42. rész (Kata:))

Már kellett ez a kis kimozdulás Scarlett-el. Főleg, mivel egész nap nem éreztem jól magam. És nem, ez nem csak Selenának volt köszönhető. Bár, részben neki is. Hanem, valahogy furán éreztem magam. Cseppet sem úgy, ahogy általában; folyamatosan hányingerem volt, és néha-néha meg kellett állnom a járdán, egy kicsit pihenni, annyira rosszul voltam.
- Biztos ne menjünk haza?- kérdezte aggódva Scarlett, már vagy századszorra.
- Biztos...- fújtam ki a levegőt.- Tényleg nem tudom, mi van velem...Ne haragudj, azt hittem, jó lesz ez a nap, de most itt kell rohangálnod a nyomomban, és rám vigyázni.
- Nekem ez egyáltalán nem teher- mosolyodott el idegesen Scarlett.- Figyelj, ha megint ilyen rosszul leszel, akkor felhívom Justin-t.
- Ne..- kezdtem volna, de hirtelen éles fájdalom hasított a hasamba.
- Aby!- kiáltott fel riadtan Scarlett, majd a karomnál fogva elkezdett felsegíteni a földről, ahova időközben leájultam.- Most azonnal felhívom Justin-t!
- Nem kell...- préseltem ki a fogaim közül, majd, mintha egy varázspálca suhintott volna a hasamra, azonnal jobban lettem.- El múlt!
- Biztos?- aggódott Scarlett.
- Teljesen..- motyogtam, mert magam sem értettem ezt az egészet.- Menjünk tovább.
Scarlett remegve bólintott, én pedig mélyeket lélegezve sétáltam mellette.
Nagyon rendes Scarlett-től, hogy fel szerette volna hívni Justin-t, de én nem csak azért nem szerettem volna, mert tudtam, hogy el fog múlni a fájdalom. Sokkal nyomósabb ok, hogy úgy éreztem, valahogy erősen kiszorulok a kis csapatukból. Még sosem éreztem ilyet, de mikor Sel-t megláttam a szerelmemmel...
*Justin szemszöge*
Kicsit furcsállottam, hogy Aby és Scarlett ilyen gyorsan leléptek, de nem nagyon aggódtam ezen. Végül is, nagyon furának találtam Aubrey-t, már a reggel is... Valahogy nem sugárzott úgy, mint szokott.
- Kértek inni?- ébresztett fel Selena hangja az ábrándozásomból.
- Igeen- feleltük kórusban, Sel pedig beszaladt a házba.
Összeráncolt szemöldökkel néztem a lány után, aki olyan otthonosan mozgott a lakásban, mintha ide született volna. És, ahogy így gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy valóban hiányoztak már ezek a röhögcsélések Selenával. Ez jelenthet valamit?
Valószínűleg nem, mivel Sel csak a haverom, ezt, gondolom, ő is pontosan tudja... Aby viszont az életem értelme, a.. "drogom", akinek segítségével megbirkózom az élettel. Ő adja nekem az erőt... Selena, ehhez képest csak azt adja, hogy... nem is tudom... szexi. Mert, bár Aby-hez valószínűleg sosem fog felérni, azért azt sem lehet mondani, hogy bányarém.
De azt is pontosan tudom, hogy van olyan belieberem, aki még mindig nem fogadta el, hogy Sel-el külön vagyunk, és hogy iszonyatosan utálja az én Aby-met. Még szerencse, hogy Scarlett véleményét sikerült megváltoztatni, mert Aubrey-nak lett egy értékes barátnője, aminek viszont nagyon örülök.
*Aubrey szemszöge*
Scarlettet már nem akartam tovább azzal fárasztani, hogy állandóan rám kell figyelnie, úgyhogy megkértem, menjünk el moziba.
- Biztos nem akarsz inkább hazamenni?- kérdezte Scarlett.
- Nyugi- mosolyogtam rá, miközben helyet foglaltunk a nézőtéren.- Nem tudnék otthon nyugodtan meglenni, ha tudom, hogy ott van Selena...
Rengeteg választék volt, de mind a ketten egy olyan kis filmet szerettünk volna nézni, amin mindketten alaposan kibőghetjük magunkat, ezzel levezetve a feszültséget.
- Milyen filmet szeretnének?- kérdezte egyre türelmetlenebbül a pultos nő.
- Hááát...- néztem a kivetítőre, majd megakadt a szemem egy olyan filmen, amit pár hete láttam, de akkor annyira sírtam, hogy alig kaptam levegőt.- A P.s.: I love you- t szeretnénk megnézni!
- Rendben!- lélegzett fel a nőci, és, ahogy hallottam, a mögöttünk állók is.- Itt is van! Két jegy a P.s.: I love you- ra! Jó szórakozást! 10 perc múlva kezdődik a film, a 15-ös szektorban!
- Köszönjük!- mosolygott rá Scarlett, majd a jegyeket megfogva elindultunk valami kaját venni.
*10 perccel később*
Pár perc múlva két nagy adag popcornnal, két százas zsepivel, és két üveg narancs cappy-vel helyet foglaltunk a hetedik sorban.
- Csak ennyien leszünk?- néztem körbe értetlenül, mert rajtunk kívül összesen csak három ember ült szanaszét szórva a nézőtéren.
- Nagyon úgy tűnik- mosolygott Scarlett, majd gyorsan a filmvászonra pillantottunk, mivel megkezdődött a pár perces bemutató, ami a film kezdetét is jelentette.
Már vagy 5 perce ment a film, amikor éles fájdalom hasított a hasamba, és annyira fájt, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Viszont nem akartam ezzel a rajtam kívül itt lévő négy embert zavarni, úgyhogy, mintha éppen nagyon sírnék (ami per pillanat nagyon rajtam volt), Scarlett vállára döntöttem a fejem, és halkan majszoltam a popcorn-t.
*A film végén*
Scarlett-el megszeppenten léptünk ki a szektorból. (A film közben elmúlt a fájásom...)
- Ez a film...- kezdtem lassan.
- Jó választás volt- fejezte be Scarlett.
Az ütős kis film után úgy gondoltuk, hogy jót tenne nekünk egy kis séta, amire én főleg nagyon vágytam.
Épp az egyik padon ültünk a parkban, amikor már az ég alja kezdett pirosodni, a telefonom pedig hirtelen megszólalt. Gyorsan a kijelzőre pillantottam, amin a 'Justin' név villogott.
- Szia!- szóltam bele mosolyogva.
- Hála az égnek, hogy végre felvetted!- sóhajtott fel Justin.- Már vagy ötödszörre hívlak! Merre vagytok?
- Éppen a parkban ücsörgünk... Veletek...- be is fejeztem volna kérdésemet, amikor Selena hangját nem hallottam volna a vonal másik végén.
- Hé, Justin! Gyere már! A játék nem fejeződik be magától!
Elöntött a düh, és Scarlett is elkerekedett szemmel nézett rám; valószínűleg ő is hallotta, amit én.
- Mit szerettél volna mondani, édesem?- kérdezte Justin, de hangján hallottam, hogy mosolyog...Valószínűleg nem miattam.
- Azt..- sóhajtottam egy nagyot.- ...hogy ne várjatok sötétedés előtt!
- Mi? Miért?
- Mert elegem van, oké?
- Miből?
- Tudod mit?- kérdeztem cinikusan.- Semmiből. Minden rendben van, folytassátok csak a kis "játékotokat", nem érdekel!
- Miről beszélsz?- komolyodott el a kedvesem hangja.
- Arról, hogy felőlem akár ma Selena mellett is aludhatsz! Mert az sem fog érdekelni! Szia!- azzal lecsaptam a kagylót.
*Justin szemszöge* Miután Aby letette a telefont, pár pillanatig értetlenül meredtem a készülékre. Mégis miről beszélt? Sosem szokott ideges lenni, ezért ez most nagyon nem tetszett.
*Aubrey szemszöge* Este 11 körül hullafáradtan estem haza.
- Helló!- csuktam be magam mögött az ajtót.
- Aubrey!- hallottam Justin hangját.
- Szia!- öleltem meg, mikor hozzám lépett és kezeit átfonta a derekamon.
- Mit nézel?- kérdeztem a nappaliba besétálva, mert a tévében valami hülyeség ment.
- Á, nem érdekes- legyintett Justin, majd lenémította a tévét.- Anyuék egy perce mentek fel aludni... Meg szerettek volna téged várni, de én mondtam nekik, hogy inkább menjenek, és pihenjenek egy kicsit..
- Jól tetted!- mosolyogtam rá.- Jazzy és Jaxon is itt van?
- Igen.- bólintott Justin.
- A srácok?- kérdeztem, majd meg sem várva Justin-t, hogy feleljen, még gúnyosan hozzáfűztem.- Selena?
- Jaj, Aby, ne csináld!- sóhajtott fel.- Tudod, hogy ő csak haver!- azzal elállt e tévé elől, így láthattam, mi ment benne: a Varázslók a Waverly helyből....
- Mi ez?- mutattam idegesen a tévére.
- A tévé, drágám..- pislogott rám Justin.
- Nem az!- temettem az arcom a kezeimbe.- Miért ez megy?
- Mert Jaxo-ék ezt nézték, és még nem kapcsoltam el!
- Akkor majd én!- emeltem fel a hangom és kinyomtam a készüléket.- Elegem van, hogy mindenhol ez megy!
- Nyugodj meg, Aubrey!- próbált nyugtatni Justin, de valamiért nem bírtam megnyugodni. Éreztem valami olyasmit, ami miatt teljesen jogosan borultam ki.
- Ne mondd nekem, hogy nyugodjak meg!- teremtettem le Justin, majd azzal a lendülettel olyan éles fájdalom hasított a hasamba, ami eddig még soha.- Áááá- sikoltottam fel, majd azonnal a kanapéra rogytam volna, ha Justin nem kap el.
- Aby!- kiáltott fel, miközben a könyökömnél fogva megtartott.
- Úr istenem...- sziszegtem a fogaim között, mert a fájdalom nem hagyta, hogy beszéljek.
- Most azonnal hívom a mentőket!- idegeskedett Justin, és már le akart ültetni a kanapéra, amikor megállítottam izmos karját.
- Ne..- mondtam halkan.- Csak vigyél fel, kérlek. El fog múlni...
- Honnan veszed?- pillantott rám feszülten a szerelmem.
- Volt már ilyen...
- Mi? Mikor?- vesztette el a türelmét.- És miért nem szóltál?
- Mert..- kezdtem bele, de megint egy újabb fájás érkezett.- Áááá!
Justin egy pillanatig tétovázott, majd a térdem alá nyúlt, kilökte alólam a lábam, és megtartott a hátamnál, majd felrohant velem a lépcsőn.
A szobánkban óvatosan lefektetett az ágyra, és gyorsan átöltöztetett pizsibe.
- Biztos ne hívjam a mentőket?- kérdezte feszülten Justin, mellettem ülve az ágyon és a kezemet szorongatva.
- Biztos...- szuszogtam, majd éreztem, hogy a fájdalom kezd csillapodni.
- Jobb már?- kérdezte reménykedve Justin, látva, amint kezdenek enyhülni a vonásaim.
Remegve bólintottam, és megkönnyebbülten fellélegeztem, mert a fájások valóban elmúltak. Justin mellém feküdt, én pedig szorosan odabújtam hozzá.
- Miért nem mondtad, hogy fájt már máskor is?- kérdezte hirtelen Justin, mikor megnyugodva hallgattam, ahogyan dobog a szíve.
- Nem tudom... Talán mert nem éreztem olyan fontosnak.
- Aby, kicsim- emelte fel a fejem Justin, és mosolyogva megpuszilta a homlokomat, mielőtt beszélni kezdett volna.- Ez nekem nagyon fontos... Meg az is, hogy téged boldognak lássalak...mint régen.
Mosolyogva megcsókoltuk egymást, majd Justin mellkasán szépen álomba ringattam magam, megnyugtató szuszogását hallgatva a kedvesemnek.

*Másnap reggel*
*Justin szemszöge*
Mikor reggel felébredtem, Aby még aludt, én pedig úgy gondoltam, hogy összeütök neki valami reggelit.
Kicsit megijedtem a tegnap történtek után, és nem értettem, hogy tulajdonképpen mi is történt.
Már vagy 20 perce "sütöttem" és "főztem", amikor a szerelmem riadt kiáltására lettem figyelmes.
- JUSTIN!- sikított Aubrey.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, és köbö 1 perccel később már a szobában álltam; Aby az ágyon ült, hátul kezeire támaszkodott, mélyeket lélegzett...Körülötte elsötétült a lepedő..valami folyadék folyt rá.
- Mi a...- kezdtem bele halálra váltan.
- A magzatvíz!- néztem Aby-re, aki mélyeket lélegzett, és összeszorított fogain keresztül próbálta elnyelni a sikítást.
Hirtelen végig futott az agyamon, mit is jelentett és jelent mindez....