31.rész You are mine

FONTOS!!Sziassztok! Csak egy pár mondat a rész előtt.Tudom hogy elég rövid lett és nem olyan jó mint máskor szokott lenni.Igyekszem ,de mint tudjátok április 7.-én vizsgázok és nagyon kell tanulnom rá.Vizsga után minden a régi lesz.Remélem azért kicsit tetszeni fog nektek!!Ha tetszik akkor komizzatok.Számít a véleményetek.Remélem nem olyan rossz.Sietek.Puszi:)<3

Mikor rátaláltam Abyre a mosdóban,szinte összeomlottam.Soha sem féltem még annyira életemben mint amikor arra vártam hogy Aby mikor tér magához.Kezeimmel az övéit szorítottam és folyton csak a nevét kiáltottam ,meg hogy mennyire szeretem.5 percet vártam ott tanácstalanul a mosdóban,arra hogy a doki segítséget hozzon.Rengeteg orvos gyűlt hirtelen körénk ,mivel útban voltam ki is küldtek engem hogy hagy végezzék a dolgukat.Én azonban nem voltam hajlandó ott hagyni őt.Bár a kezét nem foghattam tovább ,próbáltam a lehető legközelebb maradni hozzá.A kiválló doktoroknak köszönhetően Aubrey pillanatokon magához tért.Nagyon megrémült,hirtelen észre sem vett a sok ember között és ijedten kérdezösködni kezdett.-Justin?Justin merre van?Keressék meg bocsánatot kell tőle kérnem...-kiabált hangosan.Hirtelen nem érdekelt hogy mit mondtak az előbb az orvosok ,gyorsan áttörtem magam közöttük hogy ismét a barátnőm mellett lehessek.-Uram!Az előbb mondtuk el hogy menjen el innen!-szólt utánnam az egyik doki.Nem törődtem vele,mentem tovább ,mintha nem is hallottam volna amit mondott.-Itt vagyok édesem.-öleltem át szorosan.

-Justin!Annyira megijedtem.Hirtelen elszédültem és...-mondta remegő hangján miután kibújt az ölelésemből.Barna szemei most is gyönyörűen ragyogtak.Mint mindig.

-Minden rendben lesz.Itt vagyok édesem.-nyomtam egy apró puszit az arcára majd a hasára.

-Elnézést uram.Sajnálom de most el kell vinnünk Aubreyt.Ki kell vizsgálnunk ,hogy mitől lett rosszul.-lépett oda mellém egy magas őszes hajú orvos.

-Rendben.Köszönjük.De nem szeretném egyedül hagyni a barátnőmet.Remélem megérti.-emeltem fel a kezem ami az Abyével volt összekulcsolva.A doki elmosolyodott aztán így szólt

-Remélem azért egy vérvétel erejéig elszakíthatjuk Önöket egymástól.

-Talán annyi ideig kibírom.-rántottam meg a vállam.

-Kicsim.Visszajöttünk...-nyomott anya egy apró puszit az arcomra,így sikerült felébresztenie engem.Rápillantottam az órára.Éppen fél négy volt,ezek szerint fél órát aludtam Aubrey ágyára dőlve.Ő is békésen aludt ,s a gépek állandó csipogása jelezte az én Abym stabil állapotát.Próbáltam erősnek látszani a családom és a szerelmem előtt.De hiába,mindenki jól tudja hogy menyire pocsékul érzem magam.Nem tudtam megnyugodni,addig nem amíg nem beszélek a doktor úrral.A vizsgálatok után csak úgy kiviharzott a teremből,annyit mondott hogy majd hamarosan visszajön az eredményekkel.Nagyon reménykedtem abban,hogy nincsen komoly baj. Annyit kell szenvednie szegénynek,megszakad a szívem amikor így látom őt.Ha lehetne akkor minden fájdalmat átvennék az én vállamra ,csak hogy ő jól legyen.De ez sajnos nem lehetséges.Mindenki néma csendben ült a kórházi szobában,még a tesóim is.Pedig ők mindig hatalmas zajt szoktak csapni.Lehet kicsit elhamarkodottan gondoltam ilyeneket,mert pár perc múlva Jazzy felállt apu öléből és odament Aby ágyához.Nem tudtam mit tervez,így kíváncsian figyeltem őt.Odahúzott egy alacsonyabb széket az ágy mellé ,aztán megpróbált felmászni az ágyra.

-Hagyd hugi!Majd én segítek.-pattantam fel a székből hirtelen ,miután láttam hogy nem nagyon sikerül neki felmászni.Mondjuk nem csodálom,ezek a kórházi ágyak nagyon magasak.

-Köszi Justin.-mosolygott rám Jazmyn aztán Abyhez fordult,kihasználva az alkalmat hogy most itt van mellette.Fejét Aby nagy pocakjára hajtotta,mintha párna lenne.Így dúdolászott halkan.Annyira büszke voltam rá,az én dalomat dúdolta a kishugom,még hozzá a be alrightot.Soha sem hallottam még tőle hogy ezt a dalt énekelte.Eddig egyedül a Babyt tudta az elejétől a végéig elénekelni,mert az az egyik kedvencük a tesóimnak.

-Jazzy.Mióta tudod te ilyen jól ezt a számomat?-kérdeztem meglepődve a hugomtól.

-Amióta Los Angelesbe költöztünk.Ez Aby kedvenc száma.Mindig ezt szokta énekelni amikor együtt játszunk.-mondta egy pillanatra abbahagyva az éneklést,de amint elmondta amit akart folytatta is tovább.Szóval ez a kedvenc száma.Előttem bezzeg sosem énekelgeti a dalaimat.Hm ezen változtatnunk kell.Csodálatos hangja van,előttem nem tudom miért szégyenlőködik.Pedig nem kellene.Imádom őt úgy ahogy van.A legtökéletesebb ember akivel valaha találkoztam.És most egyátalán nem túlzok.

-Köszönöm szépen ezt a csodás dalt kis hercegnőm.Máris jobban érzem magam.-mondta Aubrey rekedtes hangon.Éppen ébredezett,lehet hogy nem kellett volna Jazzynek énekelnie.Még aludnia kellett volna Abynek.

-Tényleg jobban érzed magad?-mondta Jazzy csillogó szemekkel.

-Igen.Komolyan mondtam.Már csak akkor lennék még jobban ha kapnék egy nagy puszit.És tőled is Jaxo.-mosolygott Aubrey.A következő pillanatban már ott is voltak a kicsik az ölében.Össze vissza ölelgették meg puszilgatták a barátnőmet.

Aranyosak voltak,látszik hogy mennyire szeretik egymást.A kicsi felnéznek rá,neki mindig szót fogadnak.

-Tőled nem is kapok puszit?-nézett rám Aubrey szomorúan.

-Dehogynem édesem.Amennyit csak szeretnél...-léptem oda hozzá és gyengéden megcsókoltam.

-Fujj.-hallottam a háttérből egy hangot.Valószínűleg Jaxo fintorgott,mindig ezt szokta csinálni.Van amikor még az arcát is eltakarja ,ha azt látja hogy valakik csókolóznak.

-Na nem szabad fujjogni.Te is fogsz majd csókolózni.-mosolygott rá anyu az ölében ülő Jaxora.

-Én csak puszit adok a lányoknak.-fonta keresztbe a karjait a kisöcsém.Az ágy mellett állva folyton Abyt figyeltem.Úgy tűnt hogy jól érzi magát.Le sem vettem róla a tekintetem szinte megszűnt a külvilág,egyszerűen gyönyörű.Még most hogy nincs a legjobb formájában így is az az első neki hogy a családunk tökéletes legyen.

-Oh!Hirtelen de sokan lettek.Szép nagy család.Látom jobban érzi magát Haddson kisasszony.Meghoztam a vizsgálat eredményeit...-lépett be a doki a kórterembe.Hirtelen mindenki elhallgatott,már a gyerekek sem kacagtak és az én drága Aubreym arcáról is lefagyott a mosoly.A szívem egyre gyorsabban kezdett dobogni.Nagyon izgultam az eredmények miatt.Aby aggódva felnézett rám és megfogta a kezem.Tudtam hogy ő is nagyon fél.Retteg attól hogy valami baj lesz.De ő nem magát féltette,csak is a babákat.Mindent megtenne értük.Barátnőm kezét szorongattam ,így vártam arra hogy végre megtudjuk mi vár ránk...