36.rész Lifesaver (Kata:))

Sziasztok:))
Én volnék az írónk "segítsége", úgyhogy remélem, tetszeni fog ez a rész:) Szerintem zökkenőmentesen fog menni az együttműködés, mert a társam egy nagyon kedves személyiség, úgyhogy rögtön a szívembe zártam :') <333
Mindenesetre komizzatok, mert be kell valljam, kicsit izgulok, hogy hogy fog tetszeni :))

Nem tudtam hogy mi történik odabent.Már minden megfordult a fejemben.Szörnyű érzés volt ezt hallani.Hirtelen elborult az agyam és mint egy őrült törtem be az ajtón.Annyira dühös voltam hogy már elsőre sikerült kettétörnöm az ajtót erős rúgásommal.
-Justin!Minden rendben?-hallottam Kenny hangját messziről.De most nem foglalkoztam senkivel.Szinte lesápadtam amikor megláttam hogy mi folyik odabent.Az a srác volt az akinek pár perccel ezelőtt Ashley pénzt csúsztatott a zsebébe.Aby kezei és lábai meg voltak kötözve.Egy pillanat alatt minden erőmet összeszedtem és behúztam egy hatalmasat a férfinak aki nekem háttal állt.Mire ő rögtön szétterült a földön.Teste elernyedt,szinte biztos voltam benne hogy már nem jelent veszélyt számunkra.Gyorsan odamentem Abyhez,de mire kioldottam a köteleket Kenny is odaért hozzánk.
-Justin.-borult Aubrey sírva a nyakamba.
-Ugye nem esett semmi bajod?Mit csinált veled?-nyomtam egy puszit a homlokára.
-Megütött...-hajtotta le a fejét.Kezemet óvatosan végigsimítottam az apró sebeken amit ez az őrült ejtett az én Abym arcára.Kenny is tátott szájjal lépett be az ajtón,vagyis a hűlt helyén.
-Mi történt?-kérdezte.Mivel Aubrey még mindig nem nagyon tudott szóhoz jutni így gyorsan elhadartam Kennynek a lényeget.Persze ő magát hibáztatta mert nem figyelt oda eléggé ránk.
-Ashley hol van?Nem láttad?-néztem Kennyre miközben Abyt felsegítettem a földről.Lábai szinte reszkettek a félelemtől.
-Nem.Nem tudom hol van.Nem hiszem, hogy még itt van valahol, de azért...

-Kenny-szóltam oda neki, miközben Aby majdnem összeesett a kezemben.-Keresd meg Ashley-t. Beszélnem kell vele.

-Rendben-vágta rá Kenny, majd kiviharzott a helyiségből.

-Mit akarsz mondani, Ashley-nek?-kérdezte remegő hangon Aby. Éppen valami füllentéssel akartam válaszolni rá, mikor Aby a földre rogyott volna, ha nem tartom meg, úgyhogy inkább a kezembe emeltem a hercegnőmet.

-Gyere, menjünk haza- azzal kivittem a WC-ből.

Persze a buli ezek után halálra volt ítélve; az eset után mindenki halálra volt rémülve, amin nem is csodálkoztam.

Miután hazaértünk, Abyt villámgyorsan felvittem a szobánkba és jól betakargattam.

-Most már nem lesz semmi baj, kincsem- simogattam a haját.-Hagyjalak pihenni egy kicsit?

-Ne menj el- suttogta, torkát pedig a sírás fojtogatta. Láttam, hogy nagyon rossz passzban van, úgyhogy odabújtam mellé.

Aubrey hozzám bújva szipogott, én pedig keserű mosollyal az arcomon belepusziltam a hajába.

-Justin-szólalt meg egy idő után.

-Mondjad, szívem- simítottam meg az arcát.

-Justin- kezdte el.-Nagyon,nagyon félek...-azzal legördült egy könnycsepp az én szerelmem arcán.

-Ne sírj- öleltem magamhoz.-Utálom, ha sírni látlak, kicsim. Megvédelek, ne félj. Amíg itt vagyok, senki, egy újjal sem nyúlhat hozzád.

A szívem szakadt meg,hogy Abyt sírni láttam, főleg a tesója miatt. Ha Ashley egyszer is elém kerül, kicsit "elbeszélgetek" vele a mai estéről.

Aubrey nem sokkal később már édesen aludt a karjaimban, viszont ajtócsukódást hallottam, valamint üvöltözést. Óvatosan felálltam és hangtalanul kisétáltam a szobából, majd becsuktam az ajtót. Mintha Ashley és Kenny hangját hallottam volna, úgyhogy levágtattam a lépcsőn.

-Ne ordítozzatok már, Aby alszik- szidtam le Kenny-t és Ashley-t, bár mondjuk ez inkább Ashley-nek szólt.

-Megtaláltam- mondta Kenny, azzal otthagyta Ashley-t.

-Kösz- szóltam utána, mikor kilépett az ajtón, majd Ashley-hez fordultam.-Tudom, hogy te fizetted le a pasast.

-Nem bizonyíthatod-vágott vissza unottan.

-Na, idefigyelj-léptem közelebb hozzá.-Nem engedem, hogy Abyt bántsad. Megvédem, ha kell, akár az életem árán is, de nem fogsz hozzá és a babákhoz hozzányúlni!

-Ne aggódj, nem szándékozom bántani őket...még.

Éreztem, hogy felforr az agyvizem, ennek hallatán, úgyhogy nem bírtam uralkodni magamon:

-Most jött el az a pillanat, hogy szépen eltakarodsz a házunkból!-ordítottam le a fejét.-Elegem van belőled, meg a hülye játékaidból! Húzz innen!

-Justin!-Aby szólt rám, a lépcsőn álldogálva, kezét a pocakján nyugtatva.-Miért ordibálsz már megint Ashley-vel?

-Kicsim, menj fel- mondtam neki.

-Nem akarok-felelte, majd lelépdelt mellém.Szemei karikásak voltak és még mindig sápadt volt az arca.-Ne ordibálj Ashley-vel.

-Aby, ő fizette le a pasast, hogy bántson!

Aubrey egy pillanatra ledöbbent, majd mintha mi sem történt volna, ellenkezett.

-Justin! Az még oké, hogy nem csíped annyira a tesómat, de azért ez már tényleg túlzás!

-Kicsim, nem túlzok, hidd el- vettem könyörgőre a figurát.-A saját szememmel láttam, amikor pénzt adott a hapsinak!

-Ashley, igaz ez?-fordult döbbenten Aby a testvére felé.

-Aubrey!-fogta a fejét.-Hogy tudsz ilyeneket elképzelni rólam? Csalódtam benned...

Aby hitetlenkedve fordult felém.-Justin, miért hazudtál? Nem gondoltam volna, hogy erre is képes vagy...

-Aubrey, kincsem, nem hazudok!-emeltem fel a hangom.Nem akartam Aby-vel ordibálni, főleg most nem, de nem bírok ilyenkor uralkodni magamon.

-Én inkább felmegyek...-puffogott Ashley, majd felrobogott a lépcsőn. Dühösen néztem utána, majd újra Aby-re szegeztem a tekintetem.

-Higgy nekem, kérlek! Sosem hazudnék neked!

-Pedig mégis megtetted!-ordított rám.

Hirtelen ért, hogy Aby rám ordított, mert általában mindenkivel kedves. Főleg most, hogy babákat hord a szíve alatt.

-Aby, nyugi-próbáltam megnyugtatni a kedvesem.-Inkább felejtsük el, rendben?-közelebb léptem Aby-hez, azzal a szándékkel, hogy megöleljem, de ő hidegen elhúzódott tőlem.

-Ne érj hozzám, Justin, kérlek- mondta halkan, majd lehunyta szemeit és a falnak dőlt. Mikor újra kinyitotta két szemét, ezekkel a szavakkal indult fel a lépcsőn.-Ma szeretném, ha nem itthon aludnál! Meg kell beszélnem ezt az egészet Ashley-vel...bocsánatot kell kérnem.

-Szívem, nehogy már te kérj bocsánatot!-újra kezdtem elveszteni a türelmem.-Neki kellene, mert rád uszított egy kétajtós szekrényt! Ha nem vagyok ott, ki tudja, mit csinált volna veled!

-Justin, fejezd be!-morogta Aby, majd fellépdelt a lépcsőn.

Hitetlenül a hajamba túrtam, amikor Aby eltűnt az emeleten. Fel kellet hívnom valakit, hadd menjek át hozzá erre az éjszakára. De nem jutott eszembe senki.

Úgyhogy arra gondoltam, Aby nyugodjon meg, hogy elmentem, de közben meg csak leugranék a pincébe. Mert azért nem bízom Ashley-ben, és nem hagynám egyedül itt Abyt, ezzel az elmebeteg nőszeméllyel. Úgyhogy felbaktattam a lépcsőn és szótlanul összepakoltam a cuccaimat, majd a hecc kedvéért még be is csaptam a bejárati ajtót, hogy Aby teljesen megnyugodhasson, majd lehúztam a pincébe.

Aubrey szemszöge:

-Ashley-kopogtam az ajtaján, miután meghallottam a bejárati ajtó csapódását.

-Mit akarsz?-kérdezte mogorván.

-Kérlek, engedj be. Majd mindent megbeszélünk, nyugi- feleltem kedvesen, mert utáltam, ha rosszban vagyunk.

-...Gyere-válaszolt némi habozás után, mire beléptem a szobába.

-Ashley, figyelj, nagyon sajnálom, hogy Justin megvádolt ezzel a hülyeséggel- tértem rögtön a lényegre.-Nem tudom, mi ütött belé, hidd el!

Ashley üveges szemmel meredt maga elé, majd megrántotta a vállát, aztán bedugta a fülhallgatóját és bedőlt az ágyába.

-Rendben, akkor megnyugodtam-mosolyodtam el keserűen, majd kedvesen elköszöntem.-Akkor jó pihenést!

Miután becsuktam magam mögött az ajtót, kétségbeesetten előtörtek a napok óta várakozó könnyeim. Nem tudtam megálljt parancsolni nekik, folyamatosan potyogtak, alig győztem törölgetni az arcomat.

Bezárkóztam a szobánkba és befeküdtem az ágyba. A kicsik a hasamban érezték, hogy baj van, és rögtön elkezdtek rugdalódzni, odabent. Ilyenkor mindig Justin énekelt nekik, hogy megnyugodjanak, de ezúttal Justin nem volt ott. Mert elküldtem. És ez nagyon fájt. Úgyhogy megpróbáltam én énekelni nekik valamit. Mivel nagyon fájt, hogy a szerelmem nincsen itt, csak egy valamire tudtam gondolni. A One Less Lonely Girl-re. Sírva kezdtem el az első sort, de nem bírtam folytatni attól a rengeteg sós könnytől, amik folyton az arcomat áztatták.

Aztán, mikor az utcai lámpák lekapcsolódtak, engem is elnyomott az álom.


Másnap reggel a könnyeimtől áztatott párnán ébredtem. Hiába fordultam oldalra, Justin nem volt ott, ahogy mindig szokott. Úgyhogy lebaktattam a lépcsőn és valami reggeli után néztem.

Reggeli után leültem egy kicsit tévézni, amikor nyílt az ajtó és Justin lépett be rajta.
-Jó reggelt!-mosolygott rám, majd letette a konyhaasztalra a bevásárlószatyrát.
Felkászálódtam a kanapéról és odasétáltam hozzá, majd szorosan megöleltem. Sosem bírtam, ha veszekszünk, ezúttal sem, úgyhogy gyorsan békülni szerettem volna.

-Ne haragudj rám, szívem-suttogtam a fülébe, amikor visszaölelt.

-Sose tudnék-mondta mosolyogva, majd megcsókolt.

Mivel nem szerettem volna visszatérni az 'Ashley-féle' kínos témára, inkább a szatyor után érdeklődtem.
-Mit hoztál?
-Csak egy kis édesség az édesemnek-puszilta meg az arcom, majd kipakolta a szatyrát, amiben mindenféle finomság lapult.
-Justin, elhízok-néztem nevetve a mindenféle édességet.
Justin mellém lépett, majd hosszasan megcsókolt.
-Hiányoztatok az este-mondta halkan, folyamatosan a szemembe nézve.
-Nekünk is-sóhajtottam, majd a pocakomra tettem a kezem.
-Ki énekelt nektek helyettem?-gügyögte Justin a hasamhoz hajolva a bébiknek, mire felnevettem.
-Szerinted?
-Te?-nézett rám hitetlenül, mire elénekeltem neki azt a részt az OLLG-ből, ameddig a babákkal is eljutottam.
-Na?-kérdeztem mosolyogva.
Justin először megijesztett azzal a komoly fejével, de aztán megölelt, majd belesuttogott a hajamba.
-Te vagy az egyetlen, aki ezzel a dallal megdobogtatta a szívemet...-mosolyogva bújtam hozzá, mire folytatta.-Az egyetlen hercegnőm.-majd megpuszilta a fejem búbját.