27.rész Coming soon

Justin szemszöge:Egy hét telt el azóta amióta Aubrey elárulta hogy kisbabánk lesz ,azóta folyton ezen kattog az agyam.Nem tudom levenni róla a szemem ,minden éjszaka őt figyelem ,csak hogy tudjam jól van.Azt hiszem még fel sem fogtam hogy mi is történt valójában.Tőlem mindent meg fog kapni amire csak szüksége/ük van.Az hogy apa leszek ,a legszebb hír amit kaphattam.Ez azt is jelenti hogy ezentúl Aubrey és én egy külön életet kezdünk el ,csak mi és a gyerekeink.Természetesen a legfontosabb ,az első helyen a családom áll,de a zenélést sem szeretném abbahagyni.Szerettem volna ha Aby és én együtt megyünk el a világkörüli turnéra,de így el kell halasztani.Biztos hogy nem fogom itthon hagyni a terhes barátnőmet,míg én valahol a világ másik felén bulizok.Nem,arról szó sem lehet.
-Justin?!-nyöszörgött álmosan Aby.
-Igen kicsim?-bújtam oda hozzá szorosan s egyik kezem a hasára tettem.
-Hány óra van?-nézett rám miközben szemeit törölgette.
-Öhm...fél 11.
-Basszus!Komolyan?-pattant fel hirtelen az ágyból és a ruhái között keresgélni kezdtett.-Siess már Justin!11 órára a nőgyógyásznál kell lennünk!-emelte fel kicsit a hangját.Annyira izgatott lett hirtelen,látszott rajta hogy mennyire várta már ezt a napot,ahogyan én is.
-Nyugodj már le drágám!Itt van egy köpésre a rendelő.Nem akartalak felkelteni olyan aranyosan aludtál.-nyomtam egy puszit a nyakára miközben mögé léptem.
-Remek.Akkor ha nem ébredtem volna fel magamtól simán elkésünk az orvostól.-mondta idegesen miközben a kezembe nyomott pár ruhát.
-Nem is igaz.-ültem le duzzogva az ágyra.Annyira aranyos tud lenni ilyenkor amikor ideges,gondoltam húzom még egy picit az agyát.Csak azért mert annyira szeretem.
-Nem birom egyedül levenni a pólót.Túl szoros a nyakánál.Segítenél?-mosolyogtam rá pimaszul.
-Segítek,csak haladjunk már.Komolyan mondon rosszabb vagy mint egy gyerek.Mi lesz ha megszületik a babánk?Majd ő fog öltöztetni téged?-nevetett fel hangosan.Én nem találtam olyan viccesnek a dolgot,de jogosan vágott vissza.
-Szerintem én leszek a legjobb apuka a világon.-emeltem fel büszkén a fejem miután Aby belebújtatatott a pólóba.
-Abban biztos vagyok.Na de menjünk,mert
Pattieék nem győznek kivárni minket.-nyomott gyorsan egy puszit a számra ,majd a kezemnél fogva elkezdett húzni lefelé.Anya egész úton ,amíg oda nem értünk a rendelőig arról beszélt hogy el sem hiszi hogy felnőtt a kisfia.Szerintem mindenki aki a kocsiban ült már unta a dolgot,kivéve Abyt ő még csatlakozott is anyához a beszélgetésben.Még csak az hiányzott hogy sírni kezdjen,amióta terhes sajnos ez gyakran megesik.Nem gondoltam volna hogy ezalatt az egy hét alatt ilyen jelentős változásokon fog keresztül menni...
-Aubrey megette a babát vagy hogy került bele a pocakjába?-kérdezősködött Jaxo miközben a doktornő ultrahanggal vizsgálta Aby pocakját.Hatalmas nevetés tört ki a rendelőben.Még Jazzy is kinevette az öcsénket.
-Nem te buta.Aby bevett egy gyógyszert és ettől a gyógyszertől nőtt a pocakjába egy baba.-magyarázta Jazmyn.Nem tudom hogy honnan találnak ki ilyen dolgokat ,de nagyon aranyosak voltak.Mindenki csak nevetett rajtuk.
-Na?Mit lát?-nézett Aby türelmetlenül az orvosra aki nagyra nyílt szemekkel figyelte a monitort.
-Nos.Ha jól látom ,maga ikreket vár,de ez még egyátalában nem biztos.Egy hetes terhességről nem lehet ilyen pontos adatokat mondani.-mondta az orvos mire velem együtt mindenkinek leesett az álla.Miután az orvos közölte velünk ezt a váratlan hírt Aby hirtelen megszorította a kezem.
-És mégis mennyi az esélye jelenleg hogy ikrek lesznek?-kérdezte anya meglepődve.
-Körülbelül 20% jelenleg.De mondom ,egy pár hét múlva már biztosra meg fogom tudni mondani önöknek.
-Hallod ezt Justin?-mosolygott rám Aby.Nagyon is hallottam amit mond,de annyira meglepett a dolog hogy hirtelen nem tudtam mit kellene reagálnom.
-Hallom kicsim.-válaszoltam halkan miközben a monitort bámultam.Igaz hogy nem láttam rajta mást csak szürke foltokat,de ámulatba ejtett a gondolat hogy pár hét múlva talán már többet fogok látni belőlük.A saját gyerekeinkből.Még csak kimondani is furcsa volt hogy a mi gyerekeink,szokatlan volt most minden.Az egész helyzetet nem tudtam hogy kezelni,de erre nem is lehet szavakat találni.Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem és ezt maga Aby érti meg a legjobban.Erre nincsenek szavak.
-Akkor készen is lennénk.-mondta a doki miután letörölte azt az átlátszó izét Aby hasáról.Legközelebb két hét múlva kell jönnünk,de azt mondta a doki ha bármi probléma adódik nyugodtan kereshetjük bármikor.Kedves tőle ,de tudom hogy nem lesz semmi baj.Nagyon vigyázni fogunk a kismamára,az egész család rajta tartja a szemét.Amikor haza értünk Aubrey azonnal a hűtő felé vette az irányt.
-Kicsim nem azért van a hűtő hogy a konyhát hűtsük le vele.Válassz már valamit!Nem tetszik egyik sem?-léptem oda mögé mikor már vagy 5 perce állt a nyitott hűtő előtt.
-Pudingot akarok enni.Főzzünk pudingot!-csukta be majd felém fordult.Apró puszit nyomott az arcomra majd elindult a konyhaszekrény felé.Elővett két kötényt ,az egyiket gyorsan felvette a másikat pedig rám adta.
-Hát jó legyen.Ha ezt szeretnéd.-egyeztem bele.Én az útmutatót olvastam ami a puding hátulján volt,addig ő előszedett néhány műanyag tálat.
-Add már ide butus!-vette ki a kezemből a pudingport ,majd odalépett a konyhapulthoz.Határozott mozdulattal kinyitotta majd beleszórta az egyik műanyag tálba.
-Mi lenne velem nélküled?-léptem oda mögé majd a nyakát kezdtem puszilgatni.
-Hoppá.Ugye nem zavarok?-lépett be Aby anyukája a konyhába.
-Nem ,dehogyis!Gyere nyugodtan!Beszélnünk kell...-mondta Aby miközben a pudingot kevergette.Tudtam hogy mi fog most következni,el kell mondani Carolinenak hogy a lánya gyereket vár tőlem.Abban biztos voltam hogy anya örülni fog a hírnek,de Caroline véleményétől már sokkal jobban tartottam.Leült velünk szemben az egyik székre majd így szólt.
-Hallgatlak Titeket.-mondtam aztán arra várt hogy valamelyikőnk megszólaljon.Kezeimet Aby hasára tettem ,tudtam hogy kicsit megnyugtatja az ölelésem.Biztos hogy tart az anyukája véleményétől,ezt onnan tudtam hogy mielőtt megszólalt kétségbeesetten rám nézett.
-Terhes vagyok anya!Kisbabánk lesz Justinnal...-mosolyodott el majd a kezét az enyémekre tette.
-Pattie tud erről?-nézett rám komolyan.
-Persze és apa is.Ők is elkísértek ma minket Aby első vizsgálatára.-válaszoltam.
-Igen.Pattie annyira izgatott volt ,ragaszkodott hozzá hogy velünk jön.Jobban örül a babának mint mi.-magyarázta Aby az anyukájának remélve hogy ő is kicsit jobban fog örülni.
-Ne érts félre drágám.A babának nagyon örülök én is,de most lettél 18 éves.Nem gondolod hogy tovább kellene tanulni mielőtt családot alapítassz?!Egy gyerek felneveléséhez rengeteg pénz kell.Hol fogsz dolgozni?-hadarta el idegesen a mondatokat.
-Caroline!Ugye tudod hogy emiatt nem kell aggódnotok?!Ha lenne munkája Abynek akkor sem hagynám neki hogy dolgozzon.Mindenünk megvan ami kell,hatalmas ház,támogató család és a lányod tökéletes anyuka lesz.Neked nem kell aggódnod semmi miatt.De Aby nagyon boldog lenne ha támogatnál minket.Sokat jelentene neki.- tudtam hogy nagyon fájna Abynek ha az anyukája nem egyezne bele ebbe a baba ügybe ezért próbáltam meggyőzni őt hogy nem kell semmi miatt aggódnia.

-Aranyos vagy Justin de ez nem mehet így egész életünk során.Nem élhetünk állandóan mások segítségére szorulva.El kell költöznünk innen,méghozzá minnél hamarabb.- Caroline választ nem várva kirohant a konyhából.Annyira nem találtam igaznak amit mondott.Szeretem a lányát és a családját is.Miért ne élhetnének velünk?!Nem ,nem fogom hagyni hogy Abyék elköltözzenek innen.Mi most már egy család vagyunk.

-Majd én elintézem drágám.-pattant fel Aby és Caroline után sietett.