37.rész Through the storm ~Evelin~

Justin szemszöge:

~1hónap múlva~

-Rendben.Köszönöm.A következő tanú Aubrey Haddson.Kérem fáradjon előre.-tolta le a szemüvegét a bíróúr aztán körülnézett a tárgyalóteremben.Kenny talpraesett egy ember,neki nagyon könnyen ment a tanúskodás. 

-Ügyes leszel kicsim.-súgtam oda neki halkan.Aby nagyon félt,nem tudta mit mondjon.Nem szerette volna ha a testvére börtönbe kerül,pedig tudta hogy Otthon megpróbáltam kicsit megnyugtatni.Mondtam neki hogy csak őszintén mondja el hogy mi történt.Ashleyt még csak szóba sem kell hoznia ,mivel vele kapcsolatban ő nem látott semmit.Legalábbis én azt hittem erről nem fogják kérdezni. 

-És ön mikor jött rá hogy valójában a testvére hibás az egész ügyben?-kérdezte fennhangos a bíró,miután Aubrey ügyesen elmondta a történteket.Aby ijedten nézett rám amint elhangzott a kérdés.Én nem izgultam ,tudtam hogy ügyes lesz.Bólintottam egyet jelezve neki hogy ne aggódjon minden menni fog. 

-Nos.Tudja bíróúr.Justin már aznap este elmondta nekem,hogy Ashley bízta meg Samet.De én nem hittem neki.-hajtotta le a fejét mintha elszégyellte volta magát.De valójában csak dühös volt magára ,mert nem hitt nekem.-Aztán két héttel ezelőtt éppen elsétáltam az ajtaja előtt és meghallottam amit mondott.Valakivel beszélt telefonon,gondolom Sam volt az.De nem tudom biztosra,mert nem hallottam a hangját. 

-És elárulná hogy mit hallott a beszélgetésből?-faggatta tovább az én drágámat. -Nos Ashley valami olyasmit mondott hogy:"Gratulálok.Miattad van az egész.Szépen elcseszted.Nem azért kaptad a pénzt ,hogy így elbénázd."-Aby hangja egy kicsit elcsuklott.Ha akkor nem hallja saját fülével ezeket a szavakat akkor még mai napig sem hinne nekem.Persze dühös Ashleyre és haragszik rá,de azt nem szeretné hogy börtönbe kerüljön.

 -Elnézést bíróúr,de én nem mondtam ilyet.-állt fel hirtelen Ashley a tömegközül. 

-Csendet kérek!!-csapkodott a bíró.Hihetetlen hogy Ashley miket művel.Én csak idegesen birizgáltam a számat és kezeimmel a szék karfáját markolásztam.Így próbáltam visszafogni magam.Különben én is felkiáltottam volna. 

-Folytassa kérem!Mi történt ezután?-nézett rá szigorúan Abyre. -Nagyon dühös lettem ,így berontottam a szobába.Ordítozni kezdtem vele.Hogy mekkorát csalódtam benne.Aztán gyorsan beledobáltam a ruháit egy bőröndbe és megmondtam neki hogy soha többé nem akarom látni.Főleg nem itthon.A családom közelében.-nézett rá dühösen Ashleyre. 

-Rendben.Köszönöm Haddson kisasszony.Kérem a következő tanút!Ashley Haddson!-mondta a bíró. 

-Fhú.Végre.Remélem több tárgyalás már nem lesz.-ült vissza mellém Aby ,aztán sóhajtott egy nagyot.

 -Mondtam hogy nagyon ügyes leszel.-kulcsoltam össze még mindig remegő kezeit az enyémekkel.


-A bíróság úgy döntött hogy Ashley Haddsont hét év szabaságvesztésre ítéli,ugyanis ez utóbbin kívül több bűncselekményt is elkövetett.2 államban körözik bankrablás miatt.Sam Wellingtont ítélete pedig két év szabadságvesztés.Súlyos testi sértés miatt.A tárgyalásnak ezennel vége.-mondta a bíróúr miután minden tanú vallomást tett. -Ne.Ezt nem tehetik velem.-üvöltözött Ashley.-Ez mind miattad van.Megkeseríted az egész életem.-mutogatott Abyre. Aby könnyes szemekkel rohant ki a tárgyalóteremből. -Majd én beszélek vele.-mondta Caroline aztán lánya után sietett.Én is nagyon ideges lettem,még Ashley van felháborodva?!Legszivesebben felpofoztam volna,de tudtam hogy teljesen felesleges lenne.Egy ideig megszabadultunk tőle és nem jelenthet veszélyt a családunkra.

-Végre itthon vagytok.-ugrándozott Jazzy és Jaxon amikor beléptünk az ajtón.Apa volt az egyedüli aki nem jött velünk erre a vacak tárgyalásra.Itthon maradt és vigyázott a kicsikre. 

-Na mi volt?-ugrott fel Jaxo az ölembe. 

-Nem érdekes öcsi.A lényeg hogy biztonságban vagyunk.-adtam neki egy nagy puszit aztán letettem a földre. 

-Nem nézel ki valami túl jól.Gyertek kóstoljátok meg a vacsit amit apával főztünk nektek.Nagyon finom.-mondta Jazzy aztán megfogta Aby kezét és az ebédlő felé vonszolt minket. -Főztetek nekünk vacsit?De édesek vagytok.Biztos hogy nem rendeltétek a kaját drágám?-sétált oda anyu apuhoz.Aztán adni akart neki egy csókot,vagyis csak puszi lett belőle,mert anyu rájött hogy nincsenek egyedül aztán elhajolt. -Nem megy jól nektek a titkolózás.-kacagott Jaxon,kis kezét a szája elé tette hogy eltakarja azt a hatalmas vigyort ami az arcán ült. -Jól mondod tesó.-pacsiztam le vele. -Igen Pattie.Már mindenki tudja hogy együtt vagytok.Képzeljétek,még tegnap Scoo is mondta hogy látott titeket együtt.-mosolygott Aby miközben bekapott egy falatot.Anya semmit sem mondott.Mindketten elpirultak ,de végül apa volt aki megszólalt.
-Nem tehetek róla.Pattienek nem lehet ellenállni.-nevetett fel apa.Ő nem érezte kínosnak a helyzetet.Mindig is könnyen beszéltük meg az ilyen dolgokat.
-Ne hülyéskedj már Jeremy!Inkább a vacsorára koncentráljatok ne a szátok járjon.Már későre jár.-mondta anyu még mindig fülig pirulva.


-Nem akarok még aludni.Hagy játszunk még egy kicsit Aubreyval és Justinnal.-nézett Jaxon könyörgően anyára,miután végeztünk a vacsival.
-De már 9 óra van kicsim és még fürödnötök is kell.Justinék pedig nagyon elfáradtak ma a tárgyaláson,négy órát ültünk abban a nyamvadt teremben.-válaszolt határozottan.
-Semmi baj Pattie.Majd mi megfürdetjük őket Justinnal.Ugye?-nézett rám kérdően Aby aztán kézenfogta a tesóimat.Imádom ilyenkor amikor anyáskodik.
-Persze.Higyjétek el skacok nagyon jó móka Abyvel fürödni.-nevettem.
-JUSTIN!-kiáltott rám egyszerre anya is és Aby is,de ők is elnevették magukat.
-Jól van már.Nem úgy értettem.-rántottam meg a vállam,aztán elindultunk felfele.


-Aby?-kérdezte Jazzy.
-Igen kicsim?
-Te nem vagy szégyenlős Justin előtt?-nézett fel ránk a fürdőkádból.Én éppen Jaxoval játszottam ,így úgy tettem mint aki nem is hallotta a kérdést.Kíváncsi voltam Aubrey válaszára.
-Nem dehogyis.-mosolyodott el.-Akibe szerelmes vagy,azelőtt nincs miért szégyenlősködni.De erre majd egyszer te is ráfogsz jönni.Majd valamikor ha nagylány leszel.
-Nekem szőke hajú és kék szemű férjem lesz.-mondta csengő hangján miközben a vizet locsolt a hajára.
-Nem csak a szőke herceggel lehetsz boldog,hidd el.-nagyon édesek voltak.Imádom őket,hihetetlenül sokat jelentenek nekem.Mind a ketten. 

-Zuhanyzunk mi is együtt?-karolta át Aby a nyakam miután becsuktuk az ajtót magunk mögött.Lassan haladt lefele a nyakamon ,mindenhol apró csókokkal hintette be.Igen végre a saját szobánkban voltunk.Nagy öröm volt ezután a hosszú nap után hogy végre pihenhetek.Ráadásul azzal akit a világon a legjobban szeretek. 

-Hm.Hogyan mondhatnék nemet?!-húztam oda magamhoz aztán megcsókoltam.Laza mozdulattal lehúzta rólam a pólót.Kezét izmos felsőtestemre helyezte majd cirógatni kezdett.

 -Hiányozott már ez az érzés.És ezek az esték,csak kettesben.-nézett rám csillogó szemeivel.

 -Megőrítessz édesem.-kaptam fel a karjaim közé aztán bevittem őt a fürdőszobába.