NEM RÉSZ!!That should be me:)

Sziasztok!Készültem nektek egy kis extrával az új részen kívül.Igaz ez csak egy kis egyszerű videó amit az otthoni alagsorban készítettem.De ha tetszeni fog nektek akkor tehetek még fel normálisat amit rendesen megcsinálok.Szóval a lényeg hogy én éneklek ,természetesen JB-t. That should be me.Tőlem nektek!Remélem mindenkinek tetszeni fog!:)<3

17.rész Rollercoaster

Justin szemszöge:
-Imádom az ilyen estéket amikor csak ketten vagyunk.-léptem oda Aubrey mögé aki éppen a vacsoránkat készítette.Kezeimet derekára helyeztem,majd apró csókokkal kényeztetni kezdtem a nyakát.

-Nem gondolod hogy most olyanok vagyunk mint ha házasok lennénk?-mosolyodott el.
-Hát ha házasok lennénk most azt suttognám a füledbe hogy :"Nekem van a legtökéletesebb feleségem a világon..."
-Az én tökéletes 'férjem' kinyithatná az ajtót mert már vagy 2 perce csönget valaki.-nevetett fel.Ha nem szól biztos hogy meg sem hallom a hangot ,annyira másra koncentráltam.
-Ezt nem hiszem el hogy még itt sem lehetünk nyugodtan.-sétáltam dühöngve az bejárati ajtóhoz.Amikor kinyitottam az ajtót  egy pillanatra elakadt a lélegzetem .Két rendőr állt az ajtónk előtt.Ez már rosszul kezdődik ,gondoltam magamba de próbáltam nyugodt maradni.
-Valami probléma van biztosúr?
-Ashley Haddsont keressük.Több szemtanú is azt mondta hogy tegnap magával látták.
-Ez valami tévedés lesz az én barátnőmet Aubrey Haddsonnak hívják.Nem tudok róla hogy lenne második neve.De mindjárt ide hívom.
Aubrey szemszöge:
-Gyere ide egy kicsit drágám!Neked van második neved?-nézett rám értetlenül miközben felé lépkedtem.Megállt bennem az ütő amikor megláttam a rendőröket ,de Justinon is láttam hogy nagyon ideges.
-Jó napot!Nem nincsen.Miért lennie kellene?!-értetlenkedtem.
-Ő az.Tegyék a hátuk mögé a kezeiket.-kiáltott fel az egyik rendőr tiszt aztán elővette a pisztolyát  és rám szegezte.
-Ez valami tévedés lesz.Az én nevem Aubrey.-habogtam ,de azért követtem a rendőr utasításait.Justin is így tett ,a levegőben szinte érezni lehetett a feszültséget és Jus arckifejezésén is látni lehetett hogy nem sok kell már ahhoz hogy elboruljon az agya.
-Mi ez az egész őrültség?Tegyék már le azt a rohadt fegyvert és magyarázzák el hogy mi folyik itt.-kiáltott fel.
-Az folyik itt hogy elfogató parancsot kaptunk a barátnője ellen.Hat államban körözik súlyos testi sértésért,gyermekrablásért és pár napja egy bankot is kirabolt itt Los Angelesben.Most pedig bevisszük a rendőrségre.-mondta a másik rendőr majd elővett egy bilincset és felém indult.
-Hogy mi?Hát maguk nem normálisak.-ugrott elém Justin védelmezően.-Ez nevetséges.Nem viszik sehova.Ma reggel jött ki a kórházból,érelmérgezést kapott.Hogy rabolhatott volna bankot?
-És ezt bizonyítani is tudja uram?
-Természetesen.Aubrey menj kicsim és hozd ide a papírokat amiket a kórházban kaptál.-mondta Justin.Persze hogy a táskám legmélyebb zugába voltam elrejtve azok a hülye papírok így a keresésük eltartott egy kis ideig.
-Itt vannak.-adtam oda a papírokat.Azután Justin mellé mentem és szorosan belekapaszkodtam a karjába.Látta rajtam az aggodalmat,nyugtatás ként adott a homlokomra egy puszit .-Nem lesz semmi baj drágám.Majd én lerendezem.-húzta apró mosolyra az ajkát.Miután.alaposan átnézték a leleteimet így szólt az egyik:
-Nos maga valóban nem Ashley Haddson.Tud róla hogy magának van egy ikertestvére?-nézett rám mindenki kérdően.Még Justin is úgy nézett rám mintha nem tudná a kérdésre a választ.
-Micsoda?Arról biztosan tudnék.Az öcsémen kívül nincsen más testvérem.
-Nagyon is téved.Ashley minden adata megegyezik az Önével,a lakhelyet kivéve.Ezek szerint az ikertestvérét adoptálták.Nagyon sajnáljuk hogy zavartuk magukat,már megyünk is.-adta vissza a kezembe a papírokat.
-Biztosúr!-kiáltottam a rendőr után .-Értesítene kérem ha előkerül Ashely?
-Természetesen Ms Haddson!Majd értesítjük Önt.Viszont látásra!És még egyszer elnézést a zavarásért.
-Ezt nem hiszem el.Pakolj Justin ,megyünk haza.-nagyot csalódtam.Éreztem ahogy a testem minden egyes porcikáját elönti a düh.
-Biztos vagy benne hogy most haza kellene mennünk ?Nem kellene még pihenned?
-Mondd!Hogy tudnék így pihenni?Muszáj beszélnem anyával és ez nem telefon téma.
-Rendben!Akkor gyorsan felhívom anyát,összepakolunk és már mehetünk is.
-Mi a baj drágám?Miért jöttetek haza?Nem éreztétek jól magatokat?-kérdezősködött Pattie amikor berontottunk a nappaliba Justinnal.
-De nagyon jó volt.Egészen addig amíg egy rendőrtől meg nem tudtam hogy van egy ikertestvérem.Hol van anya ?Azonnal beszélnem kell vele!-idegeskedtem.
-Nyugalom kicsim!A másik házban van azt hiszem valami süteményt süt nektek,mivel úgy tudta hogy holnap jöttök haza.
-Én is azt hittem.-mondtam majd kirohantam a hátsó ajtón.Justin tudta hogy vitatkozni fogunk anyával ,így inkább nem jött utánam.Nem is bántam,ezt most egyedül kell elintéznem.
-Szia drágám!Mi a helyzet?Mondta Pattie hogy hazajöttök ,de azt nem mondta miért.-ahogy közelebb lépkedtem anyához kitárta karjait hogy megölelhessen.Gyorsan viszonoztam ölelését majd komolyra fogtam a szót.
-Anya beszélnünk kell!Nagyon komoly dolgokról!Ma le akartak tartóztatni azért mert bankot raboltam .Aztán amikor mentegetőzni kezdtem hogy nem én voltam,akkor derült ki hogy összetévesztettek Ashleyvel!Anya miért nem mondtad hogy van egy ikertesóm?-fakadtam sírva.
-Úristen!Kicsim ne haragudj de már nagyon régen történt.Amikor várandós voltam veletek megfenyegette a családunkat egy nő.Neki nem lehetett gyereke és tudta hogy nekünk ikreink lesznek.Szóval azt mondta hogy ha nem adjuk oda neki valamelyikőtöket akkor el fog rabolni mindkettőtöket és megöl titeket.-itt már anyánál is elszakadt a cérna.A sírástól alig tudta kibökni azokat a szörnyű szavakat.
-És ti képesek voltatok odaadni neki a saját gyereketeket?!Nektek elment az eszetek?Istenem ma mindenki megőrölt.De miért nem szóltatok a rendőrségnek?
-Mert tudtuk hogy bosszút állna és ha kiszabadulna a börtönből akkor nem hagyná békén a családunkat.
-Komolyan mondom nem hiszem el hogy képesek voltatok ezt megtenni.-zokogtam keservesen.
- Azért nem mondtuk apáddal mert tudtuk hogy nagyot csalódnál bennünk.
-Mi ez a nagy ordítozás?-jött le Jason a földszintre.Már pizsamában volt ,szerintem fel is ébresztettük.Éreztem hogy most jobb ha abbahagyjuk ezt a beszélgetést mert fel fogom pofozni a saját anyám.Legszívesebben megtettem volna ,annyira fájt amit velünk tett.
-Majd a mi gondoskodó anyukánk elmagyarázza.-néztem kisírt szemekkel Jasonre ,aztán anyára.-Remélem tudod hogy így sokkal nagyobbat csalódtam.Nem akarlak többet látni ,se téged se apát.-mondtam majd kiviharoztam a házból.Jól becsaptam magam mögött az ajtót. Amikor átértem Justinékhoz láttam hogy ők még a nappaliban vannak.Odamentem hozzájuk ,már csak abban bíztam hogy Pattie és Jus mellett le tudok majd nyugodni.De természetesen nem így lett.Az amúgy is szörnyű napom ,még szörnyűbb lett.Amikor leültem a barátom mellé a kanapéra hogy elmeséljem neki a történteket furcsa kérdést tett fel.
-Szívem miért írtad ki a twitteredre hogy utálsz engem?-fordította oda a lap-topját hozzám .És igaza volt , a twitter profilom valóban olyan kiírásokkal volt tele hogy utállak Justin.Lehetne ennél rosszabb ez a nap?Tettem fel magamban a nagy kérdést...

16.rész Stuck in the moment

-Egy pillanatra tűnök el és máris butaságot csinálsz?!Mondtam hogy ne próbálj meg erőlködni ,majd én beviszem a bőröndöket...-léptem Aby mögé.Nagyon féltettem ,de azt hiszem a történtek után ez nem meglepő.Anya reggel felhívott telefonon és mondta hogy Scooter odaadja nekünk a csendes kis tengerparti házát 2 napra.Itt kicsit kettesben tudunk majd lenni és reméljük minden visszatér majd a régi kerékvágásba.Természetesen minden erőmmel azon voltam hogy segítsek Aubreynak visszahozni a régi emlékeket.Ebben segítségemre voltak a telefonomon lévő képek és a közös videóink.
-Justin teljesen jól érzem magam ,az orvos is megmondta hogy már meggyógyultam.A kismamákat szokták így pátyolgatni.-fordult nevetve hozzám.
-Nos lehet hogy nem vagy kismama de az én barátnőm vagy ,és ez nem a barátnők feladata.Arról nem is beszélve hogy ma reggel jöttél ki a kórházból.-kaptam fel az ölembe ,majd felcipeltem a lépcsőkön át az emeletre ahol a hálószobánk volt.
-Öhm együtt fogunk aludni?-sütötte le a fejét miután letettem az ágyra.
-Igen.Persze csak ha nem gond,mert aludhatok a kanapén is ha gondolod.Igaz hogy csak akkor tudok elaludni ha mellettem vagy ,de túlélem.
-Nem ,nem azért kérdeztem .Persze nyugodtan aludj mellettem,de remélem nem horkolsz,mert akkor tényleg a kanapén fogsz aludni.
-Nem tudom.Eddig még nem panaszkodtál ,pedig nem egyszer aludtunk már együtt.Na maradj itt ,ne csinálj semmit,mindjárt hozom a többi cuccot is.
Nem véletlen figyelmeztettem Aubreyt hogy ne csináljon semmit ,attól függetlenül hogy már egész jól van az orvos pihenést javasolt neki.Majd én gondoskodok arról hogy fel se keljen az ágyból.Két perc sem telt el míg a cuccokkal visszatértem a szobába.
-Aubrey!Hol vagy?Nem megmondtam hogy ne menj sehová?!-üvöltöttem.
-Nyugalom Biebs!Idelent vagyok ,csak gondoltam körülnézek hogy mit tudunk majd csinálni a házban.-mosolygott miközben felé lépkedtem.
-Ne félj nem fogsz unatkozni,majd gondoskodunk róla.-kacsintottam rá,majd kezem a derekára vezettem.Mire ő mosolyogva megrázta a fejét.
-Azt rögtön gondoltam.Amúgy te voltál már ebben a házban?Nagyon király odalent van egy hatalmas medence ,szauna és még sorolhatnám.Ki kell próbálnunk őket.-még mindig mosolygott ,azt hiszem hogy ez a gyönyörű mosoly már soha sem fog eltűnni az arcáról,de nem is bánom.Ez volt most a legfontosabb dolog a számomra ,hogy a barátnőm boldog ,így én is az vagyok.Hihetetlenül nehéz volt kibírnom hogy ne csókoljam meg ,pedig annyira szerettem volna.Nem tudtam hogy mennyi időt kell még várnom.Talán egy napot ,egy órát vagy egy hetet ,de nem számított az idő.Akár egy hónapot is képes lettem volna várni rá.Nehezen de biztos hogy kibírtam volna.
-Mindent ki fogunk próbálni ,de először lemegyünk a partra úgyhogy menj és öltözz át édes.
-Átöltöznék de tudod az emeleten van a fürdőruhám és még csak most jöttem ki a kórházból szóval...
-Áh értem szóval vigyelek fel.Hm hát nem is tudom...
-Akkor mindegy ,fel megyek én egyedül is.-fonta keresztbe a karjait mint egy durcás kislány majd elsétált mellettem.
-Arról szó sem lehet.Csak vicceltem kicsim.-simítottam ki arcából gyönyörű barna haját,majd megfogtam a kezét és felkaptam az ölembe.
Aubrey szemszöge:
-Reméltem is.-mondtam majd vállára hajtottam a fejem.Justinnak feltűnően jó illata volt ,egy pillanat alatt magával ragadott.Szerintem észre is vette hogy egyre szaporábban veszem a levegőt ,mert mikor megérkeztünk a szobába így szólt.
-Nos itt vagyunk ,de maradhatsz még a karjaimban ha ennyire tetszik.-mosolygott rám ,majd szemeimbe nézett.Annyira közel volt hozzám,tényleg tetszett ez a helyzet,de nem tarthat egész nap a karjaiban szóval nyomtam egy kis puszit a nyakára és kimásztam szorító öleléséből.
-Majd később,de most megyek és átöltözök a fürdőszobában.De tudod oda nem muszáj elkísérned.-mosolyogtam rá majd megindultam a cuccokkal a fürdőbe.Gyorsan átöltöztem majd visszamentem a szobába hogy egy táskába bepakoljam a naptejet és a többi fontos dolgot.Amikor beléptem a szobába Justin állt előttem egy szál semmiben,azzal a mozdulattal ki is mentem az ajtón amin az előbb beléptem.
-Justin miért nem zárod magadra az ajtót ha öltözöl?!-kiáltottam neki.Tuti direkt csinálta.
-Elfelejtettem na.Miért ugye nem vagy szégyenlős?-kintre lehetett hallani hangos nevetését.Amíg én elég kínosnak találtam a helyzetet, neki nagyon is tetszett.
-Hát nem de erre nem számítottam.-csuklott el a hangom.
-Semmi baj Aby.Nem kell emiatt paráznod.Megláttál és akkor mi van?Egyébként már bejöhetsz.-lépett ki az ajtón majd puszit nyomott a homlokomra.Igazából nem is azt találtam kínosnak hogy rányitottam.Egyszerűen csak rossz hogy nem emlékszek a dolgokra ,így nem tudom hogy min vagyunk már túl és min nem.Így hogy nem ismerem a határokat inkább csak tartózkodok.
-Visszük a fényképezőgépemet is oké?-néztem rá Jusra.
-Ilyen jó ötleteid is csak neked lehetnek édes.De most már induljunk.-fogta meg a kezem és vonszolni kezdett.
 -Ez gyönyörű.-néztem rá a mellettem álló Justinra aki szintén a tengerpartot csodálta.
-Köszönöm ,sokan mondták már.-röhögött hangosan.
-Öhm te is az vagy de én most éppen a tengerpartról beszéltem drágám.-mondtam miközben leterítettem a törülközőket a forró homokra.
-Lehet hogy arról beszéltél de közben rám gondoltál.
-Te aztán nem szenvedsz önbizalom hiányban.-mosolyogtam rá ,majd egy epret adtam a szájába amit az imént vettem ki a kosárból.
-Majdnem olyan édes mint te.-mondta majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Tudod Justin annyira furcsa hogy alig emlékszek a dolgokra ,de azt mégsem felejtettem el hogy mennyire szerelmes vagyok beléd.-mondtam miközben belefeküdtem a mellettem ülő Justin ölébe.
-Ezt most komolyan mondtad?-nézett rám tátott szájjal.
-Persze hogy komolyan mondtam.De ne vágj már ilyen képet,mert megijesztesz.
-Ja bocsi csak meglepődtem.Nagyon örülök hogy így érzel kicsim,ez nagyon sokat jelent nekem.
-Miért lepődtél meg?
-Nem gondoltam hogy valaha is ugyanúgy fogsz érezni irántam mint az emlékezet kiesés előtt.
-Most komolyan Justin téged nem lehet nem szeretni,ha nem lenne itt ez az érzés akkor is beléd szerettem volna.Ebben biztos vagyok.-kulcsoltam össze kezeinket mellkasomon.
-Lehet ,nem tudom.A lényeg hogy ennél jobban nem is alakulhatnának a dolgok.Tudod mindig boldoggá teszel!Csupán a jelenléted,a mosolyod,az érintésed mindig magával tud ragadni és...
-És ez minden egyes alkalommal így van amikor látlak.-szakítottam félbe mondatát.
-Pontosan.Erről jut eszembe.Igaz a szülinapodon akartam megkérdezni,de mivel közbe jöttek a dolgok így nem volt alkalmam.
-Na mondd már Justin!-sürgettem.Bár reméltem hogy nem a kezemet fogja megkérni mert szeretem de még elég korainak tartanám.
-Hát tudom hogy milyen gyönyörűen énekelsz.Szóval elénekelnél velem egy közös dalt?
-Mármint egy olyan dalt ami rendesen benne lenne egy albumodban?-lepődtem meg.Nem erre számítottam.-De mit szólnának a rajongók?És Scooter?
-Scoo miatt ne aggódj,vele már meg van beszélve és szerinte nagyon jó ötlet.A rajongók is imádni fogják ,legalábbis azok a rajongók akiknek az számít hogy boldog legyek.A többi pedig egy idő után lenyugszik.Nem is az a lényeg ,engem nagyon boldoggá tennél ha elvállalnád.-nézett le rám nagy boci szemekkel.Ha akartam volna akkor sem tudtam volna nemet mondani.
-Jól van legyen.De erről még később beszélünk.Most viszont menjünk fürödni ha már le jöttünk a tengerpartra. -nyomtam egy nagy puszit az arcára majd húzni kezdtem a víz felé.
Rengeteg képet csináltunk egymásról .Justin ki  is szúrt magának egy képet amire azt mondta hogy mostantól az lesz a kedvenc képe kettőnkről.Kijelentette hogy majd a gyerekeinknek is ezt a képet fogja mutogatni mert ezen tökéletesen látszik hogy mennyire szeretjük egymást.Annyira aranyos volt amikor erről beszélt,nagyon bele tudta élni magát ezekbe a dolgokba.Pedig annyira messze vagyunk még attól hogy közös babánk legyen.
-Szóval szeretsz engem!?-húzott oda Justin magához.A derekamon kulcsolta össze kezeit ,így tudtam hogy most egy darabig nem fogok szabadulni szorító öleléséből.Nem is szerettem volna,kihasználva az alkalmat először beleolvadtam gyönyörű karamell szemeibe.
-Mindennél jobban.-suttogtam ,ezután tökéletes ajkaira koncentráltam.Arra vártam hogy megcsókoljon,de nem így tett.Pedig annyira közel volt ,leheletét szinte ajkaimon éreztem.Pillanatokkal később is egymás tekintetébe merülve álltunk a vízben.
-Csókolj már meg!-suttogtam ajkaira ,mire ő nem tétovázott.Lehunytam szemeim és semmi másra nem koncentráltam ,csak a tökéletes pillanatra amikor ajkaink újra egymásra találtak. 

15.rész Be Alright

Már több óra eltelt azóta hogy behoztuk Aubreyt a kórházba.Kimondhatatlanul aggódtam a barátnőmért akit annyira szeretek.Az orvosi eredményekre várva ,rengeteg gondolat megfordult a fejemben.Többek között az is hogy lehet hogy annyira megviselte Abyt a Selenás ügy hogy így jött ki rajta.Ezután ez a gondolat nem tűnt el a fejemből bármennyire szerettem volna.Csak arra tudtam gondolni hogy én vagyok a hibás.Most bármit adnék azért hogy tényleg minden olyan tökéletes legyen mint napokkal ezelőtt.Egy pillanatra sem mozdultam el az ágya mellől,fejemet hasára hajtottam rá,így egyszerre láthattam az arcát és érezhettem a szívdobogását.Kezeimet összefontam az övéivel ,megfogadva magamnak hogy soha többé nem engedem el azt.Kicsit álmos voltam de szemeimet egy pillanatra sem vettem le békésen alvó barátnőmről.
-Mr.Bieber!Megvannak az eredmények.-rontott be a szobába az orvos.
-Kérem mondja azt hogy jól van.
-Annál is jobban.Ne aggódjon kérem.Kiderült hogy csak egy kis ételmérgezés és holnap reggel már haza is mehet.-hatalmas kő esett le a szívemről amikor a doki közölte velem a jó híreket.
-Köszönöm Doktor úr.Nagyon hálásak vagyunk.
-Nincs miért hálásnak lennie!Ez a munkám.De most mennem kell,majd később visszajövök megnézni hogy hogyan javul a beteg.-mosolyodott el majd kilépett az ajtón.Pár perc múlva azonban megérkeztek a többiek.Még nem tudtak az imént kiderült eredményekről ,így mindenki nagyon ideges volt.Főleg Caroline hiszen a lányáról van szó és mindenki azt hitte hogy komoly a baj.Tudtam hogy ha nem mondom el neki a jó hírt akkor sírásba fog kezdeni.
-Figyeljetek!-suttogtam halkan,mert az én drága Aubreym még mindig aludt.-Az imént járt itt az orvos az eredményekkel és azt mondta hogy nem kell aggódnunk.Holnap reggel már haza is jöhet a kórházból.Elvileg csak egy kis ételmérgezést kapott Bostonban.
-Hála az égnek.-szólalt meg először Caroline majd leült velem szembe az ágy másik oldalához ,így ő is közel lehetett lányához.Anyán is látni lehetett hogy megkönnyebbült a jó hír hallatán.Ezek után már értem kezdett aggódni.Folyton azt kérdezgette hogy nem e vagyok éhes.Talán kicsit az voltam ,de egy ilyen nap után nem tudtam a kajára gondolni.Csak arra vártam hogy felébredjen Aubrey,képtelen lettem volna bármi mást tenni.
**Pár óra múlva**
A hosszú várakozás elég fárasztó volt így ismét elaludtam,mondjuk nem mondanám alvásnak csak olyan félálom félének,mert mindent hallottam ami körülöttem történt a szobában.Később Aby szólalt meg rekedtes hangon.Erre már én is felkaptam a fejem.
-Justin miért fekszel rajtam?-kacarászott.-És miért vagyok itt?
-Reggel összeestél a nappaliban,miközben a szülinapodat ünnepeltük.Nem emlékszel kicsim?-kérdeztem ,majd odahajoltam hozzá hogy végre megpuszilgassam.
-Hé most miért puszilgatsz?És mi az hogy kicsim?Elárulná valaki hogy mi ez az egész?-nézett rá kétségbe esetten a többiekre.
-Ételmérgezést kaptál amikor Bostonban voltál Carrienél.Reggel a szülinapodat ünnepeltük és egyszer csak összeestél,ezért vagy kórházban szívem.Justin el sem mozdult mellőled.-simította meg arcát Caroline.
-Ja értem már.-mondta majd rám nézett.-Köszi hogy ilyen jó barát vagy Justin.-mosolygott rám.
Én rögtön lefagytam.Mi az hogy jó barát vagyok?!Ember én nem a barátod vagyok hanem a szerelmed!Üvöltöttem volna legszívesebben torkom szakadtából,de próbáltam higgadtan kezelni a helyzetet.Nem csak én vettem észre hogy valami itt nincs rendben ugyanis Caroline odament anyához és ha jól hallottam azt súgta a fülébe hogy menjen el az orvosért.Na ezt én is jó ötletnek tartottam és reméltem hogy ez csak valami rossz vicc.Nem telt el sok idő az orvos érkezéséig.Megkért minket hogy menjünk ki a teremből hogy meg tudja vizsgálni Aubreyt.
-Mindjárt visszajövünk...-mosolyogtam rá erőltetetten.Majd puszit nyomtam az arcára ,jelezve neki hogy minden rendben lesz.Szívem szerint vadul megcsókoltam volna de féltem hogy ismét ellökne magától mint az imént tette.Szerencsémre a puszit azt nem utasította vissza ,sőt mielőtt kiléptünk az ajtó ő is puszit dobott utánam.Az hogy nem lehettünk bent a teremben eléggé felhúzta az agyam.Ilyen baromságot.Minden áron szerettem volna tudni hogy mi zajlik odabent így az ajtónál maradtam hogy hallgatózhassak.Csak pár mondatot sikerült elkapnom amiket a doki kérdezett.Megkérdezte tőle hogy hogy érzi magát és azt is hogy mire emlékszik utoljára.Aby nagyon halkan beszélhetett mert a választ sajnos már nem hallottam.Kezdtem aggódni,már több mint 20 perce bent van az orvos.
-Bejönnének kérem?-nyitotta ki résnyire az ajtót.Mindenki azonnal megindult befelé.
-Nos?-kérdeztem idegesen a doktortól.
-Találtam hátul a fején egy dudort ,valószínűleg beverhette a fejét amikor elájult.Tudják nagyon mázlisták ,mert úgy látom hogy ez az emlékezet kiesés sem komoly.Két napon maximum egy héten belül vissza kell térnie az emlékezetének.-miután mindenkit megnyugtatott az orvos ,a többiek elmentek én pedig ott maradtam Abyvel a kórházban.Nagyon reménykedtem benne hogy estére már mindenre emlékezni fog.Szerettem volna hozzábújni,apró csókokat lehelni ajkaira egyszerűen csak kényeztetni őt .Utálom ezt a helyzetet,komolyan mondom ezek után biztos vagyok benne hogy egy percet sem lehetünk külön egymástól ,mert annak nem lesz jó vége.Azt már biztosra tudtam hogy mire nem emlékszik de ezután faggatni kezdtem ,mivel a régi baráti viszony még mindig megvolt köztünk.Az a kapcsolat ami már a legelső találkozásunknál kialakult.Azt mondta az az utolsó emléke hogy beköltöztek hozzánk a házba.Azt hittem kínos lesz így a vele töltött idő,de nem így alakult.Igaz csak barátként de remekül éreztük magunkat.Próbáltam beletörődni a kialakult helyzetbe és nem elégedetlenkedni.Egyszerűen csak örültem annak hogy nem valami súlyos betegséget kapott el és élveztem minden egyes pillanatot amit együtt töltöttünk.
-Justin kérhetek tőled egy szívességet?-nézett rám gyönyörű szemeivel és az az apró mosoly még mindig nem tűnt el az arcáról.
-Bármit amit csak szeretnél ki....-kicsim ,mondtam ki majdnem hangosan , tudtam hogy most még nem szabadna ezt mondanom ,de mindig megfeledkezek róla.Nekem ez már annyira természetes ,nem tudom őt átlagos emberként kezelni.
-Mesélnél nekem arról hogy mi történt miután beköltöztünk a házba?Előtte mindenre emlékszek ,de a többire sajnos nem.Nagyon szeretném tudni hogy hogyan alakultak a dolgok.-mondta csendesen ,majd felém nyújtotta a kezét.Hirtelen úgy éreztem magam mintha az első randinkon lennénk.Annyira örültem annak hogy szeretne mindent tudni rólunk ,a kapcsolatunkról.Ez fontos volt nekem ,de ezek szerint neki is az.Nem bírtam ki hogy ne mosolyogjam el magam ,annyira édes volt.
-Nagyon szívesen mesélek neked róla .Tudod életem legszebb pillanatait éltem át veled.Amikor először találkozunk rögtön észrevettem mennyire különleges vagy és gyönyörű.Aztán később arra is rájöttem hogy mennyire tehetséges vagy ,de ez egy elég vicces sztori.-nevettem fel hangosan ,mert visszaemlékeztem azokra a pillanatokra.
-Na mondd már!Ez így nem jó hogy nem tudom min röhögsz!-sürgetett.
-Hát az úgy volt hogy én odalent játszottam az öcséddel a nappaliban ,te pedig addig elmentél fürödni.Mivel azt hitted hogy senki sem hall téged ,elég hangosan énekelté.De tudod miután abbahagytuk Jasonnel a játékot én felsiettem hozzád az emeletre így hát meghallottam amikor énekeltél.Tudod elfelejtetted bezárni az ajtót és beosontam a fürdőszobába.Az az este is megerősítette bennem azt hogy mennyire tökéletes vagy.Szinte megőrjítettél amikor nem akartad felvenni azt a gyönyörű szép pizsamát amit a szobádból hoztam neked.
-Ja igen arra a pizsamára gondolsz ami olyan "sokat" takar.Nem is nevezném pizsamának.-nevetett.
-Senki sem mondta hogy sokat takar,pont azért tetszett.-pimaszkodtam.
-Na miket meg nem tudok rólad!Pedig én azt hittem hogy te jó kisfiú vagy ,de azt hiszem tévedtem.
-Tudod a látszat néha csal ,de csak melletted vagyok rossz fiú.-kacsintottam rá.
-Remélem is!-mondta majd közel húzott magához.Megint sikerült meglepnie ,azt hittem hogy  nehéz dolog lesz újra vissza hódítani,de szerencsére annak ellenére hogy nem emlékszik rám még ugyanúgy akar engem.-Nem kényelmetlen azon a széken ülni egész nap?Nyugodtan feküdj mellém ,nem foglak elzavarni.-paskolta meg maga mellett a helyet mosolyogva.Természetesen nem ellenkeztem vele,bebújtam mellé az ágyba és szorosan átöleltem.Dúdolni kezdtem a dalt amit neki írtam ,azt a dalt aminek a kapcsolatunk köszönhető volt.Hirtelen megfeledkeztünk arról hogy hol is vagyunk , a közöttünk szikrázó levegő eltüntetett minden komorságot ami betöltötte a szobát.Egy dologban biztos voltam ,mégpedig abban hogy egy ilyen lánnyal az oldalamon történhet bármi ,mi mindent átvészelünk együtt és minden rendben lesz...

14.rész Egy nem boldog szülinap!

Egyszerűen képtelen voltam elhinni azt amit hallottam.Hirtelen nem érdekeltek már az ajándékok ,egyetlen dolgot szerettem volna most,mégpedig egyedül lenni.Azonnal ledobtam az ajándékokkal teli kosarat a földre majd kirohantam a boltból.Egészen a közeli parkig futottam ,aztán ott megálltam hogy kipihenhessem magam és végiggondoljam a dolgokat.Bármennyire is szerettem volna ,nem tudtam arra gondolni hogy Justin nem bűnös.Az én szememben nagyon is az volt,nem azért mert találkozott Selenával.Hanem azért mert nem mondta el,pedig reggel felhívtam.Iszonyatosan dühös voltam Justinra,annyira tökéletes volt minden és furcsa módon mindig Selena rondít bele ebbe.Próbáltam gondolataimat a parkban játszó kisgyerekekre irányítani.De az előttem elsétáló szerelmespárok újra és újra eszembe juttatták Justint.Két nappal ezelőtt mi is ilyenek voltunk.Fogtuk egymás kezét szerelmesek voltunk vidámak és ez mindennél többet ért számunkra.Valahol mélyen legbelül tudtam hogy ezt is sikerül majd megbeszélnünk Justinnal...de most időre volt szükségem.Nem tudtam hogy pontosan mennyi időre.Egy óra,egy nap vagy egy hét?Majd meglátjuk ,de nem hiszem hogy sokáig tudnék rá haragudni.Már lassan egy órája ültem a parkban ,s én arra kaptam fel a fejem hogy csörög a telefonom.Carrie volt az.
-Merre vagy már ?Azt mondtad sietsz.-idegeskedett.
-Most indulok haza.Sietek.Majd otthon beszélünk.-mondtam majd leraktam a telefont.Igaz nem siettem ,de most már tényleg haza felé vettem az irányt.Bár Bostonban ez nem volt könnyű,de próbáltam a legeldugottabb ,legcsendesebb utcákon közlekedni,így kihasználva minden percet a gondolkodásra.Fél óra séta után értem oda barátnőmékhez ,ő már a házuk előtt várt rám.
-Hát az ajándékok hol vannak?-lepődött meg.
-Nem kap senki ajándékot.Menjünk be !Elmesélek mindent.-mondtam,majd kibontakoztam barátnőm szoros öleléséből és elindultunk befelé.
Carrieéknél teljesen úgy éreztem magam mintha otthon lennék.A konyhába érve Carrie anyukája fogadott minket.Már meg volt terítve az asztal és csak ránk várt hogy el tudjuk kezdeni az ebédet.
-Lányok ne menjetek sehová.Ennetek kell valamit!Főleg neked Aubrey hiszen a két órás repülő út alatt nem hiszem hogy sokat fogsz enni.-kiáltott utánunk.
-Nyugi anya mindjárt megyünk.Amúgy meg ismered Aubreyt.Tudod hogy semmi pénzért ki nem hagyná az ebédet amit te főztél.
-Az biztos.-nevettem el magam miközben leültünk az asztalhoz.A sajtkrémleves nagyon finom volt.Ez a kedvenc levesem azok közül amit Valerie Carrie anyukája csinál.
-Hm finomabb nem is lehetne.-néztem Valeriere.Nem hagyhattam ki hogy ne dicsérjem meg a finomságot amit alkotott.
-Ugyan drágám.Azért ne túlozzunk,de köszönöm.-mosolygott rám.
-Szóval mi is történt ami miatt nem vettél senkinek sem ajándékot?!-vont kérdőre Carrie.Reméltem hogy nem teszi fel ezt a kérdést,de nem azért mert nem szeretném elmondani neki.Hanem azért mert szerettem volna én magam is megfeledkezni róla erre a kis időre amíg itt vagyok.
-Ja.Hát hallottam valamit a boltban Justinról,ami nem tetszett így úgy döntöttem hogy nem kap ajándékot.Nem érdemli meg.
-Öhm erre gondolsz?Csapta elém Car a már ismerős újságot.Pontosan akkor hozta a postás amikor elmentél itthonról.Gondoltam hogy ha hazaérsz megmutatom .De úgy látom ezzel elkéstem.
-Olvastátok?Mit írnak a cikkben?Nem akarom elhinni hogy ez tényleg igaz.-szomorodtam el.
-Figyelj kicsim !Azok alapján amiket meséltél nekünk tudjuk hogy nagyon is jó srác.Szerintem csak összefutottak valahol és a fotósok egyből lekapták őket.Aztán a képhez kitalálak valami sztorit,amivel így sok pénzt keresnek.Mindenképpen meg kellene beszélned vele a dolgot.
-Egyet értek anyával.-bólogatott Car.
-Lehet igazatok van,de ezt már csak otthon fogok megbeszélni vele,mert ez nagyon nem telefon téma.Azért akkor is haragszok rá,de csak mert nem szólt róla semmit,pedig annyit beszéltünk.
-Hát ,abban biztos vagyok hogy nem fogsz tudni sokáig haragudni rá...maximum 2 órát adok.-vigyorgott Car.
-Ne is mondd.Próbálom majd egy darabig kerülni őt.
-Lányok ha készen vagytok menjetek pakolni.Egy óra múlva indul a géped  Aubrey.-mondta Valerie.
-Már megyünk is .-pattant fel a helyéről Car.Megfogta a kezem majd engem is vonszolni kezdett.A pakolás gyorsan ment,alig negyed óra alatt készen voltam ,így a hátralevő időmben Carrel beszélgettünk.
-Sajnálom hogy nem maradhatok tovább.De ne aggódj majd jövök még,nem szabadultok meg tőlem ilyen könnyen.-viccelődtem vele.
-A francba.-csóválta a fejét,mire mindketten elnevettük magunkat.
-Hiányozni fogsz nagyon Aby.
-Te is nekem Car,hívj ha bármi van.-öleletem át.Nem is tudom mi lenne velem nélküle.Mikor LA-be költöztünk majdnem megfeledkeztem róla hogy mennyire fontos is ez a barátság ami kettőnk között van.Tudtam hogy jelenleg Justin körül forog az életem ,s hogy mindennél fontosabb nekem.De utálnám magam ,ha emiatt menne tönkre a már évek óta tartó barátságunk Carrievel.Ez volt az amit semmiképpen sem szerettem volna hogy bekövetkezzen,pontosan ezért döntöttem úgy hogy hazajövök kicsit Bostonba.
-Hé Aby.Justin az.-nyújtotta oda nekem a telefont.
-Bocsi muszáj felvennem.-mondtam majd kisétáltam a teraszra.
-Szia Édesem.-szólt bele Jus a telefonba.
-Szia.5 perc múlva indulunk a repülőtérre ,szóval gyorsan mondd.-siettettem a beszélgetést.
-Mikor leszel LA-ben?
-Hm.Olyan 5 óra körül.-gondolkodtam el.
-Rendben.Anyukádékkal ott fogunk majd várni.Már mindenkinek nagyon hiányzol,de főleg nekem.-pimaszkodott és bár nem láttam őt szinte biztos voltam benne hogy elmosolyodott.
-Az jó.De most mennem kell,mert indulunk.Majd felhívlak ha megérkeztem a repülőtérre.Szia.-mondtam majd leraktam a telefont.Nem szerettem volna telefonban közölni vele hogy mindenről tudok,de az sem ment hogy úgy tegyek mintha semmi sem történt volna.Ezért próbáltam őt gyorsan lerázni.Lesz elég időm gondolkodni a repülőn.Állapítottam meg,miközben Carrievel levittük a cuccokat a kocsiba.
-később-
A repülőről kitűnően ráláttam a város egyes részeire,fel is ismertem néhányat :a gördeszkapályát ,a parkot.Gyerekkorunk nagy részét ezeken a helyeken töltöttük Carrel.Hirtelen emlékek tömkelege jelent meg a fejemben.Nagyon szeretném egyszer megmutatni Justinnak Boston...
Mikor elhagytam a repülőgépet megjelentek azok a pillangók a gyomromban amik akkor vannak jelen ha Justin mellett vagyok.Természetesen a pillangók jelenlétének most is Jus volt az oka.A pillangókon kívül azonban mást is éreztem.Kénytelen voltam megállni pár pillanatra ,annyira szédültem.De szerencsére pár perc után ez elmúlt így gyorsan elindultam hogy megkeressem a többieket.Nem volt nehéz dolgom.Kennyt akár százezer ember közül is felismertem volna .Hozzá képest mindenki apró hangyának tűnt.Gyors futásba kezdtem,amikor azonban közelebb értem láttam hogy Justin nincs ott a többiekkel.Egy egész csapat ember várt ott rám.Anya,Jason,Pattie,Scooter,Kenny ,tehát mindenki kivéve Justin.
-Jus hol van?-kérdeztem miután mindenkit alaposan megölelgettem.
-Ne aggódj drágám.A parkolóban van a kocsiban.Ideges volt mert a rajongók miatt ne szállhatott ki a kocsiból.Már alig várja hogy láthasson..-mosolygott rám Pattie.Hát még én.Gondoltam magamban.
Az út az autóig rövidebb volt mint hittem,mivel Kenny cipelte a cuccom ,nekem csak annyi dolgom volt hogy beszáljak a hátsó ülésre Justin és a többiek mellé.Igen valahogy sejtettem hogy a kocsi alatt ők a limuzint értik,de ennyi ember nem is jöhetett volna mással.
-Azt hittem már soha nem érsz ide.Hihetetlenül hiányoztál.-vigyorgott rám miközben karjaimat összefontam az övéivel.Nyomtam egy puszit a szájára majd fejem vállára hajtottam.
-Ebben biztos lehetsz Aby.Egész nap ott nyávogott nekem a konyhában hogy ő már ezt nem bírja tovább.-nevetett Pattie.
-Bizony.Már nagyon idegesítő voltál haver.-tette hozzá Jason de már mindenki röhögött.A hazafelé úton mindenki engem kérdezgetett ,hogy milyen volt és mit csináltam.Mivel a többiek semmiről nem tudtak,próbáltam olyan lenni mint bármikor máskor.Minden egyes kérdésre válaszoltam.
-Légyszi most egyedül hagynál,nagyon fáradt vagyok.-néztem rá Justinra.
-Micsoda?Azt hittem nálam alszol,mindig ott szoktál.-lepődött meg majd leült mellém az ágyra.Utálok haragudni rá,legszívesebben azt mondtam volna neki hogy persze hogy nála alszok,de nem engedhettem meg magamnak hogy ennyire könnyen megbocsájtsak neki.
-Most nem...-mondtam majd elfordítottam az arcom a vele ellentétes irányba.
-Mi a baj kicsim?Olyan fura vagy amióta hazajöttél...-fordította vissza az arcom ,majd gyönyörű szemeit az enyéimbe fúrta.Remélve hogy őszinte választ adok neki.
-Nem hiszem el Justin.Hihetetlen hogy egy újságból kellett megtudom...és nem tőled.Tudod ezt nem vártam.-mondtam majd eltakartam az arcom ,mert éreztem hogy nem fogom sokáig bírni könycseppek nélkül.
-Mit azt hogy Selenával mi történt?-nevetett fel.Legszivesebben felképeltem volna.Mit nevet?Én itt szenvedek ő meg ki nevet engem.
-Szerintem nagyon nem vicces.-fontam össze karjaimat pontosan úgy mint a durcás kisgyerekek szokták.
-Igazad van.Bocsánat.De szerintem félre értetted a dolgokat édesem.-nézett rám.-Nem volt semmi köztünk.Beszökött a kocsimba hogy ne lássák meg a rajongók majd visszaadott egy füzetet amit régen ott hagytam náluk.Aztán gyorsan haza szaladtunk vele mert nem volt aki hazavigye...Ennyi,semmi több kicsim.Hidd el.-nyomott puszit a homlokomra.
-Nem azért haragszom Rád mert találkoztál vele.Bízom benned,tudom hogy nem csinálnál semmi olyat amit nem kellene.Azért haragszom mert nem szóltál róla...
-Egyszerűen nem találtam fontosnak,annyira nem jelentett nekem semmit.De ezt Kenny is bebizonyíthatja...-bújt hozzám.
-Majd holnap megbeszéljük Justin.De tényleg nagyon fáradt vagyok kérlek menj el.
-De ugye holnap velem alszol?
-Majd meglátjuk.-mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára és elindultam a fürdőbe hogy letusoljak...
Justin szemszöge:
Nem hiszem el hogy így lerázott Aby.Egyszerűen imádom őt,szerettem volna a szülinapja előtt csodálatos estét szerezni neki,de ezt elrontottam.Utólag belegondolva tényleg szólnom kellett volna neki.Remélem holnap sikerül kiengesztelnem őt.Mindent tökéletesen elterveztünk a holnapi nappal kapcsolatban.Azonban a többiek sem tudnak mindenről.Aubreyval ellentétben én kicsit sem voltam fáradt úgy hogy gyors fürdés után lementem a nappaliba anyához.
-Nem nézünk valami filmet?Mondjuk egy horror filmet...-huppantam le mellé a kanapéra.
-Tudod jól drágám hogy nem szeretem a horrorfilmeket.-csóválta a fejét.
-Pontosan azért.-nevettem fel.
-Na várjál csak.-mondta majd csikizni kezdett.
-Biztos hogy háborút akarsz anya?-kezdtem én is csikizni őt.
-Mondd hogy Sajnálom Anya! és akkor abba hagyom.
-Sajnálom Anya!-kiabáltam majd mikor tényleg abba hagyta ,lihegve elfutottam.
-Jó éjt!-kiabáltam vissza neki
Anya,anya nem tudod te kivel húztál újjat.Még bosszút fogok állni ezért.

Boldog szülinapot...rontottam be énekelve Aby szobájába.Nagyon remélem hogy nem lesz ideges rám azért mert felkeltem őt ,de ez mind a tervnek a része volt.Lefeküdtem mellé az ágyra ,majd elkezdtem lehámozni a takarót róla. Annyira elbújt hogy még az arcát se találtam ,ezért gyorsan megkerestem és puszilgatni kezdtem.
-Jó reggelt kicsim!Boldog szülinapot!
-Aludni akarok még!-mondta majd vissza húzta a fejére a takarót.
-De odalent mindenki csak ránk vár!
-Mi?Ezt nem mondod komolyan ugye?-pattant fel hirtelen az ágyból ,majd a szekrénye fele indult hogy keressen magának valami ruhát.
-Vicceltem én valaha veled kicsim?-sétáltam oda mögé ,majd kivettem a szekrény mögül egy dobozt amit még tegnap rejtettem el oda.-Ezt vedd fel.Tökéletesen fog állni.-suttogtam a fülébe.
-Bolond vagy Justin?Ez a ruha egy vagyonba került.Te honnan tudtad hogy én ezt akarom?-nézett rám, majd kis gondolkodás után rájött titkos forrásomra.-Pattie.-állapította meg.
-Igen lehet hogy árulkodott egy kicsit.-vallottam be.
-Imádlak ugye tudod!És Pattiet is imádom!-mondta majd nyomott egy puszit a számra,aztán a fürdőszoba felé indult hogy gyorsan átöltözzön.-De nehogy azt hidd hogy ennyivel megúsztad a Selenás ügyet.Még később beszélünk róla.-mondta majd becsukta maga mögött az ajtót.5 perc múlva az ajtó nyitódására eszméltem fel,ahogy kilépett az ajtón elállt a lélegzetem.Mintha neki tervezték volna ezt a ruhát annyira tökéletesen állt rajta.
-Nem bántam meg hogy ezt a ruhát vettem meg.-mondtam miközben átkaroltam hogy lekísérjem a lépcsőn.Annyira erőtlenül lépkedett lefele a lépcsőkön .Ha nem fogtam volna biztos hogy elesik.Biztos csak azért ilyen erőtlen mert álmos,nyugtattam meg magam. Mikor leértünk a hosszú lépcsősoron mindenki felkiáltott:
-Boldog szülinapot Aubrey!-elengedtem barátnőmet,hogy a többiek is fel tudják őt köszönteni.Minden vendéghez odament sorról sorra.Jazzy és Jaxon egyből a nyakába ugrottak és alig akarták elereszteni.A hosszú bájcsevejek után ,a torta felvágása következett.Meggyújtottam a tortán lévő gyertyákat ,így Abynek már csak el kellett fújni azokat.
-Fújd el a gyertyát és kívánj valamit!-kiáltott Jazzy.Aby becsukta a szemeit majd elfújta a gyertyákat,mindenki hatalmas éljenzésbe kezdett és tapsoltak.Hatalmas szerencse hogy mindvégig Aubrey mellett álltam,mert amint elfújta a tortán lévő gyertyákat azzal a mozdulattal zuhant karjaimba.A tömeg hirtelen elhalkult.
-Aby!Kicsim!Kelj fel!-kiabáltam.Reméltem hogy felébred és nem lesz semmi gond.Ám ez nem így lett.Aubrey hosszú percek után sem reagált semmit,akármennyire is szerettem volna...

13.rész Bad Day

-Basszus te mit keresel itt?Kenny tudja hogy itt vagy?-förmedtem rá a velem szemben ülő lányra.Rohadtul fáradt voltam már ,csöppet sem szerettem volna a nyavajgását hallgatni.
-Nem nem tudja.Csak azért jöttem mert a hétvégén anyáéknál voltam és megtaláltam a füzetet amit már olyan rég óta kerestél.Tudod amibe a dalokat írtad...-mondta lekezelően miközben odanyujtotta a füzetemet.Valóban rég óta kerestem már és ez látszott is rajta.Szélei gyűrődöttek voltak,s néhol egy-két foltot is találtam rajta.
-Ja hát köszi.Már mindenhol kerestem.És hol találtad meg?
-Tudod abban a kis fakuckóban volt amit régebben együtt építettünk.Be volt esve az ágy mögé...-miközben ezeket mondta hangos nevetésbe kezdett.Én természetesen rögtön rájöttem hogy mi ennyire vicces,így én is nevetni kezdtem.
-Hát igen lehetne vicces sztorikat mesélni arról a helyről...-tovább röhögtem.-Haza vigyünk?-tértem rá végül a lényegre.
-Igen azt megköszönném.
Szóltam Kennynek hogy mielőtt hazamegyünk tennünk kell egy kis kitérőt,majd visszafordultam Selenához.
-Te még mindig olyan udvarias vagy mint amilyen voltál.-mondta mosolyogva miközben engem bámult.
-Inkább mondjuk úgy hogy nem vagyok annyira bunkó hogy kitegyelek az út szélére.-válaszoltam.A legkevésbé sem szerettem volna valami bájcsevelybe belebonyolódni úgy hogy komolyra vettem a szót.-Egyébként ha már itt tartunk ,igazán leállíthatnád Liamet...a multkori után reméltem hogy soha többé nem látlak Titeket.-idegeskedtem.
-Tudom.Bocsánatot akartam kérni ,de tényleg .Ez a másik ok amiért itt vagyok.És miután mulkor összeverekdedtetek kidobtam őt.
-Mi?Na várj nagyon remélem hogy nem azért jöttél ide hogy...-szerettem volna tovább folytatni a mondatot de dühösen félbeszakított.
-Nem Justin.Bolond vagy?Tudom hogy van barátnőd és ami azt illeti nekem is kialakulóban van valami.-sütötte le a fejét.
-Ja akkor oké.-higgadtam le.
Ezután kínos csend uralkodott a kocsiban.Most hogy itt ült velem szemben ,arcát bámultam.Régen pontosan annyira gyönyörűnek találtam őt mint most az én Aubreymat.De már fele annyira sem volt gyönyörű.Sőt még szépnek sem mondanám Kicsit én magam is megnyugodtam hogy így érzek.Talán azért nem akartam látni mert féltem hogy újra belé szeretek.De szerencsémre ez nem így történt.Ha pont egy olyan emberrel rontottam volna el a tökéletes kapcsolatomat mint Selena akkor örökre átkoztam volna magam.5 perc néma csend után Kenny szavai szakították félbe gondolataimat.
-Hé öcskös itt vagyunk ahová kérted .-mondta mély dörmögő hangján.Elösször én szálltam ki az autóból,kinyitottam neki az ajtót .Majd miután kiszállt felé fordultam.
-Bocsi amiért ennyire bunkó voltam.Nem tudtam hogy szakítottatok.Tudod mostanában nem olvasok újságot.-mosolyogtam rá.
-Semmi baj Justin.Örülök hogy megbeszéltük a dolgokat.-mosolygott vissza.Adott két puszit az arcomra majd bement a házba.Az ajtó előtt még meg állt és integetett.
-Hú végre túl vagyok rajta.-huppantam be Kenny mellé a kocsiba.
-Kölyök azt hittem hogy úgy kell majd lerángatni rólad,mint azokat a gyerekeket a zsúron.Már fel voltam készülve.-mondta röhögve.
-Rossz vicc.-mondtam neki ,de azért én is elnevettem magam.
Kenny mindig fel tudott vidítani.Amennyire ijesztően néz ki pont annyira jófej.Gyorsan eltelt a hazafelé út mellette.Kis idő múlva azt vettem észre hogy otthon vagyunk.10 percben elmeséltem anyának és a többieknek a mai napom ,majd felrohantam a szobába hogy felhívjam Abyt.Igaz nem rég beszéltünk telefonon,de amint letettem a telefont újra hiányozni kezdett.Az hiányzott nekem igazából hogy itt legyen mellettem.Holmi telefonbeszélgetés közel sem volt olyan mint amikor egész nap együtt voltunk.De a semminél jobb volt.Lehuppantam az ágyamra majd tárcsázni kezdtem.Már egy perce hívom őt de nem veszi fel a telefont.Rá néztem az órára.Fél 11et mutatott.Már a buliban vannak.Állapítottam meg.Akkor azért nem veszi fel a telefont  ,szomorodtam el.Aztán rájöttem hogy én vagyok a hibás ,mert meg ígértem neki hogy visszahívom,de Selena belezavart a dolgokba.Azt hiszem kicsit bealudhattam gondolkodás közben ,mert arra ébredtem hogy csörög a telefon.
-Igen.Kivel beszélek?-szóltam bele álmos hangon a telefonba.
-Szia Justin.Én vagyok az Aubrey.Bocsi csak nem hallottam hogy hívtál.Aludtál már?-kérdezte.
-Semmi baj kicsim.Én sajnálom hogy nem hívtalak vissza ,de teljesen ki ment a fejemből .Nagyon fáradt voltam.Igen aludtam és azt álmodtam hogy itt fekszel mellettem...de sajnos csak álom volt.
-Legyél már kicsit türelmesebb édesem!Tudod hogy holnap este már otthon leszek és ne aggódj az garantáltan jobb lesz mint az álmaidban.-próbált nyugtatgatni.Elég jól ment neki,ugyanis ezek után már csak a holnap estére tudtam gondolni .
-Hm ez elég jól hangzik.De tudod ígéret szép szó.
-Sejtettem hogy erről nem fogsz megfeledkezni...-hangján hallottam hogy elmosolyodik,aztán így folytatta.-De most mennem kell.Holnap reggel hívlak.Nagyon szeretlek!!
-Vigyázz magadra kicsim!Szeretlek!-mondtam,majd letettem a telefont.Gyorsan lezuhanyoztam majd visszafeküdtem az ágyba remélve hogy ismét Aubrey szerepel majd benne...
Aubrey szemszöge:
Egész jó volt a  buli az éjszaka.Sokkal jobb mint amire számítottam.Volt barátom vetett véget csodás esténknek,miután megjelent a bulin úgy döntöttünk Carrievel hogy inkább hazajövünk.Amint hazaértünk azonnal elaludtunk.Reggel Justin smsére ébredtem.Ez állt benne:
Jó reggelt!Mindjárt itthon leszel édesem.Már nagyon türelmetlen vagyok.Remélem nem ébresztettelek fel!Szeretlek!
Nem akartam bunkó lenni és visszaírni hogy de felébresztettél de semmi baj drágám...ezért inkább gyorsan felhívtam és megbeszéltem vele hogy hogy lesz a délután.Ezután letusoltam mert az este a buli után már nem volt erőm.Tusolás közben jutott eszemben hogy nem vettem ajándékot Justinnak és a többieknek.Úgy hogy 11 óra körül leugrottam a közelben lévő ajándékboltba.Carrie most nem jött velem úgy hogy útközben rengeteg mindenen gondolkodtam...többek között azon is hogy milyen jó érzés lesz ujra látni Justint.De nem csak ő hiányzott már,hanem a többiek is.Még az idegesítő öcsém is.A boltban gyorsan megtaláltam a megfelelő ajándékokat.Justinnak egy szívecske alakú párnát vettem amire rá van írva hogy Szeretlek! míg az öcsémnek megvettem a legújjabb játékot az xboxhoz.Amikor azonban sorba álltam a kasszánál valami megütötte a fülem.A sorban előttem álló lány így szólt barátnőjéhez.
-Láttad hogy tegnap Justin Biebert rajtakapták Selenával?Szegény Justin...nem hiszem el hogy egy nyugodt perce sincsen .Mindenhová követik.-mondta majd a kezében lévő újságra mutatott aminek a címlapján a kettőjükről készült kép szerepelt.Úgy éreztem hogy egy világ tört össze bennem...

12.rész Egymástól távol

Sziasztok!Csak annyit szeretnék írni a rész elejére hogy nagyon köszönöm hogy olvassátok a blogom.Nagyon örülnék azonban ha írnátok néha egy-egy komit.Csak annyit hogy mennyire tetszett a rész és hogy mit szertenétek még a történetben.Vagy esetleg mit nem szeretnétek.A 10.résznél megkaptam végre az első hozzászólást ,aminek nagyon örültem .Innen is köszönöm neki.Írjatok nyugodtan!És még annyit szeretnék hogy bocsi azért hogy egy kicsit ilyen sietős lett a rész,de ez azért van mer valahogy be kellett vezetnem a kovetkező 13.rész eseményeit.Kérlek Titeket hogy nyugodtan írjátok le a véleményeteket!!Puszilok mindenkit!Jó olvasást!:)


Miután tegnap közöltük mindenkivel a nagy hírt , miszerint együtt vagyunk Justinnal , még több kérdés merült fel az emberekben.Többek között az is hogy honnan ismerjük mi egymást Justinnal!?A házunk előtt újra újságírók táboroztak , arra várva hogy végre kimozduljunk otthonról és lencsevégre kaphassanak minket.Igaz úgy volt hogy egy napig még nem mehetünk el itthonról , de aztán jött egy váratlan hívás Justin egyik barátjától hogy holnap koncertet kellene adnia a húga szülinapi zsúrján.Így a holnapi napon Jus teljesen elfoglalt volt.Pontosan jól jött a barátnőm hívása.Tegnap este Carrie felhívott telefonon és megkérdezte hogy nem lenne e kedvem elmenni hozzá , így megtudnánk ünnepelni együtt a szülinapom.Bár tudtam hogy ez milyen áldozatokkal jár,természetesen igent mondtam.Nagyon szerettem volna már látni a legjobb barátnőmet ,hiszen rengeteg mindent el kell mesélnem neki.Szóval úgy döntöttem hogy elutazok otthonról.Igaz csak két napról volt szó , de iszonyatosan fájt hogy ott kellett hagynom Justint.Ennyi együtt töltött idő után nehéz lesz átvészelni ezt a kis időt is nélküle.Megígértem neki hogy azonnal felhívom amint megérkeztem Bostonba. Persze ő kikötötte hogy minden fél órában fel fog hívni .Sajnos ez a két órás repülőút alatt ez nem volt lehetséges.Szóval már két okból is alig vártam már hogy végre megérkezzünk.Egyrészt azért mert végre láthatom Carriet ,másrészt ezért mert végre beszélhetek Justinnal...
-Audrey!-kiáltott fel barátnőm éles hangján,majd odafutott hozzám.Reflexszerűen ledobtam az utazótáskámat a földre ,így lehetőségem volt arra hogy jól megölelgessem a már régen nem látott barátnőmet.
-Carrie.Istenem de jó hogy láthatlak.Annyi mindent kell mesélnem.
-Hát még nekem...-kacsintott rám ,majd felvette a táskám a földről és elindultunk haza.A hazafele utat végig beszélgettük.Tuti bolondnak nézett a taxisofőr amikor azt meséltem Carrienek hogy Justin Bieberrel járok.Legalább is elég ijesztő fejet vágott amint kimondtam a barátom nevét. Amikor haza értünk senki sem volt otthon.
-Anyukád merre van?-kérdeztem meglepődve tőle.
-Elment vásárolni az új barátjával Frankkel.Nagyon rendes fickó , majd mesélek róla.-mondta mosolyogva.Miközben elkezdtem kipakolni eszembe jutott hogy elfelejtettem bekapcsolni a telefonom és felhívni Just hogy minden oké.Amikor bekapcsoltam a készüléket 20 nem fogadott hívást jelzett.Ebből 15 hívás Justintól jött , a többi 5 pedig anyától.Szinte biztos voltam benne hogy a többiek otthon már a hajukat tépik az idegességtől hogy mi lehet velem , hiszen már rég fel kellett volna hívnom őket.
-Szia Kicsim.Nagyon sajnálom hogy nem hívtalak eddig ,de nem volt időm.Most érkeztünk meg Carriékhez.-sajnálkoztam Justinnak a telefonban.
-És a hazafelé úton nem tudtál volna felhívni?-emelte fel kicsit a hangját.Tudtam hogy nagyon aggódott értem ,de fordított esetben én is aggódtam volna.Így teljesen érthető volt hogy miért ilyen dühös.
-Tudom és tényleg nagyon sajnálom ,de annyira elbeszélgettük az időt...
-Remélem tudod hogy most legszívesebben haragudnék rád édes, de rád lehetetlen haragudni-mondta rekedtes hangján.Elmeséltem Justinnak hogy az este bulizni megyünk , mondanom sem kell ő rögtön kétségbe esett , s nem szerette volna hogy bárhová is elmenjek nélküle.De én vagyok most a szülinapos,ezért ma az én kedvem szerint alakultak a dolgok.Természetesen elengedett azzal a feltétellel hogy óránként felhívom.Hosszú búcsúzkodások és szeretlekek után végre sikerült letenni a telefont.Egy óra múlva Carrie anyukája is haza jött.Neki is mindent elmeséltem ,majd készülődni kezdtünk az esti bulira.Gyönyörű vörös ruhát választottam ki magamnak ,tudtam hogy Justin most ölni tudna azért hogy láthasson ebben a ruhában ,de sajnos ez most nem volt lehetséges.Én csak szerettem volna egy jó estét a régi barátokkal .Így hogy ott van nekem Justin ,nem is állt szándékomban még csak rá nézni sem a fiúkra ettől függetlenül mivel buliba megyünk mindketten kicsíptük magunkat,majd elindultunk Boston legmenőbb szórakozóhelyére remélve hogy jól sül el az este.


Justin szemszöge:
Iszonyatosan fájt hogy el kellett engednem Abyt ,de tudtam hogy mennyire fontos neki Carrie.Ráadásul csak 2 napról volt szó így aztán belementem a dologba.Akkor lettem igazán csalódott amikor közölte velem Aby hogy este bulizni mennek.Féltettem őt ,pontosan azért mert lehetetlennek tartottam hogy a gyönyörű barátnőmet ne szúrja ki magának valaki.Nem arról van itt szó hogy nem bízok Abyben ,épp ellenkezőleg nagyon is megbízom benne.De a srácokkal akikkel együtt van azokban nem bízom meg és talán egy kicsit irigy is voltam rájuk azért mert nem velem van Aubrey hanem velük.Én ragaszkodtam hozzá hogy jöjjön velem koncertezni ,de úgy döntött hogy ezt most inkább kihagyja. Egyetlen egy okból volt hasznos barátnőm rövid távolléte. Mégpedig azért mert így nem kellett titkolóznunk a házban,nyugodtan beszélgethettünk arról hogy mi hogyan is lesz majd Aubrey szülinapján.Az idő már nagyon sürgetett minket.A holnap utáni bulin már mindennek tökéletesen kell mennie.Volt egy különleges ajándékom a barátnőm számára ,amiről senki sem tudott.Kivéve Scootert ugyanis őt muszáj volt beavatnom.A délutáni szülinapi bulira Scooter is eljött velem ,igaz hogy csak gyerek zsúrról volt szó de nem volt egyéb elfoglaltsága.Ráadásul megbeszéltük hogy a szülinap után át jön még hozzánk és majd bowlingozunk. Nálunk az ilyen esték elég gyakoriak , mi csak családi estének hívjuk őket.
Fél óra autóút után odaértünk a haveromhoz Scotthoz. Kiderült hogy a gyerekek nem tudják hogy a bulin én is ott leszek , ezért a hátsó bejáraton kellett beosonnom.
-Úristen ez Justin Bieber!-sikított fel Emma ,(Scott húga) amikor megjelentem az apró színpadon.
-Sziasztok srácok!Azt hallottam hogy ma itt valakinek szülinapja van.-kiabáltam a gyerekeknek .Mivel a torta a kezemben volt  nem tudtam a mikrofonba beszélni.A tortán a gyertyákon és a habos cukormázon kívül megfigyelhető volt az én képem is.

Minden jel arra utalt hogy a 10 éves kislány hatalmas Justin Bieber rajongó. Gondoltam ha már eljöttem ,megpróbálom a lehető legjobbá tenni neki ezt a napot.
-Gyere csak fel a színpadra Emma!-kacsintottam a terem másik végében ugrándozó kislányra.Letettem a tortát az asztalra majd elénekeltem neki a dalt amit ilyenkor szoktak.Emma elfújta a gyertyákat ,majd Kis rajongóim nem elégedtek meg azzal az egy számmal , sorba jöttek a kérések ,hogy mit énekeljek.Fél óra után sikerült rávennem a gyerekeket arra hogy tartsunk egy kis szünetet.Gyorsan kerestem egy csendes helyet ahol senki sem hall ,majd azonnal tárcsázni kezdtem.Azonban kicsit megijedtem amikor a barátnőm helyett egy számomra ismeretlen hang vette fel a telefont.
-Szia Justin Carrie vagyok.Aubrey éppen tusol ,de már mindjárt végez és adom ,azt üzeni hogy egy perc és jön.
-Szia.Rendben ,mondd neki hogy siessen.Figyelj Carrie megtennél nekem egy szívességet?-kérdeztem tőle.
-Ha rólad van szó persze hogy siet ne aggódj ,már várta hogy mikor hívod .Nem akart zavarni.De persze mondd mit szeretnél.
-Tudod ,nagyon szeretem őt és nagyon fontos nekem.Megtennéd hogy odafigyelsz rá az este?Nem szeretném ha túl sokat inna és történne valami baj.-gyengének tűnhettem miközben ezeket a szavakat mondtam de valóban az is voltam.Én feladatom lenne hogy vigyázzak rá de most nem voltam ott hogy ezt megtegyem, ami miatt pocsékul is éreztem magam.Ha nem jött volna ez a szülinapi buli mehettem volna én is velük.
-Justin!Akkor is vigyáznék rá ha nem lennél ott neki.Ne aggódj már ennyire.Egyébként meg nem fordulna a fejében hogy bármi rosszat tegyen.Egyfolytában arra gondol hogy mennyire szeret Téged.-nyugtatgatott Car.
-Bizony.Nagyon nagyon nagyon szeretem!-hallatszott messziről barátnőm csengő hangja.Majd pár pillanat múlva már ott is volt a telefon másik végén.
-Szia édes!Nagyon hiányzol.-mondta szomorúan.Nekem is nagyon hiányzott , főleg most hogy hallom hangját de nem láthatom.Pedig mindennél jobban vágytam most arra hogy átöleljem.
-Szia kicsim!Te is nekem!Otthon vagytok még?-kérdeztem meglepődve.
-Igen.Egy óra múlva indulunk majd el.Olyan 7 óra körül.
- Akkor majd visszahívlak fél óra múlva ,mert most muszáj mennem.A gyerekek nem bírnak leszakadni rólam.Már keresnek hogy merre vagyok.Na szia!Nagyon szeretlek Aubrey!-mondtam gyorsan majd lecsaptam a telefont.Nem állt szándékomban de ideges lettem egy kicsit a többiekre amiért megzavarták ezt az alig egy percet amit a barátnőmmel beszélhettem.De nem volt mit tennem.Amint végeztem azonnal visszafogom hívni.A buli nem tartott sokáig ,miután visszamentem csináltunk pár képet ,aztán indulhattunk is haza.Kiderült hogy Scoonak el kellett rohannia valahova amíg telefonáltam ,ezért Kenny a testőröm jött értem limuzinnal.Mikor megérkezett a ház elé én gyorsan bepattantam a hátsó ülésre majd el is indultunk.Bele telt fél percbe amíg észrevettem hogy Kennyn és rajtam kívül más is tartózkodik a limuzinban ...a velem szembe lévő ülésen Selena idegesítő képével találtam szemben magam.

11.rész Nincs több titok!

Újságcikkek és kérdések sorozataival bombázták meg a rajongóim az üzenőfalam. Az egyik újság címlapján egy közös fotó van rólunk , arról amikor a hintaágyban aludtunk.A képhez ezt a címet csatolták: Justin összeköltözött barátnőjével.Pár hónap múlva esküvő? Annyira felhúzta az agyam ez a sok pletyka hogy kikapcsoltam a gépet és úgy döntöttem hogy inkább kényeztetem a mellettem fekvő barátnőmet. Majd holnap válaszolok a sok idegesítő kérdésre ,addig amíg Aby tanul. Vagy nem. Magam sem tudtam mi lesz ezzel a témával kapcsolatban , majd megkérdezem Scoot hogy mit kellene tennünk.
Aubrey már majdnem elaludt amikor kikapcsoltam a gépet. Valószínűleg nagyon belefeledkeztem a twitterezésbe, mert észre sem vettem hogy Aby átöltözött a ruhába amit annyira szerettem volna látni rajta. Igen , tudtam hogy gyönyörűen fog állni rajta.
-Imádom ezt a ruhát kicsim. Mostantól mindig ebbe kell aludnod ha nálam alszol.-suttogtam halkan , majd odabújtam hozzá. De testhelyzetemen még mindig nem változtattam , ahogy eddig is most is vele szemben voltam.
-Ha jól viselkedsz talán felveszem majd máskor is.-mondta halkan majd kis mosolyra húzta száját.
-Én mindig jól viselkedek .-hazudtam neki miközben gyengéden puszilgatni kezdtem alsó ajkait.Azt hiszem tetszett neki a dolog , mert átkarolta a nyakamat s így közelebb húzott magához. Annyira közel voltunk egymáshoz  hogy orraink szinte összeértek miközben feküdtünk egymás mwellett. Jó érzés volt Aubrey közelsége , el tudnám viselni ha nem kellene egész nap semmit sem csinálnom csak a karjaim között tartanom.
-Most aludjunk jó ? Nagyon fáradt vagyok.-lehelte ajkaimra a szinte alig hallható mondatokat.
-Aludj csak kicsim.Szép álmokat.-válaszoltam , majd puszit nyomtam homlokára. Pár percig még Abyt csodáltam majd akaratom ellenére elnyomott az álom.

Reggel amikor felébredtem Abynek már nem volt mellettem.Először kicsit megijedtem .Remélem nem szökött el mellőlem az éjszaka. De amint ránéztem az órára , rögtön megnyugodtam. 10óra volt. Azt mondta Scoo Abyhez fél 10 kor jön majd a tanár.Szóval ezért hagyott itt engem ,állapítottam meg. Gyors zuhanyzás után elindultam a nappaliba hogy megkeressem Abyt...

Aubrey szemszöge
 Rendkívül unalmas volt ez a sok történelmi név és évszám amiről a tanár mesélt nekem. Már vagy harmadszorra ismételte meg ugyan azt a mondatot.Most komolyan azt hiszi hogy ettől jobban meg fogom jegyezni?Hát nagyon is tévedt..egyetlen dolgon járt a fejem egyfolytában .Mégpedig azon hogy mikor fejezzük már be végre?Még másfél óra tanulás...állapítottam meg az órára nézve.Szinte biztos voltam benne hogy ha egy percen belül nem történik valami akkor el fogok aludni...A tanárral szemben ültem az asztalnál és éppen őt bámultam amikor a tanár mögött valami mozgolódást véltem felfedezni. Először csak lépkedéseket hallottam a lépcső felől , majd fél perc után megjelent a személy is akinek a lépteit hallottam. Justin állt a lépcső alján egy szál alsógatyában. Nem már...ezt most direkt csinálja? Hát eddig sem tudtam odafigyelni ,de ezután garantáltan nem fogok tudni.Justin azonnal észrevett és integetett is nekem.Ajkai úgy kerekedtek mintha azt suttogta volna nekem hogy szeretlek.De hangja nem hallatszott.Nem lett volna szerencsés ha a tanár észreveszi hogy mi folyik mögötte ezért én csak visszamosolyogtam Justinra. Pattie már nem volt olyan vak mint a tanárom Daniel .Ő rögtön észrevette hogy mik is fia titkos szándékai.
-Justin segíts nekem a konyhában kérlek.-kiáltott oda a kétségbeesett anyuka a fiának.Jus erre megrántotta a vállát, majd elindult a konyha felé.-Kicsim ugye ezt nem gondoltad komolyan?Nem hiszem el hogy két órát nem bírsz ki nélküle. Ezt nem hagyhatjuk.Na vegyél fel magadra valami ruhát aztán gyere és segíts inkább nekem...-szűrődtek ki  a konyhából Pattie mondatai.
Ajjaj Justin ,miért kell neked mindig rosszalkodni?Tagadhatatlanul tetszett ilyenkor , s tudtam hogy ha nem lenne itt Daniel akkor most bármilyen rosszaságba bele tudna rángatni.Most láttam először egy szál alsógatyában  ,de remélem hogy nem utoljára...azt hiszem ebből a két órás tanulásból másfelet azzal töltöttem hogy próbáltam magam elé képzelni azt a Justint aki az imént meztelen felsőtesttel sétált be a nappaliba, így teljes kudarcba fullasztotta a tanulásra való koncentrálásomat.
-Érted amit magyarázok Aubrey?-zavarta meg gondolataimat a tanár.
-Öhm. Igen persze...hazudtam neki de csak ennyit bírtam kinyögni.De mi mást mondhattam volna?Azt hogy:Nem nem értem és nem is érdekel csak az hogy mikor fejezzük már be...ez mégis mennyire hangzott volna hülyén?
-Akkor rendben.Mára ennyi volt.Majd csütörtökön folytatjuk, remélem akkor már jobban fog menni a koncentráció.-vigyorgott sármosan .Csak most vettem észre hogy Scooter milyen fiatal és jóképű tanárt szerzett nekem.Remélem emögött semmi hátsó szándék nem lapul.Valahogy nagyon nem tudott izgatni hogy hogyan is néz ki...ugrándozva futottam oda a konyhában tevékenykedő Justinhoz.Pattie megkínálta a tanárt a sütivel , amit az előbb sütöttek , majd kikísérte.Justin a konyhapultnál állt háttal nekem , ezért én nagy lendületet vettem és rá ugrottam a hátára.Lábaimmal derekába kapaszkodtam így nem eshettem le.Hatalmas puszit nyomtam arcára, ő pedig adott egy harapást a csokis muffinából amit az előbb sütött az anyukájával.Nagyon finom volt , de komolyan .Pontosan olyan volt az íze mint amit az otthoni cukrászdában szoktam enni.A legjobb cukrászda amiben valaha jártam.Óvatosan lecsúsztam hátáról majd egymással szemben helyezkedtünk el.

-Nagyon finom...nem is tudtam hogy ebben is tehetséges vagy-mosolyogtam rá.
-Hmm ha tudnád még miben vagyok tehetséges...-mondta azzal a mindent eláruló mosollyal az arcán.
-Remélem majd egyszer megtudom ...-mondtam majd puszit nyomtam a szájára.Aztán elindultunk a nappali felé.Nem volt semmi dolgunk úgy hogy leültünk és megnéztünk egy filmet.A film közepe fele anya rontott be a házba ezzel a mondattal:
-Na hogy ment a tanulás kicsim?-kérdése közben odajött hozzám és adott nekem egy puszit.
-Remekül.Kérdezd csak Justint..-mondtam majd rá mutattam a mellettem ülő személyre.
-Szerintem inkább nem akarod tudni...-szólt bele a beszélgetésünkbe Pattie aki éppen most sétált be a nappaliba.Justin semmit nem hallott a beszélgetésünkből hiszen végig a telefonját nyomkodta, valami nagyon lekötötte a figyelmét, de a többiek előtt nem mertem megkérdezni hogy mi az.Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy Jus telefonál...
-Át tudnál jönni hozzánk Scoo?Igen most azonnal.Siess.-mondta majd letette a telefont.
-Mi a baj kicsim?-kérdezte kétségbeesetten az anyukája.
-Igen ezt én is szeretném tudni.-tettem hozzá.
-Mindjárt megérkezik Scoo és akkor elmondom..-válaszolta idegesen.A hátralévő időben már nem a telefonját  nyomkodta , csak rám figyelt.A nyakamat és az arcomat puszilgatta.Kezeimet egy pillanatra sem engedte elszakadni az övéitől.Fél óra múlva megérkezett Scoo.Pattie beengedte a házba , majd mindannyian leültünk a nappaliba.
-Siettem ahogy tudtam.Na mondjad Justin mi volt ilyen sürgős.!?
-Hát tegnap este vettük észre Abyvel hogy milyen pletykák terjednek rólunk az újságokban és a neten.Biztosan láttátok már ti is.A rajongóim pedig egyre csalódottabbak mert nem tudják az igazságot.Szerintem az lenne a legjobb ötlet ha nem bujkálnánk , hanem elmondanánk nekik hogy mi a helyzet.-bökte ki végül a lényeget.Éreztem hogy mondandója közben kicsit ideges volt mert kezeimet egyre jobban szorította.Már majdnem rászóltam hogy mindjárt elszorítja a kezem.
-Nem tudom Justin.Ha felvállaljátok hogy együtt vagytok tudod hogy mindenki zaklatni fog Titeket...nehéz menet lesz.
-Tudom egy ideig tényleg nagyon nehéz lesz..de aztán le fognak nyugodni.Ez mindig így szokott lenni.Fél év alatt lecsendesülnek a dolgok.
-Igen lehet...nos nekem mindegy-válaszolta Scoo.-Aubrey te mit gondolsz erről?-kérdezte majd rám nézett.
-Hát tudjátok jól hogy én nem tudom hogy megy ez, úgy hogy rátok hallgatok.De bízok Justin döntéseiben és titkolózni sem szeretnék ...szóval jó ötletnek tartom.-vallottam be nekik az igazat.
-Köszönöm hogy bízol bennem.-suttogta Justin a fülembe úgy hogy azt senki más ne hallja csak én.Persze hogy bízok benne , el sem tudja képzelni hogy mennyire.
-Nos akkor azt hiszem az lesz a legjobb ötlet ha kiírom twitterre az igazat.-mondta Jus már úgy hogy mindenki hallotta.Mindenki  bele egyezett a tervünkbe, de Scoo mondta hogy még minimum két napig ne menjünk ki a házból a lesifotósok miatt.Azt hiszem Justinnal mind a ketten ugyanarra gondoltunk , még pedig arra hogy ezt nem lesz nehéz betartani...Scoo nem ment el a megbeszélés után.Leültünk közösen ebédelni miután Jason is hazaért a suliból. Majd az ebéd után sort kerítettünk Justinnal a nagy bejelentésre.
Nem írtunk hosszú sorokat az igazságról, csak egy pár mondatot és egy közös képet is csatoltunk hozzá...de azt hiszem ebből minden kiderült.

"Nekem van a legeslegszebb barátnőm a világon.Köszönöm hogy itt vagy nekem. Nagyon szeretlek Aubrey!"

10.rész Otthon édes otthon

A másnap reggel elég fárasztóan indult,nem csak Justinnak hanem nekem is.Miután az éjszaka sikeresen elmenekültünk a helikopterrel támadó lesifotósok elől kénytelen voltam elmesélni Justinnak , hogy mi történt tegnap a koncert előtt. Bár Justin rögtön nyugtatgatni kezdett , hogy nem az én hibám,ez most nem segített. Kimondhatatlanul haragudtam magamra , hiszen nagyon jól tudtam hogy én tehetek az egészről. Jus kitűnő színészi tehetségével próbálta leplezni idegességét , nem túl sok sikerrel. Bármikor máskor kitűnően ment neki a színészkedés , kivételesen most . De szerintem ez csak azért volt mert nem számított erre. Ahogy én sem , és senki sem.Egész napunkat otthon töltöttük , Scooter csak később délután ért ide .
-Most mi lesz ?-kérdeztem aggódva Scootertől.
-Hát egy ideig itthon kell maradnotok.Nem mehettek sehová...-hangsúlyozta az utolsó mondatot és közben Justint nézte.Tekintete olyan volt mintha éppen azt akarná mondani Jusnak hogy:Remélem felfogtad kölyök... Nem én voltam az egyetlen aki észrevette Scooter szavaiban rejlő komolyságot.Ugyanis Jus heves bólogatással jelezte menedzserének hogy megértettük a dolgot.
-Az nem fog menni úgyis Aubreynak holnap kezdődik az iskola Scoo.-kiáltott oda nekünk anya,aki éppen a kedvenc süteményemet sütötte a konyhában Pattievel.
-Hát akkor ezentúl magán tanuló lesz.De a házból akkor sem mehetnek ki.Már a házba bejutni is alig lehet annyi riporter várakozik odakint rátok.
-Igaza van Scoonak kicsim.-szólt közbe Pattie is.-Justinnal mi már vagy ezerszer végigjártuk ezt az utat és hidd el hogyha belekeveredsz onnan nincs kiút.
-Mi is csak Kenny segítségével tudunk kijutni a házból.-szakította félbe a beszélgetésünket Jason.Majd folytatta is az xboxozást.
-Szóval a házban ragadtunk hercegnőm.-jelentette ki Jus arcán egy hatalmas mosollyal majd óvatos mozdulattal felemelt az öléből ,úgyhogy most a karjaiban voltam.Nagyon tetszett ez a testhelyzet,ugyanis igy közelről láthattam a mindig tökéletes arcát.Igy folytatta mondanivalóját miközben karjaiban tartott.-Akkor muszáj leszel lefoglalni engem valamivel különben nyűgös leszek  és szerintem nem akarod megtudni hogy az milyen.
-És mégis mire gondoltál ?Mondjuk erre ?-suttogtam halkan a fülébe úgy hogy azt senki más ne hallja csak ő ,majd cselekedni kezdtem.Elősször apró csókokkal hintettem a nyakára majd a hajába túrtam.
-Fújj.-hallatszott a tőlünk néhány méterre játszó öcsém fintorgása.Majd Scoo is kijelentette hogy inkább elmegy intézni nekem a magánsulit.Amíg a többiek fintorogtak addig Jus arcán én éppen ellenkező érzéseket véltem felfedezni úgy láttam neki nagyon is tetszett a dolog.
-Hmm pontosan erre .-suttogta a választ halkan a fülembe.Majd kiszabadítottam magamat karjai közül és a saját lábamra álltam.Most vele szemben helyezkedtem el ,s gyengéden csókolgatni kezdtem ajkait. Pár perc után meglepő mondon de Justin szakította félbe kus játékunkat.-Most mennem kell.Megígértem még tegnap az öcsédnek hogy ma játszok vele egy menetet.De utánna csak a tiéd vagyok.-nyugtatott meg Jus.Bár tudtam hogy attól nem kell félnem hogy nem lehetünk eggyütt , kitudja meddig tart majd ez a bezártság.
Mivel Justin úgy ott hagyott ,úgy döntöttem hogy nem hagyom magam unatkozni.Elősször webkamoztam Carrievel,ami mondanom sem kell már eléggé rám fért.Régóta nem beszélgettünk ilyen jót.Majd úgy döntöttem hogy lefürdök ugyanis tegnap nem volt időm.Mint mindig most is énekeltem fürdés közben.Anya és Jason ehhez már teljesen hozzászoktak,de Justinék még soha sem hallottak énekelni és szeretném is ha ez így maradna .Olyan hangosan énekeltem amennyire caak tudtam,ugyanis most nem féltem attól hogy bárki is meghall mivel mindenki a földszinten van és Justinék háza hatalmas szinte biztos voltam benne hogy senki sem fogja meghallani.

De tévedtem ugyanis tíz perc múlva Justin settenkedett be a fürdőszobába.
-Gyönyörűen énekelsz szerelmem.Ezt eddig miért nem mutattad meg nekem?-kezdett bele egyből mondandójába ,majd a fürdőkád felé sétált amiben én éppen feküdtem.Szerencsére testemet mindenhol hab fedte így nem éreztem zavarban magam.De nem tartottam helyesnek hogy igy beront a fürdőszobába úgyhogy rögtön ráförmedtem.
-Én én ...azt hittem hogy bezártam az ajtót .-próbáltam mentegetőzni.-Igen én énekeltem Justin de most már menj ki...amugy is neked nem Jasonnel kellene játszanod?-kérdeztem idegesen tőle.
-Éppen mostfejeztük be...de most miért menjek ki Aby ?A barátnőm vagy.
-Pontosan Justin...na de most már tényleg kifelé.Egy perc és megyek én is utánad. - még intettem neki hogy jöjjön ide és adjon egy csókot. Justin nem ellenkezett rögtön felém vette az irányt. Most olyan gyengéden csókolt ,hogy igazat megvallva alig tudtam megállni hogy ne rántsam be magam mellé a kádba.De tudtam hogy még korai lenne ezért rögtön elhessegettem ezeket a gondolatokat a fejemből. Úgy döntöttem kicsit megleckéztetem Just. Pár perc után én szakítottam meg csókunkat ezzel jelezve neki hogy most már tényleg hagyjon magamra.Amikor azonban elhajolt tőlem én jól összekentem az arcát habbal.
-Na most már tényleg mehetsz drágám.-hadartam el hatalmas nevetés közepette.Furcsa módon  nem vágott vissza ,hanem miután leszedte a habot az arcáról az ajtó felé sétált.Az ajtóban még meg állt és így szólt:
-Várj csak Aubrey. Nem tudod te hogy kivel kezdtél ki. Ezt még visszakapod. Itt fogok állni az ajtóban , nem fogsz tudni elmenekülni.-kacsintott egyet rám majd becsukta maga mögött az ajtót. A menekülésre valóban nem láttam esélyt,hiszen a fürdőszoba ajtaja rögtön Justin szobájába nyílik. De nem is szerettem volna menekülni. Éppen ellenkezőleg , próbáltam a lehető leggyorsabban végezni .Törölközés közben jutott eszembe hogy nem hoztam át magamnak tiszta ruhát...

Justin szemszöge
Miután Aubrey kizavart a fürdőszobából muszáj volt lefoglalnom magam valamivel , különben csak azon kattogott volna az agyam hogy vissza megyek hozzá.Nem ez volt az egyetlen dolog amit nem tudtam elhessegetni a fejemből.Mikor Jasonnel játszottunk a nappaliban véletlen meghallottam anya és Caroline beszélgetését.Éppen arról beszélgettek hogy pontosan egy hét múlva lesz Aubrey szülinapja , tehát jövőhét vasárnap. Szerettem volna a lehető legszebb ajándékkal meglepni őt a szülinapján.Ezen a témán azonban nem kellett sokat gondolkodnom. Amint meghallottam énekelni a szerelmemet azonnal tudtam hogy mi lesz a szülinapi ajándéka. Pontosan tudtam hogy nincs olyan ajándék a világon amivel ki lehetne fejezni mennyire szeretem az én tökéletes barátnőmet .De tudom hogy ez az ajándék tetszeni fog neki...már csak Scooterrel kell beszélnem.Hirtelen a nyitódó ajtó zaja törte meg a szobában uralkodó néma csendet.
-Justin ...valamiről elfeledkeztem.-lépett be a szobámba Aubrey egy szál törülközőben.-Nem hoztam át tiszta ruhát ...átmennél a szobámba és hoznál nekem?-bökte ki végül ,majd mint a szégyenlős kislányok lesütötte a fejét.
-Hmm...nem is tudom.Tudod a fürdőszobai kis akciódért még nem álltam bosszút. Szerintem remek büntetés lenne neked ,ha egy szál bugyiban kellene bebújnod mellém az ágyba...-kacsintott rám.
-Azt már nem , akkor majd hozok én magamnak.-mondta , majd dühösen az ajtó felé indult.Amikor már éppen kinyitotta az ajtót elé ugrottam és becsuktam.
-Vicceltem kicsim.Persze hogy hozok neked ruhát.-mondtam neki halkan és puszit nyomtam a szájára.Majd elindultam a ruhákért.

Aubrey szobájában rengeteg ruha volt és mindegyik gyönyörű volt egytől egyig , főleg akkor ha viselte őket. Hosszas keresgélés után találtam egy kis pántos felsőt ,ami tökéletes lesz az alváshoz. A felső mellé választottam egy hozzá illő francia bugyit és már indultam is vissza. Kicsit féltem attól hogy azt mondja majd hogy ő nem veszi fel ezt a ruhát, mert hogy alig takar valamit. De bíztam benne hogy nem így lesz.
Amikor a szobába értem láttam hogy Aubrey az ágyamon ül és a telefonomon lévő képeket nézegeti.A tesóimmal voltam a képeken.Mikor odaléptem hozzá éppen azt a képet nézte amin Jazzy összekente tejszínhabbal az arcomat .
-Itt pont úgy nézel ki mint amikor én kentelek össze.-mondta hangos nevetés közben majd felnézett rám. Arca tökéletes volt , most hogy nem volt kisminkelve valahogy még szebbnek tűnt a számomra.Tekintete egy idő után arcomról a karjaimban lévő ruhákra irányult .
-Na ne Justin. Most komolyan ezeket hoztad nekem?-nézett rám miközben a fejét csóválta.-A bugyi az rendben , de a felsőt azt nem vagyok hajlandó felvenni.
-Ne már kicsim , pedig nekem nagyon tetszik. Kérlek vedd fel , az én kedvemért.-próbáltam meggyőzni makacs barátnőmet. Komolyan mondom az őrületbe tud kergetni néha ,kiválasztottam neki a legszexibb pizsamát amit el tudok képzelni rajta...erre nem hajlandó felvenni.Nem kételkedtem önmagamban , tudtam hogy úgy is sikerül majd valahogy rávennem.
-Hát jól van, de csak akkor veszem majd fel amikor már aludni fogunk.-egyezett végül bele majd így folytatta.-De most kénytelen leszel egy pólót adni a sajátjaid közül ,mert Scoo az előbb szólt hogy menjünk le a nappaliba. Azt mondta beszélni akar velünk. 
-Rendben édes , nekem az is elég ha csak éjszakára veszed fel. A lényeg hogy láthassalak benne.-mondtam neki majd kiválasztottam a szekrényemből a kedvenc pólómat s odaadtam neki.Ő gyorsan átöltözött , természetesen nem előttem ,hanem a fürdőszobában.Majd elindultunk lefelé .Kinyitottam neki az ajtót hogy menjen ő először ,így lehetőségem volt látni hogy hogyan is áll neki az általam kiválasztott fehérnemű. A ruhadarab remekül kiemelte tökéletes vonalait.A lépcsőn lefelé menet átkaroltam barátnőm derekát és így sétáltunk oda a többiekhez.Ez azért volt mert szerettem volna ha mindenki látná hogy mennyire szeretjük egymást Abyvel. 
-Gyertek skacok!Már csak rátok várunk...-kiáltott oda nekünk Scoo. Aubrey anyukája Caroline észrevette szorosan összefűződő karjainkat , ebben biztos voltam . Hiszen ahogy minket nézett széles mosolyra húzta a száját.
-Hát igen.Essünk már túl rajta..-sürgetett minket Jason.
-Ne nyávogj már.-intette csendre Aubrey öccsét. Amint odaértünk a kanapéhoz én az ölembe ültettem Abyt mint ahogy azt szoktuk.
A nappaliban a beszélgetés nem tartott sokáig.Scooter elmondta nekünk hogy sikerült elintéznie a magán iskolát Aby számára.Elmesélte hogy a lehető legjobb tanárt szerezte meg akit ismer és azt is elmondta hogy már holnap kezdik a tanulást. Az én nagy bánatomra.Hiszen nem mehetünk ki a házból és szerettem volna kihasználni az alkalmat és minden időt vele tölteni .Még az a szerencse hogy csak hétfőnként és csütörtökönként fog minket zaklatni ez a tanár.Scoo hegyi beszéde után jó éjt kívántunk mindenkinek ,majd a szobám felé vettük az irányt. Úgy döntöttünk Aubreyval hogy még nem alszunk. Megnéztünk egy filmet , majd felmentem a twitterre mint ahogy minden nap szoktam.Imádom elolvasni amit a rajongóim írnak,hihetetlenül kedvesek és aranyosak. Mindig megtudnak lepni valamivel . Hát ez most is sikerült nekik. Szinte ledermedtem amikor beléptem a felhasználómba és megláttam az üzenőfalamon lévő bejegyzéseket...


















-

9.rész Fall

A délelőttöt a gyerekekkel töltöttük , próbáltuk kihasználni az időt amíg velük lehetünk. Aztán ebéd után kikísértük őket a reptérre. Nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz elbúcsúzni tőlük. Igaz csak pár napot töltöttek nálunk , szinte már úgy éreztem mintha a mi gyerekeink lennének. Jazzy és Jaxon sírásba kezdett, nagyon nehezen megy nekik a búcsúzást. Imádják Justint .Kezdtem megijedni a zokogó gyerekek láttám , s Justin sem volt a legjobb formájában. De azt mondták náluk minden búcsúzkodás ilyen. Szóval nagy nehezen de sikerült elköszönnünk Jeremyéktől . Innen már nem haza mentünk , hanem egyenesen a koncert helyszínére. Igaz hogy csak este lesz , de addig Justinnak még rengeteg dolga van.

-Na hogy hangzik?-kérdezte Justin , miután elénekelte a Boyfriend című számát.Most én voltam az egyetlen rajongó aki a nézőtérről csodálhatta. Bár tudtam hogy több százezren rajonganak még rajtam kívül Justinért , de azt is tudtam hogy én vagyok a legnagyobb rajongója. Ebben biztos voltam. Remekül mozgott a színpadon , nem zavarta hogy egyedül én vagyok ott , sőt most jobban ment neki mint bármikor.
-Tökéletes volt édesem.Sőt még annál is jobb.-kiabáltam vissza neki. Igen , én kénytelen voltam kiabálni mert rajtam nem volt hangosítás.
-Gyere menjünk vissza az öltözőbe , Marie már biztosan ideges hogy hol vagyunk.-mondta majd rám kacsintott.Fél óra volt hátra a koncert kezdetéig . Marie már valóban várt ránk a színpad mögött. Mindenkitől azt kérdezgette:-Merre van Justin? Már rég el kellett volna kezdeni bemelegíteni...-kiabált mindenkivel.
-Nyugi Marie!-mondta nyugodt hangon az énektanárának.-Nekem kellene izgulnom nem?-nézett értetlenül majd így folytatta.-Egyébként már meg volt a hangpróba. Most gyakoroltunk Aubreyval a színpadon , szerinte tökéletes volt.-mosolygott büszkén , majd nyomott egy puszit ajkamra.
-Jól van nagyfiú azért még én is meghallgatlak. -mondta majd intett Justinnak hogy menjen utána.
-Jössz vagy maradsz kicsim?-kérdezte.
-Maradok. Szétnézek egy kicsit erre...
-Ne rosszalkodj nélkülem.-kacsintott majd becsukta az ajtót maga mögött.
Nem szerettem volna unatkozni Justin nélkül sem , ezért felfedező útra indultam. Megláttam egy hatalmas ajtót , majd felé indultam. Amint kiléptem rájöttem hogy nem éppen a legjobb döntés volt. Ugyanis az ajtó mögött lévő terasz arra az utcára nyílik amin éppen Justin rajongói várakoztak. Arra vártak hogy beengedjék őket a csarnokba ahol a koncert lesz. Abban a pillanatban amikor észrevettem hogy nem jó helyen vagyok , vissza indultam az ajtón. A több száz sikítozó lány közül a legtöbben észrevettek engem.
A többiek meg fognak ölni. Mit fogunk mondani az embereknek? Ezt már sehogy nem magyarázzuk meg...ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutottak eszembe miközben igyekeztem visszatalálni a színpad mögé.5 perc bolyongás után végre visszataláltam. Már messziről kiszúrtam Justint , éppen a tükör előtt énekelt. Elképesztően dögös volt így , a düh ami jelenleg tombolt bennem egy pillanat alatt elmúlt .

-Az ég szerelmére ... Merre voltál Aubrey ?Már rég a színpadon kellene lennem .-mondta dühösen miközben nyakába fúrtam arcom. Bűntudatom volt és aggódtam az 5 perccel ezelőtt történtek miatt , de tudtam hogy most nem mondhatom el  Justinnak a történteket . Biztos vagyok benne hogy akkor az egész koncert alatt azon kattogna az agya. Márpedig én azt szeretném hogy jól sikerüljön neki a koncert. -Mi a baj kicsim?-kérdezte kétségbeesetten. Gondolhattam volna hogy rögtön észreveszi rajtam.

-Csak felfedeztem a terepet.-húztam mosolyra a számat.-Amikor az órára néztem nagyon megijedtem . Azt hittem hogy már felmentél a színpadra és futni kezdtem. Reméltem hogy még időben elkaplak.-nyugtattam meg. Azt hiszem elhitte mert szavaim után ő szorosan magához húzott , ajkainkat kevesebb mint egy centiméter választotta el egymástól. Szinte biztos voltam benne hogy meg fog csókolni , de nem így történt. Justin ajkai ahelyett hogy az enyémre tapadtak , a fülem felé vette az irányt.Már minden lehetséges dologra fel voltam készülve ami megtörténhet , de erre pont nem.-Nagyon szeretlek Aubrey !-suttogta végül a fülembe.Nem gondoltam volna hogy ő hamarabb ki fogja mondani mint én , de jelenleg ez volt a legjobb dolog ami most velem történhetett. Hogy miért is?Először is azért mert nem voltam egyedül az érzéseimmel , rendkívül megnyugtató volt hogy ő is ugyanúgy érez mint én. Másodszor pedig azért mert nem hiszem hogy egy napnál tovább kibírtam volna hogy ne mondjam ki az érzéseimet és nem szerettem volna ha én mondom ki először. De ettől szerencsére megmenekültem ugyanis a szerelmem , mint mindig most is a legjobban időzített .-Én annál is jobban- leheltem ajkaira , de közben tekintetem egy másodpercre sem szakadt el az övétől. Sőt próbáltam a lehető legmélyebben belenézni a gyönyörű karamell szemekbe , remélve hogy az előző mondatom örökre a fejébe vési. Bár efelől nem voltak kétségeim , láttam szemeiben hogy soha sem szeretne véget vetni ennek a pillanatnak. Majd cselekedeteivel ezt be is bizonyította ugyanis gyengéden csókolni kezdte ajkaimat. Túl tökéletes volt a pillanat ahhoz hogy sokáig tartson , de ezt tudtam előre hogy így lesz.-Justin már 5 perce várnak rád a rajongók...ha nem jössz ki a színpadra akkor ők fognak ide jönni.-kiabált Scooter dühösen Justinra. De tudtam hogy igaza van ezért még utoljára átöleltem a szerelmemet és elengedtem.-Most már biztos vagyok benne hogy ez lesz a legjobb koncert amit valaha adtam.-kacsintott rám majd Scoora nézett.-Remélem is kölyök . Legalább nem volt felesleges az az öt perc várakozás a rajongóknak.Na de most már menj azonnal a színpadra , már így is késésben vagyunk.-emelte fel hangját majd a színpad felé indult hogy kövesse Jus is.-Menni fog édes .Itt leszek végig és figyellek.-kiáltottam szerelmem után. Majd a kilátó felé vettem az irányt ahonnan tökéletesen látni fogom Justint és ő is engem. Alig egy perce szakadtunk el egymástól és tudtam hogy másodperceken belül feltűnik a színpadon és én végig őt élvezhetem innen , de már most rettentően hiányzott az érintése. A színpad ami az előbb még fényárban úszott , most egy pillanat alatt elsötétült. A hatalmas arénát csak a videó kamerák és telefonok töltötték be némi fénnyel , most már mindenki csak egy dologra várt , méghozzá arra hogy láthassa Justint. 

-Remélem készen álltok Los Angeles?-szólalt meg egy mindenki számára ismerős hang a színpadról . Hirtelen minden fény rá irányult , s ahogy Jus elindult a színpadon a fényár követte őt.

Az első szám amit elénekelt az All Around The World , ezzel remekül feldobta mindenki hangulatát. Nem csak a rajongók de én is vad táncolásba kezdtem Pattievel az oldalamon . Attól függetlenül hogy táncoltam mindvégig Justint néztem  és egy idő után fel is tűnt hogy minden szám alatt legalább háromszor ránk nézett . Azt hiszem egyszer el is mosolyodott rajtunk miközben táncoltunk , biztos elég hülyén nézhettünk ki. 

Már több mint egy órája ment a koncert , ami azt jelenti hogy hamarosan vége lesz.

-Még egyetlen egy számot tartogatok nektek a ma estére...de ezt a számot még nem ismeritek...szeretnétek hallani?-Justin kérdésére a rajongók egy hangos sikítással válaszoltak , amire én is rásegítettem , ezzel próbáltam jelezni Justinnak hogy mennyire érdekel az az új szám amit még senki sem hallott. Aztán besétált egy srác a színpadra és odaadta Jusnak a kezében lévő gitárt majd elment...

-Tudjátok azt mondtam hogy senki sem ismeri még ezt a számot , de  egy picit hazudtam nektek . Ugyanis egy valaki közületek nagyon is jól ismeri már ezt a számot . Többek között azért is mert ő volt a szám ihletője , mindent amit hallani fogtok neki köszönhettek. A szám címe Fall. Nos remélem tetszeni fog nektek , neki nagyon tetszett...-mondta hatalmas mosollyal . Majd rám nézett és kacsintott egyet. Tudtam hogy nem fogom kibírni hogy ne bőgjem el magam ,de azt nem gondoltam volna hogy már az első másodpercek után így fog történni. Pattie végig nyugtatott a szavaival , bár tudta hogy könnyeim örömkönnyek. Nem csak Pattie vette észre hogy meghatott ami történt.-Ne sírj bébi.-szólalt meg Jus a színpadról , miután vége lett a számnak.Majd mutatta azt a bizonyos szívecskét amit már a koncert elején is ellőtt , csak akkor nem nekem szánta hanem a rajongóknak. Justin énekelt még egy ráadást a színpadon majd elbúcsúzott a rajongóitól és meg köszönte nekik hogy eljöttek.  Én természetesen nem tudtam abbahagyni a bőgést , még akkor is sírtam amikor Justin lejött a színpadról és odarohant hozzám. Szorosan ölelt magához ,s karjai között ringatni kezdett . Ezzel tökéletesen megtudott nyugtatni . Hosszú percek után engedett az ölelésből és kezei hátam helyett az arcomra irányultak. Majd letörölte az arcomon legördülő könnycseppeket. -Tudod még így is te vagy a leggyönyörűbb nő akit valaha láttam. -nyomott puszit a számra.

-Mindennél jobban szeretlek.-súgtam a fülébe. Most sajnos több nem tellett tőlem mert még mindig nem nyugodtam le teljesen és amúgy is későbbre tartogattam a véleményemet ,majd ha csak kettesben leszünk.

Miután Justin átöltözött hazafelé vettük az irányt. Még a kocsiban a fülembe súgta Jus hogy ne szakadjak el tőle egy pillanatra se mert az éjszakát vele kell töltenem. Erre nekem is rögtön felcsillant a szemem. Tudtam hogy el kellene mondanom hogy mi történt a teraszon , de nem szerettem volna elrontani ezt a tökéletes napot úgyhogy a kínos beszélgetést inkább holnapra halasztottam.Amikor haza értünk már késő este volt úgy hogy mindenki a szobája felé vette az irányt , kivéve mi. Justin az udvarunk hátsó részébe vezetett engem , már lassan egy hete lakok itt ,de ezen a helyen még nem jártam. Végül is  nem volt semmi különös , csak fák és egy hintaágy , de pont ettől lett tökéletes az egész. Justin felkapott az ölébe majd a hintaágy felé indult velem. Először óvatosan letett engem majd mellém bújt. Hátulról ölelt át. Karjaink mellkasomon fonódtak össze. 

-Köszönöm neked Justin!-jelentettem ki a fejemben kavargó gondolatok egyikét.

-Mire érted ezt kicsim?-nézett rám értetlenül , bár a sötétben csak a csillogó szemeit láttam.

-Köszönöm neked Justin hogy melletted a világ legszerencsésebb embere lehetek...-lassan mondtam ki a szavaimat , pontosan azért hogy éreztessem vele ez mennyire fontos nekem. Kezeimmel hol arcát simítottam , hol a mindig tökéletesen álló hajába túrtam bele...Éreztem rajta hogy most ő is elérzékenyült . Közelebb húzott magához , ennél közelebb még soha nem voltunk egymáshoz. Nyomott egy puszit a homlokomra , majd énekelni kezdett.Természetesen az én számomat , azt a számot amivel a mai koncerten is hatalmas sikert aratott. Nem úgy terveztük hogy itt kint alszunk a hintaágyban , de már mindketten nagyon fáradtak voltunk igy hamar elnyomott minket az álom.

Olyan éjfél körül járhatott már az idő...amikor:

-Ezt nem hiszem el!-kiáltott fel Justin miután mind kettőnket felébresztett a hatalmas zaj .-Most aztán futás.Ne maradj le Aubrey !-fogta meg a kezem , majd olyan gyorsan amennyire az lehetséges a házba futottunk...Tudtam hogy valami történni fog még , mert eddig túl tökéletes volt a mai napunk...de erre nem számítottam.