeteg szabad szobánk van.De ne aggódj ők nem fognak zavarni minket.-csókolt meg gyengéden.Nem ivott sokat ,egyátalában.Nem meri elengedni magát mert tudja hogy vigyáznia kell rám.Ettől függetlenül mégis éreztem rajta az alkoholt.
-Miben nem zavarnak meg minket édes?-szakítottam meg a csókot.
-Ebben.-húzott közel magához aztán puszilgatni kezdte a nyakam.
-Tetszett ez a nap.Szerintem a végen már tök jól kijöttem Scarlettel is,de elfáradtam,de mostmár aludjuk jó?-cirógattam a hátát.
-Oké kicsim.Figyelj mivel úgyis itt alszanak a többiek is.Csinálhatnánk valamit holnap.Nem hívod át Carriet is?-mondta kiközben mindketten átöltöztünk pizsibe.
-De.Ez egy nagyon jó ötlet.Írok is neki egy smst hogy holnap jöjjenek át.Legalább lesz alkalmunk jobban megismerni az új pasiját.Milyen jó ötleteid vannak édes.-nyomtam egy csókot a szájára.
-Tudom.-elindultam a táskám felé hogy elővegyem a telefonom,de nem találtam.Miután keresgélni kezdtem benne rájöttem hogy hol is hagytam a mobilom.
-Basszus.Muszáj átmennem Scarletthez a szobába,azt hiszem ott hagytam a mobilom,az előbb amikor elköszöntem tőle.-mondtam miközben kiléptem a folyosóra.Azonnal ledermedtem,mikor megláttam hogy pár méterrel arrébb Scrlett és Fredo állt összebújva.Mivel nem vettek észre úgy döntöttem hogy inkább nem zavarom őket.Leesett állal csendesen visszamentem a szobába.
-Mi történt?-kérdezte Justin mikor vigyorogva visszafeküdtem mellé az ágyba.
-Azt hiszem Fredonak és Scarlettnek jó estéje lesz.-bújtam oda meztelen felsőtestéhez.
-Mert?Mondd már mit láttál.
-Gőzöm sincs mit csinálnak,nem figyeltem meg őket annyira,de nagyon össze voltak bújva.-meséltem Justinnak.
-Erre azért számítottam.Nagyon jól kijöttem egymással egész délután.-nevetett.
-Nem fura hogy Fredo meg az egyik beliebered?-cirógattam a kezét.Semmit sem tudtam leolvasni az arcáról ezért kérdeztem tőle.
-Miért lenne furcsa kicsim?Fredo nagyon jófej.Te is tudod.Ne aggódj tudja ő hogy mit csinál!!-mondta Justin,de szerintem már a mondat felénél elaludtam annyira fáradt voltam.A következő pillanatban már arra eszméltem fel hogy már reggel van.

*másnap reggel*
Álmosan néztem körül a szobában,de sehol sem találtam Justint.Már vagy 10 perce csörög a telefonja, biztos véletlen itt hagyta a szobába.Lassan odabotorkáltam az ágy másik oldalán lévő éjjeliszekrényhez aztán felvettem a telefont.
-Haló?-kérdeztem rekedtes hangon.
-Ó szia Aby drágám.Én vagyok az Pattie.Minden rendben?-hallatszott kis csengő hangja a vonal másik végéről.
-Persze.Nagyon jól vagyunk ,ne aggódj.Csak még most ébredtem fel.
-Jaj ne haragudj hogy felébresztettelek kicsim.Justin merre van?-tette fel a nagy kérdést amire sajnos én sem tudtam válaszolni.
-Hát nem tudom,de biztos nem mehetett messzire ha itt hagyta a szobában a telefonját.De mindjárt megkeresem.-válaszoltam Pattienek aztán már el is indultam lefele a telefonnal a kezemben.
-De nem fontos.Csak mondd meg neki hogy nagyon jól érezzük mi is magunkat.Anyukád és Jason is elvannak ,ne aggódj.Majd otthon mesélünk.Kicsit előbb megyünk haza.Este már otthon leszünk.
-Oké.Megmondom neki.
-Na most le kell tennem a telefont.Szia kicsim!Vigyázz magadra!-mondta Pattie.Olyan gyorsan letette a telefont hogy nem volt időm elköszönni tőle.Biztos sietniük kellett.Zártam le magamban a témát.Ahogy haladtam lefele a lépcsőn hangos nevetéseket hallottam.Szóval itt van Justin állapítottam meg.Az ő nevetését azonnal felismerem.Lehet hogy át kellett volna öltöznöm mielőtt lejövök a többiekhez,de nem érdekelt.Már nem volt kedvem visszamenni.Fredoék már úgyis láttak engem álmos fejjel.Amikor leértem a nappaliba nagy meglepetés ért.Fredoék helyett Justin Selenával ült a kanapén.Selena Gomezzel.Egy pillanat alatt múlt el a fáradtságom.Kikerekedett szemekkel nézem a szerelmemet aki mondhatni igen csak jól szórakozott.
-Jó reggelt édesem!A többiek merre vannak?-léptem oda Justinhoz ,mintha Selena ott sem lenne aztán beleültem az ölébe.Idegesített hogy így látom őket.Bármennyire fáj ,azért be kell vallanom magamnak hogy Selena nagyon gyönyörű.Nem csodálom hogy Justin oda volt érte.
-Fredo hazavitte Scarlettet kocsival,de jönnek vissza nemsokára.-nyomott nagy puszit a számra.
-És Ryan?
-Szerintem alszik még.Tegnap este kicsit sokat ivott.-mondta halkan,közben végig az arcomat figyelte.Biztosan látta rajtam hogy milyen ideges vagyok.
-Szia Aubrey!Örülök hogy újra látlak!-mosolygott rám Selena,mintha puszipajtások lennénk.-Tényleg olyan gyönyörű kismama vagy mint ahogy Justin mondta.
-Ó köszönöm!-mondtam ,de aztán rá is tértem a lényegre.-Szóval mi járatban vagy itt?-kérdeztem tőle.
-Csak azért jöttem,mert két hét múlva lesz a szülinapja az unokahugomnak Rosienak és nagyon szeretné ha Justin is eljönne.Nagy rajongója.Ráadásul hallottam a nagy hírt hogy babátok lesz.-mosolygott rám,közben Justin kezét nézte,amint a pocakom köré fonta.
-Babáink.-javítottam ki.-Ikrek lesznek.Elmondtad már neki drágám hogy hogy fogják hívni őket?-néztem rá Justinra.
-Igen.Meséltem neki.
-Mindenki rólatok beszél.Az interneten,az újságokban mindenhol ti vagytok a téma.Hihetetlen.Mindent tudni akarnak.-mesélte Selena.
-Sziasztok!!Visszatértünk!-ordítozott Fredo amint belépett az ajtón.Úgy hallottam jó kedve van.Vajon mi történhetett?Amikor meglátták Selenát ők is ugyanolyan ledöbbent fejet vágtak mint én.Azt hiszem megvolt az első közös pontunk Scarlettel.A délután folyamán ugyanis kiderült hogy ő sem rajong Selenáért.

Tegnap este még azt hittem hogy ez a mai nap is olyan jó lesz mint a tegnapi,de miután Sel felbukkant elromlott a kedvem.Úgy döntöttem hogy inkább Carriet sem hívom át.Egész délután azt néztem ahogy mindenki Selena körül ugrál és furcsa módon minden tárgyhoz kötötte őket valami közös emlék.Biztos sokszor járt itt Selena régebben ,amikor még együtt voltak.Persze ezért nem haragudhattam Justinra és nem is tudtam volna.Akkor lettem kicsit mérges amikor megkérte őt hogy maradjon itt.Jaj Justin ,miért vagy ilyen nagylelkű?Sóhajtoztam magamban.
-Kész!Eddig bírtam!-tettem le idegesen a kést a konyhapultra amikor már csak ketten maradtunk Scarlettel.-Én nem nézem ezt tovább.
-Még engem is idegesít.Nem hogy téged.-ölelt át.
-Nem megyünk el valahova?A többiek nélkül?-vetettem fel az ötletet amit én magam sem gondoltam át ,de jelen pillanatban ez a megoldás tűnt a legjobbnak.
-Már indulhatunk is.Én benne vagyok.-lelkesedett.Csak dobtam egy gyors sminket magamra ,5 perc múlva már készen is voltunk.
-Justin mi lelépünk!-kiáltottam ki az udvarra.Kint hülyéskedtek.

40. rész (Kata:))

Nyilván a harmadik variációt választottam.
- Justin, hagyjad- simítottam meg kedvesem izmos karját.- Nem akar velem képet. Akkor ne erőltesd!

-Nyugi- nézett rám Justin, majd vissza a lányra.- Hogy hívnak?

- Scarlett- nek- felelte a lány.

- Van kedved eljönni velünk valahova?- szegezte neki a váratlan kérdést Justin.

- Én?- lepődött meg a csajszi.

- Persze- mosolyodott el Justin. Olyan jól ismerem ezt a mosolyát: tipikus kényszermosoly.

*Justin szemszöge*
Nagyon idegesített, hogy az egyik belieberem nem szereti a menyasszonyomat. Éppen ezért arra gondoltam, hogy Aby-vel és Scarlettel együtt elmehetnénk valahova, hogy Scarlett megkedvelje Aubrey-t.
- Egy pillanatra- torpant meg Aby, amikor elindultunk hazafelé.- Justin! Beszélhetnénk?

- Persze- vontam meg a vállam, majd mosolyogva intettem Scarlettnek, hogy maradjon ahol van, mindjárt jövünk.- Mondd, szívem.- álltam meg Aby előtt.

- Mi volt ez az egész?- kérdezte.
- Mire gondolsz?
- Jajj, szívem! Mit szeretnél szegény lánytól?- kérdezte, miközben beletúrt a hajába.- Figyelj, nagyon jól tudom, hogy lesz...és van olyan beliebered, aki nem szeret! Ezért igazán nem kell semmit sem tenned!
- Aby, tudom, mit csinálok- mosolyodtam el, majd a szerelmemet magamhoz húzva nyomtam egy puszit a szájára.

*10 perccel később*
Mikor beléptünk a házba, rögtön üzentem a fiúknak,hogy jöjjenek át, mert csak akkor igazán családias a hangulat. Ryen és Fredo visszaírt, hogy rájuk számíthatunk.
- Üljetek le az asztalhoz!- mondtam a lányoknak, majd felszaladtam az emeletre. Pár perccel később egy rakat piával tértem vissza.
- Mi ez a sok alkohol, Justin?- kérdezte rosszat sejtve Aubrey. Ilyenkor a homloka aranyos ráncokba szalad, a szemeit pedig kicsit összehúzza.
- Áthívtam Ryen-t és Fredo-t, hogy bulizzunk egy kicsit.- mondtam,majd ki is pakoltam pár poharat az asztalra.
- Hű, akkor bármi kisülhet a mai estéből- vigyorodott el kajánul Scarlett, majd a hatás kedvéért rám kacsintott.
- Nem hiszem, hogy a bulizás mindkettőnknek ugyanazt jelenti!- nevetek fel kedvesen, miközben a szemem sarkából látom, ahogyan Aby kelletlenül feszengve ül a helyén.
- Ööö... azt hiszem, felmegyek egy kicsit pihenni- állt fel Aby az asztaltól.- Sokat mozogtam ma...- azzal fellépdelt a lépcsőn, miközben kezét a pocakján nyugtatta. Kezdtem úgy érezni, hogy elég rossz ötlet volt ez az egész, de nem gondolkodhattam rajta olyan sokáig, mert kivágódott az ajtó, amin Ryen és Fredo robogott be.
- Lapos a bulii!- ordította el magát Fredo, mire felnevettünk.
- Hallgass már, Aubrey pihen!- intettem csendességre mosolyogva Fredo-t.
- Bocsánat!- vált halkabb üzemmódba, majd kérdőn megáll Scarlett előtt.- Ez ki?- néz rám, miközben ujjával a lányra mutat. Ryen is érdeklődve figyeli a csajt.
- Ő itt Scarlett. Az egyik belieberem.- mondtam mosolyogva.
- És mit keres itt?- szegezte nekem a szúrós kérdést Ryen.
- Háát...- vakartam meg a tarkómat, hogy valami olyan dologgal tudjam folytatni, amivel nem sértem meg Scarlettet, de nem volt időm befejezni, mert Aubrey-t pillantottam meg, amint a lépcső tetején állt.
- Sziasztok!- köszönt mosolyogva a fiúknak, akik, amint meglátták, lesegítették és egy-egy puszival köszöntötték.- Justin mondta, hogy átjöttök!
- Akkor hát, csapjunk a lecsóba!- röhögött fel Fredo, mire Aubrey is elmosolyodott.
- Én nem iszom!- tette fel a kezét mosolyogva Aby.
- Én sem!- szólalt meg Scarlett. Aby megengedett egy bátortalan mosolyt a lány felé, aki csak elhúzta a száját, és inkább elnézett Aby-ről. Ezekkel a mozdulatokkal nagyon ideges lettem, de próbáltam valamivel nyugodtabbnak látszani.
- Ki kér whiskyt?- ez volt az egyetlen kérdés, ami eszembe jutott.
- Én!- jelentkezett Ryen és Fredo, majd rögtön lecsaptak a poharakra.- Scarlett, biztos nem iszol?- kérdeztem a lányt, miközben a fiúknak töltöttem egy kis whiskyt.
- Igen, teljesen- bólogatott Scarlett.
Pár feles után már konkrétan fetrengtünk a röhögéstől, de azért még valamennyire józanok tudtunk maradni. Néha-néha a lányokra pillantottam, akik, amint láttam, együtt nevettek, és most már egyáltalán nem voltak feszültek egymás társaságában.
Aztán, olyan (este) fél tizenkettő körül Ryen-ék elmentek.
- Jó volt a buli- mosolygott össze Aby Scarlettel.
- Igen. De nekem is lassan mennem kell...- sóhajtott fel Scarlett.
- Dehogy mész!- tette kezét Scarlett kezére Aubrey.- Van még egy szabad szobánk, nem, Justin?
- Kettő is- mosolyogtam Aby-re.
- Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni- állt fel Aby az asztaltól, és, mint valami háziasszony, felkísérte Scarlett-et a lépcsőn.

*Aubrey szemszöge*
- Erre!- intettem mosolyogva arra szobára, ami még anno Ashley-é volt.
- Tényleg nagyon köszönöm, hogy itt aludhatok!- mosolygott folyamatosan Scarlett, mikor beléptünk a szobába.
- Nincs mit- mondtam, azzal fáradtan lerogytam az ágyra.
- És...- kezdett bele Scarlett, mellém leülve.- ...szeretnék bocsánatot kérni...
- Ugyan  miért?- mosolyogtam fáradtan.
- Hát, hogy olyan... bunkó voltam- hajtotta le a fejét.
- Én inkább örülök neki- mosolyogva megfogtam Scarlett vállát, aki így felnézett.- Tudom, hogy van olyan belieber, aki már most nem kedvel, de el kell fogadnom. Nem engem kell szeretniük. Hanem Justin-t. És most, ezzel, nagyon örülök, hogy veled viszont ilyen jól megismerkedtem... Köszönöm.
- Huh, örülök- mosolyodott el Scarlett, majd bátortalanul megölelt.
- Na, de én most már megyek- álltam fel.- Hagylak aludni!
- Rendben.
- Jó éjt, Scarlett! Ó, és, ha fázós vagy, akkor az ágyneműtartóban találsz még takarót!
- Okés!- nevetett fel halkan.- Jó éjt!
Miután kiléptem a szobából és becsuktam az ajtót, a mi szobánk felé vettem az irányt, mivel a lenti villanyok már le voltak kapcsolva, ezért gondoltam, hogy Justin bizonyára szobánkban lesz. És nem tévedtem.
- Na?- ölelt meg Justin, amint becsuktam a hátam mögött az ajtót.- Ugye, hogy nem volt rossz ötlet, hogy hívjuk át Scarlettet?
- Nem, szívem- pusziltam meg az arcát, arcomat pedig a vállába fúrtam.- Aranyos lány...
- Minden belieberem egy tündér..- mosolyodott el, mire felnéztem rá.- Ahogyan életem szerelme is...- suttogta, majd mosolyogva megcsókoltuk egymást.