1-2.rész Ha az álmok valóra vállnak...

Már egy hete itt vagyunk
Jenny nénikéméknél Los Angelesben a legjobb barátnőmmel Carrievel  ,és a kisöcsémmel Jasonnel. Ezalatt az egy hét alatt bejártuk szinte az egész várost,buliztunk,szörföztünk, bowlingoztunk. De most érkeztünk el ahhoz a naphoz amit a legjobban  vártunk. A Justin Bieber koncert .Nekünk már hónapok óta levannak foglalva a legjobb helyek. Fél óra és láthatjuk a mi Justinunkat. Hihetetlen hogy mennyi ideje tervezgettük Carrievel ezt a napot , s mostvégre  itt vagyunk. Az egyetlen dolog ami most kissé elszomorít az az , hogy az idegesítő  öcsémet is magammal kellett hoznom.

-Aubrey! Mi következünk!- Zavarta meg barátnőm heves gondolataimat. De valóban mi következtünk a sorban , úgyhogy nem volt mit tenni. Oda adtam a jegyeinket a biztonsági őrnek , majd miután végeztünk öcsémhez fordultam.

- Ide figyelj tökmag! Ajánlom hogy jól viselkedj és ne tűnj el a szemem elől ebben a hatalmas tömegben , mert ha elveszítelek anyáék kicsinálnak engem és még jól le is égetsz mindenki előtt.

Jason fintorgott , majd rávágta hogy oké. Kicsit meg is lepődtem válaszán hiszen mindig ellenkezni szokott. De amint megnyugodtam volna öcsém ismét megszólalt.

-Nem kell téged leégetni Aubrey  !Hiszen leégeted te saját magad. –amint befejezte mondandóját hatalmas nevetésben tört ki.

-Haha. Nagyon vicces vágtam vissza. –hihetetlen milyen eleven gyerek. Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni hiszen még csak 8 éves. Őszintén szólva eléggé féltem  hogy hogy fog viselkedni a koncerten. De most valahogy nem nagyon tud izgatni ez a dolog , hiszen mindjárt láthatom Justint és ez az amin most egy folytában kattogott az agyam.

-Na menjünk a színpadhoz. Mert elfogják foglalni a helyünket.- utasított minket Carrie.

A koncert egyszerűen csodálatosan telt , a rajongók tomboltak , Justin pedig mindenkit levett a lábáról a mosolyával . A lehető legjobban éreztem magam. Le sem tudtam venni a szemem Justinról . Volt egy pillanat amikor úgy éreztem hogy neki is megakadt rajtam a szeme . De ez a pillanat nem tartott sokáig , csupán pár másodpercig. Justin éppen a U smile című számát énekelte mikor észrevettem hogy az öcsém sehol sincsen. Már a koncert végén jártunk ,miért pont most kell eltűnnie.

-Hé Carrie én elmegyek és megkeresem Jasont !Maradj itt nyugodtan!Mindjárt jövünk. - Nem féltem otthagyni , hiszen nagyon jól kijött az egyik sráccal,talán túl jól is. Így tudtam hogy nem lesz egyedül , jobb is hogy kettesben hagytam őket. Alig tudtam kikószálódni a sok ember közül. Már az egész nézőteret bejártam de az öcsémet sehol sem találtam. Így elkezdtem öcsém fejével gondolkodni. Ő mindig arra megy amerre nem kellene úgyhogy elindultam az ajtó felé amire rávolt írva nagy piros betűkkel hogy IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS ,de nem volt ott biztonsági őr úgyhogy gondoltam megpróbálom.   Amint megláttam hogy merre is vagyok elakadt a lélegzetem.   Az öltözőjében voltam. Justin Bieber öltözőjében. De nem voltam egyedül jól sejtettem hogy öcsém is itt lesz. Már éppen leakartam ordítani öcsém fejét , hogy mi a frászt keres itt. De erre nem volt szükség mert éppen jött egy elég mogorva nő aki elkezdett ordítozni velünk .

- Azonnal tűnjenek el innen! Biztonsági őrök vigyék ki innen őket…-ordította.

-  Milyen biztonsági őrök? – lépett be az ajtón hatalmas mosollyal Justin. Azonnal elakadt a lélegzetem. Nem tudtam egy szót sem mondani , sem megmozdulni. Csak néztem azokat a gyönyörű csillogó barna szemeket.- Nincs itt szükség biztonsági őrre Carl. Elakarod ijeszteni a gyönyörű rajongóimat? –mondta a nőnek , majd hozzám fordult.

- Kihez  van szerencsém?- kérdezte.

- Audrey Haddson .-vágtam rá büszkén. Majd kicsit lejjebb vittem a hangsúlyt és folytattam a mondatot. - és ő itt az öcsém Jason. Nagyon sajnálom tudom hogy nem kellene itt lennünk , már megyünk is.

-Mentek? - kérdezte meglepődötten. -  Tévedsz Aubrey. Még nem mentek sehova , előbb még mutatni szeretnék neked valamit. Megfogta a kezem , majd vonszolni kezdett.

- Az öcsédre addig itt vigyázni fognak. Ugye  Kenny ? kiáltott oda egy nagydarab fickónak.

- Azt  hiszem megbirkózok vele…válaszolta.

Gőzöm sem volt róla hogy merre megyünk…de valahogy nem is érdekelt. Hiszen vele voltam és csak ez számított egyedül. Egy ajtó felé haladtunk , kívülről vakító fény áradt be ,  így már  tudtam is hogy merre megyünk. Végül a színpadon kötöttünk ki .Azon a színpadon amelyen 30 perccel ezelőtt Justin énekelt. De a nézőtér már üres volt. Megálltunk a színpad közepén majd rám nézett.

-Na mit szólsz? Ugye hogy innen egészen más minden? –vigyorgott büszkén.

- Ez elképesztő. Elképesztő hogy vagy 300 ezer ember néz téged és te mégis önmagad tudsz lenni. Itt a színpadon. Én tuti összeesnék ha ennyi ember figyelne. - mondtam.

- Én ezért élek.  Amit csinálok örömet okoz nekem .Imádok színpadon lenni …mondta de hangján éreztem hogy közben valami eszébe jutott. Már folytatta is tovább.

- Már tudom honnan vagy ilyen ismerős. Végig téged néztelek a koncertem alatt és azon gondolkodtam hogy ilyen gyönyörű rajongóm még életemben nem volt.

-Jól hazudsz. -suttogtam. De a vigyort nem tudtam letörölni a képemről.

- Tudod , ha hazudnék akkor nem hoztalak volna fel a színpadra…nagyon kevés rajongó van akit járt már itt.-olyan édes volt .Hihetetlen hogy ilyeneket mondd nekem…Alig egy órája ismerem.

-Aubreeey!Aubreeey!Merre vagy? Menjünk máár…- tűnt fel Jason hirtelen a semmiből.

- Muszáj mennünk .-mondtam Justinnak.

- Akkor hazaviszlek Tieket !- jelentette ki magabiztosan és már elő is vette a zsebéből a kocsi kulcsot.

-Rendben.- majd bólintottam. Beleegyeztem hiszen gondoltam hogy már Carrie is hazament és nem várt meg minket.

 A hazafelé úton Justin rengeteget kérdezett tőlem. Elmondtam neki hogy valójában nem Los Angelesben élünk , csak itt lakik a nénikém. Meséltem neki Carrieről …de aztán megpillantottam a házunkat.

-Itt vagyunk. - mondtam keserűen.

-Remélem még látjuk egymást ! mondta Justin.

- Örülnék neki. –s mivel nem tudtam hogyan is kellene elköszönnöm már szálltam is ki a kocsiból.-Gyere Jason!- parancsoltam rá öcsémre.

- Aubrey! kiáltott utánnam Jusin.-Legalább a telefon számod megkaphatom?-kérdezte.

-Persze. - mondtam neki. Miután megadtam neki a számom , bementünk öcsémmel a házba. Jól sejtettem Carrie már rég itthon volt. Mondanom sem kell egész éjszaka alig aludtam valamit. Csak gondolkodtam azon hogy mennyire jól éreztem magam tegnap Justinnal.Reméltem hogy hívni fog. Csodálatos érzés volt…láttam magam előtt mosolyát.Szinte hallottam ahogy  kimondja a nevem...a világ legjobb érzése volt így elaludni.Hiszen tudtam hogy ennek még nincsen vége...