-Justin teljesen jól érzem magam ,az orvos is megmondta hogy már meggyógyultam.A kismamákat szokták így pátyolgatni.-fordult nevetve hozzám.
-Nos lehet hogy nem vagy kismama de az én barátnőm vagy ,és ez nem a barátnők feladata.Arról nem is beszélve hogy ma reggel jöttél ki a kórházból.-kaptam fel az ölembe ,majd felcipeltem a lépcsőkön át az emeletre ahol a hálószobánk volt.
-Öhm együtt fogunk aludni?-sütötte le a fejét miután letettem az ágyra.
-Igen.Persze csak ha nem gond,mert aludhatok a kanapén is ha gondolod.Igaz hogy csak akkor tudok elaludni ha mellettem vagy ,de túlélem.
-Nem ,nem azért kérdeztem .Persze nyugodtan aludj mellettem,de remélem nem horkolsz,mert akkor tényleg a kanapén fogsz aludni.
-Nem tudom.Eddig még nem panaszkodtál ,pedig nem egyszer aludtunk már együtt.Na maradj itt ,ne csinálj semmit,mindjárt hozom a többi cuccot is.
Nem véletlen figyelmeztettem Aubreyt hogy ne csináljon semmit ,attól függetlenül hogy már egész jól van az orvos pihenést javasolt neki.Majd én gondoskodok arról hogy fel se keljen az ágyból.Két perc sem telt el míg a cuccokkal visszatértem a szobába.
-Aubrey!Hol vagy?Nem megmondtam hogy ne menj sehová?!-üvöltöttem.
-Nyugalom Biebs!Idelent vagyok ,csak gondoltam körülnézek hogy mit tudunk majd csinálni a házban.-mosolygott miközben felé lépkedtem.
-Ne félj nem fogsz unatkozni,majd gondoskodunk róla.-kacsintottam rá,majd kezem a derekára vezettem.Mire ő mosolyogva megrázta a fejét.
-Azt rögtön gondoltam.Amúgy te voltál már ebben a házban?Nagyon király odalent van egy hatalmas medence ,szauna és még sorolhatnám.Ki kell próbálnunk őket.-még mindig mosolygott ,azt hiszem hogy ez a gyönyörű mosoly már soha sem fog eltűnni az arcáról,de nem is bánom.Ez volt most a legfontosabb dolog a számomra ,hogy a barátnőm boldog ,így én is az vagyok.Hihetetlenül nehéz volt kibírnom hogy ne csókoljam meg ,pedig annyira szerettem volna.Nem tudtam hogy mennyi időt kell még várnom.Talán egy napot ,egy órát vagy egy hetet ,de nem számított az idő.Akár egy hónapot is képes lettem volna várni rá.Nehezen de biztos hogy kibírtam volna.
-Mindent ki fogunk próbálni ,de először lemegyünk a partra úgyhogy menj és öltözz át édes.
-Átöltöznék de tudod az emeleten van a fürdőruhám és még csak most jöttem ki a kórházból szóval...
-Áh értem szóval vigyelek fel.Hm hát nem is tudom...
-Akkor mindegy ,fel megyek én egyedül is.-fonta keresztbe a karjait mint egy durcás kislány majd elsétált mellettem.
-Arról szó sem lehet.Csak vicceltem kicsim.-simítottam ki arcából gyönyörű barna haját,majd megfogtam a kezét és felkaptam az ölembe.
Aubrey szemszöge:
-Reméltem is.-mondtam majd vállára hajtottam a fejem.Justinnak feltűnően jó illata volt ,egy pillanat alatt magával ragadott.Szerintem észre is vette hogy egyre szaporábban veszem a levegőt ,mert mikor megérkeztünk a szobába így szólt.
-Nos itt vagyunk ,de maradhatsz még a karjaimban ha ennyire tetszik.-mosolygott rám ,majd szemeimbe nézett.Annyira közel volt hozzám,tényleg tetszett ez a helyzet,de nem tarthat egész nap a karjaiban szóval nyomtam egy kis puszit a nyakára és kimásztam szorító öleléséből.
-Majd később,de most megyek és átöltözök a fürdőszobában.De tudod oda nem muszáj elkísérned.-mosolyogtam rá majd megindultam a cuccokkal a fürdőbe.Gyorsan átöltöztem majd visszamentem a szobába hogy egy táskába bepakoljam a naptejet és a többi fontos dolgot.Amikor beléptem a szobába Justin állt előttem egy szál semmiben,azzal a mozdulattal ki is mentem az ajtón amin az előbb beléptem.
-Justin miért nem zárod magadra az ajtót ha öltözöl?!-kiáltottam neki.Tuti direkt csinálta.
-Elfelejtettem na.Miért ugye nem vagy szégyenlős?-kintre lehetett hallani hangos nevetését.Amíg én elég kínosnak találtam a helyzetet, neki nagyon is tetszett.
-Hát nem de erre nem számítottam.-csuklott el a hangom.
-Semmi baj Aby.Nem kell emiatt paráznod.Megláttál és akkor mi van?Egyébként már bejöhetsz.-lépett ki az ajtón majd puszit nyomott a homlokomra.Igazából nem is azt találtam kínosnak hogy rányitottam.Egyszerűen csak rossz hogy nem emlékszek a dolgokra ,így nem tudom hogy min vagyunk már túl és min nem.Így hogy nem ismerem a határokat inkább csak tartózkodok.
-Visszük a fényképezőgépemet is oké?-néztem rá Jusra.
-Ilyen jó ötleteid is csak neked lehetnek édes.De most már induljunk.-fogta meg a kezem és vonszolni kezdett.
-Ez gyönyörű.-néztem rá a mellettem álló Justinra aki szintén a tengerpartot csodálta.
-Köszönöm ,sokan mondták már.-röhögött hangosan.
-Öhm te is az vagy de én most éppen a tengerpartról beszéltem drágám.-mondtam miközben leterítettem a törülközőket a forró homokra.
-Lehet hogy arról beszéltél de közben rám gondoltál.
-Te aztán nem szenvedsz önbizalom hiányban.-mosolyogtam rá ,majd egy epret adtam a szájába amit az imént vettem ki a kosárból.
-Majdnem olyan édes mint te.-mondta majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Tudod Justin annyira furcsa hogy alig emlékszek a dolgokra ,de azt mégsem felejtettem el hogy mennyire szerelmes vagyok beléd.-mondtam miközben belefeküdtem a mellettem ülő Justin ölébe.
-Ezt most komolyan mondtad?-nézett rám tátott szájjal.
-Persze hogy komolyan mondtam.De ne vágj már ilyen képet,mert megijesztesz.
-Ja bocsi csak meglepődtem.Nagyon örülök hogy így érzel kicsim,ez nagyon sokat jelent nekem.
-Miért lepődtél meg?
-Nem gondoltam hogy valaha is ugyanúgy fogsz érezni irántam mint az emlékezet kiesés előtt.
-Most komolyan Justin téged nem lehet nem szeretni,ha nem lenne itt ez az érzés akkor is beléd szerettem volna.Ebben biztos vagyok.-kulcsoltam össze kezeinket mellkasomon.
-Lehet ,nem tudom.A lényeg hogy ennél jobban nem is alakulhatnának a dolgok.Tudod mindig boldoggá teszel!Csupán a jelenléted,a mosolyod,az érintésed mindig magával tud ragadni és...
-És ez minden egyes alkalommal így van amikor látlak.-szakítottam félbe mondatát.
-Pontosan.Erről jut eszembe.Igaz a szülinapodon akartam megkérdezni,de mivel közbe jöttek a dolgok így nem volt alkalmam.
-Na mondd már Justin!-sürgettem.Bár reméltem hogy nem a kezemet fogja megkérni mert szeretem de még elég korainak tartanám.
-Hát tudom hogy milyen gyönyörűen énekelsz.Szóval elénekelnél velem egy közös dalt?
-Mármint egy olyan dalt ami rendesen benne lenne egy albumodban?-lepődtem meg.Nem erre számítottam.-De mit szólnának a rajongók?És Scooter?
-Scoo miatt ne aggódj,vele már meg van beszélve és szerinte nagyon jó ötlet.A rajongók is imádni fogják ,legalábbis azok a rajongók akiknek az számít hogy boldog legyek.A többi pedig egy idő után lenyugszik.Nem is az a lényeg ,engem nagyon boldoggá tennél ha elvállalnád.-nézett le rám nagy boci szemekkel.Ha akartam volna akkor sem tudtam volna nemet mondani.
-Jól van legyen.De erről még később beszélünk.Most viszont menjünk fürödni ha már le jöttünk a tengerpartra. -nyomtam egy nagy puszit az arcára majd húzni kezdtem a víz felé.
Rengeteg képet csináltunk egymásról .Justin ki is szúrt magának egy képet amire azt mondta hogy mostantól az lesz a kedvenc képe kettőnkről.Kijelentette hogy majd a gyerekeinknek is ezt a képet fogja mutogatni mert ezen tökéletesen látszik hogy mennyire szeretjük egymást.Annyira aranyos volt amikor erről beszélt,nagyon bele tudta élni magát ezekbe a dolgokba.Pedig annyira messze vagyunk még attól hogy közös babánk legyen.
-Szóval szeretsz engem!?-húzott oda Justin magához.A derekamon kulcsolta össze kezeit ,így tudtam hogy most egy darabig nem fogok szabadulni szorító öleléséből.Nem is szerettem volna,kihasználva az alkalmat először beleolvadtam gyönyörű karamell szemeibe.
-Mindennél jobban.-suttogtam ,ezután tökéletes ajkaira koncentráltam.Arra vártam hogy megcsókoljon,de nem így tett.Pedig annyira közel volt ,leheletét szinte ajkaimon éreztem.Pillanatokkal később is egymás tekintetébe merülve álltunk a vízben.
-Csókolj már meg!-suttogtam ajkaira ,mire ő nem tétovázott.Lehunytam szemeim és semmi másra nem koncentráltam ,csak a tökéletes pillanatra amikor ajkaink újra egymásra találtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése