49. rész Wedding night (Kata:))

Amint felébredtem, rögtön oldalra fordultam, hogy oda tudjak bújni Justin-hoz, de ő már nem volt mellettem. Kerdőn ültem fel az ágyon, majd a gyerekhangokat hallva csendben lesétáltam a földszintre.
- Jó reggelt, Drágaság!- ölelte át a derekam Justin, majd megcsókólt.
- Sziasztok, életeim!- hajoltam le mosolyogva, mert Jaime és Janice nevetgélve átölelte a lábam. Felkaptam őket a kezembe, mire átkarolták a nyakamat, és cuppanós puszikkal lepték el az arcom.- Hogy aludtatok?
- Jól- kuncogtak, mire magamhoz ölelve őket pusziltam a hajukba.
- Apa mit csinál?- kérdeztem a kicsik válla fölött, mert Justin a konyhaasztalon kotyvasztott valamit.
- Apa gofrit süt- hajolt hozzám egy csókért Justin.
- Drágám, ahhoz nem kéne gofrisütő is?- nevettem fel, majd a kicsiket a földre téve közelebb léptem a szerelmemhez.
- Ez nem az?- emelte fel kérdőn a kenyérpirítót, amiből a kissé megpirított gofri csordogált.
- Nem- nevettem, majd gyorsan kikaptam a kezéből, és a mosogatóba hajítottam.- Szívem, a gofrisütő kinyitható..tudod!
- Most már értem- ölelt át, arcomat pedig vállába fúrtam.- Sikerült helyszínt választani az esküvőre?
- Igen- mosolyogtam rá, majd arcon pusziltam.- Selena azt mondta, lebeszéli a krapekkal, úgyhogy igen, a helyszín lezsírozva.
- Örülök.
Ebben a pillanatban csengettek.
- Kinyitom!- kurjantott elsőnek Jaime, majd az ajtóhoz szaladt,és feltépte.
Sel mosolyogva kapta fel a nevetgélő piciket, akik sikongatva szaladtak felé.
- Sziasztok!- nevetett fel a lánykákat ölelve.
- Szia- mosolyogtunk rá Justin-nal, aki még mindig engem ölelt át,egyik kezével.
- Figyeljetek- lépdelt hozzánk, mialatt a picik visszaszaladtak babázni.- Beszéltem azzal a csávóval, és azt mondta, neki csak egy hónap múlva jó, mert előtte, és utána már be vannak hozzá jelentkezve.
- Egy hónap? Az nagyon kevés- túrtam gondterhelten a hajamba.
- Megoldjuk, kicsim- puszilta meg a szám Justin.
- Meg lehet oldani, Aby- simította meg a karom Sel.- Viszont rengeteg dolgot kell elintézni: meghívókat kell gyártani, megszervezni a műsorokat, megrendelni a tortát, menyasszonyi ruhát venni..esetleg kölcsönözni- sorolta, miközben ujjain számokkal jelezte a teendőket.- A legjobb lenne, ha már ma nekilátnánk!
- De mégis hol kezdjük?- kérdeztem.
- Mondjuk a ruhánál!- csapta össze a tenyerét örvendezve Selena, majd a karomat megragadva elkezdett felhúzni a lépcsőn.- Justin, rendezd el a kicsiket, mindjárt jövünk!
Az emeleten gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, felkaptam a táskám, és feltettem egy szolid sminket.
- Kész vagyok, mehetünk- mosolyogtam Selenára a lépcső tetején.
- Hova-hova, hölgyemények?- zökkentett ki minket a gondolatainkból Pattie.
- Pattie, a szívbajt hoztad rám- nevettem, kezemet pedig gyorsan dobogó szívemre tapasztottam.
- Ne haragudjatok- mosolygott ránk kedvesen.- Mi ez a nagy örömködés?
- Pattie, egy hónap múlva lesz az esküvőnk!- virultam ezerrel.
- Jaj, de jó, istenem- könnyezett be Pattie, majd megöleltük egymást.- És akkor? Merre mentek?
- Hát, mi Aubrey-val elhúzunk ruhát választani,meg a többi cuccot megrendelni- sorolta Sel.- Justin pedig..őt nem tudom.
- Mit nem tudsz?- kiabált fel, lentről Justin, mire lesiettünk a lépcsőn.
- Itt maradsz velük?- kérdeztem Justin-t, a kicsik felé biccentve.
- Kincsem, nekem is van ám elintézni való dolgom- húzott magához.
- Ezen ne essetek kétségbe!- szólt közbe Pattie.- Mi itthon leszünk!
- Biztos?- kérdezte Justin.
- Fiam, az unokáinkra mindig jut idő!- mosolygott ránk.
- Ó, köszönjük- öleltem meg Pattie-t.
- Akkor szerintem mi menjünk is- húzott ki az ajtón Sel.- Sziasztok!
- Szia anya!- öleltek meg a kicsik.
- Legyetek jók- pusziltam meg őket. Miután Justin is elbúcsúzkodott a csöppségektől, együtt indultunk útnak.
*4 órával később*
*Selena szemszöge*
Aby-vel már végigjártuk az összes lehetséges menyasszonyi ruhaszalont. Aubrey vagy 100-at felpróbált. Hál'istennek, az utolsó boltban egy hozzá tökéletesen illő, gyönyörű ruhát sikerült megvenni. Kicsit átalakítják, és az esküvő napjára már készen lesz.
- El kéne menni megrendelni a tortát, meg a meghívókat- töprengtem, amikor behuppantunk a kocsimba.
- Hogy legyen?- csatolta be az övét mellettem Aby.
- Szerintem.. te intézd el a tortát Justin-nal, én meg elmegyek a meghívókhoz..- vigyorodtam el.
- Ugyan, ne hülyéskedj- mosolygott rám Aubrey,majd elővette a telefonját.- Menj csak haza, nyugodtan, majd mi elintézzük ezeket Justin-nal. Te már eleget segítettél!
- De ez nekem nem teher, Aby- löktem meg huncutul a karját.
- Vita lezárva, te szépen hazamész, és lepihensz- makacskodott, majd beleszólt a kagylóba.- Szia, drágám. Igen. Hát, megmondtam neki, hogy nyugodtan menjen haza pihenni... Tudom.. Oké. Még el kéne mennünk a tortát megcsináltatni, meg a meghívókat lerendezni.. Jó.. Rendben.. Szia, édesem.. Puszi, szeretlek!
- Na?- kérdeztem, az utat fürkészve.
- Azt mondta, tegyél ki a tortásnál, és majd ő is odajön- mosolygott előrenézve Aubrey.
- Rendben- feleltem, majd odavezettem a cukrászda elé.- Biztos ne segítsek?- kérdeztem, miközben Aby kiszállt az autóból.
- Teljesen- kacsintott.
- Hívj, ha otthon vagytok!- dobtam egy puszit, majd elhajtottam.
Mialatt Aby Justin-nal beszélt, egy hiper-szuper ötletem támadt, úgyhogy, ahelyett, hogy hazamentem volna, Justin-ékhoz hajtottam.
- Halihó- nyitottam be, mire Jaime és Janice nevetve szaladtak felém, és átölelték a lábamat.- Sziasztok, drágák!- öleltem őket magamhoz.
- Hogyhogy itt?- mosolygott rám az asztalt törölgetve Pattie.
- El sem hiszed, milyen jó ötletem támadt!- ujjongtam, majd odaültem mellé, és elújságoltam neki a tervemet.
*1 hónap múlva*
*Aubrey szemszöge*
Anya és Pattie, mint valami eszeveszett nagymamák, úgy rohangáltak körülöttem. A szobát teljes egészében virágok borították. Kezemet a hasamon nyugtattam, és próbáltam egyenletesen venni a levegőt. Újra, meg újra farkasszemet néztem az előttem álló tükörben lévő önmagammal,és próbáltam feldolgozni,hogy menyasszony vagyok. A szemhéjfestékem tökéletes, a hajam kifogástalanul van összefogva, és csak egy aranyos tincs lóg a homlokomba.
A fehér körömcipőmben nagyon sokat kellett tipegnem a lakásban, hogy ne essek el benne, de megérte. Olyan, mintha rám öntötték volna. A fátylamat a földön húztam magam után, mert így Jaime és Janice tudta hozni, csöpp kezeikben..persze, Selena segítségével.
- Kész vagy, életem?- jött mellém anya mosolyogva. Ő is gyönyörű volt. Nem szeretett volna szoknyában lenni, így megegyeztek Pattie-vel, hogy ők ketten nadrágkosztümben lesznek:mindkettőjükön egy bézs kosztüm volt, hímzett mintákkal, rendesen összefogott hajjal, és kifogástalan sminkkel. Tipikus példanagyik.
- Azt hiszem- mosolyodtam el halványan, és remegve az adrenalintól feltápászkodtam. Habos ruhám szétterült körülöttem, az arcom pedig rögtön pirospozsgás lett, amint rájöttem, hogy kis híján 200 ember fogja látni, amint az oltárhoz sétálok, kezemben egy nagy csokor virággal.
- Indulnunk kell- lépett be az ajtón Pattie.- Ügyes leszel, szívem- mosolygott rám kedvesen, majd anyával kimentek a szobából.
Tudtam, hogy ha megszólal a zene, az a tipikus esküvői, akkor ki kell mennem, nem szabad elesnem, és életem szerelmével kell összekötnöm az életem az oltárnál.
A virágcsokromat a kezembe fogva, egy nagyot sóhajtottam, és vártam, hogy megszólaljon a zene.
Pillanatokon belül felcsendült a jól ismert ritmus, majd a halk motoszkálás, ami azt jelentette, hogy felálltak az emberek a teremben. Remegő levegővételem után megálltam a templom ajtaja előtt. Szemeimmel Őt kerestem. Mosolyogva figyelt engem, ahogyan az összes ember is, aki jelen volt.
Szépen, lassan indultam el, két kislányom pedig hozzám csatlakozott, Selena pedig belém karolt, így mosolyogva mentünk az oltár előtt álló szerelmem felé. Fotósok kattogtattak előttem, új cikket szerkesztve ezzel,amit majd a hírekre éhes rajongók közé dobhatnak. Minden oldalról lekaptak, így kicsit kezdtem feszengeni. Nem azért jöttem, hogy az életem legboldogabb napja közhír legyen. De pontosan tudtam, mennyit jelent ez egy beliebernek, így nem szóltam, egy szót se.

Mikor az oltárhoz értem, Selena adott két puszit, majd a kezemet Justin kezébe tette. Mosolyogva fúrtam tekintetem Justinéba. Amint megéreztem kezét a kezemen, elöntött a megkönnyebbülés, és a fülemben sem dobogott már annyira a vér, mint azelőtt.
Mikor összefontuk ujjainkat, és a pap felé fordultunk, az mosolyogva kezdett bele:
- Azért gyűltünk ma itt össze...
A szertartás végtelenül hosszúnak tűnt volna, ha nem a világ legédesebb embere szorongatta volna a kezemet, azt sugározva: "szeretlek". Végül pedig elérkeztünk a végéhez...
- Aubrey Haddson! Szeretnéd-e férjedül, az itt megjelenő Justin Biebert?
- Igen- válaszoltam mosolyogva, a szívem pedig maximum fokozatra kapcsolva dübörgött a torkomban. Justin tekintetembe fúrta az övét, és szája egyik sarkát finoman mosolyra húzta.
- Justin Bieber! Szeretnéd-e feleségedül, az itt megjelenő Aubrey Haddson-t?
- Igen- felelte határozottan Justin, engem pedig, valami furcsa ok miatt, elöntött a megkönnyebbülés.
- Megcsókolhatod a menyasszonyt!- mosolyodott el barátságosan a pap.
Justin a kezemnél fogva magához húzott, kezeit a derekam köré fonta, és megcsókolt. A hajába túrva belemosolyogtam csókunkba. A tömeg tapsolt, és éljenzett, én pedig soha nem voltam boldogabb.
Percekkel később már a rizsfelhőben álltunk, és nevetve fogtuk egymást kezét, a világ legboldogabb mosolyával.
A lagzira levetettem a menyasszonyi ruhámat, és anyáék, meg Selena segítségével "menyecske" ruhába öltöztem át.
Mikor visszamentem az ünneplő tömeghez, nagyon sokan gratuláltak, amit szívélyes mosollyal köszöntünk meg.
- Khm..Elnézést! Egy kis figyelmet kérek!- hallottuk Selena hangját a mikrofonban. Mindenki elhalkult, és figyelmesen nézte, amint Selena, Jaime és Janice a színpadon álldogálnak.- Először is: nagyon sok boldogságot az ifjú párnak!- taps és füttykoncert követte ezt a mondatát, és a kislányaink is nevetgélve tapsikoltak, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.- Jaime és Janice is szeretne sok boldogságot kívánni drága szüleiknek! Gyerünk, lányok!- mosolyogva lehajolt, és Jaime kezébe adta a mikrofont, majd leugrott a színpadról, és kicsit hátrébb állva elkezdett egy dalt, amit Jaime mosolyogva, és kicsit zavarban, folytatott, végül már teljesen ő énekelte.
Könny szökött a szemembe, és sírós mosolyra húztam a számat.Éreztem, ahogyan egy két öleli magához a derekam. Justin-ra néztem, aki szintén a könnyeivel küzdött. Jaime csodálatos hangja betöltötte az egész termet. Janice óvatosan elkezdett tipegni, apró szoknyácskája pedig pillangóként repkedett körülötte.
Aztán Selena felemelte a karját. Ugyanabban a pillanatban Janice ugrott egyet a levegőben, Jaime pedig felvitte a hangját, és hamisság nélkül hajlította vissza.
A könnyeim utat törtek maguknak, és végigcsorogtak az arcomon. Justin ujja hegyével letörölte a könnycseppeket, mire mosolyogva megcsókoltam. Kis lánykáink vigyorogva meghajoltak, mire őrületes tapsvihar tört ki. Justin-nal odasiettünk a színpadhoz, és lekaptuk onnan a lányainkat.
- Nagyon ügyesek voltatok!- pusziltam meg őket.
- Miért sírtok?- lepődött meg Jaime.
- Olyan büszkék vagyunk rátok- mosolygott könnyes szemmel Justin, mire megsimítottam az arcát.
- Ki kér tortát?- kiáltotta Pattie és anya.
A picik kipattantak a kezünkből, és a többieket félrelökve szaladtak az emeletes tortához.
- Szívem- ölelt át Justin,mire mosolyogva mogyoróbarna szemeibe néztem.- Valamit nagyon jól csinálunk, hogy két ilyen tündér kislányunk van...
- Tudom, drágám, tudom- mosolyodtam el a kicsik felé nézve. Kezem a pocakomra csúszott.- Szeretlek- csókoltam meg Justin-t.
- Én is, édesem- mondta, majd magához húzva átölelt.
Életem legboldogabb napja volt. Tudtam, hogy a világ legrendesebb emberével kötöttem össze az életem, és hogy a csodálatos ikerlánypárosunk mindenünket betölti. Mosolyogva hajtottam a fejem Justin vállára, és közben azon gondolkoztam, milyen lesz majd a következő évünk. Új családtag, új élmények. De ugyanaz a szeretet, és ugyanaz a szerelem...