33.rész Secret

Miután felhívtam Justint nagyon nyugtalan lettem.Folyton csak azon gondolkodtam vajon merre lehet és mit csinál?Arról nem is beszélve hogy mennyire hiányzik.Hiányzik a csókja,az ölelése,a gondoskodása.Mindig együtt szoktunk lenni,ezért elég fura volt most egyedül.Nem csak Justinon járt az eszem és kivételesen nem is a babákon.Eszembe jutott hogy elfejeltettem felhívni az én drága barátnőmet Carriet.Pedig még napokkal ezelőtt megígértem neki hogy felfogom.Dühös lettem magamra mert tudom hogy valami fontos dolgot akart mondani.Legszívesebben most azonnal felhívtam volna,de már nagyon későre járt így holnap reggelre maradt.
-Hercegnőm.Jó reggel!-ébredtem fel Justin csókjaira reggel.Azt hiszem jobban nem is indulhatna a napom.
-Úgy hiányoztál drágám.Merre jártál?-kérdeztem miközben álmos szemeimet próbáltam kinyitni,de azonnal be is csuktam annyira világos volt.
-Sajnálom hogy nem jöttem csak a stúdiózás után a Jaxonékra kellett vigyázni mert apu és anyu elmentek vacsorázni valahova.-magyarázkodott Jus.Nagyon édes volt.Imádom a száját nézni miközben beszél ,lenyűgözően tökéletes ajkak.
-Micsoda?-pattant ki hirtelen a szemem,fel is akartam ülni de a nagy pocakommal ez nehezen ment.-Már nem is titkolják hogy újra együtt vannak?-néztem rá meglepődötten és a kezemet nyujtottam ,reménykedve hogy majd segít felülni.
-Ne erőlködj szivem.Nem kell sietni.Nem megyek sehova.-mosolygott rám gyönyörűen.
-De én már nagyon otthon szeretnék lenni.-nyafogtam neki.
-Rendben kicsim.Akkor megyek is és megkeresem az orvost és szólok neki hogy elmegyünk.
-Oké.Köszönöm édes.Addig felhívom Carriet.Minnél előbb otthon szeretnék lenni.-küldtem egy puszit az ajtóban álló Justinnak mire ő csak megrázta a fejét majd el is indult a dokiért.Én gyorsan előhalásztam a telefonom a párnám alól ,és már hívtam is Carriet skypeon.Sokáig nem válaszolt a hívásomra.Vagy hatszor csengett ki a telefon ,míg végül hetedjére megszólalt egy kis éles hang a vonal másik végén.
-Sziaaa.Na hogy van az én kismama barátnőm?Úgy vártam már hogy hívj...
-Szia Carrie.Egész jól vagyok.Ne is mondd felakartalak hívni ,de aztán tegnap kórházba kerültem és sajnos nem volt időm.
-Mi kórházba?Miért?De ugye nincs semmi bajod?-nézett a kamerába tátott szájjal.Nagyon ijesztő képet vágott.
-Persze hogy nincs.Csak a nagy melegben elájultam tegnap,de már nagyon jól vagyok.Egy napig benttartottak megfigyelésen de már alig várom hogy otthon legyek.
-Hála az égnek.Nem vigyáz rád eléggé Justin?-nevetett fel tudtam ,hogy viccelődik.
-Dehogynem.Sokkal jobban vigyáz rám mint bárki.Na de mesélj te,mert nincs sok időm beszélni.Mit akartál mondani?
-Jajj.Tényleg.Képzeld én is LA-be költözöm!Pontosan 5 nap múlva már ott fogok lakni.-mondta Carrie barátnőm.A hangján hallani lehetett hogy mennyire boldog.Akár ezer nevetés közül is felismerném az övét,tényleg boldog volt és én is nagyon.
-Istenem!Komolyan?-sikítottam bele a telefonba.-De hogy hogy?Vagy mi történt?
-kérdezősködtem ,ugyanis az elmúlt időben nagyon keveset beszéltünk egymással.Tuti lemaradtam valami fontos dologról.
-Hát ennek több oka is van.Tudod valamit nem árultam el neked.Még amikor ott voltam veletek LA-ben Justin koncertjén,megismertem valakit.-mondta lassan.Szerintem félt hogy majd jól leszidom amiért ilyen fontos dolgokat eltitkol előlem.
-Na már itt is vagyunk..-toppant be hirtelen a szobába Justin a dokival együtt.Hatalmas vigyor ült a képén.Most egyszer az életemben nem örültem annak hogy Jus ilyen hamar visszajött így félbe kell szakítanom a beszélgetést Carrievel.
-Nagyon sajnálom Car de most muszáj letennem.Megígérem hogy délután felhívlak.És el kell mesélned mindent.Puszi.-hadartam majd letettem a telefont.
-Remélem hiányoztam.-sétált oda hozzám Justin és nyomott egy nagy puszit az arcomra.
-Nagyon.Nem is tudom hogy birtam ki...-nevettem rajta.A doki is jót mulatott a csipkelődéseinken.Mikor elköszöntünk meg is jegyezte hogy örül hogy megismerhetett mindket és maradjunk mindig ilyenek.Na meg persze sok sikert kívánt a gyerekekhez.Csak pár papírt kellett még aláírnom aztán már indulhattunk is hazafelé.Már majdnem a házunk előtt voltunk a kocsival mikor Justint valaki hívta telefonon.Gőzöm sem volt róla hogy ki az,a telefon nem mutatott nevet csak számot.
-Szia tesó.-vette fel Justin a telefont aztán idegesen így folytatta.-Mi?Nem erről volt szó.Jó,mindegy.Megoldom haver semmi gond.-mondta aztán már le is tette a telefont.Hatalmas kanyart vett és  ellenkező irányba hajtott tovább.Most már nem bírtam ki.Muszáj volt rákérdeznem a dologra.
-Tudom jól hogy kitűnő színész vagy drágám.De most lebuktál.Mi ez az egész?-néztem rá a barátomra.Vezetés közben még dögösebb volt mint máskor.Nem meglepő ,ezt is tökéletesen csinálja.Óvatosan cirógatni kezdtem a tarkóját és beletúrtam a hajába.Persze csak úgy hogy ez ne zavarja őt a vezetésben,de szerettem volna hatásos lenni.Ez mindig beszokott vállni nála,ha kényeztetem.
-Nem tudom miről beszélsz,de ezt folytathatnánk otthon is.-kacsintott rám.Jól ment neki ez a dolog,egy pillanatig teljesen elhittem hogy tényleg nem tud semmit.De jobban ismerem én annál,tudom hogy valamit tervez.
-Majd meglátom.Ha jó leszel akkor talán folytathatjuk.De még nem tudom...-húztam az agyát,de ő is nevetett rajta ahogy én is.Tudja jól hogy úgy is megkap.Csak szeretjük egymást szivatni.
-Azt legalább elárulod hogy most hova megyünk?Mert hogy nem haza az biztos...-kérdeztem tőle.
-Majd meglátod.-vigyorgott rám.
-Imádom ezt a kisruhát.Annyira aranyos.Mondjuk az összes gyönyörű,de ez a szivárványos szoknya a kedvencem.Nem is tudtam hogy ilyen kicsiknek is csinálnak szoknyát.De nagyon édes.-áradoztam Justinnak.Mindenki azt mondja hogy a férfiak kiborulnak a vásárlástól.Hát szerencsémre Justin nem ilyen.Nagyon élvezte a dolgot,egy csomó babaruha volt amit ő választott ki.Nagyon jó ízlése van.Természetesen a legújabb és legdrágább ruhák kerültek a kosárba ,de amikor megjegyeztem neki a dolgot csak annyit mondott hogy ilyenek miatt én ne aggódjak.
-Nekem az a kedvencem amin az "Apja lánya"felirat van.-nevetett.
-Azt gondoltam.-mondtam,miközben Jus leparkolt a házunk előtt.Alig vettem észre hogy itthon vagyunk,olyan sötét van.Éppen kiszálltam volna a kocsiból amikor megfogta a kezem és visszahúzott magához.
-Várj.-suttogta.Lassan megcsókolt ,aztán a szemembe nézett.Még ebben a szürke homályban is csillogtak gyönyőrű barna szemei.-Van egy meglepetésem.Odabent van a házban,de be kell kötnöm a szemed.Nem szeretném hogy bármit is megláss mielőtt odaérünk a ahol a meglepetésem vár.