46. rész (Kata:))

*2 hét múlva*
*Justin szemszöge*
- Akkor majd délután- vetett véget a beszélgetésnek Scoo.- Szevasz, Justin!
- Szia, szia- nevettem bele a készülékbe, majd a kanapé felé pillantottam, ahol Aubrey etette a babákat.
Elmosolyodtam a kis családomon. Már két hete vagyunk egy igazi CSALÁD. Jaime esete egy kicsit megijesztett minket, de az orvosok biztosítottak arról, hogy nem lesz semmi komolyabb baja. Végül is, a fél világ asztmás. Nem hiszem, hogy ebbe bárki is belehalt volna. Viszont ma kezdődik a Journals turné...
- Min mosolyogsz?- zökkentett ki gondolatmenetemből Aby, amint letette a picik cumisüvegét az asztalra, pontosan elém.
- Csak...- néztem mosolyogva a szemébe, majd az ölembe ültettem és átöleltem.- ...annyira örülök. Hogy végre minden rendben van.
- Én is, szívem- csókolt meg Aby, mire Jasmine felsírt.- Jól van na, megyek már!- nevette el magát halkan a szerelmem, majd kipattant az ölemből, és visszasietett a picikhez, akik, amint megérezték a közelségét, rögtön lenyugodtak.
Felálltam, és én is odamentem hozzájuk.
- Jujj, itt van apa is- suttogott édesen a piciknek Aby.
- Sziasztok, drágáim- pusziltam meg a fejecskéjüket, mire aranyosan "nevetgélni" kezdtek. Soha nem éreztem még ilyen boldognak magamat. Mindenkinek kívánom ezt az érzést.
- Nem kell felmenned összepakolni a cuccaidat, kicsim?- kérdezte halkan Aby, mert a babák kezdtek elbóbiskolni.
- De- motyogtam szomorúan, mert nagyon szerettem volna itt maradni velük.
- Segítsek?- kérdezte mosolyogva Aby.
- Maradj csak, szívem- pusziltam meg a homlokát, majd felrobogtam a lépcsőn.
A bőröndöm már ott hevert az ágyunk mellett, előkészítve, hogy befogadja a cuccaimat. Sóhajtva vettem ki a szekrényemből egy marék pólót, majd a lábammal felnyitva a bőröndöt, próbáltam beledobni a ruháimat, de akkor megakadt a szemem egy kis papíron.
Gyorsan az ágyra dobtam a ruhákat, majd felvettem a kis papírt. Egy kép volt rajta, amin én vagyok Sel-el, a hátuljára pedig ez volt írva:
"Szeretlek kicsim! Hihetetlenül hiányzol! Már csak pár nap, és látjuk egymást. Minden percben csak rád tudok gondolni. Csókollak: Justin."
Fogalmam sem volt, hogyan került oda, de hirtelen melegség töltötte el a szívemet. Keserű mosollyal az arcomon ültem le az ágyra, miközben kínosan a hajamba túrtam. A régi szép emlékek áradata zúdult rám abban a pillanatban. Nem tudtam, mit kezdjek magammal... 
Szeretem Aby-t, ő az életem értelme..na meg a picik is. De Selena is nagyon fontos szerepet tölt be az életemben... Minden olyan bonyolult. De én már akkor eldöntöttem ezt az egészet, mikor eljegyeztem életem szerelmét. Több nem is kell.
Kis elmélkedésem után gyorsan elpakoltam a cuccaimat, majd a képet otthagytam az ágyon. Ki kellett mennem a mosdóba, úgyhogy kislisszoltam az ajtón.

*Aubrey szemszöge*
Miután Justin felment, hogy összepakolja a dolgait, a babák teljesen elaludtak, és mivel teljes csönd volt a házban, úgy gondoltam, lent kialudhatják magukat. Ott szerettem volna maradni velük, de irtó melegem lett a hosszú hajamtól, úgyhogy felszaladtam egy hajgumiért. Emlékeztem, hogy az ágyunk melletti éjjeliszekrényre tettem egy hajgumit.
Amint benyitottam, felkaptam a szekrényről a hajgumit, és indultam is volna ki, ha nem akad meg a szemem egy képen, ami az ágyon hevert. Összerancolt szemöldökkel vettem fel, majd, mikor megláttam, mi is van a képen, elakadt a lélegzetem. Fogalmam sem volt, miért van ez a kép Justin-nál, így eléggé felkavart... Először nem is tudtam mit kezdeni magammal, csak tehetetlenül lehuppantam az ágyra. Mit kereshet ez a kép, azzal az imádnivaló üzenettel a hátulján? Talán Justin még érez valamit Selena iránt?? Annyi kérdésem volt, hogy nem bírtam velük mit kezdeni; hamarosan patakokban folytak az arcomon a könnyek, mert úgy tűnt, most lesz vége mindennek. Nagyon fájt, hogy Justin tart magánál egy képet, amin az exével van, és hogy talán még érez iránta valamit. Keserves zokogás lett úrrá rajtam, majd arcomat a kezembe temetve sírtam ki magam. 

*Justin szemszöge*
 Miután kezet mostam, rögtön indultam vissza a szobába, mert még maradt pár dolgom, amit el kellett pakolnom. Amint beléptem a szobába, az én zokogó Aby-met pillantottam meg. - Kicsim! Te jó ég, mi történt?- kérdeztem aggódva,majd megindultam felé, hogy kicsit megszeretgessem, amikor dühösen az orrom alá nyomta a képet, amin Sel-lel vagyunk. 
- Mi ez?- kérdezte sírva. A szívem szakadt meg, hogy ilyennek láttam. 
- Ez csak egy kép, kicsim...- próbáltam megnyugtatni, de ő irtó pipa volt.
- Miért van nálad?- gördült le egy kövér könnycsepp az arcán.- Azt hittem, már nem szereted őt, Justin. 
- Nem is szeretem, Aby- léptem közelebb hozzá.- Csak te vagy nekem, tudod! 
- Miért van ez nálad?- húzódott el tőlem, komorra váltva a figurát. 
- Nem tudom..- feleltem őszintén, mert erre én sem tudtam a választ. Eleve Selenánál volt a kép, ő viszont nem járt itt, legalàbb is tudtommal... 
- Még mindig szereted..- suttogta remegő hangon. 
- Nem, Aubrey!- fogtam a fejem, mert ez már nekem is egész hihetetlen volt. 
- Ne hazudj, Justin...- mosolyodott el keserűen a szerelmem, majd a képet gondosan beletéve a táskámba, nekem adta azt.- Szerintem lassan indulhatsz... 
- Kicsim, Aby, ne csináld már ezt!- kezdtem kétségbeesni. 
- Sajnálom, hogy a lányaid sem érnek annyit, hogy elfelejtsd azt a lányt...- gördült le egy újabb könnycsepp az arcán.- És nem hiszem, hogy nekem is ott kéne lennen, a reptéren. 
- Miről beszélsz?- ijedtem meg, mert úgy volt, hogy Aby is eljön, elköszönni. 
- Vidd el Selenát...- motyogta sírva, majd kiterelt a házból. 
- Aby, ne, kicsim- próbálkoztam kétségbeesetten.- Nem tudom, hogy került oda! Aby viszont csak letörölt egy könnycseppet az arcáról, és kitolt a bejárati ajtón. 
- Szia, Justin- mondta halkan, majd becsukta az ajtót, és, hogy ne tudjak bemenni, kulcsra zárta. 
- Aby!- dörömböltem az ajtón, a könnyeimmel küszködve.- Engedj vissza! A telefonom rezgésére lettem figyelmes. Egy SMS jött, Scoo-tól:

 Justin! Merre vagy? 

Ó, basszus, tökre elfelejtettem! Gyorsab bepattantam a kocsimba, és a magángépemhez hajtottam. 
*10 perccel később*
 Miután megérkeztem, kiugrottam az autóból, és a kis táskámmal a kezemben berontottam a bejárati ajtón, egyenesen a gépemhez. Amikor odaértem, Sel épp Scoo-val beszélgetett. 
- Justin!- mosolygott rám, majd jött is egy pusziért, de én elhúzódtam.- Valami gond van? 
- Nem tudod, hogy került hozzám?- vettem elő a képet, ami valószínűleg az életemet tette tönkre. 
- Ó, szóval megkaptad?-vigyorodott el. 
- Ezt nem hiszem el...- túrtam a hajamba.- Hogy tehetted ezt? 
- Mit? 
- Tudod mit?- hunytam le a szemem.- Hagyj békén, oké? 
- Hogy mi?- értetlenkedett. 
- Miattad megy tönkre a családom, Sel!- emeltem fel a hangom.- Aby-vel összevesztem, látni se akar! A piciktől nem tudtam elköszönni, minden romokban hever, Selena! És ez mind miattad van! 
- Ugyan, hogy lenne már miattam?! 
- Hagyj békén, oké?- mondtam halkan.- Csak ennyit kérek...- azzal elindultam a gép felé, amire időközben fel lehetett szállni. 
Egész úton azon gondolkodtam, hogyan fogom ezt helyre tenni...