32.rész I'm coming for you

Aubrey szemszöge:-A legnagyobb örömmel közölhetem hogy Aubreynak és a babáknak nincsen semmi bajuk.Az anyuka és az ikrek is a legegészségesebbek.Valószínűleg azért lett hirtelen rosszul Aubrey ,mert nagyon meleg van és leesett a vérnyomása .Egyszerűen elszédült ,de szerencsére nem esett bajuk.-mondta a doktor úr miután bejött a terembe.
-Hogy érti hogy a lehető legegészségesebbek?Úristen.Hihetetlen.Hallottad Justin?A babáink egészségesek.-ráztam meg Jus kezét ,mert ő csak mereven bámult maga elé.
-Hallottam édesem,csak nem hiszek a fülemnek.Végig tudtam hogy így lesz.Valahogy éreztem hogy semmi bajuk.-ült le mellém mosolyogva és kezét a pocakomra simította.
-Még én sem fogtam fel.Ez tényleg igaz doktor úr?Nagyon köszönjük,de ha minden rendben akkor már haza is mehetünk ugye?-kérdeztem kíváncsian.Hirtelen nagyon izgatott lettem.Annyi dolog vár még ránk ,a babákkal kapcsolatban.Még semmit sem vettem nekik.Olyan gyorsan eltelt ez a pár hónap ,sajnos soha sem értünk rá a vásárlasra pedig egy csomószor elterveztük Justinnal.
-Nem kell semmit sem megköszönni.Ez a dolgom.-mosolygott a doki is majd ıgy folytatta.-Nos ha nincs ellenére akkor benttartanánk éjszakára ,mert egy ilyen ájulás után kell egy kis idő a szervezetnek amíg kipiheni magát.De holnap reggel már haza mehet.
-Hát jól van.-hajtottam le a fejem ,beletörődve abba hogy itt kell töltenem egy éjszakát ebben az unalmas kórteremben.De egye fene,most ez sem tudta elrontani a kedvem,ha kell itt töltök több napot is csak tudjak hogy a kislányaink jól vannak.Ez mindennél fontosabb nekem is és Justinnak is.

-Gondolkodtál már azon hogy hogy fognak kinézni a kislányaink?Hogy milyen lesz a szemük,a kis szájuk és az orruk?-kérdeztem Justintól miközben őt csodáltam ahogy éppen a lányainkkal "beszélget" ,vagyis csak ő beszél hozzájuk,de válltig állítja hogy mindent értenek a babák.Nagyon édes ahogy énekel és beszél hozzájuk.Akkor oldódott fel Justin mikor a nagy családunk többi része hazament és csak kettesben maradtunk.
-Mindig ezen gondolkodom.Minden egyes nap és minden nap egyre szebbnek képzelem el őket.Leírhatatlan...-nézett fel rám nagy barna szemeivel.Szinte akaratlanul mosolyra húzta a száját,tudtam hogy azért mert most is elképzelte a tökéletes babáinkat.
-Tényleg leírhatatlan.Mindennél jobban szeretem őket és téged.De nagyon aggódom Justin.Még semmit sem vettünk meg és mindjárt megszületnek.Holnap már tényleg el kell mennünk vásárolni.
-Holnap?Na nem.Holnap még pihenned kell.Egy napot tudunk még várni a vásárlással.Holnap csak is az enyém leszel,majd én vigyázok rád.-kacsintott rám.
-De nincs semmi bajom,holnap pedig már egyszerűen remekül fogom érezni magam.-néztem rá kérlelve,bár tudtam hogy mi lesz a válasz.
-Sajnálom kicsim,de most nemet kell mondanom.De ugyan már ne szomorkodj!Semmiről nem maradunk le.Nyugodj meg!-válaszolta Justin mély hangján.Annyira szeretem őt hallgatni ,csak ha beszél attól is kiráz a hideg.Arról ne is beszéljünk amikor énekel.Sokszor gondolkodom el azon hogy hogyan teremthetett az Isten ilyen tökéletesnek valakit.És nagyon hálás vagyok azért hogy ilyen jó apukájuk van a babáinknak.
-Igazad van,mint mindig.De most már valamivel el kell terelned a figyelmem ,mert különben csak a vásárláson fog járni az eszem.Azon hogy mi minden kellene vennünk még a lányainknak,ráadásul mindenből kettőt...-néztem rá Justinra és ő is engem bámult.Amint kimondtam a figyelemelterelés szót rögtön elmosolyodott .Jól tudta hogy mit értek ezalatt.Lassan,óvatosan felém hajolt kezével a fejem mellé támaszkodott a párnára.Aztán halkan így suttogott alig egy centiméterre választott el minket.
-Szóval azt szeretnéd hogy eltereljem a figyelmed.Örömmel teszem.Az menni fog...-túrt bele a hajamba aztán gyengéden megcsókolt.Azok az ajkak,tökéletesen csókoltak.-Erre gondoltál?-hajolt el egy pillanatra és a szemembe nézett.
-Pontosan.-válaszoltam ,s egy puszit nyomtam az orrára.
-Aby!?-nézett rám komolyan.
-Tessék Justin!Mit szeretnél mondani?
-Csak tudod gondolkodtam a lányok nevein.-fogta meg aggódva a kezem miközben visszaült a székre.
-Na mondd már kérlek.Nagyon kíváncsi vagyok.Biztosan gyönyörű neveket választottál drágám.-mosolyogtam rá.
-Van két név ami nagyon tetszik és már régen is tudtam ha egyszer gyerekeim lesznek így szeretném hívni őket.Mit szólnál a Jaime és Janice névekhez?De ha nem tetszik az sem baj ,csak egy ötlet.-vonta meg a vállát.
-Ez nem csak egy ötlet ,ez a te ötleted.Jaime és Janice Bieber!Remekül hangzik. Nagyon tetszik ,mind a két név drágám.
-Haha.Tudtam hogy tetszeni fog neked.-húzta ki büszkén magát.
-Persze hogy tudtad...-kacsintottam rá.Hirtelen csörögni kezdett Jus telója ,gyorsan előkapta a zsebéből.
-Szia Scoo.Na miujság?-vette fel a telefont.Ezután nem értettem szinte semmit a beszélgetésből,Justin csak halgatott.Néha talán annyit mondott hogy oké.
-Akkor megbeszéltük.Mindjárt indulok.Szia.-mondta végül majd letette a telefont.
-Na mi az?Mit mondott?-kíváncsiskodtam.
-Sajnálom kicsim ,de most muszáj elmennem.Azt mondta Scoo hogy a szám amit tegnap felvettünk egyszerűen eltűnt,nem találja sehol.Így újra fel kell vennünk.
-De kár,nagyon unatkozni fogok nélküled.Siess vissza.-mondtam neki.
-Sietek.Nagyon szeretlek.-adott egy utolsó csókot aztán már el is tünt.

Miután Justin itthagyott tényleg nagyon unalmas volt minden.Sokkal unalmasabb mint azt gondoltam.Pedig még tv is volt a szobában,de nem ment semmi érdekes benne így inkább kikapcsoltam.Mondtam Justinnak hogy nincs szükségem ilyen luxus szobára ,de ő ragaszkodott hozzá hogy VIP szobám legyen.Hogy nyugodtan pihenhessek.Biztos egy vagyont fizetett érte.Még jó hogy csak holnap reggelig kell itt lennem.Nagyon lassan telt az idő.Mikor végre este lett gyorsan lezuhanyoztam aztán lefeküdtem aludni.Hiába vártam Justint,nem jött vissza.Úgy voltam vele ,ha lefekszek aludni hamarabb eljön a holnap.
De nem tudtam elaludni,vagy fél órán keresztül csak forgolódtam.Sokmindenen járt az eszem.Reménykedtem benne hogy Justinéknak minden jól megy a stúdióban.
Nagyon megijedtem  amikor hirtelen a nagy csendben elkezdett rezegni a telefonom.Ránéztem a kijelzőre,Justin volt az.Csak gondolnom kellett rá és máris felhív.
-Szia Aby.Bocsi hogy nem mentem vissza de nagyon elhúzódnak a dolgok.Valószínű hogy hajnalig itt leszünk a stúdióban.Ígérem hogy sietünk és ha végzek az lesz az első dolgom hogy bemegyek hozzád.-mondta Justin szinte kiabálva.De még így is alig hallottam amit mondd,mert a hatalmas háttérzaj elnyomta a hangját.Minden féle zajt hallottam csak zenét nem.Mintha valamit húztak volna a földön,talán még fúrást is hallottam.
-Sziaa.Semmi baj.Legyél nyugodtan!Én jól vagyok.Valami új stílust próbálsz ki drágám?Mik ezek a fúrás és kalapácsolás szerű hangok?
-Haha.Nagyon vicces.Dehogy is,csak a stúdióval szemben felújítják az utat.
-Este fél 11-kor?Gyanús vagy te nekem Justin.Biztos hogy a stúdióban vagy?
-Persze hogy ott vagyok.Öhm de most mennem kell.Sietek hozzád hercegnőm.Szeretlek!-hadarta el gyorsan.Még annyit hallottam hogy Justin valami olyasmit kiabált hogy:"Jaxo ne!Ne kend már össze a falat...",de aztán letette a telefont.Na most már végképp elvesztem.Szinte biztos vagyok benne hogy valamit eltitkol előlem.De mindegy.Úgy is elfogja mondani ha eljön az ideje.