-Na hogy hangzik?-kérdezte Justin , miután elénekelte a Boyfriend című számát.Most én voltam az egyetlen rajongó aki a nézőtérről csodálhatta. Bár tudtam hogy több százezren rajonganak még rajtam kívül Justinért , de azt is tudtam hogy én vagyok a legnagyobb rajongója. Ebben biztos voltam. Remekül mozgott a színpadon , nem zavarta hogy egyedül én vagyok ott , sőt most jobban ment neki mint bármikor.
-Tökéletes volt édesem.Sőt még annál is jobb.-kiabáltam vissza neki. Igen , én kénytelen voltam kiabálni mert rajtam nem volt hangosítás.
-Gyere menjünk vissza az öltözőbe , Marie már biztosan ideges hogy hol vagyunk.-mondta majd rám kacsintott.Fél óra volt hátra a koncert kezdetéig . Marie már valóban várt ránk a színpad mögött. Mindenkitől azt kérdezgette:-Merre van Justin? Már rég el kellett volna kezdeni bemelegíteni...-kiabált mindenkivel.
-Nyugi Marie!-mondta nyugodt hangon az énektanárának.-Nekem kellene izgulnom nem?-nézett értetlenül majd így folytatta.-Egyébként már meg volt a hangpróba. Most gyakoroltunk Aubreyval a színpadon , szerinte tökéletes volt.-mosolygott büszkén , majd nyomott egy puszit ajkamra.
-Jól van nagyfiú azért még én is meghallgatlak. -mondta majd intett Justinnak hogy menjen utána.
-Jössz vagy maradsz kicsim?-kérdezte.
-Maradok. Szétnézek egy kicsit erre...
-Ne rosszalkodj nélkülem.-kacsintott majd becsukta az ajtót maga mögött.
Nem szerettem volna unatkozni Justin nélkül sem , ezért felfedező útra indultam. Megláttam egy hatalmas ajtót , majd felé indultam. Amint kiléptem rájöttem hogy nem éppen a legjobb döntés volt. Ugyanis az ajtó mögött lévő terasz arra az utcára nyílik amin éppen Justin rajongói várakoztak. Arra vártak hogy beengedjék őket a csarnokba ahol a koncert lesz. Abban a pillanatban amikor észrevettem hogy nem jó helyen vagyok , vissza indultam az ajtón. A több száz sikítozó lány közül a legtöbben észrevettek engem.
A többiek meg fognak ölni. Mit fogunk mondani az embereknek? Ezt már sehogy nem magyarázzuk meg...ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutottak eszembe miközben igyekeztem visszatalálni a színpad mögé.5 perc bolyongás után végre visszataláltam. Már messziről kiszúrtam Justint , éppen a tükör előtt énekelt. Elképesztően dögös volt így , a düh ami jelenleg tombolt bennem egy pillanat alatt elmúlt .
-Az ég szerelmére ... Merre voltál Aubrey ?Már rég a színpadon kellene lennem .-mondta dühösen miközben nyakába fúrtam arcom. Bűntudatom volt és aggódtam az 5 perccel ezelőtt történtek miatt , de tudtam hogy most nem mondhatom el Justinnak a történteket . Biztos vagyok benne hogy akkor az egész koncert alatt azon kattogna az agya. Márpedig én azt szeretném hogy jól sikerüljön neki a koncert. -Mi a baj kicsim?-kérdezte kétségbeesetten. Gondolhattam volna hogy rögtön észreveszi rajtam.
-Csak felfedeztem a terepet.-húztam mosolyra a számat.-Amikor az órára néztem nagyon megijedtem . Azt hittem hogy már felmentél a színpadra és futni kezdtem. Reméltem hogy még időben elkaplak.-nyugtattam meg. Azt hiszem elhitte mert szavaim után ő szorosan magához húzott , ajkainkat kevesebb mint egy centiméter választotta el egymástól. Szinte biztos voltam benne hogy meg fog csókolni , de nem így történt. Justin ajkai ahelyett hogy az enyémre tapadtak , a fülem felé vette az irányt.Már minden lehetséges dologra fel voltam készülve ami megtörténhet , de erre pont nem.-Nagyon szeretlek Aubrey !-suttogta végül a fülembe.Nem gondoltam volna hogy ő hamarabb ki fogja mondani mint én , de jelenleg ez volt a legjobb dolog ami most velem történhetett. Hogy miért is?Először is azért mert nem voltam egyedül az érzéseimmel , rendkívül megnyugtató volt hogy ő is ugyanúgy érez mint én. Másodszor pedig azért mert nem hiszem hogy egy napnál tovább kibírtam volna hogy ne mondjam ki az érzéseimet és nem szerettem volna ha én mondom ki először. De ettől szerencsére megmenekültem ugyanis a szerelmem , mint mindig most is a legjobban időzített .-Én annál is jobban- leheltem ajkaira , de közben tekintetem egy másodpercre sem szakadt el az övétől. Sőt próbáltam a lehető legmélyebben belenézni a gyönyörű karamell szemekbe , remélve hogy az előző mondatom örökre a fejébe vési. Bár efelől nem voltak kétségeim , láttam szemeiben hogy soha sem szeretne véget vetni ennek a pillanatnak. Majd cselekedeteivel ezt be is bizonyította ugyanis gyengéden csókolni kezdte ajkaimat. Túl tökéletes volt a pillanat ahhoz hogy sokáig tartson , de ezt tudtam előre hogy így lesz.-Justin már 5 perce várnak rád a rajongók...ha nem jössz ki a színpadra akkor ők fognak ide jönni.-kiabált Scooter dühösen Justinra. De tudtam hogy igaza van ezért még utoljára átöleltem a szerelmemet és elengedtem.-Most már biztos vagyok benne hogy ez lesz a legjobb koncert amit valaha adtam.-kacsintott rám majd Scoora nézett.-Remélem is kölyök . Legalább nem volt felesleges az az öt perc várakozás a rajongóknak.Na de most már menj azonnal a színpadra , már így is késésben vagyunk.-emelte fel hangját majd a színpad felé indult hogy kövesse Jus is.-Menni fog édes .Itt leszek végig és figyellek.-kiáltottam szerelmem után. Majd a kilátó felé vettem az irányt ahonnan tökéletesen látni fogom Justint és ő is engem. Alig egy perce szakadtunk el egymástól és tudtam hogy másodperceken belül feltűnik a színpadon és én végig őt élvezhetem innen , de már most rettentően hiányzott az érintése. A színpad ami az előbb még fényárban úszott , most egy pillanat alatt elsötétült. A hatalmas arénát csak a videó kamerák és telefonok töltötték be némi fénnyel , most már mindenki csak egy dologra várt , méghozzá arra hogy láthassa Justint.
-Remélem készen álltok Los Angeles?-szólalt meg egy mindenki számára ismerős hang a színpadról . Hirtelen minden fény rá irányult , s ahogy Jus elindult a színpadon a fényár követte őt.
Az első szám amit elénekelt az All Around The World , ezzel remekül feldobta mindenki hangulatát. Nem csak a rajongók de én is vad táncolásba kezdtem Pattievel az oldalamon . Attól függetlenül hogy táncoltam mindvégig Justint néztem és egy idő után fel is tűnt hogy minden szám alatt legalább háromszor ránk nézett . Azt hiszem egyszer el is mosolyodott rajtunk miközben táncoltunk , biztos elég hülyén nézhettünk ki.
Már több mint egy órája ment a koncert , ami azt jelenti hogy hamarosan vége lesz.
-Még egyetlen egy számot tartogatok nektek a ma estére...de ezt a számot még nem ismeritek...szeretnétek hallani?-Justin kérdésére a rajongók egy hangos sikítással válaszoltak , amire én is rásegítettem , ezzel próbáltam jelezni Justinnak hogy mennyire érdekel az az új szám amit még senki sem hallott. Aztán besétált egy srác a színpadra és odaadta Jusnak a kezében lévő gitárt majd elment...
-Tudjátok azt mondtam hogy senki sem ismeri még ezt a számot , de egy picit hazudtam nektek . Ugyanis egy valaki közületek nagyon is jól ismeri már ezt a számot . Többek között azért is mert ő volt a szám ihletője , mindent amit hallani fogtok neki köszönhettek. A szám címe Fall. Nos remélem tetszeni fog nektek , neki nagyon tetszett...-mondta hatalmas mosollyal . Majd rám nézett és kacsintott egyet. Tudtam hogy nem fogom kibírni hogy ne bőgjem el magam ,de azt nem gondoltam volna hogy már az első másodpercek után így fog történni. Pattie végig nyugtatott a szavaival , bár tudta hogy könnyeim örömkönnyek. Nem csak Pattie vette észre hogy meghatott ami történt.-Ne sírj bébi.-szólalt meg Jus a színpadról , miután vége lett a számnak.Majd mutatta azt a bizonyos szívecskét amit már a koncert elején is ellőtt , csak akkor nem nekem szánta hanem a rajongóknak. Justin énekelt még egy ráadást a színpadon majd elbúcsúzott a rajongóitól és meg köszönte nekik hogy eljöttek. Én természetesen nem tudtam abbahagyni a bőgést , még akkor is sírtam amikor Justin lejött a színpadról és odarohant hozzám. Szorosan ölelt magához ,s karjai között ringatni kezdett . Ezzel tökéletesen megtudott nyugtatni . Hosszú percek után engedett az ölelésből és kezei hátam helyett az arcomra irányultak. Majd letörölte az arcomon legördülő könnycseppeket. -Tudod még így is te vagy a leggyönyörűbb nő akit valaha láttam. -nyomott puszit a számra.
-Mindennél jobban szeretlek.-súgtam a fülébe. Most sajnos több nem tellett tőlem mert még mindig nem nyugodtam le teljesen és amúgy is későbbre tartogattam a véleményemet ,majd ha csak kettesben leszünk.
Miután Justin átöltözött hazafelé vettük az irányt. Még a kocsiban a fülembe súgta Jus hogy ne szakadjak el tőle egy pillanatra se mert az éjszakát vele kell töltenem. Erre nekem is rögtön felcsillant a szemem. Tudtam hogy el kellene mondanom hogy mi történt a teraszon , de nem szerettem volna elrontani ezt a tökéletes napot úgyhogy a kínos beszélgetést inkább holnapra halasztottam.Amikor haza értünk már késő este volt úgy hogy mindenki a szobája felé vette az irányt , kivéve mi. Justin az udvarunk hátsó részébe vezetett engem , már lassan egy hete lakok itt ,de ezen a helyen még nem jártam. Végül is nem volt semmi különös , csak fák és egy hintaágy , de pont ettől lett tökéletes az egész. Justin felkapott az ölébe majd a hintaágy felé indult velem. Először óvatosan letett engem majd mellém bújt. Hátulról ölelt át. Karjaink mellkasomon fonódtak össze.
-Köszönöm neked Justin!-jelentettem ki a fejemben kavargó gondolatok egyikét.
-Mire érted ezt kicsim?-nézett rám értetlenül , bár a sötétben csak a csillogó szemeit láttam.
-Köszönöm neked Justin hogy melletted a világ legszerencsésebb embere lehetek...-lassan mondtam ki a szavaimat , pontosan azért hogy éreztessem vele ez mennyire fontos nekem. Kezeimmel hol arcát simítottam , hol a mindig tökéletesen álló hajába túrtam bele...Éreztem rajta hogy most ő is elérzékenyült . Közelebb húzott magához , ennél közelebb még soha nem voltunk egymáshoz. Nyomott egy puszit a homlokomra , majd énekelni kezdett.Természetesen az én számomat , azt a számot amivel a mai koncerten is hatalmas sikert aratott. Nem úgy terveztük hogy itt kint alszunk a hintaágyban , de már mindketten nagyon fáradtak voltunk igy hamar elnyomott minket az álom.
Olyan éjfél körül járhatott már az idő...amikor:
-Ezt nem hiszem el!-kiáltott fel Justin miután mind kettőnket felébresztett a hatalmas zaj .-Most aztán futás.Ne maradj le Aubrey !-fogta meg a kezem , majd olyan gyorsan amennyire az lehetséges a házba futottunk...Tudtam hogy valami történni fog még , mert eddig túl tökéletes volt a mai napunk...de erre nem számítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése