Gőzöm sem volt róla hogy mit fogunk csinálni , s mikor kérdeztem Just akkor csak annyit válaszolt hogy az titok és hogy majd meglátom.Majd miután feladtam a faggatást csend lett a kocsiba.
~5 perccel később~
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan Justin? Tuti megőrültél. -förmedtem rá. - Képes voltál kibérelni egy magángépet azért hogy megmutasd nekem a várost?
- Aubrey !-szólt rám.Majd számra tette a kezét , jelezve hogy hallgassak el.- Tudod ígéret szép szó... szép lányoknak pedig betartom az ígéretem . - mosolygott . S oda jött hozzám hogy ölelésével megnyugtasson.
- Ezek után én mivel nyűgözzelek le...- mondtam neki megsértődve. S mélyen beszívtam illatát , hiszen még mindig karjai között voltam.
-Már megtetted.- suttogta fülembe. Majd nyomott egy hatalmas puszit a hajamra és így folytatta.- Na de menjünk Aby , a gép felszállásra kész.
- Hű! Ez eszméletlen! Te mindig innen nézed a várost?-pimaszkodtam vele.De ő csak nevetett. Körülbelül már egy órája repülhettünk , Justin bemutatta nekem a város összes látványosságát .Gyönyörű volt fentről Los Angeles , a nap már éppen lemenőben volt.
-Nézd milyen hatalmas nagy ház ! -böktem meg Justint és így folytattam - Gyönyörű ! Hmm szívesen laknék ott...irigylem a ház gazdáját.
Azt hittem már semmi meglepetés nem fog érni ma . Mikor mi leszálltunk a gépről Justin mondott a pilótának valamit , de nem hallottam mit..majd a gép felszállt és itt hagyott minket.Már csak ketten voltunk Justin és én.
-Már nem lesz szükségünk rá...-mondta Justin.Biztos látta hogy milyen értelmetlen képet vágok. Majd elővett egy kendőt a zsebéből. S a hátam mögé sétált , majd egyik kezével megfogta a derekam.
-Most hunyd le a szemed! - suttogta a fülembe. S én nem tudtam neki ellenállni ...lehunytam a szemeim.Tudtam hogy így teljesen rá leszek utalva.Már vagy 2 perce sétáltunk...
-El ne engedj Justin!
-Nem engedlek el ne aggódj.-s bár arcát nem láttam hangjában éreztem hogy mosolyra húzta a száját.-Különben is már itt is vagyunk.-mondta majd levette szemeimről a kendőt. Örültem hogy levette , hiszen így láthatom őt teljes egészében . De sajnos így már nem voltam rá utalva és nem kellett vezetgetnie engem. Mikor feleszméltem Justin már leült a plédre ami a földre volt terítve...s mutatta hogy üljek le én is.
-Még soha sem piknikeztem senkivel.-mondtam neki.S kicsit lesütöttem a fejem.
-Tényleg? Nem is tudtam...-mosolygott.De éreztem hangjában az iróniát..
-Mi?Honnan?-kérdeztem rá egyből.
-Az legyen az én titkom.- mondta Justin ,s közben rám kacsintott.
Miközben kajáltunk azzal szórakoztunk hogy meg próbáltuk beledobni a szőlőt a másik szájába. Amikor én dobtam Justinnak ő ügyesen elkapta. Én már kicsit bénább voltam. Justin ugyanis beledobta a melltartómba...kicsit elpirultam .Majd nem elszóltam magam hogy most már ha be is dobtad szedd ki. De tudom hogy képes lett volna rá úgy hogy inkább úgy döntöttem nem mondok semmit.Csak megígértem neki hogy ezt még visszakapja. Majd miután az összes körülöttünk lévő étel elfogyott Justin kicsit komolyra terelte a szót.Én a pléden feküdtem , s ő lefeküdt mellém. Egészen közel voltunk egymáshoz. Szinte éreztem hűvös leheletét ajkaimon.
-Aby!Kérdezhetek valamit?-mondta .De már hangja nem volt olyan vidám , s már nem is mosolygott.
Közben elkezdte cirógatni az arcomat.
-Persze.Bármit Justin!-mondtam neki , de már én sem mosolyogtam.
-Meddig leszel itt L.A-ben?
-A nyári szünet végéig...-suttogtam.
-De az már csak egy hét.-döbbent le Jus. Majd mélyen szemeimbe nézett..-Maradj itt kérlek! Tökéletes lenne minden, biztos vagyok benne hogy imádnád.-suttogta kicsit fellelkesülve. Remélte hogy azt mondom hogy itt maradok.
- Ne butáskodj már Justin ! Nem maradhatok itt. Elkezdődik az iskola egy hét múlva , nekem muszáj haza mennem..bár nem mondom hogy nem imádná...-Maradj itt velem!-szakította félbe a mondatomat.
-Hmm remekül hangzik és mégis mit mondjak a szüleimnek?"Bocsi anyu de elköltözök mert megismertem egy srácot.Igaz hogy alig két napja ismerjük egymást de az nem számít.."-idéztem.Justin és én elkezdtünk nevetni.
-Na jó ez így tényleg hülyén hangzott.-mondta mosolyogva majd folytatta.-Két nap.De ez a két nap tökéletes volt számomra...
-Nekem is.-mondtam elkeseredve..-de nem hagyhatom ott az öcsém...S amugy is nem hiszem hogy Justin Biebernek unalmas élete lenne nélkülem...
-Fogalmad sincs hogy mennyire. De oké Aby. Ha te nem maradsz ...akkor majd én megyek.Minden egyes héten el fogok menni hozzád. Ezenkívül ebben a hátra lévő egy hétben végig velem kell lenned, minden egyes nap-mondta majd puszit adott az arcomra s megfogta a kezem majd felállt és felhúzott engem is a plédről.
-Visszautasíthatatlan ajánlat.-válaszoltam neki még az előző mondatára.Majd rá mosolyogtam.
- De most muszáj mennünk ...így is a nénikéd le fogja szedni a fejem hogy nem vittelek haza időben.
-Miért mikorra beszéltétek meg?Hány óra van már?-kérdeztem.
-Fél 10 .-hangzott el a válasz.-Már fél órája otthon kellene lenned.
-Még maradjunk kicsit..-suttogtam majd megfogtam a kezét hogy maradjon itt velem.Ő nem szólt semmit csak csendesen átölelt hátulról , s kezeit összekulcsolta az enyémekkel.Így csodáltuk az elénk táruló látványt...Majd fülébe suttogtam:-Hihetetlen vagy Justin!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése