4.rész Most jó!

Justin:-Tudom hogy városnézést ígértem neked Aubrey , de aztán rájöttem hogy nem láthatnak minket együtt a rajongók...szóval kicsit változott a program.-kacsintott rám.
Gőzöm sem volt róla hogy mit fogunk csinálni , s mikor kérdeztem Just akkor csak annyit válaszolt hogy az titok és hogy majd meglátom.Majd miután feladtam a faggatást csend lett a kocsiba. 
                                                                ~5 perccel később~
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan Justin? Tuti megőrültél. -förmedtem rá. - Képes voltál kibérelni egy magángépet azért hogy megmutasd nekem a várost?
-  Aubrey !-szólt rám.Majd számra tette a kezét , jelezve hogy hallgassak el.- Tudod ígéret szép szó... szép lányoknak pedig betartom az ígéretem . - mosolygott . S oda jött hozzám hogy ölelésével megnyugtasson. 
- Ezek után én mivel nyűgözzelek le...- mondtam neki megsértődve. S mélyen beszívtam illatát , hiszen még mindig karjai között voltam.
-Már megtetted.- suttogta fülembe. Majd nyomott egy hatalmas puszit a hajamra és így folytatta.- Na de menjünk Aby , a gép felszállásra kész. 

- Hű! Ez eszméletlen! Te mindig innen nézed a várost?-pimaszkodtam vele.De ő csak nevetett. Körülbelül már egy órája repülhettünk , Justin bemutatta nekem a város összes látványosságát .Gyönyörű volt fentről Los Angeles , a nap már éppen lemenőben volt.  
-Nézd milyen hatalmas nagy ház ! -böktem meg Justint és így folytattam - Gyönyörű ! Hmm szívesen laknék ott...irigylem a ház gazdáját.

- Ez még nem minden.-nézett rám.- Látod a Hollywood feliratot?-kérdezte majd rá mutatott.Én csak bólogattam.

-Na ott fogunk leszállni ...-mondta Jus. S intett a pilótának hogy már szállhatunk is le..

Azt hittem már semmi meglepetés nem fog érni ma . Mikor mi leszálltunk a gépről Justin mondott a pilótának valamit , de nem hallottam mit..majd a gép felszállt és itt hagyott minket.Már csak ketten voltunk Justin és én.
-Már nem lesz szükségünk rá...-mondta Justin.Biztos látta hogy milyen értelmetlen képet vágok. Majd elővett egy kendőt a zsebéből. S a hátam mögé sétált , majd egyik kezével megfogta a derekam.
-Most hunyd le a szemed! - suttogta a fülembe. S én nem tudtam neki ellenállni ...lehunytam a szemeim.Tudtam hogy így teljesen rá leszek utalva.Már vagy 2 perce sétáltunk...
-El ne engedj Justin!
-Nem engedlek el ne aggódj.-s bár arcát nem láttam hangjában éreztem hogy mosolyra húzta a száját.-Különben is már itt is vagyunk.-mondta majd levette szemeimről a kendőt. Örültem hogy levette , hiszen így láthatom őt teljes egészében . De sajnos így már nem voltam rá utalva és nem kellett vezetgetnie engem. Mikor feleszméltem Justin már leült a plédre ami a földre volt terítve...s mutatta hogy üljek le én is.
-Még soha sem piknikeztem senkivel.-mondtam neki.S kicsit lesütöttem a fejem.
-Tényleg? Nem is tudtam...-mosolygott.De éreztem hangjában az iróniát..
-Mi?Honnan?-kérdeztem rá egyből.
-Az legyen az én titkom.- mondta Justin ,s közben rám kacsintott. 
Miközben kajáltunk azzal szórakoztunk hogy meg próbáltuk beledobni a szőlőt a másik szájába. Amikor én dobtam Justinnak ő ügyesen elkapta. Én már kicsit  bénább voltam. Justin ugyanis beledobta a melltartómba...kicsit elpirultam .Majd nem elszóltam magam hogy most már ha be is dobtad szedd ki. De tudom hogy képes lett volna rá úgy hogy inkább úgy döntöttem nem mondok semmit.Csak megígértem neki hogy ezt még visszakapja. Majd miután az összes körülöttünk lévő étel elfogyott Justin kicsit komolyra terelte a szót.Én a pléden feküdtem , s ő lefeküdt mellém. Egészen közel voltunk egymáshoz. Szinte éreztem hűvös leheletét ajkaimon.
-Aby!Kérdezhetek valamit?-mondta .De már hangja nem volt olyan vidám , s már nem is mosolygott.
Közben elkezdte cirógatni az arcomat.
-Persze.Bármit Justin!-mondtam neki , de már én sem mosolyogtam. 
-Meddig leszel itt L.A-ben?
-A nyári szünet végéig...-suttogtam.
-De az már csak egy hét.-döbbent le Jus. Majd mélyen szemeimbe nézett..-Maradj itt kérlek! Tökéletes lenne minden, biztos vagyok benne hogy imádnád.-suttogta kicsit fellelkesülve. Remélte hogy azt mondom hogy itt maradok.
- Ne butáskodj már Justin ! Nem maradhatok itt. Elkezdődik az iskola egy hét múlva , nekem muszáj haza mennem..bár nem mondom hogy nem imádná...-Maradj itt velem!-szakította félbe a mondatomat.
-Hmm remekül hangzik és mégis mit mondjak a szüleimnek?"Bocsi anyu de elköltözök mert megismertem egy srácot.Igaz hogy alig két napja ismerjük egymást de az nem számít.."-idéztem.Justin és én elkezdtünk nevetni.
-Na jó ez így tényleg hülyén hangzott.-mondta mosolyogva majd folytatta.-Két nap.De ez a két nap tökéletes volt számomra...
-Nekem is.-mondtam elkeseredve..-de nem hagyhatom ott az öcsém...S amugy is nem hiszem hogy Justin Biebernek unalmas élete lenne nélkülem...
-Fogalmad sincs hogy mennyire. De oké Aby. Ha te nem maradsz ...akkor majd én megyek.Minden egyes héten el fogok menni hozzád. Ezenkívül ebben a hátra lévő egy hétben végig velem kell lenned, minden egyes nap-mondta majd puszit adott az arcomra s megfogta a kezem majd felállt és felhúzott engem is a plédről.
-Visszautasíthatatlan ajánlat.-válaszoltam neki még az előző mondatára.Majd rá mosolyogtam.
- De most muszáj mennünk ...így is a nénikéd le fogja szedni a fejem hogy nem vittelek haza időben.
-Miért mikorra beszéltétek meg?Hány óra van már?-kérdeztem.
-Fél 10 .-hangzott el a válasz.-Már fél órája otthon kellene lenned.
-Még maradjunk kicsit..-suttogtam majd megfogtam a kezét hogy maradjon itt velem.Ő nem szólt semmit csak csendesen átölelt hátulról , s kezeit összekulcsolta az enyémekkel.Így csodáltuk az elénk táruló látványt...Majd fülébe suttogtam:-Hihetetlen vagy Justin!

3.rész Váratlan meglepetés

A világ legjobb érzése volt így elaludni.Hiszen tudtam hogy ennek még nincsen vége...

Hajnali 5 óra körül arra ébredtem hogy valami őrült kintről dobálja az ablakomat.Dühöngve keltem ki az ágyból...ki az aki képes hajnali 5-kor is engem zaklatni. Gondoltam magamban , majd kimentem a teraszomra hogy megnézzem a zaj forrását. Ám valaki már megelőzött...Justin állt a teraszomon. Haja össze vissza kócolva és azt hiszem néhány karcolás is volt a karján. De Ő még így is tökéletesen nézett ki , főleg most hogy a felkelő nap félig megvilágította az arcát. Miután kimentem a teraszra becsuktam magam mögött az ajtót , nehogy valaki meghalljon minket.

-Justin mit keresel te itt?-mosolyogtam rá.-és honnan tudtad hogy ez az én szobám?

-Hát tudod az este nem indultam rögtön haza. Láttam kintről amikor felmentél a szobádba és az ablakhoz sétáltál...

-Hmm...szóval már kémkedsz is.Értem én.De nem lett volna könnyebb ha beengedlek az ajtón.-pimaszkodtam vele.

-Ha beengedsz az ajtón az mitől lenne különleges?-vágott vissza.És büszkén mosolygott hiszen tudta hogy Ő nyert. De valóban , erre már nem tudtam mit mondani neki. 

-Oké beismerem nyertél. Örülsz hatalmas Justin Bieber?

-Még nem.-csóválta meg a fejét.-Akkor fogok örülni ha igent mondasz.

-Mégis mire kellene igent mondanom?-csodálkoztam.

-Eljössz velem délután egy különleges helyre? Hiszen mondtad hogy csak nyaralsz itt és szeretném megmutatni neked a kedvenc helyeimet a városban.-kacsintott Rám.

-Hmm hát nem is tudom. Kaptam már sokkal csábítóbb ajánlatot is...-húztam az agyát.De tudtam hogy úgy is vele megyek.Nem adta fel , letérdelt elém.

-Most könyörögni fogsz?-viccelődtem.

- Aubrey Haddson lennél olyan kedves és eljönnél vele délután  valahová?Vagy el kell kérjelek a nénikédtől is ?-nevetett.

-Elmegyek veled Justin nyugi már ... csak hagyd abba a könyörgést és kelj fel a földről.Nagyon viccesen nézel ki.- röhögtem rajta.De pont ez volt az amit akartam.

-Később megírom a részleteket sms-ben.- Megölelt majd távozott arra amerről jött...nem mertem bevállalni hogy az ajtón keresztül engedem ki.Hiszen tuti felébredtek volna a többiek a zajongásunkra.

Még szerencse hogy nagynéném Jenny a tóparton lakik.Így eltudtunk vonulni Carrie vel hogy elmeséljem neki a tegnap estét.

Természetesen barátnőm minden egyes részletre kíváncsi volt. S én is kíváncsi voltam hogy mi történt vele és azzal a sráccal tegnap.De csalódottan mesélte hogy bunkó volt a srác úgy hogy felpofozta és otthagyta. Alig tudtam oda figyelni arra amit barátnőm mondott és ez nem azért volt mert nem érdekelt. Hanem mert csak Justinon járt az eszem.De azt hiszem ez normális.Hiszen nem mindenkit visz el Justin Bieber városnéző körútra...gondolom. Végtelennek tűnt számomra a délutánig tartó idő. Délben kaptam egy smst Justintől hogy fél 5-re jön értem. Miután elolvastam az üzenetet kicsit megnyugodtam ,mert így már biztosan tudtam hogy később látom őt.

-Aubrey!Valaki keres Téged! jött fel hozzám nagynéném a szobába.
-Azonnal megyek!-mondtam Jennynek és azzal a mozdulattal Carriehez fordultam.-Ugye jó leszek így?-kérdeztem tőle reménykedve hogy a válasz igen lesz.
-3 órája készülődsz már.Mesésen nézel ki!-nyugtatott meg.Nyomtam egy puszit az arcára majd elindultam lefelé.
-Aztán mindent elmesélni majd!-kiáltott utánam.Justin már az ajtóban várt rám és mint mindig , most is fülig ért a szája. 
-Mehetünk ?-kérdezte tőlem.S mivel én csak bólintottam ő Jennyhez szólt.
-Akkor ahogy megbeszéltük estefelé jövünk.-mondta Jus majd nagynénémre kacsintott.Nem értettem hogy mikor volt nekik idejük rólam beszélgetni.De nem is izgatott igazán...hiszen remek délután várt rám egy szupersztárral az oldalamon.

1-2.rész Ha az álmok valóra vállnak...

Már egy hete itt vagyunk
Jenny nénikéméknél Los Angelesben a legjobb barátnőmmel Carrievel  ,és a kisöcsémmel Jasonnel. Ezalatt az egy hét alatt bejártuk szinte az egész várost,buliztunk,szörföztünk, bowlingoztunk. De most érkeztünk el ahhoz a naphoz amit a legjobban  vártunk. A Justin Bieber koncert .Nekünk már hónapok óta levannak foglalva a legjobb helyek. Fél óra és láthatjuk a mi Justinunkat. Hihetetlen hogy mennyi ideje tervezgettük Carrievel ezt a napot , s mostvégre  itt vagyunk. Az egyetlen dolog ami most kissé elszomorít az az , hogy az idegesítő  öcsémet is magammal kellett hoznom.

-Aubrey! Mi következünk!- Zavarta meg barátnőm heves gondolataimat. De valóban mi következtünk a sorban , úgyhogy nem volt mit tenni. Oda adtam a jegyeinket a biztonsági őrnek , majd miután végeztünk öcsémhez fordultam.

- Ide figyelj tökmag! Ajánlom hogy jól viselkedj és ne tűnj el a szemem elől ebben a hatalmas tömegben , mert ha elveszítelek anyáék kicsinálnak engem és még jól le is égetsz mindenki előtt.

Jason fintorgott , majd rávágta hogy oké. Kicsit meg is lepődtem válaszán hiszen mindig ellenkezni szokott. De amint megnyugodtam volna öcsém ismét megszólalt.

-Nem kell téged leégetni Aubrey  !Hiszen leégeted te saját magad. –amint befejezte mondandóját hatalmas nevetésben tört ki.

-Haha. Nagyon vicces vágtam vissza. –hihetetlen milyen eleven gyerek. Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni hiszen még csak 8 éves. Őszintén szólva eléggé féltem  hogy hogy fog viselkedni a koncerten. De most valahogy nem nagyon tud izgatni ez a dolog , hiszen mindjárt láthatom Justint és ez az amin most egy folytában kattogott az agyam.

-Na menjünk a színpadhoz. Mert elfogják foglalni a helyünket.- utasított minket Carrie.

A koncert egyszerűen csodálatosan telt , a rajongók tomboltak , Justin pedig mindenkit levett a lábáról a mosolyával . A lehető legjobban éreztem magam. Le sem tudtam venni a szemem Justinról . Volt egy pillanat amikor úgy éreztem hogy neki is megakadt rajtam a szeme . De ez a pillanat nem tartott sokáig , csupán pár másodpercig. Justin éppen a U smile című számát énekelte mikor észrevettem hogy az öcsém sehol sincsen. Már a koncert végén jártunk ,miért pont most kell eltűnnie.

-Hé Carrie én elmegyek és megkeresem Jasont !Maradj itt nyugodtan!Mindjárt jövünk. - Nem féltem otthagyni , hiszen nagyon jól kijött az egyik sráccal,talán túl jól is. Így tudtam hogy nem lesz egyedül , jobb is hogy kettesben hagytam őket. Alig tudtam kikószálódni a sok ember közül. Már az egész nézőteret bejártam de az öcsémet sehol sem találtam. Így elkezdtem öcsém fejével gondolkodni. Ő mindig arra megy amerre nem kellene úgyhogy elindultam az ajtó felé amire rávolt írva nagy piros betűkkel hogy IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS ,de nem volt ott biztonsági őr úgyhogy gondoltam megpróbálom.   Amint megláttam hogy merre is vagyok elakadt a lélegzetem.   Az öltözőjében voltam. Justin Bieber öltözőjében. De nem voltam egyedül jól sejtettem hogy öcsém is itt lesz. Már éppen leakartam ordítani öcsém fejét , hogy mi a frászt keres itt. De erre nem volt szükség mert éppen jött egy elég mogorva nő aki elkezdett ordítozni velünk .

- Azonnal tűnjenek el innen! Biztonsági őrök vigyék ki innen őket…-ordította.

-  Milyen biztonsági őrök? – lépett be az ajtón hatalmas mosollyal Justin. Azonnal elakadt a lélegzetem. Nem tudtam egy szót sem mondani , sem megmozdulni. Csak néztem azokat a gyönyörű csillogó barna szemeket.- Nincs itt szükség biztonsági őrre Carl. Elakarod ijeszteni a gyönyörű rajongóimat? –mondta a nőnek , majd hozzám fordult.

- Kihez  van szerencsém?- kérdezte.

- Audrey Haddson .-vágtam rá büszkén. Majd kicsit lejjebb vittem a hangsúlyt és folytattam a mondatot. - és ő itt az öcsém Jason. Nagyon sajnálom tudom hogy nem kellene itt lennünk , már megyünk is.

-Mentek? - kérdezte meglepődötten. -  Tévedsz Aubrey. Még nem mentek sehova , előbb még mutatni szeretnék neked valamit. Megfogta a kezem , majd vonszolni kezdett.

- Az öcsédre addig itt vigyázni fognak. Ugye  Kenny ? kiáltott oda egy nagydarab fickónak.

- Azt  hiszem megbirkózok vele…válaszolta.

Gőzöm sem volt róla hogy merre megyünk…de valahogy nem is érdekelt. Hiszen vele voltam és csak ez számított egyedül. Egy ajtó felé haladtunk , kívülről vakító fény áradt be ,  így már  tudtam is hogy merre megyünk. Végül a színpadon kötöttünk ki .Azon a színpadon amelyen 30 perccel ezelőtt Justin énekelt. De a nézőtér már üres volt. Megálltunk a színpad közepén majd rám nézett.

-Na mit szólsz? Ugye hogy innen egészen más minden? –vigyorgott büszkén.

- Ez elképesztő. Elképesztő hogy vagy 300 ezer ember néz téged és te mégis önmagad tudsz lenni. Itt a színpadon. Én tuti összeesnék ha ennyi ember figyelne. - mondtam.

- Én ezért élek.  Amit csinálok örömet okoz nekem .Imádok színpadon lenni …mondta de hangján éreztem hogy közben valami eszébe jutott. Már folytatta is tovább.

- Már tudom honnan vagy ilyen ismerős. Végig téged néztelek a koncertem alatt és azon gondolkodtam hogy ilyen gyönyörű rajongóm még életemben nem volt.

-Jól hazudsz. -suttogtam. De a vigyort nem tudtam letörölni a képemről.

- Tudod , ha hazudnék akkor nem hoztalak volna fel a színpadra…nagyon kevés rajongó van akit járt már itt.-olyan édes volt .Hihetetlen hogy ilyeneket mondd nekem…Alig egy órája ismerem.

-Aubreeey!Aubreeey!Merre vagy? Menjünk máár…- tűnt fel Jason hirtelen a semmiből.

- Muszáj mennünk .-mondtam Justinnak.

- Akkor hazaviszlek Tieket !- jelentette ki magabiztosan és már elő is vette a zsebéből a kocsi kulcsot.

-Rendben.- majd bólintottam. Beleegyeztem hiszen gondoltam hogy már Carrie is hazament és nem várt meg minket.

 A hazafelé úton Justin rengeteget kérdezett tőlem. Elmondtam neki hogy valójában nem Los Angelesben élünk , csak itt lakik a nénikém. Meséltem neki Carrieről …de aztán megpillantottam a házunkat.

-Itt vagyunk. - mondtam keserűen.

-Remélem még látjuk egymást ! mondta Justin.

- Örülnék neki. –s mivel nem tudtam hogyan is kellene elköszönnöm már szálltam is ki a kocsiból.-Gyere Jason!- parancsoltam rá öcsémre.

- Aubrey! kiáltott utánnam Jusin.-Legalább a telefon számod megkaphatom?-kérdezte.

-Persze. - mondtam neki. Miután megadtam neki a számom , bementünk öcsémmel a házba. Jól sejtettem Carrie már rég itthon volt. Mondanom sem kell egész éjszaka alig aludtam valamit. Csak gondolkodtam azon hogy mennyire jól éreztem magam tegnap Justinnal.Reméltem hogy hívni fog. Csodálatos érzés volt…láttam magam előtt mosolyát.Szinte hallottam ahogy  kimondja a nevem...a világ legjobb érzése volt így elaludni.Hiszen tudtam hogy ennek még nincsen vége...