Ez pedig az új blogunk fejléce amit én szerkesztettem:)
2014. július 3., csütörtök
ÚJ BLOG
Itt is van az új blogunk!!A prológust az előbb tettem fel!Remélem tetszeni fog nektek.Várjuk a feliratkozókat és a kommenteket!:)
http://staystrongwithjb.blogspot.hu/
Ez pedig az új blogunk fejléce amit én szerkesztettem:)
Ez pedig az új blogunk fejléce amit én szerkesztettem:)
2014. június 24., kedd
50.rész Happy End EPILÓGUS ~Evelin~
Sziasztok drága olvasók!
Mivel ez az utolsó rész ,ezért mindenképpen szeretnék köszönetet mondani nektek.Nagyon hálásak vagyunk Katával nektek ezért a sok-sok oldalmegjelenítésért,a komikért és mert velünk követtétek végig Aubrey és Justin történetét.Próbáltam mindig izgalmas részeket hozni hiszen egy darabig egyedül írtam a blogot,aztán időhiány miatt kénytelen voltam egy embert választani magam mellé aki végül Kata lett.De nem bántam meg hogy így alakultak a dolgok sőt jobb is volt így.A közös munka nagyon jól ment és közben barátokká is kovácsolódtunk.A történetünkhöz is nagyon ragaszkodunk és nagyon szeretjük a szereplőket ,de egyszer sajnos véget kell érjen.Reméljük tetszeni fog nektek ez az utolsó rész ,amit én írtam nektek sok sok szeretettel!Mivel ez az utolsó rész ezért elég hosszúra sikeredett ,de nem véletlen.2 napot ölel fel csak ez az egy rész.Azért van egy jó hírünk is.Katával hamarosan elkezdünk majd egy másik blogot is.Reméljük azt is ennyire fogjátok szeretni és sok látogatója lesz majd.Részletekkel hamarosan jövünk.Nem húzom tovább az időtöket!Jó olvasást!És KÖSZÖNÜNK MINDENT,voltak olyan kommentek amiknél rendesen elérzékenyültünk annyira aranyosak vagyok.Sok puszi Kata és Evelin:)<3<3
Aubrey szemszöge:
*10 év múlva*
Mikor kislány voltam rengeteget töprengtem azon hogy milyen életem lesz felnőttként.Ki lesz a férjem?Vagy lesz-e egyátalán?Lesznek-e gyerekeim?Ha lesznek akkor mennyi?Milyen anyuka leszek?Így utólag visszagondolva teljesen más elképzeléseim voltak a jövőmet illetően.Akkor még teljesen biztos voltam abban hogy a férjem a télapó lesz és a gyerekeink pedig úgy fognak kinézni mint a manók.Anyáék persze csak nevettek rajtam amikor elmeséltem nekik hogy milyennek is képzelem el a jövőmet.Aztán az évek haladtával természetesen gyerekes elképzeléseim megváltoztak.Az első randim 13 évesen volt.Szinte oda meg vissza voltam amikor Harry az iskola egyik leghelyesebb sráca elhívott a moziba.Egy évig együtt voltunk,aztán Carrie egyszer rajta kapta ahogy az udvaron egy másik lánnyal csókolózik,így szakítottam vele.Istenem milyen kicsik voltunk és már akkor ilyeneken járt az agyunk.Emlékszek Carrie akkor kezdte el imádni Justin.Folyton csak a Baby című számát hallgatta és arról álmodozott hogy egyszer eljutunk a koncertjére.Sohasem hittem volna hogy tényleg így lesz.Egészen 17 éves korunkig.Amikor Jenny nénikém felajánlotta hogy itt LA-ben tölthetjük náluk a nyarat Carrievel.
Annyira boldogok voltunk hogy végre ide utazhatunk.Sikítozva hívtam fel Carriet amikor megtudtam hogy jöhetünk.Akkor utaztam először repülővel.Teljesen be voltunk zsongva.Tudtuk hogy ez lesz a legjobb nyarunk,de arra nem gondoltam hogy az egész életem meg fog változni egyetlen nyár alatt.Sőt egy pár nap alatt.Rengeteget buliztunk LA -ben,szinte minden felé jártunk.Jól éreztük magunkat.Egyik este nagyon unatkoztunk így elmentünk vásárolni,akkor szúrta ki Carrie a plakátot amin hatalmas betűkkel volt feltűntetve hogy a legendás Justin Bieber egy hét múlva koncertezik az egyik ismert arénában.Azonnal megvettük a jegyeket.Annyira nem rajongtam Justinért ,de tudtam ez mennyire fontos Carrienek így elmentem vele a koncertre.Aztán elveszett Jason és mint egy őrült kezdtem el keresni az idióta öcsémet.Hosszas keresés után találtam meg őt természetesen egy olyan helyen ahol nem kellett volna lennie.Majdnem ki is zavartak minket a színfalak mögül,de akkor jött Justin.Nem tudom hogy milyen képességekkel rendelkezik ez a srác,de már azon az estén sikerült magába bolondítania.Igazából fel sem fogtam a dolgokat olyan gyorsan történtek.A szívem majd kiugrott a helyéről minden pillanatban amikor megláttam.Innentől pedig jól ismeritek a történetet.Fülig szerelmes lettem a világ leghelyesebb pasijába.Akivel aztán össze is házasodtam és gyerekeink is születtek.4 gyönyörű gyermeknek adhattam életet.Először jött Jaime és Janice.Amikor megtudtam hogy ikreket várok kicsit megilyedtem hogy nehézkesen fognak menni a dolgok két babával,de szerencsére Justin apuka ként is kitűnően remekelt,így a nehéz időket is sikeresen átvészeltük.Az ikrek most 13 évesek,hihetetlen hogy szalad az idő.A lányok után3évvel pedig megszületett az első kisfiunk Jared.Vele akkor voltam várandós amikor az esküvőnk volt Justinnal.Jared is nagyfiú már ,holnap ünnepli a 10.szülinapját.5 évvel később pedig újabb taggal bővült a már így is hatalmas Bieber család.Jai Bieber 2021 március elsején látta meg a napvilágot.Igen jól olvastátok.Pontosan azon a napon született mint az apukája ,március elsején.Persze teljesen véletlen történtek így a dolgok ,de Justin eszméletlenül boldog volt aznap.Le nem lehetett törölni a vigyort a képéről.Büszke apukaként bámulta a kisfiunkat órákon át.
-Édesem te tudsz róla hogy Jaime holnap randizni megy?-ült le mellém a hintaágyba Justin.Ezzel kizökkentve a gondolataimból.Az arca szinte le volt dermedve.
-Öhm igen drágám.Tudok róla.Én engedtem el.-csókoltam arcon döbbent szerelmemet.
-Mi?Komolyan elengedted randizni a beleegyezésem nélkül?Hogy tehetted ezt kicsim?Ez az első randija.Én nem engedem meg neki hogy elmenjen.-fonta keresztbe vizes karjait duzzogva.Csak egy pillanatra ugrott ki a medencéből,addig amíg megbeszéljük ezt a dolgot.Gondolom az előbb közölte vele Jaime hogy elengedtem.
-Nyugi már Justin!Jaime már nem annyira kislány.Nekem is 13 évesen volt az első randim.És csak elmennek a moziba.Mi rossz van ebben?-mosolyogtam Justinra.Olyan aranyos volt ahogy így aggódik a lányunkért.
-Apu!Jössz már?Így sohasem fogok megtanulni úszni ,ha ennyit fecsegtek anyával.-kiabált kétségbeesetten Jai a medence széléről.
-Gyere öcsi majd én segítek.-húzta bele a vízbe Jared a kisöccsét.
-Mindjárt megyek kisfiam.-kiabált Justin aztán hozzám fordult.-Ezt még később megbeszéljük.-mondta picit dühösen aztán visszasietett a medencébe türelmetlen gyerekeinkhez.
-Apa!Miről beszéltetek anyával?-támadta le egyből Jaime az apukáját.
-Arról hogy nem mehetsz el a holnapi randidra.-mondta Justin szigorúan miközben a karjaiba vette Jait.Istenem Justin mit művelsz.Mondtam magamban.
-Ne hazudj Justin!Arról volt szó hogy majd még később megbeszéljük a dolgokat.-kiabáltam oda nevetve nekik.
-Ez nem igazság!Anya elengedett és én már igent mondtam Dylannek úgyhogy nem érdekel nem fogom lemondani.-csapott bele dühösen Jaime a tenyerével a vízbe,aztán kiviharzott a medencéből.
-Kislányom!Azonnal gyere vissza.Nem is ismerem azt a fiút.Hogy engednélek el?Ráadásul holnap este koncerted is lesz.-kiabált Justin Jaime után.Nem volt ideges,inkább csak aggódott.És ezzel megvolt az első apa-lánya veszekedés a családban.
-Csak hagyjatok békén!-üvöltött Jaime dühösen aztán becsapta maga mögött az ajtót.
-Gratulálok apa!Most elrontottad a kedvét,pedig már annyira boldog volt hogy anya elengedte.Nagyon tetszik neki ez a srác.És Dylan tényleg nagyon helyes.Hidd el apa!-magyarázott Janice Justinnak.
-Igazad van kicsim.-puszilta meg Janice homlokát.-Talán tényleg eltúloztam a dolgokat.
-Ne aggódj Justin!Megyek és beszélek vele.Ti addig maradjatok itt édeseim.Mindjárt jövünk.-integettem nekik.Aztán besétáltam a házba a kislányom után.
-Drágám!Hol vagy Jaime?-kiabáltam hangosan amint beértem a házba.
-Felrohant a szobájába.Utánna akartam menni de azt mondta hogy most senkivel sem szeretne beszélni.-mondta Pattie amikor a konyhába értem ,mert azt hittem ott megtalálom.
-Köszönöm Pattie.Aranyos vagy,de tudod milyen makacs.Majd én beszélek vele.-öleltem át aztán felrohantam a lépcsőn.
-Kicsim bejöhetek?-kopogtattam a szobája ajtaján aztán választ nem várva benyitottam.Jaime ott feküdt az ágyán,arcát a párnába temette úgy zokogott.
-Ugyan.Ne sírj Jaime!Tudod hogy apa mennyire szeret téged!Ő csak aggódik érted,mert még sohasem volt ilyen helyzetben.De úgyis el fog engedni.Beszélek vele.-simogattam Jaime hátát és kisimítottam arcából hosszú barna haját.
-Anya.Nagyon fontos nekem ez a randi.Nem szeretném lemondani.-ült fel miközben a szemeit törölgette.
-Nem is kell édesem.-öleltem át.Pár percet beszélgettünk még Jaimevel erről a holnapi randiról,aztán visszamentünk a többiekhez.
*este*
-Azt hiszem ez Selena lesz.Drágáim!Valaki kinyitná az ajtót?-mosolyogtam rá kedvesen a gyerekekre miközben megterítettük az asztalt Pattievel a vacsorához.
-Majd én!-kiáltottak fel mindannyian egyszerre,aztán mint egy csorda rohanni kezdtek az ajtó felé.
-Azt hiszem ez nem volt jó ötlet édes.Szegény Selena be sem tud majd jönni ennyi gyerektől az ajtón.-lépett mögém Justin.Kezeivel átölelt hátulról és nyomott egy hatalmas puszit az arcomra.
Friss illatát azonnal megéreztem mivel az előbb zuhanyozott le.S ha nem szólított volna a kötelességem biztos hogy ott maradok a karjai között.
-Haha.Dehogyis.Selena nagyon ért a gyerekekhez.Meg fogja oldani édes.-mosolyogtam Justinra aztán kimentem a többi tányérért a konyhába.
-Apa itt van Selly.-ugrott Jai Justin ölébe amikor visszaértem az étkezőbe.Már minden készen állt a vacsorázáshoz,csak arra vártunk hogy a többiek is leüljenek az asztalhoz.
-Szia!Gyere vacsorázz velünk.Számítottunk rád és neked is terítettünk.A gyerekek már nagyon vártak.-nyomtam két puszit Selena arcára üdvözlés képpen aztán mindenkit az asztal felé irányítottam.
-Igen.Már lerohantak az ajtóban.Hm nagyon finom illatok vannak.-szaglászott bele Sel a levegőbe,aztán ő is leült hozzánk az asztalhoz.Még szerencse hogy Justinéknak mindig is ilyen nagy asztaluk volt.Most hogy így végignézek 'kis' családunkon egy 10 személyes asztal nem lenne elég.
-Na gyerekek?Milyen lett a vacsi?-kérdezte Pattie mosolyogva.
-Mami.Isteni ez a sült hús.Mint mindig.-kacsintott Jared nagymamájára miközben falatozott.
-Igen tényleg nagyi.-helyeseltek a többiek is.
-Szóval azt csiripelték a madarak hogy valakinek holnap randija lesz.-hozta fel Selena végülis a témát amit nem kellett volna,mert még nem beszéltük meg a dolgokat.Nem szerettem volna ha a vacsora egy nagy veszekedéssel folytatódik.
-Hát...-kezdtem bele a mondandómba,de Justin közbevágott.Kezét összekulcsolta az enyémmel az asztal alatt.
-Igen.Jaimet moziba hívta az egyik fiú az iskolából.Azt hallottam róla hogy nagyon rendes gyerek.Úgyhogy úgy döntöttünk Aubeyval hogy elengedjük.De..-ebben a pillanatban kicsit megkönnyebbültem.Tudtam hogy úgy is elfogja engedni Justin,de azt nem sejtettem hogy ilyen hamar.Még rá sem kellett beszélnem.
-Komolyan apa?-pattant fel Jaime az asztaltól ,aztán odarohant Justinhoz és ölelgetni kezdte.-Köszi apu.Te vagy a legjobb.-puszilta meg az arcát,aztán visszaült a helyére ,de a hatalmas vigyort már nem lehetett letörölni az arcáról.Annyira jó érzés volt így látni a családot.Minden újra a régi lett.
-Kenny majd elvisz Titeket a moziba és ha ott végeztetek akkor egyenesen a próbára.És szeretnénk anyukáddal megismerni Dylant.Ha eljön érted holnap akkor bemutatkozhatna nekünk.-rukkolt elő Jus egy nem is rossz ötlettel.
-Persze.Ha szeretnétek szivesen bemutatom nektek.-mosolygott Jaime.
*fél órával később*
-Anyu mi is ott lehetünk amíg Selena és Jaime gyakorolnak?-jött utánnam Jai a konyhába miután végeztünk a vacsorával.
-Kicsim.Elég későre jár.Neked és Jarednek már aludni kellene.Ráadásul még le is kell fürödnötök.-magyaráztam neki miközben Justinnal bepakoltuk a tányérokat a mosogatógépbe.
-Majd én elintézem.Na gyere nagyfiú.Gyorsan lefürdünk.-kapta fel a vállára Justin Jait aztán elindultak felfele.
-De ez nem igazságos apa.Jaime és Janice miért lehetnek fel tovább?-hallatszott Jai durcás hangja.
-Mert ők nagyobbak mint ti és Jaime még gyakorol a holnapi koncertjére.Jared irány fürödni!-kiáltott Justin aztán kis időre eltűnt a fiainkkal.
-Hú de hosszú ez a nap.Alig várom hogy lepihenjek.-ültem le a többiekhez a nappaliba.Vagyis már csak Janice,Jazzy,Jaxon,Jeremy és Pattie volt ott.Jaime és Selena már el is tűntek,gondolom ők is fáradtak minnél hamarabb át akarják beszélni a dolgokat.
-Ne is mondd kicsim.Az egész várost bejártuk ma Jazzyvel amíg megtaláltuk a tökéletes ajándékot Jarednek.-sóhajtott Pattie.
-Igen.De azt hiszem ez tényleg nagyon fog tetszeni neki.Hiszen imád mindent amit vezetni lehet.-mosolygott Jazzy.
-Jézusom.Mit vettetek ti neki?Bármi is legyen az úgy tűnik nem lehetett olcsó.
-Amiatt ne aggódj Aby.Az unokáinknak mindent.Majd holnap reggel meglátjátok.-kacsintott Jeremy.
-Nagyon sejtelmesek vagyok.De rendben.Remélem akkor mindenki tudja a holnapi tervet.-néztem rájuk kérdően.
-Persze.Justin felvilágosított minket még ma reggel.-nevetett Jaxon.
-Na jó.Felmegyek megnézem a fiúkat hogy haladnak a fürdéssel.Justin képes velük elbohóckodni az időt mint a multkor.Észre sem veszik és már éjfél van.-nevettem amikor eszembe jutott a multkori eset.Egyszer nem figyeltem oda rájuk és ez lett a vége.Lassan battyogtam fel a lépcsőn ,egészen a fürdőszobába.Jaime hangját remekül lehetett hallani a folyosón.Gyönygörű hangja amit az édesapjától örökölt csak úgy bezengte a házat.
-Anya !Nézd apát!-kiáltott fel Jai mikor beértem a fürdőbe.A fiúk azonnal hatalmas nevetésbe törtek ki.Igen sejtettem hogy megint elszórakoznak majd.Mikor megláttam hogy hogy néz ki Justin akkor én is elnevettem magam.
-Úgy látom kicsit megöregedtél szivem.De így is jól nézel ki ,ezzel az ősz szakállal.-ültem le Justin mellé a fürdökádhoz.
-Tudom.Hiányoztál nekünk.-hajolt oda Justin hirtelen hozzám aztán megcsókolt.
-Justin!Most én is tiszta hab lettem.Rosszabb vagy mint a gyerekek.-löktem el gyengéden magamtól,aztán tisztogatni kezdtem az arcom.
-Semmi baj.Ezután úgyis mi fürdünk.-mosolygott rám győztesen.
-Na jól van fiúk.Most már elég lesz a pancsolásból.-álltam fel hirtelen aztán odanyújtottam nekik a törülközőket.Gyorsan felöltöztettük őket a pizsamájukba aztán egyenként ágyba dugtuk őket.Természetesen Jainek még mesélni is kellett mivel csak öt éves.Jarednél már ez egyszerűbben megy,de a jóéjt puszi az soha sem maradhat el.
-Na végre!Most már csak is az enyém az imádnivaló feleségem,-suttogta halkan Justin a fülembe amikor becsuktuk Jared szobájának az ajtaját.Lassan magához húzott és nyomott egy puszit a nyakamra.
-Még a lányok hátra vannak.Légy türelmes édes!Várd ki a sorod!-mosolyogtam rá,mikor olyan szomorú kiskutya arcot vágott.Gyorsan adtam a szájára egy puszit,aztán elkezdetem húzni a lányok szobája felé.Igen rengeteg szoba van a házban,mégis ők annyira ragaszkodnak egymáshoz hogy egy szobában vannak.Gyorsan bekopogtunk az ajtón aztán bementünk Justinnal.
-Szia kicsim!Mit csinálsz?-kérdeztem tőle,mondjuk egyértelműen látszott hogy egy koreográfiát gyakorol.
-Sziasztok.Csak a jövőheti előadásra gyakorlok.Van egy mozdulat ami nem igazán jön össze.-vonta meg a vállát aztán leült mellénk az ágyra.
-Ne aggódj!Egy hét alatt rengeteget lehet gyakorolni.Az előadáson pedig tökéletesen fog menni.Ebben biztos vagyok.-ölelte át Justin Janicet.
-Igen apu.Tudom és köszönöm.
-Megjöttem!Mára végeztünk.Selly pedig hazament azt mondta hogy puszil Titeket.-lépett be a szobába hirtelen Jaime.
-Remek.Akkor mi megyünk is,ha nem haragszotok.Már nagyon álmosak vagyunk anyával.-mondta Justin a lányoknak.Justin drága.Tudom mi jár a fejedben."Álmosak vagyunk".Jó kifogás.
-Igen.Hosszú volt ez a mai nap.De tíz perc múlva kapcsoljátok le a villanyt,tudjátok hogy mama úgyis ellenőrizni fogja.-gyorsan adtunk nekik puszit,aztán kisiettünk az ajtón.
-Jóéjt!-néztünk még vissza az ajtóból aztán kijöttünk.Justin már rögtön az ajtóban letámadt.A falnak nyomott és vadul csókolózni kezdtünk.
-Justin!Ne itt!-lihegtem halkan.Mire Jus hirtelen felkapott az ölébe és becipelt a szobába.Letett az ágyra aztán kulcsra zárta az ajtónkat.Szinte letépte a ruháimat.Lassan haladtunk a zuhanyzó felé és egy pillanatra sem hagytuk abba a csókolózást.Észre sem vettem hogy Justin megnyitotta a csapot,csak azt hogy hirtelen melegség öntötte el a testem.Kezeimet Justin nyaka köré fontam és gyönyörű barna szemeit csodáltam.Szinte megbabonáz velük.
-Annyira szeretlek Aubrey.Te vagy életem legjobb döntése.-suttogta miközben homlokát az enyémnek döntötte.
-Én is szeretlek Justin.-simítottam végig az arcát aztán újra csókolózni kezdtünk.
*másnap*
A többiekkel már korán reggel felkeltünk hogy előtudjuk készíteni a lakást mire Jared felébred.Mindenki átjött hozzánk Scooterék,Jenny néniék,Selena,Scarlett és Fredo,Carrieék és persze anyáék is de ők mindig itt vannak.Az étkezőt és a teraszt díszítettük fel mert úgy gondoltuk hogy főként itt tartjuk a kis összejövetelünket.Végülis annyi ajándék gyűlt össze hogy a szoba közepére pakoltuk össze őket egy halomba.Még megvártuk a 9 órát ,aztán Justin felébresztette a szülinapost azzal az indokkal hogy reggelizünk.Jared álmosan lépkedett lefele a lépcsőn.Nagyon meglepődött mikor a hatalmas tömeg elénekelte neki a Boldog szülinapot!
-Oh drágám!Ne sírj ,mert én is sírni fogok.-suttogtam oda Justinnak mikor észrevettem hogy a szemeit törölgeti.Tudtam hogy mit érez hiszen én is a könnyeimmel küszködtem.Büszkék vagyunk.Hihetetlenül büszkék vagyunk a négy csodálatos gyerekünkre.Miután Jared elfújta a gyertyákat Pattie segített neki felvágni a tortát.Mindenki kapott egy szeletet.Jared nagyon gyorsan befalta azt az egy szelet tortát.Sietett hogy minnél hamarabb kibonthassa az ajándékait.Minden ajándék nagy sikert aratott.Végül kiderült hogy Pattieék egy quadot vettek Jarednek,amit a fiunk azonnal ki is próbált amint meglátta.Csak úgy száguldoztak vele az udvarban Justinnal együtt.Mint két nagy gyerek.
*később*
-Anya!Segítessz elkészülni a randira?-lépett be Jaime a szobánkba olyan dél körül mikor már minden vendég távozott.
-Jaime!Ide jössz kicsit?-ült fel Justin aztán kezeit a lányunk felé nyújtotta hogy átölelje.
-Igen apu,de sietnem kell.Dylan egy órára jön és még sehol sem tartok.-sétált oda hozzánk Jaime mosolyogva.
-Csak egy perc.Kicsim érezzétek nagyon jól magatokat!Sajnálom hogy először annyira hirtelen reagáltam.Azért óvatosan ezzel a fiúval.Ne feledd Kenny ott lesz és mindent lát.-mondta Justin teljesen komolyan.Szinte alig akarta elengedni Jaimet.
-Apa!Csak moziba megyünk.Ne izgulj már!-mosolygott Jaime Justinra aztán elindult a szobája felé.
-Na jössz anya?-nézett rám.
-Igen kincsem.Csak egy perc.Mindjárt megyek utánnad!-mondtam halkan.
-Fhú!El sem hiszem hogy ilyen hamar felnőnek...-temette Justin az arcát a tenyerébe amikor kiment a lányunk.
-Tudom.Ezért ki kell használnunk minden egyes percet amit velük tölthetünk drágám.-nyomtam egy puszit az arcára,aztán gyorsan összeszedtem minden cuccot ami kell és átmentem Jaimehez.Mivel kettesben voltunk ,most mindent meg tudtunk beszélni.Miután mondtam neki hogy velem bármit megbeszélhet ,rögtön kérdezősködni kezdett.Olyan kérdéseket tett fel hogy nekem milyen volt az első csókom és hány éves voltam.Nagyon nevettünk amikor elmeséltem neki hogy hogyan találkoztam először Justinnal és milyen volt az első randink.Végül az egyik legszebb ruhát választottuk ki a randira,ezt a ruhát nem rég kapta Justintól.Akkor vették amikor elmentek együtt vásárolni.A végeredmény csodálatos lett.Hosszú barna haja göndör fürtökben terült szét a vállán,s a fehér ruha remekül kihangsúlyozta a barna bőrét és haját.
-Jaime!Itt van Dylan...-kiabált fel Justin az emeletre amikor pontosan egy óra volt.
-Rendben.Egy perc és megyünk.-kiabált vissza Jaime apukájának,aztán hozzán fordult.-Anya!Szurkolj nekem!Nagyon izgulok.-ölelt át a kislányom,aki már nem is olyan kicsi.Láttam rajta hogy tényleg ideges.
-Egész végig csak rád fogok gondolni kicsim.De ne aggódj,minden jól fog sikerülni.Dylan csak ámulni fog hogy mennyire gyönyörű lettél.-mosolyogtam rá,aztán elindultunk lefele.Amikor odaértünk az ajtóhoz Dylan és Justin már beszélgettek ,de úgy tűnt jól érzik magukat.Észre sem vették hogy odaértünk.
-Készen vagyok.Mehetünk.-lépett oda Jaime Dylan mellé,aztán adtak két puszit egymásnak.
-Azta.Csodálatosan nézel ki Jaime.-mosolygott rá Dylan a lányunkra ,s mintha kicsit el is pirult volna.
-Köszönöm.-válaszolt Jaime.
-Az mi lányunk.-nevetett fel Justin miután ő is megcsodálta a remek munkát amit Jaimen végeztem.
-Bizony.Na jól van srácok menjetek mert lekésitek a mozit.-sürgettem kicsit őket aztán amikor elindultak kikísértük őket a kocsiig,ahol Kenny már várta őket.
-Sziasztok!Kenny vigyázz a lányunkra és tudod fél ötre hozd őt ahová megbeszéltük!Köszi tesó!-pacsizott le Justin Kennyvel,aztán elhajtottak.
-Kár hogy sietniük kellett.Még beszélgettem volna ezzel a Dylan fiúval.Tényleg jó fejnek tűnt.-mesélte Justin miközben visszasétáltunk a házba.
-Majd elhívjuk őt is jövőhét hétvégén a grill partyra és akkor megismerhetjük.Na mit szólsz?
-Remek ötleteid vannak édes.-nevetett aztán felkapott a hátára és becipelt a házba.
-Apa engem is viszel a hátadon?-futott oda hozzánk Jai amikor beértünk a házba.
-Igen.Na gyere nagyfiú!-mondta aztán azzal a lendülettel felkapta a hátára.Futottak vagy két kört a nappaliban ,aztán mikor Justin elfáradt leült Jared mellé a kanapéra.
-Hé szülinapos mit szólsz egy visszavágóhoz?-vette ki Jared kezéből a játékkonzolt.Imádnak xboxozni mind a ketten.A fiunkat pedig Justin szoktatta rá.Alig volt 3 éves már akkor az ölébe ültette és úgy játszottak.Most ugyan ezt csinálja Jai-el is.
-Felőlem mehet.Ha megint ki akarsz kapni.-nevetett Jared hangosan.Ilyenkor az összes fiú a nappaliban terem és szurkolnak egymásnak.Mi meg csak nevetünk rajtuk a lányokkal.Annyira aranyosak,teljesen komolyan veszik az egészet.
*a koncert előtt*
Jaimenek fél ötre kell ideérnie ,de Justin már négy órától kezdve mást sem csinál csak járkál fel alá.Kicsit izgul,de most már inkább a koncert miatt és nem a randi miatt.Ez lesz Jaime első nagy koncertje.Ahhoz tudnám hasonlítani mint amikor Justin először lépett fel a Madison Square Gardenben.Ez tényleg nagyon nagy koncert ,én is izgulok,Pattie és anya is izgul.Mindenki izgul Jaimeért.Kivéve Jared és Jai ők gyerekek módjára össze vissza szaladgáltak a színpadon és a színad mögött.Énekeltek és bohóckodtak a mikrofonba.
-Justin Biebert kérjük fáradjon fel a színpadra.-hallatszott egy furcsa hang a mikrofonból.De amikor a hang elnevette magát rájöttünk hogy Jared az csak elváltoztatta a hangját.
-Igen apa.Gyere fel!Énekelj velünk.-kuncogott Jai a mikrofonba.Justin csak elnevette magát és felment hozzájuk.
-Na itt vagyok.-lépett be az ajtón Jaime pár perc múlva fülig érő mosollyal.
-Jajj kicsim!Otthon mindent el kell mesélned!De most nyomás a hangpróbára.Selly már vár téged a színpadnál.-öleltem át szorosan Jaimet és anyáék is.Aztán mi is felmentünk a színpadhoz hogy mindent halljunk.
Mivel Jaime megérkezett így a fiúknak le kellett jönniük a színpadról,de nem szomorkodtak.Odalent tovább folytatták a bohóckodást.A próbán minden remekül ment,a koreográfia,az ének és minden tökéletesen össze volt rakva.
-Jaime!Ne izgul!Teljes szívedből énekelj,azért mert te ezt szereted csinálni,mert ezzel boldoggá teszel másokat is.Ne azért csináld mert ezt kell.Érezd jól magad a színpadon.Itt vagyunk ,ha bármi van.-fogta Justin Jaime arcát két keze közé aztán rövid beszéde után megpuszilta a homlokát.-Nagyon szeretlek kicsim!
-Én is téged apa.És titeket is.-mutatott ránk,aztán kitárta a karjait ,mert a jól megszokott csoportos ölelés következett.
-Helló LA!Szép este a mai!Hiszen egy nagyon különleges ember ad nektek koncertet.Köszöntsétek a színpadon a 13 éves Jaime Biebert!-kiabált hangosan a mikrofonba Selena.Jaime gyorsan kiszabadult az ölelésünkből ,mert most ő következett.Mindenki rá kíváncsi,mindenki őt figyeli.Amikor Selly kimondta a lányunk nevét a tömeg hatalmas őrjöngésbe kezdett.Jaime gyönyörű hangja az egész stadiont bezengte.Szinte libabőrös lettem annyira tökéletesen ment neki a színpadon.Mintha Justint néztem volna,teljesen olyan érzés volt.Justin felvette a nyakába Jait és úgy tomboltak.A többiek pedig csak szimplán össze vissza ugráltak és kiabáltak hogy Ez az Jaime!Még anya és Pattie is olyan hangosan kiabált amennyire tudott.Én pedig teljesen le voltam fagyva ,annyira elmondhatatlanul jó érzések kavarogtak bennem.
-Jól vagy Aby?-lépett oda Selena mellém aggódva aztán átölelt.
-Persze.Csak nagyon büszke vagyok Jaimere.És az egész családomra.Köszönöm Selena hogy ennyit foglalkozol a lányunkkal.Nagyon sokat jelent.-kiabáltam hangosan különben a zenétől nem lehetett volna hallani.
-Ez természetes.Nagyszerű gyerekeitek vannak.Imádok velük lógni.-mosolygott rám.-Na gyere!Tomboljunk mi is a többiekkel!-fogta meg a kezem aztán közelebb húzott a többiekhez.Itt a zene még hangosabb volt.De most nem törődtünk semmivel.Csak jól éreztük magunkat,így a könnyeimet sikerült visszatartanom de nem sokáig ugyanis a koncert végén egy különleges dalt adott elő Justin és Jaime együtt.Azt hiszem ez volt a legmegfelelőbb lezárása ennek a napnak,méghozzá Justin :Overboard című száma. Itt már nem tudtam visszatartani a könnyeimet.Csak zokogtam és zokogtam.Persze teljes mértékben a boldogságtól.Hol a gyerekeimet néztem ,hol pedig a színpadot ahol Justin és Jaime énekelt.
-Ne sírj anya!-ölelt át Jai ,mikor felvettem a karjaimba hogy jobban lásson.
-Nem sírok kicsim.Nagyon boldog vagyok.-pusziltam meg kis orrát aztán hagytam hogy a tökéletes előadás amit a férjem és a lányom nyújtottak magával ragadjon.Hihetetlen mennyire gyorsan telik az idő.Évekkel ezelőtt még otthon a tv előtt néztük Carrievel Justin.Most pedig a felesége vagyok,gyerekeink születtek.Közös tökéletes gyerekeink.A szám alatt végig csak az járt a fejemben mennyi mindent köszönhetek Justinnak.Megváltoztatta az életem és szebbé teszi minden napomat.Ő egy csodálatos ember.Ezt nem lehet elégszer megköszönni Pattienek ,hogy ilyen csodálatos embert nevelt belőle.Miután vége lett a számnak Justin és Jaime hatalmas mosollyal az arcán jött le a színpadról.Anyu,Pattie ,Jeremy,Selena és a többiek mindenki Jaime köré sereglett.
-Eszméletlen voltál kicsim!-ölelték át őt.Justin észrevette könnybe lábadt szemeimet így oda sétált hozzám.
-Mi a baj édes?-simította meg az arcom.
-Annyira szeretlek Justin!-néztem rá könnyes szemekkel.
-Én is téged Aubrey!-suttogta halkan aztán gyengéden megcsókolt.
https://www.youtube.com/watch?v=KQjVbq4xRgQ
Mivel ez az utolsó rész ,ezért mindenképpen szeretnék köszönetet mondani nektek.Nagyon hálásak vagyunk Katával nektek ezért a sok-sok oldalmegjelenítésért,a komikért és mert velünk követtétek végig Aubrey és Justin történetét.Próbáltam mindig izgalmas részeket hozni hiszen egy darabig egyedül írtam a blogot,aztán időhiány miatt kénytelen voltam egy embert választani magam mellé aki végül Kata lett.De nem bántam meg hogy így alakultak a dolgok sőt jobb is volt így.A közös munka nagyon jól ment és közben barátokká is kovácsolódtunk.A történetünkhöz is nagyon ragaszkodunk és nagyon szeretjük a szereplőket ,de egyszer sajnos véget kell érjen.Reméljük tetszeni fog nektek ez az utolsó rész ,amit én írtam nektek sok sok szeretettel!Mivel ez az utolsó rész ezért elég hosszúra sikeredett ,de nem véletlen.2 napot ölel fel csak ez az egy rész.Azért van egy jó hírünk is.Katával hamarosan elkezdünk majd egy másik blogot is.Reméljük azt is ennyire fogjátok szeretni és sok látogatója lesz majd.Részletekkel hamarosan jövünk.Nem húzom tovább az időtöket!Jó olvasást!És KÖSZÖNÜNK MINDENT,voltak olyan kommentek amiknél rendesen elérzékenyültünk annyira aranyosak vagyok.Sok puszi Kata és Evelin:)<3<3
Aubrey szemszöge:
*10 év múlva*
Mikor kislány voltam rengeteget töprengtem azon hogy milyen életem lesz felnőttként.Ki lesz a férjem?Vagy lesz-e egyátalán?Lesznek-e gyerekeim?Ha lesznek akkor mennyi?Milyen anyuka leszek?Így utólag visszagondolva teljesen más elképzeléseim voltak a jövőmet illetően.Akkor még teljesen biztos voltam abban hogy a férjem a télapó lesz és a gyerekeink pedig úgy fognak kinézni mint a manók.Anyáék persze csak nevettek rajtam amikor elmeséltem nekik hogy milyennek is képzelem el a jövőmet.Aztán az évek haladtával természetesen gyerekes elképzeléseim megváltoztak.Az első randim 13 évesen volt.Szinte oda meg vissza voltam amikor Harry az iskola egyik leghelyesebb sráca elhívott a moziba.Egy évig együtt voltunk,aztán Carrie egyszer rajta kapta ahogy az udvaron egy másik lánnyal csókolózik,így szakítottam vele.Istenem milyen kicsik voltunk és már akkor ilyeneken járt az agyunk.Emlékszek Carrie akkor kezdte el imádni Justin.Folyton csak a Baby című számát hallgatta és arról álmodozott hogy egyszer eljutunk a koncertjére.Sohasem hittem volna hogy tényleg így lesz.Egészen 17 éves korunkig.Amikor Jenny nénikém felajánlotta hogy itt LA-ben tölthetjük náluk a nyarat Carrievel.
Annyira boldogok voltunk hogy végre ide utazhatunk.Sikítozva hívtam fel Carriet amikor megtudtam hogy jöhetünk.Akkor utaztam először repülővel.Teljesen be voltunk zsongva.Tudtuk hogy ez lesz a legjobb nyarunk,de arra nem gondoltam hogy az egész életem meg fog változni egyetlen nyár alatt.Sőt egy pár nap alatt.Rengeteget buliztunk LA -ben,szinte minden felé jártunk.Jól éreztük magunkat.Egyik este nagyon unatkoztunk így elmentünk vásárolni,akkor szúrta ki Carrie a plakátot amin hatalmas betűkkel volt feltűntetve hogy a legendás Justin Bieber egy hét múlva koncertezik az egyik ismert arénában.Azonnal megvettük a jegyeket.Annyira nem rajongtam Justinért ,de tudtam ez mennyire fontos Carrienek így elmentem vele a koncertre.Aztán elveszett Jason és mint egy őrült kezdtem el keresni az idióta öcsémet.Hosszas keresés után találtam meg őt természetesen egy olyan helyen ahol nem kellett volna lennie.Majdnem ki is zavartak minket a színfalak mögül,de akkor jött Justin.Nem tudom hogy milyen képességekkel rendelkezik ez a srác,de már azon az estén sikerült magába bolondítania.Igazából fel sem fogtam a dolgokat olyan gyorsan történtek.A szívem majd kiugrott a helyéről minden pillanatban amikor megláttam.Innentől pedig jól ismeritek a történetet.Fülig szerelmes lettem a világ leghelyesebb pasijába.Akivel aztán össze is házasodtam és gyerekeink is születtek.4 gyönyörű gyermeknek adhattam életet.Először jött Jaime és Janice.Amikor megtudtam hogy ikreket várok kicsit megilyedtem hogy nehézkesen fognak menni a dolgok két babával,de szerencsére Justin apuka ként is kitűnően remekelt,így a nehéz időket is sikeresen átvészeltük.Az ikrek most 13 évesek,hihetetlen hogy szalad az idő.A lányok után3évvel pedig megszületett az első kisfiunk Jared.Vele akkor voltam várandós amikor az esküvőnk volt Justinnal.Jared is nagyfiú már ,holnap ünnepli a 10.szülinapját.5 évvel később pedig újabb taggal bővült a már így is hatalmas Bieber család.Jai Bieber 2021 március elsején látta meg a napvilágot.Igen jól olvastátok.Pontosan azon a napon született mint az apukája ,március elsején.Persze teljesen véletlen történtek így a dolgok ,de Justin eszméletlenül boldog volt aznap.Le nem lehetett törölni a vigyort a képéről.Büszke apukaként bámulta a kisfiunkat órákon át.
-Édesem te tudsz róla hogy Jaime holnap randizni megy?-ült le mellém a hintaágyba Justin.Ezzel kizökkentve a gondolataimból.Az arca szinte le volt dermedve.
-Öhm igen drágám.Tudok róla.Én engedtem el.-csókoltam arcon döbbent szerelmemet.
-Mi?Komolyan elengedted randizni a beleegyezésem nélkül?Hogy tehetted ezt kicsim?Ez az első randija.Én nem engedem meg neki hogy elmenjen.-fonta keresztbe vizes karjait duzzogva.Csak egy pillanatra ugrott ki a medencéből,addig amíg megbeszéljük ezt a dolgot.Gondolom az előbb közölte vele Jaime hogy elengedtem.
-Nyugi már Justin!Jaime már nem annyira kislány.Nekem is 13 évesen volt az első randim.És csak elmennek a moziba.Mi rossz van ebben?-mosolyogtam Justinra.Olyan aranyos volt ahogy így aggódik a lányunkért.
-Apu!Jössz már?Így sohasem fogok megtanulni úszni ,ha ennyit fecsegtek anyával.-kiabált kétségbeesetten Jai a medence széléről.
-Gyere öcsi majd én segítek.-húzta bele a vízbe Jared a kisöccsét.
-Mindjárt megyek kisfiam.-kiabált Justin aztán hozzám fordult.-Ezt még később megbeszéljük.-mondta picit dühösen aztán visszasietett a medencébe türelmetlen gyerekeinkhez.
-Apa!Miről beszéltetek anyával?-támadta le egyből Jaime az apukáját.
-Arról hogy nem mehetsz el a holnapi randidra.-mondta Justin szigorúan miközben a karjaiba vette Jait.Istenem Justin mit művelsz.Mondtam magamban.
-Ne hazudj Justin!Arról volt szó hogy majd még később megbeszéljük a dolgokat.-kiabáltam oda nevetve nekik.
-Ez nem igazság!Anya elengedett és én már igent mondtam Dylannek úgyhogy nem érdekel nem fogom lemondani.-csapott bele dühösen Jaime a tenyerével a vízbe,aztán kiviharzott a medencéből.
-Kislányom!Azonnal gyere vissza.Nem is ismerem azt a fiút.Hogy engednélek el?Ráadásul holnap este koncerted is lesz.-kiabált Justin Jaime után.Nem volt ideges,inkább csak aggódott.És ezzel megvolt az első apa-lánya veszekedés a családban.
-Csak hagyjatok békén!-üvöltött Jaime dühösen aztán becsapta maga mögött az ajtót.
-Gratulálok apa!Most elrontottad a kedvét,pedig már annyira boldog volt hogy anya elengedte.Nagyon tetszik neki ez a srác.És Dylan tényleg nagyon helyes.Hidd el apa!-magyarázott Janice Justinnak.
-Igazad van kicsim.-puszilta meg Janice homlokát.-Talán tényleg eltúloztam a dolgokat.
-Ne aggódj Justin!Megyek és beszélek vele.Ti addig maradjatok itt édeseim.Mindjárt jövünk.-integettem nekik.Aztán besétáltam a házba a kislányom után.
-Drágám!Hol vagy Jaime?-kiabáltam hangosan amint beértem a házba.
-Felrohant a szobájába.Utánna akartam menni de azt mondta hogy most senkivel sem szeretne beszélni.-mondta Pattie amikor a konyhába értem ,mert azt hittem ott megtalálom.
-Köszönöm Pattie.Aranyos vagy,de tudod milyen makacs.Majd én beszélek vele.-öleltem át aztán felrohantam a lépcsőn.
-Kicsim bejöhetek?-kopogtattam a szobája ajtaján aztán választ nem várva benyitottam.Jaime ott feküdt az ágyán,arcát a párnába temette úgy zokogott.
-Ugyan.Ne sírj Jaime!Tudod hogy apa mennyire szeret téged!Ő csak aggódik érted,mert még sohasem volt ilyen helyzetben.De úgyis el fog engedni.Beszélek vele.-simogattam Jaime hátát és kisimítottam arcából hosszú barna haját.
-Anya.Nagyon fontos nekem ez a randi.Nem szeretném lemondani.-ült fel miközben a szemeit törölgette.
-Nem is kell édesem.-öleltem át.Pár percet beszélgettünk még Jaimevel erről a holnapi randiról,aztán visszamentünk a többiekhez.
*este*
-Azt hiszem ez Selena lesz.Drágáim!Valaki kinyitná az ajtót?-mosolyogtam rá kedvesen a gyerekekre miközben megterítettük az asztalt Pattievel a vacsorához.
-Majd én!-kiáltottak fel mindannyian egyszerre,aztán mint egy csorda rohanni kezdtek az ajtó felé.
-Azt hiszem ez nem volt jó ötlet édes.Szegény Selena be sem tud majd jönni ennyi gyerektől az ajtón.-lépett mögém Justin.Kezeivel átölelt hátulról és nyomott egy hatalmas puszit az arcomra.
Friss illatát azonnal megéreztem mivel az előbb zuhanyozott le.S ha nem szólított volna a kötelességem biztos hogy ott maradok a karjai között.
-Haha.Dehogyis.Selena nagyon ért a gyerekekhez.Meg fogja oldani édes.-mosolyogtam Justinra aztán kimentem a többi tányérért a konyhába.
-Apa itt van Selly.-ugrott Jai Justin ölébe amikor visszaértem az étkezőbe.Már minden készen állt a vacsorázáshoz,csak arra vártunk hogy a többiek is leüljenek az asztalhoz.
-Szia!Gyere vacsorázz velünk.Számítottunk rád és neked is terítettünk.A gyerekek már nagyon vártak.-nyomtam két puszit Selena arcára üdvözlés képpen aztán mindenkit az asztal felé irányítottam.
-Igen.Már lerohantak az ajtóban.Hm nagyon finom illatok vannak.-szaglászott bele Sel a levegőbe,aztán ő is leült hozzánk az asztalhoz.Még szerencse hogy Justinéknak mindig is ilyen nagy asztaluk volt.Most hogy így végignézek 'kis' családunkon egy 10 személyes asztal nem lenne elég.
-Na gyerekek?Milyen lett a vacsi?-kérdezte Pattie mosolyogva.
-Mami.Isteni ez a sült hús.Mint mindig.-kacsintott Jared nagymamájára miközben falatozott.
-Igen tényleg nagyi.-helyeseltek a többiek is.
-Szóval azt csiripelték a madarak hogy valakinek holnap randija lesz.-hozta fel Selena végülis a témát amit nem kellett volna,mert még nem beszéltük meg a dolgokat.Nem szerettem volna ha a vacsora egy nagy veszekedéssel folytatódik.
-Hát...-kezdtem bele a mondandómba,de Justin közbevágott.Kezét összekulcsolta az enyémmel az asztal alatt.
-Igen.Jaimet moziba hívta az egyik fiú az iskolából.Azt hallottam róla hogy nagyon rendes gyerek.Úgyhogy úgy döntöttünk Aubeyval hogy elengedjük.De..-ebben a pillanatban kicsit megkönnyebbültem.Tudtam hogy úgy is elfogja engedni Justin,de azt nem sejtettem hogy ilyen hamar.Még rá sem kellett beszélnem.
-Komolyan apa?-pattant fel Jaime az asztaltól ,aztán odarohant Justinhoz és ölelgetni kezdte.-Köszi apu.Te vagy a legjobb.-puszilta meg az arcát,aztán visszaült a helyére ,de a hatalmas vigyort már nem lehetett letörölni az arcáról.Annyira jó érzés volt így látni a családot.Minden újra a régi lett.
-Kenny majd elvisz Titeket a moziba és ha ott végeztetek akkor egyenesen a próbára.És szeretnénk anyukáddal megismerni Dylant.Ha eljön érted holnap akkor bemutatkozhatna nekünk.-rukkolt elő Jus egy nem is rossz ötlettel.
-Persze.Ha szeretnétek szivesen bemutatom nektek.-mosolygott Jaime.
*fél órával később*
-Anyu mi is ott lehetünk amíg Selena és Jaime gyakorolnak?-jött utánnam Jai a konyhába miután végeztünk a vacsorával.
-Kicsim.Elég későre jár.Neked és Jarednek már aludni kellene.Ráadásul még le is kell fürödnötök.-magyaráztam neki miközben Justinnal bepakoltuk a tányérokat a mosogatógépbe.
-Majd én elintézem.Na gyere nagyfiú.Gyorsan lefürdünk.-kapta fel a vállára Justin Jait aztán elindultak felfele.
-De ez nem igazságos apa.Jaime és Janice miért lehetnek fel tovább?-hallatszott Jai durcás hangja.
-Mert ők nagyobbak mint ti és Jaime még gyakorol a holnapi koncertjére.Jared irány fürödni!-kiáltott Justin aztán kis időre eltűnt a fiainkkal.
-Hú de hosszú ez a nap.Alig várom hogy lepihenjek.-ültem le a többiekhez a nappaliba.Vagyis már csak Janice,Jazzy,Jaxon,Jeremy és Pattie volt ott.Jaime és Selena már el is tűntek,gondolom ők is fáradtak minnél hamarabb át akarják beszélni a dolgokat.
-Ne is mondd kicsim.Az egész várost bejártuk ma Jazzyvel amíg megtaláltuk a tökéletes ajándékot Jarednek.-sóhajtott Pattie.
-Igen.De azt hiszem ez tényleg nagyon fog tetszeni neki.Hiszen imád mindent amit vezetni lehet.-mosolygott Jazzy.
-Jézusom.Mit vettetek ti neki?Bármi is legyen az úgy tűnik nem lehetett olcsó.
-Amiatt ne aggódj Aby.Az unokáinknak mindent.Majd holnap reggel meglátjátok.-kacsintott Jeremy.
-Nagyon sejtelmesek vagyok.De rendben.Remélem akkor mindenki tudja a holnapi tervet.-néztem rájuk kérdően.
-Persze.Justin felvilágosított minket még ma reggel.-nevetett Jaxon.
-Na jó.Felmegyek megnézem a fiúkat hogy haladnak a fürdéssel.Justin képes velük elbohóckodni az időt mint a multkor.Észre sem veszik és már éjfél van.-nevettem amikor eszembe jutott a multkori eset.Egyszer nem figyeltem oda rájuk és ez lett a vége.Lassan battyogtam fel a lépcsőn ,egészen a fürdőszobába.Jaime hangját remekül lehetett hallani a folyosón.Gyönygörű hangja amit az édesapjától örökölt csak úgy bezengte a házat.
-Anya !Nézd apát!-kiáltott fel Jai mikor beértem a fürdőbe.A fiúk azonnal hatalmas nevetésbe törtek ki.Igen sejtettem hogy megint elszórakoznak majd.Mikor megláttam hogy hogy néz ki Justin akkor én is elnevettem magam.
-Úgy látom kicsit megöregedtél szivem.De így is jól nézel ki ,ezzel az ősz szakállal.-ültem le Justin mellé a fürdökádhoz.
-Tudom.Hiányoztál nekünk.-hajolt oda Justin hirtelen hozzám aztán megcsókolt.
-Justin!Most én is tiszta hab lettem.Rosszabb vagy mint a gyerekek.-löktem el gyengéden magamtól,aztán tisztogatni kezdtem az arcom.
-Semmi baj.Ezután úgyis mi fürdünk.-mosolygott rám győztesen.
-Na jól van fiúk.Most már elég lesz a pancsolásból.-álltam fel hirtelen aztán odanyújtottam nekik a törülközőket.Gyorsan felöltöztettük őket a pizsamájukba aztán egyenként ágyba dugtuk őket.Természetesen Jainek még mesélni is kellett mivel csak öt éves.Jarednél már ez egyszerűbben megy,de a jóéjt puszi az soha sem maradhat el.
-Na végre!Most már csak is az enyém az imádnivaló feleségem,-suttogta halkan Justin a fülembe amikor becsuktuk Jared szobájának az ajtaját.Lassan magához húzott és nyomott egy puszit a nyakamra.
-Még a lányok hátra vannak.Légy türelmes édes!Várd ki a sorod!-mosolyogtam rá,mikor olyan szomorú kiskutya arcot vágott.Gyorsan adtam a szájára egy puszit,aztán elkezdetem húzni a lányok szobája felé.Igen rengeteg szoba van a házban,mégis ők annyira ragaszkodnak egymáshoz hogy egy szobában vannak.Gyorsan bekopogtunk az ajtón aztán bementünk Justinnal.
-Szia kicsim!Mit csinálsz?-kérdeztem tőle,mondjuk egyértelműen látszott hogy egy koreográfiát gyakorol.
-Sziasztok.Csak a jövőheti előadásra gyakorlok.Van egy mozdulat ami nem igazán jön össze.-vonta meg a vállát aztán leült mellénk az ágyra.
-Ne aggódj!Egy hét alatt rengeteget lehet gyakorolni.Az előadáson pedig tökéletesen fog menni.Ebben biztos vagyok.-ölelte át Justin Janicet.
-Igen apu.Tudom és köszönöm.
-Megjöttem!Mára végeztünk.Selly pedig hazament azt mondta hogy puszil Titeket.-lépett be a szobába hirtelen Jaime.
-Remek.Akkor mi megyünk is,ha nem haragszotok.Már nagyon álmosak vagyunk anyával.-mondta Justin a lányoknak.Justin drága.Tudom mi jár a fejedben."Álmosak vagyunk".Jó kifogás.
-Igen.Hosszú volt ez a mai nap.De tíz perc múlva kapcsoljátok le a villanyt,tudjátok hogy mama úgyis ellenőrizni fogja.-gyorsan adtunk nekik puszit,aztán kisiettünk az ajtón.
-Jóéjt!-néztünk még vissza az ajtóból aztán kijöttünk.Justin már rögtön az ajtóban letámadt.A falnak nyomott és vadul csókolózni kezdtünk.
-Justin!Ne itt!-lihegtem halkan.Mire Jus hirtelen felkapott az ölébe és becipelt a szobába.Letett az ágyra aztán kulcsra zárta az ajtónkat.Szinte letépte a ruháimat.Lassan haladtunk a zuhanyzó felé és egy pillanatra sem hagytuk abba a csókolózást.Észre sem vettem hogy Justin megnyitotta a csapot,csak azt hogy hirtelen melegség öntötte el a testem.Kezeimet Justin nyaka köré fontam és gyönyörű barna szemeit csodáltam.Szinte megbabonáz velük.
-Annyira szeretlek Aubrey.Te vagy életem legjobb döntése.-suttogta miközben homlokát az enyémnek döntötte.
-Én is szeretlek Justin.-simítottam végig az arcát aztán újra csókolózni kezdtünk.
*másnap*
A többiekkel már korán reggel felkeltünk hogy előtudjuk készíteni a lakást mire Jared felébred.Mindenki átjött hozzánk Scooterék,Jenny néniék,Selena,Scarlett és Fredo,Carrieék és persze anyáék is de ők mindig itt vannak.Az étkezőt és a teraszt díszítettük fel mert úgy gondoltuk hogy főként itt tartjuk a kis összejövetelünket.Végülis annyi ajándék gyűlt össze hogy a szoba közepére pakoltuk össze őket egy halomba.Még megvártuk a 9 órát ,aztán Justin felébresztette a szülinapost azzal az indokkal hogy reggelizünk.Jared álmosan lépkedett lefele a lépcsőn.Nagyon meglepődött mikor a hatalmas tömeg elénekelte neki a Boldog szülinapot!
-Oh drágám!Ne sírj ,mert én is sírni fogok.-suttogtam oda Justinnak mikor észrevettem hogy a szemeit törölgeti.Tudtam hogy mit érez hiszen én is a könnyeimmel küszködtem.Büszkék vagyunk.Hihetetlenül büszkék vagyunk a négy csodálatos gyerekünkre.Miután Jared elfújta a gyertyákat Pattie segített neki felvágni a tortát.Mindenki kapott egy szeletet.Jared nagyon gyorsan befalta azt az egy szelet tortát.Sietett hogy minnél hamarabb kibonthassa az ajándékait.Minden ajándék nagy sikert aratott.Végül kiderült hogy Pattieék egy quadot vettek Jarednek,amit a fiunk azonnal ki is próbált amint meglátta.Csak úgy száguldoztak vele az udvarban Justinnal együtt.Mint két nagy gyerek.
*később*
-Anya!Segítessz elkészülni a randira?-lépett be Jaime a szobánkba olyan dél körül mikor már minden vendég távozott.
-Jaime!Ide jössz kicsit?-ült fel Justin aztán kezeit a lányunk felé nyújtotta hogy átölelje.
-Igen apu,de sietnem kell.Dylan egy órára jön és még sehol sem tartok.-sétált oda hozzánk Jaime mosolyogva.
-Csak egy perc.Kicsim érezzétek nagyon jól magatokat!Sajnálom hogy először annyira hirtelen reagáltam.Azért óvatosan ezzel a fiúval.Ne feledd Kenny ott lesz és mindent lát.-mondta Justin teljesen komolyan.Szinte alig akarta elengedni Jaimet.
-Apa!Csak moziba megyünk.Ne izgulj már!-mosolygott Jaime Justinra aztán elindult a szobája felé.
-Na jössz anya?-nézett rám.
-Igen kincsem.Csak egy perc.Mindjárt megyek utánnad!-mondtam halkan.
-Fhú!El sem hiszem hogy ilyen hamar felnőnek...-temette Justin az arcát a tenyerébe amikor kiment a lányunk.
-Tudom.Ezért ki kell használnunk minden egyes percet amit velük tölthetünk drágám.-nyomtam egy puszit az arcára,aztán gyorsan összeszedtem minden cuccot ami kell és átmentem Jaimehez.Mivel kettesben voltunk ,most mindent meg tudtunk beszélni.Miután mondtam neki hogy velem bármit megbeszélhet ,rögtön kérdezősködni kezdett.Olyan kérdéseket tett fel hogy nekem milyen volt az első csókom és hány éves voltam.Nagyon nevettünk amikor elmeséltem neki hogy hogyan találkoztam először Justinnal és milyen volt az első randink.Végül az egyik legszebb ruhát választottuk ki a randira,ezt a ruhát nem rég kapta Justintól.Akkor vették amikor elmentek együtt vásárolni.A végeredmény csodálatos lett.Hosszú barna haja göndör fürtökben terült szét a vállán,s a fehér ruha remekül kihangsúlyozta a barna bőrét és haját.
-Jaime!Itt van Dylan...-kiabált fel Justin az emeletre amikor pontosan egy óra volt.
-Rendben.Egy perc és megyünk.-kiabált vissza Jaime apukájának,aztán hozzán fordult.-Anya!Szurkolj nekem!Nagyon izgulok.-ölelt át a kislányom,aki már nem is olyan kicsi.Láttam rajta hogy tényleg ideges.
-Egész végig csak rád fogok gondolni kicsim.De ne aggódj,minden jól fog sikerülni.Dylan csak ámulni fog hogy mennyire gyönyörű lettél.-mosolyogtam rá,aztán elindultunk lefele.Amikor odaértünk az ajtóhoz Dylan és Justin már beszélgettek ,de úgy tűnt jól érzik magukat.Észre sem vették hogy odaértünk.
-Készen vagyok.Mehetünk.-lépett oda Jaime Dylan mellé,aztán adtak két puszit egymásnak.
-Azta.Csodálatosan nézel ki Jaime.-mosolygott rá Dylan a lányunkra ,s mintha kicsit el is pirult volna.
-Köszönöm.-válaszolt Jaime.
-Az mi lányunk.-nevetett fel Justin miután ő is megcsodálta a remek munkát amit Jaimen végeztem.
-Bizony.Na jól van srácok menjetek mert lekésitek a mozit.-sürgettem kicsit őket aztán amikor elindultak kikísértük őket a kocsiig,ahol Kenny már várta őket.
-Sziasztok!Kenny vigyázz a lányunkra és tudod fél ötre hozd őt ahová megbeszéltük!Köszi tesó!-pacsizott le Justin Kennyvel,aztán elhajtottak.
-Kár hogy sietniük kellett.Még beszélgettem volna ezzel a Dylan fiúval.Tényleg jó fejnek tűnt.-mesélte Justin miközben visszasétáltunk a házba.
-Majd elhívjuk őt is jövőhét hétvégén a grill partyra és akkor megismerhetjük.Na mit szólsz?
-Remek ötleteid vannak édes.-nevetett aztán felkapott a hátára és becipelt a házba.
-Apa engem is viszel a hátadon?-futott oda hozzánk Jai amikor beértünk a házba.
-Igen.Na gyere nagyfiú!-mondta aztán azzal a lendülettel felkapta a hátára.Futottak vagy két kört a nappaliban ,aztán mikor Justin elfáradt leült Jared mellé a kanapéra.
-Hé szülinapos mit szólsz egy visszavágóhoz?-vette ki Jared kezéből a játékkonzolt.Imádnak xboxozni mind a ketten.A fiunkat pedig Justin szoktatta rá.Alig volt 3 éves már akkor az ölébe ültette és úgy játszottak.Most ugyan ezt csinálja Jai-el is.
-Felőlem mehet.Ha megint ki akarsz kapni.-nevetett Jared hangosan.Ilyenkor az összes fiú a nappaliban terem és szurkolnak egymásnak.Mi meg csak nevetünk rajtuk a lányokkal.Annyira aranyosak,teljesen komolyan veszik az egészet.
*a koncert előtt*
Jaimenek fél ötre kell ideérnie ,de Justin már négy órától kezdve mást sem csinál csak járkál fel alá.Kicsit izgul,de most már inkább a koncert miatt és nem a randi miatt.Ez lesz Jaime első nagy koncertje.Ahhoz tudnám hasonlítani mint amikor Justin először lépett fel a Madison Square Gardenben.Ez tényleg nagyon nagy koncert ,én is izgulok,Pattie és anya is izgul.Mindenki izgul Jaimeért.Kivéve Jared és Jai ők gyerekek módjára össze vissza szaladgáltak a színpadon és a színad mögött.Énekeltek és bohóckodtak a mikrofonba.
-Justin Biebert kérjük fáradjon fel a színpadra.-hallatszott egy furcsa hang a mikrofonból.De amikor a hang elnevette magát rájöttünk hogy Jared az csak elváltoztatta a hangját.
-Igen apa.Gyere fel!Énekelj velünk.-kuncogott Jai a mikrofonba.Justin csak elnevette magát és felment hozzájuk.
-Na itt vagyok.-lépett be az ajtón Jaime pár perc múlva fülig érő mosollyal.
-Jajj kicsim!Otthon mindent el kell mesélned!De most nyomás a hangpróbára.Selly már vár téged a színpadnál.-öleltem át szorosan Jaimet és anyáék is.Aztán mi is felmentünk a színpadhoz hogy mindent halljunk.
Mivel Jaime megérkezett így a fiúknak le kellett jönniük a színpadról,de nem szomorkodtak.Odalent tovább folytatták a bohóckodást.A próbán minden remekül ment,a koreográfia,az ének és minden tökéletesen össze volt rakva.
-Jaime!Ne izgul!Teljes szívedből énekelj,azért mert te ezt szereted csinálni,mert ezzel boldoggá teszel másokat is.Ne azért csináld mert ezt kell.Érezd jól magad a színpadon.Itt vagyunk ,ha bármi van.-fogta Justin Jaime arcát két keze közé aztán rövid beszéde után megpuszilta a homlokát.-Nagyon szeretlek kicsim!
-Én is téged apa.És titeket is.-mutatott ránk,aztán kitárta a karjait ,mert a jól megszokott csoportos ölelés következett.
-Helló LA!Szép este a mai!Hiszen egy nagyon különleges ember ad nektek koncertet.Köszöntsétek a színpadon a 13 éves Jaime Biebert!-kiabált hangosan a mikrofonba Selena.Jaime gyorsan kiszabadult az ölelésünkből ,mert most ő következett.Mindenki rá kíváncsi,mindenki őt figyeli.Amikor Selly kimondta a lányunk nevét a tömeg hatalmas őrjöngésbe kezdett.Jaime gyönyörű hangja az egész stadiont bezengte.Szinte libabőrös lettem annyira tökéletesen ment neki a színpadon.Mintha Justint néztem volna,teljesen olyan érzés volt.Justin felvette a nyakába Jait és úgy tomboltak.A többiek pedig csak szimplán össze vissza ugráltak és kiabáltak hogy Ez az Jaime!Még anya és Pattie is olyan hangosan kiabált amennyire tudott.Én pedig teljesen le voltam fagyva ,annyira elmondhatatlanul jó érzések kavarogtak bennem.
-Jól vagy Aby?-lépett oda Selena mellém aggódva aztán átölelt.
-Persze.Csak nagyon büszke vagyok Jaimere.És az egész családomra.Köszönöm Selena hogy ennyit foglalkozol a lányunkkal.Nagyon sokat jelent.-kiabáltam hangosan különben a zenétől nem lehetett volna hallani.
-Ez természetes.Nagyszerű gyerekeitek vannak.Imádok velük lógni.-mosolygott rám.-Na gyere!Tomboljunk mi is a többiekkel!-fogta meg a kezem aztán közelebb húzott a többiekhez.Itt a zene még hangosabb volt.De most nem törődtünk semmivel.Csak jól éreztük magunkat,így a könnyeimet sikerült visszatartanom de nem sokáig ugyanis a koncert végén egy különleges dalt adott elő Justin és Jaime együtt.Azt hiszem ez volt a legmegfelelőbb lezárása ennek a napnak,méghozzá Justin :Overboard című száma. Itt már nem tudtam visszatartani a könnyeimet.Csak zokogtam és zokogtam.Persze teljes mértékben a boldogságtól.Hol a gyerekeimet néztem ,hol pedig a színpadot ahol Justin és Jaime énekelt.
-Ne sírj anya!-ölelt át Jai ,mikor felvettem a karjaimba hogy jobban lásson.
-Nem sírok kicsim.Nagyon boldog vagyok.-pusziltam meg kis orrát aztán hagytam hogy a tökéletes előadás amit a férjem és a lányom nyújtottak magával ragadjon.Hihetetlen mennyire gyorsan telik az idő.Évekkel ezelőtt még otthon a tv előtt néztük Carrievel Justin.Most pedig a felesége vagyok,gyerekeink születtek.Közös tökéletes gyerekeink.A szám alatt végig csak az járt a fejemben mennyi mindent köszönhetek Justinnak.Megváltoztatta az életem és szebbé teszi minden napomat.Ő egy csodálatos ember.Ezt nem lehet elégszer megköszönni Pattienek ,hogy ilyen csodálatos embert nevelt belőle.Miután vége lett a számnak Justin és Jaime hatalmas mosollyal az arcán jött le a színpadról.Anyu,Pattie ,Jeremy,Selena és a többiek mindenki Jaime köré sereglett.
-Eszméletlen voltál kicsim!-ölelték át őt.Justin észrevette könnybe lábadt szemeimet így oda sétált hozzám.
-Mi a baj édes?-simította meg az arcom.
-Annyira szeretlek Justin!-néztem rá könnyes szemekkel.
-Én is téged Aubrey!-suttogta halkan aztán gyengéden megcsókolt.
https://www.youtube.com/watch?v=KQjVbq4xRgQ
2014. június 20., péntek
49. rész Wedding night (Kata:))
Amint felébredtem, rögtön oldalra fordultam, hogy oda tudjak bújni Justin-hoz, de ő már nem volt mellettem. Kerdőn ültem fel az ágyon, majd a gyerekhangokat hallva csendben lesétáltam a földszintre.
- Jó reggelt, Drágaság!- ölelte át a derekam Justin, majd megcsókólt.
- Sziasztok, életeim!- hajoltam le mosolyogva, mert Jaime és Janice nevetgélve átölelte a lábam. Felkaptam őket a kezembe, mire átkarolták a nyakamat, és cuppanós puszikkal lepték el az arcom.- Hogy aludtatok?
- Jól- kuncogtak, mire magamhoz ölelve őket pusziltam a hajukba.
- Apa mit csinál?- kérdeztem a kicsik válla fölött, mert Justin a konyhaasztalon kotyvasztott valamit.
- Apa gofrit süt- hajolt hozzám egy csókért Justin.
- Drágám, ahhoz nem kéne gofrisütő is?- nevettem fel, majd a kicsiket a földre téve közelebb léptem a szerelmemhez.
- Ez nem az?- emelte fel kérdőn a kenyérpirítót, amiből a kissé megpirított gofri csordogált.
- Nem- nevettem, majd gyorsan kikaptam a kezéből, és a mosogatóba hajítottam.- Szívem, a gofrisütő kinyitható..tudod!
- Most már értem- ölelt át, arcomat pedig vállába fúrtam.- Sikerült helyszínt választani az esküvőre?
- Igen- mosolyogtam rá, majd arcon pusziltam.- Selena azt mondta, lebeszéli a krapekkal, úgyhogy igen, a helyszín lezsírozva.
- Örülök.
Ebben a pillanatban csengettek.
- Kinyitom!- kurjantott elsőnek Jaime, majd az ajtóhoz szaladt,és feltépte.
Sel mosolyogva kapta fel a nevetgélő piciket, akik sikongatva szaladtak felé.
- Sziasztok!- nevetett fel a lánykákat ölelve.
- Szia- mosolyogtunk rá Justin-nal, aki még mindig engem ölelt át,egyik kezével.
- Figyeljetek- lépdelt hozzánk, mialatt a picik visszaszaladtak babázni.- Beszéltem azzal a csávóval, és azt mondta, neki csak egy hónap múlva jó, mert előtte, és utána már be vannak hozzá jelentkezve.
- Egy hónap? Az nagyon kevés- túrtam gondterhelten a hajamba.
- Megoldjuk, kicsim- puszilta meg a szám Justin.
- Meg lehet oldani, Aby- simította meg a karom Sel.- Viszont rengeteg dolgot kell elintézni: meghívókat kell gyártani, megszervezni a műsorokat, megrendelni a tortát, menyasszonyi ruhát venni..esetleg kölcsönözni- sorolta, miközben ujjain számokkal jelezte a teendőket.- A legjobb lenne, ha már ma nekilátnánk!
- De mégis hol kezdjük?- kérdeztem.
- Mondjuk a ruhánál!- csapta össze a tenyerét örvendezve Selena, majd a karomat megragadva elkezdett felhúzni a lépcsőn.- Justin, rendezd el a kicsiket, mindjárt jövünk!
Az emeleten gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, felkaptam a táskám, és feltettem egy szolid sminket.
- Kész vagyok, mehetünk- mosolyogtam Selenára a lépcső tetején.
- Hova-hova, hölgyemények?- zökkentett ki minket a gondolatainkból Pattie.
- Pattie, a szívbajt hoztad rám- nevettem, kezemet pedig gyorsan dobogó szívemre tapasztottam.
- Ne haragudjatok- mosolygott ránk kedvesen.- Mi ez a nagy örömködés?
- Pattie, egy hónap múlva lesz az esküvőnk!- virultam ezerrel.
- Jaj, de jó, istenem- könnyezett be Pattie, majd megöleltük egymást.- És akkor? Merre mentek?
- Hát, mi Aubrey-val elhúzunk ruhát választani,meg a többi cuccot megrendelni- sorolta Sel.- Justin pedig..őt nem tudom.
- Mit nem tudsz?- kiabált fel, lentről Justin, mire lesiettünk a lépcsőn.
- Itt maradsz velük?- kérdeztem Justin-t, a kicsik felé biccentve.
- Kincsem, nekem is van ám elintézni való dolgom- húzott magához.
- Ezen ne essetek kétségbe!- szólt közbe Pattie.- Mi itthon leszünk!
- Biztos?- kérdezte Justin.
- Fiam, az unokáinkra mindig jut idő!- mosolygott ránk.
- Ó, köszönjük- öleltem meg Pattie-t.
- Akkor szerintem mi menjünk is- húzott ki az ajtón Sel.- Sziasztok!
- Szia anya!- öleltek meg a kicsik.
- Legyetek jók- pusziltam meg őket. Miután Justin is elbúcsúzkodott a csöppségektől, együtt indultunk útnak.
*4 órával később*
*Selena szemszöge*
Aby-vel már végigjártuk az összes lehetséges menyasszonyi ruhaszalont. Aubrey vagy 100-at felpróbált. Hál'istennek, az utolsó boltban egy hozzá tökéletesen illő, gyönyörű ruhát sikerült megvenni. Kicsit átalakítják, és az esküvő napjára már készen lesz.
- El kéne menni megrendelni a tortát, meg a meghívókat- töprengtem, amikor behuppantunk a kocsimba.
- Hogy legyen?- csatolta be az övét mellettem Aby.
- Szerintem.. te intézd el a tortát Justin-nal, én meg elmegyek a meghívókhoz..- vigyorodtam el.
- Ugyan, ne hülyéskedj- mosolygott rám Aubrey,majd elővette a telefonját.- Menj csak haza, nyugodtan, majd mi elintézzük ezeket Justin-nal. Te már eleget segítettél!
- De ez nekem nem teher, Aby- löktem meg huncutul a karját.
- Vita lezárva, te szépen hazamész, és lepihensz- makacskodott, majd beleszólt a kagylóba.- Szia, drágám. Igen. Hát, megmondtam neki, hogy nyugodtan menjen haza pihenni... Tudom.. Oké. Még el kéne mennünk a tortát megcsináltatni, meg a meghívókat lerendezni.. Jó.. Rendben.. Szia, édesem.. Puszi, szeretlek!
- Na?- kérdeztem, az utat fürkészve.
- Azt mondta, tegyél ki a tortásnál, és majd ő is odajön- mosolygott előrenézve Aubrey.
- Rendben- feleltem, majd odavezettem a cukrászda elé.- Biztos ne segítsek?- kérdeztem, miközben Aby kiszállt az autóból.
- Teljesen- kacsintott.
- Hívj, ha otthon vagytok!- dobtam egy puszit, majd elhajtottam.
Mialatt Aby Justin-nal beszélt, egy hiper-szuper ötletem támadt, úgyhogy, ahelyett, hogy hazamentem volna, Justin-ékhoz hajtottam.
- Halihó- nyitottam be, mire Jaime és Janice nevetve szaladtak felém, és átölelték a lábamat.- Sziasztok, drágák!- öleltem őket magamhoz.
- Hogyhogy itt?- mosolygott rám az asztalt törölgetve Pattie.
- El sem hiszed, milyen jó ötletem támadt!- ujjongtam, majd odaültem mellé, és elújságoltam neki a tervemet.
*1 hónap múlva*
*Aubrey szemszöge*
Anya és Pattie, mint valami eszeveszett nagymamák, úgy rohangáltak körülöttem. A szobát teljes egészében virágok borították. Kezemet a hasamon nyugtattam, és próbáltam egyenletesen venni a levegőt. Újra, meg újra farkasszemet néztem az előttem álló tükörben lévő önmagammal,és próbáltam feldolgozni,hogy menyasszony vagyok. A szemhéjfestékem tökéletes, a hajam kifogástalanul van összefogva, és csak egy aranyos tincs lóg a homlokomba.
A fehér körömcipőmben nagyon sokat kellett tipegnem a lakásban, hogy ne essek el benne, de megérte. Olyan, mintha rám öntötték volna. A fátylamat a földön húztam magam után, mert így Jaime és Janice tudta hozni, csöpp kezeikben..persze, Selena segítségével.
- Kész vagy, életem?- jött mellém anya mosolyogva. Ő is gyönyörű volt. Nem szeretett volna szoknyában lenni, így megegyeztek Pattie-vel, hogy ők ketten nadrágkosztümben lesznek:mindkettőjükön egy bézs kosztüm volt, hímzett mintákkal, rendesen összefogott hajjal, és kifogástalan sminkkel. Tipikus példanagyik.
- Azt hiszem- mosolyodtam el halványan, és remegve az adrenalintól feltápászkodtam. Habos ruhám szétterült körülöttem, az arcom pedig rögtön pirospozsgás lett, amint rájöttem, hogy kis híján 200 ember fogja látni, amint az oltárhoz sétálok, kezemben egy nagy csokor virággal.
- Indulnunk kell- lépett be az ajtón Pattie.- Ügyes leszel, szívem- mosolygott rám kedvesen, majd anyával kimentek a szobából.
Tudtam, hogy ha megszólal a zene, az a tipikus esküvői, akkor ki kell mennem, nem szabad elesnem, és életem szerelmével kell összekötnöm az életem az oltárnál.
A virágcsokromat a kezembe fogva, egy nagyot sóhajtottam, és vártam, hogy megszólaljon a zene.
Pillanatokon belül felcsendült a jól ismert ritmus, majd a halk motoszkálás, ami azt jelentette, hogy felálltak az emberek a teremben. Remegő levegővételem után megálltam a templom ajtaja előtt. Szemeimmel Őt kerestem. Mosolyogva figyelt engem, ahogyan az összes ember is, aki jelen volt.
Szépen, lassan indultam el, két kislányom pedig hozzám csatlakozott, Selena pedig belém karolt, így mosolyogva mentünk az oltár előtt álló szerelmem felé. Fotósok kattogtattak előttem, új cikket szerkesztve ezzel,amit majd a hírekre éhes rajongók közé dobhatnak. Minden oldalról lekaptak, így kicsit kezdtem feszengeni. Nem azért jöttem, hogy az életem legboldogabb napja közhír legyen. De pontosan tudtam, mennyit jelent ez egy beliebernek, így nem szóltam, egy szót se.
Mikor az oltárhoz értem, Selena adott két puszit, majd a kezemet Justin kezébe tette. Mosolyogva fúrtam tekintetem Justinéba. Amint megéreztem kezét a kezemen, elöntött a megkönnyebbülés, és a fülemben sem dobogott már annyira a vér, mint azelőtt.
Mikor összefontuk ujjainkat, és a pap felé fordultunk, az mosolyogva kezdett bele:
- Azért gyűltünk ma itt össze...
A szertartás végtelenül hosszúnak tűnt volna, ha nem a világ legédesebb embere szorongatta volna a kezemet, azt sugározva: "szeretlek". Végül pedig elérkeztünk a végéhez...
- Aubrey Haddson! Szeretnéd-e férjedül, az itt megjelenő Justin Biebert?
- Igen- válaszoltam mosolyogva, a szívem pedig maximum fokozatra kapcsolva dübörgött a torkomban. Justin tekintetembe fúrta az övét, és szája egyik sarkát finoman mosolyra húzta.
- Justin Bieber! Szeretnéd-e feleségedül, az itt megjelenő Aubrey Haddson-t?
- Igen- felelte határozottan Justin, engem pedig, valami furcsa ok miatt, elöntött a megkönnyebbülés.
- Megcsókolhatod a menyasszonyt!- mosolyodott el barátságosan a pap.
Justin a kezemnél fogva magához húzott, kezeit a derekam köré fonta, és megcsókolt. A hajába túrva belemosolyogtam csókunkba. A tömeg tapsolt, és éljenzett, én pedig soha nem voltam boldogabb.
Percekkel később már a rizsfelhőben álltunk, és nevetve fogtuk egymást kezét, a világ legboldogabb mosolyával.
A lagzira levetettem a menyasszonyi ruhámat, és anyáék, meg Selena segítségével "menyecske" ruhába öltöztem át.
Mikor visszamentem az ünneplő tömeghez, nagyon sokan gratuláltak, amit szívélyes mosollyal köszöntünk meg.
- Khm..Elnézést! Egy kis figyelmet kérek!- hallottuk Selena hangját a mikrofonban. Mindenki elhalkult, és figyelmesen nézte, amint Selena, Jaime és Janice a színpadon álldogálnak.- Először is: nagyon sok boldogságot az ifjú párnak!- taps és füttykoncert követte ezt a mondatát, és a kislányaink is nevetgélve tapsikoltak, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.- Jaime és Janice is szeretne sok boldogságot kívánni drága szüleiknek! Gyerünk, lányok!- mosolyogva lehajolt, és Jaime kezébe adta a mikrofont, majd leugrott a színpadról, és kicsit hátrébb állva elkezdett egy dalt, amit Jaime mosolyogva, és kicsit zavarban, folytatott, végül már teljesen ő énekelte.
Könny szökött a szemembe, és sírós mosolyra húztam a számat.Éreztem, ahogyan egy két öleli magához a derekam. Justin-ra néztem, aki szintén a könnyeivel küzdött. Jaime csodálatos hangja betöltötte az egész termet. Janice óvatosan elkezdett tipegni, apró szoknyácskája pedig pillangóként repkedett körülötte.
Aztán Selena felemelte a karját. Ugyanabban a pillanatban Janice ugrott egyet a levegőben, Jaime pedig felvitte a hangját, és hamisság nélkül hajlította vissza.
A könnyeim utat törtek maguknak, és végigcsorogtak az arcomon. Justin ujja hegyével letörölte a könnycseppeket, mire mosolyogva megcsókoltam. Kis lánykáink vigyorogva meghajoltak, mire őrületes tapsvihar tört ki. Justin-nal odasiettünk a színpadhoz, és lekaptuk onnan a lányainkat.
- Nagyon ügyesek voltatok!- pusziltam meg őket.
- Miért sírtok?- lepődött meg Jaime.
- Olyan büszkék vagyunk rátok- mosolygott könnyes szemmel Justin, mire megsimítottam az arcát.
- Ki kér tortát?- kiáltotta Pattie és anya.
A picik kipattantak a kezünkből, és a többieket félrelökve szaladtak az emeletes tortához.
- Szívem- ölelt át Justin,mire mosolyogva mogyoróbarna szemeibe néztem.- Valamit nagyon jól csinálunk, hogy két ilyen tündér kislányunk van...
- Tudom, drágám, tudom- mosolyodtam el a kicsik felé nézve. Kezem a pocakomra csúszott.- Szeretlek- csókoltam meg Justin-t.
- Én is, édesem- mondta, majd magához húzva átölelt.
Életem legboldogabb napja volt. Tudtam, hogy a világ legrendesebb emberével kötöttem össze az életem, és hogy a csodálatos ikerlánypárosunk mindenünket betölti. Mosolyogva hajtottam a fejem Justin vállára, és közben azon gondolkoztam, milyen lesz majd a következő évünk. Új családtag, új élmények. De ugyanaz a szeretet, és ugyanaz a szerelem...
- Jó reggelt, Drágaság!- ölelte át a derekam Justin, majd megcsókólt.
- Sziasztok, életeim!- hajoltam le mosolyogva, mert Jaime és Janice nevetgélve átölelte a lábam. Felkaptam őket a kezembe, mire átkarolták a nyakamat, és cuppanós puszikkal lepték el az arcom.- Hogy aludtatok?
- Jól- kuncogtak, mire magamhoz ölelve őket pusziltam a hajukba.
- Apa mit csinál?- kérdeztem a kicsik válla fölött, mert Justin a konyhaasztalon kotyvasztott valamit.
- Apa gofrit süt- hajolt hozzám egy csókért Justin.
- Drágám, ahhoz nem kéne gofrisütő is?- nevettem fel, majd a kicsiket a földre téve közelebb léptem a szerelmemhez.
- Ez nem az?- emelte fel kérdőn a kenyérpirítót, amiből a kissé megpirított gofri csordogált.
- Nem- nevettem, majd gyorsan kikaptam a kezéből, és a mosogatóba hajítottam.- Szívem, a gofrisütő kinyitható..tudod!
- Most már értem- ölelt át, arcomat pedig vállába fúrtam.- Sikerült helyszínt választani az esküvőre?
- Igen- mosolyogtam rá, majd arcon pusziltam.- Selena azt mondta, lebeszéli a krapekkal, úgyhogy igen, a helyszín lezsírozva.
- Örülök.
Ebben a pillanatban csengettek.
- Kinyitom!- kurjantott elsőnek Jaime, majd az ajtóhoz szaladt,és feltépte.
Sel mosolyogva kapta fel a nevetgélő piciket, akik sikongatva szaladtak felé.
- Sziasztok!- nevetett fel a lánykákat ölelve.
- Szia- mosolyogtunk rá Justin-nal, aki még mindig engem ölelt át,egyik kezével.
- Figyeljetek- lépdelt hozzánk, mialatt a picik visszaszaladtak babázni.- Beszéltem azzal a csávóval, és azt mondta, neki csak egy hónap múlva jó, mert előtte, és utána már be vannak hozzá jelentkezve.
- Egy hónap? Az nagyon kevés- túrtam gondterhelten a hajamba.
- Megoldjuk, kicsim- puszilta meg a szám Justin.
- Meg lehet oldani, Aby- simította meg a karom Sel.- Viszont rengeteg dolgot kell elintézni: meghívókat kell gyártani, megszervezni a műsorokat, megrendelni a tortát, menyasszonyi ruhát venni..esetleg kölcsönözni- sorolta, miközben ujjain számokkal jelezte a teendőket.- A legjobb lenne, ha már ma nekilátnánk!
- De mégis hol kezdjük?- kérdeztem.
- Mondjuk a ruhánál!- csapta össze a tenyerét örvendezve Selena, majd a karomat megragadva elkezdett felhúzni a lépcsőn.- Justin, rendezd el a kicsiket, mindjárt jövünk!
Az emeleten gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, felkaptam a táskám, és feltettem egy szolid sminket.
- Kész vagyok, mehetünk- mosolyogtam Selenára a lépcső tetején.
- Hova-hova, hölgyemények?- zökkentett ki minket a gondolatainkból Pattie.
- Pattie, a szívbajt hoztad rám- nevettem, kezemet pedig gyorsan dobogó szívemre tapasztottam.
- Ne haragudjatok- mosolygott ránk kedvesen.- Mi ez a nagy örömködés?
- Pattie, egy hónap múlva lesz az esküvőnk!- virultam ezerrel.
- Jaj, de jó, istenem- könnyezett be Pattie, majd megöleltük egymást.- És akkor? Merre mentek?
- Hát, mi Aubrey-val elhúzunk ruhát választani,meg a többi cuccot megrendelni- sorolta Sel.- Justin pedig..őt nem tudom.
- Mit nem tudsz?- kiabált fel, lentről Justin, mire lesiettünk a lépcsőn.
- Itt maradsz velük?- kérdeztem Justin-t, a kicsik felé biccentve.
- Kincsem, nekem is van ám elintézni való dolgom- húzott magához.
- Ezen ne essetek kétségbe!- szólt közbe Pattie.- Mi itthon leszünk!
- Biztos?- kérdezte Justin.
- Fiam, az unokáinkra mindig jut idő!- mosolygott ránk.
- Ó, köszönjük- öleltem meg Pattie-t.
- Akkor szerintem mi menjünk is- húzott ki az ajtón Sel.- Sziasztok!
- Szia anya!- öleltek meg a kicsik.
- Legyetek jók- pusziltam meg őket. Miután Justin is elbúcsúzkodott a csöppségektől, együtt indultunk útnak.
*4 órával később*
*Selena szemszöge*
Aby-vel már végigjártuk az összes lehetséges menyasszonyi ruhaszalont. Aubrey vagy 100-at felpróbált. Hál'istennek, az utolsó boltban egy hozzá tökéletesen illő, gyönyörű ruhát sikerült megvenni. Kicsit átalakítják, és az esküvő napjára már készen lesz.
- El kéne menni megrendelni a tortát, meg a meghívókat- töprengtem, amikor behuppantunk a kocsimba.
- Hogy legyen?- csatolta be az övét mellettem Aby.
- Szerintem.. te intézd el a tortát Justin-nal, én meg elmegyek a meghívókhoz..- vigyorodtam el.
- Ugyan, ne hülyéskedj- mosolygott rám Aubrey,majd elővette a telefonját.- Menj csak haza, nyugodtan, majd mi elintézzük ezeket Justin-nal. Te már eleget segítettél!
- De ez nekem nem teher, Aby- löktem meg huncutul a karját.
- Vita lezárva, te szépen hazamész, és lepihensz- makacskodott, majd beleszólt a kagylóba.- Szia, drágám. Igen. Hát, megmondtam neki, hogy nyugodtan menjen haza pihenni... Tudom.. Oké. Még el kéne mennünk a tortát megcsináltatni, meg a meghívókat lerendezni.. Jó.. Rendben.. Szia, édesem.. Puszi, szeretlek!
- Na?- kérdeztem, az utat fürkészve.
- Azt mondta, tegyél ki a tortásnál, és majd ő is odajön- mosolygott előrenézve Aubrey.
- Rendben- feleltem, majd odavezettem a cukrászda elé.- Biztos ne segítsek?- kérdeztem, miközben Aby kiszállt az autóból.
- Teljesen- kacsintott.
- Hívj, ha otthon vagytok!- dobtam egy puszit, majd elhajtottam.
Mialatt Aby Justin-nal beszélt, egy hiper-szuper ötletem támadt, úgyhogy, ahelyett, hogy hazamentem volna, Justin-ékhoz hajtottam.
- Halihó- nyitottam be, mire Jaime és Janice nevetve szaladtak felém, és átölelték a lábamat.- Sziasztok, drágák!- öleltem őket magamhoz.
- Hogyhogy itt?- mosolygott rám az asztalt törölgetve Pattie.
- El sem hiszed, milyen jó ötletem támadt!- ujjongtam, majd odaültem mellé, és elújságoltam neki a tervemet.
*1 hónap múlva*
*Aubrey szemszöge*
Anya és Pattie, mint valami eszeveszett nagymamák, úgy rohangáltak körülöttem. A szobát teljes egészében virágok borították. Kezemet a hasamon nyugtattam, és próbáltam egyenletesen venni a levegőt. Újra, meg újra farkasszemet néztem az előttem álló tükörben lévő önmagammal,és próbáltam feldolgozni,hogy menyasszony vagyok. A szemhéjfestékem tökéletes, a hajam kifogástalanul van összefogva, és csak egy aranyos tincs lóg a homlokomba.
A fehér körömcipőmben nagyon sokat kellett tipegnem a lakásban, hogy ne essek el benne, de megérte. Olyan, mintha rám öntötték volna. A fátylamat a földön húztam magam után, mert így Jaime és Janice tudta hozni, csöpp kezeikben..persze, Selena segítségével.
- Kész vagy, életem?- jött mellém anya mosolyogva. Ő is gyönyörű volt. Nem szeretett volna szoknyában lenni, így megegyeztek Pattie-vel, hogy ők ketten nadrágkosztümben lesznek:mindkettőjükön egy bézs kosztüm volt, hímzett mintákkal, rendesen összefogott hajjal, és kifogástalan sminkkel. Tipikus példanagyik.
- Azt hiszem- mosolyodtam el halványan, és remegve az adrenalintól feltápászkodtam. Habos ruhám szétterült körülöttem, az arcom pedig rögtön pirospozsgás lett, amint rájöttem, hogy kis híján 200 ember fogja látni, amint az oltárhoz sétálok, kezemben egy nagy csokor virággal.
- Indulnunk kell- lépett be az ajtón Pattie.- Ügyes leszel, szívem- mosolygott rám kedvesen, majd anyával kimentek a szobából.
Tudtam, hogy ha megszólal a zene, az a tipikus esküvői, akkor ki kell mennem, nem szabad elesnem, és életem szerelmével kell összekötnöm az életem az oltárnál.
A virágcsokromat a kezembe fogva, egy nagyot sóhajtottam, és vártam, hogy megszólaljon a zene.
Pillanatokon belül felcsendült a jól ismert ritmus, majd a halk motoszkálás, ami azt jelentette, hogy felálltak az emberek a teremben. Remegő levegővételem után megálltam a templom ajtaja előtt. Szemeimmel Őt kerestem. Mosolyogva figyelt engem, ahogyan az összes ember is, aki jelen volt.
Szépen, lassan indultam el, két kislányom pedig hozzám csatlakozott, Selena pedig belém karolt, így mosolyogva mentünk az oltár előtt álló szerelmem felé. Fotósok kattogtattak előttem, új cikket szerkesztve ezzel,amit majd a hírekre éhes rajongók közé dobhatnak. Minden oldalról lekaptak, így kicsit kezdtem feszengeni. Nem azért jöttem, hogy az életem legboldogabb napja közhír legyen. De pontosan tudtam, mennyit jelent ez egy beliebernek, így nem szóltam, egy szót se.
Mikor az oltárhoz értem, Selena adott két puszit, majd a kezemet Justin kezébe tette. Mosolyogva fúrtam tekintetem Justinéba. Amint megéreztem kezét a kezemen, elöntött a megkönnyebbülés, és a fülemben sem dobogott már annyira a vér, mint azelőtt.
Mikor összefontuk ujjainkat, és a pap felé fordultunk, az mosolyogva kezdett bele:
- Azért gyűltünk ma itt össze...
A szertartás végtelenül hosszúnak tűnt volna, ha nem a világ legédesebb embere szorongatta volna a kezemet, azt sugározva: "szeretlek". Végül pedig elérkeztünk a végéhez...
- Aubrey Haddson! Szeretnéd-e férjedül, az itt megjelenő Justin Biebert?
- Igen- válaszoltam mosolyogva, a szívem pedig maximum fokozatra kapcsolva dübörgött a torkomban. Justin tekintetembe fúrta az övét, és szája egyik sarkát finoman mosolyra húzta.
- Justin Bieber! Szeretnéd-e feleségedül, az itt megjelenő Aubrey Haddson-t?
- Igen- felelte határozottan Justin, engem pedig, valami furcsa ok miatt, elöntött a megkönnyebbülés.
- Megcsókolhatod a menyasszonyt!- mosolyodott el barátságosan a pap.
Justin a kezemnél fogva magához húzott, kezeit a derekam köré fonta, és megcsókolt. A hajába túrva belemosolyogtam csókunkba. A tömeg tapsolt, és éljenzett, én pedig soha nem voltam boldogabb.
Percekkel később már a rizsfelhőben álltunk, és nevetve fogtuk egymást kezét, a világ legboldogabb mosolyával.
A lagzira levetettem a menyasszonyi ruhámat, és anyáék, meg Selena segítségével "menyecske" ruhába öltöztem át.
Mikor visszamentem az ünneplő tömeghez, nagyon sokan gratuláltak, amit szívélyes mosollyal köszöntünk meg.
- Khm..Elnézést! Egy kis figyelmet kérek!- hallottuk Selena hangját a mikrofonban. Mindenki elhalkult, és figyelmesen nézte, amint Selena, Jaime és Janice a színpadon álldogálnak.- Először is: nagyon sok boldogságot az ifjú párnak!- taps és füttykoncert követte ezt a mondatát, és a kislányaink is nevetgélve tapsikoltak, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.- Jaime és Janice is szeretne sok boldogságot kívánni drága szüleiknek! Gyerünk, lányok!- mosolyogva lehajolt, és Jaime kezébe adta a mikrofont, majd leugrott a színpadról, és kicsit hátrébb állva elkezdett egy dalt, amit Jaime mosolyogva, és kicsit zavarban, folytatott, végül már teljesen ő énekelte.
Könny szökött a szemembe, és sírós mosolyra húztam a számat.Éreztem, ahogyan egy két öleli magához a derekam. Justin-ra néztem, aki szintén a könnyeivel küzdött. Jaime csodálatos hangja betöltötte az egész termet. Janice óvatosan elkezdett tipegni, apró szoknyácskája pedig pillangóként repkedett körülötte.
Aztán Selena felemelte a karját. Ugyanabban a pillanatban Janice ugrott egyet a levegőben, Jaime pedig felvitte a hangját, és hamisság nélkül hajlította vissza.
A könnyeim utat törtek maguknak, és végigcsorogtak az arcomon. Justin ujja hegyével letörölte a könnycseppeket, mire mosolyogva megcsókoltam. Kis lánykáink vigyorogva meghajoltak, mire őrületes tapsvihar tört ki. Justin-nal odasiettünk a színpadhoz, és lekaptuk onnan a lányainkat.
- Nagyon ügyesek voltatok!- pusziltam meg őket.
- Miért sírtok?- lepődött meg Jaime.
- Olyan büszkék vagyunk rátok- mosolygott könnyes szemmel Justin, mire megsimítottam az arcát.
- Ki kér tortát?- kiáltotta Pattie és anya.
A picik kipattantak a kezünkből, és a többieket félrelökve szaladtak az emeletes tortához.
- Szívem- ölelt át Justin,mire mosolyogva mogyoróbarna szemeibe néztem.- Valamit nagyon jól csinálunk, hogy két ilyen tündér kislányunk van...
- Tudom, drágám, tudom- mosolyodtam el a kicsik felé nézve. Kezem a pocakomra csúszott.- Szeretlek- csókoltam meg Justin-t.
- Én is, édesem- mondta, majd magához húzva átölelt.
Életem legboldogabb napja volt. Tudtam, hogy a világ legrendesebb emberével kötöttem össze az életem, és hogy a csodálatos ikerlánypárosunk mindenünket betölti. Mosolyogva hajtottam a fejem Justin vállára, és közben azon gondolkoztam, milyen lesz majd a következő évünk. Új családtag, új élmények. De ugyanaz a szeretet, és ugyanaz a szerelem...
2014. június 6., péntek
48.rész 3 years later ~Evelin~
Aubrey szemszöge:
~3 évvel később~
-Áh ez a kedvencem.Ez gyönyörű.-nevetett fel Selena mikor a következő képhez lapoztam.Éppen egy katalógust nézegettünk az esküvői helyszínekről.Igaz hogy már legalább 10 szer végignéztük Justinnal is ,de még mindig nem jutottunk dűlőre.
-Én nem tudom eldönteni.-vaciláltam két helyszín között.-Kicsim.Neked melyik tetszik a legjobban?-néztem rá Jaimere.Éppen Selena ölében majszolta a csokit.Ha nem nézek oda talán észre sem veszem hogy az egész arca csupa csoki.
-Ez.-mosolyodott el aztán rámutatott az egyik képre.Valóban gyönyörű volt a helyszín amit a kislányom szemelt ki.A leírás alapján nagyon jó helynek tűnik.Több híresség is tartotta már itt az esküvőjét.De engem a park ragadott el igazán magával ami a hotel körül terül el.A gyönyörű rózsák és a szökőkút.
-Óh hogy nézel ki drágám?Gyere csak megyünk és szépen megmosakodunk.Mindjárt hazaérnek apáék mit fognak szólni?-álltam fel hirtelen aztán felvettem Jaimet Selena öléből.Jaime kacagni kezdett.Nagyon édes volt ,még így teljesen csokisan is.
-Basszus már ennyi az idő?Bocsi csajok de mennem kell.-állt fel Selly is.Két puszival gyorsan elbúcsúztunk aztán megindultunk az ajtó felé.
-Csak okosan!Majd este hívlak.-kacsintottam rá.Tudtam hogy Jake-el lesz randija.
-Rendben.-nevetett ,de amikor kinyitotta az ajtót Justinék már az ajtó előtt álltak.
-Szia Selena!Már mész is?-mosolygott Justin aztán mellénk sétált.
-Igen.Bocsi de tényleg nagyon rohanok.Majd beszélünk még.Sziasztok!-mosolygott aztán már el is tűnt.
-Mi ütött belé?Úgy vigyorgott mint még soha...-mondta Justin.
-Áh csak randija lesz.-legyintettem.
-Szia anyu!-nyujtotta felém karjait kicsi Janice.
-Szia édes!Na hogy ment ?Ügyes voltál?-nyomtam egy hatalmas puszit kicsilányom arcára.Mire ő csak bólogatni kezdett.Justin letette a kicsit a földre aztán odalépett.
-Végre itthon.Nagyon hiányoztatok.-karolta át a derekam aztán megcsókolt.Annyira szeretem Justint,szinte kirázott a hideg amikor csókolótunk.Annyira elképesztően jól csinálja.Hihetetlen hogy hogy tud valaki így szeretni egy másik embert.
-Hihetetlen ügyes volt Janice.Látnod kellett volna.-suttogta ajkaimra.Nagy barna szemeit az enyémekbe mélyesztette.Már nem csókolóztunk ,de még mindig olyan közel maradt.Szinte csak egy centi választott el minket úgy csodáltuk egymást.
-Apa!-kiáltott fel hirtelen Jaime ,aztán oldalról egy hatalmas puszit nyomott Justin arcára.Mire Justin is csupa csoki lett.Elősször csak döbbenten bámultam őket,aztán mindannyian hatalmas nevetében törtünk ki.
-Na gyertek!Mosakodjunk meg.-indultam volna el,de Justin közbeszólt.
-Hagyd majd én elintézem édes.-kacsintott rám,aztán átvette tőlem a kis Jaimet és már el is indult vele az emeletre.Nem is bántam a dolgot.Addig legalább beszélgethetek kicsit a másik kislányommal.
-Szia babám!Na milyen volt a táncóra?-huppantam le mellé a kanapéra.És az ölembe húztam.
-Megmutatom mit tanultunk.A néni aki tanítja azt mondta hogy nagyon ügyes vagyok.-mosolygott aztán lemászott a kanapéról .A nappali eggyik üres részében elkezdett mutatni egy pár mozdulatot.Elősször csak lábujjhegyre emelkedett,aztán apró lábaival tipegni kezdett.Azt hittem megzabálom annyira édes volt.A rövid táncbemutató végén még meg is hajolt.
-Waó!-tapsoltam örömömben.Még csak ez volt a második balettórája ,de máris ilyeneket tanulnak.Esett le az állam.
-Nagyon nagyon ügyes vagy kicsim!Nem csodálom hogy apa ilyen büszke volt rád.-pusziltam meg kis arcocskáját ,mikor visszakúszott az ölembe.
-Mami?-nézett fel rám kis barna szemeivel és kezével hosszú hajamat birizgálta.
-Igen kicsim?
-Mikor fog már megszületni a kistesónk?Én már annyira izgulok...-mondta teljesen komolyan.
-Hidd el én is nagyon izgulok Janice.De ne aggódj,már csak három hónapot kell várni.-suttogtam aztán a másik kezet,amivel éppen nem Janicet öleltem
a pocakomra tette.Igen,már ismerős volt ez az érzés.Mondjuk így hogy csak egy baba van a pocakomban határozottan könnyebbnek tűnik a terhesség...legalábbis eddig.
-Na már itt is vagyunk.-hallottam meg Justin hangját a hátam mögül.Jus leült mellém a kanapéra az ikrek pedig játszani kezdtek.Tudtam én hogy nincs értelme elpakolni a nappaliban szanaszét heverő játékokat.Azonnal rájuk vetették magukat.
-Minden rendben kicsim?-kérdezte Jus,mikor már pár perce csak magam elé bámultam.
-Persze.-mosolyogtam rá ,aztán hozzábújtam izmos felsőtestéhez.-Csak gondolkozok...
-Miről?
-Arról hogy mennyire megváltoztak a dolgok azóta amióta meszülettek a kislányaink.Persze jó értelemben.Leírhatatlanul szeretem őket és Téged Justin.Annyira bánom hogy nem hittem el neked amikor azt mondtad hogy minden vége közted és Selena között.-suttogtam rekedtes hangon,attól féltem hogy megint sírásba kezdek.Elég jellemző rám hogy bármin elérzékenyülök.
-Ó hercegnőm!Ne aggódj ilyenek miatt.Fordított esetben valószínűleg én is hasonlóan cselekedtem volna.Mondjuk nekem nincsenek ilyen jó ötleteim mint neked úgyhogy nem biztos hogy a magánügyvédhez fordultam volna.A lényeg hogy most már minden teljesen rendben.-puszilt bele a hajamba.Imádok így feküdni,a karjai között.Így az illatát mélyen magamba tudtam szippantani.Az illat amitől rögtön biztonságban érzem magam,mert tudom hogy itt van mellettem.
-Örülök hogy Selenával barátnők lettünk.Tényleg nagyon aranyos lány.Segített kiválasztani a helyszínt az esküvőre.Arról nem is beszélve hogy Jaime és Janice imádják őt.-néztem fel Jusra.
-Igen.Imádják,de az anyukájukat mégjobban.-tolt el magától aztán ügyesen hátrafektetett a kanapéra és felém mászott.-Téged nem lehet nem szeretni Aubrey Haddson.Alig várom hogy végre hivatalosan is a feleségem legyél.-puszilgatta a nyakam.
-Justin.Tudod hogy nagyon szeretlek,de rosszabb vagy mint a gyerekek.Szállj már le rólam,mindjárt hazajönnek anyukádék is.-pirultam el ,mert ezt nem biztos hogy a nappali közepén a 3 éves kislányaink előtt kellene tovább folytatnunk.Bár őrülten hiányzik hogy kettesben legyünk.Sajnos mostanában ez nem nagyon lehetséges,mert a lányok még éjszaka is velünk szoktak aludni.Ugyanis mióta Jaime azt álmodta,hogy egy szörny van az ágya alatt,azóta nem mernek egyedül elaludni.
-Miért?Csak birkózok egy kicsit a szerelmemmel.Amúgy meg ide sem figyelnek annyira játszanak.-csókolt meg ,ezzel megakadályozta hogy válaszoljak neki.
-Sziasztok!Itthon vagyunk.-kiabált Jeremy amikor belépett az ajtón a többiekkel együtt.
-Mondtam...-vigyorogtam győztesen Justinra amikor visszaültünk az eredeti pózba.
-Este nem menekülsz előlem...-kacsintott rám.
~később este~
-Jóéjt Jaime!Jóéjt Janice!El sem tudjátok képzelni mennyire szeret Titeket apa és anya...-suttogtam halkan miközben jóéjtpuszit adtam a kislányainknak.Szerencsére Justin addig bohóckodott velük,hogy teljesen kifáradtak.Így hamar elaludtak ,kivételesen a saját szobájukban.Még utoljára visszanéztem az ajtóból a kicsikre.Békésen aludtak.Lekapcsoltam a villanyt és lábujjhegyen osontam vissza a szobába Justinhoz.
-Tökéletes.Akkor pont egy hét múlva,de vigyázz nehogy rájöjjön.Tudod milyen...-hallottam meg véletlen amint Justin valakivel telefonált.De gőzöm sem volt hogy kivel és nem is érdekelt.Bízom benne!Nem szeretnék felesleges dolgok miatt vitatkozni vele.
-Na jó most le kell tennem.Majd beszélünk még .Szia!-nyomta ki a telefont amikor beléptem a szobába,aztán letette az éjjeliszekrényre.
- Szivem elaludtak a lányaink.-ültem bele szemből az ölébe,lábaim a dereka köré fontam.
-El sem hiszem.Végre egy éjszaka amit csak veled tölthetek.Illetve veletek.-pillantott le mosolyogva a pocakomra.Annyira nagy már a hasam hogy lehetetlen eltitkolni a terhességem.És igen ezzel elkerülhetetlenné vállt ami 3 évvel ezelőtt is megtörtént.Mindenhol mi vagyunk a fő téma.A pletykalapokban,az interneten,a hírekben.Már el sem olvasom őket.Mondjuk Justin nem is engedi ,hogy ilyeneken idegeskedjek.Ha véletlen a szemem elé kerül egy ujság azt rögtön kidobja.Csak mosolygok azokon amiket néha kitalálnak.Persze,nem mindegyik cikk rosszindulatú.Naponta több ezer üzenetet kapok a Belieberektől.Rengetegszer megsirattak már az üzeneteikkel annyira kedves dolgokat írnak le.Imádják Jaimet és Janicet.Mondjuk őket csak szeretni lehet annyira édesek.Bármit feláldoznék értük,akár az életemet is.
-Justin!Emlékszel még amikor megszülettek a lányaink?Először minden olyan jól indult,aztán Jaime beteg lett.Annyira megijedtem.Soha többet nem szeretném azt érezni amit akkor.-cirógattam végig a kezét.Annyira elgondolkodtam hogy fel sem tűnt hogy már nem Justin ölében ülök.Mellette feküdtem szorosan.Kezem meztelen felsőtestére tettem így minden egyes lélegzetvételét éreztem.
-Tudom.Nekem is szörnyű volt kicsim.De ne aggódj itt vagyok.Vigyázok rátok!És tudod az orvos is azt mondta hogy nem lesz semmi gond.-puszilt bele a hajamba.
-Hát igen.Amúgy gondolkodtam még a délután és sikerült végre eldöntenem hogy melyik helyszínen legyen az esküvőnk.
-És mire jutottál?
-Szerintem a Park Hotel lenne a legjobb.Hiszen nincs messze a tengerparttól sem,ráadásul gyönyörű a park ami a hotel körül található.Jaimenek és Selenának is ez a helyszín tetszik a legjobban.Te mit szólsz hozzá?-kérdeztem közben Justin tökéletes arcát bámultam.
-Tudod Aby kicsim.Én elmondtam a véleményem,hogy melyik nem tetszett egyátalán és ki is húztuk.Ami neked tetszik az nekem is.-csókolt meg gyengéden.Elég hamar elnyomhatott az álom az este ugyanis a következő pillanatban amikor kinyitottam a szemem már reggel volt...
~3 évvel később~
-Áh ez a kedvencem.Ez gyönyörű.-nevetett fel Selena mikor a következő képhez lapoztam.Éppen egy katalógust nézegettünk az esküvői helyszínekről.Igaz hogy már legalább 10 szer végignéztük Justinnal is ,de még mindig nem jutottunk dűlőre.
-Én nem tudom eldönteni.-vaciláltam két helyszín között.-Kicsim.Neked melyik tetszik a legjobban?-néztem rá Jaimere.Éppen Selena ölében majszolta a csokit.Ha nem nézek oda talán észre sem veszem hogy az egész arca csupa csoki.
-Ez.-mosolyodott el aztán rámutatott az egyik képre.Valóban gyönyörű volt a helyszín amit a kislányom szemelt ki.A leírás alapján nagyon jó helynek tűnik.Több híresség is tartotta már itt az esküvőjét.De engem a park ragadott el igazán magával ami a hotel körül terül el.A gyönyörű rózsák és a szökőkút.
-Óh hogy nézel ki drágám?Gyere csak megyünk és szépen megmosakodunk.Mindjárt hazaérnek apáék mit fognak szólni?-álltam fel hirtelen aztán felvettem Jaimet Selena öléből.Jaime kacagni kezdett.Nagyon édes volt ,még így teljesen csokisan is.
-Basszus már ennyi az idő?Bocsi csajok de mennem kell.-állt fel Selly is.Két puszival gyorsan elbúcsúztunk aztán megindultunk az ajtó felé.
-Csak okosan!Majd este hívlak.-kacsintottam rá.Tudtam hogy Jake-el lesz randija.
-Rendben.-nevetett ,de amikor kinyitotta az ajtót Justinék már az ajtó előtt álltak.
-Szia Selena!Már mész is?-mosolygott Justin aztán mellénk sétált.
-Igen.Bocsi de tényleg nagyon rohanok.Majd beszélünk még.Sziasztok!-mosolygott aztán már el is tűnt.
-Mi ütött belé?Úgy vigyorgott mint még soha...-mondta Justin.
-Áh csak randija lesz.-legyintettem.
-Szia anyu!-nyujtotta felém karjait kicsi Janice.
-Szia édes!Na hogy ment ?Ügyes voltál?-nyomtam egy hatalmas puszit kicsilányom arcára.Mire ő csak bólogatni kezdett.Justin letette a kicsit a földre aztán odalépett.
-Végre itthon.Nagyon hiányoztatok.-karolta át a derekam aztán megcsókolt.Annyira szeretem Justint,szinte kirázott a hideg amikor csókolótunk.Annyira elképesztően jól csinálja.Hihetetlen hogy hogy tud valaki így szeretni egy másik embert.
-Hihetetlen ügyes volt Janice.Látnod kellett volna.-suttogta ajkaimra.Nagy barna szemeit az enyémekbe mélyesztette.Már nem csókolóztunk ,de még mindig olyan közel maradt.Szinte csak egy centi választott el minket úgy csodáltuk egymást.
-Apa!-kiáltott fel hirtelen Jaime ,aztán oldalról egy hatalmas puszit nyomott Justin arcára.Mire Justin is csupa csoki lett.Elősször csak döbbenten bámultam őket,aztán mindannyian hatalmas nevetében törtünk ki.
-Na gyertek!Mosakodjunk meg.-indultam volna el,de Justin közbeszólt.
-Hagyd majd én elintézem édes.-kacsintott rám,aztán átvette tőlem a kis Jaimet és már el is indult vele az emeletre.Nem is bántam a dolgot.Addig legalább beszélgethetek kicsit a másik kislányommal.
-Szia babám!Na milyen volt a táncóra?-huppantam le mellé a kanapéra.És az ölembe húztam.
-Megmutatom mit tanultunk.A néni aki tanítja azt mondta hogy nagyon ügyes vagyok.-mosolygott aztán lemászott a kanapéról .A nappali eggyik üres részében elkezdett mutatni egy pár mozdulatot.Elősször csak lábujjhegyre emelkedett,aztán apró lábaival tipegni kezdett.Azt hittem megzabálom annyira édes volt.A rövid táncbemutató végén még meg is hajolt.
-Waó!-tapsoltam örömömben.Még csak ez volt a második balettórája ,de máris ilyeneket tanulnak.Esett le az állam.
-Nagyon nagyon ügyes vagy kicsim!Nem csodálom hogy apa ilyen büszke volt rád.-pusziltam meg kis arcocskáját ,mikor visszakúszott az ölembe.
-Mami?-nézett fel rám kis barna szemeivel és kezével hosszú hajamat birizgálta.
-Igen kicsim?
-Mikor fog már megszületni a kistesónk?Én már annyira izgulok...-mondta teljesen komolyan.
-Hidd el én is nagyon izgulok Janice.De ne aggódj,már csak három hónapot kell várni.-suttogtam aztán a másik kezet,amivel éppen nem Janicet öleltem
a pocakomra tette.Igen,már ismerős volt ez az érzés.Mondjuk így hogy csak egy baba van a pocakomban határozottan könnyebbnek tűnik a terhesség...legalábbis eddig.
-Na már itt is vagyunk.-hallottam meg Justin hangját a hátam mögül.Jus leült mellém a kanapéra az ikrek pedig játszani kezdtek.Tudtam én hogy nincs értelme elpakolni a nappaliban szanaszét heverő játékokat.Azonnal rájuk vetették magukat.
-Minden rendben kicsim?-kérdezte Jus,mikor már pár perce csak magam elé bámultam.
-Persze.-mosolyogtam rá ,aztán hozzábújtam izmos felsőtestéhez.-Csak gondolkozok...
-Miről?
-Arról hogy mennyire megváltoztak a dolgok azóta amióta meszülettek a kislányaink.Persze jó értelemben.Leírhatatlanul szeretem őket és Téged Justin.Annyira bánom hogy nem hittem el neked amikor azt mondtad hogy minden vége közted és Selena között.-suttogtam rekedtes hangon,attól féltem hogy megint sírásba kezdek.Elég jellemző rám hogy bármin elérzékenyülök.
-Ó hercegnőm!Ne aggódj ilyenek miatt.Fordított esetben valószínűleg én is hasonlóan cselekedtem volna.Mondjuk nekem nincsenek ilyen jó ötleteim mint neked úgyhogy nem biztos hogy a magánügyvédhez fordultam volna.A lényeg hogy most már minden teljesen rendben.-puszilt bele a hajamba.Imádok így feküdni,a karjai között.Így az illatát mélyen magamba tudtam szippantani.Az illat amitől rögtön biztonságban érzem magam,mert tudom hogy itt van mellettem.
-Örülök hogy Selenával barátnők lettünk.Tényleg nagyon aranyos lány.Segített kiválasztani a helyszínt az esküvőre.Arról nem is beszélve hogy Jaime és Janice imádják őt.-néztem fel Jusra.
-Igen.Imádják,de az anyukájukat mégjobban.-tolt el magától aztán ügyesen hátrafektetett a kanapéra és felém mászott.-Téged nem lehet nem szeretni Aubrey Haddson.Alig várom hogy végre hivatalosan is a feleségem legyél.-puszilgatta a nyakam.
-Justin.Tudod hogy nagyon szeretlek,de rosszabb vagy mint a gyerekek.Szállj már le rólam,mindjárt hazajönnek anyukádék is.-pirultam el ,mert ezt nem biztos hogy a nappali közepén a 3 éves kislányaink előtt kellene tovább folytatnunk.Bár őrülten hiányzik hogy kettesben legyünk.Sajnos mostanában ez nem nagyon lehetséges,mert a lányok még éjszaka is velünk szoktak aludni.Ugyanis mióta Jaime azt álmodta,hogy egy szörny van az ágya alatt,azóta nem mernek egyedül elaludni.
-Miért?Csak birkózok egy kicsit a szerelmemmel.Amúgy meg ide sem figyelnek annyira játszanak.-csókolt meg ,ezzel megakadályozta hogy válaszoljak neki.
-Sziasztok!Itthon vagyunk.-kiabált Jeremy amikor belépett az ajtón a többiekkel együtt.
-Mondtam...-vigyorogtam győztesen Justinra amikor visszaültünk az eredeti pózba.
-Este nem menekülsz előlem...-kacsintott rám.
~később este~
-Jóéjt Jaime!Jóéjt Janice!El sem tudjátok képzelni mennyire szeret Titeket apa és anya...-suttogtam halkan miközben jóéjtpuszit adtam a kislányainknak.Szerencsére Justin addig bohóckodott velük,hogy teljesen kifáradtak.Így hamar elaludtak ,kivételesen a saját szobájukban.Még utoljára visszanéztem az ajtóból a kicsikre.Békésen aludtak.Lekapcsoltam a villanyt és lábujjhegyen osontam vissza a szobába Justinhoz.
-Tökéletes.Akkor pont egy hét múlva,de vigyázz nehogy rájöjjön.Tudod milyen...-hallottam meg véletlen amint Justin valakivel telefonált.De gőzöm sem volt hogy kivel és nem is érdekelt.Bízom benne!Nem szeretnék felesleges dolgok miatt vitatkozni vele.
-Na jó most le kell tennem.Majd beszélünk még .Szia!-nyomta ki a telefont amikor beléptem a szobába,aztán letette az éjjeliszekrényre.
- Szivem elaludtak a lányaink.-ültem bele szemből az ölébe,lábaim a dereka köré fontam.
-El sem hiszem.Végre egy éjszaka amit csak veled tölthetek.Illetve veletek.-pillantott le mosolyogva a pocakomra.Annyira nagy már a hasam hogy lehetetlen eltitkolni a terhességem.És igen ezzel elkerülhetetlenné vállt ami 3 évvel ezelőtt is megtörtént.Mindenhol mi vagyunk a fő téma.A pletykalapokban,az interneten,a hírekben.Már el sem olvasom őket.Mondjuk Justin nem is engedi ,hogy ilyeneken idegeskedjek.Ha véletlen a szemem elé kerül egy ujság azt rögtön kidobja.Csak mosolygok azokon amiket néha kitalálnak.Persze,nem mindegyik cikk rosszindulatú.Naponta több ezer üzenetet kapok a Belieberektől.Rengetegszer megsirattak már az üzeneteikkel annyira kedves dolgokat írnak le.Imádják Jaimet és Janicet.Mondjuk őket csak szeretni lehet annyira édesek.Bármit feláldoznék értük,akár az életemet is.
-Justin!Emlékszel még amikor megszülettek a lányaink?Először minden olyan jól indult,aztán Jaime beteg lett.Annyira megijedtem.Soha többet nem szeretném azt érezni amit akkor.-cirógattam végig a kezét.Annyira elgondolkodtam hogy fel sem tűnt hogy már nem Justin ölében ülök.Mellette feküdtem szorosan.Kezem meztelen felsőtestére tettem így minden egyes lélegzetvételét éreztem.
-Tudom.Nekem is szörnyű volt kicsim.De ne aggódj itt vagyok.Vigyázok rátok!És tudod az orvos is azt mondta hogy nem lesz semmi gond.-puszilt bele a hajamba.
-Hát igen.Amúgy gondolkodtam még a délután és sikerült végre eldöntenem hogy melyik helyszínen legyen az esküvőnk.
-És mire jutottál?
-Szerintem a Park Hotel lenne a legjobb.Hiszen nincs messze a tengerparttól sem,ráadásul gyönyörű a park ami a hotel körül található.Jaimenek és Selenának is ez a helyszín tetszik a legjobban.Te mit szólsz hozzá?-kérdeztem közben Justin tökéletes arcát bámultam.
-Tudod Aby kicsim.Én elmondtam a véleményem,hogy melyik nem tetszett egyátalán és ki is húztuk.Ami neked tetszik az nekem is.-csókolt meg gyengéden.Elég hamar elnyomhatott az álom az este ugyanis a következő pillanatban amikor kinyitottam a szemem már reggel volt...
2014. május 25., vasárnap
47.rész Miss U ~Evelin~
Aubrey szemszöge:
Ma két napja hogy Justin elutazott a turnéra.Azóta nem beszéltünk egymással.Bármennyire is haragszok rá hihetetlenül hiányzik.Az hogy átöleljen,a mosolya,a hangja,a csókja.Justin alaposan kihasználta azt a két hetet amit még a turné előtt itthon tölthetett a babákkal.Volt amikor éjszaka arra ébredtem fel hogy Justin nincs mellettem,aztán amikor keresni kezdtem a lányok szobájában találtam meg.Ott őrizte őket egész éjszaka és ha felébredtek akkor tette a dolgát.Hihetetlen de jobban ment neki a dolog mint nekem.Valószínűleg azért mert Jazzyvel és Jaxonnal is rengeteg időt töltött babakorukban.Istenem mennyire szerencsés ember vagyok. Justinnal minden olyan tökéletes.Legalábbis az volt,de a múltkori dolgot valahogy nem tudom kiverni a fejemből.Már nem érzem tökéletesnek a kapcsolatunkat ,most nem.Fogalmam sincs hogy mit kereshetett nála az a kép amin Selenával van.De az ami a hátuljára volt írva még jobban aggasztott.Gondolkodtam miközben a közös képeinket nézegettem Justinnal.Minden rá emlékeztet.Tele vannak a falak képekkel.Úgy felébredni reggelente hogy nincs itt mellettem,a legrosszabb érzés.Nem vagyunk ehhez hozzászokva,de sajnos muszáj lesz.A munkája az élete és ezt tiszteletben is tartom.Nem örökre ment el.Annak ellenére hogy rettentően hiányzik,még mindig nagyon haragszom rá.De ma már fel kell vennem a telefont ha hív.Tudom hogy nagyon izgul a lányok miatt.Naponta legalább ötször hívott és számos smst írt ,de eddig nem vettem fel a készüléket.Nem akartam vele beszélni a dolgokról.Most már talán lenyugodtam annyira hogy megbeszéljük ezt az egészet.
-Kicsim!Felébredtek az ikrek.Nagyon hiáyzol nekik!-lépett be anyu hatalmas mosollyal az arcán aztán leült mellém az ágyra.
-Mi a baj?-kérdezte ,mivel az előbb nem válaszoltam semmit.Gondolom észre vette hogy nincs minden rendben.
-Semmi.Csak annyira hiányzik Justin.-borultam anya vállára aztán akaratomon kívül sírni kezdtem.
-És ezt mondtad már neki?-simogatta a hátam,hogy megnyugtasson.
-Nem szeretnék gyengének látszani előtte.Tudnia kell hogy nagyon megbántott.-suttogtam.
-De nem haragudhatsz rá örökké.Beszéljétek meg drágám!Azt sem tudod mi történt.Nem is hagytad hogy megmagyarázza.
-Mert nagyon dühös lettem.De ma beszélni fogok vele mindenképpen.-emeltem fel a fejem aztán törölgetni kezdtem a szemeim.
-Hidd el hogy jobban fogod érezni magad!És Pattie is.Már nagyon aggódik hogy nem fogtok kibékülni.-nyomott anya egy zsepit a kezembe.Aztán már indulhattam is a kis bébikhez mert hatalmas sírásba kezdtek.
-Köszi anya.Szeretlek!-nyomtam egy puszit az arcára aztán elindultam a babákhoz.
-Itt jön már anya.-kiabáltam miközben a szoba felé tartottam.Mikor beléptem az ajtón megláttam Pattiet.Janicet fogta a karjai között és próbálta megnyugtatni.
-Jajj!Szia!-mosolyogtam rá ,aztán felvettem Jaimet a karjaim közé.
-Valaki nagyon éhes már.Vagy csak az apukátok hiányzik?Nekem is ,de ne aggódj nem sokára meglátogat minket.-puszilgattam gyönyörű kislányomat.Aztán leültem az egyik fotelba.
-Mikor rájuk nézek mintha Justint látnám.Kisbaba korában ő is ugyanígy nézett ki.-sétált oda mellénk Pattie.Hol Janicet hol pedig Jaimet csodálta.
-Igen.Gyönyörű babák.A mi kislányaink.Tisztára olyanok mint az apukájuk.-ringattam Jaimet.A telefonom ,amit az előbb tettem le az asztalra hirtelen rezegni kezdett.Tudtam hogy Justin lesz az és most már tényleg meg kell beszélnünk ezt a kínos témát,de nem éppen a legjobbkor hív.
-Szia Justin.Ne haragudj de most nem tudunk beszélni.Éppen a piciket etetem.De 10 perc múlva visszahívlak.Rendben?-vettem fel a telefont,vagyis Pattie vette fel nekem és ő tartotta oda a fülemhez.
-Szia kicsim.Rendben.De siess!Nagyon hiányoztok nekem és sajnálok mindent.Kérlek ne haragudj rám.-hallatszott csodálatos hangja a vonal másik végéről.
-Nem haragszom Justin,de ezt meg kell magyaráznod.-mondtam teljesen komolyan.Próbáltam erős maradni. -Persze.Na majd hívj ha végeztetek!Szeretlek Aubrey!És a kislányainkat is!Szia kicsim.-mondta aztán letette a telefont.Nem tudom hogy fog végződeni ez a beszélgetés majd kettőnk között,de már nem bírok tovább haragudni rá.Csak azt szeretném egyszerűen hogy minden rendben legyen.
Miközben a kicsiket etettük kaptam egy smst Justintól,azt írta hogy webkamerázni akar velünk.Szóval miután végeztünk bekapcsoltam a lap topom és a kislányainkkal együtt a kamera elé ültem.
-Sziasztok édeseim!-mosolygott Justin a kamerába amikor végre láthattuk egymást.Ő is az ágyban feküdt mint mi,de náluk Párizsban már este van.
-Szia!-emeltem fel a babák kezét és integetni kezdtem velük.Mire Justin nevetni kezdett.
-Szia kicsim!Jól vagy?Milyen volt tegnap a koncert?-kérdezgette Pattie a fiát hogy próbálja elterelni a kínos csendet.Miközben Justin az anyukájával beszélt jól megfigyeltem őt.Tényleg eléggé maga alatt van,mint ahogyan Pattie mondta.Azonnal észrevettem rajta hogy nincs jó kedve.
-Na jó!Most mennem kell!Az ebéd nem készül el magától.Szia Justin!Jó legyél!Szeretlek!-állt fel Pattie 5 perc után.
-Szia anya!Én is szeretlek!-köszönt el Justin is ,aztán miután az anyukája kiment a szobából rátért a lényegre. -Úgy sajnálom kicsim a képet.Gőzöm sincs hogy került hozzám.Az a kép nem is nálam volt hanem Selenánál.Még nagyon régen küldtem neki azt a képet.Vagy 2 évvel ezelőtt.De nekem nem kell,nincs szükségem semmire ami Selenával kapcsolatos.-mondta aztán elővette a képet ami ezt az egész vitát okozta közöttünk.Lassan tépte szét amíg apró kicsi darabok nem lettek belőle.
-Justin!Mit csinálsz?-emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Igen tényleg gyűlölöm azt a képet ,de attól még nem kellett volna széttépni.
-Jobb ez így.Hidd el.-vonta fel a vállát aztán suttogni kezdett.
-Annyira szeretlek Aubrey!Kérlek ne haragudj rám.
-Én is szeretlek.És nem tudok haragudni rád,de nem szeretném ha találkoznál Selenával.Kérlek kerüld el őt szivem.-néztem bele gyönyörű szemeibe de sajnos nem volt itt mellettem ,így nem ölelhettem át. -Ööö.Rendben.-mondta habozva Justin,aztán így folytatta.-Én mindent megteszek ,de lehetetlen hogy elkerüljem.Holnap egy filmfesztiválra megyünk Monte Carloba és ő is rajta van a vendéglistán.-hajtotta le a fejét.
-Csak azt szeretném hogy ne beszélj vele.Érezd jól magad a barátaiddal!Ott van Ryan,Scooter.Ne foglalkozz Selenával!
-Már csak ti hiányoztok.-kacsintott rám.
-Mikor jössz haza Justin?Amióta nem vagy itthon Jaime és Janice rengeteget sír.-mondtam aztán a picikre néztem.Kerek szemekkel bámulták Justint és a kezüket is felé nyujtogatták.
-Egy hét múlva megyek,de sajnos csak egy napot tudok otthon lenni.Másnap mennünk kell Chicagoba.
-Az még rengeteg idő.De semmi baj csak kibírjuk valahogy.-mosolyogtam erőltetetten ,annak ellenére hogy pocsékul éreztem magam.Nem akarom azzal idegesíteni Justint hogy még én is nyafogok.Így tartottam magam.
-Istenem.Aubrey még mindig alig hiszem el hogy milyen szép kislányaink vannak.Hihetetlen érzés a karjaimban tartani őket.Mindig csak rátok gondolok.Hidd el nekem is nagyon nehéz így 100 százalékosan teljesíteni.A családom nélkül,de muszáj kitartanunk.Mindjárt látjuk egymást...
*később*
-Szia Pattie!Hmm nagyon jó illatok vannak.-léptem be hatalmas mosollyal az arcomon a konyhába.Azonnal észrevette rajtam hogy nagyon jókedvem van.
-Szia kicsim.Igen.Pizzát sütök.Kibékültetek végre?-nézett rám miközben kinyújtotta a tésztát.
-Igen.Azt hiszem minden rendben van köztünk.Azt mondta hogy ő sem érti hogyan került hozzá a kép ,mert Selenánál volt.Olyan furcsa ez.De magától nem kerülhetett bele.Valahogy ki kell derítenem hogy mi történhetett.-meséltem neki,mire elég meglepett fejet vágott.
-Mi az?-kérdeztem tőle.Nem tudom hogy mit mondhattam amin ennyire meglepődött.-Nem mesélte Justin hogy mi történt?
-Semmi.Csak eszembe jutott hogy valamit kifelejtettem a pizzából.De figyelek kicsim!-válaszolta ,aztán lassan visszatért ebbe a világba és folytatta a pizzasütést mintha mi sem történt volna.-Szerintem hagyd az egészet!Nem érdemes ilyenekkel foglalkozni.-legyintett egyet.
-Lehet hogy igazad van.
-Még szép hogy igazam van.Csak élvezd hogy minden rendben édesem.Ne foglalkozz te semmivel!Majd Justin elintézi a dolgokat.Amikor beszéltem vele tegnap azt mondta hogy a repülőtéren összetalálkozott Selenával és megmondta neki hogy hagyjon titeket békén.
-Mi?Ezt eddig miért nem mondtad?-esett le az állam.
-Hát azt hittem hogy Justin el fogja mondani,nem akartam helyette.De ezek szerint biztos azért nem mondta el mert nem akart újabb vitát.Már nagyon hiányoztál neki.
-Hát lehet...-gondolkodtam el egy pillanatra.-Pattie el kell mennem egy órára,mert Carrienek holnap szülinapja lesz és vennem kell neki valamit.Addig rádbízhatom az unokáidat?Most alszanak ,de szóltam anyának és ha felébrednek jön segíteni.-magyarázkodtam.
-Persze Aby.Menj nyugodtan.Ezért vannak a nagyszülők.Ráadásul imádok rájuk vigyázni.-kacagott fel.
-Köszi!Imádlak Titeket!Akkor én indulok is.Sietek haza.Szia!-öleltem át aztán elindultam kifelé.
-Aubrey!Hová mész?Mehetek én is?-kiabált az öcsém a nappaliból.Természetesen mint általában most is videójátékozott,csak most Jazzyvel és Jaxonnal együtt.Már őket is rászoktatta.
-Dehogy jöhetsz!Ez csajos dolog Jason.Jók legyetek skacok!Majd jövök.-integettem nekik,aztán felkaptam a kocsikulcsot és elindultam bevásárolni.Vagyis bevásárolni is,de az eredeti uticél nem a bevásárólközpont.Az csak egy kis kitérő lesz.Szeretnék egy kicsit a dolgok végére járni így muszáj volt cselekednem.Természetesen Justinban megbízom,teljes mértékben.De ez nem azt jelenti hogy Selenában is.Sőt miután Justin elmesélte hogy nem tudja mitörtént ,rögtön tudtam hogy Selena keze van az ügyben.Hát majd én gondoskodom róla hogy tényleg békénhagyjon minket.Nem régen vettem észre hogy pont a bevásárló központ mellett van egy magánnyomozói iroda.Sohasem gondoltam volna hogy egyszer itt fogok kikötni,de most nem volt más választásom.Tisztázni akarom a dolgokat.
-Jónapot!Aubrey Haddson vagyok!-fogtam kezet az egyik alkalmazottal.Gyorsan lehámoztam magamról a sálat és a sapkát amivel kilétemet álcáztam ,aztán leültem az egyik fotelbe.Szerencsére nem volt előttem senki így máris belevághattunk a dolgokba.
-Jónapot!Tudjuk ki maga.Nem kell bemutatkoznia.Justin Bieber feleségét mindenki felismeri.Minden újság címlapján rajta vagytok.-mosolygott rám kedvesen a férfi.Körülbelül 25 éves lehetett.
-Akkor elnézést!Hát igen.Még csak két hetesek a kislányaink,de máris mindenhol róluk írnak.
-Láttam a képeket.Tényleg nagyon elbűvölőek.Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni.Hiszen az anyukájuk is gyönyörű.-bókolt a srác.Vagy nem tudom hogy minek vegyem de ebbe nem szerettem volna jobban bele keveredni.
-Öhm!Hát köszönöm,de rátérhetnénk a lényegre...-léptem tovább.
-Jaj!Persze.Mondja miben tudok segíteni!-nézett rám miközben a kezébe vett egy tollat.Mivel tényleg csak ketten voltunk a szobában így azonnal mesélni kezdtem neki.Elmeséltem neki a múltkori vitánkat Justinnal és hogy mostanában egyre többször tűnik fel az életünkben.Szerencsémre ő néma csendben halgatta amit mondtam,közben jegyzetelt is egy-két dolgot.
-Szóval szeretném megtudni hogy hogyan is került az a kép Justin táskájába és azt is hogy mit érez Justin iránt Selena.Gondolom számíthatok a segítségére,a pénz nem számít.Csak arra kérem hogy figyeljék Selenát és ha bármi Justinnal kapcsolatos dolgot csinál értesítsenek.
-Biztos lehet benne hogy a legjobb helyre jött.Számíthat rám!-mondta a férfi.
Ma két napja hogy Justin elutazott a turnéra.Azóta nem beszéltünk egymással.Bármennyire is haragszok rá hihetetlenül hiányzik.Az hogy átöleljen,a mosolya,a hangja,a csókja.Justin alaposan kihasználta azt a két hetet amit még a turné előtt itthon tölthetett a babákkal.Volt amikor éjszaka arra ébredtem fel hogy Justin nincs mellettem,aztán amikor keresni kezdtem a lányok szobájában találtam meg.Ott őrizte őket egész éjszaka és ha felébredtek akkor tette a dolgát.Hihetetlen de jobban ment neki a dolog mint nekem.Valószínűleg azért mert Jazzyvel és Jaxonnal is rengeteg időt töltött babakorukban.Istenem mennyire szerencsés ember vagyok. Justinnal minden olyan tökéletes.Legalábbis az volt,de a múltkori dolgot valahogy nem tudom kiverni a fejemből.Már nem érzem tökéletesnek a kapcsolatunkat ,most nem.Fogalmam sincs hogy mit kereshetett nála az a kép amin Selenával van.De az ami a hátuljára volt írva még jobban aggasztott.Gondolkodtam miközben a közös képeinket nézegettem Justinnal.Minden rá emlékeztet.Tele vannak a falak képekkel.Úgy felébredni reggelente hogy nincs itt mellettem,a legrosszabb érzés.Nem vagyunk ehhez hozzászokva,de sajnos muszáj lesz.A munkája az élete és ezt tiszteletben is tartom.Nem örökre ment el.Annak ellenére hogy rettentően hiányzik,még mindig nagyon haragszom rá.De ma már fel kell vennem a telefont ha hív.Tudom hogy nagyon izgul a lányok miatt.Naponta legalább ötször hívott és számos smst írt ,de eddig nem vettem fel a készüléket.Nem akartam vele beszélni a dolgokról.Most már talán lenyugodtam annyira hogy megbeszéljük ezt az egészet.
-Kicsim!Felébredtek az ikrek.Nagyon hiáyzol nekik!-lépett be anyu hatalmas mosollyal az arcán aztán leült mellém az ágyra.
-Mi a baj?-kérdezte ,mivel az előbb nem válaszoltam semmit.Gondolom észre vette hogy nincs minden rendben.
-Semmi.Csak annyira hiányzik Justin.-borultam anya vállára aztán akaratomon kívül sírni kezdtem.
-És ezt mondtad már neki?-simogatta a hátam,hogy megnyugtasson.
-Nem szeretnék gyengének látszani előtte.Tudnia kell hogy nagyon megbántott.-suttogtam.
-De nem haragudhatsz rá örökké.Beszéljétek meg drágám!Azt sem tudod mi történt.Nem is hagytad hogy megmagyarázza.
-Mert nagyon dühös lettem.De ma beszélni fogok vele mindenképpen.-emeltem fel a fejem aztán törölgetni kezdtem a szemeim.
-Hidd el hogy jobban fogod érezni magad!És Pattie is.Már nagyon aggódik hogy nem fogtok kibékülni.-nyomott anya egy zsepit a kezembe.Aztán már indulhattam is a kis bébikhez mert hatalmas sírásba kezdtek.
-Köszi anya.Szeretlek!-nyomtam egy puszit az arcára aztán elindultam a babákhoz.
-Itt jön már anya.-kiabáltam miközben a szoba felé tartottam.Mikor beléptem az ajtón megláttam Pattiet.Janicet fogta a karjai között és próbálta megnyugtatni.
-Jajj!Szia!-mosolyogtam rá ,aztán felvettem Jaimet a karjaim közé.
-Valaki nagyon éhes már.Vagy csak az apukátok hiányzik?Nekem is ,de ne aggódj nem sokára meglátogat minket.-puszilgattam gyönyörű kislányomat.Aztán leültem az egyik fotelba.
-Mikor rájuk nézek mintha Justint látnám.Kisbaba korában ő is ugyanígy nézett ki.-sétált oda mellénk Pattie.Hol Janicet hol pedig Jaimet csodálta.
-Igen.Gyönyörű babák.A mi kislányaink.Tisztára olyanok mint az apukájuk.-ringattam Jaimet.A telefonom ,amit az előbb tettem le az asztalra hirtelen rezegni kezdett.Tudtam hogy Justin lesz az és most már tényleg meg kell beszélnünk ezt a kínos témát,de nem éppen a legjobbkor hív.
-Szia Justin.Ne haragudj de most nem tudunk beszélni.Éppen a piciket etetem.De 10 perc múlva visszahívlak.Rendben?-vettem fel a telefont,vagyis Pattie vette fel nekem és ő tartotta oda a fülemhez.
-Szia kicsim.Rendben.De siess!Nagyon hiányoztok nekem és sajnálok mindent.Kérlek ne haragudj rám.-hallatszott csodálatos hangja a vonal másik végéről.
-Nem haragszom Justin,de ezt meg kell magyaráznod.-mondtam teljesen komolyan.Próbáltam erős maradni. -Persze.Na majd hívj ha végeztetek!Szeretlek Aubrey!És a kislányainkat is!Szia kicsim.-mondta aztán letette a telefont.Nem tudom hogy fog végződeni ez a beszélgetés majd kettőnk között,de már nem bírok tovább haragudni rá.Csak azt szeretném egyszerűen hogy minden rendben legyen.
Miközben a kicsiket etettük kaptam egy smst Justintól,azt írta hogy webkamerázni akar velünk.Szóval miután végeztünk bekapcsoltam a lap topom és a kislányainkkal együtt a kamera elé ültem.
-Sziasztok édeseim!-mosolygott Justin a kamerába amikor végre láthattuk egymást.Ő is az ágyban feküdt mint mi,de náluk Párizsban már este van.
-Szia!-emeltem fel a babák kezét és integetni kezdtem velük.Mire Justin nevetni kezdett.
-Szia kicsim!Jól vagy?Milyen volt tegnap a koncert?-kérdezgette Pattie a fiát hogy próbálja elterelni a kínos csendet.Miközben Justin az anyukájával beszélt jól megfigyeltem őt.Tényleg eléggé maga alatt van,mint ahogyan Pattie mondta.Azonnal észrevettem rajta hogy nincs jó kedve.
-Na jó!Most mennem kell!Az ebéd nem készül el magától.Szia Justin!Jó legyél!Szeretlek!-állt fel Pattie 5 perc után.
-Szia anya!Én is szeretlek!-köszönt el Justin is ,aztán miután az anyukája kiment a szobából rátért a lényegre. -Úgy sajnálom kicsim a képet.Gőzöm sincs hogy került hozzám.Az a kép nem is nálam volt hanem Selenánál.Még nagyon régen küldtem neki azt a képet.Vagy 2 évvel ezelőtt.De nekem nem kell,nincs szükségem semmire ami Selenával kapcsolatos.-mondta aztán elővette a képet ami ezt az egész vitát okozta közöttünk.Lassan tépte szét amíg apró kicsi darabok nem lettek belőle.
-Justin!Mit csinálsz?-emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Igen tényleg gyűlölöm azt a képet ,de attól még nem kellett volna széttépni.
-Jobb ez így.Hidd el.-vonta fel a vállát aztán suttogni kezdett.
-Annyira szeretlek Aubrey!Kérlek ne haragudj rám.
-Én is szeretlek.És nem tudok haragudni rád,de nem szeretném ha találkoznál Selenával.Kérlek kerüld el őt szivem.-néztem bele gyönyörű szemeibe de sajnos nem volt itt mellettem ,így nem ölelhettem át. -Ööö.Rendben.-mondta habozva Justin,aztán így folytatta.-Én mindent megteszek ,de lehetetlen hogy elkerüljem.Holnap egy filmfesztiválra megyünk Monte Carloba és ő is rajta van a vendéglistán.-hajtotta le a fejét.
-Csak azt szeretném hogy ne beszélj vele.Érezd jól magad a barátaiddal!Ott van Ryan,Scooter.Ne foglalkozz Selenával!
-Már csak ti hiányoztok.-kacsintott rám.
-Mikor jössz haza Justin?Amióta nem vagy itthon Jaime és Janice rengeteget sír.-mondtam aztán a picikre néztem.Kerek szemekkel bámulták Justint és a kezüket is felé nyujtogatták.
-Egy hét múlva megyek,de sajnos csak egy napot tudok otthon lenni.Másnap mennünk kell Chicagoba.
-Az még rengeteg idő.De semmi baj csak kibírjuk valahogy.-mosolyogtam erőltetetten ,annak ellenére hogy pocsékul éreztem magam.Nem akarom azzal idegesíteni Justint hogy még én is nyafogok.Így tartottam magam.
-Istenem.Aubrey még mindig alig hiszem el hogy milyen szép kislányaink vannak.Hihetetlen érzés a karjaimban tartani őket.Mindig csak rátok gondolok.Hidd el nekem is nagyon nehéz így 100 százalékosan teljesíteni.A családom nélkül,de muszáj kitartanunk.Mindjárt látjuk egymást...
*később*
-Szia Pattie!Hmm nagyon jó illatok vannak.-léptem be hatalmas mosollyal az arcomon a konyhába.Azonnal észrevette rajtam hogy nagyon jókedvem van.
-Szia kicsim.Igen.Pizzát sütök.Kibékültetek végre?-nézett rám miközben kinyújtotta a tésztát.
-Igen.Azt hiszem minden rendben van köztünk.Azt mondta hogy ő sem érti hogyan került hozzá a kép ,mert Selenánál volt.Olyan furcsa ez.De magától nem kerülhetett bele.Valahogy ki kell derítenem hogy mi történhetett.-meséltem neki,mire elég meglepett fejet vágott.
-Mi az?-kérdeztem tőle.Nem tudom hogy mit mondhattam amin ennyire meglepődött.-Nem mesélte Justin hogy mi történt?
-Semmi.Csak eszembe jutott hogy valamit kifelejtettem a pizzából.De figyelek kicsim!-válaszolta ,aztán lassan visszatért ebbe a világba és folytatta a pizzasütést mintha mi sem történt volna.-Szerintem hagyd az egészet!Nem érdemes ilyenekkel foglalkozni.-legyintett egyet.
-Lehet hogy igazad van.
-Még szép hogy igazam van.Csak élvezd hogy minden rendben édesem.Ne foglalkozz te semmivel!Majd Justin elintézi a dolgokat.Amikor beszéltem vele tegnap azt mondta hogy a repülőtéren összetalálkozott Selenával és megmondta neki hogy hagyjon titeket békén.
-Mi?Ezt eddig miért nem mondtad?-esett le az állam.
-Hát azt hittem hogy Justin el fogja mondani,nem akartam helyette.De ezek szerint biztos azért nem mondta el mert nem akart újabb vitát.Már nagyon hiányoztál neki.
-Hát lehet...-gondolkodtam el egy pillanatra.-Pattie el kell mennem egy órára,mert Carrienek holnap szülinapja lesz és vennem kell neki valamit.Addig rádbízhatom az unokáidat?Most alszanak ,de szóltam anyának és ha felébrednek jön segíteni.-magyarázkodtam.
-Persze Aby.Menj nyugodtan.Ezért vannak a nagyszülők.Ráadásul imádok rájuk vigyázni.-kacagott fel.
-Köszi!Imádlak Titeket!Akkor én indulok is.Sietek haza.Szia!-öleltem át aztán elindultam kifelé.
-Aubrey!Hová mész?Mehetek én is?-kiabált az öcsém a nappaliból.Természetesen mint általában most is videójátékozott,csak most Jazzyvel és Jaxonnal együtt.Már őket is rászoktatta.
-Dehogy jöhetsz!Ez csajos dolog Jason.Jók legyetek skacok!Majd jövök.-integettem nekik,aztán felkaptam a kocsikulcsot és elindultam bevásárolni.Vagyis bevásárolni is,de az eredeti uticél nem a bevásárólközpont.Az csak egy kis kitérő lesz.Szeretnék egy kicsit a dolgok végére járni így muszáj volt cselekednem.Természetesen Justinban megbízom,teljes mértékben.De ez nem azt jelenti hogy Selenában is.Sőt miután Justin elmesélte hogy nem tudja mitörtént ,rögtön tudtam hogy Selena keze van az ügyben.Hát majd én gondoskodom róla hogy tényleg békénhagyjon minket.Nem régen vettem észre hogy pont a bevásárló központ mellett van egy magánnyomozói iroda.Sohasem gondoltam volna hogy egyszer itt fogok kikötni,de most nem volt más választásom.Tisztázni akarom a dolgokat.
-Jónapot!Aubrey Haddson vagyok!-fogtam kezet az egyik alkalmazottal.Gyorsan lehámoztam magamról a sálat és a sapkát amivel kilétemet álcáztam ,aztán leültem az egyik fotelbe.Szerencsére nem volt előttem senki így máris belevághattunk a dolgokba.
-Jónapot!Tudjuk ki maga.Nem kell bemutatkoznia.Justin Bieber feleségét mindenki felismeri.Minden újság címlapján rajta vagytok.-mosolygott rám kedvesen a férfi.Körülbelül 25 éves lehetett.
-Akkor elnézést!Hát igen.Még csak két hetesek a kislányaink,de máris mindenhol róluk írnak.
-Láttam a képeket.Tényleg nagyon elbűvölőek.Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni.Hiszen az anyukájuk is gyönyörű.-bókolt a srác.Vagy nem tudom hogy minek vegyem de ebbe nem szerettem volna jobban bele keveredni.
-Öhm!Hát köszönöm,de rátérhetnénk a lényegre...-léptem tovább.
-Jaj!Persze.Mondja miben tudok segíteni!-nézett rám miközben a kezébe vett egy tollat.Mivel tényleg csak ketten voltunk a szobában így azonnal mesélni kezdtem neki.Elmeséltem neki a múltkori vitánkat Justinnal és hogy mostanában egyre többször tűnik fel az életünkben.Szerencsémre ő néma csendben halgatta amit mondtam,közben jegyzetelt is egy-két dolgot.
-Szóval szeretném megtudni hogy hogyan is került az a kép Justin táskájába és azt is hogy mit érez Justin iránt Selena.Gondolom számíthatok a segítségére,a pénz nem számít.Csak arra kérem hogy figyeljék Selenát és ha bármi Justinnal kapcsolatos dolgot csinál értesítsenek.
-Biztos lehet benne hogy a legjobb helyre jött.Számíthat rám!-mondta a férfi.
2014. május 22., csütörtök
46. rész (Kata:))
*2 hét múlva*
*Justin szemszöge*
- Akkor majd délután- vetett véget a beszélgetésnek Scoo.- Szevasz, Justin!
- Szia, szia- nevettem bele a készülékbe, majd a kanapé felé pillantottam, ahol Aubrey etette a babákat.
Elmosolyodtam a kis családomon. Már két hete vagyunk egy igazi CSALÁD. Jaime esete egy kicsit megijesztett minket, de az orvosok biztosítottak arról, hogy nem lesz semmi komolyabb baja. Végül is, a fél világ asztmás. Nem hiszem, hogy ebbe bárki is belehalt volna. Viszont ma kezdődik a Journals turné...
- Min mosolyogsz?- zökkentett ki gondolatmenetemből Aby, amint letette a picik cumisüvegét az asztalra, pontosan elém.
- Csak...- néztem mosolyogva a szemébe, majd az ölembe ültettem és átöleltem.- ...annyira örülök. Hogy végre minden rendben van.
- Én is, szívem- csókolt meg Aby, mire Jasmine felsírt.- Jól van na, megyek már!- nevette el magát halkan a szerelmem, majd kipattant az ölemből, és visszasietett a picikhez, akik, amint megérezték a közelségét, rögtön lenyugodtak.
Felálltam, és én is odamentem hozzájuk.
- Jujj, itt van apa is- suttogott édesen a piciknek Aby.
- Sziasztok, drágáim- pusziltam meg a fejecskéjüket, mire aranyosan "nevetgélni" kezdtek. Soha nem éreztem még ilyen boldognak magamat. Mindenkinek kívánom ezt az érzést.
- Nem kell felmenned összepakolni a cuccaidat, kicsim?- kérdezte halkan Aby, mert a babák kezdtek elbóbiskolni.
- De- motyogtam szomorúan, mert nagyon szerettem volna itt maradni velük.
- Segítsek?- kérdezte mosolyogva Aby.
- Maradj csak, szívem- pusziltam meg a homlokát, majd felrobogtam a lépcsőn.
A bőröndöm már ott hevert az ágyunk mellett, előkészítve, hogy befogadja a cuccaimat. Sóhajtva vettem ki a szekrényemből egy marék pólót, majd a lábammal felnyitva a bőröndöt, próbáltam beledobni a ruháimat, de akkor megakadt a szemem egy kis papíron.
Gyorsan az ágyra dobtam a ruhákat, majd felvettem a kis papírt. Egy kép volt rajta, amin én vagyok Sel-el, a hátuljára pedig ez volt írva:
"Szeretlek kicsim! Hihetetlenül hiányzol! Már csak pár nap, és látjuk egymást. Minden percben csak rád tudok gondolni. Csókollak: Justin."
Fogalmam sem volt, hogyan került oda, de hirtelen melegség töltötte el a szívemet. Keserű mosollyal az arcomon ültem le az ágyra, miközben kínosan a hajamba túrtam. A régi szép emlékek áradata zúdult rám abban a pillanatban. Nem tudtam, mit kezdjek magammal...
Szeretem Aby-t, ő az életem értelme..na meg a picik is. De Selena is nagyon fontos szerepet tölt be az életemben... Minden olyan bonyolult. De én már akkor eldöntöttem ezt az egészet, mikor eljegyeztem életem szerelmét. Több nem is kell.
Kis elmélkedésem után gyorsan elpakoltam a cuccaimat, majd a képet otthagytam az ágyon. Ki kellett mennem a mosdóba, úgyhogy kislisszoltam az ajtón.
*Aubrey szemszöge*
Miután Justin felment, hogy összepakolja a dolgait, a babák teljesen elaludtak, és mivel teljes csönd volt a házban, úgy gondoltam, lent kialudhatják magukat. Ott szerettem volna maradni velük, de irtó melegem lett a hosszú hajamtól, úgyhogy felszaladtam egy hajgumiért. Emlékeztem, hogy az ágyunk melletti éjjeliszekrényre tettem egy hajgumit.
Amint benyitottam, felkaptam a szekrényről a hajgumit, és indultam is volna ki, ha nem akad meg a szemem egy képen, ami az ágyon hevert. Összerancolt szemöldökkel vettem fel, majd, mikor megláttam, mi is van a képen, elakadt a lélegzetem. Fogalmam sem volt, miért van ez a kép Justin-nál, így eléggé felkavart... Először nem is tudtam mit kezdeni magammal, csak tehetetlenül lehuppantam az ágyra. Mit kereshet ez a kép, azzal az imádnivaló üzenettel a hátulján? Talán Justin még érez valamit Selena iránt?? Annyi kérdésem volt, hogy nem bírtam velük mit kezdeni; hamarosan patakokban folytak az arcomon a könnyek, mert úgy tűnt, most lesz vége mindennek. Nagyon fájt, hogy Justin tart magánál egy képet, amin az exével van, és hogy talán még érez iránta valamit. Keserves zokogás lett úrrá rajtam, majd arcomat a kezembe temetve sírtam ki magam.
*Justin szemszöge*
Miután kezet mostam, rögtön indultam vissza a szobába, mert még maradt pár dolgom, amit el kellett pakolnom. Amint beléptem a szobába, az én zokogó Aby-met pillantottam meg. - Kicsim! Te jó ég, mi történt?- kérdeztem aggódva,majd megindultam felé, hogy kicsit megszeretgessem, amikor dühösen az orrom alá nyomta a képet, amin Sel-lel vagyunk.
- Mi ez?- kérdezte sírva. A szívem szakadt meg, hogy ilyennek láttam.
- Ez csak egy kép, kicsim...- próbáltam megnyugtatni, de ő irtó pipa volt.
- Miért van nálad?- gördült le egy kövér könnycsepp az arcán.- Azt hittem, már nem szereted őt, Justin.
- Nem is szeretem, Aby- léptem közelebb hozzá.- Csak te vagy nekem, tudod!
- Miért van ez nálad?- húzódott el tőlem, komorra váltva a figurát.
- Nem tudom..- feleltem őszintén, mert erre én sem tudtam a választ. Eleve Selenánál volt a kép, ő viszont nem járt itt, legalàbb is tudtommal...
- Még mindig szereted..- suttogta remegő hangon.
- Nem, Aubrey!- fogtam a fejem, mert ez már nekem is egész hihetetlen volt.
- Ne hazudj, Justin...- mosolyodott el keserűen a szerelmem, majd a képet gondosan beletéve a táskámba, nekem adta azt.- Szerintem lassan indulhatsz...
- Kicsim, Aby, ne csináld már ezt!- kezdtem kétségbeesni.
- Sajnálom, hogy a lányaid sem érnek annyit, hogy elfelejtsd azt a lányt...- gördült le egy újabb könnycsepp az arcán.- És nem hiszem, hogy nekem is ott kéne lennen, a reptéren.
- Miről beszélsz?- ijedtem meg, mert úgy volt, hogy Aby is eljön, elköszönni.
- Vidd el Selenát...- motyogta sírva, majd kiterelt a házból.
- Aby, ne, kicsim- próbálkoztam kétségbeesetten.- Nem tudom, hogy került oda! Aby viszont csak letörölt egy könnycseppet az arcáról, és kitolt a bejárati ajtón.
- Szia, Justin- mondta halkan, majd becsukta az ajtót, és, hogy ne tudjak bemenni, kulcsra zárta.
- Aby!- dörömböltem az ajtón, a könnyeimmel küszködve.- Engedj vissza! A telefonom rezgésére lettem figyelmes. Egy SMS jött, Scoo-tól:
*10 perccel később*
Miután megérkeztem, kiugrottam az autóból, és a kis táskámmal a kezemben berontottam a bejárati ajtón, egyenesen a gépemhez. Amikor odaértem, Sel épp Scoo-val beszélgetett.
- Justin!- mosolygott rám, majd jött is egy pusziért, de én elhúzódtam.- Valami gond van?
- Nem tudod, hogy került hozzám?- vettem elő a képet, ami valószínűleg az életemet tette tönkre.
- Ó, szóval megkaptad?-vigyorodott el.
- Ezt nem hiszem el...- túrtam a hajamba.- Hogy tehetted ezt?
- Mit?
- Tudod mit?- hunytam le a szemem.- Hagyj békén, oké?
- Hogy mi?- értetlenkedett.
- Miattad megy tönkre a családom, Sel!- emeltem fel a hangom.- Aby-vel összevesztem, látni se akar! A piciktől nem tudtam elköszönni, minden romokban hever, Selena! És ez mind miattad van!
- Ugyan, hogy lenne már miattam?!
- Hagyj békén, oké?- mondtam halkan.- Csak ennyit kérek...- azzal elindultam a gép felé, amire időközben fel lehetett szállni.
Egész úton azon gondolkodtam, hogyan fogom ezt helyre tenni...
*Justin szemszöge*
- Akkor majd délután- vetett véget a beszélgetésnek Scoo.- Szevasz, Justin!
- Szia, szia- nevettem bele a készülékbe, majd a kanapé felé pillantottam, ahol Aubrey etette a babákat.
Elmosolyodtam a kis családomon. Már két hete vagyunk egy igazi CSALÁD. Jaime esete egy kicsit megijesztett minket, de az orvosok biztosítottak arról, hogy nem lesz semmi komolyabb baja. Végül is, a fél világ asztmás. Nem hiszem, hogy ebbe bárki is belehalt volna. Viszont ma kezdődik a Journals turné...
- Min mosolyogsz?- zökkentett ki gondolatmenetemből Aby, amint letette a picik cumisüvegét az asztalra, pontosan elém.
- Csak...- néztem mosolyogva a szemébe, majd az ölembe ültettem és átöleltem.- ...annyira örülök. Hogy végre minden rendben van.
- Én is, szívem- csókolt meg Aby, mire Jasmine felsírt.- Jól van na, megyek már!- nevette el magát halkan a szerelmem, majd kipattant az ölemből, és visszasietett a picikhez, akik, amint megérezték a közelségét, rögtön lenyugodtak.
Felálltam, és én is odamentem hozzájuk.
- Jujj, itt van apa is- suttogott édesen a piciknek Aby.
- Sziasztok, drágáim- pusziltam meg a fejecskéjüket, mire aranyosan "nevetgélni" kezdtek. Soha nem éreztem még ilyen boldognak magamat. Mindenkinek kívánom ezt az érzést.
- Nem kell felmenned összepakolni a cuccaidat, kicsim?- kérdezte halkan Aby, mert a babák kezdtek elbóbiskolni.
- De- motyogtam szomorúan, mert nagyon szerettem volna itt maradni velük.
- Segítsek?- kérdezte mosolyogva Aby.
- Maradj csak, szívem- pusziltam meg a homlokát, majd felrobogtam a lépcsőn.
A bőröndöm már ott hevert az ágyunk mellett, előkészítve, hogy befogadja a cuccaimat. Sóhajtva vettem ki a szekrényemből egy marék pólót, majd a lábammal felnyitva a bőröndöt, próbáltam beledobni a ruháimat, de akkor megakadt a szemem egy kis papíron.
Gyorsan az ágyra dobtam a ruhákat, majd felvettem a kis papírt. Egy kép volt rajta, amin én vagyok Sel-el, a hátuljára pedig ez volt írva:
"Szeretlek kicsim! Hihetetlenül hiányzol! Már csak pár nap, és látjuk egymást. Minden percben csak rád tudok gondolni. Csókollak: Justin."
Fogalmam sem volt, hogyan került oda, de hirtelen melegség töltötte el a szívemet. Keserű mosollyal az arcomon ültem le az ágyra, miközben kínosan a hajamba túrtam. A régi szép emlékek áradata zúdult rám abban a pillanatban. Nem tudtam, mit kezdjek magammal...
Szeretem Aby-t, ő az életem értelme..na meg a picik is. De Selena is nagyon fontos szerepet tölt be az életemben... Minden olyan bonyolult. De én már akkor eldöntöttem ezt az egészet, mikor eljegyeztem életem szerelmét. Több nem is kell.
Kis elmélkedésem után gyorsan elpakoltam a cuccaimat, majd a képet otthagytam az ágyon. Ki kellett mennem a mosdóba, úgyhogy kislisszoltam az ajtón.
*Aubrey szemszöge*
Miután Justin felment, hogy összepakolja a dolgait, a babák teljesen elaludtak, és mivel teljes csönd volt a házban, úgy gondoltam, lent kialudhatják magukat. Ott szerettem volna maradni velük, de irtó melegem lett a hosszú hajamtól, úgyhogy felszaladtam egy hajgumiért. Emlékeztem, hogy az ágyunk melletti éjjeliszekrényre tettem egy hajgumit.
Amint benyitottam, felkaptam a szekrényről a hajgumit, és indultam is volna ki, ha nem akad meg a szemem egy képen, ami az ágyon hevert. Összerancolt szemöldökkel vettem fel, majd, mikor megláttam, mi is van a képen, elakadt a lélegzetem. Fogalmam sem volt, miért van ez a kép Justin-nál, így eléggé felkavart... Először nem is tudtam mit kezdeni magammal, csak tehetetlenül lehuppantam az ágyra. Mit kereshet ez a kép, azzal az imádnivaló üzenettel a hátulján? Talán Justin még érez valamit Selena iránt?? Annyi kérdésem volt, hogy nem bírtam velük mit kezdeni; hamarosan patakokban folytak az arcomon a könnyek, mert úgy tűnt, most lesz vége mindennek. Nagyon fájt, hogy Justin tart magánál egy képet, amin az exével van, és hogy talán még érez iránta valamit. Keserves zokogás lett úrrá rajtam, majd arcomat a kezembe temetve sírtam ki magam.
*Justin szemszöge*
Miután kezet mostam, rögtön indultam vissza a szobába, mert még maradt pár dolgom, amit el kellett pakolnom. Amint beléptem a szobába, az én zokogó Aby-met pillantottam meg. - Kicsim! Te jó ég, mi történt?- kérdeztem aggódva,majd megindultam felé, hogy kicsit megszeretgessem, amikor dühösen az orrom alá nyomta a képet, amin Sel-lel vagyunk.
- Mi ez?- kérdezte sírva. A szívem szakadt meg, hogy ilyennek láttam.
- Ez csak egy kép, kicsim...- próbáltam megnyugtatni, de ő irtó pipa volt.
- Miért van nálad?- gördült le egy kövér könnycsepp az arcán.- Azt hittem, már nem szereted őt, Justin.
- Nem is szeretem, Aby- léptem közelebb hozzá.- Csak te vagy nekem, tudod!
- Miért van ez nálad?- húzódott el tőlem, komorra váltva a figurát.
- Nem tudom..- feleltem őszintén, mert erre én sem tudtam a választ. Eleve Selenánál volt a kép, ő viszont nem járt itt, legalàbb is tudtommal...
- Még mindig szereted..- suttogta remegő hangon.
- Nem, Aubrey!- fogtam a fejem, mert ez már nekem is egész hihetetlen volt.
- Ne hazudj, Justin...- mosolyodott el keserűen a szerelmem, majd a képet gondosan beletéve a táskámba, nekem adta azt.- Szerintem lassan indulhatsz...
- Kicsim, Aby, ne csináld már ezt!- kezdtem kétségbeesni.
- Sajnálom, hogy a lányaid sem érnek annyit, hogy elfelejtsd azt a lányt...- gördült le egy újabb könnycsepp az arcán.- És nem hiszem, hogy nekem is ott kéne lennen, a reptéren.
- Miről beszélsz?- ijedtem meg, mert úgy volt, hogy Aby is eljön, elköszönni.
- Vidd el Selenát...- motyogta sírva, majd kiterelt a házból.
- Aby, ne, kicsim- próbálkoztam kétségbeesetten.- Nem tudom, hogy került oda! Aby viszont csak letörölt egy könnycseppet az arcáról, és kitolt a bejárati ajtón.
- Szia, Justin- mondta halkan, majd becsukta az ajtót, és, hogy ne tudjak bemenni, kulcsra zárta.
- Aby!- dörömböltem az ajtón, a könnyeimmel küszködve.- Engedj vissza! A telefonom rezgésére lettem figyelmes. Egy SMS jött, Scoo-tól:
Justin! Merre vagy?
Ó, basszus, tökre elfelejtettem! Gyorsab bepattantam a kocsimba, és a magángépemhez hajtottam. *10 perccel később*
Miután megérkeztem, kiugrottam az autóból, és a kis táskámmal a kezemben berontottam a bejárati ajtón, egyenesen a gépemhez. Amikor odaértem, Sel épp Scoo-val beszélgetett.
- Justin!- mosolygott rám, majd jött is egy pusziért, de én elhúzódtam.- Valami gond van?
- Nem tudod, hogy került hozzám?- vettem elő a képet, ami valószínűleg az életemet tette tönkre.
- Ó, szóval megkaptad?-vigyorodott el.
- Ezt nem hiszem el...- túrtam a hajamba.- Hogy tehetted ezt?
- Mit?
- Tudod mit?- hunytam le a szemem.- Hagyj békén, oké?
- Hogy mi?- értetlenkedett.
- Miattad megy tönkre a családom, Sel!- emeltem fel a hangom.- Aby-vel összevesztem, látni se akar! A piciktől nem tudtam elköszönni, minden romokban hever, Selena! És ez mind miattad van!
- Ugyan, hogy lenne már miattam?!
- Hagyj békén, oké?- mondtam halkan.- Csak ennyit kérek...- azzal elindultam a gép felé, amire időközben fel lehetett szállni.
Egész úton azon gondolkodtam, hogyan fogom ezt helyre tenni...
2014. május 18., vasárnap
45.rész Daddy's girls ~Evelin~
Szinte csak remélni mertem hogy nem a mi kislányaink miatt rohantak be az orvosok az előbb a babaszobába.Nem tudtam mi történik ,így remegő kézzel futottam az orvosok után.
-Gyorsan!Újra kell éleszteni...-hallatszott az egyik doki hangos kiabálása.Amint beléptem a terembe.Azt hittem azonnal összeesek.Egy percre lefagyva álltam az ajtóban és valószínűleg úgy lefehéredtem mint a fal.
-Jaime!-futottam oda a kislányomhoz.Könnyen megtudtam különböztetni őket mivel Jaime rózsaszín karszalagot kapott ,míg Janice lilát.Arcomon a könnycseppek patakokban folytak végig,amikor gyengéden megfogtam kislányom kezét.Szinte elveszett a pici keze az enyémben.Sajnos nem lehettem sokáig vele.
-Uram kérem menjen el innen,ha azt akarja hogy megmentsük a picit!-lökött gyengéden arrébb.Aztán az ajtó felé mutatott hogy menjek kifele.Mivel én tehetetlen voltam,ezért kimentem a teremből és az üvegablakon keresztül néztem hogy mit művelnek Jaimevel.Ahogy az életéért küzdenek.
A gépek csipogása miatt a másik kislányom is sírni kezdett.
-Át kell vinnünk egy másik terembe!Itt útban vagyunk.-kiabált az egyik nővérke.
-Erre nincs idő.-válaszolt feszülten az orvos ,aztán mint a filmekben próbálták újraéleszteni.
-Kérem adja oda az apukának a másik kislányt...-kiabált a nővérkének,aki aztán sebesen a főnöke utasításait követve hozta ki hozzám Janicet.
-Vigyázzon rá!És szerintem menjen be a feleségéhez.Csak magát kínozza azzal ha ezt végignézi.Mi mindent megteszünk!-nyújtotta át pici lányom aztán visszament a terembe.Nagyon igaza volt.Szívszaggató érzés volt ezt látni ,így egyik kezemmel a szememet törölgetve indultam vissza Abyhez.
-Selena kérlek menj el!Így is elég bajunk van látod...-néztem rá a volt barátnőmre aki kezeit keresztbefonva várt rám.Szerintem ő is sírt vagyis úgy tűnt ,de annyira nem figyeltem.
-Rendben!De hívj fel,bármi van!-nyomott egy puszit az arcomra ,aztán Janice arcocskájára.-Tudod olyan gyönyörű vagy mint az anyukád.A tesód miatt pedig ne aggódj!Erős baba!Meg fog gyógyulni!-suttogta halkan,aztán elindult lefele a lépcsőn.
-Úristen!Miért sírsz drágám?-kérdezte ijedten Aubrey mikor beléptem a terembe.Arca még kicsit megviselt volt,látszott rajta hogy nagyon el van fáradva.Istenem!Nem akartam fájdalmat okozni neki.Tudtam ha elmondom hogy mi történt akkor nagyon maga alatt lesz.Anya és Caroline is ijedten néztek rám.Várták hogy mit fogok mondani.Lassan sétáltam oda az ágy mellé amin a szerelmem pihent.Kezeit nyujtotta jelezve hogy át szeretné venni a picit.
-Annyira gyorsan történt...-törölgettem könnyes szemeim miután átvette Janice babát.
-Szia kicsim.Ne sírj Janice!Anya és apa itt van...-gagyarászott a babához édesen,aztán rám nézett.
-Nos?
-Mondd már fiam...-nézett rám anyu is.
-Szóval Jaimenek leállt a légzése és most próbálják újraéleszteni...-temettem bele könnyes arcom a tenyerembe és szipogva így folytattam.-Azt mondták hogy mindent megtesznek.Azért kellett elhoznom Janicet hogy hagy csinálják a dolguk.
-Justin kérlek mondd hogy ez nem igaz...-nézett rám Aubrey.Szemei azonnal könnybe lábadtak.Nem válaszoltam,így mindent értett.Tudta hogy nagyon is komolyan mondtam.Zokogva borultam rá a vállára.Még soha sem sírtam így Aubrey előtt.Bár hihetetlenül fáj ami történt
gyorsan összeszedtem magam.
-Shh.Janice.Aludj kicsim.-ringatta a karjai között mivel még mindig nagyon sírt a kisbabánk.-Anyu légyszi megfognád Janicet?Tudnom kell hogy van Jaime.Addig nem nyugszom meg.-ült fel hirtelen az ágyban.
-Nem hiszem hogy ez a legjobb ötlet kislányom.Nem hiányzik hogy még neked is valami bajod legyen.Pihenned kell!Majd mi vigyázunk rá Pattievel.Ne aggódj kincsem!-törölt le egy hatalmas könnycseppet Caroline lánya arcáról,aztán kimentek a szobából.
-De én nagyon is jól vagyok.És látni akarom őt.A kislányom!Még csak most kaptam meg.Nem veszíthetem el máris.-emelte fel kicsit a hangját.
-Igazuk van.Pihenj csak édes!Tudni fogunk róla bármi történik.-nyomtam egy puszit a vállára.
-Justin!Miért történik mindig ez velünk?-nézett rám kisírt szemekkel miközben visszafeküdt az ágyba kicsit durcása.Nem értette meg hogy miért nem szabad felkelnie.
-Nem tudom drágám.De ne aggódj!Minden rendben lesz,mint mindig.-suttogtam halkan.Most már csak egy dolgunk volt,várni arra hogy mi fog történni és hinni abban hogy minden rendbe fog jönni.
"Drága Beliebereim!Csodálatos dolog történt ma!Végre apa lettem!Igaz pár héttel korábban születtek meg a kislányaink.De szerencsére semmi bajuk nincsen.Gyönyörű kisbabák!Amint tudok hozok nektek képeket róluk.Ne aggódjatok!Titeket sem hanyagollak el.2hét múlva indul a Journals turné.Addig is fogadjátok szeretettel a kis Jaime és Janice Biebert.Szeretlek Titeket!-tweeteltem pár órával ezelőtt büszke apukaként a beliebereimnek.Most sajnos kevésbé jó híreket kell közölnöm velük.
"Fél órája semmit sem tudunk Jaime állapotáról.Soha sem féltem még ennyire.Aggódom.:("
-Hogy érzi magát a kismama?-lépett be az orvos.Azonnal letettem a telefont a kezemből.
-Én jól doktorúr,de az nem lényeges.Inkább azt tessék mondani hogy Jaime hogy van?Ugye jobban.-kérdezte fáradtan.Hangján érezni lehetett hogy mennyire ki van merülve.
-Igen kisasszony!Ne aggódjon!A picivel minden rendben van.Újra stabil az állapota.-mondta mosolyogva a doki.Mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről.Aby is nagyot sóhajtott és apró mosoly jelent meg az arcán.-De van egy rossz hírem is.-vitte le a hangsúlyt.-Alaposabban megvizsgáltuk a kislányt és kiderült hogy asztmás,ezért fokozottan oda kell rá figyelni.Most is megfigyelés alatt tartjuk.
-Láthatnánk őt?-kérdeztem lefagyva.
-Természetesen.De csak pár percre,mert rengeteget kell pihennie és magának is anyuka.-mutatott rá Abyre.-A nagymamák is ott vannak.Egy pillanatra sem veszik le a szemüket a picilányról.-folytatta.Közben Aubrey átadta az én kezembe a babát és óvatosan felkelt az ágyról.Egyik kezével belém karolt így indultunk el a babáink szobájába ami szerencsére csak pár méterre volt a miénktől.Út közben a doki elmagyarázta nekünk hogy ha pár nap mulva hazamegyünk kap Jaime ilyen készüléket ami figyelni fogja a légzését.
-És mikor jöhetnek haza?-tettem fel az egyik legfontosabb kérdést.Reméltem hogy minnél hamarabb.
-Tudja általában 3-4 napig szoktuk benttartani az anyukákat a babákkal.De Jaimenek még át kell esnie néhány vizsgálaton,így szerintem olyan egy hét múlva már hazamehetnek.-mondta az orvos.Úgy láttam Aby arcán hogy ő is meglepődött egy kicsit amikor meghallotta hogy még egy hétig itt kell lenniük,de inkább nem szólt semmit.Lehet hogy azért mert pont beértünk a babaszobába.
-Istenem.-fakadt sírva újra amikor meglátta a kislányunkat.Még csak egy napos sincs de máris ilyen sok szenvedést kell átélnie és megvédeni sem tudjuk bármennyire is szeretnénk.
-Átvehetem?-nézett rám anya könnyektől csillogó szemeivel.
-Persze.-válaszoltam.Talán jobb is hogy az ő kezeiben van hiszen amikor megláttam a kislányom,szinte minden erőm elveszítettem.Csövek lógtak ki a kis karjából,ráadásul mindenféle gépre rá volt kötve.Aubrey kezét rátéve az üvegre csodálta.Jaime eddig békésen aludt ,de amikor Aby rátette kezeit az inkubátor falára,akkor nyitogatni kezdte a szemeit.
-De édes!Láttad Justin?-nézett rám Aubrey hatalmas vigyorral a képén mikor Jaime ásított egy nagyot.Tényleg hihetetlenül édes volt.
-A mi kislányaink.Megmondtam hogy csakis tökéletesek lehetnek.-pusziltam meg Aby homlokát.
Selena szemszöge:
Fura érzés így látni Justint.Nem régen még engem ölelt magához,engem csókolt,együtt tervezgettük a jövőt.Hihetetlen számomra hogy apuka lett ,méghozzá két gyönyörűszép kislány anyukája.Justinnak nem mondtam ,de mielőtt észrevett volna benéztem egy kicsit a babákhoz is.Annyira sajnálom hogy így elrontottuk a kapcsolatunkat régebben.Elég gáz de mostanában minig csak Justinra tudok gondolni,arra hogy szeretném visszakapni.Tudom nagyon nem helyes hogy ilyeneket gondolok hiszen nagy boldog családban él Justin,nem pont én szeretnék ennek az elrontója lenni.Viszont azzal sem tudok mit kezdeni hogy hihetetlenül hiányzik.Gőzöm sincs mit tehetnék,muszáj volt valakivel beszélnem erről a dologról.
-Szia édesem!Hát te?Hogy hogy itt vagy?Tudod hogy Justinék nincsenek itthon.-nyitotta ki Pattie kedvesen az ajtót.Azonnal ölelgetni kezdett mintha ezer éve nem láttuk volna egymást.
-Szia Patt.Igazából én hozzád jöttem.-halkult el egy kicsit a hangom,valószínűleg azért mert rájöttem hogy nem biztos hogy Pattievel kellene megbeszélnem ezt a dolgot,de ekkor már késő volt.
-Ó örülök neki!Gyere be!Jazzy és Jaxo még tvt néznek,de egy perc és mennek aludni.Azután beszélgethetünk.-kacsintott rám miközben a nappali felé sétáltunk.
-Jaxo!Úristen itt van Selly...-sikított fel hirtelen Jazzy amikor meglátott.Gyorsan odafutott hozzám én pedig felkaptam az ölembe.
-Éppen most ért véget a varázslók a waverly helyből.Nagyon jól néztél ki a tvben...-jött oda Jaxo is aztán megfogta a kezem.
-Köszönöm.Nem is tudtam hogy szoktátok nézni.-pusziltam meg őket.
-Ó ha te azt tudnád.-legyintett egyet Pattie a kezével.
-Már az összes részt kívülről fújjuk.-szólalt meg Jeremy is,eddig észre sem vettem hogy itt van.Pedig a tv előtt ült kis kerekesszékében.
-Szia Jer!Hogy vagy?-ültem le mellé a kanapéra.Sokáig elbeszélgettünk minden féle dologról.Meséltem nekik a karrieremről,aztán ők meséltek nekem Jeremy állapotáról és arról is hogy mi történt délután a kórházban.Aggódtam miután Justin elküldött,mivel semmit sem tudtam.De így szerencsére Pattieék mindent elmeséltek ,nagyon meglepődtem amikor megtudtam hogy mi történt a kis Jaimevel.Az érzéseimet Justin iránt végül úgy döntöttem hogy inkább nem hozom fel,egyrészt mert túl sokan voltunk másrészt mert Pattie nem biztos hogy örülne neki.Új tervhez folyamodtam.Mivel Pattie megkért hogy fektessem le a gyerekeket aludni így feltűnés nélkül be tudtam osonni Justin szobájába hogy becsempésszek oda valamit.Az egyik közös képünk volt az amit Justin küldött egyszer postán.Amióta megkaptam ezt a képet ,mindig magamnál hordom.A kép hátulján ez állt :"Szeretlek kicsim!Hihetetlenül hiányzol!Már csak pár nap és látjuk egymást.Minden percben csak rád tudok gondolni.Csókollak:Justin."A terv az volt hogy elrejtem az egyik bőröndjének a zsebébe ,amit tudom hogy két hét múlva biztosan ki nyit mivel kezdődik a Journals turné.Mikor beléptem a szobába egyből kiszúrtam a bőröndöt ,így könnyű dolgom volt.Gyorsan beletettem a legelső zsebbe a képet aztán mintha mi sem történt volna visszamentem Pattiehez a földszintre.
-Ezek a képek a multkor is itt voltak már?-kérdeztem meglepetten Pattiet amikor leértem a nappaliba és megláttam egy csomó közös képet a falon.Mindegyik családi kép volt.
-Igen.Mondjuk ez még csak a múlthéten került fel.De ez a kedvencem.-mutatott Pattie egy képre amin Aubrey volt hatalmas pocakkal.Körülötte pedig Justin,Jazzy és Jaxon ül és a hasára teszik a kezüket.Bármennyire fájt ,tényleg nagyon aranyosak együtt.Justin nagyon boldog a családjával,de ebbe a körbe én sajnos nem tartozom bele.
Aubrey szemszöge:
Ez az első olyan éjszakám amióta terhes lettem amit nem nagy pocakkal töltök el,mégsem tudok aludni.10 percenként felülök hogy megnézzem a kisbabám.Szomorú vagyok ,mert Jaime nem lehet itt velem.Bár Justin direkt azért ment át a babaszobába hogy egész éjszaka rajta tartsa a szemét ,de ettől függetlenül nekem folyton csak azon kattog az agyam hogy vajon minden rendben van e.Nem birom tovább ezt hogy így külön kell lennünk egymástól.A holnapi nap folyamán biztos hogy mondani fogom a doktornak hogy tegyenek minket egy szobába.Akkor lehet valamivel nyugodtabbak lennének az éjszakáim.Szeretném kipihenni magam,de így nem megy.Ránéztem az órára ,éppen hajnali kettőt mutatott.Gyorsan felpattantam az ágyból és amilyen halkan csak lehetett átosontam a másik szobába,hogy felmérjem a terepet.Amikor beértem és megláttam hogy mind a ketten békésen alszanak,kicsit megnyugodtam.Annyira édesek voltak.Jaime kis kezével Justin egyik ujját szorongatta.Mikor közelebb mentem hozzájuk észre vettem hogy Jaime valójában nem is alszik.Jobbra balra mozgatta a kis fejét ,a színes fényeket csodálta amik elárasztották a szobát.
-Szia szépségem.Nagyon hiányzol anyának!Bárcsak magamhoz ölelhetnélek.-suttogtam halkan miközben az inkubátor felé hajoltam.A kislányom tekintete a fények helyett rám irányult.Először csak mereven nézett engem ,aztán amikor látta hogy beszélek hozzá nyújtogatni kezdte felém az egyik kezét,azt amelyikkel éppen nem az apukáját szorongatta.
-Gyorsan!Újra kell éleszteni...-hallatszott az egyik doki hangos kiabálása.Amint beléptem a terembe.Azt hittem azonnal összeesek.Egy percre lefagyva álltam az ajtóban és valószínűleg úgy lefehéredtem mint a fal.
-Jaime!-futottam oda a kislányomhoz.Könnyen megtudtam különböztetni őket mivel Jaime rózsaszín karszalagot kapott ,míg Janice lilát.Arcomon a könnycseppek patakokban folytak végig,amikor gyengéden megfogtam kislányom kezét.Szinte elveszett a pici keze az enyémben.Sajnos nem lehettem sokáig vele.
-Uram kérem menjen el innen,ha azt akarja hogy megmentsük a picit!-lökött gyengéden arrébb.Aztán az ajtó felé mutatott hogy menjek kifele.Mivel én tehetetlen voltam,ezért kimentem a teremből és az üvegablakon keresztül néztem hogy mit művelnek Jaimevel.Ahogy az életéért küzdenek.
A gépek csipogása miatt a másik kislányom is sírni kezdett.
-Át kell vinnünk egy másik terembe!Itt útban vagyunk.-kiabált az egyik nővérke.
-Erre nincs idő.-válaszolt feszülten az orvos ,aztán mint a filmekben próbálták újraéleszteni.
-Kérem adja oda az apukának a másik kislányt...-kiabált a nővérkének,aki aztán sebesen a főnöke utasításait követve hozta ki hozzám Janicet.
-Vigyázzon rá!És szerintem menjen be a feleségéhez.Csak magát kínozza azzal ha ezt végignézi.Mi mindent megteszünk!-nyújtotta át pici lányom aztán visszament a terembe.Nagyon igaza volt.Szívszaggató érzés volt ezt látni ,így egyik kezemmel a szememet törölgetve indultam vissza Abyhez.
-Selena kérlek menj el!Így is elég bajunk van látod...-néztem rá a volt barátnőmre aki kezeit keresztbefonva várt rám.Szerintem ő is sírt vagyis úgy tűnt ,de annyira nem figyeltem.
-Rendben!De hívj fel,bármi van!-nyomott egy puszit az arcomra ,aztán Janice arcocskájára.-Tudod olyan gyönyörű vagy mint az anyukád.A tesód miatt pedig ne aggódj!Erős baba!Meg fog gyógyulni!-suttogta halkan,aztán elindult lefele a lépcsőn.
-Úristen!Miért sírsz drágám?-kérdezte ijedten Aubrey mikor beléptem a terembe.Arca még kicsit megviselt volt,látszott rajta hogy nagyon el van fáradva.Istenem!Nem akartam fájdalmat okozni neki.Tudtam ha elmondom hogy mi történt akkor nagyon maga alatt lesz.Anya és Caroline is ijedten néztek rám.Várták hogy mit fogok mondani.Lassan sétáltam oda az ágy mellé amin a szerelmem pihent.Kezeit nyujtotta jelezve hogy át szeretné venni a picit.
-Annyira gyorsan történt...-törölgettem könnyes szemeim miután átvette Janice babát.
-Szia kicsim.Ne sírj Janice!Anya és apa itt van...-gagyarászott a babához édesen,aztán rám nézett.
-Nos?
-Mondd már fiam...-nézett rám anyu is.
-Szóval Jaimenek leállt a légzése és most próbálják újraéleszteni...-temettem bele könnyes arcom a tenyerembe és szipogva így folytattam.-Azt mondták hogy mindent megtesznek.Azért kellett elhoznom Janicet hogy hagy csinálják a dolguk.
-Justin kérlek mondd hogy ez nem igaz...-nézett rám Aubrey.Szemei azonnal könnybe lábadtak.Nem válaszoltam,így mindent értett.Tudta hogy nagyon is komolyan mondtam.Zokogva borultam rá a vállára.Még soha sem sírtam így Aubrey előtt.Bár hihetetlenül fáj ami történt
gyorsan összeszedtem magam.
-Shh.Janice.Aludj kicsim.-ringatta a karjai között mivel még mindig nagyon sírt a kisbabánk.-Anyu légyszi megfognád Janicet?Tudnom kell hogy van Jaime.Addig nem nyugszom meg.-ült fel hirtelen az ágyban.
-Nem hiszem hogy ez a legjobb ötlet kislányom.Nem hiányzik hogy még neked is valami bajod legyen.Pihenned kell!Majd mi vigyázunk rá Pattievel.Ne aggódj kincsem!-törölt le egy hatalmas könnycseppet Caroline lánya arcáról,aztán kimentek a szobából.
-De én nagyon is jól vagyok.És látni akarom őt.A kislányom!Még csak most kaptam meg.Nem veszíthetem el máris.-emelte fel kicsit a hangját.
-Igazuk van.Pihenj csak édes!Tudni fogunk róla bármi történik.-nyomtam egy puszit a vállára.
-Justin!Miért történik mindig ez velünk?-nézett rám kisírt szemekkel miközben visszafeküdt az ágyba kicsit durcása.Nem értette meg hogy miért nem szabad felkelnie.
-Nem tudom drágám.De ne aggódj!Minden rendben lesz,mint mindig.-suttogtam halkan.Most már csak egy dolgunk volt,várni arra hogy mi fog történni és hinni abban hogy minden rendbe fog jönni.
"Drága Beliebereim!Csodálatos dolog történt ma!Végre apa lettem!Igaz pár héttel korábban születtek meg a kislányaink.De szerencsére semmi bajuk nincsen.Gyönyörű kisbabák!Amint tudok hozok nektek képeket róluk.Ne aggódjatok!Titeket sem hanyagollak el.2hét múlva indul a Journals turné.Addig is fogadjátok szeretettel a kis Jaime és Janice Biebert.Szeretlek Titeket!-tweeteltem pár órával ezelőtt büszke apukaként a beliebereimnek.Most sajnos kevésbé jó híreket kell közölnöm velük.
"Fél órája semmit sem tudunk Jaime állapotáról.Soha sem féltem még ennyire.Aggódom.:("
-Hogy érzi magát a kismama?-lépett be az orvos.Azonnal letettem a telefont a kezemből.
-Én jól doktorúr,de az nem lényeges.Inkább azt tessék mondani hogy Jaime hogy van?Ugye jobban.-kérdezte fáradtan.Hangján érezni lehetett hogy mennyire ki van merülve.
-Igen kisasszony!Ne aggódjon!A picivel minden rendben van.Újra stabil az állapota.-mondta mosolyogva a doki.Mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről.Aby is nagyot sóhajtott és apró mosoly jelent meg az arcán.-De van egy rossz hírem is.-vitte le a hangsúlyt.-Alaposabban megvizsgáltuk a kislányt és kiderült hogy asztmás,ezért fokozottan oda kell rá figyelni.Most is megfigyelés alatt tartjuk.
-Láthatnánk őt?-kérdeztem lefagyva.
-Természetesen.De csak pár percre,mert rengeteget kell pihennie és magának is anyuka.-mutatott rá Abyre.-A nagymamák is ott vannak.Egy pillanatra sem veszik le a szemüket a picilányról.-folytatta.Közben Aubrey átadta az én kezembe a babát és óvatosan felkelt az ágyról.Egyik kezével belém karolt így indultunk el a babáink szobájába ami szerencsére csak pár méterre volt a miénktől.Út közben a doki elmagyarázta nekünk hogy ha pár nap mulva hazamegyünk kap Jaime ilyen készüléket ami figyelni fogja a légzését.
-És mikor jöhetnek haza?-tettem fel az egyik legfontosabb kérdést.Reméltem hogy minnél hamarabb.
-Tudja általában 3-4 napig szoktuk benttartani az anyukákat a babákkal.De Jaimenek még át kell esnie néhány vizsgálaton,így szerintem olyan egy hét múlva már hazamehetnek.-mondta az orvos.Úgy láttam Aby arcán hogy ő is meglepődött egy kicsit amikor meghallotta hogy még egy hétig itt kell lenniük,de inkább nem szólt semmit.Lehet hogy azért mert pont beértünk a babaszobába.
-Istenem.-fakadt sírva újra amikor meglátta a kislányunkat.Még csak egy napos sincs de máris ilyen sok szenvedést kell átélnie és megvédeni sem tudjuk bármennyire is szeretnénk.
-Átvehetem?-nézett rám anya könnyektől csillogó szemeivel.
-Persze.-válaszoltam.Talán jobb is hogy az ő kezeiben van hiszen amikor megláttam a kislányom,szinte minden erőm elveszítettem.Csövek lógtak ki a kis karjából,ráadásul mindenféle gépre rá volt kötve.Aubrey kezét rátéve az üvegre csodálta.Jaime eddig békésen aludt ,de amikor Aby rátette kezeit az inkubátor falára,akkor nyitogatni kezdte a szemeit.
-De édes!Láttad Justin?-nézett rám Aubrey hatalmas vigyorral a képén mikor Jaime ásított egy nagyot.Tényleg hihetetlenül édes volt.
-A mi kislányaink.Megmondtam hogy csakis tökéletesek lehetnek.-pusziltam meg Aby homlokát.
Selena szemszöge:
Fura érzés így látni Justint.Nem régen még engem ölelt magához,engem csókolt,együtt tervezgettük a jövőt.Hihetetlen számomra hogy apuka lett ,méghozzá két gyönyörűszép kislány anyukája.Justinnak nem mondtam ,de mielőtt észrevett volna benéztem egy kicsit a babákhoz is.Annyira sajnálom hogy így elrontottuk a kapcsolatunkat régebben.Elég gáz de mostanában minig csak Justinra tudok gondolni,arra hogy szeretném visszakapni.Tudom nagyon nem helyes hogy ilyeneket gondolok hiszen nagy boldog családban él Justin,nem pont én szeretnék ennek az elrontója lenni.Viszont azzal sem tudok mit kezdeni hogy hihetetlenül hiányzik.Gőzöm sincs mit tehetnék,muszáj volt valakivel beszélnem erről a dologról.
-Szia édesem!Hát te?Hogy hogy itt vagy?Tudod hogy Justinék nincsenek itthon.-nyitotta ki Pattie kedvesen az ajtót.Azonnal ölelgetni kezdett mintha ezer éve nem láttuk volna egymást.
-Szia Patt.Igazából én hozzád jöttem.-halkult el egy kicsit a hangom,valószínűleg azért mert rájöttem hogy nem biztos hogy Pattievel kellene megbeszélnem ezt a dolgot,de ekkor már késő volt.
-Ó örülök neki!Gyere be!Jazzy és Jaxo még tvt néznek,de egy perc és mennek aludni.Azután beszélgethetünk.-kacsintott rám miközben a nappali felé sétáltunk.
-Jaxo!Úristen itt van Selly...-sikított fel hirtelen Jazzy amikor meglátott.Gyorsan odafutott hozzám én pedig felkaptam az ölembe.
-Éppen most ért véget a varázslók a waverly helyből.Nagyon jól néztél ki a tvben...-jött oda Jaxo is aztán megfogta a kezem.
-Köszönöm.Nem is tudtam hogy szoktátok nézni.-pusziltam meg őket.
-Ó ha te azt tudnád.-legyintett egyet Pattie a kezével.
-Már az összes részt kívülről fújjuk.-szólalt meg Jeremy is,eddig észre sem vettem hogy itt van.Pedig a tv előtt ült kis kerekesszékében.
-Szia Jer!Hogy vagy?-ültem le mellé a kanapéra.Sokáig elbeszélgettünk minden féle dologról.Meséltem nekik a karrieremről,aztán ők meséltek nekem Jeremy állapotáról és arról is hogy mi történt délután a kórházban.Aggódtam miután Justin elküldött,mivel semmit sem tudtam.De így szerencsére Pattieék mindent elmeséltek ,nagyon meglepődtem amikor megtudtam hogy mi történt a kis Jaimevel.Az érzéseimet Justin iránt végül úgy döntöttem hogy inkább nem hozom fel,egyrészt mert túl sokan voltunk másrészt mert Pattie nem biztos hogy örülne neki.Új tervhez folyamodtam.Mivel Pattie megkért hogy fektessem le a gyerekeket aludni így feltűnés nélkül be tudtam osonni Justin szobájába hogy becsempésszek oda valamit.Az egyik közös képünk volt az amit Justin küldött egyszer postán.Amióta megkaptam ezt a képet ,mindig magamnál hordom.A kép hátulján ez állt :"Szeretlek kicsim!Hihetetlenül hiányzol!Már csak pár nap és látjuk egymást.Minden percben csak rád tudok gondolni.Csókollak:Justin."A terv az volt hogy elrejtem az egyik bőröndjének a zsebébe ,amit tudom hogy két hét múlva biztosan ki nyit mivel kezdődik a Journals turné.Mikor beléptem a szobába egyből kiszúrtam a bőröndöt ,így könnyű dolgom volt.Gyorsan beletettem a legelső zsebbe a képet aztán mintha mi sem történt volna visszamentem Pattiehez a földszintre.
-Ezek a képek a multkor is itt voltak már?-kérdeztem meglepetten Pattiet amikor leértem a nappaliba és megláttam egy csomó közös képet a falon.Mindegyik családi kép volt.
-Igen.Mondjuk ez még csak a múlthéten került fel.De ez a kedvencem.-mutatott Pattie egy képre amin Aubrey volt hatalmas pocakkal.Körülötte pedig Justin,Jazzy és Jaxon ül és a hasára teszik a kezüket.Bármennyire fájt ,tényleg nagyon aranyosak együtt.Justin nagyon boldog a családjával,de ebbe a körbe én sajnos nem tartozom bele.
Aubrey szemszöge:
Ez az első olyan éjszakám amióta terhes lettem amit nem nagy pocakkal töltök el,mégsem tudok aludni.10 percenként felülök hogy megnézzem a kisbabám.Szomorú vagyok ,mert Jaime nem lehet itt velem.Bár Justin direkt azért ment át a babaszobába hogy egész éjszaka rajta tartsa a szemét ,de ettől függetlenül nekem folyton csak azon kattog az agyam hogy vajon minden rendben van e.Nem birom tovább ezt hogy így külön kell lennünk egymástól.A holnapi nap folyamán biztos hogy mondani fogom a doktornak hogy tegyenek minket egy szobába.Akkor lehet valamivel nyugodtabbak lennének az éjszakáim.Szeretném kipihenni magam,de így nem megy.Ránéztem az órára ,éppen hajnali kettőt mutatott.Gyorsan felpattantam az ágyból és amilyen halkan csak lehetett átosontam a másik szobába,hogy felmérjem a terepet.Amikor beértem és megláttam hogy mind a ketten békésen alszanak,kicsit megnyugodtam.Annyira édesek voltak.Jaime kis kezével Justin egyik ujját szorongatta.Mikor közelebb mentem hozzájuk észre vettem hogy Jaime valójában nem is alszik.Jobbra balra mozgatta a kis fejét ,a színes fényeket csodálta amik elárasztották a szobát.
-Szia szépségem.Nagyon hiányzol anyának!Bárcsak magamhoz ölelhetnélek.-suttogtam halkan miközben az inkubátor felé hajoltam.A kislányom tekintete a fények helyett rám irányult.Először csak mereven nézett engem ,aztán amikor látta hogy beszélek hozzá nyújtogatni kezdte felém az egyik kezét,azt amelyikkel éppen nem az apukáját szorongatta.
2014. május 15., csütörtök
44. rész Little girls (Kata:))
- Áááááá- ordítottam fel, amikor nyomnom kellett.
- Nagyon ügyesen csinálja!- nézett fel egy pillanatra az orvos.- Engedje csak ki! Hangosan! Ééééés...MOST!
- Úristeeen- sikítottam és sírtam egyszerre.-
- Nyugodj meg, szívem- puszilta meg a kezem Justin.- Mindjárt vége, kicsim, mindjárt...
Ziláltan felnéztem rá, miközben folyamatosan ziháltam,és hangosan vettem a levegőt. Izzadt homlokomra csapzottan tapadtak a tincseim. Justin viszont annyira meg volt ijedve, hogy könnyeket láttam csillogni a szemében. Próbáltam mosolyogni, de éppen akkor szólt a doktor.
- MOST!- úgyhogy gyorsan elkaptam a fejem a szerelmemről, és egy hangosat sikítottam.- Már látom az egyik kislány fejét!- lelkendezett az orvos.
- Istenem...- sóhajtottam fel mosolyogva, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon, de ezúttal már a boldogság miatt.
- Úristen- puszilta meg az arcom a világ legrendesebb férje.- Nagyon jól csinálod, szívem!
- Na, akkor most nagyokat nyomjon, kisasszony, mindjárt kint van a baba!- zavarta meg a pillanatot a doktor hangja.- MOST!
Köbö olyan 10 olyan erős nyomás után, hogy azt hittem, ott halok meg, helyben, a szülész örömében felkiáltott.
- Még egy nyomás, drága, és kint van a baba!
- Együtt!- hallottam Justin hangját.- 3... 2... ééés...
- MOST!- ordította el magát a szülész, mire Justin-nal együtt ordítottunk.
- ÁÁÁÁÁ!
És akkor... hallottam, amint első kislányom felsír.
- Úristen!- potyogtak folyamatosan boldogságkönnyeim.
- Hallod, Aby?!- hallottam a kedvesem hangját, mire odafordultam. Justin sírt.. Ahogyan én is.- Kicsim, sír a baba!- és örömében hirtelen odahajolt hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Lassabban, fiatalok- szólt ránk a szülész orvos.- Még van egy menet hátra!
- Elnéz...- folytatta volna Justin, de hirtelen olyan éles fájdalom bontakozott a hasamban, hogy önkéntelenül is felsikítottam.- Aubrey! Jól vagy?
- Nővérke, egy erős nyugtatót a fiatalúrnak, kérem, ha nem bír lenyugodni!- parancsolta csöndre az orvos, mire Justin szemei először szikrákat szórtak, majd, amikor meglátta, hogy mennyire szenvedek, inkább behúzta a nyakát, és szavak nélkül szorongatta a kezem.- MOST!
- FÁÁÁJ!- sírtam hangosan, mert a fájdalom már elviselhetetlenné vált számomra.
- Kitartás, szívem- simította meg a karom Justin, majd leguggolt mellém.- Itt vagyok!
- Figyeljen!- szólt oda a doktor.- MOST!
2 kemény órán keresztül tartott ez az egész. És aztán felsírt a másik kislányunk is.
- Jesszusom...- lihegtem, és örömkönnyeimtől fátyolos szemekkel hátradöntöttem a fejem, és sóhajtva bújtam Justin-hoz, aki vigyorogva átölelt.
- Gratulálok!- fogott Justin-nal kezet az orvos, levéve az arca előtti kis anyagot.- Két csodaszép kislányuk született!
- Köszönjük!- mosolygott meghatottan Justin.
- Kimehet, a nővérkék majd elhelyezik a kedves feleségét az egyik szobában- mosolygott rám az úr, miközben én még mindig a nemrég ért fájdalmakat és a sokkot, hogy van két kislányom, próbáltam feldolgozni.
- Nem maradhatok vele?
- Kérem, szerintem először picit lepihen a hölgy, aztán találkozhatnak, ebben biztos vagyok!
- Rendben.- bólintott Justin, majd hozzám hajolva szenvedélyesen megcsókolta a homlokomat.
Miután életem kiment a szülőszobából, két kedves arcú nővérke kezdett rendbe szedni, aztán kitoltak a szobából, be egy másik, 12-es szobába.
- Nemsokára behozzuk a babákat is, de előtte még át kell esniük bizonyos ellenőrzéseken- mosolygott rám az egyik nővér.
- Rendben..- szuszogtam.- Köszönöm..- mosolyogtam a csajszira, aki megsimította az arcomat, és kiment a szobából.
*Justin szemszöge*
A szülészetről kilépve anyuval, és Aubrey anyjával találkoztam.
- Mi van?- kérdezték egyszerre.
- Minden rendben- mosolyodtam el, mire megkönnyebbülten felsóhajtottak.
Csak akkor tudatosult bennem igazán, hogy... te jó ég, APA lettem! El sem bírtam hinni, még lélegezni is elfelejtettem.
- Mi a gond?- kérdezte anyu.
- Én...én..- akadoztak a szavaim, majd egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon.- Azt hiszem...ez életem legboldogabb napja..!
- Ó, kicsim- mosolyodtak el anyáék, majd egymás után megöleltek.
Pár perccel később mosolyogva sétáltam be Aby szobájába.
- Hogy van a világ legcsodálatosabb anyukája?- ültem fel az ágyára, majd megpusziltam a homlokát az én édesemnek.
- Fáradtan..- mosolyodott el álmosan, majd maga mellé húzott és a mellkasomra dőlt.- Hogy vannak a babák?
- Nem láttam még őket, kicsim- pusziltam meg Aubrey haját. És abban a percben tolta be Jaime-t és Janice-t az ajtón egy ápoló.
- Megjöttünk- mosolygott a lány a picikre, majd megállította a kis kocsit Aubrey ágya mellett.
- Úristen- ült fel Aby és a babákért nyúlt.
- Várj, segítek- mosolygott a nő, és Aby kezébe tette Janice-t.
- Köszönöm- mosolygott Aby. Hangján hallottam, hogy sír.
Miután Aubrey az ölébe húzta Janice-t, felálltam és kivettem a kocsiból Jaime-t.
- Ha bármi gond van, nyugodtan szóljatok- sétált ki a szobából a nővérke.
- Szia, picim..- gügyögtem Jaime-nek.- Jajj, de kis szép vagy, életem! Bizony, bizony...
- Jézusom, Justin- hallottam a szerelmem sírós hangját, mire rémülten néztem rá.- Van két... van két gyönyörű kislányunk...!
- Én is nehezen hiszem el, drágám- ültem vissza Aubrey mellé.
Aby folyamatosan sírt, és miközben büszkén mosolygott a lányainkra, nekem dőlt.
- Szeretlek, Justin- hallottam halk hangját. Mosolyogva pusziltam bele a hajába. Tudtam, hogy ez a 'szeretlek' nem olyan volt, mint a többi. Sokkal komolyabb volt..és sokkal igazabb.
- Én is szeretlek, Aby.- suttogtam a szerelmem hajába.
Vagy fél óráig gyönyörködtünk a csöppségekben, amikor visszatért a nővér.
- Ne haragudjatok, de a babáknak vissza kell menniük- tolta elénk a kis kocsit.
- Persze- mosolyogtam magam elé, majd befektettem Jaime-t a kocsiba, és Janice-t is elvettem Aubrey-tól, majd miután puszit is kaptak a picik tőlem, a lány kitolta a kocsit a szobából.
*5 perc múlva*
Aubrey apró kezét kezeim közé fogtam, és mosolyogva csókoltam meg az orra hegyét.
- Mi a baj?- kérdeztem riadtan, mikor láttam, hogy eltűnt az arcáról az kis édes mosoly, és feszülten nézett ki a kórterem ablakán.
- Azt hiszem keresnek...- közölte ridegen, majd kezét kivéve az enyéim közül összefonta mellkasán, mire végre én is kinéztem az ablakon; Selena Gomez állt, egyedül, és mosolyogva figyelt minket, majd mikor meglátta, hogy őt nézem, integetett.
- Mindjárt... egy pillanat- mondtam halkan a szerelmemnek, és kisiettem Selenához.- Szia...Hát te?
- Jaaj, csak nem képzeled, hogy nem jövök el meglátogatni titeket!- vigyorodott el, majd felém lépve kaptam egy puszit az arcomra.- Hogy vagytok? Aby jól van? Minden rendben ment?
- Igen, persze..- mosolyodtam el őszintén, mert jól esett, hogy ennyire a szívén viseli a sorsunkat.- Jaime és Janice is remekül vannak.
- Na, ennek örülök- mosolygott Sel.- Majd egyszer, ugye, meghívtok babalátogatóba?
- Persze!- vágtam rá.- Épp akartam is kérdezni. Látnod kéne a lányainkat, egyszerűen fantasztikusak!
- Ebben biztos vagyok- mosolygott Selena.
- NŐVÉR!- hallatszott a babaszobából egy férfihang. Azonnal megismertem a szülészdoktort...- Gyorsan, szóljanak már egy nővérnek!- pár nővérke rohant be a szobába, kezükben mindenféle lélegeztető palackokkal.- Azonnal hívjanak egy szakorvost! GYORSAN!- üvöltötte a doktor, mire az egyik hölgy elszaladt, pont arra, amerre mi álltunk.
- Úristen, mi történik?- hebegte Selena halálra váltan, és én is totál leblokkoltam.
- Fogalmam sincs...
- Erre, gyorsan!- terelte az orvosokat a nővér mögöttünk.- Egy kislány... újra kell éleszteni...jöjjenek, siessenek!
A 'kislány' szó hallatán rémülten összenéztünk Selenával, mire rögtön követtem az orvosokat.
- Nagyon ügyesen csinálja!- nézett fel egy pillanatra az orvos.- Engedje csak ki! Hangosan! Ééééés...MOST!
- Úristeeen- sikítottam és sírtam egyszerre.-
- Nyugodj meg, szívem- puszilta meg a kezem Justin.- Mindjárt vége, kicsim, mindjárt...
Ziláltan felnéztem rá, miközben folyamatosan ziháltam,és hangosan vettem a levegőt. Izzadt homlokomra csapzottan tapadtak a tincseim. Justin viszont annyira meg volt ijedve, hogy könnyeket láttam csillogni a szemében. Próbáltam mosolyogni, de éppen akkor szólt a doktor.
- MOST!- úgyhogy gyorsan elkaptam a fejem a szerelmemről, és egy hangosat sikítottam.- Már látom az egyik kislány fejét!- lelkendezett az orvos.
- Istenem...- sóhajtottam fel mosolyogva, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon, de ezúttal már a boldogság miatt.
- Úristen- puszilta meg az arcom a világ legrendesebb férje.- Nagyon jól csinálod, szívem!
- Na, akkor most nagyokat nyomjon, kisasszony, mindjárt kint van a baba!- zavarta meg a pillanatot a doktor hangja.- MOST!
Köbö olyan 10 olyan erős nyomás után, hogy azt hittem, ott halok meg, helyben, a szülész örömében felkiáltott.
- Még egy nyomás, drága, és kint van a baba!
- Együtt!- hallottam Justin hangját.- 3... 2... ééés...
- MOST!- ordította el magát a szülész, mire Justin-nal együtt ordítottunk.
- ÁÁÁÁÁ!
És akkor... hallottam, amint első kislányom felsír.
- Úristen!- potyogtak folyamatosan boldogságkönnyeim.
- Hallod, Aby?!- hallottam a kedvesem hangját, mire odafordultam. Justin sírt.. Ahogyan én is.- Kicsim, sír a baba!- és örömében hirtelen odahajolt hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Lassabban, fiatalok- szólt ránk a szülész orvos.- Még van egy menet hátra!
- Elnéz...- folytatta volna Justin, de hirtelen olyan éles fájdalom bontakozott a hasamban, hogy önkéntelenül is felsikítottam.- Aubrey! Jól vagy?
- Nővérke, egy erős nyugtatót a fiatalúrnak, kérem, ha nem bír lenyugodni!- parancsolta csöndre az orvos, mire Justin szemei először szikrákat szórtak, majd, amikor meglátta, hogy mennyire szenvedek, inkább behúzta a nyakát, és szavak nélkül szorongatta a kezem.- MOST!
- FÁÁÁJ!- sírtam hangosan, mert a fájdalom már elviselhetetlenné vált számomra.
- Kitartás, szívem- simította meg a karom Justin, majd leguggolt mellém.- Itt vagyok!
- Figyeljen!- szólt oda a doktor.- MOST!
2 kemény órán keresztül tartott ez az egész. És aztán felsírt a másik kislányunk is.
- Jesszusom...- lihegtem, és örömkönnyeimtől fátyolos szemekkel hátradöntöttem a fejem, és sóhajtva bújtam Justin-hoz, aki vigyorogva átölelt.
- Gratulálok!- fogott Justin-nal kezet az orvos, levéve az arca előtti kis anyagot.- Két csodaszép kislányuk született!
- Köszönjük!- mosolygott meghatottan Justin.
- Kimehet, a nővérkék majd elhelyezik a kedves feleségét az egyik szobában- mosolygott rám az úr, miközben én még mindig a nemrég ért fájdalmakat és a sokkot, hogy van két kislányom, próbáltam feldolgozni.
- Nem maradhatok vele?
- Kérem, szerintem először picit lepihen a hölgy, aztán találkozhatnak, ebben biztos vagyok!
- Rendben.- bólintott Justin, majd hozzám hajolva szenvedélyesen megcsókolta a homlokomat.
Miután életem kiment a szülőszobából, két kedves arcú nővérke kezdett rendbe szedni, aztán kitoltak a szobából, be egy másik, 12-es szobába.
- Nemsokára behozzuk a babákat is, de előtte még át kell esniük bizonyos ellenőrzéseken- mosolygott rám az egyik nővér.
- Rendben..- szuszogtam.- Köszönöm..- mosolyogtam a csajszira, aki megsimította az arcomat, és kiment a szobából.
*Justin szemszöge*
A szülészetről kilépve anyuval, és Aubrey anyjával találkoztam.
- Mi van?- kérdezték egyszerre.
- Minden rendben- mosolyodtam el, mire megkönnyebbülten felsóhajtottak.
Csak akkor tudatosult bennem igazán, hogy... te jó ég, APA lettem! El sem bírtam hinni, még lélegezni is elfelejtettem.
- Mi a gond?- kérdezte anyu.
- Én...én..- akadoztak a szavaim, majd egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon.- Azt hiszem...ez életem legboldogabb napja..!
- Ó, kicsim- mosolyodtak el anyáék, majd egymás után megöleltek.
Pár perccel később mosolyogva sétáltam be Aby szobájába.
- Hogy van a világ legcsodálatosabb anyukája?- ültem fel az ágyára, majd megpusziltam a homlokát az én édesemnek.
- Fáradtan..- mosolyodott el álmosan, majd maga mellé húzott és a mellkasomra dőlt.- Hogy vannak a babák?
- Nem láttam még őket, kicsim- pusziltam meg Aubrey haját. És abban a percben tolta be Jaime-t és Janice-t az ajtón egy ápoló.
- Megjöttünk- mosolygott a lány a picikre, majd megállította a kis kocsit Aubrey ágya mellett.
- Úristen- ült fel Aby és a babákért nyúlt.
- Várj, segítek- mosolygott a nő, és Aby kezébe tette Janice-t.
- Köszönöm- mosolygott Aby. Hangján hallottam, hogy sír.
Miután Aubrey az ölébe húzta Janice-t, felálltam és kivettem a kocsiból Jaime-t.
- Ha bármi gond van, nyugodtan szóljatok- sétált ki a szobából a nővérke.
- Szia, picim..- gügyögtem Jaime-nek.- Jajj, de kis szép vagy, életem! Bizony, bizony...
- Jézusom, Justin- hallottam a szerelmem sírós hangját, mire rémülten néztem rá.- Van két... van két gyönyörű kislányunk...!
- Én is nehezen hiszem el, drágám- ültem vissza Aubrey mellé.
Aby folyamatosan sírt, és miközben büszkén mosolygott a lányainkra, nekem dőlt.
- Szeretlek, Justin- hallottam halk hangját. Mosolyogva pusziltam bele a hajába. Tudtam, hogy ez a 'szeretlek' nem olyan volt, mint a többi. Sokkal komolyabb volt..és sokkal igazabb.
- Én is szeretlek, Aby.- suttogtam a szerelmem hajába.
Vagy fél óráig gyönyörködtünk a csöppségekben, amikor visszatért a nővér.
- Ne haragudjatok, de a babáknak vissza kell menniük- tolta elénk a kis kocsit.
- Persze- mosolyogtam magam elé, majd befektettem Jaime-t a kocsiba, és Janice-t is elvettem Aubrey-tól, majd miután puszit is kaptak a picik tőlem, a lány kitolta a kocsit a szobából.
*5 perc múlva*
Aubrey apró kezét kezeim közé fogtam, és mosolyogva csókoltam meg az orra hegyét.
- Mi a baj?- kérdeztem riadtan, mikor láttam, hogy eltűnt az arcáról az kis édes mosoly, és feszülten nézett ki a kórterem ablakán.
- Azt hiszem keresnek...- közölte ridegen, majd kezét kivéve az enyéim közül összefonta mellkasán, mire végre én is kinéztem az ablakon; Selena Gomez állt, egyedül, és mosolyogva figyelt minket, majd mikor meglátta, hogy őt nézem, integetett.
- Mindjárt... egy pillanat- mondtam halkan a szerelmemnek, és kisiettem Selenához.- Szia...Hát te?
- Jaaj, csak nem képzeled, hogy nem jövök el meglátogatni titeket!- vigyorodott el, majd felém lépve kaptam egy puszit az arcomra.- Hogy vagytok? Aby jól van? Minden rendben ment?
- Igen, persze..- mosolyodtam el őszintén, mert jól esett, hogy ennyire a szívén viseli a sorsunkat.- Jaime és Janice is remekül vannak.
- Na, ennek örülök- mosolygott Sel.- Majd egyszer, ugye, meghívtok babalátogatóba?
- Persze!- vágtam rá.- Épp akartam is kérdezni. Látnod kéne a lányainkat, egyszerűen fantasztikusak!
- Ebben biztos vagyok- mosolygott Selena.
- NŐVÉR!- hallatszott a babaszobából egy férfihang. Azonnal megismertem a szülészdoktort...- Gyorsan, szóljanak már egy nővérnek!- pár nővérke rohant be a szobába, kezükben mindenféle lélegeztető palackokkal.- Azonnal hívjanak egy szakorvost! GYORSAN!- üvöltötte a doktor, mire az egyik hölgy elszaladt, pont arra, amerre mi álltunk.
- Úristen, mi történik?- hebegte Selena halálra váltan, és én is totál leblokkoltam.
- Fogalmam sincs...
- Erre, gyorsan!- terelte az orvosokat a nővér mögöttünk.- Egy kislány... újra kell éleszteni...jöjjenek, siessenek!
A 'kislány' szó hallatán rémülten összenéztünk Selenával, mire rögtön követtem az orvosokat.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)