26.rész Our little secret

Amióta kiderült hogy terhes vagyok ,csak egyetlen dologra tudok gondolni.Vajon mi lesz ha megtudja Justin?Mit fog reagálni?Örülni fog vagy haragudni rám? Hiszen az én ötletem volt hogy ne védekezzünk.Még magam sem tudom hogy örülnöm vagy inkább sírnom kellene.Ne értsetek félre ,nagyon örülök hogy lehet hogy lesz egy közös babánk már most azon gondolkodom hogy hogy fog kinézni és mennyire tökéletes lesz.Ez nagyon nagy mértékben megváltoztatja majd a kapcsolatom Justinnal az biztos de hogy jó irányba vagy rosszba az majd kiderül.A kanapén ülve gondolkodtam és visszajátszódtak a fejemben a Justinnal töltött közös pillanatok.A legszebb az volt amikor azt mondta hogy nekünk milyen tökéletes gyerekeink lesznek,én pedig úgy voltam vele hogy ugyan már sok időnk van addig,de kiderül hogy egyátalán nincs sok idő.Bár nem terveztük be ezt a babát.Justin nem egyszer hozta már fel ezt a közös gyerek témát.Akkor úgy láttam hogy mindennél jobban szeretné ezt ,de szerintem ő sem gondolta hogy így el kellene hamarkodnunk.Pattievel már rengeteget beszéltem erről.Ő azóta amióta megtudta repdes az örömtől,mindenhová dalolva járkál.Válltig állítja hogy Justin még ennél is boldogabb lesz.Remélem igaza lesz Pattienek.Ha ez tényleg igaz hogy terhes vagyok és nem hazudott a terhességi teszt ,muszáj lesz anyával is megbeszélnem a dolgokat.Még azóta sem békültünk ki sajnos ,hát azt hiszem itt az ideje.
-Nem zavarok?-gurult oda hozzám Jeremy a tolószékével.Holnap kezdi el a mozgásterápiát és mindenki nagyon izgatott már.
-Dehogy zavarsz.-mosolyogtam rá.
-Hallottam hogy miért rohantál el ebédnél...-nézett rám komolyan.
-Ajj ne!Pattie!Pedig megígérte hogy nem mondja el senkinek.-vágtam sértődött fejet.Valóban megígérte nekem hogy titokban tartja a dolgot ,addig amíg Justinnak nem mondom el.De ezek szerint nem tartotta be az ígéretét.
-Most komolyan gondoltad hogy nem fogja elmondani  nekem?Annyira örül annak hogy unokánk lesz,az volt az első dolga hogy elújságolja nekem.De ne aggódj ,mi nem mondjuk tovább senkinek.
-Reméltem!!Én szeretném elmondani anyánk és Justinnak is.-tördeltem kezeimet.Ideges voltam ,már több órája ülök itt a kanapén ,arra várva hogy Justin haza érjen,de sajnos még mindig nincs itthon.
-Ne aggódj!Biztos vagyok benne hogy Justin lesz a legboldogabb!A fiam,ismerem mint a tenyerem.Nagyon komolyan gondolja a kapcsolatot és egy baba ezt még jobban meg fogja erősíteni.Rádadásul én is nagyon örülök neki.-simította meg a kezem majd rám mosolygott.Annyira kedves apukája van Justinnak ,nagyon megnyugtatott amit mondott.Pattie is ugyanezeket mondta szóval lehet hogy tényleg nem kellene aggódanom.
-Tényleg örülsz neki?
-Ugyan Aubrey!Ki nem örülne annak hogy unokája lesz?Tökéletes család lesztek,mi történhetne ennél szebb dolog?-lábadtak könnybe a szemei.Nem sírt de láttam rajta hogy nem sok hiányzik hozzá.
-Aubrey itt a nőgyógyászom telefonszáma.Ő nagyon jó és megbízható orvos.Felhívom hogy mikor mehetnél el vizsgálatra!Rendben-lépett oda hozzánk telefonnal a kezében Pattie.Amikor azonban észre vette hogy Jeremy is ott van meglepődött fejet vágott.Rájött hogy most lebukott.Egy olyan várj csak Pattie ezt még visszakapott tekintettel néztem rá.
-Rendben.-válaszoltam,mi mást mondhattam volna.Pattie leült mellém a kanapéra és már tárcsázott is.Nem volt kihangosítva a telefon így sajnos nem hallottam hogy mit mond a doktor.Pattie elősször elmondta neki hogy miért keresi ,ezután csak aha meg igen volt a válasz.
-Na mit mondott?-faggattam rögtön Pattiet mikor letette a telefont.
-Azt mondta hogy egy hét múlva vár minket.Tehát jövőhét pénteken.-nézett rám ,majd Jeremyre.
-Mi lesz jövőhét pénteken?-hallatszott Jus hangja az előszobából ,majd pár pillanattal később lassan sétált felénk.Arcán hatalmas mosoly ült,azonnal felpattantam és az ölébe ugrottam.Nyomtam egy puszit a szájára.
-Mi történt veled hogy ilyen boldog vagy?-kérdezősködtem miközben gyönyörű barna szemeit néztem.
-Csak örülök hogy végre láthatlak kicsim.-puszilta meg az orrom.
-Ezen kívül?
-Nos megtudtam a következő világkörüli turném helyszíneit és elképesztő helyekre fogunk menni.De ami a legjobban feldobott az az hogy te is velem énekelhetsz majd a színpadon.Már alig várom.-mosolygott rám.-Mit szólnátok ha elmennénk ezt megünnepelni?-tett le óvatosan maga mellé majd szüleire nézett.Én énekelni ?Hatalmas közönség előtt?Nem hiszem hogy jó ötlet.Imádok énekelni ,de nagyon izgulok ha mindenki engem néz,nem még hogy több ezer ember.Nem szerettem volna elrontani Jus örömét így ezt majd később megbeszélem vele.Na meg a terhességet is.
-De ez nagyszerű ötlet.Már is megyek és szólok a kicsiknek is.-pattant fel Pattie.
-Köszi Anya.Ja és Aubrey!Örülnék ha anyukád és Jason is eljönne,annyira régen volt már így együtt az egész család.
-Jól van.Szólok nekik.-nyomtam egy puszit a szájára majd elindultam a másik házba.


Az étterem nem volt olyan messze tőlünk ,körülbelül 5 perc autóval.Erősnek kellett maradnom ,hiszen az étteremben rengeteg kaja van ,remélem nem leszek megint rosszul az erős illatoktól.Az nagyon gyanús lenne anyának,ő egyből tudná hogy mi a helyzet.Pont ellenkezőleg történtek a dolgok ,ahelyett hogy rosszul lettem volna a kajától ,nagyon megkívántam.Nem szerettem volna túl feltűnő lenni ,de nagyon nehéz volt visszafognom magam.Legszívesebben az összes kaját felfaltam volna ,annyira éhes voltam.
-Aubrey drágám !Beszélhetnék veled?-nézett rám Pattie a vacsora közben,és a fejével intett hogy kövessem.
-Na mi a baj?-léptem be utánna a mosdóba.
-Nincs semmi baj.Tudom hogy nagyon nehéz ,de próbáld egy kicsit tűrtőztetni magad.Nagyon feltűnő vagy kicsim.-mosolygott rám.
-Igen.Tudom.Igazad van.De annyira nehéz.
-Tudom ,de ne aggódj most már nem sokára megyünk haza.Bírd ki még egy kicsit.
-Rendben.-válaszoltam majd visszamentünk a többiekhez.Nem egészen sikerült visszafognom magam,ezután sem.Juju meg is jegyezte hogy még soha senkit nem látott ennyit enni,de szerintem nem gyanakodott senki.Szerencsére anyával is nagyon jól kijöttem és sokat nevettünk.

~Otthon~
Reggel óta erre a pillanatra várok,hogy Justinnal végre kettesben legyünk.Most pedig itt van.A hasamra hajtotta a fejét és úgy feküdtünk ott pár percig csendben.Furcsa érzés volt ezt látni ,nem is tud róla hogy ott van a közös babánk a hasamban ,éppen pár centiméterre tőle.Igaz hogy még alig akkor mint egy borsószem ,de akkor is ott van.
-Justin!Meg kell beszélnünk valamit!-mondtam halkan miközben a haját birizgáltam.
-Mondd nyugodtan!Bármi is az!!-nyomott puszit a hasamra.Annyira aranyos volt ezt látni.Szinte megremegett a hangom amikor belekezdtem a mondandómba.
-Délben ,amikor ebédeltünk itthon,nagyon rosszul lettem.Hánytam.
-De ugye már jól vagy?-nézett rám Juju tátott szájjal.
-Persze,de anyukád egyből gyanakodni kezdett.Megcsináltunk egy terhességi tesztet és kiderült hogy terhes vagyok.Közös babánk lesz Justin.