2014. április 28., hétfő
39. rész (Kata:))
Amint odaértünk, rögtön kipattantam a kocsiból és miután Abyt is kisegítettem, bevágtattunk a helyiségbe, ahol, amint összefutottunk Scooterrel, rögtön rátértünk a lényegre.
-Figyelj Justin!!Nyilván azt már mindenki tudja hogy Aubreyval együtt vagytok,ezt eddig is tudták nem meglepetés senki számára.De azt hogy bábáitok lesznek sikerült nagyon ügyesen titokban tartanunk.Úgy gondolom hogy előbb utóbb úgyis ki fog derülni.Szóval ha meglátják Abyn hogy terhes és rákérdeznek nyugodtan válaszoljatok őszintén.Már nemsokára megszületnek a babák,felesleges titokban tartani.-hadarta gyorsan Scoo.Siettünk már nagyon,5perc és élő adásban beszélgetnek velem a rádióban. -Édesem benne vagy hogy elmondjuk mindenkinek a nagy hírt?-kulcsoltam össze a kezem Abyével.Mellettem ült a kanapén ,már csak arra vártunk hogy beszólítsanak engem.Ők kintről fognak nézni engem ,de üvegen keresztül mindent látni és hallani fognak. -Persze.A rajongóid nagyon szeretnek téged,megérdemlik hogy tudják az igazat.-mosolygott rám őszintén. -Igazad van.-nyomtam egy nagy puszit a szájára aztán elővettem a telefonom hogy gyorsan írjak egy tweetet a rajongóimnak. "Nagyszerű hírt kell közölnöm veletek beliebereim.Pár perc múlva élőben hallhattok engem a Us Live Radio adásában,ahol nagyon különleges és hihetetlen dolgot tudhattok meg.Remélem velem és a családommal együtt örültök majd.Szeretlek Titeket!" -Justin!Jöhetsz!Két perc és kezdünk.-kiáltott Bradly az ajtóból.Jól ismerem a srácot,nagyon jófej.Akkor találkoztunk előszőr amikor Scoo elhozott ide hogy bemutassuk a rádióban a legelső számom.Már akkor is ő volt itt. -Oké.Megyek haver!-álltam fel a kanapéról aztán elindultam be a terembe. -Justin!A Journals turnéról inkább ne mondj semmit.Addig amíg nem tudjuk biztosra hogy mi hogy lesz.-mondta halkan Scoo,mikor utánnam rohant. -Oké,persze.Tudom én ne aggódj.- ütögettem meg gyengéden a vállát aztán bementem. -Szia Justin!De jó hogy újra itt vagy.Ülj csak le...-pacsiztunk le Bradlyvel. -Igen.Jó újra látni.Örülök hogy itt lehetek.-válaszoltam aztán leültem a már megszokott helyemre a mikrofon mögé.Brad velem szemben ült. -És 10,9,8,7,6,5,4,3..2..1 és kezdünk.Szép napot kívánok mindenkinek!Pontosan 14 óra van.Ami azt jelenti hogy kezdődik a Us Live Interjú.Az a megtiszteltetés ért engem hogy egy nagyszerű emberrel készíthetek ma interjút.Na kitaláltátok már hogy kiről beszélek?Kimásról lenne szó mint Justin Bieberről.Szia tesó!Köszöntelek a stúdióban.-indította a műsort.Még mindig olyan jól ment neki mint régebben.Először csak ilyen általános dolgokról beszéltünk,megkérdezte hogy mit csinálok mostanában,mit tervezek a jövőben és aztán áttértünk a család témára.Természetesen szóba került egy két olyan téma amit nem szerettem volna megosztani az egész világgal.Ilyen téma volt például apáék balesete.Erre csak röviden válaszoltam:"Igen.Nagyon nehéz időszak volt az egész család számára az utóbbi pár hónap,de átvészeljük és összetartunk." -Ha már családról van szó,mesélj nekünk egy kicsit a barátnődről Justin.Előbb találkoztam vele a váróteremben és úgy tűnt hogy hamarosan bővülni fog a Bieber család.-faggatott.
- Na, igen- vakartam meg a tarkómat és Aubrey-t kerestem a szememmel, majd felsóhajtottam.- Aubrey az életem része... akarom mondani, az életem értelme. És, igen, jól láttad: Aby terhes.- kis hatásszünetet tartottam, majd már mosolyogva, nyugodtan folytattam.- Már mi is nagyon izgatottak vagyunk. Azóta, amióta Aubrey terhes, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Sőt, még meg is kértem a kezét.
- Akkor, most már bebizonyosodott, hogy ezt tényleg komolyan gondoljátok.- mosolygott Brad.
- Igen. Még soha semmit nem gondoltam...és vettem, ennyire komolyan, mint ezt a dolgot.
- És Aby amúgy hogyan áll ahhoz, hogy a fél világ érted rajong?
- Nagyon jól!-mosolyogva gondoltam az én Abym gyönyörű mosolyára.- Tiszteletben tartja, hogy ők is az életem részei és hogy mindig tartozni fogok nekik, amiért küzdenek értem.
- És? Azt már lehet tudni, hogy az újdonsült családtag fiú lesz vagy lány?
- Inkább úgy kérdezd, hogy családtagok, Brad!-nevettem fel.
- Ezt hogy érted?- döbbent le egy picit a műsörvezető.
- Hát, Aby ikreket vár. Kislány ikreket- mosolyogtam folyamatosan, amint a családom került középpontba.
- Akkor, gondolom, már teljes babalázban vagytok- mosolyodott el Brad is.
- Naná- nevettem fel.- Nagyon boldogok vagyunk, mert már pontosan tudjuk, hogy ez mivel fog járni. De állunk elébe.
- És szerinted mit fognak ehhez szólni a Belieber-eid?
- Úgy gondolom, ők is a családom és az életem része. Viszont az is nagyon sokat számít, hogy jó véleménnyel legyenek az én Abymről...
- Ez csak természetes...- biccentett Brad.- De mégis. Mit gondolsz, hogyan fognak majd ezekre a friss hírekre reagálni?
- Úgy gondolom, ha tényleg igazi Belieberek, akkor megszeretik és elfogadják Abyt, mert ő is nagyon fontosnak tartja az életünkben őket. Mert nekem tényleg nagyon sokat jelent, ez az egész, hogy a két családom megférjen egymás mellett.
- Milyen szép szavak...- mereng el Bradley.- Hallottátok, Belieberek?! Justin Bieber felesége babákat vár! Ez nagyszerű, Justin! És, hogy őszintén megmondjam, szerintem a belieberek biztosan imádni fogják Aubrey-t, ez után a kis monológ után!
Még kb. 5 percet beszélgettünk, de már RÓLUNK úgy, igazából nem esett több szó. Brad csak egyszer kérdezett rá a turnéra, de akkor egy ügyes cselt követően eltértem a tárgytól. Igazából fogalmam sincs, mit, vagy egyáltalán hogy fogjuk elmondani a népnek ezt, Scoo-val. De majd biztos megoldjuk. Mint mindig.
Miután végleg befejeztem a rádiózást, kilibbentem az előtérbe, ahol a többiek már izgatottan vártak.
- Jaaj, kincsem, nagyon ügyes voltál!- ugrott rögtön a nyakamba Aby.- Annyira büszke vagyok rád!- mondta, majd mosolyogva megcsókolt.
- Úgy, ahogy megbeszéltük- nyújtotta a kezét felém Scooter.- Gratulálok!- mondta, majd mosolyogva megrázta a kezem.
- Figyeljetek, szerintem mi most lelépünk- karoltam át Aby vállát, mire mindenki kérdőn pislogott rám.- Elmegyünk babaruhát nézni, aztán vacsorázni!- vigyorodtam el.
- Jujj, de jó!- puszilta meg mosolyogva az arcom Aby.- Láttam egy nagyon-nagyon édes Micimackós rugdalódzót, muszáj lesz megnéznünk!
- Még szép- pusziltam meg a homlokát.
Pár perccel később már az utcán sétálgattunk, kézen fogva, ahogyan mindig is szoktunk.
*Aubrey szemszöge*
Iszonyatosan meglepett Justin ötlete, miszerint elmegyünk babaruhákat nézni! Annyira imádom, amikor ennyire igyekszik!
- Ide menjünk!- kértem Justin-t, mikor megpillantottam A boltot.
Miután beléptünk a helyiségbe, rögtön letámadtuk az egyik babarózsaszín rugdalódzókból álló sort, ahol én (mint jövendőbeli anyuka), rögtön elkezdtem túrni a ruhák között.-Ezt nézd!- mutattam fel egy cuki kis virágmintás ruhácskát.-De jó!- mosolygott Justin.-Megvegyük?-Lehet.- Oké- tettem bele a kosárba.
Még vagy egy tucat iszonyat édes ruhát pakoltam a kosarunkba, amikor láttam Justin-on, hogy már kezdi unni;olyankor cukin harapdálja a szája szélét, és folyton a tarkóját vakargatja, mert nem tudja, mit kezdjen magával.
- Mehetünk, édes- pusziltam meg a száját, amikor már láttam, hogy kész, vége, Justin elfáradt... tulajdonképpen az ácsorgásban.
Nem sokkal később már az utcán sétálgattunk, amikor mindenféle lányok kezdtek őrült sikításba, amikor megláttak minket, pontosabban Justin-t.
A babák is a pocimban, ahogyan én is, annyira megijedtem, hogy kis híján leejtettem a ruhás szatyrot, amit ezután Justin elkért tőlem, hadd vigye ő.
Miután a szerelmem vagy kismillió képen vigyorgott, egy lányka velem is szeretett volna egy közös képet, aminek annyira megörültem, hogy még meg is ölelgettem a csajszit.
Ezután Justin-nal kézen fogva tovább sétáltunk, amikor egy (szintén) belieber lány jött felénk, azt sikongatva, hogy "Justin, úristen, itt van Justin Bieber!!".
- Justin, úristen!- állt meg előttünk, a kiabálástól kifáradva.- Lehetne egy képet?- kérdezte mosolyogva.
- Még szép!- mosolygott Justin kedvesen, és bár halál fáradt volt, azért nagyon szívesen fényképezkedett az ő egyik belieberével.- Ő itt Aby, a menyasszonyom!- mutatott rám mosolyogva Justin a fényképezkedés végeztével.
- Szia!- mosolyogtam a lányra, mire ő csak unottan (és alig láthatóan) megforgatta a szemeit.
- Szia.- makogta az orra alatt.
Nem kicsit ért lesújtóan rosszul az a kis "köszönése", mert rögtön el is ment a kedvem az egésztől, és talán a kis mamaságnak is köszönhetően majdnem elbőgtem magam ott helyben.
- Vele is szeretnél egy képet?- kérdezte Justin. A hangján egy kissé érződött (számomra), hogy nagyon nem tetszik neki, hogy valaki így beszél velem, de azért végtelenül aranyos volt a lánnyal.
- Inkább nem...- motyogta a csajszi.
Először összenéztünk Justin-nal. Utána lefehéredtem. Pár másodperccel később pedig az anyaságom küzdött az elmémmel, hogy most
1. elbőgjem magam itt, helyben.
2. rohanjak haza sírva.
3. vagy maradjak hű önmagamhoz és Justin rajongójához.
2014. április 25., péntek
38.rész She's confident
Abyt a fürdő közepére tettem le, miközben folyamatosan csókolóztunk.Szinte megborzongtam amikor kezeit lassan végigvezette a hátamon aztán beletúrt a hajamba.Csókunkat csupán egy egy másoodpercre szakítottuk meg,akkor is csak azért hogy egy kis levegőhöz jussunk.Lassan Aby pólója alá nyúltam aztán felül óvatosan lehúztam róla.Amíg én azzal voltam elfoglalva hogy minden egyes ruhadarabtól megszabaítsam ,ő a nyakamat kényeztette.
-Szeretlek Justin.-súgta bele a fülembe,aztán ismét megcsókolt.Gyorsan kigombolta a nadrágom ,majd lehúzta rólam.Így haladtunk lassan a zuhanyzó felé.Már kezdtem azt hinni hogy végre egy hihetetlen jó esténk lesz.Olyan amilyen már régen nem volt.
-Édesem csörög a telefonod.-hajolt el tőlem egy pillanatra,de én úgy tettem mint aki nem is hallja így újra csókolni kezdtem.Amikor elhallgatott a telefonom azt hittem hogy most már nem fog zavarni minket senki,de a telefon újra megszólalt.
-Most már tényleg vedd fel.Kitudja ki az...-nézett rám Aby mint egy szigorú anyuka.
-Nem érdekel senki más csak te.-nyomtam puszit az arcára.
-Justin!Addig úgy sem fogja abbahagyni amíg fel nem veszed.Menj már!-mondta aztán elkezdett kifelé tolni az ajtón.Gyorsan magamra kaptam egy törülközőt aztán bementem a szobába hogy felvegyem a telefont.
-Hé kölyök.Merre voltál?Tudunk beszélni?-szólt bele Scoo a telefon másik végén.
-Aha mondd gyorsan.-hadartam.
-Rossz hírem van haver.Most beszéltem egyik sráccal aki részt vesz a következő turnéd szervezésében és azt mondták hogy előre kell hoznunk a turnét.
-Micsoda?Mégis mennyivel előre?Egy hét?
-Hát.Egy hónappal előbb kell elkezdeni.
-Mi?Az nem fog összejönni.Scoo egy hónap múlva születnek meg a babák.-mondtam idegesen.
-Tudom,de el kell döntenünk hogy mi legyen.Beszéljétek meg Abyvel...-mondta halkan.
-Nagyon ki fog akadni.Jó mindegy.Megoldjuk valahogy.
-Persze.Ne aggódj.Na jóéjt haver!!És ne felejtsd el,hogy holnap kettőkor várnak minket egy interjúra az egyik rádióhoz.Kenny majd megy érted.Na szia.
-Ó tényleg,még az is.Akkor majd holnap találkozunk.Szia.-tettem le a telefont.Úgy döntöttem hogy még nem mondom el Abynek.Ma amúgy is szörnyű napja volt,nem akarom még jobban elrontani.Majd holnap ráérünk ezen aggódni.Így gyorsan visszamentem a fürdőbe ,de Aby már pizsamában volt.
-Most miért nem vártál meg?Egy perc volt az egész.-léptem mögé.
-Nem Justin.Minimum öt perc volt és amúgyis nagyon fáradt vagyok.Majd holnap.-nyomott puszit az arcomra aztán kisétált a fürdőből.
-Justin!!Ezt nézd meg...-nyújtotta oda Aubey mosolyogva a telefonját amikor befeküdtem mellé az ágyba.Rengeteg posztot láttam Abyről és rólam.Ezzel volt tele a twitter.A legtöbb üzenetben az állt hogy boldogok,mert itt van nekem Aby és hogy mennyire szeretik őt is.Igen ,az én beliebereim. Büszke vagyok rájuk ,mindig belelátnak a fejembe.Pontosan tudják mit érzek és gondolok. Aby kíváncsian figyelte az arckifejezésem miközben a posztokat olvasgattam,de én csak mosolyogtam ,egyfolytában.
-Tudtam hogy szeretnek.Látják rajtam hogy mennyire fontos vagy nekem,így nekik is fontos lettél.Ez egy nagy család,aminek most már te is a része vagy.-pusziltam meg.
-Hihetetlen.-bámult maga elé.-Tényleg nagyon jó érzés.-suttogta halkan
-Igen.Értük van minden.Minden egyes nap küzdenek értem és én is értük.Szeretném őket boldoggá tenni.Egytől egyig az összes rajongómat,éreztetni velük hogy mennyire különlegesek.
-Büszke vagyok rád,nagyon.Annyira jó ember vagy.-bújt hozzám.
-Te is kicsim.A legjobb...-mondtam. Beszélettünk még egy kicsit,meséltem neki a holnapról hogy hova kell mennem.Azt mondta ő is velem szeretne jönni.Nekem persze nagyon tetszett az ötlet.
-Justin!Siess már!Kenny régen itt van.-kiabált hangosan Aby.
-Nyugi drágám!1 perc és ott leszek.-
Ő már fél órával ezelőtt is készen volt.Én viszont nagy késésben vagyok.Délelőtt annyi minden járt a fejemben hogy leültem dalt írni,aztán nem tudtam abba hagyni.Aby vagy 10szer szólt hogy most már tényleg kezdjek el készülni.
-Igen.Haladhatnál tesó ,mert fél óra múlva ott kellene lennünk és nem öt perc az út.-hallottam aztán Kenny hangját is.
-Na itt vagyok!Mehetünk!-mondtam miközben a lépcsőn siettem lefele.
-Nem lehetett őt elszakítani az íróasztaltól.Egész délelőtt csak írta és írta a dalokat.Ha nem szólok neki akkor még most is ott ülne.-mesélte Aby Kennynek.
-Jól van kölyök.Büszke vagyok rád,de Scoo már rég ott van úgyhogy induljunk el.
-Szeretlek Justin.-súgta bele a fülembe,aztán ismét megcsókolt.Gyorsan kigombolta a nadrágom ,majd lehúzta rólam.Így haladtunk lassan a zuhanyzó felé.Már kezdtem azt hinni hogy végre egy hihetetlen jó esténk lesz.Olyan amilyen már régen nem volt.
-Édesem csörög a telefonod.-hajolt el tőlem egy pillanatra,de én úgy tettem mint aki nem is hallja így újra csókolni kezdtem.Amikor elhallgatott a telefonom azt hittem hogy most már nem fog zavarni minket senki,de a telefon újra megszólalt.
-Most már tényleg vedd fel.Kitudja ki az...-nézett rám Aby mint egy szigorú anyuka.
-Nem érdekel senki más csak te.-nyomtam puszit az arcára.
-Justin!Addig úgy sem fogja abbahagyni amíg fel nem veszed.Menj már!-mondta aztán elkezdett kifelé tolni az ajtón.Gyorsan magamra kaptam egy törülközőt aztán bementem a szobába hogy felvegyem a telefont.
-Hé kölyök.Merre voltál?Tudunk beszélni?-szólt bele Scoo a telefon másik végén.
-Aha mondd gyorsan.-hadartam.
-Rossz hírem van haver.Most beszéltem egyik sráccal aki részt vesz a következő turnéd szervezésében és azt mondták hogy előre kell hoznunk a turnét.
-Micsoda?Mégis mennyivel előre?Egy hét?
-Hát.Egy hónappal előbb kell elkezdeni.
-Mi?Az nem fog összejönni.Scoo egy hónap múlva születnek meg a babák.-mondtam idegesen.
-Tudom,de el kell döntenünk hogy mi legyen.Beszéljétek meg Abyvel...-mondta halkan.
-Nagyon ki fog akadni.Jó mindegy.Megoldjuk valahogy.
-Persze.Ne aggódj.Na jóéjt haver!!És ne felejtsd el,hogy holnap kettőkor várnak minket egy interjúra az egyik rádióhoz.Kenny majd megy érted.Na szia.
-Ó tényleg,még az is.Akkor majd holnap találkozunk.Szia.-tettem le a telefont.Úgy döntöttem hogy még nem mondom el Abynek.Ma amúgy is szörnyű napja volt,nem akarom még jobban elrontani.Majd holnap ráérünk ezen aggódni.Így gyorsan visszamentem a fürdőbe ,de Aby már pizsamában volt.
-Most miért nem vártál meg?Egy perc volt az egész.-léptem mögé.
-Nem Justin.Minimum öt perc volt és amúgyis nagyon fáradt vagyok.Majd holnap.-nyomott puszit az arcomra aztán kisétált a fürdőből.
-Justin!!Ezt nézd meg...-nyújtotta oda Aubey mosolyogva a telefonját amikor befeküdtem mellé az ágyba.Rengeteg posztot láttam Abyről és rólam.Ezzel volt tele a twitter.A legtöbb üzenetben az állt hogy boldogok,mert itt van nekem Aby és hogy mennyire szeretik őt is.Igen ,az én beliebereim. Büszke vagyok rájuk ,mindig belelátnak a fejembe.Pontosan tudják mit érzek és gondolok. Aby kíváncsian figyelte az arckifejezésem miközben a posztokat olvasgattam,de én csak mosolyogtam ,egyfolytában.
-Tudtam hogy szeretnek.Látják rajtam hogy mennyire fontos vagy nekem,így nekik is fontos lettél.Ez egy nagy család,aminek most már te is a része vagy.-pusziltam meg.
-Hihetetlen.-bámult maga elé.-Tényleg nagyon jó érzés.-suttogta halkan
-Igen.Értük van minden.Minden egyes nap küzdenek értem és én is értük.Szeretném őket boldoggá tenni.Egytől egyig az összes rajongómat,éreztetni velük hogy mennyire különlegesek.
-Büszke vagyok rád,nagyon.Annyira jó ember vagy.-bújt hozzám.
-Te is kicsim.A legjobb...-mondtam. Beszélettünk még egy kicsit,meséltem neki a holnapról hogy hova kell mennem.Azt mondta ő is velem szeretne jönni.Nekem persze nagyon tetszett az ötlet.
-Justin!Siess már!Kenny régen itt van.-kiabált hangosan Aby.
-Nyugi drágám!1 perc és ott leszek.-
Ő már fél órával ezelőtt is készen volt.Én viszont nagy késésben vagyok.Délelőtt annyi minden járt a fejemben hogy leültem dalt írni,aztán nem tudtam abba hagyni.Aby vagy 10szer szólt hogy most már tényleg kezdjek el készülni.
-Igen.Haladhatnál tesó ,mert fél óra múlva ott kellene lennünk és nem öt perc az út.-hallottam aztán Kenny hangját is.
-Na itt vagyok!Mehetünk!-mondtam miközben a lépcsőn siettem lefele.
-Nem lehetett őt elszakítani az íróasztaltól.Egész délelőtt csak írta és írta a dalokat.Ha nem szólok neki akkor még most is ott ülne.-mesélte Aby Kennynek.
-Jól van kölyök.Büszke vagyok rád,de Scoo már rég ott van úgyhogy induljunk el.
2014. április 21., hétfő
37.rész Through the storm ~Evelin~
Justin szemszöge:
~1hónap múlva~
-Rendben.Köszönöm.A következő tanú Aubrey Haddson.Kérem fáradjon előre.-tolta le a szemüvegét a bíróúr aztán körülnézett a tárgyalóteremben.Kenny talpraesett egy ember,neki nagyon könnyen ment a tanúskodás.
-Ügyes leszel kicsim.-súgtam oda neki halkan.Aby nagyon félt,nem tudta mit mondjon.Nem szerette volna ha a testvére börtönbe kerül,pedig tudta hogy Otthon megpróbáltam kicsit megnyugtatni.Mondtam neki hogy csak őszintén mondja el hogy mi történt.Ashleyt még csak szóba sem kell hoznia ,mivel vele kapcsolatban ő nem látott semmit.Legalábbis én azt hittem erről nem fogják kérdezni.
-És ön mikor jött rá hogy valójában a testvére hibás az egész ügyben?-kérdezte fennhangos a bíró,miután Aubrey ügyesen elmondta a történteket.Aby ijedten nézett rám amint elhangzott a kérdés.Én nem izgultam ,tudtam hogy ügyes lesz.Bólintottam egyet jelezve neki hogy ne aggódjon minden menni fog.
-Nos.Tudja bíróúr.Justin már aznap este elmondta nekem,hogy Ashley bízta meg Samet.De én nem hittem neki.-hajtotta le a fejét mintha elszégyellte volta magát.De valójában csak dühös volt magára ,mert nem hitt nekem.-Aztán két héttel ezelőtt éppen elsétáltam az ajtaja előtt és meghallottam amit mondott.Valakivel beszélt telefonon,gondolom Sam volt az.De nem tudom biztosra,mert nem hallottam a hangját.
-És elárulná hogy mit hallott a beszélgetésből?-faggatta tovább az én drágámat. -Nos Ashley valami olyasmit mondott hogy:"Gratulálok.Miattad van az egész.Szépen elcseszted.Nem azért kaptad a pénzt ,hogy így elbénázd."-Aby hangja egy kicsit elcsuklott.Ha akkor nem hallja saját fülével ezeket a szavakat akkor még mai napig sem hinne nekem.Persze dühös Ashleyre és haragszik rá,de azt nem szeretné hogy börtönbe kerüljön.
-Elnézést bíróúr,de én nem mondtam ilyet.-állt fel hirtelen Ashley a tömegközül.
-Csendet kérek!!-csapkodott a bíró.Hihetetlen hogy Ashley miket művel.Én csak idegesen birizgáltam a számat és kezeimmel a szék karfáját markolásztam.Így próbáltam visszafogni magam.Különben én is felkiáltottam volna.
-Folytassa kérem!Mi történt ezután?-nézett rá szigorúan Abyre. -Nagyon dühös lettem ,így berontottam a szobába.Ordítozni kezdtem vele.Hogy mekkorát csalódtam benne.Aztán gyorsan beledobáltam a ruháit egy bőröndbe és megmondtam neki hogy soha többé nem akarom látni.Főleg nem itthon.A családom közelében.-nézett rá dühösen Ashleyre.
-Rendben.Köszönöm Haddson kisasszony.Kérem a következő tanút!Ashley Haddson!-mondta a bíró.
-Fhú.Végre.Remélem több tárgyalás már nem lesz.-ült vissza mellém Aby ,aztán sóhajtott egy nagyot.
-Mondtam hogy nagyon ügyes leszel.-kulcsoltam össze még mindig remegő kezeit az enyémekkel.
-A bíróság úgy döntött hogy Ashley Haddsont hét év szabaságvesztésre ítéli,ugyanis ez utóbbin kívül több bűncselekményt is elkövetett.2 államban körözik bankrablás miatt.Sam Wellingtont ítélete pedig két év szabadságvesztés.Súlyos testi sértés miatt.A tárgyalásnak ezennel vége.-mondta a bíróúr miután minden tanú vallomást tett. -Ne.Ezt nem tehetik velem.-üvöltözött Ashley.-Ez mind miattad van.Megkeseríted az egész életem.-mutogatott Abyre. Aby könnyes szemekkel rohant ki a tárgyalóteremből. -Majd én beszélek vele.-mondta Caroline aztán lánya után sietett.Én is nagyon ideges lettem,még Ashley van felháborodva?!Legszivesebben felpofoztam volna,de tudtam hogy teljesen felesleges lenne.Egy ideig megszabadultunk tőle és nem jelenthet veszélyt a családunkra.
-A bíróság úgy döntött hogy Ashley Haddsont hét év szabaságvesztésre ítéli,ugyanis ez utóbbin kívül több bűncselekményt is elkövetett.2 államban körözik bankrablás miatt.Sam Wellingtont ítélete pedig két év szabadságvesztés.Súlyos testi sértés miatt.A tárgyalásnak ezennel vége.-mondta a bíróúr miután minden tanú vallomást tett. -Ne.Ezt nem tehetik velem.-üvöltözött Ashley.-Ez mind miattad van.Megkeseríted az egész életem.-mutogatott Abyre. Aby könnyes szemekkel rohant ki a tárgyalóteremből. -Majd én beszélek vele.-mondta Caroline aztán lánya után sietett.Én is nagyon ideges lettem,még Ashley van felháborodva?!Legszivesebben felpofoztam volna,de tudtam hogy teljesen felesleges lenne.Egy ideig megszabadultunk tőle és nem jelenthet veszélyt a családunkra.
-Végre itthon vagytok.-ugrándozott Jazzy és Jaxon amikor beléptünk az ajtón.Apa volt az egyedüli aki nem jött velünk erre a vacak tárgyalásra.Itthon maradt és vigyázott a kicsikre.
-Na mi volt?-ugrott fel Jaxo az ölembe.
-Nem érdekes öcsi.A lényeg hogy biztonságban vagyunk.-adtam neki egy nagy puszit aztán letettem a földre.
-Nem nézel ki valami túl jól.Gyertek kóstoljátok meg a vacsit amit apával főztünk nektek.Nagyon finom.-mondta Jazzy aztán megfogta Aby kezét és az ebédlő felé vonszolt minket. -Főztetek nekünk vacsit?De édesek vagytok.Biztos hogy nem rendeltétek a kaját drágám?-sétált oda anyu apuhoz.Aztán adni akart neki egy csókot,vagyis csak puszi lett belőle,mert anyu rájött hogy nincsenek egyedül aztán elhajolt. -Nem megy jól nektek a titkolózás.-kacagott Jaxon,kis kezét a szája elé tette hogy eltakarja azt a hatalmas vigyort ami az arcán ült. -Jól mondod tesó.-pacsiztam le vele. -Igen Pattie.Már mindenki tudja hogy együtt vagytok.Képzeljétek,még tegnap Scoo is mondta hogy látott titeket együtt.-mosolygott Aby miközben bekapott egy falatot.Anya semmit sem mondott.Mindketten elpirultak ,de végül apa volt aki megszólalt.
-Nem tehetek róla.Pattienek nem lehet ellenállni.-nevetett fel apa.Ő nem érezte kínosnak a helyzetet.Mindig is könnyen beszéltük meg az ilyen dolgokat.
-Ne hülyéskedj már Jeremy!Inkább a vacsorára koncentráljatok ne a szátok járjon.Már későre jár.-mondta anyu még mindig fülig pirulva.
-Nem akarok még aludni.Hagy játszunk még egy kicsit Aubreyval és Justinnal.-nézett Jaxon könyörgően anyára,miután végeztünk a vacsival.
-De már 9 óra van kicsim és még fürödnötök is kell.Justinék pedig nagyon elfáradtak ma a tárgyaláson,négy órát ültünk abban a nyamvadt teremben.-válaszolt határozottan.
-Semmi baj Pattie.Majd mi megfürdetjük őket Justinnal.Ugye?-nézett rám kérdően Aby aztán kézenfogta a tesóimat.Imádom ilyenkor amikor anyáskodik.
-Persze.Higyjétek el skacok nagyon jó móka Abyvel fürödni.-nevettem.
-JUSTIN!-kiáltott rám egyszerre anya is és Aby is,de ők is elnevették magukat.
-Jól van már.Nem úgy értettem.-rántottam meg a vállam,aztán elindultunk felfele.
-Aby?-kérdezte Jazzy.
-Igen kicsim?
-Te nem vagy szégyenlős Justin előtt?-nézett fel ránk a fürdőkádból.Én éppen Jaxoval játszottam ,így úgy tettem mint aki nem is hallotta a kérdést.Kíváncsi voltam Aubrey válaszára.
-Nem dehogyis.-mosolyodott el.-Akibe szerelmes vagy,azelőtt nincs miért szégyenlősködni.De erre majd egyszer te is ráfogsz jönni.Majd valamikor ha nagylány leszel.
-Nekem szőke hajú és kék szemű férjem lesz.-mondta csengő hangján miközben a vizet locsolt a hajára.
-Nem csak a szőke herceggel lehetsz boldog,hidd el.-nagyon édesek voltak.Imádom őket,hihetetlenül sokat jelentenek nekem.Mind a ketten.
-Nem tehetek róla.Pattienek nem lehet ellenállni.-nevetett fel apa.Ő nem érezte kínosnak a helyzetet.Mindig is könnyen beszéltük meg az ilyen dolgokat.
-Ne hülyéskedj már Jeremy!Inkább a vacsorára koncentráljatok ne a szátok járjon.Már későre jár.-mondta anyu még mindig fülig pirulva.
-Nem akarok még aludni.Hagy játszunk még egy kicsit Aubreyval és Justinnal.-nézett Jaxon könyörgően anyára,miután végeztünk a vacsival.
-De már 9 óra van kicsim és még fürödnötök is kell.Justinék pedig nagyon elfáradtak ma a tárgyaláson,négy órát ültünk abban a nyamvadt teremben.-válaszolt határozottan.
-Semmi baj Pattie.Majd mi megfürdetjük őket Justinnal.Ugye?-nézett rám kérdően Aby aztán kézenfogta a tesóimat.Imádom ilyenkor amikor anyáskodik.
-Persze.Higyjétek el skacok nagyon jó móka Abyvel fürödni.-nevettem.
-JUSTIN!-kiáltott rám egyszerre anya is és Aby is,de ők is elnevették magukat.
-Jól van már.Nem úgy értettem.-rántottam meg a vállam,aztán elindultunk felfele.
-Aby?-kérdezte Jazzy.
-Igen kicsim?
-Te nem vagy szégyenlős Justin előtt?-nézett fel ránk a fürdőkádból.Én éppen Jaxoval játszottam ,így úgy tettem mint aki nem is hallotta a kérdést.Kíváncsi voltam Aubrey válaszára.
-Nem dehogyis.-mosolyodott el.-Akibe szerelmes vagy,azelőtt nincs miért szégyenlősködni.De erre majd egyszer te is ráfogsz jönni.Majd valamikor ha nagylány leszel.
-Nekem szőke hajú és kék szemű férjem lesz.-mondta csengő hangján miközben a vizet locsolt a hajára.
-Nem csak a szőke herceggel lehetsz boldog,hidd el.-nagyon édesek voltak.Imádom őket,hihetetlenül sokat jelentenek nekem.Mind a ketten.
-Zuhanyzunk mi is együtt?-karolta át Aby a nyakam miután becsuktuk az ajtót magunk mögött.Lassan haladt lefele a nyakamon ,mindenhol apró csókokkal hintette be.Igen végre a saját szobánkban voltunk.Nagy öröm volt ezután a hosszú nap után hogy végre pihenhetek.Ráadásul azzal akit a világon a legjobban szeretek.
-Hm.Hogyan mondhatnék nemet?!-húztam oda magamhoz aztán megcsókoltam.Laza mozdulattal lehúzta rólam a pólót.Kezét izmos felsőtestemre helyezte majd cirógatni kezdett.
-Hiányozott már ez az érzés.És ezek az esték,csak kettesben.-nézett rám csillogó szemeivel.
-Megőrítessz édesem.-kaptam fel a karjaim közé aztán bevittem őt a fürdőszobába.
36.rész Lifesaver (Kata:))
Sziasztok:))
Én volnék az írónk "segítsége", úgyhogy remélem, tetszeni fog ez a rész:) Szerintem zökkenőmentesen fog menni az együttműködés, mert a társam egy nagyon kedves személyiség, úgyhogy rögtön a szívembe zártam :') <333
Mindenesetre komizzatok, mert be kell valljam, kicsit izgulok, hogy hogy fog tetszeni :))
Nem tudtam hogy mi történik odabent.Már minden megfordult a fejemben.Szörnyű érzés volt ezt hallani.Hirtelen elborult az agyam és mint egy őrült törtem be az ajtón.Annyira dühös voltam hogy már elsőre sikerült kettétörnöm az ajtót erős rúgásommal.
-Justin!Minden rendben?-hallottam Kenny hangját messziről.De most nem foglalkoztam senkivel.Szinte lesápadtam amikor megláttam hogy mi folyik odabent.Az a srác volt az akinek pár perccel ezelőtt Ashley pénzt csúsztatott a zsebébe.Aby kezei és lábai meg voltak kötözve.Egy pillanat alatt minden erőmet összeszedtem és behúztam egy hatalmasat a férfinak aki nekem háttal állt.Mire ő rögtön szétterült a földön.Teste elernyedt,szinte biztos voltam benne hogy már nem jelent veszélyt számunkra.Gyorsan odamentem Abyhez,de mire kioldottam a köteleket Kenny is odaért hozzánk.
-Justin.-borult Aubrey sírva a nyakamba.
-Ugye nem esett semmi bajod?Mit csinált veled?-nyomtam egy puszit a homlokára.
-Megütött...-hajtotta le a fejét.Kezemet óvatosan végigsimítottam az apró sebeken amit ez az őrült ejtett az én Abym arcára.Kenny is tátott szájjal lépett be az ajtón,vagyis a hűlt helyén.
-Mi történt?-kérdezte.Mivel Aubrey még mindig nem nagyon tudott szóhoz jutni így gyorsan elhadartam Kennynek a lényeget.Persze ő magát hibáztatta mert nem figyelt oda eléggé ránk.
-Ashley hol van?Nem láttad?-néztem Kennyre miközben Abyt felsegítettem a földről.Lábai szinte reszkettek a félelemtől.
-Nem.Nem tudom hol van.Nem hiszem, hogy még itt van valahol, de azért...
-Kenny-szóltam oda neki, miközben Aby majdnem összeesett a kezemben.-Keresd meg Ashley-t. Beszélnem kell vele.
-Rendben-vágta rá Kenny, majd kiviharzott a helyiségből.
-Mit akarsz mondani, Ashley-nek?-kérdezte remegő hangon Aby. Éppen valami füllentéssel akartam válaszolni rá, mikor Aby a földre rogyott volna, ha nem tartom meg, úgyhogy inkább a kezembe emeltem a hercegnőmet.
-Gyere, menjünk haza- azzal kivittem a WC-ből.
Persze a buli ezek után halálra volt ítélve; az eset után mindenki halálra volt rémülve, amin nem is csodálkoztam.
Miután hazaértünk, Abyt villámgyorsan felvittem a szobánkba és jól betakargattam.
-Most már nem lesz semmi baj, kincsem- simogattam a haját.-Hagyjalak pihenni egy kicsit?
-Ne menj el- suttogta, torkát pedig a sírás fojtogatta. Láttam, hogy nagyon rossz passzban van, úgyhogy odabújtam mellé.
Aubrey hozzám bújva szipogott, én pedig keserű mosollyal az arcomon belepusziltam a hajába.
-Justin-szólalt meg egy idő után.
-Mondjad, szívem- simítottam meg az arcát.
-Justin- kezdte el.-Nagyon,nagyon félek...-azzal legördült egy könnycsepp az én szerelmem arcán.
-Ne sírj- öleltem magamhoz.-Utálom, ha sírni látlak, kicsim. Megvédelek, ne félj. Amíg itt vagyok, senki, egy újjal sem nyúlhat hozzád.
A szívem szakadt meg,hogy Abyt sírni láttam, főleg a tesója miatt. Ha Ashley egyszer is elém kerül, kicsit "elbeszélgetek" vele a mai estéről.
Aubrey nem sokkal később már édesen aludt a karjaimban, viszont ajtócsukódást hallottam, valamint üvöltözést. Óvatosan felálltam és hangtalanul kisétáltam a szobából, majd becsuktam az ajtót. Mintha Ashley és Kenny hangját hallottam volna, úgyhogy levágtattam a lépcsőn.
-Ne ordítozzatok már, Aby alszik- szidtam le Kenny-t és Ashley-t, bár mondjuk ez inkább Ashley-nek szólt.
-Megtaláltam- mondta Kenny, azzal otthagyta Ashley-t.
-Kösz- szóltam utána, mikor kilépett az ajtón, majd Ashley-hez fordultam.-Tudom, hogy te fizetted le a pasast.
-Nem bizonyíthatod-vágott vissza unottan.
-Na, idefigyelj-léptem közelebb hozzá.-Nem engedem, hogy Abyt bántsad. Megvédem, ha kell, akár az életem árán is, de nem fogsz hozzá és a babákhoz hozzányúlni!
-Ne aggódj, nem szándékozom bántani őket...még.
Éreztem, hogy felforr az agyvizem, ennek hallatán, úgyhogy nem bírtam uralkodni magamon:
-Most jött el az a pillanat, hogy szépen eltakarodsz a házunkból!-ordítottam le a fejét.-Elegem van belőled, meg a hülye játékaidból! Húzz innen!
-Justin!-Aby szólt rám, a lépcsőn álldogálva, kezét a pocakján nyugtatva.-Miért ordibálsz már megint Ashley-vel?
-Kicsim, menj fel- mondtam neki.
-Nem akarok-felelte, majd lelépdelt mellém.Szemei karikásak voltak és még mindig sápadt volt az arca.-Ne ordibálj Ashley-vel.
-Aby, ő fizette le a pasast, hogy bántson!
Aubrey egy pillanatra ledöbbent, majd mintha mi sem történt volna, ellenkezett.
-Justin! Az még oké, hogy nem csíped annyira a tesómat, de azért ez már tényleg túlzás!
-Kicsim, nem túlzok, hidd el- vettem könyörgőre a figurát.-A saját szememmel láttam, amikor pénzt adott a hapsinak!
-Ashley, igaz ez?-fordult döbbenten Aby a testvére felé.
-Aubrey!-fogta a fejét.-Hogy tudsz ilyeneket elképzelni rólam? Csalódtam benned...
Aby hitetlenkedve fordult felém.-Justin, miért hazudtál? Nem gondoltam volna, hogy erre is képes vagy...
-Aubrey, kincsem, nem hazudok!-emeltem fel a hangom.Nem akartam Aby-vel ordibálni, főleg most nem, de nem bírok ilyenkor uralkodni magamon.
-Én inkább felmegyek...-puffogott Ashley, majd felrobogott a lépcsőn. Dühösen néztem utána, majd újra Aby-re szegeztem a tekintetem.
-Higgy nekem, kérlek! Sosem hazudnék neked!
-Pedig mégis megtetted!-ordított rám.
Hirtelen ért, hogy Aby rám ordított, mert általában mindenkivel kedves. Főleg most, hogy babákat hord a szíve alatt.
-Aby, nyugi-próbáltam megnyugtatni a kedvesem.-Inkább felejtsük el, rendben?-közelebb léptem Aby-hez, azzal a szándékkel, hogy megöleljem, de ő hidegen elhúzódott tőlem.
-Ne érj hozzám, Justin, kérlek- mondta halkan, majd lehunyta szemeit és a falnak dőlt. Mikor újra kinyitotta két szemét, ezekkel a szavakkal indult fel a lépcsőn.-Ma szeretném, ha nem itthon aludnál! Meg kell beszélnem ezt az egészet Ashley-vel...bocsánatot kell kérnem.
-Szívem, nehogy már te kérj bocsánatot!-újra kezdtem elveszteni a türelmem.-Neki kellene, mert rád uszított egy kétajtós szekrényt! Ha nem vagyok ott, ki tudja, mit csinált volna veled!
-Justin, fejezd be!-morogta Aby, majd fellépdelt a lépcsőn.
Hitetlenül a hajamba túrtam, amikor Aby eltűnt az emeleten. Fel kellet hívnom valakit, hadd menjek át hozzá erre az éjszakára. De nem jutott eszembe senki.
Úgyhogy arra gondoltam, Aby nyugodjon meg, hogy elmentem, de közben meg csak leugranék a pincébe. Mert azért nem bízom Ashley-ben, és nem hagynám egyedül itt Abyt, ezzel az elmebeteg nőszeméllyel. Úgyhogy felbaktattam a lépcsőn és szótlanul összepakoltam a cuccaimat, majd a hecc kedvéért még be is csaptam a bejárati ajtót, hogy Aby teljesen megnyugodhasson, majd lehúztam a pincébe.
Aubrey szemszöge:
-Ashley-kopogtam az ajtaján, miután meghallottam a bejárati ajtó csapódását.
-Mit akarsz?-kérdezte mogorván.
-Kérlek, engedj be. Majd mindent megbeszélünk, nyugi- feleltem kedvesen, mert utáltam, ha rosszban vagyunk.
-...Gyere-válaszolt némi habozás után, mire beléptem a szobába.
-Ashley, figyelj, nagyon sajnálom, hogy Justin megvádolt ezzel a hülyeséggel- tértem rögtön a lényegre.-Nem tudom, mi ütött belé, hidd el!
Ashley üveges szemmel meredt maga elé, majd megrántotta a vállát, aztán bedugta a fülhallgatóját és bedőlt az ágyába.
-Rendben, akkor megnyugodtam-mosolyodtam el keserűen, majd kedvesen elköszöntem.-Akkor jó pihenést!
Miután becsuktam magam mögött az ajtót, kétségbeesetten előtörtek a napok óta várakozó könnyeim. Nem tudtam megálljt parancsolni nekik, folyamatosan potyogtak, alig győztem törölgetni az arcomat.
Bezárkóztam a szobánkba és befeküdtem az ágyba. A kicsik a hasamban érezték, hogy baj van, és rögtön elkezdtek rugdalódzni, odabent. Ilyenkor mindig Justin énekelt nekik, hogy megnyugodjanak, de ezúttal Justin nem volt ott. Mert elküldtem. És ez nagyon fájt. Úgyhogy megpróbáltam én énekelni nekik valamit. Mivel nagyon fájt, hogy a szerelmem nincsen itt, csak egy valamire tudtam gondolni. A One Less Lonely Girl-re. Sírva kezdtem el az első sort, de nem bírtam folytatni attól a rengeteg sós könnytől, amik folyton az arcomat áztatták.
Aztán, mikor az utcai lámpák lekapcsolódtak, engem is elnyomott az álom.
Másnap reggel a könnyeimtől áztatott párnán ébredtem. Hiába fordultam oldalra, Justin nem volt ott, ahogy mindig szokott. Úgyhogy lebaktattam a lépcsőn és valami reggeli után néztem.
Reggeli után leültem egy kicsit tévézni, amikor nyílt az ajtó és Justin lépett be rajta.
-Jó reggelt!-mosolygott rám, majd letette a konyhaasztalra a bevásárlószatyrát.
Felkászálódtam a kanapéról és odasétáltam hozzá, majd szorosan megöleltem. Sosem bírtam, ha veszekszünk, ezúttal sem, úgyhogy gyorsan békülni szerettem volna.
-Ne haragudj rám, szívem-suttogtam a fülébe, amikor visszaölelt.
-Sose tudnék-mondta mosolyogva, majd megcsókolt.
Mivel nem szerettem volna visszatérni az 'Ashley-féle' kínos témára, inkább a szatyor után érdeklődtem.
-Mit hoztál?
-Csak egy kis édesség az édesemnek-puszilta meg az arcom, majd kipakolta a szatyrát, amiben mindenféle finomság lapult.
-Justin, elhízok-néztem nevetve a mindenféle édességet.
Justin mellém lépett, majd hosszasan megcsókolt.
-Hiányoztatok az este-mondta halkan, folyamatosan a szemembe nézve.
-Nekünk is-sóhajtottam, majd a pocakomra tettem a kezem.
-Ki énekelt nektek helyettem?-gügyögte Justin a hasamhoz hajolva a bébiknek, mire felnevettem.
-Szerinted?
-Te?-nézett rám hitetlenül, mire elénekeltem neki azt a részt az OLLG-ből, ameddig a babákkal is eljutottam.
-Na?-kérdeztem mosolyogva.
Justin először megijesztett azzal a komoly fejével, de aztán megölelt, majd belesuttogott a hajamba.
-Te vagy az egyetlen, aki ezzel a dallal megdobogtatta a szívemet...-mosolyogva bújtam hozzá, mire folytatta.-Az egyetlen hercegnőm.-majd megpuszilta a fejem búbját.
Én volnék az írónk "segítsége", úgyhogy remélem, tetszeni fog ez a rész:) Szerintem zökkenőmentesen fog menni az együttműködés, mert a társam egy nagyon kedves személyiség, úgyhogy rögtön a szívembe zártam :') <333
Mindenesetre komizzatok, mert be kell valljam, kicsit izgulok, hogy hogy fog tetszeni :))
-Justin!Minden rendben?-hallottam Kenny hangját messziről.De most nem foglalkoztam senkivel.Szinte lesápadtam amikor megláttam hogy mi folyik odabent.Az a srác volt az akinek pár perccel ezelőtt Ashley pénzt csúsztatott a zsebébe.Aby kezei és lábai meg voltak kötözve.Egy pillanat alatt minden erőmet összeszedtem és behúztam egy hatalmasat a férfinak aki nekem háttal állt.Mire ő rögtön szétterült a földön.Teste elernyedt,szinte biztos voltam benne hogy már nem jelent veszélyt számunkra.Gyorsan odamentem Abyhez,de mire kioldottam a köteleket Kenny is odaért hozzánk.
-Justin.-borult Aubrey sírva a nyakamba.
-Ugye nem esett semmi bajod?Mit csinált veled?-nyomtam egy puszit a homlokára.
-Megütött...-hajtotta le a fejét.Kezemet óvatosan végigsimítottam az apró sebeken amit ez az őrült ejtett az én Abym arcára.Kenny is tátott szájjal lépett be az ajtón,vagyis a hűlt helyén.
-Mi történt?-kérdezte.Mivel Aubrey még mindig nem nagyon tudott szóhoz jutni így gyorsan elhadartam Kennynek a lényeget.Persze ő magát hibáztatta mert nem figyelt oda eléggé ránk.
-Ashley hol van?Nem láttad?-néztem Kennyre miközben Abyt felsegítettem a földről.Lábai szinte reszkettek a félelemtől.
-Nem.Nem tudom hol van.Nem hiszem, hogy még itt van valahol, de azért...
-Kenny-szóltam oda neki, miközben Aby majdnem összeesett a kezemben.-Keresd meg Ashley-t. Beszélnem kell vele.
-Rendben-vágta rá Kenny, majd kiviharzott a helyiségből.
-Mit akarsz mondani, Ashley-nek?-kérdezte remegő hangon Aby. Éppen valami füllentéssel akartam válaszolni rá, mikor Aby a földre rogyott volna, ha nem tartom meg, úgyhogy inkább a kezembe emeltem a hercegnőmet.
-Gyere, menjünk haza- azzal kivittem a WC-ből.
Persze a buli ezek után halálra volt ítélve; az eset után mindenki halálra volt rémülve, amin nem is csodálkoztam.
Miután hazaértünk, Abyt villámgyorsan felvittem a szobánkba és jól betakargattam.
-Most már nem lesz semmi baj, kincsem- simogattam a haját.-Hagyjalak pihenni egy kicsit?
-Ne menj el- suttogta, torkát pedig a sírás fojtogatta. Láttam, hogy nagyon rossz passzban van, úgyhogy odabújtam mellé.
Aubrey hozzám bújva szipogott, én pedig keserű mosollyal az arcomon belepusziltam a hajába.
-Justin-szólalt meg egy idő után.
-Mondjad, szívem- simítottam meg az arcát.
-Justin- kezdte el.-Nagyon,nagyon félek...-azzal legördült egy könnycsepp az én szerelmem arcán.
-Ne sírj- öleltem magamhoz.-Utálom, ha sírni látlak, kicsim. Megvédelek, ne félj. Amíg itt vagyok, senki, egy újjal sem nyúlhat hozzád.
A szívem szakadt meg,hogy Abyt sírni láttam, főleg a tesója miatt. Ha Ashley egyszer is elém kerül, kicsit "elbeszélgetek" vele a mai estéről.
Aubrey nem sokkal később már édesen aludt a karjaimban, viszont ajtócsukódást hallottam, valamint üvöltözést. Óvatosan felálltam és hangtalanul kisétáltam a szobából, majd becsuktam az ajtót. Mintha Ashley és Kenny hangját hallottam volna, úgyhogy levágtattam a lépcsőn.
-Ne ordítozzatok már, Aby alszik- szidtam le Kenny-t és Ashley-t, bár mondjuk ez inkább Ashley-nek szólt.
-Megtaláltam- mondta Kenny, azzal otthagyta Ashley-t.
-Kösz- szóltam utána, mikor kilépett az ajtón, majd Ashley-hez fordultam.-Tudom, hogy te fizetted le a pasast.
-Nem bizonyíthatod-vágott vissza unottan.
-Na, idefigyelj-léptem közelebb hozzá.-Nem engedem, hogy Abyt bántsad. Megvédem, ha kell, akár az életem árán is, de nem fogsz hozzá és a babákhoz hozzányúlni!
-Ne aggódj, nem szándékozom bántani őket...még.
Éreztem, hogy felforr az agyvizem, ennek hallatán, úgyhogy nem bírtam uralkodni magamon:
-Most jött el az a pillanat, hogy szépen eltakarodsz a házunkból!-ordítottam le a fejét.-Elegem van belőled, meg a hülye játékaidból! Húzz innen!
-Justin!-Aby szólt rám, a lépcsőn álldogálva, kezét a pocakján nyugtatva.-Miért ordibálsz már megint Ashley-vel?
-Kicsim, menj fel- mondtam neki.
-Nem akarok-felelte, majd lelépdelt mellém.Szemei karikásak voltak és még mindig sápadt volt az arca.-Ne ordibálj Ashley-vel.
-Aby, ő fizette le a pasast, hogy bántson!
Aubrey egy pillanatra ledöbbent, majd mintha mi sem történt volna, ellenkezett.
-Justin! Az még oké, hogy nem csíped annyira a tesómat, de azért ez már tényleg túlzás!
-Kicsim, nem túlzok, hidd el- vettem könyörgőre a figurát.-A saját szememmel láttam, amikor pénzt adott a hapsinak!
-Ashley, igaz ez?-fordult döbbenten Aby a testvére felé.
-Aubrey!-fogta a fejét.-Hogy tudsz ilyeneket elképzelni rólam? Csalódtam benned...
Aby hitetlenkedve fordult felém.-Justin, miért hazudtál? Nem gondoltam volna, hogy erre is képes vagy...
-Aubrey, kincsem, nem hazudok!-emeltem fel a hangom.Nem akartam Aby-vel ordibálni, főleg most nem, de nem bírok ilyenkor uralkodni magamon.
-Én inkább felmegyek...-puffogott Ashley, majd felrobogott a lépcsőn. Dühösen néztem utána, majd újra Aby-re szegeztem a tekintetem.
-Higgy nekem, kérlek! Sosem hazudnék neked!
-Pedig mégis megtetted!-ordított rám.
Hirtelen ért, hogy Aby rám ordított, mert általában mindenkivel kedves. Főleg most, hogy babákat hord a szíve alatt.
-Aby, nyugi-próbáltam megnyugtatni a kedvesem.-Inkább felejtsük el, rendben?-közelebb léptem Aby-hez, azzal a szándékkel, hogy megöleljem, de ő hidegen elhúzódott tőlem.
-Ne érj hozzám, Justin, kérlek- mondta halkan, majd lehunyta szemeit és a falnak dőlt. Mikor újra kinyitotta két szemét, ezekkel a szavakkal indult fel a lépcsőn.-Ma szeretném, ha nem itthon aludnál! Meg kell beszélnem ezt az egészet Ashley-vel...bocsánatot kell kérnem.
-Szívem, nehogy már te kérj bocsánatot!-újra kezdtem elveszteni a türelmem.-Neki kellene, mert rád uszított egy kétajtós szekrényt! Ha nem vagyok ott, ki tudja, mit csinált volna veled!
-Justin, fejezd be!-morogta Aby, majd fellépdelt a lépcsőn.
Hitetlenül a hajamba túrtam, amikor Aby eltűnt az emeleten. Fel kellet hívnom valakit, hadd menjek át hozzá erre az éjszakára. De nem jutott eszembe senki.
Úgyhogy arra gondoltam, Aby nyugodjon meg, hogy elmentem, de közben meg csak leugranék a pincébe. Mert azért nem bízom Ashley-ben, és nem hagynám egyedül itt Abyt, ezzel az elmebeteg nőszeméllyel. Úgyhogy felbaktattam a lépcsőn és szótlanul összepakoltam a cuccaimat, majd a hecc kedvéért még be is csaptam a bejárati ajtót, hogy Aby teljesen megnyugodhasson, majd lehúztam a pincébe.
Aubrey szemszöge:
-Ashley-kopogtam az ajtaján, miután meghallottam a bejárati ajtó csapódását.
-Mit akarsz?-kérdezte mogorván.
-Kérlek, engedj be. Majd mindent megbeszélünk, nyugi- feleltem kedvesen, mert utáltam, ha rosszban vagyunk.
-...Gyere-válaszolt némi habozás után, mire beléptem a szobába.
-Ashley, figyelj, nagyon sajnálom, hogy Justin megvádolt ezzel a hülyeséggel- tértem rögtön a lényegre.-Nem tudom, mi ütött belé, hidd el!
Ashley üveges szemmel meredt maga elé, majd megrántotta a vállát, aztán bedugta a fülhallgatóját és bedőlt az ágyába.
-Rendben, akkor megnyugodtam-mosolyodtam el keserűen, majd kedvesen elköszöntem.-Akkor jó pihenést!
Miután becsuktam magam mögött az ajtót, kétségbeesetten előtörtek a napok óta várakozó könnyeim. Nem tudtam megálljt parancsolni nekik, folyamatosan potyogtak, alig győztem törölgetni az arcomat.
Bezárkóztam a szobánkba és befeküdtem az ágyba. A kicsik a hasamban érezték, hogy baj van, és rögtön elkezdtek rugdalódzni, odabent. Ilyenkor mindig Justin énekelt nekik, hogy megnyugodjanak, de ezúttal Justin nem volt ott. Mert elküldtem. És ez nagyon fájt. Úgyhogy megpróbáltam én énekelni nekik valamit. Mivel nagyon fájt, hogy a szerelmem nincsen itt, csak egy valamire tudtam gondolni. A One Less Lonely Girl-re. Sírva kezdtem el az első sort, de nem bírtam folytatni attól a rengeteg sós könnytől, amik folyton az arcomat áztatták.
Aztán, mikor az utcai lámpák lekapcsolódtak, engem is elnyomott az álom.
Másnap reggel a könnyeimtől áztatott párnán ébredtem. Hiába fordultam oldalra, Justin nem volt ott, ahogy mindig szokott. Úgyhogy lebaktattam a lépcsőn és valami reggeli után néztem.
Reggeli után leültem egy kicsit tévézni, amikor nyílt az ajtó és Justin lépett be rajta.
-Jó reggelt!-mosolygott rám, majd letette a konyhaasztalra a bevásárlószatyrát.
Felkászálódtam a kanapéról és odasétáltam hozzá, majd szorosan megöleltem. Sosem bírtam, ha veszekszünk, ezúttal sem, úgyhogy gyorsan békülni szerettem volna.
-Ne haragudj rám, szívem-suttogtam a fülébe, amikor visszaölelt.
-Sose tudnék-mondta mosolyogva, majd megcsókolt.
Mivel nem szerettem volna visszatérni az 'Ashley-féle' kínos témára, inkább a szatyor után érdeklődtem.
-Mit hoztál?
-Csak egy kis édesség az édesemnek-puszilta meg az arcom, majd kipakolta a szatyrát, amiben mindenféle finomság lapult.
-Justin, elhízok-néztem nevetve a mindenféle édességet.
Justin mellém lépett, majd hosszasan megcsókolt.
-Hiányoztatok az este-mondta halkan, folyamatosan a szemembe nézve.
-Nekünk is-sóhajtottam, majd a pocakomra tettem a kezem.
-Ki énekelt nektek helyettem?-gügyögte Justin a hasamhoz hajolva a bébiknek, mire felnevettem.
-Szerinted?
-Te?-nézett rám hitetlenül, mire elénekeltem neki azt a részt az OLLG-ből, ameddig a babákkal is eljutottam.
-Na?-kérdeztem mosolyogva.
Justin először megijesztett azzal a komoly fejével, de aztán megölelt, majd belesuttogott a hajamba.
-Te vagy az egyetlen, aki ezzel a dallal megdobogtatta a szívemet...-mosolyogva bújtam hozzá, mire folytatta.-Az egyetlen hercegnőm.-majd megpuszilta a fejem búbját.
2014. április 18., péntek
NEM RÉSZ!!FIGYELJETEK FONTOS!!
Sziasztok!!Mint láthattátok multkor a facebookon kiírtam hogy új embert keresek magam mellé,pontosan azért hogy több részt tudjunk hozni nektek és ne csak hetente egyet.Nagyon nagy szerencsém van hogy Kata szivesen elvállalta és segít nekem működtetni a blogot.Köszönöm neki innen is.Én sajnos most nagyon lebetegedtem így a következő részt már ő hozza.Sokat jelentene ha komiznátok majd.Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre.puszillak Titeket!!Kellemes ünnepeket minden kedves olvasómnak!:)<3<3
2014. április 17., csütörtök
35.rész I need you
Justin szemszöge:
Különleges a mai nap.Ma pont egy hete hogy eljegyeztem Abyt.Különleges reggelet szerettem volna szerezni neki,ezért már hamar felkeltem.Gyorsan kiosontam a szobából.A párnámon hagytam egy levelet,arra az esetre ha felébredne.
"Jó reggelt hercegnőm!Ne aggódj.Nem tűntem el.Odalent vagyok.Szeretlek!"
Álmos fejjel battyogtam le a lépcsőn,nagyon reméltem hogy senkit sem fogok felébreszteni a hajnali főzőcskézésemmel.Reggel 6 óra van.Elindultam a hűtő felé hogy kivegyek a hozzávalókat.Anyu azt tanácsolta hogy csináljak fahéjas gofrit.Nagyon tetszett az ötlet,ráadásul Aby egyik kedvence úgy hogy azt hiszem ez lesz a tökéletes reggeli.Még tegnap elugrottam a boltba és vettem ilyen szív alakú gofrisütőt.Az itthoni sütővel ugyanis csak hagyományos gofrit lehet sütni,de én valami különlegeset szerettem volna.Nem baj az sosem árt ha kettő van belőle itthon,bármikor elromolhat az egyik.Kivettem a hűtőből a tejet és a tojást.Amikor megfordultam nagyon megijedtem.Ashley állt mögöttem ,úgy nézett ki mint egy hulla.Olyan álmos volt.
-Jézusom Justin.Nem tudom mi a fenét csinálsz itt Justin hajnalok hajnalán de csinálhatnád halkabban is.-motyogta álmosan az orra alatt.Aztán elindult vissza az emeletre.Komolyan mondom amióta nálunk lakik Aby ikertesója egy perc nyugtunk sincs.Mindig ott van mindenhol.Ráadásul rengeteg problémánk van vele.Ashley mindent elmesélt nekünk.Hogy miért rabolt ki annyi bankot és miért követett el annyi szörnyű dolgot.Aby drágám annyit aggódik miatta és nem tudja hogy mit tegyünk.Egész nap csak azon jár az agya hogy hogyan segíthetnénk a testvérének.De nem csak ő ,hanem az anyukája és az egész család aggódik.Egyenlöre csak elrejtjük a házban.Addig amíg ki nem találunk valami jó ötletet. Most is mindenfelé kavarogtam a gondolataim.Az első gofrit oda is égettem így újat kellett csinálnom.Anyának a gofrisütés általában 15 percig tart,nos mindig azt mondjá az emberek hogy én mindenben tehetséges vagyok.Úgy tűnik megtaláltam azt a dolgot amiben nem.Ugyanis én már egy órája szenvedek a sütéssel.Mikor végre kész lettem nagyon büszke voltam magamra.Hiszen amilyen rosszul indult az egész ahhoz képest tökéletesen sikerült.Nagyon remélem hogy ízleni fog az én drágámnak.Halkan surrantam vissza a szobába olyan fél 8 körül.Kicsit korán volt még ,de úgyis fel kell kelnie,mert Carrievel találkozik.A tálcát amin a reggeli volt letettem az asztalra ,aztán bebújtam Aubrey mellé az ágyba.
-Jó reggelt édes!-suttogtam a fülébe.Nagy puszikat nyomtam az arcára ,tudtam hogy erre fel fog ébredni.
-Hány óra van?-dörzsölte álmosan a szemét. -Fél nyolc. -Úristen.Már fél nyolc van?-kapta fel hirtelen a fejét. -Nyugi már.Csak 9 kor találkoztok Carrievel nem? -Igen,de még el is kell készülnöm.-mondta aztán felült az ágyban. -Maradj még egy kicsit velem.-könyörögtem neki.-Azt hittem legalább együtt reggelizünk.-csókoltam meg.Tudtam hogy sikerül majd rávennem hogy még kicsit maradjon.Óvatosan dőltünk vissza az ágyba miközben hevesen csókolóztunk. -Mi ez a jó illat?Te csináltál nekem reggelit?-mosolygott rám karjait a nyakam köré fonta.Istenem de szeretem őt,kimondhatatlanul. -Ja az nem a tiéd hanem az enyém.-nevettem fel hangosan.Tudta hogy viccelek vele. -Haha.Nem vagy vicces Justin.-tolt el magától ,hogy aztán ismét felüljön az ágyban.Azt figyelte honnan jön ez a jó illat. -Mindját idehozom.Ne aggódj.-nevettem rajta.Nagyon vicces ilyenkor.Imádom amikor kicsit dühös. -Majd én ide hozom.Ne segíts!-durcáskodott,de aztán a tálcával együtt visszaült mellém az ágyra. -Remélem ízelni fog.Ne haragudj!Csak vicceltem édes. -Talán megbocsájtok neked.De csak azért mert senki sem csinált még nekem ilyen finom reggelit.-mondta miközben vágott egy szeletet a gofriból.Feltűzte a villájára aztán odanyujtotta nekem ,hogy én is megkóstoljam amit alkottam. -Csak neked csinálok ilyen finom gofrit.Senki másnak.-mondtam miközben megettem a falatot. -Hát akkor nagyon szerencsés vagyok...-mosolygott rám.Miközben Aby megette a reggelit én mással foglalkoztam.Halkan énekeltem a babáknak.Általában az OLLG-t szoktam nekik énekelni,de néha Aby kérésére mást is.Azt mondja ilyenkor amikor énekelek ,mindig nagyon mocorogni kezdenek a babák.Ezért most a kezem a pocakjára tettem.Érezni akartam minden mozdulatot,eddig még soha sem éreztem. -Ne oda tedd a kezed!Kicsit ide oldalra.-fogta meg Aubrey a kezem aztán arrébb vezette.Nem hagytam abba az éneklést.Addig folytattam amíg végre nem éreztem én is rúgást. -Tényleg rohadtnagy ez a ház.De lehetnétek egy kicsit halkabban.Van aki még aludna...-rontott be a szobába hirtelen Ashley.Nem birtam tovább,muszáj volt valamit mondanom. -Már bocsi,de...-kezdtem bele a mondandómba de Aubrey közbevágott. -Nyugi Jus.Bocsi Ashley.Halkabban leszünk.-mosolygott Aby.Nagyon kedves vele,szinte mindent elnéz neki.Azt mondta hogy nem szeretné még jobban leterhelni.Így is van neki elég baja.Egyetértek vele,de ő nem látta máskor hogy hogy viselkedett.Valami nagyon gyanús nekem ebben a nőben. -Nembaj.Remélem engem is magatokkal visztek este a buliba.-mondta Ashley.Karjait keresztbe fonva állt az ajtó mellett.Úgy döntöttem inkább nem mondok semmit.Abyre bízom ezt a dolgot,még a végén valami rosszat mondanék. -Hát ha gondolod jöhetsz velünk,de én már nem jövök haza.Majd akkor jössz Justinnal.Rendben drágám?Úgyis jön Ryan,Kenny meg a többiek is.Ellesztek.-néztek rám mind a ketten.Lehet mégsem volt jó döntés Abyre bízni ezt a dolgot. -Az biztos...-mondtam halkan.Szerencsére ennyivel megúsztuk ezt a reggeli 'vitát'.Aby gyorsan megette a reggelit aztán elkészült.8:55kor pedig már jött is érte Carrie.Ma csajos napot tartanak. Nem akartam hogy itt hagyjon engem,de tudom hogy nagyon fontos neki hogy végre együtt tölthet egy egész napot a legjobb barátnőjével.Nem is amiatt aggódok a leginkább hogy egész nap nem látom őt,hanem az esti buli miatt.Carrievel szerveznek egy lakásavató bulit.Ott leszek vele és vigyázok rájuk ,de akkor sem egy bulizás a legmegfelelőbb időtöltés egy kismama számára.Én semmi másra nem vágytam csak hogy otthon lehessünk kettesben.Mivel így itthagyott az én drágám muszáj voltam valamit kitalálnom amivel elfoglalom magam.Igaz hogy nem régen fejeztem be a Journals albumom,de máris a következőn dolgozom.Még senki sem tud róla,csak Scoonak meséltem.Így is a nyakunkon a Journals turné és a babák is mindjárt megszületnek.A turnéig még 3 hónap van,de a babák születéséig csak 2.Egy biztos hogy ez a turné egészen más lesz mint az eddigiek,már csak azért is mert apukaként egy családdal fogom végigcsinálni.Igaz erről még nem beszéltünk Abyvel,gőzöm sincs hogy lesz de nagyon szeretném ha velünk jönnének.Sok erőt adnának.Szóval így ment el a délutánom.Zenét írtam és gondolkodtam hogy mi hogy lesz.Na meg közben folyton csak Abyre gondoltam.Vártam az estét hogy végre újra találkozzunk. -Szia drágám.Bocsi hogy eddig nem hívtalak,de rengeteg dolgunk volt.Ne aggódj nagyon jól vagyunk. -Szia édes.Hiányzol.Csak rád tudok gondolni.-válaszoltam a telefonba a barátnőmnek.Már olyan este 7 óra lehet. -Jajj.Te is nekem.De mindjárt indultok.Tényleg Ashleyt otthon ne hagyd!-mondta a végén egy nagy hangsúllyal. -Komolyan?Most muszáj neki is eljönnie?Nem maradhatna inkább itthon?És ha meglátják a rendőrök? -Ne aggódj már.Nem lesz semmi gond.Hozd őt is.Szeretném ha végre egy kicsit jól érezné magát.Ez fontos nekem Justin.Kérlek legyél jófej vele...-mondta Aby édes hangján. -Oké.De csak azért mert te kérted.Mit csináltok? -Öltözködünk,sminkelünk.Jajj képzeld.Vettem egy nagyon szép szoknyát.Direkt kismamáknak való,de nagyon szexi.Fekete és csipkés.Biztos hogy odáig leszel érte. -Én érted vagyok oda.De azért kíváncsi vagyok mostmár a ruhára is.Na megyek én is készülődök ,aztán indulunk.Ott találkozunk bébi.Vigyázz magadra!Szeretek! -Rendben.Én is!-nevetett a telefonba aztán letettük.Ezután fénysebességgel indultam a fürdő felé.Szerettem volna minnél előbb látni Abyt úgyhogy ezért siettem ennyire.Ha már az én drágám is így kicsípte magát igyekeztem én is a lehető legjobban kinézni.Hogy ne legyünk túl fekete páros ezért én fehérbe öltöztem. -Mehetünk már végre?-üvöltöttem el magam a nappaliban már indulásra készen.Természetesen nem kellett már senki másra várni csak Ashleyre.Már mindenki itt volt Ryan,Fredo,Kenny és Scoo is. -Fiúk vigyázzatok nagyon magatokra!-sétált be a nappaliba hozzánk anya és Caroline. -És a lányokra is...-tette hozzá Car.Mióta itt lakik Ashley ,azóta nem nagyon jár át hozzánk.Caroline szeretett volna kibékülni a lányával ,de ő nem bocsájtott meg neki.Így nem szivesen jár át.Inkább anya megy hozzá. -Szerintem Justinnak nem is fog máson járni az agya.Csak hogy Aubrey biztonságban legyen.Észre sem fogja venni hogy körülötte buli van...-viccelődött Fredo,erre mindenki elkezdett nevetni. -Na várj csak,ezt még visszakapod haver.-ütöttem bele gyengéden a vállába,de én is nevettem rajta.Lehet tényleg ilyen vagyok,de Abyért bármit megteszek. -Itt vagyok.Mehetünk.-sétált le a lépcsőn a barátnőm ikertestvére.Még mindig furcsa hogy ugyan úgy néznek ki.Mind a ketten nagyon gyönyörűek.Ha nem ismerném egyiket sem simán összekeverném őket.Mikor leért a nappaliba azt hittem hogy rosszul látok.Nem tudom hogy hogy a fenében csinálták,de Ashley is ugyanolyan ruhában volt mint amilyet Aby mondott hogy vett.Lehet hogy megbeszélték.Én már nem értem őket.Inkább rá se kérdeztem. -Fogjátok be!-vágott vissza Ashley a fiúknak ,mert amikor meglátták fütyülni kezdtek. -Nyugi cica.Még hosszú az este...-sétált Fredo Ashley után és végre elindulhattunk. -De bolond vagy haver.-böktem vállba amikor a többiek nem látták.De nagyon nevettem rajta.Mindig ezt csinálja mindenkivel.Az odafelé úton is sokat hülyéskedtünk.Fredo akkor is Ashleyt szivatta.Megpróbáltam Scooterrel beszélgetni a következő turnéról ,de semmit nem hallottuk egymást a nagy hangzavarban ezért úgy döntöttünk hogy ezt inkabb majd máskor beszéljük meg. -Sziasztok!Gyertek be!-nyitotta ki az ajtót Carrie.Bemutattam neki a többieket mert még nem találkozott velünk aztán természetesen az volt az első kérdésem hogy Abyt merre találom. -Már nagyon várt téged.A szobámban van.Felmész itt a lépcsőn és a folyosó végén jobbra.-mosolygott rám.De sokat változott mióta nem láttam.Most sokkal vidámabbnak és boldogabbnak tűnt.Lehet tényleg boldog emellett a srác mellett akihez ide költözött LA -be. -Remélem nem baj ha öt percre itt hagylak titeket skacok.Mindjárt jövünk.-mondtam aztán elindultam felfele a lépcsőn.Még Kenny egy ilyet utánnam kiabált: -Aztán halkak legyetek!-nevettek hangosan.Istenem.Le se tagadhatnám hogy az én haverjaim.Nagy léptekkel mentek végig a folyosón míg végül el nem értem a szobát amiről Carrie beszélt.Mikor beléptem Aby pont nekem háttal állt,a szekrényben kutatott valamit. Odaosontam mögé és hátulról átöleltem.Kezeimet a pocakjára tettem. -Tényeg gyönyörű rajtad ez a ruha.Megőrítessz.-suttogtam bele a fülébe.Nagyon meglepődött és azonnal szembe fordult vele. -Justin!-ugrott a nyakamba.-Hát ti már itt is vagytok?-nézett rám gyönyörű csillogó szemeivel és hatalmas mosolyával. -Siettem hozzád bébi.-karoltam át.Karjait a nyakam köré fonta aztán megcsókolt.
~később~
-Haver.Igyál már meg legalább egy doboz sört.Már este 11 van de te még semmit sem ittál.-bökött vállba Scooter.Már nagyon sok ember gyűlt össze ,de mi megmaradtunk a saját társaságunkkal.
-Igen drágám.Egy sört nyugodtan igyál meg.Nehogy miattam ne érezd jól magad legalább egyszer.-mosolygott rám Aubrey,aztán a kezembe nyomott egy üveg sört.Éppen kint ültünk a teraszon.Kicsit hűvös volt ezért Aby az ölemben ült nehogy felfázzon,meg amúgy is imádom amikor az ölemben ül.
-Hé én nagyon is jól érzem magam.De legyen.Megiszom,de csak azért mert tudom hogy addig úgysem hagynátok békén.-mondtam a többieknek.
-Így van.Jól ismersz minket.-nevetett Ryan.
-Justin!Nem jössz be velem?Nem birom a cigifüstöt.Ráadásul fázok is.-nézett rám Aubrey.
-De.Bemehetünk.Majd jöttök.-mondtam a többieknek aztán elindultunk befelé.Amikor beléptünk a házba mind a kettőnknek felcsillant a szeme.Végre egy lassú szám.Erre a zenére végre Aubrey is táncolhat,mivel nem kell ugrálnia.Azonnal kihasználtam az alkalmat.Megragadtam a derekát és közel húztam magamhoz.
-Felkérhetem a feleségemet egy táncra?-suttogtam a fülébe.
-Még nem is vagyok a feleséged.-mosolygott rám.
-De ez nem marad így sokáig.Szóval?-simítottam gyönyörű barna fürtjeit a füle mögé.
-Viccelsz.Justin Bieber felkért táncolni.Ezt mégis hogy utasíthatnám vissza.-viccelődött aztán a kezét összekulcsolta az enyémmel,majd a táncparkett felé kezdett húzni.Körülbelülfél percet tudtunk táncolni mert mire odajutottunk vége lett a számnak.Mindenképpen szerettem volna táncolni Abyvel úgyhogy cselekedni kezdtem.
-Mindjárt jövök édes.Fél perc.Maradj itt ne menj sehova.-mondtam neki aztán a dj pulthoz igyekeztem.Megbeszéltem a sráccal hogy tegye be Aby egyik kedvenc számát.Nagyon szereti tőleg az OLLG-t ráadásul lassú szám is úgyhogy miért ne.Rendes volt a srác,azonnal át is váltotta a zenét.Mikor visszaértem Aby már könnyes szemekkel várt engem.
-Na mit szólsz?-kérdeztem tőle.
-Köszönöm.Csodálatos vagy.-mondta.Homlokunkat egymásnak dőltöttük és így táncoltunk lassan a zenére.Mondjuk táncnak nem lehetett volna mondani.Inkább csak ringatóztunk a zenére. A majdnem 4 perces szám alatt szinte a fél életemet végig gondoltam,legalábbis az Aubreyval való kapcsolatomat biztos.Belegondoltam hogy mennyire megváltozott az életem azóta.Egyszerűen szebbé varázsolja.Miután vége lett a számnak még egy kicsit a táncparketten maradtunk.A következő zene is lassan indult ,de kis idő után gyors lett.Egy pillanatra vettem le a szemem a gyönyörű barátnőmről és azonnal észrevettem valamit amit lehet hogy jobb lett volna ha nem látok.Aby háta mögött egy kicsit messzebb tőlünk Ashley volt egy sráccal.Körülbelül 30 évesnek nézett ki.Szinte megbűvölték egymást a tekintetükkel biztosan flörtöltek.Aztán furcsa dolog történt.Ashley pénz csúsztatott a srác zsebébe.Úgy látszik Ashleyről soha sem fog jó dolog kiderülni.Úgy döntöttem inkább nem szólok Abynek,nem kellmég hogy emiatt is aggódjon.
-Hé.Justin!Figyelsz rám?-hadonászott Aby a kezével az arcom előtt.Ezek szerint ennyire elbambultam hogy azt sem hallottam amit mondott.
-Ja.Bocsi édes.Mit mondtál?-kérdeztem vissza ugyanis tényleg nem hallottam az előbb.
-Mondom hogy kimegyek a mosdóba.Mindjárt vissza jövök.-nyomott egy puszit a számra,aztán mire feleszméltem már ott sem volt.Leültem egy székre ami ott volt nem messze tőle és itt vártam Abyre hogy visszaérjen.Ashley már nem volt ott.Eltűnt ő is a sráccal együtt.Inkább bele sem gondolok hogy hol és mit csinálnak.10 perc után sem jött vissza Aubrey ,így kicsit aggódani kezdtem.Elindultam a mosdó fele.Remélem nem lett megint rosszul mint máskor.Amikor a mosdó ajtajához értem hangos kiabálásokat hallottam meg.
-Ne!Eresszen már el!-hallatszott egy női hang a mosdóból.Ezt sikítás követte.Aubrey volt az.Azonnal dörömbölni kezdtem az ajtót,de az be volt zárva.
-Justin!Valaki segítsen!-kiabált hangosan.
Különleges a mai nap.Ma pont egy hete hogy eljegyeztem Abyt.Különleges reggelet szerettem volna szerezni neki,ezért már hamar felkeltem.Gyorsan kiosontam a szobából.A párnámon hagytam egy levelet,arra az esetre ha felébredne.
"Jó reggelt hercegnőm!Ne aggódj.Nem tűntem el.Odalent vagyok.Szeretlek!"
Álmos fejjel battyogtam le a lépcsőn,nagyon reméltem hogy senkit sem fogok felébreszteni a hajnali főzőcskézésemmel.Reggel 6 óra van.Elindultam a hűtő felé hogy kivegyek a hozzávalókat.Anyu azt tanácsolta hogy csináljak fahéjas gofrit.Nagyon tetszett az ötlet,ráadásul Aby egyik kedvence úgy hogy azt hiszem ez lesz a tökéletes reggeli.Még tegnap elugrottam a boltba és vettem ilyen szív alakú gofrisütőt.Az itthoni sütővel ugyanis csak hagyományos gofrit lehet sütni,de én valami különlegeset szerettem volna.Nem baj az sosem árt ha kettő van belőle itthon,bármikor elromolhat az egyik.Kivettem a hűtőből a tejet és a tojást.Amikor megfordultam nagyon megijedtem.Ashley állt mögöttem ,úgy nézett ki mint egy hulla.Olyan álmos volt.
-Jézusom Justin.Nem tudom mi a fenét csinálsz itt Justin hajnalok hajnalán de csinálhatnád halkabban is.-motyogta álmosan az orra alatt.Aztán elindult vissza az emeletre.Komolyan mondom amióta nálunk lakik Aby ikertesója egy perc nyugtunk sincs.Mindig ott van mindenhol.Ráadásul rengeteg problémánk van vele.Ashley mindent elmesélt nekünk.Hogy miért rabolt ki annyi bankot és miért követett el annyi szörnyű dolgot.Aby drágám annyit aggódik miatta és nem tudja hogy mit tegyünk.Egész nap csak azon jár az agya hogy hogyan segíthetnénk a testvérének.De nem csak ő ,hanem az anyukája és az egész család aggódik.Egyenlöre csak elrejtjük a házban.Addig amíg ki nem találunk valami jó ötletet. Most is mindenfelé kavarogtam a gondolataim.Az első gofrit oda is égettem így újat kellett csinálnom.Anyának a gofrisütés általában 15 percig tart,nos mindig azt mondjá az emberek hogy én mindenben tehetséges vagyok.Úgy tűnik megtaláltam azt a dolgot amiben nem.Ugyanis én már egy órája szenvedek a sütéssel.Mikor végre kész lettem nagyon büszke voltam magamra.Hiszen amilyen rosszul indult az egész ahhoz képest tökéletesen sikerült.Nagyon remélem hogy ízleni fog az én drágámnak.Halkan surrantam vissza a szobába olyan fél 8 körül.Kicsit korán volt még ,de úgyis fel kell kelnie,mert Carrievel találkozik.A tálcát amin a reggeli volt letettem az asztalra ,aztán bebújtam Aubrey mellé az ágyba.
-Jó reggelt édes!-suttogtam a fülébe.Nagy puszikat nyomtam az arcára ,tudtam hogy erre fel fog ébredni.
-Hány óra van?-dörzsölte álmosan a szemét. -Fél nyolc. -Úristen.Már fél nyolc van?-kapta fel hirtelen a fejét. -Nyugi már.Csak 9 kor találkoztok Carrievel nem? -Igen,de még el is kell készülnöm.-mondta aztán felült az ágyban. -Maradj még egy kicsit velem.-könyörögtem neki.-Azt hittem legalább együtt reggelizünk.-csókoltam meg.Tudtam hogy sikerül majd rávennem hogy még kicsit maradjon.Óvatosan dőltünk vissza az ágyba miközben hevesen csókolóztunk. -Mi ez a jó illat?Te csináltál nekem reggelit?-mosolygott rám karjait a nyakam köré fonta.Istenem de szeretem őt,kimondhatatlanul. -Ja az nem a tiéd hanem az enyém.-nevettem fel hangosan.Tudta hogy viccelek vele. -Haha.Nem vagy vicces Justin.-tolt el magától ,hogy aztán ismét felüljön az ágyban.Azt figyelte honnan jön ez a jó illat. -Mindját idehozom.Ne aggódj.-nevettem rajta.Nagyon vicces ilyenkor.Imádom amikor kicsit dühös. -Majd én ide hozom.Ne segíts!-durcáskodott,de aztán a tálcával együtt visszaült mellém az ágyra. -Remélem ízelni fog.Ne haragudj!Csak vicceltem édes. -Talán megbocsájtok neked.De csak azért mert senki sem csinált még nekem ilyen finom reggelit.-mondta miközben vágott egy szeletet a gofriból.Feltűzte a villájára aztán odanyujtotta nekem ,hogy én is megkóstoljam amit alkottam. -Csak neked csinálok ilyen finom gofrit.Senki másnak.-mondtam miközben megettem a falatot. -Hát akkor nagyon szerencsés vagyok...-mosolygott rám.Miközben Aby megette a reggelit én mással foglalkoztam.Halkan énekeltem a babáknak.Általában az OLLG-t szoktam nekik énekelni,de néha Aby kérésére mást is.Azt mondja ilyenkor amikor énekelek ,mindig nagyon mocorogni kezdenek a babák.Ezért most a kezem a pocakjára tettem.Érezni akartam minden mozdulatot,eddig még soha sem éreztem. -Ne oda tedd a kezed!Kicsit ide oldalra.-fogta meg Aubrey a kezem aztán arrébb vezette.Nem hagytam abba az éneklést.Addig folytattam amíg végre nem éreztem én is rúgást. -Tényleg rohadtnagy ez a ház.De lehetnétek egy kicsit halkabban.Van aki még aludna...-rontott be a szobába hirtelen Ashley.Nem birtam tovább,muszáj volt valamit mondanom. -Már bocsi,de...-kezdtem bele a mondandómba de Aubrey közbevágott. -Nyugi Jus.Bocsi Ashley.Halkabban leszünk.-mosolygott Aby.Nagyon kedves vele,szinte mindent elnéz neki.Azt mondta hogy nem szeretné még jobban leterhelni.Így is van neki elég baja.Egyetértek vele,de ő nem látta máskor hogy hogy viselkedett.Valami nagyon gyanús nekem ebben a nőben. -Nembaj.Remélem engem is magatokkal visztek este a buliba.-mondta Ashley.Karjait keresztbe fonva állt az ajtó mellett.Úgy döntöttem inkább nem mondok semmit.Abyre bízom ezt a dolgot,még a végén valami rosszat mondanék. -Hát ha gondolod jöhetsz velünk,de én már nem jövök haza.Majd akkor jössz Justinnal.Rendben drágám?Úgyis jön Ryan,Kenny meg a többiek is.Ellesztek.-néztek rám mind a ketten.Lehet mégsem volt jó döntés Abyre bízni ezt a dolgot. -Az biztos...-mondtam halkan.Szerencsére ennyivel megúsztuk ezt a reggeli 'vitát'.Aby gyorsan megette a reggelit aztán elkészült.8:55kor pedig már jött is érte Carrie.Ma csajos napot tartanak. Nem akartam hogy itt hagyjon engem,de tudom hogy nagyon fontos neki hogy végre együtt tölthet egy egész napot a legjobb barátnőjével.Nem is amiatt aggódok a leginkább hogy egész nap nem látom őt,hanem az esti buli miatt.Carrievel szerveznek egy lakásavató bulit.Ott leszek vele és vigyázok rájuk ,de akkor sem egy bulizás a legmegfelelőbb időtöltés egy kismama számára.Én semmi másra nem vágytam csak hogy otthon lehessünk kettesben.Mivel így itthagyott az én drágám muszáj voltam valamit kitalálnom amivel elfoglalom magam.Igaz hogy nem régen fejeztem be a Journals albumom,de máris a következőn dolgozom.Még senki sem tud róla,csak Scoonak meséltem.Így is a nyakunkon a Journals turné és a babák is mindjárt megszületnek.A turnéig még 3 hónap van,de a babák születéséig csak 2.Egy biztos hogy ez a turné egészen más lesz mint az eddigiek,már csak azért is mert apukaként egy családdal fogom végigcsinálni.Igaz erről még nem beszéltünk Abyvel,gőzöm sincs hogy lesz de nagyon szeretném ha velünk jönnének.Sok erőt adnának.Szóval így ment el a délutánom.Zenét írtam és gondolkodtam hogy mi hogy lesz.Na meg közben folyton csak Abyre gondoltam.Vártam az estét hogy végre újra találkozzunk. -Szia drágám.Bocsi hogy eddig nem hívtalak,de rengeteg dolgunk volt.Ne aggódj nagyon jól vagyunk. -Szia édes.Hiányzol.Csak rád tudok gondolni.-válaszoltam a telefonba a barátnőmnek.Már olyan este 7 óra lehet. -Jajj.Te is nekem.De mindjárt indultok.Tényleg Ashleyt otthon ne hagyd!-mondta a végén egy nagy hangsúllyal. -Komolyan?Most muszáj neki is eljönnie?Nem maradhatna inkább itthon?És ha meglátják a rendőrök? -Ne aggódj már.Nem lesz semmi gond.Hozd őt is.Szeretném ha végre egy kicsit jól érezné magát.Ez fontos nekem Justin.Kérlek legyél jófej vele...-mondta Aby édes hangján. -Oké.De csak azért mert te kérted.Mit csináltok? -Öltözködünk,sminkelünk.Jajj képzeld.Vettem egy nagyon szép szoknyát.Direkt kismamáknak való,de nagyon szexi.Fekete és csipkés.Biztos hogy odáig leszel érte. -Én érted vagyok oda.De azért kíváncsi vagyok mostmár a ruhára is.Na megyek én is készülődök ,aztán indulunk.Ott találkozunk bébi.Vigyázz magadra!Szeretek! -Rendben.Én is!-nevetett a telefonba aztán letettük.Ezután fénysebességgel indultam a fürdő felé.Szerettem volna minnél előbb látni Abyt úgyhogy ezért siettem ennyire.Ha már az én drágám is így kicsípte magát igyekeztem én is a lehető legjobban kinézni.Hogy ne legyünk túl fekete páros ezért én fehérbe öltöztem. -Mehetünk már végre?-üvöltöttem el magam a nappaliban már indulásra készen.Természetesen nem kellett már senki másra várni csak Ashleyre.Már mindenki itt volt Ryan,Fredo,Kenny és Scoo is. -Fiúk vigyázzatok nagyon magatokra!-sétált be a nappaliba hozzánk anya és Caroline. -És a lányokra is...-tette hozzá Car.Mióta itt lakik Ashley ,azóta nem nagyon jár át hozzánk.Caroline szeretett volna kibékülni a lányával ,de ő nem bocsájtott meg neki.Így nem szivesen jár át.Inkább anya megy hozzá. -Szerintem Justinnak nem is fog máson járni az agya.Csak hogy Aubrey biztonságban legyen.Észre sem fogja venni hogy körülötte buli van...-viccelődött Fredo,erre mindenki elkezdett nevetni. -Na várj csak,ezt még visszakapod haver.-ütöttem bele gyengéden a vállába,de én is nevettem rajta.Lehet tényleg ilyen vagyok,de Abyért bármit megteszek. -Itt vagyok.Mehetünk.-sétált le a lépcsőn a barátnőm ikertestvére.Még mindig furcsa hogy ugyan úgy néznek ki.Mind a ketten nagyon gyönyörűek.Ha nem ismerném egyiket sem simán összekeverném őket.Mikor leért a nappaliba azt hittem hogy rosszul látok.Nem tudom hogy hogy a fenében csinálták,de Ashley is ugyanolyan ruhában volt mint amilyet Aby mondott hogy vett.Lehet hogy megbeszélték.Én már nem értem őket.Inkább rá se kérdeztem. -Fogjátok be!-vágott vissza Ashley a fiúknak ,mert amikor meglátták fütyülni kezdtek. -Nyugi cica.Még hosszú az este...-sétált Fredo Ashley után és végre elindulhattunk. -De bolond vagy haver.-böktem vállba amikor a többiek nem látták.De nagyon nevettem rajta.Mindig ezt csinálja mindenkivel.Az odafelé úton is sokat hülyéskedtünk.Fredo akkor is Ashleyt szivatta.Megpróbáltam Scooterrel beszélgetni a következő turnéról ,de semmit nem hallottuk egymást a nagy hangzavarban ezért úgy döntöttünk hogy ezt inkabb majd máskor beszéljük meg. -Sziasztok!Gyertek be!-nyitotta ki az ajtót Carrie.Bemutattam neki a többieket mert még nem találkozott velünk aztán természetesen az volt az első kérdésem hogy Abyt merre találom. -Már nagyon várt téged.A szobámban van.Felmész itt a lépcsőn és a folyosó végén jobbra.-mosolygott rám.De sokat változott mióta nem láttam.Most sokkal vidámabbnak és boldogabbnak tűnt.Lehet tényleg boldog emellett a srác mellett akihez ide költözött LA -be. -Remélem nem baj ha öt percre itt hagylak titeket skacok.Mindjárt jövünk.-mondtam aztán elindultam felfele a lépcsőn.Még Kenny egy ilyet utánnam kiabált: -Aztán halkak legyetek!-nevettek hangosan.Istenem.Le se tagadhatnám hogy az én haverjaim.Nagy léptekkel mentek végig a folyosón míg végül el nem értem a szobát amiről Carrie beszélt.Mikor beléptem Aby pont nekem háttal állt,a szekrényben kutatott valamit. Odaosontam mögé és hátulról átöleltem.Kezeimet a pocakjára tettem. -Tényeg gyönyörű rajtad ez a ruha.Megőrítessz.-suttogtam bele a fülébe.Nagyon meglepődött és azonnal szembe fordult vele. -Justin!-ugrott a nyakamba.-Hát ti már itt is vagytok?-nézett rám gyönyörű csillogó szemeivel és hatalmas mosolyával. -Siettem hozzád bébi.-karoltam át.Karjait a nyakam köré fonta aztán megcsókolt.
~később~
-Haver.Igyál már meg legalább egy doboz sört.Már este 11 van de te még semmit sem ittál.-bökött vállba Scooter.Már nagyon sok ember gyűlt össze ,de mi megmaradtunk a saját társaságunkkal.
-Igen drágám.Egy sört nyugodtan igyál meg.Nehogy miattam ne érezd jól magad legalább egyszer.-mosolygott rám Aubrey,aztán a kezembe nyomott egy üveg sört.Éppen kint ültünk a teraszon.Kicsit hűvös volt ezért Aby az ölemben ült nehogy felfázzon,meg amúgy is imádom amikor az ölemben ül.
-Hé én nagyon is jól érzem magam.De legyen.Megiszom,de csak azért mert tudom hogy addig úgysem hagynátok békén.-mondtam a többieknek.
-Így van.Jól ismersz minket.-nevetett Ryan.
-Justin!Nem jössz be velem?Nem birom a cigifüstöt.Ráadásul fázok is.-nézett rám Aubrey.
-De.Bemehetünk.Majd jöttök.-mondtam a többieknek aztán elindultunk befelé.Amikor beléptünk a házba mind a kettőnknek felcsillant a szeme.Végre egy lassú szám.Erre a zenére végre Aubrey is táncolhat,mivel nem kell ugrálnia.Azonnal kihasználtam az alkalmat.Megragadtam a derekát és közel húztam magamhoz.
-Felkérhetem a feleségemet egy táncra?-suttogtam a fülébe.
-Még nem is vagyok a feleséged.-mosolygott rám.
-De ez nem marad így sokáig.Szóval?-simítottam gyönyörű barna fürtjeit a füle mögé.
-Viccelsz.Justin Bieber felkért táncolni.Ezt mégis hogy utasíthatnám vissza.-viccelődött aztán a kezét összekulcsolta az enyémmel,majd a táncparkett felé kezdett húzni.Körülbelülfél percet tudtunk táncolni mert mire odajutottunk vége lett a számnak.Mindenképpen szerettem volna táncolni Abyvel úgyhogy cselekedni kezdtem.
-Mindjárt jövök édes.Fél perc.Maradj itt ne menj sehova.-mondtam neki aztán a dj pulthoz igyekeztem.Megbeszéltem a sráccal hogy tegye be Aby egyik kedvenc számát.Nagyon szereti tőleg az OLLG-t ráadásul lassú szám is úgyhogy miért ne.Rendes volt a srác,azonnal át is váltotta a zenét.Mikor visszaértem Aby már könnyes szemekkel várt engem.
-Na mit szólsz?-kérdeztem tőle.
-Köszönöm.Csodálatos vagy.-mondta.Homlokunkat egymásnak dőltöttük és így táncoltunk lassan a zenére.Mondjuk táncnak nem lehetett volna mondani.Inkább csak ringatóztunk a zenére. A majdnem 4 perces szám alatt szinte a fél életemet végig gondoltam,legalábbis az Aubreyval való kapcsolatomat biztos.Belegondoltam hogy mennyire megváltozott az életem azóta.Egyszerűen szebbé varázsolja.Miután vége lett a számnak még egy kicsit a táncparketten maradtunk.A következő zene is lassan indult ,de kis idő után gyors lett.Egy pillanatra vettem le a szemem a gyönyörű barátnőmről és azonnal észrevettem valamit amit lehet hogy jobb lett volna ha nem látok.Aby háta mögött egy kicsit messzebb tőlünk Ashley volt egy sráccal.Körülbelül 30 évesnek nézett ki.Szinte megbűvölték egymást a tekintetükkel biztosan flörtöltek.Aztán furcsa dolog történt.Ashley pénz csúsztatott a srác zsebébe.Úgy látszik Ashleyről soha sem fog jó dolog kiderülni.Úgy döntöttem inkább nem szólok Abynek,nem kellmég hogy emiatt is aggódjon.
-Hé.Justin!Figyelsz rám?-hadonászott Aby a kezével az arcom előtt.Ezek szerint ennyire elbambultam hogy azt sem hallottam amit mondott.
-Ja.Bocsi édes.Mit mondtál?-kérdeztem vissza ugyanis tényleg nem hallottam az előbb.
-Mondom hogy kimegyek a mosdóba.Mindjárt vissza jövök.-nyomott egy puszit a számra,aztán mire feleszméltem már ott sem volt.Leültem egy székre ami ott volt nem messze tőle és itt vártam Abyre hogy visszaérjen.Ashley már nem volt ott.Eltűnt ő is a sráccal együtt.Inkább bele sem gondolok hogy hol és mit csinálnak.10 perc után sem jött vissza Aubrey ,így kicsit aggódani kezdtem.Elindultam a mosdó fele.Remélem nem lett megint rosszul mint máskor.Amikor a mosdó ajtajához értem hangos kiabálásokat hallottam meg.
-Ne!Eresszen már el!-hallatszott egy női hang a mosdóból.Ezt sikítás követte.Aubrey volt az.Azonnal dörömbölni kezdtem az ajtót,de az be volt zárva.
-Justin!Valaki segítsen!-kiabált hangosan.
2014. április 14., hétfő
34.rész Surprise
Miközben Jus vezetgetett a házban ,azon gondolkodtam hogy vajon mi ez az egész és merre megyünk.Nagyon kíváncsi vagyok mi ez a nagy titkolózás.Olyan hatalmas ez a ház és már lassan egy éve hogy ideköltöztünk ,de még a felét nem is láttam.Az emeleten belül is csak abban a szobában jártam ami az enyém és a Justiné.Hihetetlen,de sohasem volt még annyi időnk hogy megmutassa nekem az egészet.Szerintem egyedül simán eltévednék.
-Na hova megyünk már édesem?-kérdeztem izgatottan Justintól.Kezével az enyémet szorította így próbált irányítani.
-Mindjárt megtudod.-mondta aztán felkapott az ölébe.-A lépcsőn felviszlek.Így gyorsabb lesz.-nyomott puszit az arcomra.Átkaroltam a nyakát így biztonságosabb volt ,ráadásul még közelebb is lehettem hozzá.Beletemettem arcom puha bőrébe.Annyira jó illata volt.
-Csak le ne ejts.Nem vagyok ám olyan könnyű ikrekkel a pocakomban.
-Ne aggódj.Nem foglak elejteni.-mosolygott rám.Amikor felértünk az emeletre letett Justin,de a kezem még mindig nem engede el.Szerencsére könnyű feladatom volt így hogy Jus fogta a kezem.Mentünk még pár lépést aztán megállított.
-Itt vagyunk kicsim.-kötötte ki Justin óvatosan a kendőt,ami a szemeimet eltakarta.
-De hol a meglepetés?-néztem rá értetlenül.Körül néztem hogy tudjam merre is vagyunk.Éppen a virág mellett álltunk amiről még régen letépte Justin a virágokat hogy meglepjen.A mi szobánk is ott volt,tőlünk csupán pár lépésre.
-Odabent.Menj be!-mutatott Justin a velünk szemben lévő ajtóra.Szerintem kicsit izgult,hogy tetszeni fog e nekem az ajándéka.De én biztos vagyok benne hogy bármi is az,nagyon tetszeni fog.Hiszen ő mindig csak jó dolgokat talál ki.Én is izgultam egy kicsit,nem csak Justin.Nagy levegőt vettem,még utoljára rápillantottam a szerelmemre aztán kinyitottam az ajtót.
-Meglepetés!!-kiabált hangosan a tömeg amikor beléptem a szobába.
-Istenem.Ez most komoly?-néztem rá tátott szájjal először Justinra aztán a többiekre.Szinte leesett az állam és akaratom ellenére nagy patakokban kezdtek omlani a könnyeim.
-Ugye tetszik kicsim?Mindannyian nagyon sokat dolgoztunk rajta hogy gyönyörű szobájuk legyen az unokáimnak.-lépett oda hozzám anya.Vele együtt jöttek a többiek is.Jenny nénikém is eljött a kis családjával.Scooterék,anyáék és mindenki.
-Ez elképesztő.Köszönöm szépen.-törölgettem le a könnycseppeket az arcomról.Szinte mindenki körém sereglett ,azt kérdezgették hogy hogy vagyok.Kivéve Jazmyn,Jaxon és Lexi.Ők annyira belefeledkeztek a játékba hogy észre sem vettek.Körülbelül 10 percig álltunk ott az ajtóban,meg sem bírtam mozdulni a sok embertől,pedig annyira szerettem volna már szétnézni ebben a gyönyörű szobában.Még alig láttam belőle valamit.Szerencsére Pattie megmentett engem.
-Hahó!Mindenki!-kiáltott fel hangosan mikor már látta hogy nem győzöm ide oda kapkodni a fejem és válaszolni a sok kérdésre.-Remélem éhesek vagytok,mert odalent már meg van terítve az asztal és csak rátok vár.Jobb lesz ha most inkább lemegyünk,kicsit szűkösen vagyunk ebben a szobában.
-Mi itt maradnánk még egy 5 percet Justinnal,ha nem bánjátok.-szólaltam fel én is ,kihasználva a csendet amit Pattie kiabálása teremtett.
-Csak nyugodtan drágám!Majd jöttök.-mosolygott rám Pattie ,aztán megindult a tömeggel lefele.Miután mindenki elment könnyes szemeimmel ránéztem Justinra,majd átkaroltam a nyakát.
-Ez mind a te ötleted volt?Mégis mióta tervezgetitek ezt a gyönyörű szobát?És hogy nem vettem észre?-néztem rá kérdően.
-Úgy hogy ügyesek vagyunk bébi.Remélem tetszik,én választottam ki mindent.-mosolygott rám.
-Imádom!Pontosan így képzeltem el.Ez tökéletes szivem.És az is nagyon jó hogy a mi szobánk mellett van.-magyaráztam neki aztán elindultam a kiságyak felé.Minden csupa rózsaszín volt,néhol egy kis fehérrel keverve.Tényleg nagyon jól nézett ki a szoba,hangulatos és minden megvan benne amire szükségünk lesz.
-Aubrey.-lépett mögém Jus amikor a kiságy mellett álltam.Kezeit pocakomra helyezte ,így ölelt át hátulról.-Tudod szerintem a mai nap egy remek alkalom elmondani a többieknek hogy mi lesz a lányaink neve.Úgy is mindenki itt van,mit szólnál hozzá ha ebédnél közölnénk velük.-motyogta a fülembe.
-Jó ötlet.De ragaszkodom hozzá hogy te mondd el.Tudom hogy ez nagyon fontos neked.-oldalra fordítottam a fejem aztán egy nagy puszit adtam az arcára.Ő lassan ringatni kezdett karjai között
-Biztos nem baj ha én mondom?-kérdezte halkan.
-Persze hogy nem.Amúgy sem szeretek ilyen nagy tömeg előtt beszélni.Neked pedig ez már megvan szokva.Szóval inkább rád bízom drágám.-nyugtatgattam őt.
-Köszönöm.Nem fogod megbánni.
-Tudom.Hihetetlen hogy 2 és fél hónap múlva már babákkal a kezünkben leszünk itt.Ugye tudod hogy nagyon sokat kell majd segítened?!Egyszerre kettővel nehéz lenne egyedül.-mosolyogtam rá,bár ezt teljesen komolyan gondoltam.
-Viccelsz Aby?Mindent én szeretnék csinálni.Neked nem is lesz semmire gondod.Ha meg koncerten leszek akkor majd segít neked anya.-mondta mintha kicsit felkapta volna a vizet.-De ha gondolod egy babysittert is felfogadhatunk.Mondjuk nem örülnék neki.-folytatta.
-Na nem.Az kizárt.Soha sem adnám idegenek kezébe a gyerekeinket.Annyian vagyunk a családban.Szerintem még veszekedni is fognak az emberek hogy ki vigyázzon rájuk.
-Hát azt azért nem hiszem kicsim.-nevetett fel.
-Na jó,menjünk inkább le a többiekhez.Már biztosan mindenki ránk vár. -mondtam aztán már el is indultam lefele ,de kezét nem engedtem el.
-Végre fiam.Na most már elkezdhetünk enni.Rátok vártunk.Mit csináltatok eddig?-kiáltott fel Jeremy mikor meglátott minket.
-Szerinted mit csináltak?-nevetett hangosan Scoo.Tudom jól hogy mi jár ilyenkor a fejükben ,de már megszoktam.
-Csókolóztak.-kiáltott fel Jaxo is.Jaj ha Justin nem avatkozik bele pillanatokon belül ,akkor ennek soha sem lesz vége.Megszorítottam a kezét jelzés képpen,mire ő rögtön cselekedni kezdett.
-Persze öcsi.Egyébként még valamit szeretnénk mondani Abyvel ébéd előtt.Ha nem bánjátok.-mondta Justin határozottan.Már most nagyon büszke vagyok rá,pedig még el sem monda a nagy hírt.
-Hallgatunk Titeket.-mondta Scoo aztán nagy csend lett az ebédlőben.Justin nagy levegőt vett aztán belekezdett a mondandójába.Az asztal előtt álltunk pont úgy hogy mindenki jól lásson minket.
-Nos előszöris nagyon szeretném megköszönni a segítségeteket.Nélkületek nem sikerült volna ilyen kevés idő alatt ilyen gyönyörű szobát varázsolnunk.Tényleg köszönjük skacok.Szeretünk Titeket!Másodszor pedig egy nagyon fontos dolgot szeretnénk bejelenteni.Végre eldöntöttük hogy mi lesz a kislányaink neve.De rajtam és Abyn kívül még senki sem tudja.Úgy gondoltuk ez egy tök jó alkalom hogy elmondjuk nektek.-mosolygott Justin.Én a többiek arcát figyeltem mindenki feszúlten figyelte Justint.Még a kicsik is abbahagyták a kajával való játszadozást.
Annyira büszke voltam hogy én sem birtam abbahagyni a mosolygást.Justin a pocakomra tette a kezét.
-Már most nagyon büszke vagyok rájuk.Az hogy Jaime Bieber és Janice Bieber apukája lehetek az egyik legjobb dolog ami valaha történt velem.Ezt neked köszönhetem Aubrey.-mondta büszkén.Aztán egy nagy puszit nyomott az arcomranMindenki tapsolni kezdett.Engem pedig már megint a sírás kerülgetett.Miért kell Justinnak mindig ennyire boldoggá tennie.Jól tudja mit kell mondania ahhoz hogy örömömben elsírjam magam.Ez még nem volt minden.Mikor elindultam volna az asztal felé hogy leüljek.Justin visszahúzott magához és a fülembe suttogta hogy várjak még.Mi?Nem ez volt a tervben.Justin mit csinálsz?Kérdezgettem magamban,de nem mondtam semmit.Csak feszülten vártam hogy mit szeretne még mondani.Akkor kezdett gyanús lenni a dolog amikor elővett a hátsó zsebéből egy kis gyöngyökkel díszített dobozt ,aztán letérdelt elém.Ekkor mindenki újra elhallgatott és nekem is rögtön leesett hogy mi fog most történni.De nem akartam hinni a szememnek.
-Aubrey!Minden egyes napon amit együtt töltünk a világ legboldogabb emberévé teszel engem.Nagyon fontos vagy nekem.Most már egy család lettünk.Nem szeretém már tovább halogatni.Azt szeretném ha hivatalosan is egy család lennénk.Aubrey Haddson!Hozzám jönnél feleségül?-nézett fel rám Justin.Gyönyörű barna szemeit az enyémekbe mélyesztette.Könnyeimtől alig láttam őt.
-Igen.-böktem ki végül.Egyenlőre nem bírtam többet mondani.Megvártam amíg felhúzza a gyűrűt az újjamra,aztán nyakába borultam.És a tömeg ismét hatalmas tapsviharba tört ki.Ma már harmadszorra.Úgy látszik ez egy ilyen nap.
-Annyira szeretlek Justin.-zokogtam.
-Én is édes.Ne sírj bébi!-suttogta a fülembe.
-Ne sírjak?Egész életemben nem leptek még meg ennyiszer.Nem hogy egy nap alatt Justin
-Bármit megtennék érted.Most már tudod.
-dőltötte neki a homlokát az enyémnek és a szemembe nézett.
-Ugye tudod hogy őrült vagy!?De imádlak!-csókoltam meg.Amikor mindenki elhallgatott Justinnal leültünk a helyünkre az asztalhoz.Nagyon boldog voltam.Jó érzés volt tényleg az egész családot együtt látni.Szép nagy család.Még ha megszületik Jaime és Janice.El sem fogunk férni ennyien az asztalnál.Természetesen mellettem ült Justin.Egyik kezével evett míg a másik kezét a combomon pihentette.
-Beleülhetek az öledbe?-kocogtatta meg hátulról a vállam Lexi.
-Gyere csak ide kislány.Abynek nem férsz el az ölében,már nagyon nagy a pocakja.De én itt ülök mellette.Jó lesz ha az én ölemben ülsz?-kérdezte Justin az unokahugomat.
-Persze.Megtiszteltetés...-nevetett Lexi.Aztán már nyúlt is Justin felé.Ő azonnal felvette az ölébe.Jól mutattak így együtt.Justin fogta őt míg én etettem.Igaz már nem olyan kicsi,de még mindig nagyon szereti ha vele foglalkoznak.Még a többiek is azzal hülyéskedtek hogy milyen jól megy nekünk a babázás.Pattie és anyu egész ebéd alatt büszkén figyeltek minket.Az öcsém Jason pedig elhülyéskedte az egészet mint mindig.Most Jaxont tanította a butaságra.Villa nélkül ették a tésztát.Mindkettőnek csupa maszat volt az arca.
-Na Jason!-emelte fel a hangját anyu amikor megláttam mivel szórakoznak a fiúk.Justin már rég észre vette de ő csak mosolygott rajta.Olyan kis bolond hogy szerintem ha nem lennének itt még rajtunk kívül 20-an az asztalnál akkor még ő is beszáll.-Szépen egyetek már kisfiam!-mondta idegesen anyu.Pár perc múlva valaki csengetett.
-Vajon ki lehet az?Hiszen mindenki itt van nálunk.-gondolkodott Pattie.
-Majd én kinyitom.-mondta gyorsan Justin.
-Dehogy édes.Maradj itt Lexivel,majd én megyek.-álltam fel az asztaltól aztán már el is indultam az ajtó felé.Amíg az ajtóhoz értem a csodaszép eljegyzési gyűrűmet csodáltam.Csak most vettem észre hogy bele van gravíroztatva hogy "Hercegnőm".Rögtön elmosolyodtam,alig várom már hogy csak ketten legyünk.Sok mindent meg kell beszélnünk,ráadásul valamit most már nekem is ki kell találnom.Hogy mivel lepjem meg.Az a bizonyos valaki aki az ajtó előtt állt őrülten nyomta a csengőt.Egészen addig amíg ki nem nyitottam az ajtót.
-Kérlek engedj be.Elfognak kapni.-suttogott halkan az előttem álló lány.Hirtelen fel sem fogtam hogy ki az.Pontosan ugyanúgy nézett ki mint én csak pocak nélkül és ruhája szakadt volt.Ashley volt az.Szinte leesett az állam.Fura érzés volt ,életemben először látni őt...
-Na hova megyünk már édesem?-kérdeztem izgatottan Justintól.Kezével az enyémet szorította így próbált irányítani.
-Mindjárt megtudod.-mondta aztán felkapott az ölébe.-A lépcsőn felviszlek.Így gyorsabb lesz.-nyomott puszit az arcomra.Átkaroltam a nyakát így biztonságosabb volt ,ráadásul még közelebb is lehettem hozzá.Beletemettem arcom puha bőrébe.Annyira jó illata volt.
-Csak le ne ejts.Nem vagyok ám olyan könnyű ikrekkel a pocakomban.
-Ne aggódj.Nem foglak elejteni.-mosolygott rám.Amikor felértünk az emeletre letett Justin,de a kezem még mindig nem engede el.Szerencsére könnyű feladatom volt így hogy Jus fogta a kezem.Mentünk még pár lépést aztán megállított.
-Itt vagyunk kicsim.-kötötte ki Justin óvatosan a kendőt,ami a szemeimet eltakarta.
-De hol a meglepetés?-néztem rá értetlenül.Körül néztem hogy tudjam merre is vagyunk.Éppen a virág mellett álltunk amiről még régen letépte Justin a virágokat hogy meglepjen.A mi szobánk is ott volt,tőlünk csupán pár lépésre.
-Odabent.Menj be!-mutatott Justin a velünk szemben lévő ajtóra.Szerintem kicsit izgult,hogy tetszeni fog e nekem az ajándéka.De én biztos vagyok benne hogy bármi is az,nagyon tetszeni fog.Hiszen ő mindig csak jó dolgokat talál ki.Én is izgultam egy kicsit,nem csak Justin.Nagy levegőt vettem,még utoljára rápillantottam a szerelmemre aztán kinyitottam az ajtót.
-Meglepetés!!-kiabált hangosan a tömeg amikor beléptem a szobába.
-Istenem.Ez most komoly?-néztem rá tátott szájjal először Justinra aztán a többiekre.Szinte leesett az állam és akaratom ellenére nagy patakokban kezdtek omlani a könnyeim.
-Ugye tetszik kicsim?Mindannyian nagyon sokat dolgoztunk rajta hogy gyönyörű szobájuk legyen az unokáimnak.-lépett oda hozzám anya.Vele együtt jöttek a többiek is.Jenny nénikém is eljött a kis családjával.Scooterék,anyáék és mindenki.
-Ez elképesztő.Köszönöm szépen.-törölgettem le a könnycseppeket az arcomról.Szinte mindenki körém sereglett ,azt kérdezgették hogy hogy vagyok.Kivéve Jazmyn,Jaxon és Lexi.Ők annyira belefeledkeztek a játékba hogy észre sem vettek.Körülbelül 10 percig álltunk ott az ajtóban,meg sem bírtam mozdulni a sok embertől,pedig annyira szerettem volna már szétnézni ebben a gyönyörű szobában.Még alig láttam belőle valamit.Szerencsére Pattie megmentett engem.
-Hahó!Mindenki!-kiáltott fel hangosan mikor már látta hogy nem győzöm ide oda kapkodni a fejem és válaszolni a sok kérdésre.-Remélem éhesek vagytok,mert odalent már meg van terítve az asztal és csak rátok vár.Jobb lesz ha most inkább lemegyünk,kicsit szűkösen vagyunk ebben a szobában.
-Mi itt maradnánk még egy 5 percet Justinnal,ha nem bánjátok.-szólaltam fel én is ,kihasználva a csendet amit Pattie kiabálása teremtett.
-Csak nyugodtan drágám!Majd jöttök.-mosolygott rám Pattie ,aztán megindult a tömeggel lefele.Miután mindenki elment könnyes szemeimmel ránéztem Justinra,majd átkaroltam a nyakát.
-Ez mind a te ötleted volt?Mégis mióta tervezgetitek ezt a gyönyörű szobát?És hogy nem vettem észre?-néztem rá kérdően.
-Úgy hogy ügyesek vagyunk bébi.Remélem tetszik,én választottam ki mindent.-mosolygott rám.
-Imádom!Pontosan így képzeltem el.Ez tökéletes szivem.És az is nagyon jó hogy a mi szobánk mellett van.-magyaráztam neki aztán elindultam a kiságyak felé.Minden csupa rózsaszín volt,néhol egy kis fehérrel keverve.Tényleg nagyon jól nézett ki a szoba,hangulatos és minden megvan benne amire szükségünk lesz.
-Aubrey.-lépett mögém Jus amikor a kiságy mellett álltam.Kezeit pocakomra helyezte ,így ölelt át hátulról.-Tudod szerintem a mai nap egy remek alkalom elmondani a többieknek hogy mi lesz a lányaink neve.Úgy is mindenki itt van,mit szólnál hozzá ha ebédnél közölnénk velük.-motyogta a fülembe.
-Jó ötlet.De ragaszkodom hozzá hogy te mondd el.Tudom hogy ez nagyon fontos neked.-oldalra fordítottam a fejem aztán egy nagy puszit adtam az arcára.Ő lassan ringatni kezdett karjai között
-Biztos nem baj ha én mondom?-kérdezte halkan.
-Persze hogy nem.Amúgy sem szeretek ilyen nagy tömeg előtt beszélni.Neked pedig ez már megvan szokva.Szóval inkább rád bízom drágám.-nyugtatgattam őt.
-Köszönöm.Nem fogod megbánni.
-Tudom.Hihetetlen hogy 2 és fél hónap múlva már babákkal a kezünkben leszünk itt.Ugye tudod hogy nagyon sokat kell majd segítened?!Egyszerre kettővel nehéz lenne egyedül.-mosolyogtam rá,bár ezt teljesen komolyan gondoltam.
-Viccelsz Aby?Mindent én szeretnék csinálni.Neked nem is lesz semmire gondod.Ha meg koncerten leszek akkor majd segít neked anya.-mondta mintha kicsit felkapta volna a vizet.-De ha gondolod egy babysittert is felfogadhatunk.Mondjuk nem örülnék neki.-folytatta.
-Na nem.Az kizárt.Soha sem adnám idegenek kezébe a gyerekeinket.Annyian vagyunk a családban.Szerintem még veszekedni is fognak az emberek hogy ki vigyázzon rájuk.
-Hát azt azért nem hiszem kicsim.-nevetett fel.
-Na jó,menjünk inkább le a többiekhez.Már biztosan mindenki ránk vár. -mondtam aztán már el is indultam lefele ,de kezét nem engedtem el.
-Végre fiam.Na most már elkezdhetünk enni.Rátok vártunk.Mit csináltatok eddig?-kiáltott fel Jeremy mikor meglátott minket.
-Szerinted mit csináltak?-nevetett hangosan Scoo.Tudom jól hogy mi jár ilyenkor a fejükben ,de már megszoktam.
-Csókolóztak.-kiáltott fel Jaxo is.Jaj ha Justin nem avatkozik bele pillanatokon belül ,akkor ennek soha sem lesz vége.Megszorítottam a kezét jelzés képpen,mire ő rögtön cselekedni kezdett.
-Persze öcsi.Egyébként még valamit szeretnénk mondani Abyvel ébéd előtt.Ha nem bánjátok.-mondta Justin határozottan.Már most nagyon büszke vagyok rá,pedig még el sem monda a nagy hírt.
-Hallgatunk Titeket.-mondta Scoo aztán nagy csend lett az ebédlőben.Justin nagy levegőt vett aztán belekezdett a mondandójába.Az asztal előtt álltunk pont úgy hogy mindenki jól lásson minket.
-Nos előszöris nagyon szeretném megköszönni a segítségeteket.Nélkületek nem sikerült volna ilyen kevés idő alatt ilyen gyönyörű szobát varázsolnunk.Tényleg köszönjük skacok.Szeretünk Titeket!Másodszor pedig egy nagyon fontos dolgot szeretnénk bejelenteni.Végre eldöntöttük hogy mi lesz a kislányaink neve.De rajtam és Abyn kívül még senki sem tudja.Úgy gondoltuk ez egy tök jó alkalom hogy elmondjuk nektek.-mosolygott Justin.Én a többiek arcát figyeltem mindenki feszúlten figyelte Justint.Még a kicsik is abbahagyták a kajával való játszadozást.
Annyira büszke voltam hogy én sem birtam abbahagyni a mosolygást.Justin a pocakomra tette a kezét.
-Már most nagyon büszke vagyok rájuk.Az hogy Jaime Bieber és Janice Bieber apukája lehetek az egyik legjobb dolog ami valaha történt velem.Ezt neked köszönhetem Aubrey.-mondta büszkén.Aztán egy nagy puszit nyomott az arcomranMindenki tapsolni kezdett.Engem pedig már megint a sírás kerülgetett.Miért kell Justinnak mindig ennyire boldoggá tennie.Jól tudja mit kell mondania ahhoz hogy örömömben elsírjam magam.Ez még nem volt minden.Mikor elindultam volna az asztal felé hogy leüljek.Justin visszahúzott magához és a fülembe suttogta hogy várjak még.Mi?Nem ez volt a tervben.Justin mit csinálsz?Kérdezgettem magamban,de nem mondtam semmit.Csak feszülten vártam hogy mit szeretne még mondani.Akkor kezdett gyanús lenni a dolog amikor elővett a hátsó zsebéből egy kis gyöngyökkel díszített dobozt ,aztán letérdelt elém.Ekkor mindenki újra elhallgatott és nekem is rögtön leesett hogy mi fog most történni.De nem akartam hinni a szememnek.
-Aubrey!Minden egyes napon amit együtt töltünk a világ legboldogabb emberévé teszel engem.Nagyon fontos vagy nekem.Most már egy család lettünk.Nem szeretém már tovább halogatni.Azt szeretném ha hivatalosan is egy család lennénk.Aubrey Haddson!Hozzám jönnél feleségül?-nézett fel rám Justin.Gyönyörű barna szemeit az enyémekbe mélyesztette.Könnyeimtől alig láttam őt.
-Igen.-böktem ki végül.Egyenlőre nem bírtam többet mondani.Megvártam amíg felhúzza a gyűrűt az újjamra,aztán nyakába borultam.És a tömeg ismét hatalmas tapsviharba tört ki.Ma már harmadszorra.Úgy látszik ez egy ilyen nap.
-Annyira szeretlek Justin.-zokogtam.
-Én is édes.Ne sírj bébi!-suttogta a fülembe.
-Ne sírjak?Egész életemben nem leptek még meg ennyiszer.Nem hogy egy nap alatt Justin
-Bármit megtennék érted.Most már tudod.
-dőltötte neki a homlokát az enyémnek és a szemembe nézett.
-Ugye tudod hogy őrült vagy!?De imádlak!-csókoltam meg.Amikor mindenki elhallgatott Justinnal leültünk a helyünkre az asztalhoz.Nagyon boldog voltam.Jó érzés volt tényleg az egész családot együtt látni.Szép nagy család.Még ha megszületik Jaime és Janice.El sem fogunk férni ennyien az asztalnál.Természetesen mellettem ült Justin.Egyik kezével evett míg a másik kezét a combomon pihentette.
-Beleülhetek az öledbe?-kocogtatta meg hátulról a vállam Lexi.
-Gyere csak ide kislány.Abynek nem férsz el az ölében,már nagyon nagy a pocakja.De én itt ülök mellette.Jó lesz ha az én ölemben ülsz?-kérdezte Justin az unokahugomat.
-Persze.Megtiszteltetés...-nevetett Lexi.Aztán már nyúlt is Justin felé.Ő azonnal felvette az ölébe.Jól mutattak így együtt.Justin fogta őt míg én etettem.Igaz már nem olyan kicsi,de még mindig nagyon szereti ha vele foglalkoznak.Még a többiek is azzal hülyéskedtek hogy milyen jól megy nekünk a babázás.Pattie és anyu egész ebéd alatt büszkén figyeltek minket.Az öcsém Jason pedig elhülyéskedte az egészet mint mindig.Most Jaxont tanította a butaságra.Villa nélkül ették a tésztát.Mindkettőnek csupa maszat volt az arca.
-Na Jason!-emelte fel a hangját anyu amikor megláttam mivel szórakoznak a fiúk.Justin már rég észre vette de ő csak mosolygott rajta.Olyan kis bolond hogy szerintem ha nem lennének itt még rajtunk kívül 20-an az asztalnál akkor még ő is beszáll.-Szépen egyetek már kisfiam!-mondta idegesen anyu.Pár perc múlva valaki csengetett.
-Vajon ki lehet az?Hiszen mindenki itt van nálunk.-gondolkodott Pattie.
-Majd én kinyitom.-mondta gyorsan Justin.
-Dehogy édes.Maradj itt Lexivel,majd én megyek.-álltam fel az asztaltól aztán már el is indultam az ajtó felé.Amíg az ajtóhoz értem a csodaszép eljegyzési gyűrűmet csodáltam.Csak most vettem észre hogy bele van gravíroztatva hogy "Hercegnőm".Rögtön elmosolyodtam,alig várom már hogy csak ketten legyünk.Sok mindent meg kell beszélnünk,ráadásul valamit most már nekem is ki kell találnom.Hogy mivel lepjem meg.Az a bizonyos valaki aki az ajtó előtt állt őrülten nyomta a csengőt.Egészen addig amíg ki nem nyitottam az ajtót.
-Kérlek engedj be.Elfognak kapni.-suttogott halkan az előttem álló lány.Hirtelen fel sem fogtam hogy ki az.Pontosan ugyanúgy nézett ki mint én csak pocak nélkül és ruhája szakadt volt.Ashley volt az.Szinte leesett az állam.Fura érzés volt ,életemben először látni őt...
2014. április 5., szombat
33.rész Secret
Miután felhívtam Justint nagyon nyugtalan lettem.Folyton csak azon gondolkodtam vajon merre lehet és mit csinál?Arról nem is beszélve hogy mennyire hiányzik.Hiányzik a csókja,az ölelése,a gondoskodása.Mindig együtt szoktunk lenni,ezért elég fura volt most egyedül.Nem csak Justinon járt az eszem és kivételesen nem is a babákon.Eszembe jutott hogy elfejeltettem felhívni az én drága barátnőmet Carriet.Pedig még napokkal ezelőtt megígértem neki hogy felfogom.Dühös lettem magamra mert tudom hogy valami fontos dolgot akart mondani.Legszívesebben most azonnal felhívtam volna,de már nagyon későre járt így holnap reggelre maradt.
-Hercegnőm.Jó reggel!-ébredtem fel Justin csókjaira reggel.Azt hiszem jobban nem is indulhatna a napom.
-Úgy hiányoztál drágám.Merre jártál?-kérdeztem miközben álmos szemeimet próbáltam kinyitni,de azonnal be is csuktam annyira világos volt.
-Sajnálom hogy nem jöttem csak a stúdiózás után a Jaxonékra kellett vigyázni mert apu és anyu elmentek vacsorázni valahova.-magyarázkodott Jus.Nagyon édes volt.Imádom a száját nézni miközben beszél ,lenyűgözően tökéletes ajkak.
-Micsoda?-pattant ki hirtelen a szemem,fel is akartam ülni de a nagy pocakommal ez nehezen ment.-Már nem is titkolják hogy újra együtt vannak?-néztem rá meglepődötten és a kezemet nyujtottam ,reménykedve hogy majd segít felülni.
-Ne erőlködj szivem.Nem kell sietni.Nem megyek sehova.-mosolygott rám gyönyörűen.
-De én már nagyon otthon szeretnék lenni.-nyafogtam neki.
-Rendben kicsim.Akkor megyek is és megkeresem az orvost és szólok neki hogy elmegyünk.
-Oké.Köszönöm édes.Addig felhívom Carriet.Minnél előbb otthon szeretnék lenni.-küldtem egy puszit az ajtóban álló Justinnak mire ő csak megrázta a fejét majd el is indult a dokiért.Én gyorsan előhalásztam a telefonom a párnám alól ,és már hívtam is Carriet skypeon.Sokáig nem válaszolt a hívásomra.Vagy hatszor csengett ki a telefon ,míg végül hetedjére megszólalt egy kis éles hang a vonal másik végén.
-Sziaaa.Na hogy van az én kismama barátnőm?Úgy vártam már hogy hívj...
-Szia Carrie.Egész jól vagyok.Ne is mondd felakartalak hívni ,de aztán tegnap kórházba kerültem és sajnos nem volt időm.
-Mi kórházba?Miért?De ugye nincs semmi bajod?-nézett a kamerába tátott szájjal.Nagyon ijesztő képet vágott.
-Persze hogy nincs.Csak a nagy melegben elájultam tegnap,de már nagyon jól vagyok.Egy napig benttartottak megfigyelésen de már alig várom hogy otthon legyek.
-Hála az égnek.Nem vigyáz rád eléggé Justin?-nevetett fel tudtam ,hogy viccelődik.
-Dehogynem.Sokkal jobban vigyáz rám mint bárki.Na de mesélj te,mert nincs sok időm beszélni.Mit akartál mondani?
-Jajj.Tényleg.Képzeld én is LA-be költözöm!Pontosan 5 nap múlva már ott fogok lakni.-mondta Carrie barátnőm.A hangján hallani lehetett hogy mennyire boldog.Akár ezer nevetés közül is felismerném az övét,tényleg boldog volt és én is nagyon.
-Istenem!Komolyan?-sikítottam bele a telefonba.-De hogy hogy?Vagy mi történt?
-kérdezősködtem ,ugyanis az elmúlt időben nagyon keveset beszéltünk egymással.Tuti lemaradtam valami fontos dologról.
-Hát ennek több oka is van.Tudod valamit nem árultam el neked.Még amikor ott voltam veletek LA-ben Justin koncertjén,megismertem valakit.-mondta lassan.Szerintem félt hogy majd jól leszidom amiért ilyen fontos dolgokat eltitkol előlem.
-Na már itt is vagyunk..-toppant be hirtelen a szobába Justin a dokival együtt.Hatalmas vigyor ült a képén.Most egyszer az életemben nem örültem annak hogy Jus ilyen hamar visszajött így félbe kell szakítanom a beszélgetést Carrievel.
-Nagyon sajnálom Car de most muszáj letennem.Megígérem hogy délután felhívlak.És el kell mesélned mindent.Puszi.-hadartam majd letettem a telefont.
-Remélem hiányoztam.-sétált oda hozzám Justin és nyomott egy nagy puszit az arcomra.
-Nagyon.Nem is tudom hogy birtam ki...-nevettem rajta.A doki is jót mulatott a csipkelődéseinken.Mikor elköszöntünk meg is jegyezte hogy örül hogy megismerhetett mindket és maradjunk mindig ilyenek.Na meg persze sok sikert kívánt a gyerekekhez.Csak pár papírt kellett még aláírnom aztán már indulhattunk is hazafelé.Már majdnem a házunk előtt voltunk a kocsival mikor Justint valaki hívta telefonon.Gőzöm sem volt róla hogy ki az,a telefon nem mutatott nevet csak számot.
-Szia tesó.-vette fel Justin a telefont aztán idegesen így folytatta.-Mi?Nem erről volt szó.Jó,mindegy.Megoldom haver semmi gond.-mondta aztán már le is tette a telefont.Hatalmas kanyart vett és ellenkező irányba hajtott tovább.Most már nem bírtam ki.Muszáj volt rákérdeznem a dologra.
-Tudom jól hogy kitűnő színész vagy drágám.De most lebuktál.Mi ez az egész?-néztem rá a barátomra.Vezetés közben még dögösebb volt mint máskor.Nem meglepő ,ezt is tökéletesen csinálja.Óvatosan cirógatni kezdtem a tarkóját és beletúrtam a hajába.Persze csak úgy hogy ez ne zavarja őt a vezetésben,de szerettem volna hatásos lenni.Ez mindig beszokott vállni nála,ha kényeztetem.
-Nem tudom miről beszélsz,de ezt folytathatnánk otthon is.-kacsintott rám.Jól ment neki ez a dolog,egy pillanatig teljesen elhittem hogy tényleg nem tud semmit.De jobban ismerem én annál,tudom hogy valamit tervez.
-Majd meglátom.Ha jó leszel akkor talán folytathatjuk.De még nem tudom...-húztam az agyát,de ő is nevetett rajta ahogy én is.Tudja jól hogy úgy is megkap.Csak szeretjük egymást szivatni.
-Azt legalább elárulod hogy most hova megyünk?Mert hogy nem haza az biztos...-kérdeztem tőle.
-Majd meglátod.-vigyorgott rám.
-Imádom ezt a kisruhát.Annyira aranyos.Mondjuk az összes gyönyörű,de ez a szivárványos szoknya a kedvencem.Nem is tudtam hogy ilyen kicsiknek is csinálnak szoknyát.De nagyon édes.-áradoztam Justinnak.Mindenki azt mondja hogy a férfiak kiborulnak a vásárlástól.Hát szerencsémre Justin nem ilyen.Nagyon élvezte a dolgot,egy csomó babaruha volt amit ő választott ki.Nagyon jó ízlése van.Természetesen a legújabb és legdrágább ruhák kerültek a kosárba ,de amikor megjegyeztem neki a dolgot csak annyit mondott hogy ilyenek miatt én ne aggódjak.
-Nekem az a kedvencem amin az "Apja lánya"felirat van.-nevetett.
-Azt gondoltam.-mondtam,miközben Jus leparkolt a házunk előtt.Alig vettem észre hogy itthon vagyunk,olyan sötét van.Éppen kiszálltam volna a kocsiból amikor megfogta a kezem és visszahúzott magához.
-Várj.-suttogta.Lassan megcsókolt ,aztán a szemembe nézett.Még ebben a szürke homályban is csillogtak gyönyőrű barna szemei.-Van egy meglepetésem.Odabent van a házban,de be kell kötnöm a szemed.Nem szeretném hogy bármit is megláss mielőtt odaérünk a ahol a meglepetésem vár.
-Hercegnőm.Jó reggel!-ébredtem fel Justin csókjaira reggel.Azt hiszem jobban nem is indulhatna a napom.
-Úgy hiányoztál drágám.Merre jártál?-kérdeztem miközben álmos szemeimet próbáltam kinyitni,de azonnal be is csuktam annyira világos volt.
-Sajnálom hogy nem jöttem csak a stúdiózás után a Jaxonékra kellett vigyázni mert apu és anyu elmentek vacsorázni valahova.-magyarázkodott Jus.Nagyon édes volt.Imádom a száját nézni miközben beszél ,lenyűgözően tökéletes ajkak.
-Micsoda?-pattant ki hirtelen a szemem,fel is akartam ülni de a nagy pocakommal ez nehezen ment.-Már nem is titkolják hogy újra együtt vannak?-néztem rá meglepődötten és a kezemet nyujtottam ,reménykedve hogy majd segít felülni.
-Ne erőlködj szivem.Nem kell sietni.Nem megyek sehova.-mosolygott rám gyönyörűen.
-De én már nagyon otthon szeretnék lenni.-nyafogtam neki.
-Rendben kicsim.Akkor megyek is és megkeresem az orvost és szólok neki hogy elmegyünk.
-Oké.Köszönöm édes.Addig felhívom Carriet.Minnél előbb otthon szeretnék lenni.-küldtem egy puszit az ajtóban álló Justinnak mire ő csak megrázta a fejét majd el is indult a dokiért.Én gyorsan előhalásztam a telefonom a párnám alól ,és már hívtam is Carriet skypeon.Sokáig nem válaszolt a hívásomra.Vagy hatszor csengett ki a telefon ,míg végül hetedjére megszólalt egy kis éles hang a vonal másik végén.
-Sziaaa.Na hogy van az én kismama barátnőm?Úgy vártam már hogy hívj...
-Szia Carrie.Egész jól vagyok.Ne is mondd felakartalak hívni ,de aztán tegnap kórházba kerültem és sajnos nem volt időm.
-Mi kórházba?Miért?De ugye nincs semmi bajod?-nézett a kamerába tátott szájjal.Nagyon ijesztő képet vágott.
-Persze hogy nincs.Csak a nagy melegben elájultam tegnap,de már nagyon jól vagyok.Egy napig benttartottak megfigyelésen de már alig várom hogy otthon legyek.
-Hála az égnek.Nem vigyáz rád eléggé Justin?-nevetett fel tudtam ,hogy viccelődik.
-Dehogynem.Sokkal jobban vigyáz rám mint bárki.Na de mesélj te,mert nincs sok időm beszélni.Mit akartál mondani?
-Jajj.Tényleg.Képzeld én is LA-be költözöm!Pontosan 5 nap múlva már ott fogok lakni.-mondta Carrie barátnőm.A hangján hallani lehetett hogy mennyire boldog.Akár ezer nevetés közül is felismerném az övét,tényleg boldog volt és én is nagyon.
-Istenem!Komolyan?-sikítottam bele a telefonba.-De hogy hogy?Vagy mi történt?
-kérdezősködtem ,ugyanis az elmúlt időben nagyon keveset beszéltünk egymással.Tuti lemaradtam valami fontos dologról.
-Hát ennek több oka is van.Tudod valamit nem árultam el neked.Még amikor ott voltam veletek LA-ben Justin koncertjén,megismertem valakit.-mondta lassan.Szerintem félt hogy majd jól leszidom amiért ilyen fontos dolgokat eltitkol előlem.
-Na már itt is vagyunk..-toppant be hirtelen a szobába Justin a dokival együtt.Hatalmas vigyor ült a képén.Most egyszer az életemben nem örültem annak hogy Jus ilyen hamar visszajött így félbe kell szakítanom a beszélgetést Carrievel.
-Nagyon sajnálom Car de most muszáj letennem.Megígérem hogy délután felhívlak.És el kell mesélned mindent.Puszi.-hadartam majd letettem a telefont.
-Remélem hiányoztam.-sétált oda hozzám Justin és nyomott egy nagy puszit az arcomra.
-Nagyon.Nem is tudom hogy birtam ki...-nevettem rajta.A doki is jót mulatott a csipkelődéseinken.Mikor elköszöntünk meg is jegyezte hogy örül hogy megismerhetett mindket és maradjunk mindig ilyenek.Na meg persze sok sikert kívánt a gyerekekhez.Csak pár papírt kellett még aláírnom aztán már indulhattunk is hazafelé.Már majdnem a házunk előtt voltunk a kocsival mikor Justint valaki hívta telefonon.Gőzöm sem volt róla hogy ki az,a telefon nem mutatott nevet csak számot.
-Szia tesó.-vette fel Justin a telefont aztán idegesen így folytatta.-Mi?Nem erről volt szó.Jó,mindegy.Megoldom haver semmi gond.-mondta aztán már le is tette a telefont.Hatalmas kanyart vett és ellenkező irányba hajtott tovább.Most már nem bírtam ki.Muszáj volt rákérdeznem a dologra.
-Tudom jól hogy kitűnő színész vagy drágám.De most lebuktál.Mi ez az egész?-néztem rá a barátomra.Vezetés közben még dögösebb volt mint máskor.Nem meglepő ,ezt is tökéletesen csinálja.Óvatosan cirógatni kezdtem a tarkóját és beletúrtam a hajába.Persze csak úgy hogy ez ne zavarja őt a vezetésben,de szerettem volna hatásos lenni.Ez mindig beszokott vállni nála,ha kényeztetem.
-Nem tudom miről beszélsz,de ezt folytathatnánk otthon is.-kacsintott rám.Jól ment neki ez a dolog,egy pillanatig teljesen elhittem hogy tényleg nem tud semmit.De jobban ismerem én annál,tudom hogy valamit tervez.
-Majd meglátom.Ha jó leszel akkor talán folytathatjuk.De még nem tudom...-húztam az agyát,de ő is nevetett rajta ahogy én is.Tudja jól hogy úgy is megkap.Csak szeretjük egymást szivatni.
-Azt legalább elárulod hogy most hova megyünk?Mert hogy nem haza az biztos...-kérdeztem tőle.
-Majd meglátod.-vigyorgott rám.
-Imádom ezt a kisruhát.Annyira aranyos.Mondjuk az összes gyönyörű,de ez a szivárványos szoknya a kedvencem.Nem is tudtam hogy ilyen kicsiknek is csinálnak szoknyát.De nagyon édes.-áradoztam Justinnak.Mindenki azt mondja hogy a férfiak kiborulnak a vásárlástól.Hát szerencsémre Justin nem ilyen.Nagyon élvezte a dolgot,egy csomó babaruha volt amit ő választott ki.Nagyon jó ízlése van.Természetesen a legújabb és legdrágább ruhák kerültek a kosárba ,de amikor megjegyeztem neki a dolgot csak annyit mondott hogy ilyenek miatt én ne aggódjak.
-Nekem az a kedvencem amin az "Apja lánya"felirat van.-nevetett.
-Azt gondoltam.-mondtam,miközben Jus leparkolt a házunk előtt.Alig vettem észre hogy itthon vagyunk,olyan sötét van.Éppen kiszálltam volna a kocsiból amikor megfogta a kezem és visszahúzott magához.
-Várj.-suttogta.Lassan megcsókolt ,aztán a szemembe nézett.Még ebben a szürke homályban is csillogtak gyönyőrű barna szemei.-Van egy meglepetésem.Odabent van a házban,de be kell kötnöm a szemed.Nem szeretném hogy bármit is megláss mielőtt odaérünk a ahol a meglepetésem vár.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)