~3 nappal később~
-Jó reggelt Aby!Ma a stúdióba kell mennem hogy felvegyék az új albumom utolsó számát , úgyhogy megint nem tudunk találkozni.Annyira sajnálom , majd kiengesztellek valahogy. De holnapra már ne tervezz semmit mert egész nap velem leszel. Este felhívlak.Csók:Justin.-
Már 3 napja nem láttam Just és már úgy érzem hogy lassan kezdek beleőrülni a hiányába. Carrie minden egyes nap próbál lefoglalni valamivel. Tegnap például elvitt moziba aztán vásárolni de nekem végig Justinon járt az eszem. A nap végére már barátnőm is feladta a felvidításomat. Aztán az este folyamán még Jenny nénikém is letámadott hogy miért vagyok az elmúlt napban olyan bánatos. Ez a kérdés engem is elgondolkodtatott . A szomorúságom okában biztos voltam , senkivel sem érzem magam olyan jól mint Justinnal és ő most nem volt velem. Egyetlen dolog volt amit nem tudtam biztosra még pedig a folytatást.
4 nap múlva haza kell mennem és ez volt az amit én minden áron szerettem volna elkerülni. Szeretném volna visszamenni a nyár elejére ,s akkor megismerni Justint hogy az egész nyarat vele tölthessem.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben már 3 napja. Mikor már úgy éreztem hogy az egész életemet és Justinnal való kapcsolatomat átgondoltam , újra unatkozni kezdtem. Gondoltam felhívom anyát, hiszen már napok óta nem beszéltünk.
-Sziaa Anya!
-Szia Kincsem!-válaszolta az anyukám a telefon másik végéről , de hangja televolt szomorúsággal s talán még dühvel is.-Éppen most akartalak hívni..-mondta.
-Mi a baj anyu?-kérdeztem.Bár éreztem , talán nem biztos hogy tudnom kellene.
-Elvállunk..-mondta anya és tovább folytatta a zokogást.Én világosan tudtam mire gondol , de nem hittem el amit hallottam ezért kértem hogy erősítse meg.-Apád és én el vállunk ...már folyamatban van a papírok elintézése. Apád kifizet minket a ház feléből , s ő marad ott. De gőzöm sincs hogy hol fogunk lakni.-mondta elkeseredve anya majd elhalkult a hangja.
-De miért?Ne aggódj anya majd lakunk itt Jenny néninél. Biztos hogy meg fogja engedni. Délután beszélek is vele ha hazajött a munkából.
-Hát kiderült hogy édesapádnak már régóta viszonya volt egy másik nővel. Örülnék ha megkérdeznéd Jennyt .Benne van az utolsó reményem. Tudom hogy rá számíthatunk.-mondta anya.Beszélgettünk még kicsit , meg kérdezte hogy hogy van Jason. Megnyugtattam hogy minden rendben lesz majd letettem a telefont.
Most már nekem is minden reménységem Jenny nénikémben volt. Anya hívása után még feszültebb lettem.
Délután haza jött Jenny és a vele tervezett beszélgetésem korántsem úgy sikerült mint ahogy gondoltam.
Azt mondta hogy mivel terhes és ikreket vár kell a hely majd a babáknak a házban és arról se feledkezzünk meg hogy már van egy kislányuk Lexi. Így ami szabad hely volt a házban mind elfogyott. Ezek után még szomorúbb lettem és már nem is érdekelt hogy mi lesz , egész délutánt a szobámban töltöttem s szomorkodtam . Szerettem volna Justinnal lenni , s egy pillanatra elfeledkezni minden engem körülölelő problémáról.Írtam Justinnak egy üzenetet ami megfogalmazta milyen pocsékul érzem most magam. S ő rögtön felhívott.De mivel tudtam hogy a problémám nem telefon téma így nem voltam hajlandó elmondani neki a bajomat. Ezért úgy döntött hogy akkor el jön hozzám. De épp úgy mint máskor most is a nehezebb utat választotta a szobámhoz való eljutásra. Felmászott az erkélyen és én beengedtem...nyomott egy puszit a homlokomra majd magához ölelt.
-Kérlek meséld el mi a baj...-mondta halkan s hangjában éreztem az aggodalmat.
-Szüleim el vállnak.Ma beszéltem anyával.S mivel apa marad a házban anya,Jason és én nem tudunk hol lakni.-itt már nem tudtam vissza tartani a sírást. Könnyeim patakokban folytak le az arcomon majd Justin ingjére . Így szerencsésen össze is kentem szegényt a szemfestékemmel.
-Itt a nénikédéknél nincs hely?-tette fel ő is a kérdést.
-Babát vár . Ikreket , így az összes eddigi hely betelt.Mivel már van egy kislányuk Lexi.
-Megoldjuk.Ígérem.-mondta. Egyszer csak Justin felkapott a karjaiba és óvatosan lefektetett az ágyra de egyetlen másodpercre sem szakadt el tőlem.Már talán 5 perce feküdhettünk ott csendben ...mikor Justin megszólalt.
-Költözzetek hozzánk.Hatalmas házunk van. Legalább 7 szoba van a házban ami üres. -mondta és azzal a lendülettel már folytatta is tovább.-És van egy vendégházunk is ami szintén üres. Én meg csak anyával élek úgyhogy bőven elfértek nálunk.-mondta majd letörölt egy éppen a szememből kigördülő könnycseppet az arcomról.
-Ez mind igazán jól hangzik Justin. De nem kérhetünk ekkora szívességet anyukádtól. Nem is ismer engem és a családom..
-Aby komolyan azt hiszed hogy nem ismer Téged az anyukám?Hiszen minden nap rólad mesélek neki.Már lassan az idegeire megyek.Azt is tudja hogy most itt vagyok nálad.Alig várja hogy megismerjen és igazábl terveztem is hogy holnap bemutatlak neki.-mondta.Érezni lehetett a hangjában hogy mennyire komolyan mondta ezt. Én hihetetlenül meglepődtem...fontos vagyok neki.Következtettem le. Nem akartam rá kérdezni de kicsúszott a számon.
-Szóval fontos vagyok neked?-kérdeztem s már nem bírtam ki hogy ne mosolyodjak el.
-Nem is sejted mennyire.-hangzott el az a válasz amit reméltem hogy hallani fogok. Mivel már hihetetlenül álmos és nyűgös voltam megkértem Justint hogy énekeljen nekem valamit. Ő elkezdte énekelni a Be Alright című számát.S mint gondoltam így Jus karjaiban határozottan könnyebb volt az elalvás ...a szám végére már el is nyomott az álom..S én tudtam hogy minden rendben lesz hiszen itt van mellettem Justin...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése