34.rész Surprise

Miközben Jus vezetgetett a házban ,azon gondolkodtam hogy vajon mi ez az egész és merre megyünk.Nagyon kíváncsi vagyok mi ez a nagy titkolózás.Olyan hatalmas ez a ház és már lassan egy éve hogy ideköltöztünk ,de még a felét nem is láttam.Az emeleten belül is csak abban a szobában jártam ami az enyém és a Justiné.Hihetetlen,de sohasem volt még annyi időnk hogy megmutassa nekem az egészet.Szerintem egyedül simán eltévednék.
-Na hova megyünk már édesem?-kérdeztem izgatottan Justintól.Kezével az enyémet szorította így próbált irányítani.
-Mindjárt megtudod.-mondta aztán felkapott az ölébe.-A lépcsőn felviszlek.Így gyorsabb lesz.-nyomott puszit az arcomra.Átkaroltam a nyakát így biztonságosabb volt ,ráadásul még közelebb is lehettem hozzá.Beletemettem arcom puha bőrébe.Annyira jó illata volt.
-Csak le ne ejts.Nem vagyok ám olyan könnyű ikrekkel a pocakomban.
-Ne aggódj.Nem foglak elejteni.-mosolygott rám.Amikor felértünk az emeletre letett Justin,de a kezem még mindig nem engede el.Szerencsére könnyű feladatom volt így hogy Jus fogta a kezem.Mentünk még pár lépést aztán megállított.
-Itt vagyunk kicsim.-kötötte ki Justin óvatosan a kendőt,ami a szemeimet eltakarta.
-De hol a meglepetés?-néztem rá értetlenül.Körül néztem hogy tudjam merre is vagyunk.Éppen a virág mellett álltunk amiről még régen letépte Justin a virágokat hogy meglepjen.A mi szobánk is ott volt,tőlünk csupán pár lépésre.
-Odabent.Menj be!-mutatott Justin a velünk szemben lévő ajtóra.Szerintem kicsit izgult,hogy tetszeni fog e nekem az ajándéka.De én biztos vagyok benne hogy bármi is az,nagyon tetszeni fog.Hiszen ő mindig csak jó dolgokat talál ki.Én is izgultam egy kicsit,nem csak Justin.Nagy levegőt vettem,még utoljára rápillantottam a szerelmemre aztán kinyitottam az ajtót.
-Meglepetés!!-kiabált hangosan a tömeg amikor beléptem a szobába.
-Istenem.Ez most komoly?-néztem rá tátott szájjal először Justinra aztán a többiekre.Szinte leesett az állam és akaratom ellenére nagy patakokban kezdtek omlani a könnyeim.
-Ugye tetszik kicsim?Mindannyian nagyon sokat dolgoztunk rajta hogy gyönyörű szobájuk legyen az unokáimnak.-lépett oda hozzám anya.Vele együtt jöttek a többiek is.Jenny nénikém is eljött a kis családjával.Scooterék,anyáék és mindenki.
-Ez elképesztő.Köszönöm szépen.-törölgettem le a könnycseppeket az arcomról.Szinte mindenki körém sereglett ,azt kérdezgették hogy hogy vagyok.Kivéve Jazmyn,Jaxon és Lexi.Ők annyira belefeledkeztek a játékba hogy észre sem vettek.Körülbelül 10 percig álltunk ott az ajtóban,meg sem bírtam mozdulni a sok embertől,pedig annyira szerettem volna már szétnézni ebben a gyönyörű szobában.Még alig láttam belőle valamit.Szerencsére Pattie megmentett engem.
-Hahó!Mindenki!-kiáltott fel hangosan mikor már látta hogy nem győzöm ide oda kapkodni a fejem és válaszolni a sok kérdésre.-Remélem éhesek vagytok,mert odalent már meg van terítve az asztal és csak rátok vár.Jobb lesz ha most inkább lemegyünk,kicsit szűkösen vagyunk ebben a szobában.
-Mi itt maradnánk még egy 5 percet Justinnal,ha nem bánjátok.-szólaltam fel én is ,kihasználva a csendet amit Pattie kiabálása teremtett.
-Csak nyugodtan drágám!Majd jöttök.-mosolygott rám Pattie ,aztán megindult a tömeggel lefele.Miután mindenki elment könnyes szemeimmel ránéztem Justinra,majd átkaroltam a nyakát.
-Ez mind a te ötleted volt?Mégis mióta tervezgetitek ezt a gyönyörű szobát?És hogy nem vettem észre?-néztem rá kérdően.
-Úgy hogy ügyesek vagyunk bébi.Remélem tetszik,én választottam ki mindent.-mosolygott rám.
-Imádom!Pontosan így képzeltem el.Ez tökéletes szivem.És az is nagyon jó hogy a mi szobánk mellett van.-magyaráztam neki aztán elindultam a kiságyak felé.Minden csupa rózsaszín volt,néhol egy kis fehérrel keverve.Tényleg nagyon jól nézett ki a szoba,hangulatos és minden megvan benne amire szükségünk lesz.

-Aubrey.-lépett mögém Jus amikor a kiságy mellett álltam.Kezeit pocakomra helyezte ,így ölelt át hátulról.-Tudod szerintem a mai nap egy remek alkalom elmondani a többieknek hogy mi lesz a lányaink neve.Úgy is mindenki itt van,mit szólnál hozzá ha ebédnél közölnénk velük.-motyogta a fülembe.
-Jó ötlet.De ragaszkodom hozzá hogy te mondd el.Tudom hogy ez nagyon fontos neked.-oldalra fordítottam a fejem aztán egy nagy puszit adtam az arcára.Ő lassan ringatni kezdett karjai között
-Biztos nem baj ha én mondom?-kérdezte halkan.
-Persze hogy nem.Amúgy sem szeretek ilyen nagy tömeg előtt beszélni.Neked pedig ez már megvan szokva.Szóval inkább rád bízom drágám.-nyugtatgattam őt.
-Köszönöm.Nem fogod megbánni.
-Tudom.Hihetetlen hogy 2 és fél hónap múlva már babákkal a kezünkben leszünk itt.Ugye tudod hogy nagyon sokat kell majd segítened?!Egyszerre kettővel nehéz lenne egyedül.-mosolyogtam rá,bár ezt teljesen komolyan gondoltam.
-Viccelsz Aby?Mindent én szeretnék csinálni.Neked nem is lesz semmire gondod.Ha meg koncerten leszek akkor majd segít neked anya.-mondta mintha kicsit felkapta volna a vizet.-De ha gondolod egy babysittert is felfogadhatunk.Mondjuk nem örülnék neki.-folytatta.
-Na nem.Az kizárt.Soha sem adnám idegenek kezébe a gyerekeinket.Annyian vagyunk a családban.Szerintem még veszekedni is fognak az emberek hogy ki vigyázzon rájuk.
-Hát azt azért nem hiszem kicsim.-nevetett fel.
-Na jó,menjünk inkább le a többiekhez.Már biztosan mindenki ránk vár. -mondtam aztán már el is indultam lefele ,de kezét nem engedtem el.
-Végre fiam.Na most már elkezdhetünk enni.Rátok vártunk.Mit csináltatok eddig?-kiáltott fel Jeremy mikor meglátott minket.
-Szerinted mit csináltak?-nevetett hangosan Scoo.Tudom jól hogy mi jár ilyenkor a fejükben ,de már megszoktam.
-Csókolóztak.-kiáltott fel Jaxo is.Jaj ha Justin nem avatkozik bele pillanatokon belül ,akkor ennek soha sem lesz vége.Megszorítottam a kezét jelzés képpen,mire ő rögtön cselekedni kezdett.
-Persze öcsi.Egyébként még valamit szeretnénk mondani Abyvel ébéd előtt.Ha nem bánjátok.-mondta Justin határozottan.Már most nagyon büszke vagyok rá,pedig még el sem monda a nagy hírt.
-Hallgatunk Titeket.-mondta Scoo aztán nagy csend lett az ebédlőben.Justin nagy levegőt vett aztán belekezdett a mondandójába.Az asztal előtt álltunk pont úgy hogy mindenki jól lásson minket.
-Nos előszöris nagyon szeretném megköszönni a segítségeteket.Nélkületek nem sikerült volna ilyen kevés idő alatt ilyen gyönyörű szobát varázsolnunk.Tényleg köszönjük skacok.Szeretünk Titeket!Másodszor pedig egy nagyon fontos dolgot szeretnénk bejelenteni.Végre eldöntöttük hogy mi lesz a kislányaink neve.De rajtam és Abyn kívül még senki sem tudja.Úgy gondoltuk ez egy tök jó alkalom hogy elmondjuk nektek.-mosolygott Justin.Én a többiek arcát figyeltem mindenki feszúlten figyelte Justint.Még a kicsik is abbahagyták a kajával való játszadozást.
Annyira büszke voltam hogy én sem birtam abbahagyni a mosolygást.Justin a pocakomra tette a kezét.
-Már most nagyon büszke vagyok rájuk.Az hogy Jaime Bieber és Janice Bieber apukája lehetek az egyik legjobb dolog ami valaha történt velem.Ezt neked köszönhetem Aubrey.-mondta büszkén.Aztán egy nagy puszit nyomott az arcomranMindenki tapsolni kezdett.Engem pedig már megint a sírás kerülgetett.Miért kell Justinnak mindig ennyire boldoggá tennie.Jól tudja mit kell mondania ahhoz hogy örömömben elsírjam magam.Ez még nem volt minden.Mikor elindultam volna az asztal felé hogy leüljek.Justin visszahúzott magához és a fülembe suttogta hogy várjak még.Mi?Nem ez volt a tervben.Justin mit csinálsz?Kérdezgettem magamban,de nem mondtam semmit.Csak feszülten vártam hogy mit szeretne még mondani.Akkor kezdett gyanús lenni a dolog amikor elővett a hátsó zsebéből egy kis gyöngyökkel díszített dobozt ,aztán letérdelt elém.Ekkor mindenki újra elhallgatott és nekem is rögtön leesett hogy mi fog most történni.De nem akartam hinni a szememnek.
-Aubrey!Minden egyes napon amit együtt töltünk a világ legboldogabb emberévé teszel engem.Nagyon fontos vagy nekem.Most már egy család lettünk.Nem szeretém már tovább halogatni.Azt szeretném ha hivatalosan is egy család lennénk.Aubrey Haddson!Hozzám jönnél feleségül?-nézett fel rám Justin.Gyönyörű barna szemeit az enyémekbe mélyesztette.Könnyeimtől alig láttam őt.
-Igen.-böktem ki végül.Egyenlőre nem bírtam többet mondani.Megvártam amíg felhúzza a gyűrűt az újjamra,aztán nyakába borultam.És a tömeg ismét hatalmas tapsviharba tört ki.Ma már harmadszorra.Úgy látszik ez egy ilyen nap.
-Annyira szeretlek Justin.-zokogtam.
-Én is édes.Ne sírj bébi!-suttogta a fülembe.
-Ne sírjak?Egész életemben nem leptek még meg ennyiszer.Nem hogy egy nap alatt Justin
-Bármit megtennék érted.Most már tudod.
-dőltötte neki a homlokát az enyémnek és a szemembe nézett.
-Ugye tudod hogy őrült vagy!?De imádlak!-csókoltam meg.Amikor mindenki elhallgatott  Justinnal leültünk a helyünkre az asztalhoz.Nagyon boldog voltam.Jó érzés volt tényleg az egész családot együtt látni.Szép nagy család.Még ha megszületik Jaime és Janice.El sem fogunk férni ennyien az asztalnál.Természetesen mellettem ült Justin.Egyik kezével evett míg a másik kezét a combomon pihentette.
-Beleülhetek az öledbe?-kocogtatta meg hátulról a vállam Lexi.
-Gyere csak ide kislány.Abynek nem férsz el az ölében,már nagyon nagy a pocakja.De én itt ülök mellette.Jó lesz ha az én ölemben ülsz?-kérdezte Justin az unokahugomat.
-Persze.Megtiszteltetés...-nevetett Lexi.Aztán már nyúlt is Justin felé.Ő azonnal felvette az ölébe.Jól mutattak így együtt.Justin fogta őt míg én etettem.Igaz már nem olyan kicsi,de még mindig nagyon szereti ha vele foglalkoznak.Még a többiek is azzal hülyéskedtek hogy milyen jól megy nekünk a babázás.Pattie és anyu egész ebéd alatt büszkén figyeltek minket.Az öcsém Jason pedig elhülyéskedte az egészet mint mindig.Most Jaxont tanította a butaságra.Villa nélkül ették a tésztát.Mindkettőnek csupa maszat volt az arca.
-Na Jason!-emelte fel a hangját anyu amikor megláttam mivel szórakoznak a fiúk.Justin már rég észre vette  de ő csak mosolygott rajta.Olyan kis bolond hogy szerintem ha nem lennének itt még rajtunk kívül 20-an az asztalnál akkor még ő is beszáll.-Szépen egyetek már kisfiam!-mondta idegesen anyu.Pár perc múlva valaki csengetett.
-Vajon ki lehet az?Hiszen mindenki itt van nálunk.-gondolkodott Pattie.
-Majd én kinyitom.-mondta gyorsan Justin.
-Dehogy édes.Maradj itt Lexivel,majd én megyek.-álltam fel az asztaltól aztán már el is indultam az ajtó felé.Amíg az ajtóhoz értem a csodaszép eljegyzési gyűrűmet csodáltam.Csak most vettem észre hogy bele van gravíroztatva hogy "Hercegnőm".Rögtön elmosolyodtam,alig várom már hogy csak ketten legyünk.Sok mindent meg kell beszélnünk,ráadásul valamit most már nekem is ki kell találnom.Hogy mivel lepjem meg.Az a bizonyos valaki aki az ajtó előtt állt őrülten nyomta a csengőt.Egészen addig amíg ki nem nyitottam az ajtót.
-Kérlek engedj be.Elfognak kapni.-suttogott halkan az előttem álló lány.Hirtelen fel sem fogtam hogy ki az.Pontosan ugyanúgy nézett ki mint én csak pocak nélkül és ruhája szakadt volt.Ashley volt az.Szinte leesett az állam.Fura érzés volt ,életemben először látni őt...