48.rész 3 years later ~Evelin~

Aubrey szemszöge:
~3 évvel később~
-Áh ez a kedvencem.Ez gyönyörű.-nevetett fel Selena mikor a következő képhez lapoztam.Éppen egy katalógust nézegettünk az esküvői helyszínekről.Igaz hogy már legalább 10 szer végignéztük Justinnal is ,de még mindig nem jutottunk dűlőre.
-Én nem tudom eldönteni.-vaciláltam két helyszín között.-Kicsim.Neked melyik tetszik a legjobban?-néztem rá Jaimere.Éppen Selena ölében majszolta a csokit.Ha nem nézek oda talán észre sem veszem hogy az egész arca csupa csoki.
-Ez.-mosolyodott el aztán rámutatott az egyik képre.Valóban gyönyörű volt a helyszín amit a kislányom szemelt ki.A leírás alapján nagyon jó helynek tűnik.Több híresség is tartotta már itt az esküvőjét.De engem a park ragadott el igazán magával ami a hotel körül terül el.A gyönyörű rózsák és a szökőkút.
-Óh hogy nézel ki drágám?Gyere csak megyünk és szépen megmosakodunk.Mindjárt hazaérnek apáék mit fognak szólni?-álltam fel hirtelen aztán felvettem Jaimet Selena öléből.Jaime kacagni kezdett.Nagyon édes volt ,még így teljesen csokisan is.
-Basszus már ennyi az idő?Bocsi csajok de mennem kell.-állt fel Selly is.Két puszival gyorsan elbúcsúztunk aztán megindultunk az ajtó felé.
-Csak okosan!Majd este hívlak.-kacsintottam rá.Tudtam hogy Jake-el lesz randija.
-Rendben.-nevetett ,de amikor kinyitotta az ajtót Justinék már az ajtó előtt álltak.
-Szia Selena!Már mész is?-mosolygott Justin aztán mellénk sétált.
-Igen.Bocsi de tényleg nagyon rohanok.Majd beszélünk még.Sziasztok!-mosolygott aztán már el is tűnt.
-Mi ütött belé?Úgy vigyorgott mint még soha...-mondta Justin.
-Áh csak randija lesz.-legyintettem.
-Szia anyu!-nyujtotta felém karjait kicsi Janice.
-Szia édes!Na hogy ment ?Ügyes voltál?-nyomtam egy hatalmas puszit kicsilányom arcára.Mire ő csak bólogatni kezdett.Justin letette a kicsit a földre aztán odalépett.
-Végre itthon.Nagyon hiányoztatok.-karolta át a derekam aztán megcsókolt.Annyira szeretem Justint,szinte kirázott a hideg amikor csókolótunk.Annyira elképesztően jól csinálja.Hihetetlen hogy hogy tud valaki így szeretni egy másik embert.
-Hihetetlen ügyes volt Janice.Látnod kellett volna.-suttogta ajkaimra.Nagy barna szemeit az enyémekbe mélyesztette.Már nem csókolóztunk ,de még mindig olyan közel maradt.Szinte csak egy centi választott el minket úgy csodáltuk egymást.
-Apa!-kiáltott fel hirtelen Jaime ,aztán oldalról egy hatalmas puszit nyomott Justin arcára.Mire Justin is csupa csoki lett.Elősször csak döbbenten bámultam őket,aztán mindannyian hatalmas nevetében törtünk ki.
-Na gyertek!Mosakodjunk meg.-indultam volna el,de Justin közbeszólt.
-Hagyd majd én elintézem édes.-kacsintott rám,aztán átvette tőlem a kis Jaimet és már el is indult vele az emeletre.Nem is bántam a dolgot.Addig legalább beszélgethetek kicsit a másik kislányommal.
-Szia babám!Na milyen volt a táncóra?-huppantam le mellé a kanapéra.És az ölembe húztam.
-Megmutatom mit tanultunk.A néni aki tanítja azt mondta hogy nagyon ügyes vagyok.-mosolygott aztán lemászott a kanapéról .A nappali eggyik üres részében elkezdett mutatni egy pár mozdulatot.Elősször csak lábujjhegyre emelkedett,aztán apró lábaival tipegni kezdett.Azt hittem megzabálom annyira édes volt.A rövid táncbemutató végén még meg is hajolt.

-Waó!-tapsoltam örömömben.Még csak ez volt a második balettórája ,de máris ilyeneket tanulnak.Esett le az állam.
-Nagyon nagyon ügyes vagy kicsim!Nem csodálom hogy apa ilyen büszke volt rád.-pusziltam meg kis arcocskáját ,mikor visszakúszott az ölembe.
-Mami?-nézett fel rám kis barna szemeivel és kezével hosszú hajamat birizgálta.
-Igen kicsim?
-Mikor fog már megszületni a kistesónk?Én már annyira izgulok...-mondta teljesen komolyan.
-Hidd el én is nagyon izgulok Janice.De ne aggódj,már csak három hónapot kell várni.-suttogtam aztán a másik kezet,amivel éppen nem Janicet öleltem
a pocakomra tette.Igen,már ismerős volt ez az érzés.Mondjuk így hogy csak egy baba van a pocakomban határozottan könnyebbnek tűnik a terhesség...legalábbis eddig.
-Na már itt is vagyunk.-hallottam meg Justin hangját a hátam mögül.Jus leült mellém a kanapéra az ikrek pedig játszani kezdtek.Tudtam én hogy nincs értelme elpakolni a nappaliban szanaszét heverő játékokat.Azonnal rájuk vetették magukat.
-Minden rendben kicsim?-kérdezte Jus,mikor már pár perce csak magam elé bámultam.
-Persze.-mosolyogtam rá ,aztán hozzábújtam izmos felsőtestéhez.-Csak gondolkozok...
-Miről?
-Arról hogy mennyire megváltoztak a dolgok azóta amióta meszülettek a kislányaink.Persze jó értelemben.Leírhatatlanul szeretem őket és Téged Justin.Annyira bánom hogy nem hittem el neked amikor azt mondtad hogy minden vége közted és Selena között.-suttogtam rekedtes hangon,attól féltem hogy megint sírásba kezdek.Elég jellemző rám hogy bármin elérzékenyülök.
-Ó hercegnőm!Ne aggódj ilyenek miatt.Fordított esetben valószínűleg én is hasonlóan cselekedtem volna.Mondjuk nekem nincsenek ilyen jó ötleteim mint neked úgyhogy nem biztos hogy a magánügyvédhez fordultam volna.A lényeg hogy most már minden teljesen rendben.-puszilt bele a hajamba.Imádok így feküdni,a karjai között.Így az illatát mélyen magamba tudtam szippantani.Az illat amitől rögtön biztonságban érzem magam,mert tudom hogy itt van mellettem.
-Örülök hogy Selenával barátnők lettünk.Tényleg nagyon aranyos lány.Segített kiválasztani a helyszínt az esküvőre.Arról nem is beszélve hogy Jaime és Janice imádják őt.-néztem fel Jusra.
-Igen.Imádják,de az anyukájukat mégjobban.-tolt el magától aztán ügyesen hátrafektetett a kanapéra és felém mászott.-Téged nem lehet nem szeretni Aubrey Haddson.Alig várom hogy végre hivatalosan is a feleségem legyél.-puszilgatta a nyakam.
-Justin.Tudod hogy nagyon szeretlek,de rosszabb vagy mint a gyerekek.Szállj már le rólam,mindjárt hazajönnek anyukádék is.-pirultam el ,mert ezt nem biztos hogy a nappali közepén a 3 éves kislányaink előtt kellene tovább folytatnunk.Bár őrülten hiányzik hogy kettesben legyünk.Sajnos mostanában ez nem nagyon lehetséges,mert a lányok még éjszaka is velünk szoktak aludni.Ugyanis mióta Jaime azt álmodta,hogy egy szörny van az ágya alatt,azóta nem mernek egyedül elaludni.
-Miért?Csak birkózok egy kicsit a szerelmemmel.Amúgy meg ide sem figyelnek annyira játszanak.-csókolt meg ,ezzel megakadályozta hogy válaszoljak neki.
-Sziasztok!Itthon vagyunk.-kiabált Jeremy amikor belépett az ajtón a többiekkel együtt.
-Mondtam...-vigyorogtam győztesen Justinra amikor visszaültünk az eredeti pózba.
-Este nem menekülsz előlem...-kacsintott rám.
~később este~
-Jóéjt Jaime!Jóéjt Janice!El sem tudjátok képzelni mennyire szeret Titeket apa és anya...-suttogtam halkan miközben jóéjtpuszit adtam a kislányainknak.Szerencsére Justin addig bohóckodott velük,hogy teljesen kifáradtak.Így hamar elaludtak ,kivételesen a saját szobájukban.Még utoljára visszanéztem az ajtóból a kicsikre.Békésen aludtak.Lekapcsoltam a villanyt és lábujjhegyen osontam vissza a szobába Justinhoz.
-Tökéletes.Akkor pont egy hét múlva,de vigyázz nehogy rájöjjön.Tudod milyen...-hallottam meg véletlen amint Justin valakivel telefonált.De gőzöm sem volt hogy kivel és nem is érdekelt.Bízom benne!Nem szeretnék felesleges dolgok miatt vitatkozni vele.
-Na jó most le kell tennem.Majd beszélünk még .Szia!-nyomta ki a telefont amikor beléptem a szobába,aztán letette az éjjeliszekrényre.
- Szivem elaludtak a lányaink.-ültem bele szemből az ölébe,lábaim a dereka köré fontam.
-El sem hiszem.Végre egy éjszaka amit csak veled tölthetek.Illetve veletek.-pillantott le mosolyogva a pocakomra.Annyira nagy már a hasam hogy lehetetlen eltitkolni a terhességem.És igen ezzel elkerülhetetlenné vállt ami 3 évvel ezelőtt is megtörtént.Mindenhol mi vagyunk a fő téma.A pletykalapokban,az interneten,a hírekben.Már el sem olvasom őket.Mondjuk Justin nem is engedi ,hogy ilyeneken idegeskedjek.Ha véletlen a szemem elé kerül egy ujság azt rögtön kidobja.Csak mosolygok azokon amiket néha kitalálnak.Persze,nem mindegyik cikk rosszindulatú.Naponta több ezer üzenetet kapok a Belieberektől.Rengetegszer megsirattak már az üzeneteikkel annyira kedves dolgokat írnak le.Imádják Jaimet és Janicet.Mondjuk őket csak szeretni lehet annyira édesek.Bármit feláldoznék értük,akár az életemet is.
-Justin!Emlékszel még amikor megszülettek a lányaink?Először minden olyan jól indult,aztán Jaime beteg lett.Annyira megijedtem.Soha többet nem szeretném azt érezni amit akkor.-cirógattam végig a kezét.Annyira elgondolkodtam hogy fel sem tűnt hogy már nem Justin ölében ülök.Mellette feküdtem szorosan.Kezem meztelen felsőtestére tettem így minden egyes lélegzetvételét éreztem.
-Tudom.Nekem is szörnyű volt kicsim.De ne aggódj itt vagyok.Vigyázok rátok!És tudod az orvos is azt mondta hogy nem lesz semmi gond.-puszilt bele a hajamba.
-Hát igen.Amúgy gondolkodtam még a délután és sikerült végre eldöntenem hogy melyik helyszínen legyen az esküvőnk.
-És mire jutottál?
-Szerintem a Park Hotel lenne a legjobb.Hiszen nincs messze a tengerparttól sem,ráadásul gyönyörű a park ami a hotel körül található.Jaimenek és Selenának is ez a helyszín tetszik a legjobban.Te mit szólsz hozzá?-kérdeztem közben Justin tökéletes arcát bámultam.
-Tudod Aby kicsim.Én elmondtam a véleményem,hogy melyik nem tetszett egyátalán és ki is húztuk.Ami neked tetszik az nekem is.-csókolt meg gyengéden.Elég hamar elnyomhatott az álom az este ugyanis a következő pillanatban amikor kinyitottam a szemem már reggel volt...