Facebook csoport ♥ Life with Justin Drew Bieber blog♥

Csatlakozz te is a blog facebook csoportjához ,ha olvasod Justin és Aubrey történetét!Szeretettel várunk mindenkit.Tudj meg többet!:)

2013. december 28., szombat

17.rész Rollercoaster

Justin szemszöge:
-Imádom az ilyen estéket amikor csak ketten vagyunk.-léptem oda Aubrey mögé aki éppen a vacsoránkat készítette.Kezeimet derekára helyeztem,majd apró csókokkal kényeztetni kezdtem a nyakát.


-Nem gondolod hogy most olyanok vagyunk mint ha házasok lennénk?-mosolyodott el.
-Hát ha házasok lennénk most azt suttognám a füledbe hogy :"Nekem van a legtökéletesebb feleségem a világon..."
-Az én tökéletes 'férjem' kinyithatná az ajtót mert már vagy 2 perce csönget valaki.-nevetett fel.Ha nem szól biztos hogy meg sem hallom a hangot ,annyira másra koncentráltam.
-Ezt nem hiszem el hogy még itt sem lehetünk nyugodtan.-sétáltam dühöngve az bejárati ajtóhoz.Amikor kinyitottam az ajtót  egy pillanatra elakadt a lélegzetem .Két rendőr állt az ajtónk előtt.Ez már rosszul kezdődik ,gondoltam magamba de próbáltam nyugodt maradni.
-Valami probléma van biztosúr?
-Ashley Haddsont keressük.Több szemtanú is azt mondta hogy tegnap magával látták.
-Ez valami tévedés lesz az én barátnőmet Aubrey Haddsonnak hívják.Nem tudok róla hogy lenne második neve.De mindjárt ide hívom.

Aubrey szemszöge:
-Gyere ide egy kicsit drágám!Neked van második neved?-nézett rám értetlenül miközben felé lépkedtem.Megállt bennem az ütő amikor megláttam a rendőröket ,de Justinon is láttam hogy nagyon ideges.
-Jó napot!Nem nincsen.Miért lennie kellene?!-értetlenkedtem.
-Ő az.Tegyék a hátuk mögé a kezeiket.-kiáltott fel az egyik rendőr tiszt aztán elővette a pisztolyát  és rám szegezte.
-Ez valami tévedés lesz.Az én nevem Aubrey.-habogtam ,de azért követtem a rendőr utasításait.Justin is így tett ,a levegőben szinte érezni lehetett a feszültséget és Jus arckifejezésén is látni lehetett hogy nem sok kell már ahhoz hogy elboruljon az agya.
-Mi ez az egész őrültség?Tegyék már le azt a rohadt fegyvert és magyarázzák el hogy mi folyik itt.-kiáltott fel.
-Az folyik itt hogy elfogató parancsot kaptunk a barátnője ellen.Hat államban körözik súlyos testi sértésért,gyermekrablásért és pár napja egy bankot is kirabolt itt Los Angelesben.Most pedig bevisszük a rendőrségre.-mondta a másik rendőr majd elővett egy bilincset és felém indult.
-Hogy mi?Hát maguk nem normálisak.-ugrott elém Justin védelmezően.-Ez nevetséges.Nem viszik sehova.Ma reggel jött ki a kórházból,érelmérgezést kapott.Hogy rabolhatott volna bankot?
-És ezt bizonyítani is tudja uram?
-Természetesen.Aubrey menj kicsim és hozd ide a papírokat amiket a kórházban kaptál.-mondta Justin.Persze hogy a táskám legmélyebb zugába voltam elrejtve azok a hülye papírok így a keresésük eltartott egy kis ideig.
-Itt vannak.-adtam oda a papírokat.Azután Justin mellé mentem és szorosan belekapaszkodtam a karjába.Látta rajtam az aggodalmat,nyugtatás ként adott a homlokomra egy puszit .-Nem lesz semmi baj drágám.Majd én lerendezem.-húzta apró mosolyra az ajkát.Miután.alaposan átnézték a leleteimet így szólt az egyik:
-Nos maga valóban nem Ashley Haddson.Tud róla hogy magának van egy ikertestvére?-nézett rám mindenki kérdően.Még Justin is úgy nézett rám mintha nem tudná a kérdésre a választ.
-Micsoda?Arról biztosan tudnék.Az öcsémen kívül nincsen más testvérem.
-Nagyon is téved.Ashley minden adata megegyezik az Önével,a lakhelyet kivéve.Ezek szerint az ikertestvérét adoptálták.Nagyon sajnáljuk hogy zavartuk magukat,már megyünk is.-adta vissza a kezembe a papírokat.
-Biztosúr!-kiáltottam a rendőr után .-Értesítene kérem ha előkerül Ashely?
-Természetesen Ms Haddson!Majd értesítjük Önt.Viszont látásra!És még egyszer elnézést a zavarásért.

-Ezt nem hiszem el.Pakolj Justin ,megyünk haza.-nagyot csalódtam.Éreztem ahogy a testem minden egyes porcikáját elönti a düh.
-Biztos vagy benne hogy most haza kellene mennünk ?Nem kellene még pihenned?
-Mondd!Hogy tudnék így pihenni?Muszáj beszélnem anyával és ez nem telefon téma.
-Rendben!Akkor gyorsan felhívom anyát,összepakolunk és már mehetünk is.

-Mi a baj drágám?Miért jöttetek haza?Nem éreztétek jól magatokat?-kérdezősködött Pattie amikor berontottunk a nappaliba Justinnal.
-De nagyon jó volt.Egészen addig amíg egy rendőrtől meg nem tudtam hogy van egy ikertestvérem.Hol van anya ?Azonnal beszélnem kell vele!-idegeskedtem.
-Nyugalom kicsim!A másik házban van azt hiszem valami süteményt süt nektek,mivel úgy tudta hogy holnap jöttök haza.
-Én is azt hittem.-mondtam majd kirohantam a hátsó ajtón.Justin tudta hogy vitatkozni fogunk anyával ,így inkább nem jött utánam.Nem is bántam,ezt most egyedül kell elintéznem.
-Szia drágám!Mi a helyzet?Mondta Pattie hogy hazajöttök ,de azt nem mondta miért.-ahogy közelebb lépkedtem anyához kitárta karjait hogy megölelhessen.Gyorsan viszonoztam ölelését majd komolyra fogtam a szót.
-Anya beszélnünk kell!Nagyon komoly dolgokról!Ma le akartak tartóztatni azért mert bankot raboltam .Aztán amikor mentegetőzni kezdtem hogy nem én voltam,akkor derült ki hogy összetévesztettek Ashleyvel!Anya miért nem mondtad hogy van egy ikertesóm?-fakadtam sírva.
-Úristen!Kicsim ne haragudj de már nagyon régen történt.Amikor várandós voltam veletek megfenyegette a családunkat egy nő.Neki nem lehetett gyereke és tudta hogy nekünk ikreink lesznek.Szóval azt mondta hogy ha nem adjuk oda neki valamelyikőtöket akkor el fog rabolni mindkettőtöket és megöl titeket.-itt már anyánál is elszakadt a cérna.A sírástól alig tudta kibökni azokat a szörnyű szavakat.

-És ti képesek voltatok odaadni neki a saját gyereketeket?!Nektek elment az eszetek?Istenem ma mindenki megőrölt.De miért nem szóltatok a rendőrségnek?
-Mert tudtuk hogy bosszút állna és ha kiszabadulna a börtönből akkor nem hagyná békén a családunkat.
-Komolyan mondom nem hiszem el hogy képesek voltatok ezt megtenni.-zokogtam keservesen.
- Azért nem mondtuk apáddal mert tudtuk hogy nagyot csalódnál bennünk.
-Mi ez a nagy ordítozás?-jött le Jason a földszintre.Már pizsamában volt ,szerintem fel is ébresztettük.Éreztem hogy most jobb ha abbahagyjuk ezt a beszélgetést mert fel fogom pofozni a saját anyám.Legszívesebben megtettem volna ,annyira fájt amit velünk tett.
-Majd a mi gondoskodó anyukánk elmagyarázza.-néztem kisírt szemekkel Jasonre ,aztán anyára.-Remélem tudod hogy így sokkal nagyobbat csalódtam.Nem akarlak többet látni ,se téged se apát.-mondtam majd kiviharoztam a házból.Jól becsaptam magam mögött az ajtót. Amikor átértem Justinékhoz láttam hogy ők még a nappaliban vannak.Odamentem hozzájuk ,már csak abban bíztam hogy Pattie és Jus mellett le tudok majd nyugodni.De természetesen nem így lett.Az amúgy is szörnyű napom ,még szörnyűbb lett.Amikor leültem a barátom mellé a kanapéra hogy elmeséljem neki a történteket furcsa kérdést tett fel.

-Szívem miért írtad ki a twitteredre hogy utálsz engem?-fordította oda a lap-topját hozzám .És igaza volt , a twitter profilom valóban olyan kiírásokkal volt tele hogy utállak Justin.Lehetne ennél rosszabb ez a nap?Tettem fel magamban a nagy kérdést...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése