47.rész Miss U ~Evelin~

Aubrey szemszöge:
Ma két napja hogy Justin elutazott a turnéra.Azóta nem beszéltünk egymással.Bármennyire is haragszok rá hihetetlenül hiányzik.Az hogy átöleljen,a mosolya,a hangja,a csókja.Justin alaposan kihasználta azt a két hetet amit még a turné előtt itthon tölthetett a babákkal.Volt amikor éjszaka arra ébredtem fel hogy Justin nincs mellettem,aztán amikor keresni kezdtem a lányok szobájában találtam meg.Ott őrizte őket egész éjszaka és ha felébredtek akkor tette a dolgát.Hihetetlen de jobban ment neki a dolog mint nekem.Valószínűleg azért mert Jazzyvel és Jaxonnal is rengeteg időt töltött babakorukban.Istenem mennyire szerencsés ember vagyok. Justinnal minden olyan tökéletes.Legalábbis az volt,de a múltkori dolgot valahogy nem tudom kiverni a fejemből.Már nem érzem tökéletesnek a kapcsolatunkat ,most nem.Fogalmam sincs hogy mit kereshetett nála az a kép amin Selenával van.De az ami a hátuljára volt írva még jobban aggasztott.Gondolkodtam miközben a közös képeinket nézegettem Justinnal.Minden rá emlékeztet.Tele vannak a falak képekkel.Úgy felébredni reggelente hogy nincs itt mellettem,a legrosszabb érzés.Nem vagyunk ehhez hozzászokva,de sajnos muszáj lesz.A munkája az élete és ezt tiszteletben is tartom.Nem örökre ment el.Annak ellenére hogy rettentően hiányzik,még mindig nagyon haragszom rá.De ma már fel kell vennem a telefont ha hív.Tudom hogy nagyon izgul a lányok miatt.Naponta legalább ötször hívott és számos smst írt ,de eddig nem vettem fel a készüléket.Nem akartam vele beszélni a dolgokról.Most már talán lenyugodtam annyira hogy megbeszéljük ezt az egészet.
 -Kicsim!Felébredtek az ikrek.Nagyon hiáyzol nekik!-lépett be anyu hatalmas mosollyal az arcán aztán leült mellém az ágyra.
 -Mi a baj?-kérdezte ,mivel az előbb nem válaszoltam semmit.Gondolom észre vette hogy nincs minden rendben.
 -Semmi.Csak annyira hiányzik Justin.-borultam anya vállára aztán akaratomon kívül sírni kezdtem.
-És ezt mondtad már neki?-simogatta a hátam,hogy megnyugtasson.
 -Nem szeretnék gyengének látszani előtte.Tudnia kell hogy nagyon megbántott.-suttogtam.
 -De nem haragudhatsz rá örökké.Beszéljétek meg drágám!Azt sem tudod mi történt.Nem is hagytad hogy megmagyarázza.
-Mert nagyon dühös lettem.De ma beszélni fogok vele mindenképpen.-emeltem fel a fejem aztán törölgetni kezdtem a szemeim.
-Hidd el hogy jobban fogod érezni magad!És Pattie is.Már nagyon aggódik hogy nem fogtok kibékülni.-nyomott anya egy zsepit a kezembe.Aztán már indulhattam is a kis bébikhez mert hatalmas sírásba kezdtek.
-Köszi anya.Szeretlek!-nyomtam egy puszit az arcára aztán elindultam a babákhoz.
-Itt jön már anya.-kiabáltam miközben a szoba felé tartottam.Mikor beléptem az ajtón megláttam Pattiet.Janicet fogta a karjai között és próbálta megnyugtatni.
-Jajj!Szia!-mosolyogtam rá ,aztán felvettem Jaimet a karjaim közé.
-Valaki nagyon éhes már.Vagy csak az apukátok hiányzik?Nekem is ,de ne aggódj nem sokára meglátogat minket.-puszilgattam gyönyörű kislányomat.Aztán leültem az egyik fotelba.
-Mikor rájuk nézek mintha Justint látnám.Kisbaba korában ő is ugyanígy nézett ki.-sétált oda mellénk Pattie.Hol Janicet hol pedig Jaimet csodálta.
-Igen.Gyönyörű babák.A mi kislányaink.Tisztára olyanok mint az apukájuk.-ringattam Jaimet.A telefonom ,amit az előbb tettem le az asztalra hirtelen rezegni kezdett.Tudtam hogy Justin lesz az és most már tényleg meg kell beszélnünk ezt a kínos témát,de nem éppen a legjobbkor hív.
 -Szia Justin.Ne haragudj de most nem tudunk beszélni.Éppen a piciket etetem.De 10 perc múlva visszahívlak.Rendben?-vettem fel a telefont,vagyis Pattie vette fel nekem és ő tartotta oda a fülemhez.
 -Szia kicsim.Rendben.De siess!Nagyon hiányoztok nekem és sajnálok mindent.Kérlek ne haragudj rám.-hallatszott csodálatos hangja a vonal másik végéről.
-Nem haragszom Justin,de ezt meg kell magyaráznod.-mondtam teljesen komolyan.Próbáltam erős maradni. -Persze.Na majd hívj ha végeztetek!Szeretlek Aubrey!És a kislányainkat is!Szia kicsim.-mondta aztán letette a telefont.Nem tudom hogy fog végződeni ez a beszélgetés majd kettőnk között,de már nem bírok tovább haragudni rá.Csak azt szeretném egyszerűen hogy minden rendben legyen.

Miközben a kicsiket etettük kaptam egy smst Justintól,azt írta hogy webkamerázni akar velünk.Szóval miután végeztünk bekapcsoltam a lap topom és a kislányainkkal együtt a kamera elé ültem.
-Sziasztok édeseim!-mosolygott Justin a kamerába amikor végre láthattuk egymást.Ő is az ágyban feküdt mint mi,de náluk Párizsban már este van.
-Szia!-emeltem fel a babák kezét és integetni kezdtem velük.Mire Justin nevetni kezdett.
-Szia kicsim!Jól vagy?Milyen volt tegnap a koncert?-kérdezgette Pattie a fiát hogy próbálja elterelni a kínos csendet.Miközben Justin az anyukájával beszélt jól megfigyeltem őt.Tényleg eléggé maga alatt van,mint ahogyan Pattie mondta.Azonnal észrevettem rajta hogy nincs jó kedve.
-Na jó!Most mennem kell!Az ebéd nem készül el magától.Szia Justin!Jó legyél!Szeretlek!-állt fel Pattie 5 perc után.
 -Szia anya!Én is szeretlek!-köszönt el Justin is ,aztán miután az anyukája kiment a szobából rátért a lényegre. -Úgy sajnálom kicsim a képet.Gőzöm sincs hogy került hozzám.Az a kép nem is nálam volt hanem Selenánál.Még nagyon régen küldtem neki azt a képet.Vagy 2 évvel ezelőtt.De nekem nem kell,nincs szükségem semmire ami Selenával kapcsolatos.-mondta aztán elővette a képet ami ezt az egész vitát okozta közöttünk.Lassan tépte szét amíg apró kicsi darabok nem lettek belőle.
 -Justin!Mit csinálsz?-emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Igen tényleg gyűlölöm azt a képet ,de attól még nem kellett volna széttépni.
-Jobb ez így.Hidd el.-vonta fel a vállát aztán suttogni kezdett.
-Annyira szeretlek Aubrey!Kérlek ne haragudj rám.
-Én is szeretlek.És nem tudok haragudni rád,de nem szeretném ha találkoznál Selenával.Kérlek kerüld el őt szivem.-néztem bele gyönyörű szemeibe de sajnos nem volt itt mellettem ,így nem ölelhettem át. -Ööö.Rendben.-mondta habozva Justin,aztán így folytatta.-Én mindent megteszek ,de lehetetlen hogy elkerüljem.Holnap egy filmfesztiválra megyünk Monte Carloba és ő is rajta van a vendéglistán.-hajtotta le a fejét.
 -Csak azt szeretném hogy ne beszélj vele.Érezd jól magad a barátaiddal!Ott van Ryan,Scooter.Ne foglalkozz Selenával!
 -Már csak ti hiányoztok.-kacsintott rám.
-Mikor jössz haza Justin?Amióta nem vagy itthon Jaime és Janice rengeteget sír.-mondtam aztán a picikre néztem.Kerek szemekkel bámulták Justint és a kezüket is felé nyujtogatták.
-Egy hét múlva megyek,de sajnos csak egy napot tudok otthon lenni.Másnap mennünk kell Chicagoba.
-Az még rengeteg idő.De semmi baj csak kibírjuk valahogy.-mosolyogtam erőltetetten ,annak ellenére hogy pocsékul éreztem magam.Nem akarom azzal idegesíteni Justint hogy még én is nyafogok.Így tartottam magam.
 -Istenem.Aubrey még mindig alig hiszem el hogy milyen szép kislányaink vannak.Hihetetlen érzés a karjaimban tartani őket.Mindig csak rátok gondolok.Hidd el nekem is nagyon nehéz így 100 százalékosan teljesíteni.A családom nélkül,de muszáj kitartanunk.Mindjárt látjuk egymást...

*később*

-Szia Pattie!Hmm nagyon jó illatok vannak.-léptem be hatalmas mosollyal az arcomon a konyhába.Azonnal észrevette rajtam hogy nagyon jókedvem van.
-Szia kicsim.Igen.Pizzát sütök.Kibékültetek végre?-nézett rám miközben kinyújtotta a tésztát.
-Igen.Azt hiszem minden rendben van köztünk.Azt mondta hogy ő sem érti hogyan került hozzá a kép ,mert Selenánál volt.Olyan furcsa ez.De magától nem kerülhetett bele.Valahogy ki kell derítenem hogy mi történhetett.-meséltem neki,mire elég meglepett fejet vágott.
-Mi az?-kérdeztem tőle.Nem tudom hogy mit mondhattam amin ennyire meglepődött.-Nem mesélte Justin hogy mi történt?
-Semmi.Csak eszembe jutott hogy valamit kifelejtettem a pizzából.De figyelek kicsim!-válaszolta ,aztán lassan visszatért ebbe a világba és folytatta a pizzasütést mintha mi sem történt volna.-Szerintem hagyd az egészet!Nem érdemes ilyenekkel foglalkozni.-legyintett egyet.
-Lehet hogy igazad van.
-Még szép hogy igazam van.Csak élvezd hogy minden rendben édesem.Ne foglalkozz te semmivel!Majd Justin elintézi a dolgokat.Amikor beszéltem vele tegnap azt mondta hogy a repülőtéren összetalálkozott Selenával és megmondta neki hogy hagyjon titeket békén.
-Mi?Ezt eddig miért nem mondtad?-esett le az állam.
-Hát azt hittem hogy Justin el fogja mondani,nem akartam helyette.De ezek szerint biztos azért nem mondta el mert nem akart újabb vitát.Már nagyon hiányoztál neki.
-Hát lehet...-gondolkodtam el egy pillanatra.-Pattie el kell mennem egy órára,mert Carrienek holnap szülinapja lesz és vennem kell neki valamit.Addig rádbízhatom az unokáidat?Most alszanak ,de szóltam anyának és ha felébrednek jön segíteni.-magyarázkodtam.
-Persze Aby.Menj nyugodtan.Ezért vannak a nagyszülők.Ráadásul imádok rájuk vigyázni.-kacagott fel.
-Köszi!Imádlak Titeket!Akkor én indulok is.Sietek haza.Szia!-öleltem át aztán elindultam kifelé.
-Aubrey!Hová mész?Mehetek én is?-kiabált az öcsém a nappaliból.Természetesen mint általában most is videójátékozott,csak most Jazzyvel és Jaxonnal együtt.Már őket is rászoktatta.
-Dehogy jöhetsz!Ez csajos dolog Jason.Jók legyetek skacok!Majd jövök.-integettem nekik,aztán felkaptam a kocsikulcsot és elindultam bevásárolni.Vagyis bevásárolni is,de az eredeti uticél nem a bevásárólközpont.Az csak egy kis kitérő lesz.Szeretnék egy kicsit a dolgok végére járni így muszáj volt cselekednem.Természetesen Justinban megbízom,teljes mértékben.De ez nem azt jelenti hogy Selenában is.Sőt miután Justin elmesélte hogy nem tudja mitörtént ,rögtön tudtam hogy Selena keze van az ügyben.Hát majd én gondoskodom róla hogy tényleg békénhagyjon minket.Nem régen vettem észre hogy pont a bevásárló központ mellett van egy magánnyomozói iroda.Sohasem gondoltam volna hogy egyszer itt fogok kikötni,de most nem volt más választásom.Tisztázni akarom a dolgokat.
-Jónapot!Aubrey Haddson vagyok!-fogtam kezet az egyik alkalmazottal.Gyorsan lehámoztam magamról a sálat és a sapkát amivel kilétemet álcáztam ,aztán leültem az egyik fotelbe.Szerencsére nem volt előttem senki így máris belevághattunk a dolgokba.
-Jónapot!Tudjuk ki maga.Nem kell bemutatkoznia.Justin Bieber feleségét mindenki felismeri.Minden újság címlapján rajta vagytok.-mosolygott rám kedvesen a férfi.Körülbelül 25 éves lehetett.
-Akkor elnézést!Hát igen.Még csak két hetesek a kislányaink,de máris mindenhol róluk írnak.
-Láttam a képeket.Tényleg nagyon elbűvölőek.Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni.Hiszen az anyukájuk is gyönyörű.-bókolt a srác.Vagy nem tudom hogy minek vegyem de ebbe nem szerettem volna jobban bele keveredni.
-Öhm!Hát köszönöm,de rátérhetnénk a lényegre...-léptem tovább.
-Jaj!Persze.Mondja miben tudok segíteni!-nézett rám miközben a kezébe vett egy tollat.Mivel tényleg csak ketten voltunk a szobában így azonnal mesélni kezdtem neki.Elmeséltem neki a múltkori vitánkat Justinnal és hogy mostanában egyre többször tűnik fel az életünkben.Szerencsémre ő néma csendben halgatta amit mondtam,közben jegyzetelt is egy-két dolgot.
-Szóval szeretném megtudni hogy hogyan is került az a kép Justin táskájába és azt is hogy mit érez Justin iránt Selena.Gondolom számíthatok a segítségére,a pénz nem számít.Csak arra kérem hogy figyeljék Selenát és ha bármi Justinnal kapcsolatos  dolgot csinál értesítsenek.
-Biztos lehet benne hogy a legjobb helyre jött.Számíthat rám!-mondta a férfi.