Egyszerűen képtelen voltam elhinni azt amit hallottam.Hirtelen nem érdekeltek már az ajándékok ,egyetlen dolgot szerettem volna most,mégpedig egyedül lenni.Azonnal ledobtam az ajándékokkal teli kosarat a földre majd kirohantam a boltból.Egészen a közeli parkig futottam ,aztán ott megálltam hogy kipihenhessem magam és végiggondoljam a dolgokat.Bármennyire is szerettem volna ,nem tudtam arra gondolni hogy Justin nem bűnös.Az én szememben nagyon is az volt,nem azért mert találkozott Selenával.Hanem azért mert nem mondta el,pedig reggel felhívtam.Iszonyatosan dühös voltam Justinra,annyira tökéletes volt minden és furcsa módon mindig Selena rondít bele ebbe.Próbáltam gondolataimat a parkban játszó kisgyerekekre irányítani.De az előttem elsétáló szerelmespárok újra és újra eszembe juttatták Justint.Két nappal ezelőtt mi is ilyenek voltunk.Fogtuk egymás kezét szerelmesek voltunk vidámak és ez mindennél többet ért számunkra.Valahol mélyen legbelül tudtam hogy ezt is sikerül majd megbeszélnünk Justinnal...de most időre volt szükségem.Nem tudtam hogy pontosan mennyi időre.Egy óra,egy nap vagy egy hét?Majd meglátjuk ,de nem hiszem hogy sokáig tudnék rá haragudni.Már lassan egy órája ültem a parkban ,s én arra kaptam fel a fejem hogy csörög a telefonom.Carrie volt az.
-Merre vagy már ?Azt mondtad sietsz.-idegeskedett.
-Most indulok haza.Sietek.Majd otthon beszélünk.-mondtam majd leraktam a telefont.Igaz nem siettem ,de most már tényleg haza felé vettem az irányt.Bár Bostonban ez nem volt könnyű,de próbáltam a legeldugottabb ,legcsendesebb utcákon közlekedni,így kihasználva minden percet a gondolkodásra.Fél óra séta után értem oda barátnőmékhez ,ő már a házuk előtt várt rám.
-Hát az ajándékok hol vannak?-lepődött meg.
-Nem kap senki ajándékot.Menjünk be !Elmesélek mindent.-mondtam,majd kibontakoztam barátnőm szoros öleléséből és elindultunk befelé.
Carrieéknél teljesen úgy éreztem magam mintha otthon lennék.A konyhába érve Carrie anyukája fogadott minket.Már meg volt terítve az asztal és csak ránk várt hogy el tudjuk kezdeni az ebédet.
-Lányok ne menjetek sehová.Ennetek kell valamit!Főleg neked Aubrey hiszen a két órás repülő út alatt nem hiszem hogy sokat fogsz enni.-kiáltott utánunk.
-Nyugi anya mindjárt megyünk.Amúgy meg ismered Aubreyt.Tudod hogy semmi pénzért ki nem hagyná az ebédet amit te főztél.
-Az biztos.-nevettem el magam miközben leültünk az asztalhoz.A sajtkrémleves nagyon finom volt.Ez a kedvenc levesem azok közül amit Valerie Carrie anyukája csinál.
-Hm finomabb nem is lehetne.-néztem Valeriere.Nem hagyhattam ki hogy ne dicsérjem meg a finomságot amit alkotott.
-Ugyan drágám.Azért ne túlozzunk,de köszönöm.-mosolygott rám.
-Szóval mi is történt ami miatt nem vettél senkinek sem ajándékot?!-vont kérdőre Carrie.Reméltem hogy nem teszi fel ezt a kérdést,de nem azért mert nem szeretném elmondani neki.Hanem azért mert szerettem volna én magam is megfeledkezni róla erre a kis időre amíg itt vagyok.
-Ja.Hát hallottam valamit a boltban Justinról,ami nem tetszett így úgy döntöttem hogy nem kap ajándékot.Nem érdemli meg.
-Öhm erre gondolsz?Csapta elém Car a már ismerős újságot.Pontosan akkor hozta a postás amikor elmentél itthonról.Gondoltam hogy ha hazaérsz megmutatom .De úgy látom ezzel elkéstem.
-Olvastátok?Mit írnak a cikkben?Nem akarom elhinni hogy ez tényleg igaz.-szomorodtam el.
-Figyelj kicsim !Azok alapján amiket meséltél nekünk tudjuk hogy nagyon is jó srác.Szerintem csak összefutottak valahol és a fotósok egyből lekapták őket.Aztán a képhez kitalálak valami sztorit,amivel így sok pénzt keresnek.Mindenképpen meg kellene beszélned vele a dolgot.
-Egyet értek anyával.-bólogatott Car.
-Lehet igazatok van,de ezt már csak otthon fogok megbeszélni vele,mert ez nagyon nem telefon téma.Azért akkor is haragszok rá,de csak mert nem szólt róla semmit,pedig annyit beszéltünk.
-Hát ,abban biztos vagyok hogy nem fogsz tudni sokáig haragudni rá...maximum 2 órát adok.-vigyorgott Car.
-Ne is mondd.Próbálom majd egy darabig kerülni őt.
-Lányok ha készen vagytok menjetek pakolni.Egy óra múlva indul a géped Aubrey.-mondta Valerie.
-Már megyünk is .-pattant fel a helyéről Car.Megfogta a kezem majd engem is vonszolni kezdett.A pakolás gyorsan ment,alig negyed óra alatt készen voltam ,így a hátralevő időmben Carrel beszélgettünk.
-Sajnálom hogy nem maradhatok tovább.De ne aggódj majd jövök még,nem szabadultok meg tőlem ilyen könnyen.-viccelődtem vele.
-A francba.-csóválta a fejét,mire mindketten elnevettük magunkat.
-Hiányozni fogsz nagyon Aby.
-Te is nekem Car,hívj ha bármi van.-öleletem át.Nem is tudom mi lenne velem nélküle.Mikor LA-be költöztünk majdnem megfeledkeztem róla hogy mennyire fontos is ez a barátság ami kettőnk között van.Tudtam hogy jelenleg Justin körül forog az életem ,s hogy mindennél fontosabb nekem.De utálnám magam ,ha emiatt menne tönkre a már évek óta tartó barátságunk Carrievel.Ez volt az amit semmiképpen sem szerettem volna hogy bekövetkezzen,pontosan ezért döntöttem úgy hogy hazajövök kicsit Bostonba.
-Hé Aby.Justin az.-nyújtotta oda nekem a telefont.
-Bocsi muszáj felvennem.-mondtam majd kisétáltam a teraszra.
-Szia Édesem.-szólt bele Jus a telefonba.
-Szia.5 perc múlva indulunk a repülőtérre ,szóval gyorsan mondd.-siettettem a beszélgetést.
-Mikor leszel LA-ben?
-Hm.Olyan 5 óra körül.-gondolkodtam el.
-Rendben.Anyukádékkal ott fogunk majd várni.Már mindenkinek nagyon hiányzol,de főleg nekem.-pimaszkodott és bár nem láttam őt szinte biztos voltam benne hogy elmosolyodott.
-Az jó.De most mennem kell,mert indulunk.Majd felhívlak ha megérkeztem a repülőtérre.Szia.-mondtam majd leraktam a telefont.Nem szerettem volna telefonban közölni vele hogy mindenről tudok,de az sem ment hogy úgy tegyek mintha semmi sem történt volna.Ezért próbáltam őt gyorsan lerázni.Lesz elég időm gondolkodni a repülőn.Állapítottam meg,miközben Carrievel levittük a cuccokat a kocsiba.
-később-
A repülőről kitűnően ráláttam a város egyes részeire,fel is ismertem néhányat :a gördeszkapályát ,a parkot.Gyerekkorunk nagy részét ezeken a helyeken töltöttük Carrel.Hirtelen emlékek tömkelege jelent meg a fejemben.Nagyon szeretném egyszer megmutatni Justinnak Boston...
Mikor elhagytam a repülőgépet megjelentek azok a pillangók a gyomromban amik akkor vannak jelen ha Justin mellett vagyok.Természetesen a pillangók jelenlétének most is Jus volt az oka.A pillangókon kívül azonban mást is éreztem.Kénytelen voltam megállni pár pillanatra ,annyira szédültem.De szerencsére pár perc után ez elmúlt így gyorsan elindultam hogy megkeressem a többieket.Nem volt nehéz dolgom.Kennyt akár százezer ember közül is felismertem volna .Hozzá képest mindenki apró hangyának tűnt.Gyors futásba kezdtem,amikor azonban közelebb értem láttam hogy Justin nincs ott a többiekkel.Egy egész csapat ember várt ott rám.Anya,Jason,Pattie,Scooter,Kenny ,tehát mindenki kivéve Justin.
-Jus hol van?-kérdeztem miután mindenkit alaposan megölelgettem.
-Ne aggódj drágám.A parkolóban van a kocsiban.Ideges volt mert a rajongók miatt ne szállhatott ki a kocsiból.Már alig várja hogy láthasson..-mosolygott rám Pattie.Hát még én.Gondoltam magamban.
Az út az autóig rövidebb volt mint hittem,mivel Kenny cipelte a cuccom ,nekem csak annyi dolgom volt hogy beszáljak a hátsó ülésre Justin és a többiek mellé.Igen valahogy sejtettem hogy a kocsi alatt ők a limuzint értik,de ennyi ember nem is jöhetett volna mással.
-Azt hittem már soha nem érsz ide.Hihetetlenül hiányoztál.-vigyorgott rám miközben karjaimat összefontam az övéivel.Nyomtam egy puszit a szájára majd fejem vállára hajtottam.
-Ebben biztos lehetsz Aby.Egész nap ott nyávogott nekem a konyhában hogy ő már ezt nem bírja tovább.-nevetett Pattie.
-Bizony.Már nagyon idegesítő voltál haver.-tette hozzá Jason de már mindenki röhögött.A hazafelé úton mindenki engem kérdezgetett ,hogy milyen volt és mit csináltam.Mivel a többiek semmiről nem tudtak,próbáltam olyan lenni mint bármikor máskor.Minden egyes kérdésre válaszoltam.
-Légyszi most egyedül hagynál,nagyon fáradt vagyok.-néztem rá Justinra.
-Micsoda?Azt hittem nálam alszol,mindig ott szoktál.-lepődött meg majd leült mellém az ágyra.Utálok haragudni rá,legszívesebben azt mondtam volna neki hogy persze hogy nála alszok,de nem engedhettem meg magamnak hogy ennyire könnyen megbocsájtsak neki.
-Most nem...-mondtam majd elfordítottam az arcom a vele ellentétes irányba.
-Mi a baj kicsim?Olyan fura vagy amióta hazajöttél...-fordította vissza az arcom ,majd gyönyörű szemeit az enyéimbe fúrta.Remélve hogy őszinte választ adok neki.
-Nem hiszem el Justin.Hihetetlen hogy egy újságból kellett megtudom...és nem tőled.Tudod ezt nem vártam.-mondtam majd eltakartam az arcom ,mert éreztem hogy nem fogom sokáig bírni könycseppek nélkül.
-Mit azt hogy Selenával mi történt?-nevetett fel.Legszivesebben felképeltem volna.Mit nevet?Én itt szenvedek ő meg ki nevet engem.
-Szerintem nagyon nem vicces.-fontam össze karjaimat pontosan úgy mint a durcás kisgyerekek szokták.
-Igazad van.Bocsánat.De szerintem félre értetted a dolgokat édesem.-nézett rám.-Nem volt semmi köztünk.Beszökött a kocsimba hogy ne lássák meg a rajongók majd visszaadott egy füzetet amit régen ott hagytam náluk.Aztán gyorsan haza szaladtunk vele mert nem volt aki hazavigye...Ennyi,semmi több kicsim.Hidd el.-nyomott puszit a homlokomra.
-Nem azért haragszom Rád mert találkoztál vele.Bízom benned,tudom hogy nem csinálnál semmi olyat amit nem kellene.Azért haragszom mert nem szóltál róla...
-Egyszerűen nem találtam fontosnak,annyira nem jelentett nekem semmit.De ezt Kenny is bebizonyíthatja...-bújt hozzám.
-Majd holnap megbeszéljük Justin.De tényleg nagyon fáradt vagyok kérlek menj el.
-De ugye holnap velem alszol?
-Majd meglátjuk.-mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára és elindultam a fürdőbe hogy letusoljak...
Justin szemszöge:
Nem hiszem el hogy így lerázott Aby.Egyszerűen imádom őt,szerettem volna a szülinapja előtt csodálatos estét szerezni neki,de ezt elrontottam.Utólag belegondolva tényleg szólnom kellett volna neki.Remélem holnap sikerül kiengesztelnem őt.Mindent tökéletesen elterveztünk a holnapi nappal kapcsolatban.Azonban a többiek sem tudnak mindenről.Aubreyval ellentétben én kicsit sem voltam fáradt úgy hogy gyors fürdés után lementem a nappaliba anyához.
-Nem nézünk valami filmet?Mondjuk egy horror filmet...-huppantam le mellé a kanapéra.
-Tudod jól drágám hogy nem szeretem a horrorfilmeket.-csóválta a fejét.
-Pontosan azért.-nevettem fel.
-Na várjál csak.-mondta majd csikizni kezdett.
-Biztos hogy háborút akarsz anya?-kezdtem én is csikizni őt.
-Mondd hogy Sajnálom Anya! és akkor abba hagyom.
-Sajnálom Anya!-kiabáltam majd mikor tényleg abba hagyta ,lihegve elfutottam.
-Jó éjt!-kiabáltam vissza neki
Anya,anya nem tudod te kivel húztál újjat.Még bosszút fogok állni ezért.
Boldog szülinapot...rontottam be énekelve Aby szobájába.Nagyon remélem hogy nem lesz ideges rám azért mert felkeltem őt ,de ez mind a tervnek a része volt.Lefeküdtem mellé az ágyra ,majd elkezdtem lehámozni a takarót róla. Annyira elbújt hogy még az arcát se találtam ,ezért gyorsan megkerestem és puszilgatni kezdtem.
-Jó reggelt kicsim!Boldog szülinapot!
-Aludni akarok még!-mondta majd vissza húzta a fejére a takarót.
-De odalent mindenki csak ránk vár!
-Mi?Ezt nem mondod komolyan ugye?-pattant fel hirtelen az ágyból ,majd a szekrénye fele indult hogy keressen magának valami ruhát.
-Vicceltem én valaha veled kicsim?-sétáltam oda mögé ,majd kivettem a szekrény mögül egy dobozt amit még tegnap rejtettem el oda.-Ezt vedd fel.Tökéletesen fog állni.-suttogtam a fülébe.
-Bolond vagy Justin?Ez a ruha egy vagyonba került.Te honnan tudtad hogy én ezt akarom?-nézett rám, majd kis gondolkodás után rájött titkos forrásomra.-Pattie.-állapította meg.
-Igen lehet hogy árulkodott egy kicsit.-vallottam be.
-Imádlak ugye tudod!És Pattiet is imádom!-mondta majd nyomott egy puszit a számra,aztán a fürdőszoba felé indult hogy gyorsan átöltözzön.-De nehogy azt hidd hogy ennyivel megúsztad a Selenás ügyet.Még később beszélünk róla.-mondta majd becsukta maga mögött az ajtót.5 perc múlva az ajtó nyitódására eszméltem fel,ahogy kilépett az ajtón elállt a lélegzetem.Mintha neki tervezték volna ezt a ruhát annyira tökéletesen állt rajta.
-Nem bántam meg hogy ezt a ruhát vettem meg.-mondtam miközben átkaroltam hogy lekísérjem a lépcsőn.Annyira erőtlenül lépkedett lefele a lépcsőkön .Ha nem fogtam volna biztos hogy elesik.Biztos csak azért ilyen erőtlen mert álmos,nyugtattam meg magam. Mikor leértünk a hosszú lépcsősoron mindenki felkiáltott:
-Boldog szülinapot Aubrey!-elengedtem barátnőmet,hogy a többiek is fel tudják őt köszönteni.Minden vendéghez odament sorról sorra.Jazzy és Jaxon egyből a nyakába ugrottak és alig akarták elereszteni.A hosszú bájcsevejek után ,a torta felvágása következett.Meggyújtottam a tortán lévő gyertyákat ,így Abynek már csak el kellett fújni azokat.
-Fújd el a gyertyát és kívánj valamit!-kiáltott Jazzy.Aby becsukta a szemeit majd elfújta a gyertyákat,mindenki hatalmas éljenzésbe kezdett és tapsoltak.Hatalmas szerencse hogy mindvégig Aubrey mellett álltam,mert amint elfújta a tortán lévő gyertyákat azzal a mozdulattal zuhant karjaimba.A tömeg hirtelen elhalkult.
-Aby!Kicsim!Kelj fel!-kiabáltam.Reméltem hogy felébred és nem lesz semmi gond.Ám ez nem így lett.Aubrey hosszú percek után sem reagált semmit,akármennyire is szerettem volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése